Fővárosi Lapok 1881. október (223-248. szám)
1881-10-01 / 223. szám
elléklet a „Fővárosi Lapok“ 223. számához. Körink és Solymosiak ép úgy megállják helyöket, mint a párisiak. A »Sztrogoff« háromszáz előadása harmadfél milliót jövedelmezett a Chateletnek. Boldog színház ! Hajdan e falak közt Frederick Lemaitre uralkodott. Elég e név jelezni a megmérhetlen különbséget. E név egy korszak, a romantikus iskola győzelme a klasszikus iskola felett. A »Varietes« vonzó darabja még mindig a »Niniche« vagy inkább Mme Judic. Niniche 1878 február 21-én került először színre Hennequin és Millaudtól s azóta kevés szünettel napirenden van. Nálunk botrányt csaptak a darabbal, de itt semminemű botrány nem fordul elő benne. Judic oly fürdő öltözetben jelenik meg, hogy azt bármily réssére is megnézheti. Judic a »Bouffet«-ban kezdte művészi pályáját, hol édes lágy hangja csakhamar feltűnt. Mióta a »Variétés«-ba átment, úgy uralkodik ott, mint királynő. A közönség nem a darabért, hanem ő érette megy a színházba. Az előkelő világ nem megy hamarább kilenc óránál. Judit maga a szeretetreméltóság. A románcokat és coupleteket senki sem énekli oly nemes egyszerűséggel, annyi értelemmel, mint ő. Más kihegyezi a couplet falánkját, ő eltünteti azokat, úgy hogy nem venni észre csak a mosolygó Ámort, ki nyilát leereszti. Amit más szóval, ő azt arcjátékkal mondja el. A tartózkodás a pajzánságban, a finomság a modorban, a félénkség az ártatlanságban: ezek művészetének fővonásai. Ha sikamlós szó vagy helyzet fordul elő szerepében, fátyolt vet rá és bocsánatot kér komolyan a félreértésért. Ő nem utánoz senkit, de őt sem utánozhatja senki. Ő nevetve könyez, a közönség pedig könyezve nevet. Hajdan Mile. Schneider aratta itt a tapsokat, ki ép ellentéte volt Judicnak, a bátorság és bohóság párosulása. Rohammal vette be a várat és bement lovagostorral. Judic előtt a várőrség lerakja a fegyvert és önként adja át a vár kulcsait. A »Gaité«-ben minden este a »Hazafit« (un patriote) adják. Dumaine, ki a címszerepet játsza, már az ötvenes években nagy népszerűséggel bírt. E népszerűség azóta csak nőtt. Neve elég, hogy megtöltse a házat. A darab különben nem felel meg hírének. Meséje igen egyszerű. Dickson kémmé lesz, nem alacsony kincsszomjból, hanem honszeretetből. Elárulja barátját, ki életét mentette meg, hogy megmentse Washingtont és vele a köztársaságot. Ha ez egyszerű alapeszméből indult volna ki a szerző, darabját el lehetne fogadni, mert oly nagyszerű alkotásnál, mint az újvilág köztársaságának alkotása volt, a kémet is bizonyos dicsfény veheti körül. De ez a kém alacsony lelkű, mert boszú és nyomor vezeti őt az ellenség szolgálatába. Lássuk közelebbről. Mint iszákost, ki a szeszes italok butító hatása alatt áll, neje kéri gyermekük nevében, hogy mondjon le a szeszes italokról. Dickson ünnepélyesen megígéri a javulást, de megszegi esküjét. Sőt egy mámoros pillanatában nejét oly vad dühösséggel taszítja el, hogy az élettelenül roskad össze. E perctől fogva a bűnbánat és nyomor jár nyomába. Mindegyre mélyebben sülyed, míg a Washington szolgálatában keres menedéket. — Mit akar ön ? — Kárpótlást a hazától. — A haza önnek semmivel sem tartozik. — Mit tegyek tehát, ha hazám eltaszít ? — Mit tegyen ? — Megmondom, akkor is szolgálja azt. E jelenet igen hatásos. Dicksonban fölébred a nemesebb rész és Washington tanácsát követvén, elhatározza magát a hont szolgálni. De mindenki gyanúsítja őt: itt jön a kém! Homlokán lángoló, bélyeg ég, mindenki elfordul tőle. Ekkor felébred benne a bosszú, föllázad a társadalom zsarnoksága ellen és kétségbeesve, fenyegető haraggal suttogja e két szót: »pour quoi pas?« mért ne lennék az? E jelenet szintén viharos tapsokat arat. De vegyük el Dumainet s visszataszítóvá lesz. Ebből látni, hogy az indok, mely cselekvésre bírja a darab hősét, nem a hazafias rajongás, hanem a megsértett önérzet és így a darab erkölcsi alapja hibás. A szabadság ügyét nyílt homlokkal és emelt fővel kell szolgálni, nem álarc alatt. De azért a »Patriote« minden este megtölti a színházat, mert alkalomszerű. Különösen az a jelenet, melyben a katonaság Washingtonnak diktátorságot ajánl, egész tüntetést idéz elő. — Nem azért állok a sereg élén — mond Washington az ajánlatra, — hogy a kongresszus fölé emelkedjem, hanem hogy parancsait teljesítsem. Én a kongresszusnak szolgája vagyok. Washington szerepét Fournier adta, a Jane szerepét : Mile Largilliere. Az előadás gondos; a kiállítás fényes; különösen az angol egyenruhák oly csillogók, hogy elhomályosítják a sereget. E színcsarnokban régente Alexandre és Meunier arattak tapsokat. Ma Párisnak huszonkét színháza van és az »Odeon«-t kivéve, mind megnyílt, csakhogy régi százpróbás darabokkal. Erre mondja egy elmés tárcaíró: »Ma a pénztárnok játsza a főszerepet.« Ha most párhuzamot vonunk Rachel kora és a mai kor közt, nem mondhatunk mást, mint hogy az a költészet kora volt, ez a realizmusé. Akkor az elnyomott közszellem a művészetben nyilatkozott, ma a fölszabadult francia szellem a politikában nyilatkozik ; akkor a művészek a tökélyt keresték és versenyeztek az igazság keresésében, ma azon hitben, hogy a tökélyt már megtalálták, egymással versenyeznek. Ha ma fogyatkozás van, az nem a Yestatűz hibája, sem a Yestáké, hanem a levegőé, mely az oltár lángját élteti. De a drámát Páris szereti most is, mint régen. Előadások alatt megtörténik az eset, hogy egy jól sikerült jelenet után egész buzgósággal kiáltják a dráma túlságos barátjai: Kis! — Nagy különbség a két kor színpadi múzsája közt az, hogy akkor római volt, most nemzeti. Hát az árak ? Hajdan egy korszék ára három frank volt, ma tíz frank. Igaz, hogy e szellemi nagy adót mérsékelhetnék némileg a matinéek, a nappali előadások, hol félárért lehet élvezni Corneillet, de ki menne nappal színházba ? Ily áldozatra csak a rómaiak voltak képesek. Még egy észrevételt. Hajdan a színpad megtelt koszorúkkal, ma a pénztár telik meg. Fővárosi hírek. * A Deák-szobor jury-tagjait Tisza Lajos tegnap délután értekezletre és szemlére hívta össze, hogy a Ferenc József-téren a szoborminta fölött az általános benyomás szerint ítéletet mondjanak. Jelen voltak Ipolyi püspök, Pulszky Ferenc, báró Lipthay Béla, Ráth György, Ybl Miklós, Weber, Keleti Gusztáv, Gerlóczy alpolgármester s Huszár Adolf szobrász. A helyszínen csakhamar abban állapodtak meg, hogy a szobor kisebb részleteire, melyek a szobrász vallomása szerint is, számos javításra szorulnak, ki nem terjeszkednek, hanem pusztán az ülő szobornak a szemlélőre gyakorolt összbenyomását vizsgálják. Megtekintek minden oldalról, még a lánchídról és Budáról is, s minden tag megvallotta, hogy a hatás igen jó, a minta felállítása meggyőz arról, hogy az ülő szobor ellen felhozott legfőbb érv, hogy t. i. egy téren az álló, ülő és lovas szobor összhangtalan, rossz benyomást szülne, meg nem állhat, már csak azért sem, mert a téren nem lehet oly állást foglalni, hogy egyszerre mind a két szobrot jól látni lehessen. Huszár Adolf, ki maga indította meg az álló szobor iránt az újabb tárgyalásokat, az ülő alakkal maga is teljesen kibékült. Az álló szobor hívei leteszik a fegyvert. Valószínű, hogy a kedden tartandó bizottsági ülés a tegnapi szemle után egyhangúlag az ülő szobor mellett fog nyilatkozni. A nőiparkiállítás elnökéhez tegnap herceg Coburg Fülöp 500 forintot küldött szövőszékek vásárlására, így e mozgalom, melynek a királyasszony ő felsége oly példásan sietett lendületet adni, már is szép sikerre vezet. A tárlat még csak kilenc napig lesz látható s azért a közönség folyvást nagy számmal nézi meg s naponként sok előkelő vendég járja be a termeket. Tegnap gróf Esterházy István, báró Lipthay Béla, gróf Hunyady, Németh József temesi címzetes püspök, gróf Károlyi Tibor és mások nézték meg a kiállítást, kik közül néhányan vásárlásokat is tettek; különösen szép torontáli szőnyegeket válogattak ki. Egy tiszteletreméltó apáca is látogatta meg a termeket: a fővárosi angol kisasszonyok fejedelemasszonya, ki sorra nézte meg az iskolák gyűjteményeit. Uj tárgyak most, mintegy a kapuzárás előtt, is érkeznek. Tegnap Berzeviczy Tivadarné Sárosmegyéből szép sóvári csipkéket küldött eladás végett. * Az országos vöröskereszt egylet női osztályának igazgató választmánya legközelebb gróf Zichy Nándorné elnöklete alatt ülést tartott. Az elnök bejelente, hogy dr. Abay ezredorvos kíséretében bejárta a kórházakat, melyekben az egylet által alkalmazott ápolónők képeztetnek s meggyőződött, hogy az ápolónők mindenütt kitűnően végzik feladatukat. A választmány aztán az egésségügyi bizottságra bízta, hogy a próba-ápolónők ügyében javaslatot készítsen; ugyan a bizottság fog határozni az ápolónők ruházata iránt. A többi határozatok közül megemlítjük, hogy Birotnak a betegápolásról szóló könyvét lefordítják magyarra s szétosztják a betegápolónők közt; a hadügyminisztérium által elfogadott sebkötő csomagok készítésére, az egésségügyi bizottság meghallgatása után, fel fogják szólítani a vidéki fiókegyleteket. Schmidt bécsi gyárosnak, ki az egyletnek két mintaágyat ajándékozott, köszönetet szavaztak. Gróf Zichy Sándorné ezer fiót adott át az elnöknek az »Erzsébet« kórházi alapítvány részére; a választmány köszönetet nyilvánított ez adományért, mely által a kórházi alap már 27,035 ftra emelkedett . Az országos könyvkiállítás ügyében Pulszky Ferenc mint a könytárak és múzeumok országos főfelügyelője s Ráth György, mint az iparművészeti múzeum vezetője, tegnap bocsátották ki a hivatalos felhívást. A kiállítás célja a könyvnyomtatás, könyvdíszítés és könyvkötés termékeinek bemutatása; a kiállítás alkatrészeit képezendik a nyomtatást megelőző korból a magyar nyelvű vagy hazai vonatkozású latin kéziratok, valamint a kiállításuk miatt figyelmet érdemlő kódexek, ezek közt a Korvinák is. A második osztály a magyarországi nyomdászat fejlődését feltüntető könyvkiállítás lesz, mely a hazánkban bármely nyelven nyomtatott műveket 1711-ig lehetőleg teljesen, azon túl napjainkig az egyes nyomdák jellemző termékeit fogja magába foglalni; régibb idő óta fennálló nyomdáknál óhajtandó, hogy a felállításuk óta napjainkig nyomatott munkákat időrendes sorozatban állítsák ki. A harmadik osztályban a könyvkötészet régibb díszes példányai mellett a hazai könyvkötők jelenkori munkái lesznek kiállítva s ez osztály remélhetőleg fel fogja tüntetni, hogy könyvkötési iparunk versenyezhet a külföldivel s mint a nyomdászatnál, úgy a könyvkötésnél sem szükséges többé a külföldhöz folyamodni. A negyedik osztályban lesznek végre egyes magángyűjtők kiállításai és általában nyomdászati érdekességek. A kiállítás történeti részének rendezésére bizottság alakult, melynek tagjai Pulszki Ferencen és Ráth Györgyön kívül Ballagi Aladár, Csontosi János, Fraknói Vilmos, Hegedűs Kandid Lajos, Mailáth Béla, Pulszky Károly, Szilágyi Sándor és idősb Szinnyei József. A felhívás felkéri a hazai könyvtárak őreit, a magángyűjtőket, a nyomdatulajdonosokat és könyvkötőket, hogy mentül számosabban vegyenek részt a kiállításban s a kiállítandó műveket október hó végéig jelentsék be; a tárgyak beküldésének idejét a rendezőség később fogja közzétenni, a tárlat megnyitásának napjául pedig jövő évi január hó 15-ke tűzetett ki. A kiállítás a műcsarnokban lesz s a kiállításra vonatkozó mindennemű közlések az országos magyar iparművészeti múzeumhoz Budapestre (sugárút, műcsarnok) intézendők. * Minta-gyűjtemény. A nőiparkiállításban egy szakbizottság dr. Schnierer Gyula miniszteri osztálytanácsos vezetése alatt kiválogatja mind ama jeles mintákat, melyek régi műbecsüknél, vagy stílszerűségüknél fogva méltók az utánzásra. Ezeket Kozmata Ferenc lefényképezni és sokszorosítani, Koller Károly pedig az egyes lapokat színezni fogja. A gyűjtemény ötvennégy különféle mintát tartalmaz s a magyarázó szöveget Schickedanz Károly, Jágócsy Péterffy József, Binder Lajos és Rejtő Sándor támogatása mellett dr. Schnierer Gyula írja. A nőipariskolák, nevelőintézetek s a kézi munka kedvelői ekkép nagyérdekű segéd- és minta-könyvet kapnak, mely a kiállítás utolsó napjaiban fog megjelenni. * Az őszi lóversenyek e hó 16-dikán és 18-dikán lesznek. Első napon a dijak ezek: két évesek számára 500 frank, St. Leger-dij 2000 ft, mezei gazdák dija 200 ft, Ritter-díj 250 arany, Inkey-dij ezer forint, akadály-versenydij ezer forint. Második napon : kladrubi dij kétezer forint, anyaló-dij ötezer frank, import-dij ezer ft, kaszinói urak handicap-dija háromezer forint, eladó versenydíj 700 ft s a Reiter-klub eladó gázverseny-díja 300 ft. * Az egésségügyi kiállításban, mely Berlinben a jövő évi június hó elsején nyílik meg, hazánk remélhetőleg illően lesz képviselve. A budapesti helyi bizottság már megalakult s elnöke Gerlóczy Károly alpolgármester, alelnök dr. Fodor József tanár, jegyző dr. Rózsahegyi Aladár; megalakult továbbá a végrehajtó bizottság, melynek a nevezetteken kívül tagjai Hausmann Alajos tanár és dr. Csatári-Grosz Lajos. E bizottság már legközelebb kibocsátja felhívását az érdekelt körökhöz s remélhető, hogy ez ép oly hasznos, mint tanulságos kiállításban Magyarországból számosan fognak részt venni. A német kormány a kiállítandó tárgyaknak vámmentességet biztosított s a tárgyakat díjtalanul szállíttatja haza; a magyar kormány alkalmasint szintén megadja ugyan a kedvezményeket. A bejelentések határideje november 15-ke. * „A legmagasb hölgy“-ről tegnap is beszélte még több lap, hogy légutazást tesz két nagyúrral és Godard-dal, s Bécsben készül is már a pompás léghajó vörös selyem vánkosokkal, kárpitokkal és erős szalagokon függő asztalokkal. Tegnap kifejeztük már nézetünket, hogy ez a hir csak reklám lehet Godard érdekében. Jött is ma rá a cáfolat, hogy a legmagasb hölgy (a királyné) s két úr (főhercegek) régi útjának hite csupamerő költemény. Ki is hihetett benne ? Bernhardt Sarah k. a., aki mindenképen szeret beszéltetni magáról, vállalkozhatik levegős útra, de a társadalom legmagasb régiójában élő hölgyek bizonyára nem vágyakoznak ily módon a levegő magasába. A bécsi lapok tehát csak kíméletlenkedtek e hír közlésével, s a legtöbb magyar közlönynél nem is találtak hitelre. És most olvastuk, hogy nem rég a királyné, értesülve némely rávonatkozó közlésről, azt mondta volna K. Nopcsának: »Ezek a magyar lapok mindig annyit írnak rólam, a bécsiek csak ritkán«. »Mert itt még jobban szeretnek felségedről olvasni, írnak azonban téveseket is«. »Nem baj, — felelte mosolyogva a királyné, v úgy is mi üvegházban élünk, s épen nem boszanthat, ha tapasztaljuk, hogy nem látnak jól bele«. Meglátták-e vagy csak képzelték tán közelebb is azt az öreg szegény asszonyt, ki a gödöllői park kerítéséhez két zsák búzát vitt s szeretett volna bejutni. A királyasszony meglátta s beeresztett. A térdre boruló asszony aztán elmondá, hogy Valéria királykisasszony a télen két zsák vető magot adatott neki az »újig« (új termésig), s ezt a kölcsönt hozta meg most, egy véka