Fővárosi Lapok 1882. szeptember (200-224. szám)
1882-09-01 / 200. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 200. számához. Az első, amire a nézőtért illetőleg gondoltam, mikor a nemzeti színház igazgatását átvettem, az állóhelyek végleges megszüntetése s a nézőtér feletti padlás kiürítése volt. A hatszáz nézővel túltömött karzat két ajtóval s felette a mindenféle limlommal teli padlás tűrhetetlen volt reám nézve, a ki ismertem a veszélyt, mely ebből származhatik. A nézőtér feletti padlás csakhamar ki volt ürítve, s a megóva az addig reá nehezedett tehertől. Nem úgy a nézőtér, melynek rendezése csak sok bajjal, költséggel és sok előítéletnek legyőzése után vált lehetségessé. A nemzeti színházban ugyanis hajdan 800 ember állott; e fáradt, e mozgó, nyűsgó, szenvedő tömeg ugyan hogy tudná az előadást nyugodtan végig nézni ? már csak unalomból is tapsolt akkor is, mikor éppen nem kellett volna, s ez által a többi néző élvezetét tönkre silányitotta. Ama vad orditozás, mely a karzatról gyakran lehangzott s türelmetlenné tette a földszint művelt közönségét, reám nézve tűrhetetlenné vált. Az 1876-ki télen, február 24-éntartott előadás azonban végképen megérlelte bennem az eszmét, hogy a nemzeti színház nézőterén gyökeresen javítsak. Ugyanazon a napon, mikor az árvíz veszélye tetőpontját érte, a nemzeti színházban Donadio Bianca egyik utolsó fellépte volt kitűzve. Ki volt hirdetve városszerte, hogy a végveszélyt három ágyúlövés fogja jelezni s tudtam, hogy a végveszély e perce legkésőbb féltíz órakor fog bekövetkezni. Az előadást meg kell tartani, mert ha a színházat bezárjuk, a közönség nagyobb veszélyt gyanít, mint a minő valóban fenyegetett. Minden jegy el volt adva, a karzaton 600, a földszinten 100, a második emeleten szintén 100 állójegy volt kiadva; azt remélem, nem jő el mind, de hiába volt reménykedésem, mert egy negyeddel hét óra után tömve volt minden, a bérleten kívül 1460 forint volt a napi bevétel. Ha a három ágyúlövés megdördül az előadás vége előtt, legalább száz embert nyomnak agyon a keletkező általános panique következtében. Nem maradt tehát más hátra, mint félni ugyan, de egykedvűséget színlelni és ügyelni arra, hogy az előadásnak kilenc órára okvetetlenül vége legyen. Megkönnyebbült lelkem, mikor a végtelen kihívások után végtére legördült a függöny, a nézőközönség távozni kezdett, a függöny nyílásán keresztül lestem, mint hömpölyög kifelé, mint hittem, lassabban, mint máskor. Most 11z perc kell a színház kiürítéséhez, akkor hat perc kellett. A nagy tömeg már künn , volt az előcsarnokban s a kapuk alatt a nézőtéren alig lehetett vagy kétszáz ember, midőn a háromszoros ágyúszó megdördült, s e hömpölygő tömeg már elegendő réssel bírván, egy pillanat alatt a szó legszorosabb értelmében szerteszét futott. Ez est élményei annyira emlékezetessé váltak előttem, hogy feledni soha többé nem fogom. Ugyanazon év nyarán kezdettük fokonkint alább szállítani az álló helyek számát s nyitottunk egy pár ajtót, mig végre 1878-ban már teljesen megszüntettünk minden álló helyet s a számozott ülőhelyeket hoztuk be. A hajdani 1460 néző helyett ekkor már csak 1120 néző fért a színházba, míg a jelenlegi szám 850 tehát 610-zel kevesebb; éppen az a szám ez, melyet szerintem egy drámai színház eltűrhet. Ez intézkedésnek köszönhetem azt, hogy a Ringszínház égése után a nemzeti színházat illetőleg nem ijedtem meg, mert tudtam, hogy veszély esetében nem lévén az ülők mögött mintegy gátul az állók nehezen mozogható zöme, mindenki megmenekülhet. Igaz, hogy most nem kell menekülnie senkinek s veszély esetén is sétálva hagyhatja el a színházat, mert rosszakarat és vétkes gondatlanság sem okozhatnának egykönnyen még csak pillanatnyi torlódást sem, de a rendet, kényelmet s biztonságot előmozdító ama rendszabályok jelentéktelenek voltak ama követelményekkel szemben, melyek színházunk irányában a bécsi égés után létettek. Előadandó e követelmények összegének képét, úgy, amint az most már végre van hajtva, áttérek végre felolvasásom tulajdonképi tárgyára. A szükségesnek ítélt munkálatok csoportozatát a nemzeti színház igazgatósága állította össze. Az ülésekben, melyekben e munkálatok előkészítése tárgyaltatott, részt vettek az intendáns elnöklete alatt: Paulay Ede drámai, Erkel Sándor operai igazgató, Csepregi Lajos titkár, dr. Várady Béla jogtanácsos, Wolfarth Henrik, a fővárosi közmunkák tanácsának műszaki osztályvezetője, mint műszaki tanácsos, akinek felügyelete alatt hajtottak végre utóbb mind e munkálatok , részt vett még ez ülésekben Dorogi Károly, a nemzeti színház főgépésze és fővilágosítója. Az igazgatóságnak, midőn e munkálatok egyes csoportozatát összeállította, irányadóul szolgáltak: a) azon tapasztalatok és ismeretek, melyeket egyáltalán a színházak berendezése körül bírt; b) azon észleletek, melyeket a nemzeti színház épületének már eddig tapasztalt előnyei és hátrányai megfigyelése által magáévá tett; c) a bécsi katasztrófa után szerzett tapasztalatok, összehasonlítván az ott történteket a mi épületünk belsejével, annak szervezetével s berendezésével; d) a bécsi katasztrófa után tartott belügyminiszteri és fővárosi enquete-bizottsági ülések alatt felmerült eszmék gyakorlati tekintetből való mérlegelése s azoknak a mi viszonyainkhoz való alkalmazása, a kivitelt és hasznosságot illetőleg. Az egész munkaidő két hónapra volt kiszabva s nem is vett többet igénybe, a mennyiben 1882. junius 20-án volt a szünidők előtti utolsó, 1882. augusztus 19-én pedig a szünidők utáni első előadás. Az összes munkálatok Wolfarth Henrik felügyelete alatt hajtattak végre. A kivitel alapját képező szerződéseket dr. Várady Béla, a nemzeti színház jogtanácsosa kötötte meg s e szerződéseket az igazgatóság a miniszterelnök elé terjesztette jóváhagyás végett. Az egyes munkanemeket a következő hazai cégek állították elő u. m.: az összes vasalkatrészeket a Schlick-gyár; a színpadi esős vízvezetéki munkálatokat a Zellerin cég; a kőműves munkákat Wagner János építész; az asztalos munkákat Thék Endre iparos; a gázcsövezési munkát a Pischurn cég; a színház nézőterének díszítését Rixinger János aranyozó iparos; a szobafestői és mázolói munkát Mollien Lajos festő iparos; a kárpitos munkát Kozilek János kárpitos; a tűzmentes mentőlemezeket Nagel,Junius hazánkfia; a díszletfestői munkát Spannraft Ágost, a nemzeti színház főfestője tervezte és készítette; a gépészeti és világosítói munkálatokat Dorogi Károly, a nemzeti színház főgépésze, az aszfalt-munkálatokat pedig az első magyar aszfalt társaság hajtotta végre. A nézőtér mennyezete fölötti padlásról minden facsövezet eltávolíttatott s az okvetetlenül szükségesek vaspléhből készült csövek által helyettesittettek. Itt helyeztetett el ama négy darab, vaspléhből készült önszerelő is a Schlick-gyárból, amelyek netaláni veszély esetében a nézőtérnek füst elvezetőül is szolgálnak. A padlás deszka padolata megnyittatott s éghetetlen lemezekkel vonatott be; a padlás jobb és baloldali mellék folyosója, a melyekben nyolc tartalék viztartány van elhelyezve, tűzmentes tégla burkolattal vonatott be s ezenkívül mindegyikben négy-négy ablak töretett, hogy e helyiség is nappali világítással legyen ellátva, mi által a lámpával való veszélyes közlekedés, fölöslegessé válik. A padlás tűzmentes külön lépcsővel s tűzmentesen elzárt, a zsinórpadlással közlekedő ajtóval van ellátva, melyen át csak is a tűzoltó és gépész személyzet közlekedhetik. E padláson semmit sem szabad tartani. Az említett tartalék-víztartók csövezet által a színpaddal hozattak összeköttetésbe oly célból, hogy ha kell, e víztartályokat lehessen igénybe venni a színpad közelében elhelyezett csapok segélyével. Végre pedig a nézőtér mennyezete felett levő ezen padlás, vaslemezből készült számú töltelékkel ellátott tűzfal által lett a zsinórpadlástól tűzmentesen elkülönítve, mi által e padlás teljesen el van zárva és semminemű gyúlékony vagy világítási anyag, vagy bármi rendetlenséget vagy zavart okozható tevékenység által nem érintetik többé. Magán a nézőtéren a következő újítások történtek . A nézőtér mennyezete egészen újonnan kidíszíttetett s annak stukatur-fedeménye megujittatott. A mennyezet megújításával összeköttetésben, az előszintézi falról, mely a mennyezettől a zenekarig terjed, minden deszkaburkolatot, fadiszitményt és vászonyfüggönyt eltávolítottak. Az előszintér felső, eddigelé deszkafalát most az a kettős vaspléhből készült s hamuval kitöltött tűzfal képezi, amely egyszersmind, a mennyezet feletti padlást, amint felebb említve volt, tűzmentesen elválasztja a zsinórpadlástól. E fal díszítménye, mely annak előtte kékre festett vászon függönyzetből állott, jelenleg vaspléhből áll, amely pléhre a nagyon is rikító s nehezen világosítható kék színű függönyzet helyett, túzok színű függöny festetett, melynek csak díszítményében fordul elő a kék szín. Az előszintér két oldalpilllérének kőfalazatát vaspléhhel vonták be, a régebben e pilléreken létezett oszlopzatok, díszítmények és szobrok fa és papír helyett most cinkpléhből készült domborművek által helyettesíttettek, amely díszítmények a nézőtér többi részével összhangzásban vannak olajfestékkel bevonva s megezüstözve. Az előszintért és nézőtért a színpadtól magától tűzmentesen elválasztja a hullámos vaspléhből készült, negyvennyolc vámmázsa súlyú függöny, mely vasfüggöny felvonása s leeresztése az ellen-nehezékek alkalmazása által könyen kezelhető felvonó kerékkel, tizenkét másodperc alatt eszközöltetik két erre alkalmazott egyén által. E vasfüggöny, mely nyolc darab másfél centiméter vastagságú acélkötélen függ, nagyobb biztonság kedvéért víznyomás által ereszthető le s vonható fel; e kettős szerkezet által el van érve az, hogy ha esetleg az egyik szerkezet pillanatnyira hasznavehetetlenné válnék, igénybe vehető a másik. Az előszintért a zenekartól az eddig létezett deszkafal helyett, téglából készült fal választja el; e fal oly célból készült, hogy a sülyedőben netalán támadó tűznek ez irányban gát vettessék. A nézőtér az előszintéri falhoz s pillérekhez csatlakozó belső falainak eddigi díszítménye egészen megnyittatott s összhangzásba hozatott az előszintér egészen uj díszítményével. Az eddig diszítményül használt s papírból készült angyalkák és a páholyoknak szintén papírból készült függönyzete eltávolíttatván, ez utóbbiak cinkpléhből készült függönyzet által pótoltattak. A királyi páholy egészen új díszítményt nyert. A nézőközönséget illetőleg, a nézőtéren a következő újítások történtek. A földszinten 270 darab fénymázolatlan diófából készült és sertésbőrrel bevont támlásszék helyeztetett el; a földszinten csakis e 270 támlásszék leend ezentúl, zártszék egy sem. (A bécsi katasztrófa óta a földszinten támlásszék és zártszék volt összesen 280, most tehát tízzel van kevesebb.) E 270 támlásszék négy csoportba van osztva, három egyforma szélességű utcával, amely utcák mindegyike egyenesen a kijárók egyikéhez vezet. E négy csoport a bejárati ajtókhoz képest, egy jobb közép, egy bal közép, egy jobb oldali és egy baloldali csoportra oszlik. A jobb- és bal közép csoportok mindegyike tizenhat sorban kilencvenhat összesen tehát 192 támlásszéket foglal magában; a sorok mindegyikében hat támlás van elhelyezve. A jobb- és bal oldali csoportok mindegyike 12 sorban 39, összesen tehát 78 támlásszéket foglal magában, az első hét sorban négy, a 8 és 9-ik sorban három a 10. és 11-ik sorban kettő és végre a 12-dik sorban egy támlásszék lévén elhelyezve. Ez elosztás a lehető legkényelmesebb, mert hatnál több néző nem ül egy sorban s minden egyes sorban hat szöglet ülés találtatik. A második emeleti pódium teljesen megnyittatván, azon 114 darab, tölgyfából készült, nádüléssel ellátott zártszék van elhelyezve, három sorban s ugyanannyi csoportban; a második emeletnek nem csak pódiuma, hanem mennyezete is egészen újonnan készült s díszítménye teljesen megfelel a másodemleti páholyok díszítményének anyag és szín tekintetében. A két oldalt levő két-két ajtó, mint a célnak teljesen megfelelő, meghagyatott eddigi alakjában. A második emelet ez átalakítás következtében oly előnyös, biztonsági tekintetben megfelelő és tetszetős alakot öltött, hogy az igazgatóság, tekintettel a kevésbbé tehetős középosztályra, elhatározta az ott elhelyezett zártszékek első sorára bérletet hirdetni havonkénti 25 forint bérlet öszszegért. A második emeleten hét zártszékkel több lett elhelyezhető, mint december 8-ika után. A harmadik emelet előtere már a múlt télen átalakíttatott tűzbiztonsági tekintetben, az előírt szabályzatnak megfelelőleg, a jelenlegi átalakítás alkalmával az akkor megkezdett művet tehát csak folytatni, illetőleg kiegészíteni vált szükségessé. E tekintetben mindenek előtt a nem rozzant ugyan, de régi modor szerint idomtalanul készült pódium pótoltatott új pódiummal, melyen három sorban és öt csoportban 218 darab, tölgyfából készült, részint nádfonatú, részint recézett faüléssel ellátott zártszék van elhelyezve, amphitheatralis félkör alakban, oly ügyesen és oly kényelmesen, hogy alig képzelhető a világ bármely színházában harmadik emelet, amely annyira kényelmes, tetszetős és biztos lenne, mint a nemzeti színház e hajdani kakasülőnek« csúfolt része. Megjegyzendő, hogy most húsz zártszékkel kevesebb van elhelyezve e harmadik emeleten, mint a december 8-iki bécsi katasztrófa következtében rendezett nemzeti színházi ülés-razzia után megmaradt volt. A harmadik emelet hat kijárója a télen már megtörtént átalakítás szerint felette célszerűnek bizonyulván be, meghagyatott Elfér tehát jelenleg a nemzeti színházban egy páholyra négy egyént számítva, ha minden hely s páholy el van foglalva, összesen 848 néző. A harmadik emelet tágas előcsarnoka s jobb- és baloldali folyosói gerendázattal s mozaikszerű tűzmentes kőpadlózattal láttattak el, ami nem csak a tűzbiztonságot fokozza, hanem kényelmi s tisztasági tekintetben is rendkívül előnyös. Ez előcsarnok, valamint a folyosók kifestettek, ami e rendkívül tágas, ezer embert magába foglaló előcsarnoknak kellemesebb külsőt kölcsönöz. Az ezen előcsarnokban létezett raktár már a múlt télen távolittatott el, ugyanakkor láttatott el ez előcsarnok tűzmentes mennyezettel és tégla fedeménynyel. Ez előcsarnok mindkét oldalán két-két ablak nyittatott, hogy ne csak a folyosó, hanem az előcsarnok is nappali világítással bírjon. Báró Podmaniczky Frigyes. — 1247 Fővárosi hírek. * A király ő felsége, mint nem rég irtuk, a zilált anyagi helyzetbe jutott kolozsvári színház ügyéről jelentést tétetett s az iratokat is fölküldete magának. Ő felsége bőkezűsége meg is mente a második magyar műintézetet a zavartól. Mint ugyanis olvassuk, a király a kolozsvári színház tavalyi és ezidei deficitjének fedezésére a rendes segélyen kívül még évi tízezer frtot, összesen tehát húszezer frtot utalványozott az udvartartás budgetjéből. * Az „Afrikai né”” tegnap egy vendéggel s részben új szereposztással került színre a nemzeti szin-