Fővárosi Lapok 1881. április (74-98. szám)

1881-04-01 / 74. szám

­T­.7 is pártját fogta, ez által szentesítve a rendetlenséget. Az is helyes, a­mit jövőre célba vesznek, hogy t. i. nem csődítnek össze sok növendéket, hanem kiválo­gatják a tehetségesebbeket, hogy az oktatás, keve­sebbre terjedvén, foganatosabb lehessen. Ezt mi már rég sürgettük, mert műintézetek növendékeinél nem a mennyiség, hanem a minőség dönt. Egy jó többet ér száz középszerűnél. Erre nézve elég alkalmas illuszt­­tráció volt a budavári színházban tartott harmadik színi estély is, melyen a drámai osztály »A szép mol­nárnő« előadásában még csak mutatott fel reményt ígérő képességet, (Nagy Ibolya k. a. és Horváth Zol­tán játszották főbb szerepeit,) de az énekesnők, Ko­­válcsik Amnát tanítványai, annál kevesebbet. Egyiknél hangtalanság, másiknál lámpaláz, valamennyinél a kifejezés teljes hiánya — ez volt az eredmény. Ily erőkkel nem volna szabad szini-estélyt rendezni, csak azért, hogy az atyafiság egyet-egyet tapsolhasson övéi­nek. Liszt Ferenc is benézett az előadásra s aztán hazasietett. Az új igazgatónak azonban annál jobb volt ez az előadás, mennél rosszabbul ütött ki, mert legalább alaposan tájékozhatta magát az operai szak teendői iránt, valamint arról is, hogy színpadon csak akkor kell és szabad előállani, ha van kivel és mivel. * Személyi hírek. Péchy Tamás tegnap­előtt este ismét házelnöki ebédet adott, Plachy Ta­más köszönte fel a házi­gazdát, ez pedig b. Orczy Béla miniszterre emelt poharat. — Quirsfeld Nándor, cservenkai evang. lelkész, az egyház és iskolaügy terén félszázadon túl tett kiváló szolgálatai­nak elismeréséül, koronás arany-érdemkeresztet ka­pott. — Blaha Luiza asszony megbetegült s e miatt maradt el tegnapról a »Huszárcsiny« előadása. — Trinkl Tódorné szül. Büki Fejér Klára asz­­szony, biztosítási főinspektor neje s Trinkl Kálmán és Hetsné Trinkl Bertha asszony anyja, meghalt 66 éves korában. — Dr. Weisz Béla egyetemi magánta­nár felszólítást kapott dr. Luigi Cassa páviai egye­temi tanártól, hogy több nyelvre lefordított nemzet­­gazdasági vezérkönyvének második kiadás számára írjon egy e szakmába vágó magyar irodalmi vázlatot. — Saissy Amadé tanár vasárnap folytatja francia irodalmi felolvasásait. — Gettón József legfőbb­­ítélőszéki bírót fájdalmas csapás sújtá: 23 éves fia,­­Jel­én István, ki nógrádmegyei aljegyző volt, tegnap a fővárosban elhúnyt. — Pánfilli Ilona urhölgy Grácból egy forintot küldött szerkesztőségünkhöz a Déryné síremlékére. — Löwenstein Hermin kisasszonyt eljegyezte dr. Both Adolf zombori volt törvényszéki jegyző. * A nemzeti színházban tegnap másodszor lépett föl Nolli József, mint Valentin a Gounod »Faust«-jában, s ezúttal is inkább ízléses éneke, mint kevéssé érces hangja által hatott. Játéka is fogyaté­kos s a­mi horvát-olasz létére feltűnő, még Faust­tal való összecsapás alatt sem fejtett ki különösebb hevet. A­mi mégis tapsra késztető a közönséget, az a haldoklási ária érzésteljes előadása volt. E jelenet után kétszer hívták a lámpák elé. A többi szereplők közül főleg Bartolucci kisasszonynak szerencsés estéje volt. Az ékszerdallal hosszas tapsokra ragadta a hall­gatókat. * Az országgyűlés bezárásával bajos tisztába lőni, mert ez a trónörökös nászától is függ. Ha ez megesnék májusban, akkor e hó végén zárnák be az országgyűlést s a választások június hó utolsó tíz nap­ján lennének. Ha pedig az esküvő később lesz, akkor alkalmasint május első hetében történik meg a be­zárás.­­ A vörös­kereszt terézvárosi fiókja tegnap tarta közgyűlését gr. Dessewffy Aurélné elnöklete alatt. A jelentés szerint: 34 alapító, 82 tiz ftos, 474 rendes s 103 rendkívüli tag gyűlt be a gyűjtő íveken. Ezzel 1730 ft alapítvány, 547 ft adomány s 425 ft évi járulék van biztosítva. A közgyűlés újra megválasztá a kisorsolt választmányi tagokat, az országos közgyű­lésre pedig képviselőkül Tolnay Lajosné úrhölgyet és gr. Teleki Ede pénztárnokot. Győry Gyula jegyzőnek köszönetet szavaztak buzgóságáért. * A főváros közgyűlése, a százezer forintos gyermekmenhely-alapítvány felhasználása iránt, egy­hangúlag elfogadta a javaslatot, hogy a kormány fel­­iratilag keressék fel országos gyermekmenhely létesí­tésére , a főváros százezer ftős alapítványa pedig egy ily községi intézet magvát képezze, addig pedig míg ez felállítható lesz, az alapítvány évi kamataiból éven­­kint négyezret az első gyermekmenhelyegyletnek adja­nak át cselédek s gyármunkások gyermekei ápolására, ezer forintot pedig ugyanez egylet szüleiknél hagyott gyermekek gondozására osszon ki. A tegnapi gyűlés elfogadta az önálló plébánia felállítását is Kőbányán, egy lelkészszel és egy segédlelkészszel. Továbbá a jövő tanévre a józsefvárosi gólya­ utca környékén négy osztályú új elemi iskolát is nyitnak bérházban. Csen­­gey Gusztáv főügyésznek, ki tizenöt évi buzgó szolgá­lat után szembetegség áldozata lett, teljes fizetését megszavazta a közgyűlés, részint nyug-, részint kegy­díj gyanánt. * Két új nőegylet, a józsef- és terézvárosi, egyszerre tartott hangverseny-estélyt tegnapelőtt este. A »józsefvárosi«-é a redoute kisebbik termét törté meg s jó hosszú műsorát színházi tagok s műkedvelők tették élénkké. Az öreg Ellinger énekelt két Schubert-dalt s Erkeltől románcot. Hegyi Aranka k. a. a » Dragonyosok«-ból a menyasszony a knette-je után a magyar dalokért kapott sok tapsot s ráadásul a »Szé­kely Katalin «-ból is előadta a »Kis pacsirta« kez­detű dallamot. Rákosy Szidi asszony a Gyulay Pál »Sellő «-jét szavalta hatással. Drescher Raimund, a nemzeti színház kürtöse, hangszeréhez való értelmes melódiákat fújt. A műkedvelők közül Kronits Mela­nie k. a. Chopin­tól és Liszt­től zongorázott darabo­kat szabatosan; Kada Emma, Ekker Auguszta, Auspitz Irma k. a. szintén e hangszeren mutatták be képességüket; Ráth Zsigmond (Fektér tanítvá­nya) énekelt, erős mély hangon; volt egy Röszler-féle trió előadása is. A nőegyletnek e hangverseny ezer forintnál többet jövedelmezett. — A »terézvá­rosi«­ is, a kerületi kör helyiségében, olyan láto­gatott volt, hogy csak a nőknek jutott ülőhely. A hall­gatók közt voltak Ráth Károly főpolgármester, K. Podmaniczky Frigyes és Hoffmann Pál városrészi képviselők. Itt a hangverseny felényi számból állott, mint amott, a többit tánccal pótolták, melyben vagy hatvan pár (sok kedves menyecske és még több fiatal lány)vett részt s Balázs Kálmán zenekara játszott hoz­zá. Az estély hangversenynyel kezdődött, melyben Spányi Irma énekelt, (a »Bűvös vadász «-ból és egy olasz dalt), Pauli Richard »Mignon«-ból adott elő áriát, a fiatal Pettykó Imre hegedűit s a világtalan Horváth Attila zongorázott. Mindnyájan kaptak tap­sot bőven, Spányi k. a. szép bokrétát is. Hangverseny után és a tánc előtt vidám társas­ vacsora volt. A ren­dező hölgyek: Tolnay Lajosné, Adler Antalné, Pucher Józsefe­é, Blau Henrikné, Faludy Gerőné, Mendl Istvánné, Varga Lászlóné, Grätschl Imréné, Köpesdy Sándorné, Radócza Jánosné s Ledererné úrnők minden tekintetben meg lehettek elégedve buzgó fáradozásuk sikerével. * Új coelibatus. Már jó ideje szőnyegen forog a terv, hogy a fővárosi tanítónők ne mehessenek férj­hez, mert különben gyakran kell őket helyettesíteni, a­mi pénzbe is kerül (a városnak eddig 1600—1800 írtjába évenkint,) meg a tanításra is hátrányos, mivel a családos tanítónő csak félig szánhatja magát közhi­vatására. Ez ügyben tegnapelőtt a kiküldött albizott­ság, Zichy Antal elnöklete alatt, tanácskozást tartott s a tagok mind a mellett nyilatkoztak, hogy a tanító­nők ne mehessenek férjhez, vagy a ki akar, mondjon le a tanítónőségről. Csak Zichy Antal, er­kölcsi okok­ból, adott be különvéleményt, azzal a javaslattal, hogy a férjes tanítónőnek kevesebb fizetése legyen. A kér­dés megoldását érdekelten várhatjuk. Meglehet, a fő­városi tanítónő sorsa jövőre azzal lesz nehezítve, hogy vén lánynak kell maradnia, vagy olyanná lennie, a­mi még rosszabb. A »teremtés urai« erre is gondol­hatnának. * Az angol társalgó­körben nagy­számú és válogatott közönség s különösen sok hölgy hall­gatta az Éber Nándor előadását Epiruszról és The­­száliáról, ő most oly sokat emlegetett két tartomány­ról. Éber Nándor kétszer is bejárta ama tájakat s a földrajzi viszonyok vázolása után ismertette e tarto­mányok történetét, aztán áttért a mai viszonyok, a görögök, albánok, törökök jellemzésére, érdekes voná­sokat adva elő e népekről, melyek az ókori legfejlet­tebb miveltség helyén laknak. Festői képét adta Preveza, Larissza, a Byron által megénekelt Janina, Ária városoknak, fekvésüknek, az ott látható ókori romoknak. Prevezában két őskori színház van s az egyik majdnem épnek mondható. A lakosság, mint a felolvasónak magának mondták, nem akar sem török, sem görög lenni, csak azt szeretné, ha békében hagy­nák. Különösen érdekes volt az albán nép ismerte­tése. Ennek állapota ma is a két­ezer év előtti viszo­nyokra emlékeztet s feltalálhatók az öt pelazg törzs­nek maradványai, a nyelv bizonyítja, hogy a mai albánok ősei voltak a hajdankorban a görögöknek is ősei. A Mecovo vidékén sziklabarlangokban lakó törzsek s­zariszának, Achilles állítólagos hazájának leírásával fejezte be az érdekes előadást, melyet a közönség élénken megéljenzett. * A központi Frőbel-nőegylet ápril 10-én, a redoute kisebb termében, érdekes hangversenyt rendez gyermekkertjei és képzőintézete javára. A műsor ez: Beethoven szonátája, előadják Mahler Fanny zongo­rán, Kanders Emil gordonkán; Riedel »Margarétha dalai«, énekli Balogh Mária k. a., szavalat Helvey Laura k. a. által; Brahmstól rhapszódia, Schuberttől rögtönzet­t Chopin-től etude, zongorázza Mahler Fanny k. a.; Wieuxtemps balladája és polonais-e, he­gedűn előadja a tiz éves Layer József; Webertől »Heimlicher Liebespein«, gr. Zichytől »Isten veled« s Schumanntól »A rózsa, a liliom« című dalok, énekli Balogh Mária k. a.; végül Liszt ismert átiratában a Mendelssohn »Szentivánéji álom« zenéje, zongorázza Mahler Fanny k. a. * A föl­mentés után. Tegnap a budai »Fortu­­ná«-ban egy lopással vádolt egyén perét tárgyalták. A vádlott olyan ügyesen védte magát, hogy a törvény­szék fölmentette s a jó madár aztán mint néző ma­radt ott, mert épen egy nagyobb bűnügy tárgyalására került a sor. A meddő szemlélet azonban nem elégí­tette ki s mig a királyi ügyész vádját bizonyítgatta, a vádlottak pedig védekeztek, a fölmentett tolvaj belo­­pózott a »tanuk szobájába« és egy szép téli kabáttal gazdagodva mondott búcsút a »Fortuná«-nak. Mire a lopást észrevették, a tolvaj már rég elillant s ha el­fogják, kétségkívül újra bebizonyítja ártatlanságát. * Rövid hírek. A képviselőház tegnap rövid ülést tartott, melyben a végrehajtási eljárásról szóló törvényjavaslat tárgyalását rövid vita után befejezte s aztán a mai ülés napirendjét megállapítván, el­oszlott. — Beöthi Zsolt közelimeréssel fogadott költői beszélye: »Ráskai Lea« a »Budapesti Szemlés­ben fog megjelenni. — A budai kör fiatalsága e hó 6-án táncestélyt rendez, Patikárus Miska zene­karának játszása mellett. — Huszár Adolf őszre készül el az ideiglenes Deák-szobormintával, persze az ülővel. — A nemzeti színházban a színpadnak és esetleg a nézőtérnek is villamos megvilágítása iránt a Ganz-féle gyárral is folynak tárgyalások s legközelebb kísérleteket is tesznek. — Római sírokat találtak ismét Ó-Budán a Kunewalder-féle téglavetőn dolgozó munkások s a muzeum igazgatósága értesíttetvén, dr. Hampel József intézkedett a leletek beszállítása iránt. — A fővárosi összes honvédegyletek közös értekez­letet tartanak ápril 10-én a honvéd-szobor ügyében. — A tanács az elevátorok asztalos munkáit Thék Edének, a lakatos munkákat pedig Jungfer Gyulának adta. —A budai vízvezeték nyilvános kútjainak tervére a tanács pályázatot írt ki,a legjobb mű háromszáz, a má­sodik kétszáz forint jutalmat kap; határidő ápril 30-dika. — Belvárosi kereskedők körében szó van arról, hogy kereskedőt léptessenek föl s sokan Luczen­­bacher Pálra gondolnak; a kormánypárt talán gr. Szapáry Gyulát lépteti föl. — A budai várszínház évi négy jótékony előadása rendesen semmit sem szo­kott jövedelmezni s ezért a tanács felszólítja K. Pod­­maniczkyt, hogy ez előadásokat váltsa meg huszonöt forintjával. — A főváros közgyűlése elhatározta, hogy küldöttségileg kéri fel a kormányt a sugárúti vasút érdekében; ama kikötés megszüntetését kéri, mely a sínek keresztezését nem engedi meg,mert, a kikötés a vasút építését lehetetlenné teszi. — A nemzeti színházhoz Nollit nem vendégszereplési cél­ból hívták meg; e célra e hóban egy jóhírű olasz bari­tonista fog föllépni. — A belvárosi alkapitányt, Bajkay Sándort zsarolási vád miatt felfüggeszték hi­vatalától s teendőit Batisz Zsigmond főkapitányi se­géd vette át. — A tilinkós Nagy Jakab, ki Szent­pétervárról jött haza s május elején ismét visszatér oda, megpróbál tilinkó-hangversenyt adni, fia, Albert közreműködésével, ki Joachimtól is tanúit hegedülni. — A Markovits Iván vezetése alatt folyt gyorsírási versenyben a két­ aranyas első díjat Radó Antal böl­­csészethallgató nyerte el, az egy aranyast pedig Fülöp Béla joghallgató. — A „Hadi Lapok“ szerkesztője kijelente, hogy Gelics tábornokot nem kérte föl köz­reműködésre s igy nem volt oka kijelentetni, hogy a lappal nem áll összeköttetésben.­­ A pesti közúti vaspályatársaság tegnapi közgyűlésén részvényen­ként huszonhat forint osztalék kifizetését határozták el s a számadásokat jóváhagyván­ az igazgatóságnak köszönetet szavaztak s az igazgatóságba az eddigi tagokon kívül Bossányi Lászlót és Brüll Miksát vá­lasztották meg. — A vasúti szaktanfolyam nyilvá­nos zárvizsgálatai holnap délután három órakor kez­dődnek a kereskedelmi akadémiában. * Hibaigazítás. Lapunk tegnapi számában az utolsó ausztriai rövid hir, sajtóhiba által, teljesen ér­telmetlenné vált s igy olvasandó: »Az osztrák hiva­talnokegylet Bécsben oly házakat készül építeni, me­lyek egy-egy hivatalnok-család szükségének felelnek meg; egy-egy ház körülbelől nyolcezer fába kerül s a vételár részletekben lesz törleszthető.« 1 396 - a Jókai a maga múltjáról. Az Írók és művészek társasága küldöttségének, mely Jókait fölkérte az örökös tiszteletbeli elnökség elfogadá­sára, a geniális iró igen érdekes adatokat mondott el múlt­jából. Azon kezdte : »Ti tehát megválasztottatok holtig tartó öregeteknek , bár inkább holtig tartó fiatalotoknak válasz­tottatok volna meg. De én hozzá vagyok szokva e címhez. Már Petőfi úgy hitt: öreg, huszonkét éves koromban. Azóta tehát öreg vagyok.« Aztán beszélt kalamárisáról, melyre ha panaszkodnék, vétkeznék. Az volt vigasztalója minden szomorúságában; gyógyítója, ha beteg volt, társalgójá­n magányban, szükségből kisegítő barátja, midőn anyagi csapások jöttek. Ezért imádta egész pályáján (t. i. a kala­márist) s imádja most is. Említé aztán, hogy tudja a szándékot, mely szerint félszázados irói pályáját meg akarják ünnepelni. »A jubi­­laeum, úgy­mond, szomorú dolog, azt tudatja velünk, hogy öregek vagyunk.« De az ő irói pályája oly régen kezdődött, hogy annak már majdnem ötven éve. Hat éves korában irta első versét, mely késhegygyel palatáblába van vésve. Ez volt az ő írói pályájának kőkorszaka. Kilenc éves korá­ban irt versét Tóth Lőrinc megtalálta írónk atyjánál s ki­adta a »Regélő«-ben, a komáromi kálvinista eklézsia pedig őt (a fiút) megjutalmazta értte 32 váltó forinttal, még pedig a perzselyekben begyült 1980 rézkrajcárral. Ez volt

Next