Fővárosi Lapok 1882. december (276-301. szám)

1882-12-01 / 276. szám

Az épület előtt nagyszámú kiváncsi közönség csoportosult, bent pedig a karzatokat elegáns hallga­tóság, közte a főrangú hölgyvilág számos tagja foglalta el. Lent a teremben is minden máskép volt, mint ren­desen, főkép mint az unottan, üres padok előtt meg­indult budgetvita napjaiban. A terem megtelt festői csoportokkal. A főrendi tagok a jobboldali padsoro­kat foglalták el, részint nemzeti díszruhában, részint szalonöltözetben, az egyháznagyok főpásztori díszben. Simor János bibornok-hercegprímás bíboros szegélyű fekete tatárban, Haynald bibornok-érsek vörös bibor­­noki köpenyben jelent meg s mellettük voltak Sa­­massa egri érsek, Schlauch Lőrinc szatmári püspök; a görög-keleti egyháznagyok közül Angyelics Germán patriarcha, Román Miron, Brankovics püspökök. A vi­lági tagok közül gróf Andrássy Gyula fekete szalon­öltönyben jelent meg, Fratricsevics tábornok, a ma­gyar királyi testőrség kapitánya, lovas tábornoki egyenruhában, báró Edelsheim-Gyulay főhadparancs­­nok pedig, ki immár magyar báró és tagja a főrendi­háznak, huszárezrede ezredesi egyenruhájában lépett be és Simor bibornok-hercegprímás közelében foglalt helyet. Gróf Andrássy Gyula hajdani helyéhez közel, a miniszterelnöki szék mögött ült. A középső és a baloldali padsorokat a képvise­lők foglalták el. A képviselők nem voltak díszruhában, de fekete szalon-öltönyt viseltek, a szélsőbal néhány tagjának kivételével, kik szürke ruhában ugyancsak kiríttak az ünnepélyes gyülekezetből. Feltűnést okoz­tak ezek különben azzal is, hogy még többed maguk­kal, ülve maradtak a királyi leiratok felolvasása­ alatt. Péchy Tamás elnök és a jegyzők díszruhában jelentek meg. Az elnöki emelvényt vörös posztóval vonták be. Kevéssel tiz óra után Majláth György ország­bíró és főrendiházi elnök s Péchy Tamás képviselő­­házi elnök együttesen elfoglalták az elnökséget s Maj­láth György üdvözölvén a főrendeket és képviselőket, Baross Gábor képviselőházi és báró Rudnyánszky József főrendiházi jegyzőket bízta meg a jegyzői teen­dőkkel, aztán előadván az elegyes­ülés tárgyát, át­adta az erre vonatkozó királyi leiratot felbontás és felolvasás végett. Péchy Tamás képviselőházi elnök felbontotta a királyi leiratot s felolvasás végett átadta Baross Gábor jegyzőnek. A főrendek és képviselők, az említett néhány szélsőbali képviselő kivételével, állva hallgatták végig a leiratot, mely tudatván az egyik koronaőri állomás megürülését, annak törvény szerinti betöltésére hívja fel a főrendeket és képvise­lőket, a négy jelöltet pedig következő sorrendben ne­vezte meg : Szlávy József belső titkos tanácsos, gróf Csáky László belső titkos tanácsos, Szentiványi Márton belső titkos tanácsos és báró Kemény János képviselőházi alelnök. Majláth György elnök a leirat felolvasása után felszólító a gyűlést, hogy a négy jelölt közül válaszsza a koronaőri tisztre, a­kit legérdemesebbnek tart. Erre minden oldalról zajos felkiáltások hangzottak: »Éljen Szlávy József!« Péchy Tamás elnök tehát kijelenté, hogy az egybegyűlt főrendek és képviselők Szlávy Jó­zsefet választották meg s az eredményről ő felségét még az ülés folyama alatt értesítik. E célból a jegyzőkönyvet azonnal hitelesítették, aztán egy órai időre felfüggesztették az ülést. Egy óra leteltével az ülés újra megnyittatván, Majláth György elnök jelenté, hogy a királyi leiratot megkapta. Átadta Péchy Tamás elnöknek, ki felbontó s felolvasás végett Baross Gábor jegyzőnek adta át. A leirat tudatta, hogy ő felsége Szlávy Józsefnek ko­ronaőrré történt megválasztását jóváhagyja és meg­erősíti. Ezután Péchy Tamás elnök jelenté, hogy a meg­választott koronaőr fölesketése délután két órakor lesz a budai királyi palotában, a két ház tagjainak jelenlétében, a szertartás után pedig a főrendek és képviselők újra összegyűlnek az elegyes­ülés befejezé­sére. Ezzel az ülést felfüggesztették. Délután egy órakor már kezdődött a felvonulás a várba. Az utcákat s a királyi palota környékét nagy számú kiváncsi közönség lepte el s a magánfogatok és bérkocsik hosszú sora robogott a palota elé, mely­nek nagytermében gyűltek össze a főrendek és képvi­selők, ezúttal a képviselők is díszruhában. Miután a rendezkedés megtörtént, herceg Hohenlohe főudvar­mester jelentést tett a király ő felségének, ki belső termeiből nagy kísérettel vonult be. Elől mentek az ország zászlósai, a bibornok-hercegprimás, a magyar miniszterek, a főudvarmester, a magyar királyi főlo­­vászmester kivont karddal, aztán az apostoli keresztet vivő püspök, utána pedig a király, kisérve a főkama­rástól s a testőr­kapitányoktól. Ő felsége helyet foglalván a trónon, Tisza Kál­mán kormányelnök néhány bevezető szót mondott, aztán báró Orczy Béla miniszter felolvasta az eskü­mintát, melyet Szlávy József koronaőr utána mondott. Ennek megtörténtével a király visszavonult termeibe. A főrendek és képviselők ezután még egyszer összegyűltek az elegyes ülés folytatására. A koronaőr fölesketéséről való jelentés és az ülés jegyzőkönyvé­nek hitelesítése után az ünnepélyes ülés véget ért. Fővárosi hírek. * A budavári királyi palotába a király ő fel­sége tegnap reggel fél hétkor érkezett meg. Külön udvari vonaton jött be Gödöllőről. Fél tízkor kezdőd­tek az eskületételek. Gróf Erdődy István ma­gyar főlovászmester Tisza Kálmán kormány­elnök je­lenlétében tette le azt ő felsége, a király előtt s az eskümintát báró Orczy Béla miniszter olvasta. Az­tán a két belső titkos tanácsosra, Lenhardt Fe­renc erdélyi és Calogera Márk dalmáciai püs­pökökre került a sor, mely szertartásnál a külügymi­nisztert b. Orczy Béla miniszter képviselte, az eskü­minta felolvasója pedig Tarkovics József miniszteri tanácsos volt. Az új magyar főudvarmester, gr. Fes­­tetich György nem tehette le az esküt, mivel több hó óta betegen fekszik. Tiz órakor az általános ki­hallgatás kezdődött s fél tizenkettőkor ért véget. Ösz­­szesen negyvenöten járultak a király színe elé, köztük gr. Cziráky János, Zalka püspök, az erdélyi és dal­máciai püspökök, gr. Festetich Tasziló cs. kir. kama­rás, Wahlberg Károly ezredes (a zárai hadparancs­nokság hadmérnökségi főnöke), Benkő Rezső honvéd­­ezredes, Kozma Ferenc min. tanácsos, Miklós Gyula borászati kormánybiztos, Somlaky János nyug­­osz­tálytanácsos, Fogler, a gödöllői koronauradalom igaz­gatója, Reinek­ a trieszti kereskedelmi kamara elnöke, Faragó Ödön kamnai vámhivatalnok hazánkfia. A temesvári állami hivatalnokok küldöttei: Opris Péter távírói titkár, Mayer törvényszéki jegyző s Lovich írnok anyagi helyzetük javítását kérő folyamodványu­kat nyújtók át hódolatteljesen s a király kegyesen jegyzé meg, hogy ismeri állapotukat s lehetőleg rajta lesz annak javításán. Kihallgatás után a kormány­elnök terjeszte elő a koronaőr megválasztatását s aztán következett az eskületétel ünnepe. Négy órakor a király visszatért Gödöllőre. * A műcsarnokban Mr. Primrose angol kato­nai attaché­nak, ki a lovas vadászatok végett jár le Budpestre, nagyon megtetszett a Jankó János »La­kodalmi drámá«-ja, s rögtön elment a képíróhoz, hogy legalább a színvázlatot megszerezze, mert maga a kép kormányi megrendelésre a nemzeti múzeum számára készült. Meg is vette ötszáz forintért. Az angol ezre­des ez érdeklődése adat arra nézve, hogy az angol urak ha szenvedéllyel űzik is a sportot, de van egyébb is, a­mi komolyan érdekli őket s nem csupán lovakban, kutyákban lelik örömüket, hanem az ízlés maradandó termékeiben is. Primrose ezredes megsze­rette a mi népzenei sajátos hangszerünket, a cimbal­mot is. Vagy három hét előtt vett egyet, szorgalmasan tanulgat rajta, s jó zeneérzékkel bírván, néhány ma­gyar dalt már penget is rajta. * Az országos nő­iparegylet a nőipariskola javára január 6-án hangversenynyel egybekö­tött táncmulatságot rendez a »Hungária« dísz­termében. A hangversenyen való közreműködést eddig megígérték: Gömöry Oszkár­né úrnő cimbalom­játékra, Tarnóczy Gusztáv­né úrnő zongorára, Feleki Miklós­né úrnő szavalatra, R­a­k­o­v­s­z­ky Aladárné úrnő énekre, továbbá Siposs Antal és Ráth Zsigmond. A rendező bizottság mindjárt ala­kuló gyűlésén azt is elhatározta, hogy a jövedelem öt százalékát a hírlapírói nyugdíj­alap javára fogja adni. * Személyi hírek. Simor János herceg­­prímás szerdán délután Mayer István püspök és ud­vari személyzete kíséretében érkezett Budára. — Sipos Orbán kir. tanácsos s jásznagykun-szolnok­­megyei alispán, kineveztetett Biharmegye tanfelügye­lőjévé, osztály tanácsosi címmel. — Degré Alajos három kötetre tervezett emlékiratokon dolgozik s abból való a Kisfaludy-Társaság szerdai ülésén tartott felolvasása is. — D­r. An­ta­l Gyula, a budapesti egyetemen az osztrák magánjog nyilvános rendkívüli tanára, ugyanott az egyházjog jogosított tanárának neveztetett ki. — V­á­r­a­d­i A­n­t­a­l »A rongyháziak« című háromfelvonásos népszínművet irt a népszínház számára. — Csiky Kálmán aradi tanácsnok, egy merénylő által ejtett sebéből teljesen felgyógyulva, Budapesten időz, testvére, Csiky Gergely meglátoga­tása végett. — Vastag György most a Tolnay Lajos vasúti vezérigazgató életnagyságú arcképét festi, melyet a magyar államvasuti hivatalnokok kara rendelt meg; a Gorove István arcképét, melyet az elhúnyt végrendeletileg a Párisban lakó Kiss Miklós számára kívánt elkészíttetni, már lefestő s azt a Go­­rove-család tagjai e napokban már el is küldték Pá­­risba.­­ Kodolányi Antal a mezőgazdasági szakoktatásról, Ordódy Lajos a mezőgazdasági bizto­sítás ügyéről, dr. Csillagh Gyula pedig a talajjavítás és hitelügy szervezéséről fognak felolvasásokat tar­tani a gazdakörben. * Szomorú jelentés. Múlt nyáron Karlsbadból néhány tárca jelent meg a »Főv. Lapok«-ban, melyek e világhírű fürdő saisonját, életét »esős« és »napfé­nyes időben« igazi életelevenséggel és változatosan rajzolták. Többen kérdezték akkor, hogy ki ez eleven tárcák szerzője. Nem mondhattuk meg, de ma már — fájdalom! —elárulhatjuk. Szerzőjük Barlan­­ghy Vince Adorján premontrei kanonok volt, ki november 28-án elhunyt a jászói kolostorban, 42 éves korában. Korábban igen kedvelt főgimnáziumi tanár, utóbb a praelátus titkára s a rend főszámve­vője volt, kitűnően képzett férfiú, kinek elhunyta az irodalomra is veszteség, mert sok tehetség és jeles stil birtokában csak tőle függ vala, hogy nevét az irodalomban is ismeretessé tegye. * A földrajzi társaság tegnapi ülésén két érdekes felolvasás volt. Dr. Berecz Antal az éjszaki sarkvidéken szerencsétlenül járt »Jeanette« sorsát adta elő. A »Jeanette« hajót tudvalevőleg Gordon Bennet, a »New-York Herald« tulajdonosa, szerelte fel s Long kapitány vezénylete alatt tudományos ex­pedícióra küldte a Szibériától északra elterülő ten­gerre. A hajó tavaly nyáron elsülyedt s a személyzet három csónakon folytatta útját délnek, a szibériai szárazföld felé, de egy nagy vihar elszakíta őket egy­mástól. Az egyik csónak Melville vezetése mel­lett eljutott a szárazföldre s Bulunban két matrózt találtak a másik csónakról; ezeket Long kapitány küldte segélyért. Melville útra kelt velük s megtalálta Long kapitány és tizenegy társa holttestét és az iratokat, gyűjteményeket. A harmadik csónakban voltakról még máig sincs hír s nem lehet kétség, hogy szintén elvesztek. A Melville által megmentett iratok és gyűjtemények kétségkívül érdekes felvilá­gosításokat fognak adni a szibériai tengerről. Ezu­tán Hunfalvy János elnök bemutatta a társulat ven­dégét, Debrincke Gyula sidneyi egyetemi tanárt, ki Közép-Ausztráliában tett kutató útjáról tartott érde­kes előadást, német nyelven. Az ausztráliai kormány megbízásából kutatta át Ausztrália középrészeit, me­lyeknek földrajzi és geológiai viszonyait részletesen ismertette. Szólt aztán a benszülött ausztrál-négerek­ről is, kik, úgy­mond, az emberi nem legalacsonyabb fokát képviselik. Miveltségről vagy társadalmi rend­ről náluk szó sem lehet, nyelvök oly primitív, hogy csak négyig tudnak olvasni s a civilizációból csak a szeszes italokat fogadták el. Teljes kihalásuk már csak évtizedek kérdése. Végül megemlékezett még a nagy vasútról, mely Ausztrálián északtól délig fog végig vonulni s melyen már dolgoznak. A hallgatóság élénk tetszéssel kisérte az érdekes felolvasást. * Vendé­gszereplés. Hajós Zsigmond tenorista már holnap megkezdi vendégjátékait. A »Zsidó nő«-ben lép föl, mint Eleazár. Ú­gy hiszszük, e meglepetést, a mennyiben eddig csak januárra emleget­ték a föllépést.) Perottinak köszönhetjük, ki most is, mint már más télen, nagyon ingadozóvá teszi az ope­rai játékrendet, betegeskedése által. * A pesti és budai nőegyletek már szétküld­­ték az újévi köszöntéseket mentesítő jegyei­ket. Lapunk szerkesztőségéhez is küldtek tizet. Felhívjuk fővárosi olvasóinkat, kik ezúton is akarnak a szegények sorsán segíteni, hogy vegyenek belőle kilencet, mert egyet magunknak tartunk meg. A legkisebb mentesítési adomány egy forint. * Lovasvadászat szerdán nyulra volt, a királyi pár részvétele nélkül. Vörös kabát nélkül gyűlt össze nem nagyszámú társaság s a kutyák által fölvert nyúl egy káposztás-megyeri kertben került kutyafogra s em­berkézre. Báró Edelsheim Gyulayné, ki tavaly rende­sen lóháton vadászott, de az idén még nem jelent meg a társaságban, ezúttal penny-fogatán kisérte a vadá­szokat, kik délután pár órát gr. Esterházy Miklósnál mulattak, az ott levő cirkuszban. Ma Vecsésre van ki­tűzve a vadászat rókája. Holnap pedig Sikátorra, szarvasra. * A filológia társaság december 3-án délelőtt tíz órakor, az akadémia palotájában tartja ezidei ren­des közgyűlését. Tárgyai: elnöki megnyitó, P. Thew­­rewk Emiltől »Teendőink a filológia terén«, címmel; titkári jelentés; pénztárnoki jelentés és végre vá­lasztások. * A »Magyar könyvesház« második kötetét a Magyarországon 1473-tól 1711-ig megjelent, nem ma­gyar nyelvű nyomtatványok jegyzéke fogja képezni. Összeállítani, mint már írtuk, Szabó Károly fogja. Hogy mentül teljesebb legyen, az akadémia a hazai könyvtárakat, a közoktatási miniszter pedig a külföldi könyvtárakat fogják felhívni, hogy az ide vágó nyom­tatványok jegyzékét küldjék be. A »könyvesház« az akadémia kiadása. * A vadász­versenyt, melyet Káposztás-Megye­­ren tegnapra terveztek, jövő vasárnapra halaszták. D. u. két órakor tartják meg s fél vér lovak vehetnek részt benne. A tét 25 frt, a bánatpénz 15 frt. Juta­lom : egy kisbéri félvér vadász-paripa. Pályabirák: Károlyi Gyula, Batthyány Elemér és Esterházy Mik­lós grófok. * Színházi hírek: Nádayné asszonynyal a szerződési tárgyalás a miatt szakadt félbe, hogy a művésznő két héttel több szabadságidőt kért s új sze­repet nem kilencet, (mint az igazgatóság kívánta,­ hanem csak hetet akart elvállalni; az a hir, hogy Nádayné asszonynak pár ezer forinttal kevesebb fize­tése volna, mint egy fiatal olasz énekesnőnek, a mint értesülünk, alaptalan, mivel egyforma fizetésük van.— Szigeti »Rang és mód«-jának tegnapelőtti előadá­sában Prielle Kornélia asszony ismét a legszeretet­reméltóbb alakban mutatta be a darab jószívű, okos nagyasszonyát és sok tapsot is kapott érte. — Báró — 1722 —

Next