Fővárosi Lapok 1869. október (224-250. szám)
1869-10-01 / 224. szám
— a politikán kívül alig van más alapja. Dante személyesen részt vett hazájának politikai küzdelmeiben s „Divina Commedia“-ját minden izében átszövi a politika fonala. Shakespeare színműveiben egymást érik a megjegyzések Anglia politikai viszonyaira, s Beranger nem honfiúi költeményeinek köszönhetik-e legszebb babérjait? De felesleges további példákra hivatkoznunk. Szamai Tamás: A Kisfaludy-Társaság ülése. (Sept. 30-dikán.) (II.) E szépirodalmi társulat őszi idénye örvendetesen kezdődött. Élénk részvétel volt látható a tagok asztalánál s a közönség padjain, s oly diszes kör jelent meg, mely méltó volt az e csarnokban képviselt múzsákhoz. Jelen volt mindkét elnök : b. Kemény Zsigmond és Toldi Ferenc, a régibb tagok közül Székács J., Pulszky Ferenc, Szigligeti, s az újabbak közül vagy tizenketten. A kerek asztali hölgyek koszorúja környező, s láttuk köztük az elhunyt Szemere Bertalan leányát, Mária alapítványi hölgyet, kisfiútestvérével, a fiatal Szász Gerőnét, Karlovszky Ida beszélyírónőt s több úrhölgyet, számra vagy tizenötöt. Láttunk sok hirlapírót, köztük Csernátonyt, ki bár a politikát űzi, a költészet és művészetek egyik legmelegebb barátja. Szóval a Kisfaludy-terem csak ritkán fogad magába ily nagyszámú és válogatott társaságot, de e jelenség után hinnünk kell, hogy mindig ily közönsége volna, ha a tagok felolvasásai folyvást érdekesek lennének. Legelőbb is Kemény Zsigmond jelente be a társaság egyik érdemdús tagjának , Greguss Gyulának a szünidő alatt történt elhúnytát, figyelmeztetve a tagokat, hogy emlékbeszéd tartásáról gondoskodjanak. Testvére Greguss Ágost állt föl, kérve társait, hogy sem szerénytelenségnek, se vakmerőségnek ne tartsák, ha e kegyeletes kötelesség lerovására éppen ő ajánlkozik. Ez ajánlata a tagok óhajtásával találkozott, s az elnök kimondá, hogy ez emlékbeszéd a februári nagygyűlés egyik tárgya lesz. Ez után Degré Alajos tarta székfoglalóját a kis olvasó asztalnál, melyet még szőnyeg sem borít ; de ha a hölgyek rendes látogatók lesznek, talán eszébe fog jutni valamelyik lelkesebbnek, hogy ez asztalt saját kézművével ékesítse föl. Degré „Emlékbeszédet“ olvasott „egy elitélt fölött.“ Ez az elitélt Kuthy Lajos, ki egykor igen népszerű volt képzelemgazdag beszélyeiért, de később — midőn a Bach-korszak egyenruhás szolgájává szegődött — a közvélemény elitélte, és pedig — mint a felolvasó is hangsúlyozá — méltán. Most évek múltán hangzott sírja fölött az engesztelő szózat. Degrétöl ez bátor és nemes tett volt. Ő nem kimélte a tévedőt, de kiemelte a szellemet, mely Kuthyt híres íróvá tette. Beszélt — röviden és vázlatosan, miután a felolvasásoknak szűk határa van az időben, — ifjúságáról, írói életéről, szalonjáról, mely a negyvenes években az írók találkozási központja volt, művei szép oldalairól, az alföldi népélet és tájak mesteri rajzairól, s azt, hogy múltjával szakított, inkább szánalomra, mint megvetésre méltó „őrültségnek“ tulajdonítá. Ez emlékbeszédet — melyet folytonos érdekeltséggel hallgattak — vasárnapi számunkban fogjuk közleni. Utána Gyulai Pál olvasta föl „Romhányi“ című költői beszélyének első énekét, mely töredék ugyan, de némileg kerek töredék. Egy magyar grófot fest, kiben megvan a tevékenységi izgalom, de hiúságokkal, gyöngeségekkel, szeret szerepelni, hódítani, udvarolni, a forradalomban is szerepel, zajos beszédeket tart, míg végre beáll honvédnek és küzd, ami minden zajos beszédénél többet ér, mert akkor „egy férfiú és honfi volt. “ E beszély is művészi gonddal van írva, mint Gyulai minden műve. Hangulata szép és a fordulatok szerint változik; néhol gúnyos, majd borongó, s mindenütt bensőség van benne. Egy kép különösen megható benne : az Ilonkáé, ki hisz Romhányinak, s búval szivében költözik falura, hol atyja máshoz akarja nőül adni. A töredék felolvasását zajosan megéljenzék. Tetszett a Dalmady Győző „Ha szerettek óh valljátok“ cimű lyrai költeménye is, mely gyöngéd, érzelmes hangon van írva, így kezdődik: „Oh nők, csak azt ne higyjétek, Hogy rátartó hidegségtek A szerelmet növeli.“ A vége pedig: „Csak a nő, ki ekkép szólal, Övé vagyok szívvel, szóval: Boldog, áldott, szeretett.“ Szabó István „Alkestes“ műfordítását a jövő hóra napolá el a társaság, mely után Vadnai Károly olvasta föl Szász Gerőné szül. Pap Anna asszonynak hozzá intézett (s tegnapi számunkban közölt) levelét, melyben ötven aranyyat küld az írói segélyegyletnek, ötvennel pedig a Kisfaludy-Társaság alapítói közé lép, megemlékezvén Toldi Ferenc buzdító szavaira, hogy a menyasszonyok éltek legszebb idejében emlékezzenek meg a „szépet“ mivelő társaságról. Íme, az első menyasszony, ki megemlékezett. A társulat tagjai zajosan éljenték meg, s köszönő,levél írását határozták el. Greguss Ágost titkár jelente, hogy Szász Károly és Szűcs Dániel bírálók a Shakspeare „Ahogy tetszik“ vígjátékának Rákosi Jenő által eszközölt fordítását kiadhatónak vélik, de egyszersmind többféle javításokat ajánlanak, Shakspeare „ Vi-dik Henrik“-jét, melyet Lőrinczi Lehr Zsigmond fordita, Lévay és Szigeti Józsefnek adták ki bírálatra; Schillernek „Lemele“ című színi költeményét pedigforditá Paczek Béla, Rákosinak és Dux Adolfnak. Lucanusnak Ungváry János által fordított „Pharsaliá“-ját a társaság azért nem vélte elfogadhatónak, mert a fordítás prózában van , s mivel e ma már kétféle verses fordításban is megjelent nyelvünkön, Radics Mihály ajándékul küldött adoma-táját a népköltészeti tár szerkesztőinek adták át megtekintés s lehető használat végett. A titkár bemutató a helsingforsi irodalmi társulat csereküldeményeit is : tíz darab finn könyvet, köztük a „Kalevala“ népeposzt, a „Kanteletár“ dalgyűjteményt s „Macbeth“ fordítását sat. Végül pedig jelenté, hogy a pártolói könyvilletmény kiállításával az „Athenaeum“ nyomda lassan halad, úgy hogy 126 iv s az „Évlap“-okból másfél kötet van most hátra; de mivel e nyomda igen jutányos árral szolgál a társulatnak, (ezer példányban egy iv 13 ft.) s a hátraléknak ez évben leendő kiállítását ígéri, kérdés, hogy a nyomtatványokat jó lenne-e máshová vinni ? Ennek megállapítására bizottságot neveztek ki, mely után az ülés feloszlott, s mi azt az óhajtást fejezzük ki, hogy a folytatás is mindig ily érdekes és látogatott legyen! 1897 Fővárosi hírek. * Az országház két hét múlva megnyílik hogy ismét nem csak Pest, hanem az egész ország legérdekesb pontja legyen. Lapunk is élénk figyelemmel fogja kísérni minden mozzanatát, s írni is fog róla tárgyilagosan, minden pártszempont mellőzésével. Koránkint nagyobb rajzokat is fogunk közleni a tárgyalásokról. A képviselőházban e hó 16- dikán d. e. 11 órakor lesz az első ülés. A főrendek is ugyane napra vannak összehíva. * A budai népszínháznak tegnapelőtt ismét újdonsága volt. A „Soroksári polgármester“ című bohózatot adták először. A színlap nem jelentette, kitől van, de hihetőleg német termék, mert a szellem helyét benne vastag durvaságok bitorolják. Átültetésével magyar autó nem sok hasznot tett a színházi repertokrnak. De maga az előadás sem volt jobb a bohózatnál. Molnár társulata jelenleg oly gyenge, hogy még az ily könnyebb darabokban sem elégítheti ki a jobb erőkhöz szokott fővárosi közönséget. A társulat tagjai — kevés kivétellel — vagy rokkantak, kik másutt már nem nyertek alkalmazást, vagy (legalább játékok után ítélve) küzdők, kik előtt a vidéki jobb színpadok sem nyitották meg sorompóikat. Ily tagok mellett a népszínház újbóli megnyitása idő előtti volt. És mégis mit tesz Molnár? Finom, francia vígjátékokat vesz elő azzal a személyzettel, melyhez képest még tavalyi társulata is erős volt. Mint fognak mozogni a Nagy Júliák és Hanelnék azokon a deszkákon, melyeken a tavalyi erőknél is jobbakat várt a közönség ? Még értenék a dolgot, ha Kocsisovszky Borosa k. a. Budán volna, de ő folyvást vidéken időzik. Ily viszonyok között furcsán üthet ki a „Nevelő“előadása, melyet mára hirdet a szinlap, s mely — miként Molnár a szinlapon hirdeti — a bécsi várszínház repertoire-darabja. A budai népszínháznak, ha már Molnár vagy a bizottmány par force megnyitotta, a könnyebb népszínműveknél kellene maradni, melyekkel a társulat tagjai talán több sikert arathatnak. Vagy ha éppen társalgási vígjátékot vesznek elő,a színlap ne figyelmeztesse a várszínházra a közönséget, mert így mind a várakozás, mind a csalódás kétszeres leend. * Drámai énekesnő még folyvást kerestetik a nemzeti színházhoz. Voggenhuber V,ima aszszonynyal nem sikerült az alkudozás. Ő csak májusban jöhetne színházunkhoz tízezer ft évi díjra, ha melléje férjét is szerződtetnék. De mivel férje színpadi képességét senki sem ismétli, ily pótlék igen terhes fölösleg lenne. Tehát más után kell nézni. * Az esküdtszék 8 szavazattal 4 ellenében nem találta vétkesnek Sassy Árpádot, az „Arany trombita“ szerkesztőjét, kit a közvádló felségsértésért porolt be, azt írván, hogy a várpalota lakói gyűlölik a nemzeti lobogót vagy félnek tőle, és hogy a királynak nem katonai, hanem polgári ruhában kellett volna megnyitni az országgyűlést, mivel ő az ország első polgára és hivatalnoka. A közvádló 54 ftl krt fizet perköltségben. A verdictet megéljenzék. „Kár volna még Sassy úrból is politikai vértanút csinálni“ — mondá kimenet egy öreg esküdtbíró. Meg kell említenünk, hogy Mátyus Arisztid igen kitűnően védte a vádlottat. Elmondá, hogy alkotmányos országban a király cselekedetei is bírálat alá vehetők. Hajdan Aba királyt elűzték, Zsigmond királyt bebörtönzék. Újabban is az angol királynőt többször figyelmeztető a sajtó, hogy ne engedje át magát egészen férje utáni búbánatának, hanem éljen fejdelemnői kötelességeinek is; a bajor királynak szemére veték a Wagner Rikhárd történeteit; az olasz királynak pedig, hogy idejének nagy részét vadászatokra s egyébb kedvtelésekre fordítja. * Gr. Péchy Manó kir. biztosról azt írá a szélsőbaloldali párt lapja, hogy Bádenben ott volt a muszkák behívását elhatárzó gyűlésen, és hogy Schmerlinget is végig szolgálta. Ezek ellenében most kijelentik, hogy a gróf egyszer volt életében Bádenben, és pedig anyjával tíz éves korában, 1848-tól 1861-ig se hivatalt nem viselt, se tanácskozásokban részt nem vett, s a báró Vay Miklós alatt elvállalt abaúji főispánságról is rögtön leköszönt, mihelyt Schmerling kormánya elkezdődött. * Rövid hírek. — Királynéé Felsége kedden aligha jöhet Gödöllőre, miután a porosz trónörökös szerdán Bécsbe érkezik. — A népszínháztól értesítést kaptunk, mely szerint a „Szerafina“ előadatási szándékáról lemondtak, amit helyesen is tettek, miután nagyobb erőt kiván. — A megbízott városi képviselők (Tavaszi, Steiger Gy. és Simon Flórent urak) már elkészítik a kérvényt, melyet egy új nemzeti színház építése végett a város fog benyújtani az országgyűléshez. — Egyetemünk közigazgatási s pénzügy-jogi tanszékére dr. Lechner Ágoston (eddig pozsonyi jogakadémiai r. tanár) neveztetett ki rendes tanárnak. — Weidinger Henrik fiatal kereskedő e napokban jegyze el Hegner Terézia kisasszonyt. — Xántus János, ki a keletázsiai expeditiótól elszakadt, jelenleg Ázsia déli részén gyűjtöget nemzeti múzeumunknak. — A múzeum számára Ephesusból egy dáriai oszlopból töredéket hoz haza egy magyar tengerész. — Takács Ádám, az akadémiai iroda egyik hivatalnoka, Pest új lakbérszabályait, („Statuts de location“) két francia fölhivására leforditá, s csinos füzetkében adta ki, ára 20 kr. — Pest város elemi tanodáiban ez évben 8433 tanuló van, (4534 fiú s 3899 lány, 15 fő és 87 altanitó alatt, s a város kiadása ez iskolákra 66,893 ft 67 kr; iskolapénz pedig 11,906 ft folyt be. — Szüreti dij fejében Budán eddigelé 7600 ft folyt be. — A budai lövöldében vasárnaptól szerdáig nagy dijlövés lesz, több díjra: ezüst serleg, öt db. arany, három aranyra, sat. — A budai műegyetemnél dr. Hunyadi Jenő magántanár a mennyiségtan rendes tanárává neveztetett ki; Wagner László pedig szintén rendes tanárrá a mezőgazdasági tanszéken. — Hire jár, hogy Lónyay Menyhért belügyminiszter, Csengery Antal pedig pénzügyminiszter lenne; de a hírért senki se vállal felelősséget. — Másoló intézet nyílt meg ma a váci utcai 19. számú ház első emeletén, hol mindenki meghatározott áron másoltathatja a kéziratokat. — Priuli gróf, a hires Skanderbég utódja, a selyemtenyésztés érdekében közelebb hazánkba jő Velencéből. — Párisban a Deák Ferenc arcképét árulták a Kinkó helyett. Vidék. ** Máramaros megye egy régi szép tervet elevenít föl. Arra szólítja föl a törvényhatóságokat, hogy pártolják a Mátyás királynak állítandó emlék eszméjét. ** A történelmi társulat zárülése a múlt hétfőn volt Ipolyságon. Horváth Mihály alelnök Pestre távozván, helyettes elnökül b. Majthényi László főispánt kérték föl. Történettudós nem volt jelen sok, mert hisz a nagygyűlésen sem lehettek tizenötnél többen, hanem a megyei közönség nagy számmal megjelent tagjai kipótolták a hiányt. A levéltárakat kutató bizottságok tettek jelentést. Thaly Kálmán talált a többi közt Gécsy Korponai Jánosné győri lenyakaztatásáról egy érdekes okmányt, Haan Lajos egy másikat, mely Zách Felicián merényéről szól; b. Nyáry Albert pedig Majláth István egykori erdélyi vajdára vonatkozót, sat. Végül a főispánt Hontmegye nevében megköszönte azt, hogy a társulat tagjai ott járták nagygyűlésöket. Délután fényes ebédet is adott tiszteletökre, s aztán a tudósok szétoszottak, kétségkívül azon óhajtással, vajha jövőre többen gyűlnének össze. ** Vidéki színészet. Tímár János, kit budai szerepléséről a főváros közönsége is jól ismer, jelenleg Hód-Mező-Vásárhelyen működik színtársulatával. A társulat jobb tagjai: Borsos, Tolnai, kinek igen csinos hangja van és Timárné. — Szegeden Aradi Gerő társulata működik s főleg az Offenbachféle operettekkel csinál telt házakat. Társulatánál van : Komáromi, Bálla, Gildai Ernesztina és Vezéri, ki közelébb Benedix legújabb vigjátékát („A kicsapott diákok“) is lefordította. — Vizváriné, Krecsányi Sarolta assz., a debreceni színtársulat kedvelt operette-énekesnője, Horgosra (Csongrád megye) utazott, hol az alakulandó olvasó-egylet javára hangversenyt rendeznek.