Fővárosi Lapok 1872. szeptember (199-221. szám)
1872-09-01 / 199. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 199-dik számához. ről, melyekben a nehezebb betegeknek csak addig szabad mulatni, mig a vizet megitták. Franzensbadnak két nagy és szép colonadója van, mindenik park közepén tágas, nyílt, s elég nagy a vendégeket rész idő esetében is megvédni. Karlsbad utcái, (hogy a megkezdett párhuzamot folytassák,) a terrénum által okozott nehézségek miatt szükek, roszúl kövezettek s kellemetlen kinézésüek, mig Franzensbad utcái valóságos boulevardeok, fasorokkal kényelmes kövezettel. Szóval az egy régi ronda, ez egy uj díszes város. Kétségtelenül egyik tényezője e különbségnek az, hogy Franzensbád nők fürdője. Az ő jobb ízlésüknek finomsági következményüknek van ezzel elégtéve. De a fő tényező mégsem ez, hanem a vidék minősége. Franzensbád egy nagy fensík közepében fekszik, egy darab a mi egyhangú alföldünkből, s ha a mesterség nem kárpótolná azt, mit a természet mostohán megtagadott, akkor ugyancsak átkozottul unalmas volna itt az élet. Karlsbadban a ronda utcákért a gyakran bűzös Tepelért kárpótlást nyújtanak az illatos fenyvesek, a lombos sétányok, a pompás kilátású magaslatok, szóval a gyönyörű vidék, melyen összesen hat mértföldnyi hosszúságra kinyúló kényelmes, pompás sétány van. Ez az, mi Franzensbadon hiányzik — a fenyves, a hegy. Ha itt a vendég a hegyek, a fenyvesek üde levegőjét akarja élvezni, több órai sétára kell magát elszánni, mert a környék nem nyújt ilyesmit. Amit itt a közelben talál, azzal hamar készen lehet. Legelső és legnevezetesebb minden esetre a Kammerbühl. Egy félórányira a fürdőtül, lapályos fensíkon emelkedik ki a földből e 75 láb magasságú domb oldalán egy 10—12 lábnyi bazalt sziklával, mely a hegyen mind porhanyóbbá lesz s végre a csúcson lávanemü porondban végződik. A tudósok meghatározták, hogy ez egy kiégett kráter, de addig sokat foglalkoztatta őket, köztük Goethét is, mígnem gr. Sternberg Gáspár nagymérvű ásatásokat létetett s belsejében 1837-ben egész bányát nyitott. Most e bánya vizzel van tele, s egy emlékkővel elzárva. A domb tetejéről szép kilátás van az égeri nagy kiterjedésü fensíkra. Egy restauráció is van a hegy aljában, a kirándulók nyugpontjául. Másik kirándulási hely, ellenkező irányban, a Ludwigshöhe, melyet restaurációjáért s kilátásáért látogatnak az unatkozó vendégek ; továbbá az Antonienhöhe, mely a szász és bajor hegyek közé enged kellemes bepillantást. Mind e sétányok lényegesen különböznek a karlsbadiaktól; csak fasorok szegik s nem fenyvesek, csak síkon vagy legfelebb dombon jár az ember s nem hegyoldalon. De különböznek abban is, hogy a franzensbadiaknak nincs meg saját szikla-literaturájuk, mint a karlsbadiaknak, amaz egyszerű oknál fogva, mert szikláik sincsenek. Igaz, hogy Franzensbád ezzel mit sem veszt, sőt egy csomó jóindulatú ostobaságtól menekült meg. A karibádi hegyeknek nincs oly zuga, hová a hálálkodó rímkovácsok s a prózában ömlengő hálálkodók föl ne vésették volna lapos, életlen, elmésség nélküli elmeszülötteiket, melyek néha két-három rős hosszúak. A mi magyarjaink sem maradtak el, de egyikök, ha ostoba is, legalább rövid: „E helyt, feledve bajt, feledve bánatot, pihenj, S mig egy sóhajt hazádra nem röpitsz, tovább ne menj.“ mondja a «Magyar pad» egy gyönyörű sétányon, nem látva az ellenmondást az első és második sor közt; mig a másik, ha rész is mint vers, de legalább elmés. Ez a temető felett áll: „Utas ! ha idő alá tekintesz, ni. Meglátod, hogy halál ellen nincs sem Mühlbrunn, sem Sprudli.“ Franzensbadh hölgylátogatói (t. i. a kék harisnyák) nem kaptak terrénumot hasonló termékek megörökítésére, minélfogva a két fürdő közt párhuzamot vonó gyógyvendég legalább azzal vigasztalhatja magát, hogy nincs e földön oly rész, amiben jó is ne volna ! De hogy Franzensbach mennyire nő-fürdő, azt története is igazolja. A fürdő bölcsője ugyanis egy nő-forradalommal van kapcsolatban, mely már azért is nevezetes, mert hű utánzata volt az 1780. októberi párisi nőlázadásnak, a nagy forradalom korában, midőn a párisi nők Versaillesba vonultak. Franzensbac csak négy év óta képez külön községet. Addig Eger városhoz tartozott. Gyógyvize csak a múlt század végén nyerte önálló nevét, s addig a mellette levő s néhány házból álló faluról schladai savanyúviznek hívták. E vízről az első monographia 1611-ben jelent meg, de már negyven évvel utóbb nem így, hanem «égeri kut»-nak nevezték. Már a XVII-dik század közepén kezdték küldözni a vizet, a XVIII-dik század elején pedig az égeri tanács fürdőházat is építtetett melléje. Hanem biz ez mind nagyon primitiv dolog volt. A kút egy tölgyfaodúba volt fölfogva, melyből szabadon merített minden ember, s melyet szabadon fel is zavart minden vigyázatlan, vagy részakaratú merítő. Az égeri magisztrátus 1791-ben el is zárta a forrást, egy könnyű négy oszlopon nyugvó faalkotmányt emeltetett föléje, s a vizet kútcsövön ereszté ki, oda utasítván a vizhordókat, hogy edényeiket abból merítsék meg. Ez sok volt a jó egeri polgárságnak, mely ez újításban régi jogai csonkítását látta, s protestálni, lármázni, zajongani kezdett s végre formális lázadásban tört ki. Eger piaczán megszólalt a dobszó, az asszonyok összegyűltek, fűrészekkel, fejszékkel (1791. aug. 18-án déli egy órakor) s férjeiket, fiaikat otthon hagyva, megindúltak a gyógyforráshoz vezető schladai után. Bősz szenvedélyük a kút és faemelvény ellen volt irányozva, de a fürdő-inspektor és fürdőorvos ellen is oly hatalmas kifakadásokat hallattak, hogy ezek is jónak látták megszaladni. Miután pedig e rettenetes lázadás híte egész a császárig hatott, II. Leopold bizottságot küldött ki a dolog megvizsgálására. De az egeri nők megmutatták, hogy van bennök valami az egri nők véréből; merészen léptek fel a bizottság előtt, hogy nincs vezetőjük s ők mindnyájan jót állnak egymásért. A bizottság haza ment hosszú orral, a császár pedig az egész magistrátust el akarta csapni, mit az azzal előzött meg, hogy kijelenté, miszerint e helyen gyógyhelyet fog alapitni. Csakugyan 1794 ig elkészült, 1797-ben pedig megnyílt a fürdő. Ez első évben 244 fél látogatta, míg az idén már eddigelé is közel nyolcezer gyógyvendég volt itten. Ezek közt több magyar nő. Nagy hiány azonban hogy az itteni magyarság nem tud úgy, mint a karlsbadi, egy magyar társas körré alakulni. Nincs közös összejöveteli hely, nem találkoznak együtt, mondhatni külön életet folytat minden család. Nem így a többi nemzet : a szászok, a poroszok, az oroszok, az oláhok mind tudnak köröket alkotni, csak mi, ittlevő magyarok nem. Mi vagy izoláltan élünk,vagy más nemzetekkel vegyülünk össze, s azt a kedélyes, kellemes, víg társaséletet, melyet Karlsbadban már megszoktunk, itt teljesen nélkülözzük. Ennek tulajdonítsd szerkesztő barátom! hogy ily hosszú levéllel untatlak. Mert az eső esik, a szél fa, a sétány üres — s mit tudtam volna ennél okosabbat tenni ? A viszontlátásig! Szilágyi Sándor. 1887 - Fővárosi hírek. * Az országgyűlés megnyitása, mely kedden d. e. két órakor a budai várpalotában lesz, a felső és alsóház tagjainak már igen nagy részét Pestre hozta. Ghyczy Kálmán, e minden párt tiszteletében álló hazafi, pénteken érkezett meg hajón. Tisza Kálmánról tegnap még azt írták, hogy sem a megnyitáson, sem a nagyváradi határünnepen nem jelenhet meg, mivel lábbaja miatt még nem járhat. Egy más hír szerint azonban már annyira kiépült lábbajából, hogy keddre biztosan Pestre jöhet. A prímást és több püspököt tegnapra várták. B. Sennyei Pálról, ki pár nap óta szintén Pesten van, azt beszélik, hogy lemondott volna a tárnokmesterségről, miután a zászlósúri címeknek nincs többé értelmük a felelős kormány mellett. — A pártkörök helyiségei most már óráról órára élénkebbek. Képviselőházi elnök valószínűleg csakugyan Bittó István lesz. Közoktatási miniszternek pedig Zichy Antalt emlegetik. * A ludoviceum átadása, Szende Béla miniszteri tanácsos, Móritz Sándor honvédezredes, Domanitzky István miniszteri titkár, Hamar Pál a közalapítványi ügyek igazgatója s több hivatalos egyéniség jelenlétében tegnap délelőtt ment véghez. Az épület kívülről meglehetős tiszta, de belseje elszomorító látványt nyújt. A mosó-, fürdő-, szárasztó s más helyiségek össze vannak rongálva, s a fedélzetet tartó szarufákat tetemesen megviselte az esőzés. Az épület használható állapotba való helyezése ez okból roppant költségbe fog kerülni. A javítások azonban már javában folynak, s remélhető, hogy november hó folytán meg lehet nyitni a tanfolyamot. * Franciaországból egy hazánkfia érkezett körünkbe, ki ott a tanári ésirodalmi pályán működik. Neve Újhelyi Jenő. O Musset-ről egy nálunk is emlegetett francia könyvet adott ki, továbbá Deslordes-Valmoore Henrikkel együtt Petőfit igyekezett megismertetni. Már régen működik Franciaországban. Versailles-ban volt nyilvános tanár, mígnem a köztársaság kormánya a st. cyri katonai iskolába nevezte ki. Tanügyi viszonyainkat jött haza tanulmányozni. * A pesti népszínházra 64 forintot kaptunk Szentesről, mint ama hangversenynyel egybekötött táncestély eredményét, melyet ott az „Egyetértés“ társaskör augusztus 24-dikén rendezett. Mint tudósítónk írja, a közreműködők sorát az aradi országos halárünnepélyen is kitűnt szentesi dalegylet nyitotta meg, s utána Abaffy Irma, Kiss Teréz, Szalay Jolán és Török Etelka kisasszonyok, valamint Joó Károly, Katona József, Erdélyi Ignác és Páczi Mihály felváltva működtek közre, éljeneket és virágbokrétákat kapva. Az ügy iránti érdekeltségüket felülfizetésekkel is többen kitüntették, és pedig: a szentesi első zenekar 10 frt, Pokomándy Gábor 5 frt, ifj. Fried József 4 frt, Farkas Lajos 3 frt, özv. Czukor Adolfné 3 frt, Sarkady N. Eszter 2 frt, N. N. 2 frt, Jurenák Imre 2 frt, Sarkady N. Ferenc 2 frt, Abaffy Zsigmond 1 frt 50 kr, Tóth János 1 frt, Mészáros Mihály 1 frt, Kiss Pál 1 frt, Molecz Nándor 1 frt, D. Balassa Péter 1 frt, Dózsa Béla 1 frt, Rambovszky József 1 frt, Cherrier János 1 frt, ifj. Sarkady N. Mihály 1 frt, Balázsovits Norbert 50 kr, Weinmann Bernát 50 kr, Bartha János 50 kr, Berényi Imre 50 kr, Burg Lajos 50 kr. * Rómer Flóris, miközben a bécsi világkiállításon bemutatandó magyar népviseletért Ungot, Bereget, Tolnát, Baranyát bejárja, a maga régiségi múzeumáról sem feledkezett meg A római kőmtzgyűjtemény számára Dunaföldváron egy oszlopfőn ülő kettős oroszlánt, Pöntelén három feliratos sírkövet, egyik Pusintillus (pusio pusillus, kicsi-pici-icipici) Valéré, melyen még a két consul neve is, kik alatt a halálozás történt, föl van jegyezve, egy oroszlánt, egy Medúzát, egy magát tükörben néző féldombor Vénust, s egy temetésrajzot szerzett meg. * A „Corvina“ társulat, mely oly ritkán ad életjelt, a nagyváradi országos halárünnep alkalmára egy füzetet adott ki, mely a hazai zene művelői és kedvelői közt kapós cikk lehet. Ez „Mosonyi Mihály élet-és jellemrajza“,írta id. Ábrányi Kornél. A 110 lapra terjedő kötetben sok érdekes adat van Mosonyi (az egykori Brand) életkörülményeiről, fejlődéséről, a magyar zenéhez téréséről, munkálkodásáról, stb. Fel van tüntetve, hogy e mélytudományú zenész, mint igyekezett a magyar zenét magasb műformákba önteni, a mi zenészetünk történelmében feledhetlen érdeme marad. A füzetet, mely Liszt Ferencnek van ajánlva, az elhunytnak jólitalált és sikerült metszésű arcképe díszíti. Ara 60 kr. A „Corvina“ helyesen tesz, midőn a nagyobb alkalmakat felhasználja tanulságos és érdekes füzetek kiadására. Ezáltal egyfelől emeli az alkalmak ünnepélyességét, másfelől pedig segít magán, amire pedig mint halljuk, nagy szüksége van. Mióta ez intézet áll — balkörülmények miatt, — mindössze is 35 füzetkét bírt kiadni. S ez vajmi kevés. Most, mint mondják, az igazgatást egyszerűsíték, a társulat kiadásait sat., nyomdai vezetés alá helyezték, hogy a kiadásokra több pénz jusson. Óhajtjuk, hogy e társulat, mely eddig sem élni, sem halni nem tudott, valahára talpra álljon, s igyekezzék megfelelni fontos horderejű feladatának. *A hivatalos lap élén tegnap a következő kinevezés van : „Magyar miniszterelnökömnek, vallás- és közoktatási miniszteremmel egyetértőleg tett előterjesztése alapján, Stojkovics Arzén budai görögkeleti püspököt a karlovici érsekség és szerb patriarchátus adminisztrátori hivatalától kegyelemben felmentem és neki az egyház terén kifejtett sokévi működése elismeréséül Ferenc József-rendem nagykeresztjét adományozom ; egyúttal pedig az említett érsekség üresedése ideje alatti (sede vacante) administrátorává Gru ics Nika nor, pakráci görögkeleti püspököt kinevezem. Kelt Bécsben, 1872. évi augusztus hó 29-én. Ferenc József, Gróf Lónyay Menyhért, Dr. Pauler Tivadar.“ * A Petőfi-hiízra Kauzer Gyula Pestről két forintot küldött; Koch Izidor és neje Szőkeföldéről két forintot; Kohárics Etel k. a. ugyanonnan egy forintot. Eddig begyült: 188 frt 93 kr. * A nemzeti színház tűzeseténél gyanú alá fogott fiú, Lehmannak egyik festőinasa volt. A fiút erős gyanú terheli, hogy a múlt évben is ő vetett üszköt a forgácsok közé, most pedig inas pajtása határozottan állítja, hogy látta, mikor a padlásra szalmát vitt, azután pedig tőle gyufát kért. Lejőve gyanitá, hogy roszat tett, mert társának erősen szivére kötötte, hogy senkinek meg ne mondja, hogy neki gyufát adott. S azután pár pillanat múlva a padláson kiütött a tűz. A fiúnak, úgy látszik, pyromaniája van s nem gonoszságból követte el a tettet. Fogva van. * Özvegy Damjanich Jánosné urhölgytől következő levél jelent meg: „Mély megilletődéssel, mondhatom sebzett szívvel olvastam a „Magyar Újság “-ban az aradi „Alföld“-ből átvett cikket e ’cim alatt: Damjanich és Lahner sírja. Nem szokásom minden aprólékos dologért a nyilvánosság terére lépni és a hírlapokban felszólalni, ez okból hallgattam mindeddig, habár nehezemre esett, hogy a lapokban, a körülmények bővebb ismerete nélkül, néhányszor a mácsai sír elhanyagolása jön felemlítve. De most az „Alföldiben közlött jelenet után a sírnál, kötelességemnek ismerem, mint az ott nyugvó egyik vértanúnak özvegye, fájdalomtól reszkető kézzel azokat az okokat közzétenni, melyek engem arra bírtak, hogy mindeddig nem tettem meg a szükséges lépéseket a Mácsán nyugvó két vértanú tetemes elhelyezése iránt. Az aradi vérnap estéjén 1849-ben Damjanich és Lahner tetemei Csernovics Péter rokonom kertjében, Mácsán lettek eltemetve. 1863-ban Mácsa gróf Károlyi György birtokába ment át, és én 1863-ben gróf Pálffy Mór akkori budai helytartóhoz folyamodtam, hogy mivel a szerb papság határozottan megtiltotta a tetemek áttételét az ottani