Fővárosi Lapok 1868. november (252-276. szám)
1868-11-21 / 269. szám
269-dik ez. Szombat, november 21. : Pest, baritokt«TM 7. *». Ötödik évfolyam 1868. vérévre..................8 m !i e rnyedévre .... 4 frt niiigjelen u iinnop u'Ani i>*pok*t kivéve windenwp ; koronkiat képekfcel. Előfizetési díj:FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPIKÖZLÖNY. Szerkeszt*! iroda: Lipótatuis 34. ss. X*8 «». Hirdetési díj: Negyed hasábos petit sor....................7 kr Bélyegdíj minden igtatáskor . ... 30 ke Előfizetési fölhívásunkat ajánljuk a szépirodalom kedvelőinek részvételre. Lapunkat az „ Athenaeum“ című társulat adja ki. Az előfizetési ár 4 ft. Különben minden negyedben lehet félévre is előfizetni 8 ftjával. EGY SÖTÉT FELHŐ, mely nem okoz annyi fenyt, mint aggodalmat. (Elbeszélés). Irta Lauka Gusztáv. (Folytatás.) n. Az Esztroy család igen nagy körben ismert és tisztelt volt a fővárosban. A családfő Esztroy Ferenc, kivel e beszély folyamában az oratóriumban először találkozunk, tanulmányait bevégezve, örökség útján, jelentékeny pénzösszegnek lett urává, s ahelyett, hogy tétlenül a kényelemnek és szórakozásnak kívánt volna élni, az ez időszakban divatozó ipar és kereskedelmi mozgalmakra vetette magát, és részt vett mindazon sokszerű és soknemű vállalatokban, melyek az egyeseknek vagy társulatoknak ígérő hasznok és nyeremények mellett, az időszaki haladást is elősegítik, és a közfelvirágzás és nemzetgazdagodás utait is egyengették. — Bő tapasztalatokkal, kellő szakismeretekkel és ügyességgel ellátva, de a szerencse által kiválóan pártoltatva, öröklött vagyonát néhány év alatt csaknem megkétszerezte, amiért nem csoda, ha ily irigylendő anyagi helyzetben, de azon kivül egy szép, művelt s előkelő családból nyert nő, s egy ép és eszes fiúcska birtokában, boldognak tartatott. Esztroy már mint harmincnyolc éves férfiú ismerkedett meg a báró Véghy családdal. Midőn vállalatait érintő ügyben először bemutattaték, a család már csak három tagból állt. A már idős báró Véghy Tivadarból, egyetlen fiából: Gyulából, s egyetlen leányából: Klotildból. A tőkepénzes mentül jobban kiismerhető az elszegényedett, de becsületes öreg bárót, annál több rokonszenvet érzett iránta, a báró pedig a műveit és nemeslelkű gazdag polgárt legbizalmasabb barátai között említette. Mentül gyakrabban fordúlt meg az özvegy báró házánál Esztroy, annál inkább érezni kezdette, hogy az ügyes-bajos dolgokon kivül, melyek e körbe szókták, a báró barátságán kivül, melyek ott marasztalák, a baronesse által is mind jobban-jobban érdeklődik. Klotild ez időben tizenkilenc éves lehetett, supár,de gömbölyű és formás testalkattal; a kor és nem minden kellemeivel és szeretetreméltóságaival. Természettől csöndes és félénk, társalgásában gyöngéd és figyelmes. Esztrog irányában is úgy viselte magát, hogy az titokban kelt, de még nem nyilatkozó érzelmeit érdeklőleg is, se bátorítást, se pedig elkedvetlenítést nem meríthetett. Esztrog bár tudta, hogy a báró anyagilag megrongálva, ha büszkeségéről lemondhatott, nem fog idegenkedni olyan férjtől, ki a kényelemben nevelt leánynak, legalább felületesen, fényes jövőt biztosíthat, de azt is tudta, hogy a leggazdagabb udvarlónak is, hogy valaha báró Véghy fiának fogadja, miveltnek és becsületesnek kell lennie, és olyannak, kit a baronesse is szeret. A báró és polgári barátja tökéletesen kiismerték, szerették és tisztelték egymást. Klotild több rokonszenvet és bizalmat, mint közönbösséget vagy éppen idegenkedést tanúsított, és Esztroy elérkezettnek hitte az időt, hogy a család jövőjét érdeklőleg, nyilatkozzék. » Esztroy megkérte Klotild kezét. Az öreg báró egy meleg kézszorítással válaszolt, s a szerény kérőt leányához utasította. Klotild a való érzelem és kedély azon hangján válaszolt, mely a szív érzelme és ajkak vallomása között teljes összhangzást biztosítot. A vőlegény szerződésileg is biztosítani akarta a menyasszony jövőjét. — Önt becsületes és nemeslelkü férfiúnak, Klotildet erényes és ájtatos leánynak ismerem. On szerződés nélkül is biztosítja leányom jelenét és jövőjét! Az esküvő megtartatott. A szertartás után egy okmányt nyújtott át a boldog férj nejének, melyben számára kétszázezer forintot biztosított egyik nagyobbszerű intézetnél. Ez összegen kívül, mely a nőnek, a különben is gyönge testalkatú és betegeskedő férj halála után volt kifizetendő, Klotild, az esküvő napjától számítva, szabad rendelkezésű, havonként 200 frttűpénzt kapott ajándékul. Egy év múlva a történtek után a báró is gyermekeihez költözött, egyenes tagja lett a boldog családnak, s nem ritkán lehetett látni derült arccal őrködni egy karjaiban ringatott piros pozsgás fiúcska fölött. Az Esztroy-, és közvetve a báró Véghy család tiszta egén egyetlen sötét folt mutatkozott : az ifjú b. Véghy Gyulának romlottsága és féktelensége. Bár vagyontalanul, nem akart sem dolgozni, sem tanúini. Férj és nő gyakran gondolkoztak és töprenkedtek a sógor és testvér jövője és társa fölött, s utójára is, anélkül, hogy az öreget fiának javíthatlan magaviseletével keseríteni akarták volna, elhatározták, hogy a katonasághoz fogják adni. — Nem csekély küzdelem, de még tetemesebb pénzbeli áldozatok árán Gyula tisztte lön egyik lovassági ezredben, s midőn csakhamar azután az ajánló külsejű ifjú szabadsággal Pestre jött, s most már nyugodt s boldog családját meglátogatta, az atya örömtől könyező szemekkel karjaiba zárta, s e szavakkal bocsátá el magától: — Most már nyugodtan halok meg, mert a ki-j két szeretek, mindnyájan boldogok. Az öreg báró meghalt nem sokára. A köztiszteletben álló vő és gyermek kisérték az örök nyugalomra. Gyula elég szívtelen volt, vagy szégyenlett becsületes atyja temetésén megjelenni. Egyetlen év alatt 20 ezer forint adósságot kellett sógorának értté kifizetnie. Tette pedig ez áldozatot, de nem ő értté, hanem testvéréért, ki neje volt, s kit mindenekfölött szeretett. Klotild gyakran sírt testvére lelketlenségén, melylyel képes volt egy ártatlan család egyetértését és nyugalmát is megzavarni. A könnyelmű fiatalember megkísértette a legvégsőt is. Gazdag és közhiteit élvező sógora nevére hamis váltót csinált. Börtön várt rá és gyalázat. — Megfogom menteni, most utójára, atyád és a te szennytelen nevetek és hívetekért, de átkozott legyek, ha többé egy fillérrel is segítem, s ki vagyonomból segítené, mondjon le szeretetemről. Esztrog beváltotta a hamis váltót, báró Véghy Gyula megmenekült a börtön és gyalázattól, s legalább látszatra becsülettel válván meg ezredétől is, kiköltözött Mexikóba. A viharok lassanként elvonultak, s az Esztroy család ege ismét ragyogni és mosolyogni kezdett. A fiúcska napról napra szebb és erősebb lett, s nemcsak testileg tökéletesedett, hanem lelkileg is a legszebb reményt nyújtó jövő képeztetésére nézve. Az atya és anya szeretettel felváltva őrködtek fölötte. — Csak addig engedj élnem oh istenem, mig e gyermeket ifjúvá nevelhetem. Klotildom hűsége és jósága után, melyet megőriztél számomra, ez egyetlen kívánságom ! Az egyházban történtek előtti nap alkonyán ezt rebegé Esztroy, fiacskáját karjaiba emelé, és csókjaiival halmozá, midőn inasa belépett, s egy helyi bélyeggel ellátott levelet nyújtott át neki. — Add át nekem a levelet apácskám . . . — Azonnal édesem, csak átolvasom ! A levélben ez állott: „Ön iránti nagyrabecsülésem kötelességemmé teszi, hogy önt, ha még lehetséges, megóvjam a legnagyobb szerencsétlenségtől. Holnap délután 4—5 óra közt neje a ferenciek egyházában fog megjelenni. Egy igaz barátja.“ Esztroy e sorok elolvasása után reszkető karokkal nyúlt gyermeke után, s keblére ölele. Még nem tudott semmit, csak gyanított, de ez elég volt arra, hogy szemeit egész éjszaka ne húnyja be. Korán reggel elment hazából, s csak ebédre tért haza- Ebéd alatt mindent elkövetett, hogy nyugodtnak látszassék ; délután szobáiba vonult, bevárta, mig neje eltávozott, azután ő is megjelent az egyházban. Midőn az egyházból hazatért, nejét a barátságos kandalló mellett egy támlásszékben találta. A fiúcska karjaiban játszódott. A nő és a fiúcska az ártatlanság és szeretet mosolyával fogadták a férjet és atyát. Esztrov egy ideig merőn nézett rájuk, mert nem bírt szólani, azután vad hévvel emelé ki a gyermeket anyja karjaiból, erősen magához ölelé, hogy az sikoltott, csakhamar azonban csöndesen ismét anyja ölébe visszahelyezé, inkább tántorogva, mint menve, szobáiba távozott. (Folyt. köv.) AZ ARDEMI HEGYEK KÍSÉRTETEK Schücteiig Levin beszélye. (Folytatás.) II. A gloriette. Tíz óra volt. Nossagnac marquis már nyugalomra hajtotta fejét, a fiatalok még ostáblázással töltötték az időt. Maldagham, a fiatal asszony és Tervagne Pál az alatt együtt beszélgettek. Maldaghan az őt mosolygva hallgató hölgynek épen azt magyarázgatta, hogy nem lehet boldogabb házasság, mint a katonák nejei, akiknek férjek mindig gyöngédséggel és epedéssel vonzódnak hozzájuk, mert életük felét éppen azon időben, midőn a férfi szív azokra még képes, távol kell nejöktől tölteniük, ami a legjobb fentartója és éltetője a gyöngédségnek és egymásért epedő szerelemnek. Tervagne Pál használta az időt és észrevétlenül elhagyta a társaságot. Künn az előszobában a lejárat felé tartott, lesietett a lépcsőkön, és keresztül menve a nagy bejáró termen, a kertbe ért; ez a falusi lak mögött lassan emelkedve, egy kis fás helyig nyúlt, mely a meredekülni kezdő hegyoldallal volt összeköttetésben. Köröskörül minden csendes volt — a túlsó oldalról, a völgy mélyéből, hegyi patak csörtetését lehetett hallani, amint sebes szaladva a Maasba sietett. Fényes holdvilág feküdt a folyosókon, a tuxus bokrokon és a puszpángfákkal szegélyzett szép csigaalakú virágágyakon. A kert hátteréből halványan fehérlett át a gloriette. A gloriette meglehetős nagy, elölről nyílt és négy kerek homokkő oszlopon nyugvó csarnokból állt. E felé még egy emelet volt építve, hova a csarnok bal szögletében fekvő ajtón át keskeny lépcsőzet vezetett föl. Fenn legelőször is előszobába lépett az ember, ebből egy kis szalonba, s innen a hálószobába. E mellett egy másik, öltöző szobál használt kis helyiség volt, melyből keskeny folyosó vezetett az imént említett előszobába. Minden igen kicsiny volt, de csinos, kényelmes és otthoniasan berendezve — aztán végre is: „aleg