Fővárosi Lapok 1872. szeptember (199-221. szám)

1872-09-01 / 199. szám

Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 199-dik számához. ről, melyekben a nehezebb betegeknek csak addig szabad mulatni, mig a vizet megitták. Franzensbad­­nak két nagy és szép colonadója van, mindenik park közepén tágas, nyílt, s elég nagy a vendégeket rész idő esetében is megvédni. Karlsbad utcái, (hogy a megkezdett párhuzamot folytassák,) a terrénum által okozott nehézségek miatt szükek, roszúl kövezettek s kellemetlen kinézésüek, mig Franzensbad utcái va­lóságos boulevardeok, fasorokkal kényelmes köve­zettel. Szóval az egy régi ronda, ez egy uj díszes város. Kétségtelenül egyik tényezője e különbségnek az, hogy Franzensbád nők fürdője. Az ő jobb ízlé­süknek finomsági következményüknek van ezzel elégtéve. De a fő tényező még­sem ez, hanem a vi­dék minősége. Franzensbád egy nagy fensík köze­pében fekszik, egy darab a mi egyhangú alföldünk­ből, s ha a mesterség nem kárpótolná azt, mit a ter­mészet mostohán megtagadott, akkor ugyancsak átkozottul unalmas volna itt az élet. Karlsbadban a ronda utcákért a gyakran bűzös Tepelért kárpótlást nyújtanak az illatos fenyvesek, a lombos sétányok, a pompás kilátású magaslatok, szó­val a gyönyörű vidék, melyen összesen hat mértföld­­nyi hosszúságra kinyúló kényelmes, pompás sétány van. Ez az, mi Franzensbadon hiányzik — a fenyves, a hegy. Ha itt a vendég a hegyek, a fenyvesek üde le­vegőjét akarja élvezni, több órai sétára kell magát elszánni, mert a környék nem nyújt ilyesmit. A­mit itt a közelben talál, azzal hamar készen lehet. Leg­első és legnevezetesebb minden esetre a Kammer­­bühl. Egy félórányira a fürdőtül, lapályos fensíkon emelkedik ki a földből e 75 láb magasságú domb­ oldalán egy 10—12 lábnyi bazalt sziklával, mely a hegyen mind porhanyóbbá lesz s végre a csúcson lávanemü porondban végződik. A tudósok meghatá­rozták, hogy ez egy kiégett kráter, de addig sokat foglalkoztatta őket, köztük Goethét is, mígnem gr. Sternberg Gáspár nagymérvű ásatásokat létetett s belsejében 1837-ben egész bányát nyitott. Most e bánya vizzel van tele, s egy emlékkővel elzárva. A domb tetejéről szép kilátás van az égeri nagy kiterje­­désü fensíkra. Egy restauráció is van a hegy aljában, a kirándulók nyugpontjául. Másik kirándulási hely, ellenkező irányban, a Ludwigshöhe, melyet restaurációjáért s kilátásáért látogatnak az unatkozó vendégek ; továbbá az Anto­­nienhöhe, mely a szász és bajor hegyek közé enged kellemes bepillantást. Mind e sétányok lényegesen különböznek a karlsbadiaktól; csak fasorok szegik s nem fenyvesek, csak síkon vagy legfelebb dombon jár az ember s nem hegyoldalon. De különböznek abban is, hogy a franzensbadiaknak nincs meg saját szikla-literaturájuk, mint a karlsbadiaknak, amaz egyszerű oknál fogva, mert szikláik sincsenek. Igaz, hogy Franzensbád ezzel mit sem veszt, sőt egy csomó jóindulatú ostobaságtól menekült meg. A karibádi hegyeknek nincs oly zuga, hová a hálál­kodó rímkovácsok s a prózában ömlengő hálálko­­dók föl ne vésették volna lapos, életlen, elmésség nélküli elmeszülötteiket, melyek néha két-három rős hosszúak. A mi magyarjaink sem maradtak el, de egyikök, ha ostoba is, legalább rövid: „E helyt, feledve bajt, feledve bánatot, pihenj, S mig egy sóhajt hazádra nem röpitsz, tovább ne menj.“ mondja a «Magyar pad» egy gyönyörű sétá­nyon, nem látva az ellenmondást az első és második sor közt; mig a másik, ha rész is mint vers, de lega­lább elmés. Ez a temető felett áll: „Utas ! ha idő alá tekintesz, ni. Meglátod, hogy halál ellen nincs sem Mühlbrunn, sem Sprudli.“ Franzensbadh hölgy­látogatói (t. i. a kék haris­nyák) nem kaptak terrénumot hasonló termékek megörökítésére, minélfogva a két fürdő közt párhu­zamot vonó gyógy­vendég legalább azzal vigasztal­hatja magát, hogy nincs e földön oly rész, a­miben jó is ne volna ! De hogy Franzensbach mennyire nő-fürdő, azt története is igazolja. A fürdő bölcsője ugyanis egy nő-forradalommal van kapcsolatban, mely már azért is nevezetes, mert hű utánzata volt az 1780. októberi párisi nő­lázadásnak, a nagy forradalom korában, midőn a párisi nők Versaillesba vonultak. Franzensbac csak négy év óta képez külön községet. Addig Eger városhoz tartozott. Gyógy­vize csak a múlt század végén nyerte önálló nevét, s addig a mellette levő s néhány házból álló faluról schladai savanyúviznek hívták. E vízről az első mo­­nographia 1611-ben jelent meg, de már negyven év­vel utóbb nem így, hanem «égeri kut»-nak nevezték. Már a XVII-dik század közepén kezdték küldözni a vizet, a XVIII-dik század elején pedig az égeri ta­nács fürdőházat is építtetett melléje. Hanem biz ez mind nagyon primitiv dolog volt. A kút egy tölgyfa­odúba volt fölfogva, melyből szabadon merített min­den ember, s melyet szabadon fel is zavart minden vigyázatlan, vagy részakaratú merítő. Az égeri ma­gisztrátus 1791-ben el is zárta a forrást, egy könnyű négy oszlopon nyugvó faalkotmányt emeltetett fö­léje, s a vizet kútcsövön er­eszté ki, oda utasítván a vizhordókat, hogy edényeiket abból merítsék meg. Ez sok volt a jó egeri polgárságnak, mely ez újításban régi jogai csonkítását látta, s protestálni, lármázni, zajongani kezdett s végre formális láza­dásban tört ki. Eger piaczán megszólalt a dobszó, az asszonyok összegyűltek, fűrészekkel, fejszékkel (1791. aug. 18-án déli egy órakor) s férjeiket, fiai­kat otthon hagyva, megindúltak a gyógyforráshoz vezető schladai után. Bősz szenvedélyük a kút és fa­emelvény ellen volt irányozva, de a fürdő-inspektor és fürdő­­orvos ellen is oly hatalmas kifakadásokat hallattak, hogy ezek is jónak látták megszaladni. Miután pedig e rettenetes lázadás híte egész a csá­szárig hatott, II. Leopold bizottságot küldött ki a dolog megvizsgálására. De az egeri nők megmutat­ták, hogy van bennök valami az egri nők véréből; merészen léptek fel a bizottság előtt, hogy nincs ve­zetőjük s ők mindnyájan jót állnak egymásért. A bizottság haza ment hosszú orral, a császár pedig az egész magistrátust el akarta csapni, mit az azzal elő­zött meg, hogy kijelenté, miszerint e helyen gyógy­helyet fog alapitni. Csakugyan 1794 ig elkészült, 1797-ben pedig megnyílt a fürdő. Ez első évben 244 fél látogatta, míg az idén már eddigelé is közel nyolcezer gyógyvendég volt itten. Ezek közt több magyar nő. Nagy hiány azonban hogy az itteni magyarság nem tud úgy, mint a karlsbadi, egy ma­gyar társas körré alakulni. Nincs közös összejöve­­teli hely, nem találkoznak együtt, mondhatni külön életet folytat minden család. Nem így a többi nem­zet : a szászok, a poroszok, az oroszok, az oláhok mind tudnak köröket alkotni, csak mi, ittlevő ma­gyarok nem. Mi vagy izoláltan élünk,­­vagy más nemzetekkel vegyülünk össze, s azt a kedélyes, kel­lemes, víg társaséletet, melyet Karlsbadban már meg­szoktunk, itt teljesen nélkülözzük. Ennek tulajdonítsd szerkesztő barátom! hogy ily hosszú levéllel untatlak. Mert az eső esik, a szél fa, a sétány üres — s mit tudtam volna ennél oko­sabbat tenni ? A viszontlátásig! Szilágyi Sándor. 1­887 - Fővárosi hírek. * Az országgyűlés megnyitása, mely kedden d. e. két órakor a budai várpalotában lesz, a felső és alsóház tagjainak már igen nagy részét Pestre hozta. Ghyczy Kálmán, e minden párt tiszteletében álló ha­zafi, pénteken érkezett meg hajón. Tisza Kálmánról tegnap még azt írták, hogy sem a megnyitáson, sem a nagyváradi határünnepen nem jelenhet meg, mivel lábbaja miatt még nem járhat. Egy más hír szerint azonban már annyira kiépült lábbajából, hogy kedd­re biztosan Pestre jöhet. A prímást és több püspököt tegnapra várták. B. Sennyei Pálról, ki pár nap óta szintén Pesten van, azt beszélik, hogy lemon­dott volna a tárnokmesterségről, miután a zászlós­úri címeknek nincs többé értelmük a felelős kor­mány mellett. — A pártkörök helyiségei most már óráról órára élénkebbek. Képviselőházi elnök való­színűleg csakugyan Bittó István lesz. Közoktatási miniszternek pedig Zichy Antalt emlegetik. * A ludoviceum átadása, Szende Béla minisz­teri tanácsos, Móritz Sándor honvédezredes, Doma­­nitzky István miniszteri titkár, Hamar Pál a közala­pítványi ügyek igazgatója s több hivatalos egyéniség jelenlétében tegnap délelőtt ment véghez. Az épület kívülről meglehetős tiszta, de belseje elszomorító lát­ványt nyújt. A mosó-, fürdő-, szárasztó s más helyi­ségek össze vannak rongálva, s a fedélzetet tartó szarufákat tetemesen megviselte az esőzés. Az épület használható állapotba való helyezése ez okból roppant költségbe fog kerülni. A javítások azonban már ja­vában folynak, s remélhető, hogy november hó foly­tán meg lehet nyitni a tanfolyamot. * Franciaországból egy hazánkfia érkezett körünkbe, ki ott a tanári és­­irodalmi pályán műkö­dik. Neve Újhelyi Jenő. O Musset-ről egy nálunk is emlegetett francia könyvet adott ki, továbbá Deslordes-Valmoore Henrikkel együtt Petőfit igye­kezett megismertetni. Már régen működik Francia­­országban. Versailles-ban volt nyilvános tanár, míg­nem a köztársaság kormánya a st. cyri katonai isko­­­lába nevezte ki. Tanügyi viszonyainkat jött haza tanulmányozni. * A pesti népszínházra 64 forintot kaptunk Szentesről, mint ama hangversenynyel egybekötött táncestély eredményét, melyet ott az „Egyetértés“ társaskör augusztus 24-dikén rendezett. Mint tudó­sítónk írja, a közreműködők sorát az aradi országos halárünnepélyen is kitűnt szentesi dalegylet nyitotta meg, s utána Abaffy Irma, Kiss Teréz, Szalay Jolán és Török Etelka kisasszonyok, valamint Joó Károly, Katona József, Erdélyi Ignác és Páczi Mihály felvált­va működtek közre, éljeneket és virágbokrétákat kapva. Az ügy iránti érdekeltségüket felülfizetések­­kel is többen kitüntették, és pedig: a szentesi első zenekar 10 frt, Pokomándy Gábor 5 frt, ifj. Fried József 4 frt, Farkas Lajos 3 frt, özv. Czukor Adolfné 3 frt, Sarkady N. Eszter 2 frt, N. N. 2 frt, Jurenák Imre 2 frt, Sarkady N. Ferenc 2 frt, Abaffy Zsig­­mond 1 frt 50 kr, Tóth János 1 frt, Mészáros Mi­hály 1 frt, Kiss Pál 1 frt, Molecz Nándor 1 frt, D. Balassa Péter 1 frt, Dózsa Béla 1 frt, Rambovszky József 1 frt, Cherrier János 1 frt, ifj. Sarkady N. Mihály 1 frt, Balázsovits Norbert 50 kr, Weinmann Bernát 50 kr, Bartha János 50 kr, Berényi Imre 50 kr, Burg Lajos 50 kr. * Rómer Flóris, miközben a bécsi világkiállí­­táson bemutatandó magyar népviseletért Ungot, Be­­reget, Tolnát, Baranyát bejárja, a maga régiségi mú­zeumáról sem feledkezett meg A római kőmtzgyű­jte­­mény számára Dunaföldváron egy oszlopfőn ülő ket­tős oroszlánt, Pöntelén három feliratos sírkövet, egyik Pusintillus (pusio pusillus, kicsi-pici-icipici) Valéré, melyen még a két consul neve is, kik alatt a halálo­zás történt, föl van jegyezve, egy oroszlánt, egy Me­dúzát, egy magát tükörben néző féldombor Vénust, s egy temetésrajzot szerzett meg. * A „Corvina“ társulat, mely oly ritkán ad élet­jelt, a nagyváradi országos halárünnep alkalmára egy füzetet adott ki, mely a hazai zene művelői és kedvelői közt kapós cikk lehet. Ez „Mosony­i Mi­hály élet-és jellemrajza“,írta id. Ábr­ány­i Kor­nél. A 110 lapra terjedő kötetben sok érdekes adat van Mosonyi (az egykori Brand) életkörülményeiről, fejlődéséről, a magyar zenéhez téréséről, munkálko­dásáról, stb. Fel van tüntetve, hogy e mélytudomá­­nyú zenész, mint igyekezett a magyar zenét magasb műformákba önteni, a mi zenészetünk történelmé­ben feledhetlen érdeme marad. A füzetet, mely Liszt Ferencnek van ajánlva, az elhunytnak jólitalált és sikerült metszésű arcképe díszíti. Ara 60 kr. A „Corvina“ helyesen tesz, midőn a nagyobb alkalma­kat felhasználja tanulságos és érdekes füzetek kia­dására. Ezáltal egyfelől emeli az alkalmak ünnepé­lyességét, másfelől pedig segít magán, a­mire pedig mint halljuk, nagy szüksége van. Mióta ez intézet áll — balkörülmények miatt, — mindössze is 35 füzet­két bírt kiadni. S ez vajmi kevés. Most, mint mond­ják, az igazgatást egyszerűsíték, a társulat kiadá­sait sat., nyomdai vezetés alá helyezték, hogy a kia­dásokra több pénz jusson. Óhajtjuk, hogy e társulat, mely eddig sem élni, sem halni nem tudott, valahára talpra álljon, s igyekezzék megfelelni fontos horde­rejű feladatának. *A hivatalos lap élén tegnap a következő kinevezés van : „Magyar miniszterelnökömnek, vallás- és köz­oktatási miniszteremmel egyetértőleg tett előterjesz­tése alapján, Stojkovics Arzén budai görög­keleti püspököt a karlovici érsekség és szerb patri­archátus adminisztrátori hivatalától kegyelemben felmentem és neki az egyház terén kifejtett sokévi működése elismeréséül Ferenc­ József-rendem nagy­ker­esztjét adományozom ; egyúttal pedig az említett érsekség üresedése ideje alatti (sede vacante) ad­­ministrátorává G­r­u i­c­s N­i­k­a n­o­r, pakráci görög­keleti püspököt kinevezem. Kelt Bécsben, 1872. évi augusztus hó 29-én. Ferenc József, Gróf Lónyay Menyhért, Dr. Pauler Tivadar.“ * A Petőfi-hiízra Kauzer Gyula Pestről két forintot küldött; Koch Izidor és neje Szőkeföldéről két forintot; Kohárics Etel k. a. ugyanonnan egy forintot. Eddig begyült: 188 frt 93 kr. * A nemzeti színház tűzeseténél gyanú alá fo­gott fiú, Lehmannak egyik festőinasa volt. A fiút erős gyanú terheli, hogy a múlt évben is ő vetett üszköt a forgácsok közé, most pedig inas­ pajtása határozot­tan állítja, hogy látta, mikor a padlásra szalmát vitt, azután pedig tőle gyufát kért. Lejőve gyanitá, hogy roszat tett, mert tá­r­sának erősen szivére kötötte, hogy senkinek meg ne mondja, hogy neki gyufát adott. S azután pár pillanat múlva a padláson kiü­tött a tűz. A fiúnak, úgy látszik, pyromaniája van s nem gonoszságból követte el a tettet. Fogva van. * Özvegy Damjanich Jánosné urhölgytől kö­vetkező levél jelent meg: „Mély megilletődéssel, mondhatom sebzett szív­vel olvastam a „Magyar Új­ság “-ban az aradi „Alföld“-ből átvett cikket e ’cim alatt: Damjanich és Lahner sírja. Nem szokásom minden aprólékos dologért a nyilvánosság terére lépni és a hírlapokban felszólalni, ez okból hallgat­tam mindeddig, habár nehezemre esett, hogy a la­pokban, a körülmények bővebb ismerete nélkül, né­hányszor a mácsai sír elhanyagolása jön felemlítve. De most az „Alföldiben közlött jelenet után a sír­nál, kötelességemnek ismerem, mint az ott nyugvó egyik vértanúnak özvegye, fájdalomtól reszkető kéz­zel azokat az okokat közzétenni, melyek engem arra bírtak, hogy mindeddig nem tettem meg a szükséges lépéseket a Mácsán nyugvó két vértanú tetemes el­helyezése iránt. Az aradi vérnap estéjén 1849-ben Damjanich és Lahner tetemei Csernovics Péter ro­konom kertjében, Mácsán lettek eltemetve. 1863-ban Mácsa gróf Károlyi György birtokába ment át, és én 1863-ben gróf Pálffy Mór akkori budai helytartó­hoz folyamodtam, hogy mivel a szerb papság hatá­rozottan megtiltotta a tetemek áttételét az ottani

Next