Fővárosi Lapok 1881. február (25-47. szám)
1881-02-01 / 25. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 25. számához. Cégeit a tornyon át vezetheti föl a szalonba, vagy a vívóterem melletti csigalépcsőn az ebédlőbe. Ez utóbbin fölhaladva, a buffet-szobába jutunk, melynek főékessége egyfafaragású, díszes német renaissance étekszekrény. Ékítményei csupa vadászati motívumokból állanak, elől finom kivitelű őzfej köti le figyelmünket. A tágas ebédlőt most még csak egy fekete kandalló díszíti. Ennél még szebb a szalon fehér márvány-kaminja, szabatosan vésett arabeszkjeivel és rozettáival. A kandalló felső falába Pállik Béla egy festvényét illesztik: a »Perzsa agar«-at, mely a szoba szőnyegén hever; a műcsarnok legutóbbi kiállításában sokan láthatták. A szalon falait valódi keleti szőnyegek fogják borítani, melyeket a gróf a tavalyi párisi világtárlaton vett s itt lesznek régi értékes képei és egyéb műtárgyai is, melyek közül meg kell említenünk egy kétoldalú régi festvényt. Ez forgatható. Egyik fele bájos női szentet ábrázol; ez valóságos műremek, jeles mestertől. Aki ez alak szemléletébe elmerül, azt könynyen meg lehet ijeszteni az által, hogy csavarán fordítanak egyet, amire hirtelen a kép másik fele tűnik elő, melyen a pokol szörnyei s rémes látványai láthatók. A ház hátsó része köröskörű, kizárólag a nemes sport számára épült. Van lakosztály (»él«-nak csaknem nevezheti az ember!) a vadászebek és ezek nagyszámú kis és nagy családtagjai számára. Valamennyi ugat, üvölt, nyöszörög, ha benyitsz hozzá, mert azt hiszik, hogy a szabadságot hozod nekik, holott csak kíváncsisággal tiszteled meg őket. A verseny-, hintó-, vadász- és hátaslovak számára terjedelmes istálló áll rendelkezésre, elkülönített »cellák«-kal, kényelmesen berendezve. A falak festve vannak; a fogasokat köröskörű, vasból öntött lófejek díszítik. Most hat paripát tartanak itt. Gyakorlati berendezésű a kocsi-mosó szin, mely fűthető s a szükséges viz három oldalról ereszthető, kaucsuk-csövek segítségével. Ugyane helyiségből vaslépcső a szénapadlásra vezet föl. Egy tágas csarnok a kocsiszint képviseli, melyben hat járómű férhet el; innen ismét vaslépcsőn át a kocsis lakásába juthatni. Végül egy szobában a szertár van, hol a kettős, négyes és hatos fogatok különféle szerszámainak egész gyűjteménye, a tarka takarók, nyergek, ékes kantárok s a lóidomitás számos eszközei mind megannyi érdekes látnivalók a jockey-klub szakavatott tagjai számára. E sportsman-ház, mely a maga nemében első a fővárosban, egészben véve érdekes kísérlet. Oly építész emelte, ki a főurak igényeinek meg szeret felelni. Nézeteiket szerencsésen összeegyezteti a maga művészeti meggyőződésével, a nélkül, hogy ez utóbbit kelleténél jobban meg kellene tagadnia, a miről már az új versenytér épületei is tanúskodnak. Gróf Batthyányi Elemér e várszerű, tornyos kastélyát bizonyára nem egy gazdag úr meg fogja irigyelni, ami az első impulzus lesz arra, hogy a példát kövessék. * O r v o s-1) á 1. (Jan. 29-én.) (N eh.) Csalhatatlan epithetonja e bálnak rendesen az, hogy »kedélyes.« A siker ugyan sohasem tesz itt olyan meglepő ugrásokat, mint például a jogászbálnál, nem megy százakra a táncoló párok száma, a magas arisztokrácia sem részesíti különösebb tüntető kegyeiben ; az orvosoknak csak a vidító kedélyességet kereső distingvált családok a pártfogóik és épen ez hordja magában a siker legmelegebb biztosítékát. Az orvos-bálokon évek egymásutánján bizonyos jóleső egyformaság, meglepő hasonlatosság, a siker egyenlege vonul végig, melyet épen úgy nem veszélyeztetett a bukás kellemetlensége, mint ahogy nem okozott elbizakodottságot a jövedelem nagymérvű öszszege sem. A most lefolyt bál is igazolja állításunkat. Az orvosok a reális élet meghosszabbítói s mégis annyi ideális szépséggel rövidítették meg a parket küzdterén versenytársaikat. Ha az általános közvélemény, a társadalom által elfogadott szokás, a jogászok bálját tette és nevezte az »újoncok« bemutatójának s ha mi e kedves »kezdőket« — egyetemi bálról lévén szó — első éveseknek nevezzük, akkor az orvos-bálok szép híveit bátran elkeresztelhetjük másodéveseknek, a mivel tán csak vonjuk magunkra az illető szépek elviselhetlen neheztelését. Igen, ez a bál a másodéveseké, ezt nekünk egy általánosan elismert szépség is bebizonyította, aki pajzánál segélyezve a blazirjat, (tudta, hogy jól áll neki,) csak azért nem ment el az »ujjoncok« báljára, mert ez derogált neki. És ő nem egyedül áll, egész kis összeesküvő csapatot vezet, mely előtt reszketnek a dacosok. Gyönyörűség is nézni azt az otthoniasságot, azt a félelem és láz nélküli viseletet, melylyel a bálokon történt megjelenésök alkalmával bizalmasabb ismerőseiket és ismeretlen bámulóikat elragadják. Meg sem várják a foglalkozást, a robotba táncolók felhívását, nehogy nem épen kedves nevekkel, tolakodó ismeretlenekkel teljék meg a táncrend, hanem boldogító bizalmassággal maguk osztják ki a kis recipe szédítő gyógyszereit. A szerelmesek lázát pompásan is enyhíti, csillapítja az a második négyes, s az unalmas tömjénezők, rajongó csillag- és holdimádók s a boldogtalanságokban halált keresők lángoló szivére milyen hatalmas limonádé a »fáradt vagyok« vagy »ötödik négyes« ; ha már a beteges lethargiában szenvedők huszonhat fokos izzasztóját, a szuper-csárdást nem is említem, mely után pedig valóságos choreomániába esnek mind. Aztán vitassa valaki, hogy nem kész orvos a nő, nem ők gyógyítják-e az életnek ezer apró baját ? Gyógymódjuk annyiféle, amennyi bennök a baj. A világ teremtése óta ők gyógyítottak először titokteljes magnetizmussal s praktizálják ma is e bűvös szert, melynek vonzó fluiduma olyan száraz medicina, mely a mai kornak egy — sajnos — specialitását, a szerelmes szív gyuladásait mindig sikerrel gyógyítja. Homeopathe azonban ily esetekben gyökeresebb a kúra. Na de menjünk mi is, a többi kiváncsiakkal, a lady patronesse gróf Zichy Nándorné fogadtatására, kit kedves leányával most siet fogadni a lépcsőzetre szaladt kék-mellszalagos rendezőség, élén Szabó Sándor, Machleid Gyula,Nagy Kálmán és Horváth Mihálylyal, kik a rendezés nagy munkájában igazán tevékenyen vettek részt. Felséges két, illetőleg négy bokréta áll átadásra készen, melyek közül a háziasszonyé jácint alapon fehér kaméliákból épített fészket képez, szárnyra kelő kicsike kolibrival, mely csőrében ibolyakoszorúcskát tart. A grófkisasszonyé is havas kaméliákból áll, oldalán kiömlő elevenszínű virágcsoméval. A másik két bokréta, mely a bálprotektor leánykáinak, a Lumniczer kisasszonyoknak van szánva, szintén díszes. A lady patronesse toiletteje halavány lila selyem ruha, mellcsokorral díszített mély kivágású derékkal, a csípőtől le az uszályig hullámos redők, melyek fölött világos kék alapon az annyira és méltán divatossá vált virághimzés volt szétszórva s a jobb oldalon felcsatolva. A ruha alja széles brüsszeli csipkével volt szegve; a hajban keskeny diadém, a nyakon bársonyra fűzött igaz gyöngysor és ragyogó fülönfüggő egészítette ki az elegáns drága öltözéket. A grófkisasszony cik-cakosan kivágott fehér selyem derekat viselt, ez alatt csokorra kötött széles selyem szalaggal felfűzött gyöngyös tárlatán ruhát, jobboldalon leveles rózsacsomóval, mely a ruhát vékony atlasz csíkkal körülfutó szegélyig húzódott le. Hajában rózsa, nyakán rubintos collier volt. A főhely elfoglaltával körükben voltak még: gróf Andrássy Aladárné (indiai veres selyemruhában, elől virág-arabeszk beszövéssel és kerek csokordiszszel,) őrgróf Pallavicini Edéné, báró Atzél Béláné, Lumniczer Sándorné és az Almássy grófkisaszszony; továbbá Andrássy Aladár, Apponyi Albert, Károlyi Pista és Andrássy Manó grófok, b. Wenckheim Frigyes, Tisza Lajos, gr. Gyürky Ábrahám,báró Kemény Gábor és Kálmán, Ráth Károly főpolgármester, dr. Korányi, Lumniczer, Kovács József s az egyetemnek még számos tanára. A táncosnők mindannyit kellemesen lepte meg a szétosztott táncrend, mely világosabb és sötétebb chamois színű, elegáns kiállítású bőrtárcácska volt, hátlapján az aranyosan ragyogó D. B. betűkkel, zárható fémkapocscsal, belül selyem béléssel, melynek egyik oldala a tulajdonképeni táncrendet takarta, a másik két rézbe hajtható része pedig en miniature készítményű elefántcsont nyelű scalpelumot, csipeszt és ollócskát fedett. A bál háziasszonyáé és leányáé ennél sokkal fényesebb kiállításban, futtatott aranynyelű szerszámocskákkal, finoman kidolgozott fehér borjú bőrből, arany szélvágattal, ugyanilyen alakú volt, csakhogy előlapján a Zichy család fémből metszett grófi címere, hátlapján pedig a monogramm élénkszínű emailsírozásban díszelgett, belül a táncok sorrendje és a rendezőség névsora hibátlanul, ízléssel volt kaligrafirozva. Mesteréül ez ízléses műtárgy Morzsányit dicsérte. A tánc kedélyesen, vígan folyt a nem épen túltömött nagyteremben egészen a szünóráig, melynek lefolyása csak fokozta az általános tánckedvet. Kilencven-száz pár lehetett. A lelkesen járt szuper-csárdást nemsokára a füzértánc követte, mulattató figurákkal (házipatika recipékkel, szépek képcsarnoka, fortuna kosárkái sat.) színes papírtányérkákon szétosztott virágerdókkal. A körbe ült szépek igazi centifóliát képeztek. íme egyes szirmok: Gerenday Ilonka,Gyulai Margit, Ligeti Margit, Horsass Ninka és Tenia, Károlyi Mariska, Pulszky Polixéna, Horánszky Emilia, Lumniczer Margit és Onica, Jenei Vilma, Szabó Mariska (a kir. tábla elnökének leánya,) Kollerich Irma, Poór Gizela, Szabó Emilia, Planer Irén, Mészáros Mariska, Koczaurok nővérek (B.Gyarmatról,) Tóth Erzsi és Fáni, Korányi Anna, Kordin Mariska, Rudnyánszky Erzsi, Marsofszky nővérek, Petz Anna, Zavadovszky Adél, Koltai Ilka, Zeitz Eszti, Förszter Gizela, Apatitzky Olga, Batizfalvy nővérek, Krancz Etel, Emmerling Irma, Szefetius Hajnalka, Wahrmann Jenni, Kondor Elma és Józsa, Török nővérek, Schvikker Hildegard, Hainiss nővérek (H.-M.-Vásárhelyről,) Dobler Irénke, Ebeczky nővérek, Mátyássi nővérek, Siráky Aranka, Höepfner Márta, Bogisich Ilka, Babesiu Liuba Alexandrine, Kamer Irma, Gödi Aranka, 129 Kanovich Hedvig, Tassy Mariska, Gronovszky Anna Jármay Melanie , továbbá Ligeti Antalné, Evva Lajosné, Pató Gézáné, Költői Egyedné, Csepelyi Imréné sat. A bál protektora és orvosa dr. Lumniczer Sándor volt; istennek hála azonban semmi különösebb eset nem fordult elő; a szívbajok ilyenkor még rejtve maradnak s később is nem orvosi, hanem szülei segítségre várnak. Kár, hogy a harmadik egyetemi bál, a technikusoké az idén jó messzire, február 29-dikére van kitűzve. Fővárosi hírek. * Az akadémia tegnapi összes ülésén dr. Heinrich Gusztáv jeles emlékbeszédet tartott Klein Gyula német költő és tudós fölött, ki 1876-ban egy berlini kórházban szegényen halt meg s ki 1869 óta tartozott akadémiánk külföldi tagjai közé. Nem tartozván a népszerű, sokat emlegetett német költők közé, életrajzi adatait ennyire összegyűjteni fáradságos munka volt, de a miben az elhúnytnak köztünk élő testvére, Kilényi János is szíves segítéssel szolgált. Mert Klein Gyula egy német íróvá lett »hazánkfia« volt, ki Miskolcon 1804-ben vagyonos izraelita szülőktől született, tanult a pesti kegyesrendieknél is, hol Szentkirályi Mór tanulótársa volt, s később Bécsben a keresztyén hitre tért, meggyőződésből, mert azt tartotta, hogy a zsidó vallás anachronismus, mely csak páriává teszi híveit. Érdekes volt hallgatni, hogy ez írói egyéniséggel, roppant szorgalommal és nyelvismerettel bíró ember miért nem boldogult sem a magán-, sem az irodalmi életben. Ennek oka nagy részben saját természetében rejlett. Túlságos önérzetű, különcségre hajló, hamar elkeseredő természet volt, ki mint nevelő sem tudott huzamosabban egy helyen megmaradni; az irodalomban pedig azért nem boldogult, mert az ízléssel és művészeti törvényekkel nem törődött s tehetségét fékezni nem tudta. Tizennégy színműve, melyek közül csak négy került színre, a képzelem és jellemzési erő mellett (kivált a nőket tudta jellemezni,) formátlanok, túl hosszúk, színi hatás nélküliek; de dr. Heinrich szerint: méltók volnának az átdolgozásra; sőt ő hiszi is, hogy átdolgozva egykor a színpadon is elismerést aratnak, de e hitében mi (kik szintén ismerjük néhány színművét,) nem osztozunk, mert összhangot, az irodalmi művek hatásának ez alapföltételét bajos létrehozni ez összhangtalanul szülemlett munkákban. Átalában Kleinban a különcség még több volt, mintha genialitás s ez állt sikereinek útjában. Dr. Heinrich igen tüzetesen, irodalomtörténeti szélességgel és alapossággal mutatta ki a pusztító hatást, melyet a német drámairodalomban, a shakspeare-ománia, (a nagy költő vakimádása, külsőségeinek majmolása, a lényegtelennek kultusza sat.) előidézett. Klein is ennek esett áldozatul. Féktelen rajongással bálványozta Shakespeare-t s epochalis művét: »A dráma történetét« is azért irá, hogy abban Shakspeare iránti hódolatát nagy mérvben mutassa be. De úgy járt, mint Mózes: az ígéret földjének határán halt meg. Két vagy négy kötetre tervezett műve már ugyan tizenöt vaskos kötetté vált, de midőn ép Shakspeare-ig jutott, meg kellett halnia. Ha megírhatja a következő köteteket, akkor oly nagy Shakspeare-bibliát ad bennök, melyek mellett a Gervinus könyve csak szerény Shakspearekáté lett volna. A mű megjelent része is oly terjedelmes, minőt másutt csak nemzedékek hoznak létre; de a mű a drámának nem igaz története, mert nincs benne rendszer, egymás mellé vannak állítva a nemzetek drámairodalmi monográfiái, sok a különcség, féktelenség s borzasztó a stílus. De mindenesetre lényegesen megkönnyíté azt, hogy a dráma történetét most már megírhassa valaki. Az emlékbeszédet, mely azzal végződött, hogy Klein Gyula élete és pályája nem csak elismerést, hanem szánalmat is érdemel, az akadémia tagjai nagy figyelemmel hallgatták s végül megéljenezték. Meg is érdemelte az elismerést, mert nagy gonddal és ismerettel van írva. Kültag fölött rég hangzott ily kimerítő megemlékezés az akadémiában. Utána a felsorolt folyó ügyek közül megemlítjük azt az örvendetes adatot, hogy az akadémia, újabb hagyományok következtében, már megszabadult összes terheitől, melyek a palota építése miatt nyomták. A képviselőházisán tegnap a kormány nem kevesebb mint kilenc új törvényjavaslatot nyújtott be. Köztük van a zágrábi földrengés által károsultaknak nyújtandó kölcsönre, a kártyabélyegre, a pénzügyi közigazgatási bíróságokra vonatkozó javaslat s a képviselőháznak e szerint még hátralevő ideje alatt lesz dolga elég. Napirenden a kérvények tárgyalása volt. A rendes módon intézték el valamennyit: kiadták intézkedés végett az illető szakminiszternek. A kérvények közt volt a maros-tordamegyei is, mely a sajtótörvény szigorítását kéri. Ugron Gábor és Bereczky felszólaltak, hogy a ház e kérvényt tegye egyszerűen az irattárba, de a többség elfogadta a kérvényi bizottság javaslatát s a kérvényt kiadta az igazságügyminiszternek ,a sajtótörvény és eljárás szabályozásának előkészítésénél leendő megfontolás végett.«