Fővárosi Lapok 1868. november (252-276. szám)

1868-11-21 / 269. szám

269-dik ez. Szombat, november 21. : Pest, baritok­t«TM 7. *». Ötödik évfolyam 1868. vérévre..................8 m­ !i e rnyedévre .... 4 frt niiigjelen u iinnop u'Ani i>*pok*t kivéve winden­­wp ; koronkiat képekfcel. Előfizetési díj:FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPIKÖZLÖNY. Szerkeszt*! iroda: Lipótatuis 34. ss. X­*8 «». Hirdetési díj: Negyed hasábos petit sor....................7 kr Bélyegdíj minden ig­­tatáskor . ... 30 ke Előfizetési fölhívásunkat ajánljuk a szép­­irodalom kedvelőinek részvételre. Lapunkat az „ Athenaeum“ című társulat adja ki. Az előfizetési ár 4 ft. Különben minden negyedben lehet félévre is előfizetni 8 ftjával. EGY SÖTÉT FELHŐ, mely nem okoz annyi fenyt, mint aggodalmat. (Elbeszélés). Irta Lauka Gusztáv. (Folytatás.) n. Az Esztroy család igen nagy körben ismert és tisztelt volt a fővárosban. A családfő Esztroy Ferenc, kivel e beszély folyamában az oratóriumban először találkozunk, tanulmányait bevégezve, örökség út­ján, jelentékeny pénzösszegnek lett urává, s a­he­lyett, hogy tétlenül a kényelemnek és szórakozásnak kívánt volna élni, az ez időszakban divatozó ipar és kereskedelmi mozgalmakra vetette magát, és részt vett mindazon sokszerű és soknemű vállalatokban, melyek az egyeseknek vagy társulatoknak ígérő hasznok és nyeremények mellett, az időszaki hala­dást is elősegítik, és a közfelvirágzás és nemzetgaz­dagodás utait is egyengették. — Bő tapasztalatok­kal, kellő szakismeretekkel és ügyességgel ellátva, de a szerencse által kiválóan pártoltatva, öröklött vagyonát néhány év alatt csaknem megkétszerezte, a­miért nem csoda, ha ily irigylendő anyagi helyzet­ben, de azon kivül egy szép, művelt s előkelő csa­ládból nyert nő, s egy ép és eszes fiúcska birtoká­ban, boldognak tartatott. Esztroy már mint harmincnyolc éves férfiú is­merkedett meg a báró Véghy családdal. Midőn vál­lalatait érintő ügyben először bemutattaték, a család már csak három tagból állt. A már idős báró Véghy Tivadarból, egyetlen fiából: Gyulából, s egyetlen leányából: Klotildból.­­ A tőkepénzes mentül job­­­­ban kiismerhető az elszegényedett, de becsületes öreg­­ bárót, annál több rokonszenvet érzett iránta, a báró pedig a műveit és nemeslelkű gazdag polgárt legbi­­­­zalmasabb barátai között említette. Mentül gyakrabban fordúlt meg az özvegy báró házánál Esztroy, annál inkább érezni kezdette, hogy az ügyes-bajos dolgokon kivül, melyek e körbe­­ szók­ták, a báró barátságán kivül, melyek ott ma­­­­rasztalák, a baronesse által is mind jobban-jobban­­ érdeklődik. Klotild ez időben tizenkilenc éves lehetett, su­­pár,de gömbölyű és formás testalkattal; a kor és nem minden kellemeivel és szeretetreméltóságaival. Ter­mészettől csöndes és félénk, társalgásában gyöngéd és figyelmes. Esztrog irányában is úgy viselte magát, hogy az titokban kelt, de még nem nyilatkozó érzel­meit érdeklőleg is, se bátorítást, se pedig elkedvetle­nítést nem meríthetett. Esztrog bár tudta, hogy a báró anyagilag meg­rongálva, ha büszkeségéről lemondhatott, nem fog idegenkedni olyan férjtől, ki a kényelemben ne­velt leánynak, legalább felületesen, fényes jövőt biz­tosíthat, de azt is tudta, hogy a leggazdagabb udvar­lónak is, hogy valaha báró Véghy fiának fogadja, mi­­veltnek és becsületesnek kell lennie, és olyannak, kit a baronesse is szeret. A báró és polgári barátja tökéletesen kiismer­ték, szerették és tisztelték egymást. Klotild több ro­konszenvet és bizalmat, mint közönbösséget vagy ép­pen idegenkedést tanúsított, és Esztroy elérkezett­nek hitte az időt, hogy a család jövőjét érdeklőleg, nyilatkozzék. » Esztroy megkérte Klotild kezét. Az öreg báró egy meleg kézszorítással vála­­­­szolt, s a szerény kérőt leányához utasította. Klotild a való érzelem és kedély azon hangján válaszolt, mely a szív érzelme és ajkak vallomása között teljes összhangzást biztosíto­t. A vőlegény szerződésileg is biztosítani akarta a menyasszony jövőjét. — Önt becsületes és nemeslelkü férfiúnak, Klo­­tildet erényes és ájtatos leánynak ismerem. On szer­ződés nélkül is biztosítja leányom jelenét és jövőjét! Az esküvő megtartatott. A szertartás után egy okmányt nyújtott át a boldog férj nejének, mely­ben számára kétszázezer forintot biztosított egyik nagyobbszerű intézetnél. Ez összegen kívül, mely a nőnek, a különben is gyönge testalkatú és beteges­kedő férj halála után volt kifizetendő, Klotild, az esküvő napjától számítva, szabad rendelkezésű, ha­vonként 200 frt­tűpénzt kapott ajándékul. Egy év múlva a történtek után a báró is gyer­mekeihez költözött, egyenes tagja lett a boldog csa­ládnak, s nem ritkán lehetett látni derült arccal őr­ködni egy karjaiban ringatott piros pozsgás fiúcska fölött. Az Esztroy-, és közvetve a báró Véghy család tiszta egén egyetlen sötét folt mutatkozott : az ifjú b. Véghy Gyulának romlottsága és féktelensége. Bár vagyontalanul, nem akart sem dolgozni, sem ta­núini. Férj és nő gyakran gondolkoztak és töpren­­kedtek a sógor és testvér jövője és társa fölött, s utójára is, a­nélkül, hogy az öreget fiának javíthat­­lan magaviseletével keseríteni akarták volna, elha­tározták, hogy a katonasághoz fogják adni. — Nem csekély küzdelem, de még tetemesebb pénzbeli ál­dozatok árán Gyula tisztte lön egyik lovassági ez­­­­redben, s midőn csakhamar azután az ajánló külsejű ifjú szabadsággal Pestre jött, s most már nyugodt s boldog családját meglátogatta, az atya örömtől­­ könyező szemekkel karjaiba zárta, s e szavakkal­­ bocsátá el magától: — Most már nyugodtan halok meg, mert a ki-­j két szeretek, mindnyájan boldogok. Az öreg báró meghalt nem sokára. A köztiszteletben álló vő és gyermek kisérték az örök nyugalomra. Gyula elég szívtelen volt, vagy szégyenlett becsületes atyja temetésén megjelenni. Egyetlen év alatt 20 ezer forint adósságot kel­lett sógorának értté kifizetnie. Tette pedig ez áldo­zatot, de nem ő értté, hanem testvéréért, ki neje volt, s kit mindenekfölött szeretett. Klotild gyakran sírt testvére lelketlenségén, melylyel képes volt egy ártatlan család egyetértését és nyugalmát is megzavarni. A könnyelmű fiatal­ember megkí­sértette a leg­végsőt is. Gazdag és közhiteit élvező sógora nevére hamis váltót csinált. Börtön várt rá és gyalázat. — Megfogom menteni, most utójára, atyád és a te szennytelen nevetek és hívetekért, de átkozott le­gyek, ha többé egy fillérrel is segítem, s ki vagyo­­nomból segítené, mondjon le szeretetemről. Esztrog beváltotta a hamis váltót, báró Véghy Gyula megmenekült a börtön és gyalázattól, s leg­alább látszatra becsülettel válván meg ezredétől is, kiköltözött Mexikóba. A viharok lassanként elvonultak, s az Esztroy család ege ismét ragyogni és mosolyogni kezdett. A fiúcska napról napra szebb és erősebb lett, s nemcsak testileg tökéletesedett, hanem lelkileg is a legszebb reményt nyújtó jövő képeztetésére nézve. Az atya és anya szeretettel felváltva őrködtek fö­lötte. — Csak addig engedj élnem oh istenem, mig e gyermeket ifjúvá nevelhetem. Klotildom hűsége és jósága után, melyet megőriztél számomra, ez egyet­len kívánságom ! Az egyházban történtek előtti nap alkonyán ezt rebegé Esztroy, fiacskáját karjaiba emelé, és csókjai­­i­val halmozá, midőn inasa belépett, s egy helyi bé­lyeggel ellátott levelet nyújtott át neki. — Add át nekem a levelet apácskám . . . — Azonnal édesem, csak átolvasom ! A levélben ez állott: „Ön iránti nagyrabecsülésem kötelességemmé teszi, hogy önt, ha még lehetséges, megóvjam a leg­nagyobb szerencsétlenségtől. Holnap délután 4—5 óra közt neje a ferenciek egyházában fog megje­lenni. Egy igaz barátja.“ Esztroy e sorok elolvasása után reszkető ka­rokkal nyúlt gyermeke után, s keblére ölele. Még nem tudott semmit, csak gyanított, de ez elég volt arra, hogy szemeit egész éjszaka ne húnyja be. Ko­rán reggel elment hazáb­ól, s csak ebédre tért haza- Ebéd alatt mindent elkövetett, hogy nyugodtnak lát­­szassék ; délután szobáiba vonult, bevárta, mig neje eltávozott, azután ő is megjelent az egyházban. Midőn az egyházból hazatért, nejét a barátságos kandalló mellett egy támlásszékben találta. A fiúcska karjaiban játszódott. A nő és a fiúcska az ártatlanság és szeretet mo­solyával fogadták a férjet és atyát. Esztrov egy ideig merőn nézett rájuk, mert nem bírt szólani, azután vad hévvel emelé ki a gyermeket anyja karjaiból, erősen magához ölelé, hogy az sikoltott, csakhamar azonban csöndesen is­mét anyja ölébe vissza­helyezé,­­ inkább tántorogva, mint menve, szobáiba távozott. (Folyt. köv.) AZ ARDEMI HEGYEK KÍSÉRTETEK Schücteiig Levin beszélye. (Folytatás.) II. A gloriette. Tíz óra volt. Nossagnac marquis már nyugalom­ra hajtotta fejét, a fiatalok még ostáblázással töltöt­ték az időt. Maldagham, a fiatal asszony és Tervagne Pál az alatt együtt beszélgettek. Maldaghan az őt mosolygva hallgató hölgynek épen azt magyarázgatta, hogy nem lehet boldogabb házasság, mint a ka­tonák nejei, a­kiknek férjek mindig gyöngédséggel és epedéssel vonzódnak hozzájuk, mert életük fe­lét éppen azon időben, midőn a férfi szív azokra még képes, távol kell nejöktől tölteniük, a­mi a legjobb fentartója és éltetője a gyöngédségnek és egymásért epedő szerelemnek. Tervagne Pál használta az időt és észrevétlenül elhagyta a társaságot. Künn az előszobában a lejárat felé tartott, lesietett a lépcsőkön, és keresztül menve a nagy bejáró termen, a kertbe ért; ez a falusi lak mögött lassan emelkedve, egy kis fás helyig nyúlt, mely a mer­edekülni kezdő hegyoldallal volt össze­köttetésben. Köröskörül minden csendes volt — a túlsó oldalról, a völgy mélyéből, hegyi patak csörte­­tését lehetett hallani, a­mint sebes szaladva a Maasba sietett. Fényes holdvilág feküdt a folyosókon, a tu­­xus bokrokon és a puszpángfákkal szegélyzett szép csigaalakú virágágyakon. A kert hátteréből halvá­nyan fehérlett át a gloriette. A gloriette meglehetős nagy, elölről nyílt és négy kerek homokkő oszlopon nyugvó csarnokból állt. E felé még egy emelet volt építve, hova a csar­nok bal szögletében fekvő ajtón át keskeny lépcső­­zet vezetett föl. Fenn legelőször is előszobába lépett az ember, ebből egy kis szalonba, s innen a hálószo­bába. E mellett egy másik, öltöző szobá­l használt kis helyiség volt, melyből keskeny folyosó veze­tett az imént említett előszobába. Minden igen kicsiny volt, de csinos, kényelmes és otthoniasan berendezve — aztán végre is: „aleg

Next