Fővárosi Lapok 1880. június (123-146. szám)
1880-06-01 / 123. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 123. számához. Az olajfestmények első nagy termében, hol ha nem is a legjobb, de mindenesetre a leghírebb képek vannak összegyűjtve, több női művel találkozunk. Legfigyelemreméltóbb ezek közt a Cool kisasszonyé, kiről már volt alkalmam megemlékezni. Tanulmányfőt állított ki, mely alá ezt írta: »Első szerelem.« (premiere peine.) Az ábrázolt nő arca igen érdekes, de alig merném elhinni, hogy most szeret először, pedig én nem is vagyok valami ügyes fiziognómus. A rajz igen szép s némi fogyatkozások mellett a színezésben eléggé tisztességes munka, bár a szép virtuozitással festett toilette jobban illenék az elysée-i mezőkre. A fekete szalmakalapról virító vörös toll, a pirosas derékról virító piros rózsa, a zöldszínű ruha s a hófehér karokra hulló éjfekete fátyol talán nem egészen együvé valók. Fougniéres kisasszony és Herpin asszony virágot festettek. Ez utóbbi » virágtanulmány «-nak címezte saját virágait. Alig hiszem, hogy szerény árvácskáinak ily szerény igényei vannak, de az életben mindenesetre élethívebbek. A Fougniéres kisasszony rózsabimbói bimbók és rózsaszínűek. Enaul asszony is Amor birodalmában maradt. Két bánatos nőt festett, kik közül az egyik, úgy látszik, kiváncsi, míg a másik levelet tart kezében és cseppet sem kiváncsi. Nem bírtam egyebet kiolvasni arcaikból, melyeknél sokkal több gonddal vannak csinálva a ruhák, az egyik fehér selyem, a másik violaszínű selyem. A divatárusnők nagy figyelemmel nézik. Madame Virginie Breton »áprilisi virágok«-at állított ki. Virágos április—áprilisi zöldben. A kis meztelen leány, ki oldalt van elterülve, úgy látszik, a kelleténél zöldebb gyepen csodálkozik. Zöldség. Sikerültebb ugyancsak tőle a »Forrás«, melyen ugyanazt a meztelen kislányt látjuk sötétes sziklahasadéknál; apró kacsójával kagylót tart, melybe kristályos vízsugár csurog. A gyermek kifogástalan, az egész kép igen kedves, sőt szépnek mondható. Dussieux kisaszszony kacér Chrysanthémákkal kedveskedik s pedig két adagban; az egyik rész a kertben, a másik rész a szalonban mutatkozik, mig Petite kisasszony befőttes üvegekre hívja fel figyelmünket. Jó gondolat. A gyöngélkedő művészetnek szüksége lehet rá. Leleux asszony két igen pikáns jelenetet ábrázolt; az egyiknek címe: »Vallomások, a másiké: »Az abbé rágalmas.« Az elsőről talán nem kell szólanom, mindenki tudja: egy nő, aki levelet olvas — ünnepi díszben; mellette guitarre, melynek a viszonyokhoz képest egy vagy több húrja szokott hiányzani, hervadt bokréták s bánatos tekintetű tintatartó. A másik kép abbéra súgva mond négy-öt díszesen öltözött hölgynek valamit; sejteni nem igen lehet, hogy mit beszél. Legjobban van festve a terem, melyben ezt az érthetetlen jelenetet látjuk. Chaix asszony ezt írta képe alá: »A szabadban«. Dús vegetációhoz egy égszínkék ruhába öltözött leánykát festett. A ruhának színét szeretem, a képét nem. Minden tekintetben jelentékeny művet állított ki Rongier kisasszony e címmel: »A les«. A renaissance-modorú kastélyt félhomályba borítá a holdvilágos éjjel; IV. Henrik korabeli ruhába öltözött négy lovag áll a kastély kapuja előtt; az egyik kihúzva tartja spádéját, melyet e napon bizonyosan hegyesre köszörültetett; távolabb egy másik szép ifjú közeledik gondtalan nonchalance-szal; az erősen homlokára húzott löveg alól kivillannak sötét szemei, melyek, mint látszik, jelt keresnek a rácsos ablakon. Bizony aligha sejti, hogy öldöklő fegyverek fogadják ölelő karok helyett. Az éjjeli sötétségben igen nehéz volt kitüntetni az alakok kifejezését; annál dicséretesebb a siker, melylyel Rongier kisasszony e nehézséget leküzdte. Nicolas Marie képe »Ihletés«-nek adja ki magát. Van rajta Cupido, lant, papyrus-tekercs görög írással, meg egy nyúlánk nőalak, nagyon jó női arccal, amely nagyon rossz ihletésnek. Azt hiszem, bátran mellőzhetem azt a fehér kísérletet, melyen egy fehér nő fehér galambokat áldoz s áttérek a kiállítás egyik nevezetességére, a Bernhardt Barah kisasszony képére: »A leány és a halál« A »theatre français« kedves szökevénye universal-genie, legalább annak hirdetik s ő maga is annak hirdeti magát. Ez a mű nem bizonyítja. Ritkán láttam képet, melynek ennyi a hibája, nemcsak hogy a színek optikájából gúnyt űz és pokolra küldte a távlat minden szabályát, de még a valósággal, a jó ízléssel s a józan észszel is ellenkezik. Első tekintetre Porzó egy tárcáját juttatta eszembe, melyben a szellemes író nem rég a szerzők alakja és írott vonásai közötti hasonlatosságot fejtegette. Ez a világos ruhájú leány, rózsaszín háttérben, kinek fülébe súg valamit a halál, nagyon hasonlít a kitűnő drámai színésznőre; ami azonban furcsább: a skelet is hasonlít hozzá, s ami még ennél is furcsább, hasonlít hozzá a szitakötő is, melyet a kép aljára festett. Legeslegfurcsább azonban az, hogy ez a furcsaság az első napon elkelt nyolcezer frankért. Szegény angolok! Sokan nézik Petlét kisasszony művét, egy alvó Dianát, kissé vézna és mégis kellemes idomokkal. Szívesebben látnám, ha modernebb neve volna. Általában jobban illenék a boulognei erdőbe, mint a magasztos ihletéssel telt berkek közé. Rolle Jeanne egy szintoly kedves, de modernebb alakot festett e címmel:»A tánc előtt.« Fiatal leány, ki bálba öltözik. Fiatal és szép. Boldognak vallanám magamat, ha tudnám, hogy rám gondol, midőn keblére tűzi a virágokat s ép oly boldognak, ha nem adna kosarat, midőn táncra kérem. — Roche Jenny hangulatteljes előszobát állított ki. Egy fejére esett női szalmakalapban mezei virágok az asztalon. A jól festett parketen cseresnyés kosár. A rococo-széken kalap, keztyű, fátyol, könyv, — még csak a legyező, egy-két szerelmes levél és a risporos szelence hiányzik, hogy a női szükségletek lajstroma teljes legyen. — Delacrois kisasszony nem annyira jó, mint érdekes festményt csinált, mely ily címet visel: » A kivonult oroszlán.« Festői szobát ábrázol égő kandallóval, előtte egy takarókba burkolt öreg ül s mindkét karjával székére nehezedik. Gyöngének látszik, nagyon gyöngének, de vállára omló őszült fürtei szebb múltról beszélnek s beszélni tudnának talán a közötte álló női alakok is, melyek egyébiránt a vén lovaggal együtt sokkal rosszabbul vannak festve, mintsem megérdemelnék. Ne feledjük még el záradékul Roslin kisasszony egy arcképét, melyet sokszor láttam s még sokszor fogok nézni. Gyönyörű nőt ábrázol, nagyon gyönyörűt; olyat, aki miatt sok bolondot tudnak férfiak elkövetni egy csókért, anélkül hogy szerelmesek volnának belé. Íme, megemlítettem a francia festőművésznők minden számbavehető alkotását. Nem mondtam róluk sok jót, de nem is mondhattam többet. Aki azt hiszi, hogy udvariatlan voltam, csalódik. A »Salon« új bizonyság a mellett, hogy a nőknek a képzőművészetek terén fölösleges ily tömegesen versenyezni. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy zárkózzanak el a képzőművészet elől. Sőt ellenkezőleg azt óhajtom, hogy teljesebbben élvezzék, mintsem ez idő szerint élvezhetik. De legnagyobb részük elégedjék meg az élvezettel. Rátermettségük negatív szerep mellett még gyümölcsözőbb, mint ha e nem nekik való tevékenység körében a férfiakkal versenyre kelnek. Rajzoljanak, fessenek, csináljanak szobrot, amennyi tetszik, de maradjanak távol a versenyektől. Az ókorban sok példáját találjuk a nagyszellemű nőknek, kik fajoknak sok nagy erényében voltak gazdagok, de nagy festőnő vagy szobrásznő nevét nem őrizte meg számunkra a történelem ; ellenben tudjuk, hogy a görög nők szeretetteljes bámulattal nézték a köztereikre helyezett remekműveket s mint egy ókori történetiró mondja, e szeretetteljes bámulat befolyással volt arra, hogy a görög nőknek oly bámulatos szép gyermekeik voltak. Bánfi Zsigmond, 621 Akadémiai levél. (Jelentés a szent koronáról) (K.) Tegnap összes ülés volt gr. Lónyay Menyhért elnöklete alatt, számos tag, köztük Majláth György és Arany János jelenlétében, de nem valami sok hallgató részvételével A szépnemet mindössze négyen képviselték: két írónő, egy író neje és egy író unokája. Pedig nagyérdekű tárgy forgott szőnyegen: a szent korona. Ipolyi Arnoldnak, mint a korona tudományos és művizsgálatára kiküldött akadémiai bizottság elnökének jelentését olvasta fel Fraknói Vilmos főtitkár. A jelentés előre bocsátja az indító okokat, melyek e vizsgálatot annyira szükségessé tették, többi közt azt, hogy a korona története sem írható meg addig, míg számos kérdésre a műszaki és műtörténelmi vizsgálat meg nem felel, noha műtörténelmi tekintetben is jelent meg már egy jeles német munka, a Bock Frigyes acheni kanonoké, de ebben is fordulnak elő pontatlanságok. Az akadémiai bizottság (Ipolyi, Henszlmann és Pulszky Károlyból állva,) mint tudva van, királyi engedélylyel május 9-én és 10-én ejte meg a vizsgálatot, a királyi biztosok, országgyűlési küldöttek, a prímás, országbíró és koronaőrök jelenlétében kivett szent ereklye fölött, Budavárában, honnan a bizottság két napon át el sem távozott. A korona és egyes részeinél a felvételre Diwald Károly fényképészt, a színes rajzok elkészítésére pedig Rauscher Lajos tanárt kérték fel. Mint a vizsgálat kideríti : a korona műalakzatai lényegesen megegyeznek az eddigi alapos történelmi vizsgálatok adataival, például azokkal, melyeket Koller Ferenc pécsi kanonok állított össze, kimutatva, hogy a korona felső része, az egymáshoz keresztben meghajtva illesztett arany pántok, latin feliratú rekeszes zománcképeikkel, melyek a trónoló Megváltót és nyolc apostolt ábrázolják, Szent Istvánnak a pápától Rómából küldött s ott készült koronáját képezték, míg a korona alsó része, a főtévedző diadémszerű abroncs, melyhez később a felsőt illesztők, Dukas Mihály bizanti császár ajándéka, rajta a császár és fia, Gejza király, a megváltó, Mihály és Gábor arkangyalok, szent György, Demeter, Kosmas és Demjén vértanúk zománc képeivel. E két koronából állíták később össze a magyar szent koronát. A mostani vizsgálat kimutatta, hogy eddigelé a koronának nincs hű és pontos képe. A leírások és ábrák a valóságtól eltérőleg állítják azt elő s egyik sem közelíti meg annak műszépségét távolról sem. Ennek oka a műismeret és a reprodukáló művészet eddigi hiányaiban rejlett. A kellő stilismeret s a műtechnika kellő tudása is hiányzott. Például a zománcképek jellege és művészete felől nem volt meg a szükséges fogalom. Még a dr. Bock fényképi felvételében is hűtlenség, a rajzban hiba, a kiadásban megfordított ábra fordul elő. A mostani vizsgálat, fényképezés, mértani és szabadkézi rajzok útján, e hibákat elkerülte, a zománcok gazdag színezetét is elkészíttető, szóval e nagybecsű nemzeti ereklye teljes és pontos műleírásáról és képéről a legkisebb részletekig gondoskodott. A jelentés szerint: e korona az ötvösségnek, aranymívességnek és zománcműnek egyik világra szóló legremekebb s legbámulandóbb alkotása. Egy ismeretes régi korona sem közelíti meg. Csak a Nyitraivánkán lelt s múzeumunkban látható koronarészletek bámult bizánci zománcművei járnak hozzá közel, de a szent korona egyes művei ezeket is túlhaladják műbecs és szépségre nézve. A ritka rekeszzománcmű technikája a legremekebb s változatosb kivitelben láthatók képein. A szent-istváni felső rész finomabb arany lemezein a tizedik századi olasz zománcmű alakzatai tűnnek föl, a megváltónak fényes, részben átlátszó rekesz-zománcműképe ábráján s az apostolok husszinezetű tömör alakjain, míg az alsó, bizanti részen a legélénkebb dusszinű rekeszzománcban találjuk a feliratokkal jelölt képeket, melyek mind érdekes történelmi képek. Az alsó korona rovátkáin a zománc egy eddig ismeretlen, elveszett új faja is látható. A koronázás alkalmára betett bélést kivéve, a csúcsos és félkörű rovátkok kék és zöldszínű rekesz zománcai nemcsak a közönséges átlátszó (translucid,) de a világosságtól egészen áthatott zománcot mutatták. Vagyis,fém-alaplemez nélkül, csupán arany keret-rekeszekbe vannak foglalva. Ily zománc hajdan is csak igen ritkán fordult elő s a műtörténetnek csupán egy adata szól egy 16-dik századi hires mesterről, ki e művészeti technika titkát ismerte s átlátszó zománcműveivel Párisban közálmélkodást keltett. Újabban azonban világtárlatokon a japániak egyes hasonló zománcműveiben ismertek hasonló munkára. A szent korona a műtechnika elemét ritka szép példányokban tartotta fenn, mit csak a legújabb vizsgálat deríte ki. A korona műbecse, szépsége és érdekessége minden képzet felülmúl s a műismereteket is magasan emeli. Drágakő és gyöngydíszét, mely nagybecse dacára az előbb kiemelt művekhez képest csak másodrendű, s nem is teljesen és változatlanul maradt fenn, a bizottság szakférfiakkal megvizsgáltató és fölméreté, hogy a korona leírásában erről is pontos közlés legyen. A vizsgálat kiderítvén, hogy a koronának egyetlenegy hű képe sincs, annál kevésbb a műbe esőhöz méltó ábrázolata, már ez is indokolja a műszakszerű fölvétel szerinti pontos, s ép és gazdag kiadást. A bizottság tehát ajánlja, hogy az akadémia ajándékozza meg a nemzetet és műtudományt a nemzet megszentelt ereklyéje s egyik legszebb műemléke leírásával és színezett képeivel. A felvételek elkészülése után a költségvetés is megállapítható lesz. A színnyomásra nézve a bizottság a párisi Didrou-féle intézetet ajánlja, mely ilynemű munkák (zománcműképek sat.) előállításában páratlan. A nagy érdekeltséggel hallgatott jelentés után, az elnök ajánlatára, áttették azt az archaeologiai bizottsághoz, hogy ez készítse el a kiadás felőli javaslatot. A mű csak a jövő évben fog megjelenhetni. Következett a folyó ügyek előterjesztése. A megalakult bizottságok közt az »irodalomtörténeti« elnöknek Szász Károlyt, előadónak Szilády Áront választa meg; a »történeti« : elnöknek Csengery Antalt, alelnöknek Fraknóit, előadónak Pesti Frigyest; a »könyvkiadó« bizottság: előadójának Beöthy Zsoltot ; a »természettudományi« : elnöknek Haynald bibornokot, alelnöknek Szabó Józsefet, előadónak b. Eötvös Lórántot. A második osztályhoz tettek át javaslattétel végett két új pályázati alapítványt. Egyiket néhai Ullmann Károly gyermekei tették háromezer forinttal, melynek kamatai közgazdasági kérdésekre tűzendők ki; másikat a Széchenyi szoboremlék ünnepére a »magyar kereskedelmi csarnok«, minden három évben, ezer frankkal tűzi ki kereskedelmi kérdésekre. Az orvosok és természetvizsgálók idei nagygyűlésén az akadémia küldöttségébe fölkérettek: Sztoczek József, Szabó József, Hollán Ernő, Nagy János, Lenhossék József és Frivaldszky János. Végül kimondtam, hogy minden törvényhatóságnak, mely a szoborünnepen küldöttség által volt képviselve, az akadémia küldeni fog egy-egy példányt az ez alkalomra kiadott emlékkönyvből és a veretett ezüst éremből. *