Fővárosi Lapok 1875. március (49-72. szám)
1875-03-02 / 49. szám
Hugo Viktorrúl. (L.) A De Gerando-család szalonjában Bogeard vasárnap este Hugo Viktorral beszélt, mégpedig nagy előszeretettel és lelkesedéssel. Természetesen — úgymond — másfél óra alatt az ő egyes munkáit csupán érinteni lehet. Az ő lángesze olyan termékeny, olyan nagyszerű, hogy bizonyos szent borzadálylyal tölti el azt, ki arról számot akar adni. Hasonlít amaz óriási hegyekhez, melyek égig emelkednek, és melyeket az utas nem képes leírni, mert egyaránt gazdagok ezerféle virágokban, gyümölcsökben, erdőkben, rohanó patakokban, tátongó mélységekben, és sok egyéb kincsben, szépségben, Bogeard legelőbb is rövid életrajzát bocsátotta előre. Főleg gyermekkoráról beszélt, Hugo Viktorra is, mint Lamartinera, anyja birt legnagyobb befolyással. Anyja vendée-i hölgy volt s igy természetesen királypárti és vallásos szellemben nevelte fiát. Lahori tábornok, ki sokáig élt elrejtve házuknál, komoly és szigorú oktatást adott a gyermeknek, Tacitust és Juvenalist olvasván vele. Hugo Viktor már tizenhárom éves korában kezdett verseket írni. Tizenöt éves korában majdnem elnyerte a »Jeux Floreaux« díjat, Toulouse-ban, csakhogy nem akarták elhinni, hogy e verseket tizenöt éves ifjú írta, s amíg keresztlevelét megküldte, a díjat odaítélték másnak. Már ekkor is mutatkozott az ifjú lovagias jelleme, melyet egész életén át megtartott, mindig a gyöngék és elnyomottak mellett emelvén szót. Egy ismerőse üldözésnek lévén kitéve, az ifjú Hugo azonnal irt az édesanyának, küldené hozzájuk fiát, ott biztonságban lesz. E levél a király kezébe került, ki e lovagias tettért évi dijat rendelt a fiatal Hugo számára. Ily tiszteletreméltó okból eredt az az „évi díj, melyet később annyiszor hánytak szemére. Ő, dacára ellenségei rágalmainak, változhatlanul ugyanazt az egyenes utat követte egész életén át. Gyermekkorában és első ifjúságában monarchista volt, ami igen természetes, mivel az volt anyja, családja és egész környezete. Később azonban, amint gondolkodni kezdett, nem gyöngeségből, de erős meggyőződésből, komoly tanulmányok után vált egyre szabadelvűbbé, mígnem 1848-ban Franciaország legelső köztársasági embere lett. Különben már 1832-ben is, midőn huszonnyolc éves volt, ellenállhatlanul kezdték őt vonzani a forradalom nagy eszméi. Amit 1832-ben irt, az egészen királypárti és vallásos szellemű; amit azután irt, az mind egyre szabadelvűbb és köztársaságiasabb. Nincs ebben semmi ingadozás. Ez meggyőződésből és nem valami érdekből eredt átváltozás. Hugo Viktor 1832 előtt három kötet ódát és balladát irt, melyek egészen monarchikus szelleműek; később következik »Les Orientales« című kötete, melyben talán legkevesebb gondolat van. A stil ebben is tökéletes, de tartalma nem gazdag, holott Hugo Viktor mindig ép a gondolatok gazdagsága által tűnik ki. E költeményeit azonban mégis mindenki bámulja és magasztalja; azok is, kik sajnálják, hogy a költő elpártolt első nézeteitől és azok is, kik a mai Hugo Viktor követői. A »Chants du Crépuscule« átmeneti költemények. Bizonyos, hogy midőn ezeket írta, e kitűnő lángészt meglepte rövid időre századunk betegsége: a skepticizmus és az ezzel járó mélaság. »Faut-il douter, eroire ou mier?« — kiált fel, mely szavak oly jól kifejezik a lélek állapotát jelen századunkban. Két ideál vonzza az embereket: a múlt emlékei és a jövő reménye; ez két ellentétes társadalmat alkotott, melyek közt választani kell; ez az, ami két külön irányban ragadja az embereket. Hugo Viktor hamar választott, rövid ideig habozott s későbbi számos költeményében lángesze egész fényében ragyog, tisztában önmagával, a jövő felé fordulva. Bogeard beszélt a nagy költő drámáiról is, melyekben a romantikus iskola legteljesebben diadalmaskodott. E művekben leginkább észlelhetni Hugo Viktor modorát. Az erős ellentét használata, melyet e költő annyira szeretett s mely lyrai költeményeiben néha csak egy-egy versben, versszakban, vagy legfölebb egy költeményben van összefoglalva, a színpadon nála egész drámát képez. »Hernani«-ban a fejedelem és egy rabló, »Buy-Blas«-ban a király és szolga állnak szemben. Néha ez ellentét nála egy-egy szívben található föl tragikusan, mint »Borgia Lucreziá«-ban. Regényei is kitűnőek, »Notre Dame de Paris«-ától kezdve, melyet mindenki, barát és ellenség, egyaránt bámul, ép úgy mint az »Orientales «-t, egész az »Homme qui rit« és »Quatrevingt-treize«-ig. Bogeard elbeszélte azt is, hogy e költő mily gyönyörűen tudta a szív legszebb érzéseit, az anyai és atyai szeretetet, a gyermek iránti ragaszkodást és a fiúi szeretetet festeni. Összehasonlította Racine »Clytemnestrá«-jának anyai szeretetét a »Borgia Lucréziá«-éval, és bár mind a kettőt egyaránt szépnek találta, de azt mondá, hogy Hugo Viktor festése természetesebb. Végül Bogeard elszavalta a »Chatiment«-ból a »4-dik szeptember« című költeményt, egyikét ama villámoknak, melyek a száműzetés szigetéről a második császárság fejére hulltak. 213 Fővárosi hírek. * A két pártból alakított kormány vasárnap délután hat és hét óra közt jött létre. A névsor ez: b. Wenckheim Béla kormányelnök s a király személye melletti miniszter, Tisza Kálmán belügyér, Széll Kálmán pénzügyér, b. Simonyi Lajos kereskedelmi, Perczel Béla igazságügyi, Péchy Tamás közlekedési, Trefort közoktatási, Szende Béla honvédelmi, gr. Pejacsevich Péter horvát miniszter. Vagyis: a Deákpárttól belépett három, a balközépről három, a régiekből megmaradt három. Ez a válság hosszasan vajúdott hegyeinek szüleménye. Legnehezebb volt az igazságügyi tárca betöltése, úgyhogy Horváth Lajos, Ghyczy Kálmán és Perczel Béla tagadó válasza után még az is fölmerült egy percre, hogy Daruváry Alajos kir. táblai tanácselnököt hívják föl, de utóbb Perczel Béla, miután vasárnap délután egy órakor a királynál kihallgattatáson volt, kinyilvánítá a kormányelnöknek, hogy elvállalja az igazságügyi tárcát, s így a kabinet teljessé lévén, báró Wenckheim még az este jelentést tehetett arról Ő Felségének. Mondják, hogy a közlekedési tárcával Szontagh Pált kínálták meg Péchy Tamás előtt, de eredmény nélkül. A Deákkörben vasárnap este Széll Kálmán és Szende Béla, a baloldali körben Tisza K., K. Simonyi és Péchy T. tudatták az eredményt, melyet mind a két helyen éljenzéssel fogadtak. Mind a két körben tegnap este hat órakor volt a pártértekezlet s egyikben az új kormányelnök, másikban Tisza K. terjeszti elő a kormány programmját, melynek fő pontja az, hogy a kereskedelmi s vámszerződés revíziója és a bankkérdés megoldása által fognak törekedni a deficit elenyésztetésére s csak ha így nem sikerül, akkor veszik nagyobb mértékben igénybe a nemzet áldozatkészségét. E programm elfogadtatván, az egyesült két párt holnap este semleges helyen , a »Hungária« dísztermében tartja meg közös értekezletét. Mára várják a kormányelnök kineveztetését s holnapra az uj kormány eskületételét s maga bemutatását a két házban. Király Ő Felsége is, ki e válságban megint nagy mértékben bebizonyítá alkotmányos érzületét, szintén holnap fog elutazni,kísértetre az egész nemzet hódoló tiszteletétől. * Királyné Ő Felsége igen díszes melltűt küldött Konkoly Thege Miklós ó gyallai csillagásznak, ki neki az akadémiában fölolvasott csillagászati értekezést s az ó gyallai régi és új csillagvizsgáló épületek fényképeit díszes vörös kötésekben pár hó előtt átnyújtotta. A melltűt gyémántokkal környezett nagy gyöngy ékíti. * Liszt »Prometheus«-át holnap este (nyolc órakor a redoutban) fogjuk meghallani, mégpedig zongorarészeiben maga a zeneköltő közreműködésével. Ugyanis a két zongorán Liszt és Sipos fognak játszani, a prolog részeket Bulyovszky Lilla asszony szavalja, a magán részeket Bogisits Mihály, Scherribl Nándor, Láng Fülöp és Kőszegi Károly éneklik, a karénekeket pedig a Liszt-egylet adja elő. Megemlítjük egyszersmind, hogy ez egylet körében volt ugyan baj, a mint mi is irtuk, de maga az egylet koránt sincs bomlófélen, a mint több lap, (a dolgot elnagyitva,) jelente. Sőt az sem áll, a mivel bennünket elámítottak, hogy t. i. a »férfikar« akarna kilépni az egyletből. Nem a férfikar ez, hanem annak csak egy kis része, töredéke, mely megneheztelt azért, mivel a minapi főpróba után nem táncolhatott. Pedig már maga ez a táncterv is nem valami szerencsés gondolat volt. Először is egy nagy zenepróba s utána , tánc nem nagyon illenek együvé, s a fiatal urak nem vették tekintetbe, hogy az énekben kifáradt hölgyeket nem lett volna helyes táncban is fárasztani, miután a torok szervezete ének után nyugalmat kíván. Még a szülők sem táncra, hanem próbára küldték lányaikat. Megfontolva cselekedett tehát, aki a táncot meghiusító, s azok, akiket egy rögtönözve tervezett tánc elmaradása képes elidegeníteni egy művészi célra alakult s nagy nevet viselő egylettől, aligha okozhatnak kilépésükkel valami nagy kárt, miután e ténynyel maguk bizonyítják be, hogy inkább való nekik a tánciskola, mint egy zenészeti társaság. Amint halljuk, nincsenek is sokan. A sátrukba haragosan visszavonult Akhillesek száma vagy tizenötre megy, míg a vasárnapi összpróbában a férfikar 45 tagja vett részt, s így a »táncos«-ok kilépése sem az egyleten, sem az előadáson nem üt érzékeny csorbát. * Az írók és művészek társasága szombaton társas vacsorát rendezett Liszt Ferenc tiszteletére, ki már tavalyi itt időzése alkalmával is részt vett egy párszor e társaság házi estélyein. Most fél tíz órakor jelent meg id. Ábrányi Kornéllal s örömét fejezte ki, hogy ismét a kedélyes estélyek vendége lehet. A kör házigazdája, Odry Lehel és titkára Szana Tamás, továbbá fiatal zenészeink Sipos Antal, Mihalovics Ödön, Gobbi Henrik és Langer Viktor fogadták. A vacsora, mely Szikszay Ferenc jó magyar konyhájából került ki, vígan folyt. Toaszt csak egy volt: Rózsaági mondta francia nyelven Liszt Ferencre. Alig hangzottak el e sikerült felköszöntés végső szavai, a mellékszobában megrendült Bertók cimbalma. Liszt egyideig figyelemmel hallgatta a speciálisan magyar hangszert s megdicsérve Bertókot jó játékáért, ő maga is leült játszani, de nem zenét, hanem csöndes piket-partiét Vizváryval. A kedélyes mulatság csak éjfél utáni egy órakor ért véget, s Liszt (ki a pikethez is jól ért, mert a játékban nyertes lett,)megígérte, hogy a társaság estélyeit többször is meg fogja látogatni. Liszt aznap máshol is hallott cimbalmot, meglátogatva Schunda hangszerkészítő helyiségét. Több zenész is volt ottan, kik a Pintér-testvérek kettős cimbalom-játékát (Rózsavölgyi egy magyarját, a »Traviata« nyitányát és a » Szózat «-ott gyönyörködve hallgatták. Liszt igen megdicsérte a testvérek játékát s azt mondá, hogy a tökélyesitett cimbalomnak, mely hanghatásaira nézve középhelyet foglal el a zongora és mandolin közt, jövője van. Liszt is, Erkel Ferenc is megígérték, hogy fognak darabokat írni kettős cimbalomra. * Ghyczy Kálmán a szép utcában vett ki lakást. Az egész nemzet tisztelete kiséri őt, midőn a pénzügyminiszteri termekből kivonul, s kiséri egyszersmind az az aggodalom is, hogy vajha utódja meg bírja-e oldani azt a bonyodalmat, melyet ő oly fáradhatlan kezekkel próbált legombolyítani. Hogy a külföldi pénzvilág körében is megvan ez az aggodalom, mutatja Hansemann berlini bankigazgató egy levele, melyet Weningerhez irt, s melyben többi közt mondja : »Ghyczy K. nagy bizalmat ébresztett maga iránt pénzügyminiszteri törekvéseivel s sajnálattal látják őt távozni mostani állásából. Annyi igaz, hogy hazánknak lehet (s kell is, hogy legyen) szerencsésebb pénzügyminisztere, de lelkiismeretesebb, munkásabb aligha lesz Ghyczynél. Mint a »Nemzeti Hírlap«ban olvassuk : már reggel fél hatkor fölkelt s kávéját elköltvén, rögtön a munkához fogott s dolgozószobájából csak háromkor távozott, rövid ebédre. Fél négykor sétált a bástyán vagy kikocsizott a szabadba, hogy gyönyörködjék a természetben. A Lipót-mező felé, a kuruc-zugig kocsizott ki legörömestebb, mely hely egy része a gr. Karácsonyi birtokába jutván, már be van fásitva s maholnap szép park lesz belőle. Itt sétálgatott egy darabig magányosan a nyári napokban. Nem ment fürdőre, sem utazni, mint egyikmásik minisztertársa, hanem folyvást itthon volt, Bécsbe menvén csak néha állami ügyekben. Este ismét dolgozott éjfélig, csodás kitartással. Vacsorája beából és gyümölcsből állt s akkor ért rá csupán átnézni egy pár hírlapot, így ment ez minden nap. »Terhes munkát vállaltam el, — mondá egy ízben, — de ha az isten elég erőt ad, meg fogok annak felelni.« A nagy miniszteri termeknek nem vette egyéb hasznát, minthogy gyorsan át-átment rajtuk. Diogenesi egyszerűségben élt s örömét az iránta nyilvánult bizalom képezte. Szívélyes volt mindenki iránt s legfölebb azokra a finánc-tervelőkre haragudott magában, kik kivihetetlen plánumokkal alkalmatlankodtak nála. * Lakoma-piknik. A Frohner-fogadó termében szombaton éjjel a budapesti bírói és ügyvédi kar néhány tagja által rendezett lakomán díszes női társaság gyűlt össze, s a vidám vacsorát Rácz Pali zenéje mellett tánc követte, úgyhogy a vendégek csak reggel felé oszlottak szét. A hölgyek között jelen voltak: Nyíri Aladárné, Korányi Adolfné, Patrubány Gerőné, Ráth Károlyné, Polgár Ignácné, Nyíri Lajosné, Fabriciusné, Nádassyné, Győryné, Marschalkó Leoné, Vecsey Sándorné, továbbá Nyíri, Boér, Bodnár és Vecsey kisasszonyok. * A szini képezde növendékeinek kis bálja vidáman folyt le a »Hungária« szálloda dísztermében. A házi asszony tisztét Prielle Kornélia asszony teljesítette, ki igen díszes llaszin ruhát viselt. Vendégek nem voltak valami nagy számmal s a női közönség majdnem kivétel nélkül a színház köréből került ki. A rendezőség mindent elkövetett a bál élénkítésére, a Bunkó Gyula zenéje ügyesen rendezte a táncokat, a háziasszonyt pedig szépmivű táncrenddel és szép fehér virágbokrétával lepte meg. A mulatság viradtig tartott. * A főváros tanácsa szombaton két dicséretreméltó határozatot hozott. Egyik az, hogy a főváros három éven át évenként ötezer forinttal járuljon a »műcsarnok« építéséhez. Másik az, hogy az állattkertet is — legalább is három évig — évenként szintén ötezer forinttal segítse. Valószínűnek tartjuk, hogy a javaslat ellen valamely nyárspolgár, a rosz idők fölött sopánkodva, szót emel. De még valóbbszínű, hogy a közgyűlés magáévá teszi a tanács indítványait, miután oly közművelődési ügyekről van szó, melyeknek emelkedése jelentékenyen járul a főváros tekintélyéhez és jóhírnevéhez. * A lipót utcai városház nagy termében e hó tizedikén fogják tartani az első közgyűlést. Ez a terem szombat este ki volt világítva, bemutatás végett. Mindenkit meglepett szépsége. Csak márványművei, melyeket Siletti Fortunato készített, 47,000 írtba kerültek. Fehér carrarai, vörös keleti és karszi márvány van benne alkalmazva. Az oszlopok és két kandalló veronai sárga márványból valók. Az aranyozás gazdag a falakon és mennyezeten. Két aranyos gázcsillár világítja. Öt nagy ablaka van e teremnek, melyben a félkörben futó ülések száma háromszázhat. Az asztal