Fővárosi Lapok 1875. március (49-72. szám)

1875-03-02 / 49. szám

Hugo Viktorrúl. (L.) A De Gerando-család szalonjában Bogeard vasárnap este Hugo Viktorral beszélt, még­pedig nagy előszeretettel és lelkesedéssel. Természetesen — úgymond — másfél óra alatt az ő egyes munkáit csu­pán érinteni lehet. Az ő lángesze olyan termékeny, olyan nagyszerű, hogy bizonyos szent borzadálylyal tölti el azt, ki arról számot akar adni. Hasonlít amaz óriási hegyekhe­z, melyek égig emelkednek, és melye­ket az utas nem képes leírni, mert egyaránt gaz­dagok ezerféle virágokban, gyümölcsökben, erdők­ben, rohanó patakokban, tátongó mélységekben, és sok egyéb kincsben, szépségben, Bogeard legelőbb is rövid életrajzát bocsátotta előre. Főleg gyermek­koráról beszélt, Hugo Viktorra is, mint Lamartine­­ra, anyja birt legnagyobb befolyással. Anyja vendée-i hölgy volt s igy természetesen királypárti és vallá­sos szellemben nevelte fiát. Lahori tábornok, ki so­káig élt elrejtve házuknál, komoly és szigorú okta­tást adott a gyermeknek, Tacitust és Juvenalist ol­vasván vele. Hugo Viktor már tizenhárom éves korában kezdett verseket írni. Tizenöt éves korában majdnem elnyerte a »Jeux Floreaux« díjat, Toulou­­se-ban, csakhogy nem akarták elhinni, hogy e verse­ket tizenöt éves ifjú írta, s a­míg keresztlevelét meg­küldte, a díjat odaítélték másnak. Már ekkor is mutatkozott az ifjú lovagias jelleme, melyet egész életén át megtartott, mindig a gyöngék és elnyomot­tak mellett emelvén szót. Egy ismerőse üldözésnek lévén kitéve, az ifjú Hugo azonnal irt az édes­anyának, küldené hozzájuk fiát, ott biztonságban lesz. E levél a király kezébe került, ki e lovagias tettért évi dijat rendelt a fiatal Hugo számára. Ily tiszteletreméltó okból eredt az az „évi díj, melyet később annyiszor hánytak szemére. Ő, dacára ellenségei rágalmainak, változhatlanul ugyanazt az egyenes utat követte egész életén át. Gyermekkorában és első ifjúságában monarchista volt, a­mi igen természetes, mivel az volt anyja, családja és egész környezete. Később azonban, a­mint gondolkodni kezdett, nem gyöngeségből, de erős meggyőződésből, komoly tanulmányok után vált egyre szabadelvűbbé, mígnem 1848-ban Francia­­ország legelső köztársasági embere lett. Különben már 1832-ben is, midőn huszonnyolc éves volt, ellen­­állhatlanul kezdték őt vonzani a forradalom nagy eszméi. A­mit 1832-ben irt, az egészen királypárti és vallásos szellemű; a­mit azután irt, az mind egyre szabadelvűbb és köztársaságiasabb. Nincs ebben semmi ingadozás. Ez meggyőződésből és nem valami érdekből eredt átváltozás. Hugo Viktor 1832 előtt három kötet ódát és balladát irt, melyek egészen mon­archikus szelleműek; később következik »Les Ori­entales« című kötete, melyben talán legkevesebb gondolat van. A stil ebben is tökéletes, de tartalma nem gazdag, holott Hugo Viktor mindig ép a gondolatok gazdagsága által tűnik ki. E költe­ményeit azonban mégis mindenki bámulja és ma­gasztalja; azok is, kik sajnálják, hogy a köl­tő elpártolt első nézeteitől és azok is, kik a mai Hugo Viktor követői. A »Chants du Crépuscu­­le« átmeneti költemények. Bizonyos, hogy midőn ezeket írta, e kitűnő lángészt meglepte rövid időre századunk betegsége: a skepticizmus és az ezzel járó mélaság. »Faut-il douter, eroire ou mier?« — kiált fel, mely szavak oly jól kifejezik a lélek állapotát jelen századunkban. Két ideál vonzza az embereket: a múlt emlékei és a jövő reménye; ez két ellentétes társadal­mat alkotott, melyek közt választani kell; ez az, a­mi két külön irányban ragadja az embereket. Hugo Viktor hamar választott, rövid ideig habozott s ké­sőbbi számos költeményében lángesze egész fényében ragyog, tisztában önmagával, a jövő felé fordulva. Bogeard beszélt a nagy költő drámáiról is, me­lyekben a romantikus iskola legteljesebben diadal­maskodott. E művekben leginkább észlelhetni Hugo Viktor modorát. Az erős ellentét használata, melyet e költő annyira szeretett s mely lyrai költeményeiben néha csak egy-egy versben, versszakban, vagy legfö­­lebb egy költeményben van összefoglalva, a színpadon nála egész drámát képez. »Hernani«-ban a fejedelem és egy rabló, »Buy-Blas«-ban a király és szolga áll­nak szemben. Néha ez ellentét nála egy-egy szívben található föl tragikusan, mint »Borgia Lucreziá«-ban. Regényei is kitűnőek, »Notre Dame de Paris«-ától kezdve, melyet mindenki, barát és ellenség, egyaránt bámul, ép úgy mint az »Orientales «-t, egész az »Homme qui rit« és »Quatrevingt-treize«-ig. Bogeard elbeszélte azt is, hogy e költő mily gyönyörűen tudta a szív legszebb érzéseit, az anyai és atyai szeretetet, a gyermek iránti ragaszkodást és a fiúi szeretetet festeni. Összehasonlította Racine »Clytemnestrá«-jának anyai szeretetét a »Borgia Lucréziá«-éval, és bár mind a kettőt egyaránt szépnek találta, de azt mondá, hogy Hugo Viktor festése ter­mészetesebb. Végül Bogeard elszavalta a »Chatiment«-ból a »4-dik szeptember« című költeményt, egyikét ama villámoknak, melyek a száműzetés szigetéről a máso­dik császárság fejére hulltak. 213 Fővárosi h­írek. * A két pártból alakított kormány vasárnap délután hat és hét óra közt jött létre. A névsor ez: b. Wenckheim Béla kormányelnök s a király személye melletti miniszter, Tisza Kálmán belügyér, Széll Kálmán pénzügyér, b. Simonyi Lajos kereskedelmi, Perczel Béla igazságügyi, Péchy Tamás közlekedési, Trefort közoktatási, Szende Béla honvédelmi, gr. Pejacsevich Péter horvát miniszter. Vagyis: a Deák­­párttól belépett három, a balközépről három, a régi­ekből megmaradt három. Ez a válság hosszasan vajú­dott hegyeinek szüleménye. Legnehezebb volt az igazságügyi tárca betöltése, úgyhogy Horváth Lajos, Ghyczy Kálmán és Perczel Béla tagadó válasza után még az is fölmerült egy percre, hogy Daruváry Ala­jos kir. táblai tanácselnököt hívják föl, de utóbb Per­czel Béla, miután vasárnap délután egy órakor a ki­rálynál kihallgattatáson volt, kinyilvánítá a kormány­­elnöknek, hogy elvállalja az igazságügyi tárcát, s így a kabinet teljessé lévén, báró Wenckheim még az este jelentést tehetett arról Ő Felségének. Mondják, hogy a közlekedési tárcával Szontagh Pált kínálták meg Péchy Tamás előtt, de eredmény nélkül. A Deák­körben vasárnap este Széll Kálmán és Szende Béla, a baloldali körben Tisza K., K. Simonyi és Péchy T. tudatták az eredményt, melyet mind a két helyen éljenzéssel fogadtak. Mind a két körben tegnap este hat órakor volt a pártértekezlet s egyikben az új kormányelnök, másikban Tisza K. terjeszti elő a kor­mány programmját, melynek fő pontja az, hogy a kereskedelmi s vámszerződés revíziója és a bank­kérdés megoldása által fognak törekedni a deficit el­­enyésztetésére s csak ha így nem sikerül, akkor ve­szik nagyobb mértékben igénybe a nemzet áldozat­­készségét. E programm elfogadtatván, az egyesült két párt holnap este semleges helyen , a »Hungária« dísztermében tartja meg közös értekezletét. Mára várják a kormányelnök kineveztetését s holnapra az uj kormány eskületételét s maga bemutatását a két házban. Király Ő Felsége is, ki e válságban megint nagy mértékben bebizonyítá alkotmányos érzületét, szintén holnap fog elutazni,­­kísértetre az egész nem­zet hódoló tiszteletétől. * Királyné Ő Felsége igen díszes melltűt kül­dött Konkoly Thege Miklós ó­ gyallai csillagásznak, ki neki az akadémiában fölolvasott csillagászati érte­kezést s az ó­ gyallai régi és új csillagvizsgáló épüle­tek fényképeit díszes vörös kötésekben pár hó előtt átnyújtotta. A melltűt gyémántokkal környezett nagy gyöngy ékíti. * Liszt »Prometheus«-át holnap este (nyolc­­ órakor a redoutban) fogjuk meghallani, még­pedig­­ zongorarészeiben maga a zeneköltő közreműködésé­vel. Ugyanis a két zongorán Liszt és Sipos fognak játszani, a prolog­ részeket Bulyovszky Lilla asszony­­ szavalja, a magán részeket Bogisits Mihály, Scher­­­­r­ibl Nándor, Láng Fülöp és Kőszegi Károly ének­lik, a karénekeket pedig a Liszt-egylet adja elő. Megemlítjük egyszersmind, hogy ez egylet körében­­ volt ugyan baj, a mint mi is irtuk, de maga az egylet koránt sincs bomló­félen, a mint több lap, (a dolgot­­ elnagyitva,) jelente. Sőt az sem áll, a mivel bennün­ket elámítottak, hogy t. i. a »férfikar« akarna kilépni­­ az egyletből. Nem a férfikar ez, hanem annak csak­­ egy kis része, töredéke, mely megneheztelt azért, mi­vel a minapi főpróba után nem táncolhatott. Pedig már maga ez a táncterv is nem valami szerencsés gondolat volt. Először is egy nagy zenepróba s utána , tánc nem nagyon illenek együvé, s a fiatal urak nem vették tekintetbe, hogy az énekben kifáradt hölgyeket­­ nem lett volna helyes táncban is fárasztani, miután a torok szervezete ének után nyugalmat kíván. Még a­­ szülők sem táncra, hanem próbára küldték lányaikat. Megfontolva cselekedett tehát, a­ki a táncot meghi­­­­usító, s azok, a­kiket egy rögtönözve tervezett tánc­­ elmaradása képes elidegeníteni egy művészi célra ala­­­­kult s nagy nevet viselő egylettől, aligha okozhatnak­­ kilépésükkel valami nagy kárt, miután e ténynyel­­ maguk bizonyítják be, hogy inkább való nekik a­­ tánciskola, mint egy zenészeti társaság. A­mint hall­juk, nincsenek is sokan. A sátrukba haragosan vissza­vonult Akhillesek száma vagy tizenötre megy, míg a vasárnapi összpróbában a férfikar 45 tagja vett részt, s így a »táncos«-ok kilépése sem az egyleten, sem az előadáson nem üt érzékeny csorbát. * Az írók és művészek társasága szombaton társas vacsorát rendezett Liszt Ferenc tiszteletére, ki már tavalyi itt időzése alkalmával is részt vett egy párszor e társaság házi estélyein. Most fél tíz órakor jelent meg id. Ábrányi Kornéllal s örömét fejezte ki, hogy ismét a kedélyes estélyek vendége lehet. A kör házigazdája, Odry Lehel és titkára Szana Tamás, továbbá fiatal zenészeink Sipos Antal, Mihalovics Ödön, Gobbi Henrik és Langer Viktor fogadták. A vacsora, mely Szikszay Ferenc jó magyar konyhájából került ki, vígan folyt. Toaszt csak egy volt: Rózsaági mondta francia nyelven Liszt Ferencre. Alig hang­zottak el e sikerült felköszöntés végső szavai, a mel­lékszobában megrendült Bertók cimbalma. Liszt egy­­ideig figyelemmel hallgatta a speciálisan magyar hangszert s megdicsérve Bertókot jó játékáért, ő maga is leült­­ játszani, de nem zenét, hanem csön­des piket-partiét Vizváryval. A kedélyes mulatság csak éjfél utáni egy órakor ért véget, s Liszt (ki a pikethez is jól ért, mert a játékban nyertes lett,)meg­­ígérte, hogy a társaság estélyeit többször is meg fogja látogatni. Liszt aznap máshol is hallott cimbalmot, meglátogatva Schunda hangszerkészítő helyiségét. Több zenész is volt ottan, kik a Pintér-testvérek ket­tős cimbalom-játékát (Rózsavölgyi egy magyarját, a »Traviata« nyitányát és a » Szózat «-ott gyönyör­ködve hallgatták. Liszt igen megdicsérte a testvérek játékát s azt mondá, hogy a tökélyesitett cimbalom­nak, mely hanghatásaira nézve középhelyet foglal el a zongora és mandolin közt, jövője van. Liszt is, Erkel Ferenc is megígérték, hogy fognak darabokat írni kettős cimbalomra. * Ghyczy Kálmán a szép utcában vett ki la­kást. Az egész nemzet tisztelete kiséri őt, midőn a pénzügyminiszteri termekből kivonul, s kiséri egy­szersmind az az aggodalom is, hogy vajha utódja meg bírja-e oldani azt a bonyodalmat, melyet ő oly fáradhatlan kezekkel próbált legombolyítani. Hogy a külföldi pénzvilág körében is megvan ez az aggoda­lom, mutatja Hansemann berlini bankigazgató egy levele, melyet Weningerhez irt, s melyben többi közt mondja : »Ghyczy K. nagy bizalmat ébresztett maga iránt pénzügyminiszteri törekvéseivel s sajnálattal látják őt távozni mostani állásából. Annyi igaz, hogy hazánknak lehet (s kell is, hogy legyen) szerencsésebb pénzügyminisztere, de lelkiismeretesebb, munkásabb aligha lesz Ghyczynél. Mint a »Nemzeti Hírlap«­­ban olvassuk : már reggel fél hatkor fölkelt s kávéját elköltvén, rögtön a munkához fogott s dolgozó­szobá­jából csak háromkor távozott, rövid ebédre. Fél négy­kor sétált a bástyán vagy kikocsizott a szabadba, hogy gyönyörködjék a természetben. A Lipót-mező felé, a kuruc-zugig kocsizott ki legörömestebb, mely hely egy része a gr. Karácsonyi birtokába jutván, már be van fásitva s ma­holnap szép park lesz be­lőle. Itt sétálgatott egy darabig magányosan a nyári napokban. Nem ment fürdőre, sem utazni, mint egyik­másik minisztertársa, hanem folyvást itthon volt, Bécsbe menvén csak néha állami ügyekben. Este is­mét dolgozott éjfélig, csodás kitartással. Vacsorája b­eából és gyümölcsből állt s akkor ért rá csupán át­nézni egy pár hírlapot, így ment ez minden nap. »Terhes munkát vállaltam el, — mondá egy ízben, — de ha az isten elég erőt ad, meg fogok annak fe­lelni.« A nagy miniszteri termeknek nem vette egyéb hasznát, minthogy gyorsan át-átment rajtuk. Dioge­­nesi egyszerűségben élt s örömét az iránta nyilvánult bizalom képezte. Szívélyes volt mindenki iránt s leg­­fölebb azokra a finánc-tervelőkre haragudott magá­ban, kik kivihetetlen plánumokkal alkalmatlankod­tak nála. * Lakoma-piknik. A Frohner-fogadó termében szombaton éjjel a budapesti bírói és ügyvédi kar né­hány tagja által rendezett lakomán díszes női társa­­ság gyűlt össze, s a vidám vacsorát Rácz Pali zenéje mellett tánc követte, úgyhogy a vendégek csak reg­gel felé oszlottak szét. A hölgyek között jelen vol­tak: Nyíri Aladárné, Korányi Adolfné, Patrubány Gerőné, Ráth Károlyné, Polgár Ignácné, Nyíri La­­josné, Fabriciusné, Nádassyné, Győryné, Marschalkó Leoné, Vecsey Sándorné, továbbá Nyíri, Boér, Bod­nár és Vecsey kisasszonyok. * A szini képezde növendékeinek kis bálja vi­dáman folyt le a »Hungária« szálloda dísztermében. A házi asszony tisztét Prielle Kornélia asszony tel­jesítette, ki igen díszes l­laszin ruhát viselt. Vendégek nem voltak valami nagy számmal s a női közönség majdnem kivétel nélkül a színház köréből került ki. A rendezőség mindent elkövetett a bál élénkítésére, a Bunkó Gyula zenéje ügyesen rendezte a táncokat, a házi­asszonyt pedig szépmivű táncrenddel és szép fe­hér virágbokrétával lepte meg. A mulatság viradtig tartott. * A főváros tanácsa szombaton két dicséretre­­méltó határozatot hozott. Egyik az, hogy a főváros három éven át évenként ötezer forinttal járuljon a »műcsarnok« építéséhez. Másik az, hogy az állattker­­tet is —­ legalább is három évig — évenként szintén ötezer forinttal segítse. Valószínűnek tartjuk, hogy a javaslat ellen valamely nyárspolgár, a rosz idők fö­lött sopánkodva, szót emel. De még valóbbszínű, hogy a közgyűlés magáévá teszi a tanács indítványait, mi­után oly közművelődési ügyekről van szó, melyeknek emelkedése jelentékenyen járul a főváros tekintélyé­hez és jóh­írnevéhez. * A lipót­ utcai városház nagy termében e hó ti­zedikén fogják tartani az első közgyűlést. Ez a terem szombat­ este ki volt világítva, bemutatás végett. Min­denkit meglepett szépsége. Csak márványművei, me­lyeket Siletti Fortunato készített, 47,000 írtba ke­rültek. Fehér carrarai, vörös keleti és karszi márvány van benne alkalmazva. Az oszlopok és két kandalló veronai sárga márványból valók. Az aranyozás gaz­dag a falakon és mennyezeten. Két aranyos gázcsillár világítja. Öt nagy ablaka van e teremnek, melyben a félkörben futó ülések száma háromszázhat. Az asztal

Next