Fővárosi Lapok 1884. február (27-51. szám)

1884-02-01 / 27. szám

Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 27. számához. Jott azon, hogy gondnoka egyszerre annyira feledé­keny. Mintha csak attól félne, hogy az érsek kíván ott előadást tartatni abban a gyászidőben. Elvégre ki is mondták mindketten egyszerre gondolataikat, hogy az rájuk nézve nem létezik. A­mint a gondnok megértette, hogy ki vette le kezét a kilincsről, melyet érintve ajtót nyitott, mind­járt megértette a dolgot. Egri születésű ember volt ő. Tudta ő is, mint minden egri ember, a boldogult gróf Barkóczy Ferenc kívánságát. Mintha csak az jelent volna meg előtte. Azokban a gyászévekben valódi amulet volt az ily reliquia az ősök nagyságáról. Elő is terjesztette rögtön az érseknek, hogy oly szomorú éveket élünk, miként isten elleni vétek volna most játszani a színpadon, no meg annak létezése is meg­­botrány­­oz­tató és hogy nincs annak már értéke, hiszen olyan avult, továbbá a német színészek egés­­ségét is veszélytől félti, ha azt a­ termet óhajtanák használni, hol valaha csatákban megsebesült honvédek lehelték ki utolsó lehelletüket. Hát ő csupán a német művészek iránt való jóindulatból ajánlja, hogy azoknak drága egésségét ne tegyék kockára. Inkább viselje a lelkiismeret azt a vádat, hogy az egri magyar né­pet megfosztják a »Culturvolk« apostolai által hin­tett művelődés első magvaitól. A német főhivatalnoknak pedig nagy volt az örö­me. Kitüntetésről s a jó ég tud­ja miről nem álmodozott örömében. Meglepte az érsek engedékenysége, nem is vélte azt más forrásból levezetni, mint hogy már bele­fáradt az ellenzékieskedésbe. Még a hivatalos jelentést sem tudta papírra tenni, oly nagy volt öröme. Nem kis bánatára az egri rebelliseknek, után útfélen elbe­szélte boldognak boldogtalannak, hogy nem sokára gyönyörködhetnek a barbárok, a német szellem ter­jesztőiben. Azokra a hulladékokra pedig éppen nem volt kívánságunk. Az érseknek legkevésbbé. A­mint leereszekdett az éj sötétsége, az érseki palotához ve­zető úton hat ala­bárdos férfi tűnt fel s osont be az érseki gondnok vezérlete alatt, amaz épületszárnyba, hol a színpad és szinterem állott. Az a hat alabárdos nem volt összeesküvő, hanem békeszerető ácsmester mind a hat. Ki tudná azt ma megmondani, hogy az a hat becsületes ácsmester tudta-e a budai kormányzó aka­ratát, avagy hogy valamiért nehezteltek az egri né­met főhivatalnokra, elég az hozzá, úgy szétfaragták a színpadot s berendezést este kilenc órától reggeli ka­kas­szóig, hogy abban bizony kevés akkora fát lehetett lelni, mekkorából fogpiszkálót faraghatott volna a »hochgeborene Hauptbeamter«. Hát favágó remekvá­gásának bevált volna az a faragás, és hogy reggel, a gondnok kettős díjjal akarta megjutalmazni őket, egyetlen krajcárt sem fogadtak el azok. De a szemük állása elárulta, hogy tudják már ők is azt a város­szerte rémítve terjedő hírt, melynek miatta ezt a drá­ga portékát el kelle pocsékolni. Ők ugyan nem lesz­nek tudásai az egri szinpadnak néhány pénzért! Hogy az a »hochgeborene Hauptbeamter« el­látogatott másnap pontosan a kitűzött időre — elkép­zelhetjük. Hogy pedig álmodozásai közben alkotott reményei apróbbra töredeztek a színház forgácsainál, az bizonyos. Hamarabb vált semmivé minden remé­nye a mint belépett, mint a színház megsemmisítésé­hez kellett. Látott abból a forgácsokból sokat. Olvas­hatott is azokból, de egyet meg nem érthetett, hogy miért nem lehetne Egerben a német színészek szá­mára játszó helyül pazarul bőven szórt pénzzel sem helyiséget, sem magánlakásokat bérelni. A megelőző nap nyomasztó hírét nyomon kö­vette, mint futó­tűz, Eger lakosainak bajnokába az, hogy az egri magyar színpadon nem játszhatnak a német színészek. Megnyitván gr. Barkóczy Ferenc püspök emlékét, az érsek elhatározása e gyászidők­ben, mint nemzeti ünnepélyes nyilatkozat mereven magaslott azok fölé, kik azt kierőszakolták. Megesett pedig ez 1854-ben, éppen száz évvel gr. Barkóczy színháza megnyitása után. Fővárosi hírek. * Magyarország új címerét mutatták be teg­nap a heraldikai társaság ülésén. A kormányelnök nem­rég az országos levéltár által címertervezetet dol­goztatott ki s ezt véleményadás végett megküldte a heraldikai társaságnak. Ennek szakbizottsága egész­ben véve helyeselte az országos levéltár által megál­lapított elveket, csak az ábrázolás módjára s ará­nyokra sat­­tett megjegyzéseket, úgyszintén fölvette Fiume címerét is. A nagy címerben benne vannak nem csak a Magyarországot jelenleg alkotó részek­nek, hanem az egykori tartományoknak címerei is, melyeket királyaink évszázadokon át használ­tak , melyek tehát a címer törvénybe iktatásánál nem mellőzhetők. A bizottság javaslatát, Torma Károly néhány módosításával, elfogadták s a címer újabb megrajzolása után azt meg fogják kül­deni a miniszterelnöknek. Ugyanez ülésen Majláth Béla érdekes felolvasást tartott »a Laczk-nemzetség­ről«, bemutatva a családfát, mely négy Laczfit sorol el,akik majdnem mindnyájan zászlós urak voltak. Vé­gül a számadásokat terjesztették elő s ezek szerint, az egyletnek tavaly 3859 frt bevétele és 3385 frt kiadása­­volt. Vagyona most 2073 frt 93 kr. * „A fekete dominó“ címszerepében Ábrányiné Wein Margit asszony tegnap a nemzeti színház kö­zönségének is bemutatta magát. Angela szerepe mél­tán képezi a víg opera énekesnőinek egyik főbecsvá­gyát. Kellem, finomság, kedély és érzés hatják át az egész szerepet. Maga az opera oly igazi ihlet­műve, mintha nem is készült, hanem termett volna, mint valami természeti szépség, például a tavaszi pázsit, mely napfénytől és harmattól keletkezik. S e pezsgő, gyöngyöző zene mily talapot ad ama lánynak, ki ját­szi mint egy tündér, érzelmes mint egy pász­tornő s elegáns, mint egy herceglány. Természe­tes, nem szabad első kísérletet ily szerep esz­ményi igényeihez mérni, mert hisz ki felelt meg telje­sen azoknak még primadonnáink közül is ? Egy fiatal nő, ki a színi iskolából színpad helyett a családi életbe lépett, megint csak újra kezdi a pályát, ha pár év múlván ismét visszatér a művészi ösvényre. S nem kezdheti félelem és elfogadás nélkül. Ábrányiné asszony bír az ének eleven érzékével, bir színpadi értele­m­mel és ízléssel, de hangjának jelentékeny fej­lesztésre van szüksége, hogy sikerrel énekelhessen végig Angélánál kisebb szerepet is. Élénkebb színe­zés, árnyalás a finom, de határozott akcentusok telje­sebb kiemelése kell az ily vidám szerepekhez, s minde­nek előtt több hang s teljesebb nyugalom. Mikor a színfalak közt énekelt, hangja e­rősbnek tűnt fel, mert ott kevésbbé félt. Lehet, hogy a gyakorlat jelen­tékenyen segít rajta, erősbiti hangját s biztosabbá teszi előadását. E reményben szólunk a rokonszenves fiatal énekesnőről s e reményben tüntették ki gyakori tapssal. Az operát most teljesebben adták elő, mint máskor. A második felvonásban hallottuk a Klaudia magánénekét, melyet Saxlebner Emma asszony jele­sen adott elő. Először játszotta e szer­epet, valamint Kordin Mariska k. a. is a Brigittáét. Az opera ha­tása emelkedett e változtatással. A kolostori nők együttes énekét is ezúttal minden rövidítés nélkül ad­ták elő. * Farsang. Ma lesz a regatta-bál a re­­doute­ban. Díszesnek és igen látogatottnak ígérkezik. A rendezőség igen sok úri családot megnyert a rész­vételre. Szóval, vígan fognak evezni a jókedv hullá­main. A bizottság elhatározta, hogy a hölgyekre való tekintetből az éttermekben a szünóra végéig nem engedi meg a dohányzást. — Az önkény­­tes tűzoltók táncvigalma is ma lesz az iparos körben; lesznek vendégek a vidéki egy­letek köréből is. — Holnap a »v­a­s k­eres­ke­d­ő­k« mulatnak a zenekedvelők termében, a könyvnyomdászok (jelmezes estélyt tartva) a »Fácán«-ban s az első kerületi polgári kora bu­dai tornacsarnokban. — Vasárnap este a gazdasz­­szony-egylet álarcos bálja fogja benépesíteni a redoute-ot. — A pestmegyei bál, 6-án a re­­doute-ban, nagy és distingvált társaság vigalma lesz. A rendezőség, melynek élén Beniczky Lajos buzgól­­k­odik, s a háziasszony Patay Ferencné úrnő, ki nagy összeköttetésekkel bír, valamint a mulatság tavalyi jó híre biztosítják a legteljesebb sikert. * A „Nemzeti Nőnevelés« januári füzete nem kevesebb, mint tíz rendbeli érdekes, változatos köz­leménynyel került ki sajtó alól. A füzet élén Péterfy Sándor, a királynak az Eötvös-alap és tanítói árvaház javára adott ajándékáról szólván, egyúttal örömmel mondja el, hogy a tanítók anyagi helyzete, özvegyeik, árváik sorsának biztosítása iránt, az utóbbi években mily élénk érdeklődés nyilatkozik. Buzogány Áron az »Állami felsőbb leányiskolák« című cikkében nő­nevelésünk ügyét fejtegetve, örvendetes adatokat kö­zöl a már fennálló felsőbb leányiskolákról, melyek végre mívelt és magyar nőket nevelnek. A budapesti felsőbb leányiskolának évenként átlag negyedfélszáz növendéke van, nagyrészt fővárosi kereskedők, banká­rok, háztulajdonosok gyermekei, oly családoké, melyek­ben eddig alig beszéltek magyarul. Vidéken két város­ban van már ilyen felsőbb leányiskola s ezek főkép a vegyes lakosságú tájakon fontosak; a fővárosinál any­­nyiban előnyösebbek, hogy elemi iskolával és benla­­kással is vannak összekötve s a falusi szülők harmad­­félszáz forintnyi díjért oly nevelésben részesíthetik gyermekeiket, minőt három-négy annyiért sem nyújt­hatnak a fogyatékos berendezésű magánintézetek. Kí­vánatos, hogy a közönség teljes mértékben felhasz­nálja az intézeteket, melyek a nemzeti kultúra ügyé­nek nagy szolgálatot tesznek. Sebestyénné­ Stettina Ilona »Ifjúsági folyóirataink« című cikkben az ez év elején megindult két ifjúsági lapot bírálja s határo­zottan pálcát tör irányuk és tartalmuk fölött. Ezt kö­veti : »A gyermekek büntetésének kérdéséhez« cím­­mel Bánfi János értekezése a házi nevelés módjairól, míg Möszl Gusztáv »Mire és hogyan neveljük leánya­inkat« című cikkében az iskolai leányoktatás elveit fejtegeti. Ezt élénk polémia követi Bihari Péter és Harrer Paula közt, az előbbinek a nőkről irt s a »Phi­­losophiai Szemlé«-ben közölt dolgozata fölött. A nép­oktatásról szóló miniszteri jelentés ismertetése, a ta­­nítónők otthona érdekében irt felszólalás s még több­féle közlemény egészíti ki a füzet tartalmát. * Szalon. Péchy Tamás képviselőházi elnök ter­meiben fényes házi mulatság volt közelebb. A háziúr és neje valamint leányuk Vilma kisasszony lekö­­tele szeretetreméltósággal fogadták vendégeiket s éj­félkor gazdag vacsora volt, melyet számos kedélyes toast is fűszerezett. Lakoma után a fiatalság pezsgő jókedvvel folytatta a táncot. A társaság tagjai voltak: Széll Kálmánná, Kovács Lászlóné, Radvánszkyné, Ivánkáné, Patayné, Korányiné, Bujanovics Sándorné, Péchy Gáborné, Darvasné úrnők , Patay Anna, Buja­novics Mariska, Tahy Lidia, Korányi Anna, Széll Ilonka, Radvánszky Ilona, Öllé Jolán, Szentiványi Ilona kisasszonyok s még többen. A férfi­ vendégek közt volt több képviselő s más kitűnőség. A tánc reg­gelig tartott és a kedélyes mulatság ízletes reggelivel ért véget. * Személyi hírek. Csiky Gergely tegnap­előtt befejezte »Buborékok« című háromfelvonásos társadalmi színművét. — Malatinszky György­­n­é szül. Puky Amália úrnő száz forinttal a Stefánia gyermekkórház alapítói közé lépett. — Báró Orczy Béla miniszter tegnapelőtt este Bécsbe utazott. — Rákosi Jenő népies drámát irt, melynek főszerepét Hegyi Aranka kisasszonynak szánta. Báró Splényiné­ Blaha Lujza asszony, ki legközelebb Bécsben fog jótékony célú hangversenyben közreműködni, ezúttal fog életében először német dalt is énekelni. — Bénes Ferenc nyugalmazott té­boly házi ellenőr a királytól a »zalathnai« előnevet nyerte. — Szilágyi Gyula és Eckerdt Elek fo­galmazók pénzügyi titkárokká neveztettek ki. * Gyászlap jelenti özvegy Schnell Mihályné szül. Desbordes Josefine asszonynak kedden, 73 éves korában történt elhunytak Az öreg nő anyósa volt Vastagh György jeles képírónknak. Az elhunytat lá­nyán, vején s négy unokáján kívül négy testvér s több rokon gyászolja. Tegnap délután temették el a lipót­­utcai 54-dik számú háztól. * Az országos gazdasági egyesület 150 darab aranyat tűzött ki egy a szeszadóról szóló mű írására. Három pályamű érkezett s a bírálók egyikét abszolút becsűnek találták. Az igazgatóság tegnapi ülésében a jeligés levél felbontatván, kitűnt, hogy a nyertes mű szerzője Wolff Gyula Bécsben. Ugyanez ülésben elha­tározták, hogy Gyipko Szilárd emlékezetét fölveszik az »Emlékkönyv«-be. Az egylet könyvkiadó vállalatá­nak eddig 832 aláírója van. * A budapesti orvosi kör dr. Barabás József elnöklete alatt tartotta évi közgyűlését. A körnek 110 tagja és 785 frtnyi vagyona van, a kör segélyegyleté­nek pedig 700 tagja és 14,900 frt vagyona. Tavaly tizenkét félnek összesen 800 frt segélyt adtak. A je­lentéseket tudomásul vették, aztán az alapszabályokat módosították, leszállítván az igazgató tanácsosok szá­mát 42-ről 16-ra. Végül elnökké ismét dr. Barabás Józsefet választották meg, alelnökké dr. Kurcz Gyulát. * A k­orintusi kirándulásra, melyet a mérnök- és építész-egylet rendez, eddig száz résztvevő jelent­kezett. Ezek közül 66-an áprilisre jelentkeztek, minél fogva a kirándulást április elején tartják. A rendező bizottság felkéri a jelentkezőket, hogy a 300 forintban megállapított kirándulási költségek egyharmadát (100 forintot) legkésőbb e hó első hetében küldjék be. Egyúttal felkéri a résztvenni akarókat, hogy ideje korán tegyék meg a kellő lépéseket a külföldre szóló útlevél elnyerése iránt. A kapott útlevelet pedig leg­később március közepéig küldjék be a rendező bizott­sághoz, hogy az a szükséges konzuli láttamozásokat foganatosíttathassa. * Az „Ezeregy éj“ teljes és díszes kiadását in­dítja meg Nádor Kálmán fővárosi könyvkiadó. Fél­századdal ezelőtt a Vörösmarty fordításában jelent meg először magyar nyelven a keleti regék e gyűjte­ménye, de akkor sem teljesen. A mostani kiadás füze­tekben fog kikerülni sajtó alól s egy-egy füzet ára huszonöt krajcár. * A központi Frőbel­ nőegylet a gyermek-ker­­tésznő-képzőintézetében (Széchenyi sétatér 2. szám) az első félévi vizsgálatokat következő sorrendben tart­ják meg: február 4-dikén délután 3—6-ig vizsgálnak: Péterfy Sándor igazgató a nevelés- és módszertanból, dr. Ziffer Károly tanár az egésségtanból, dr. Berényi Salamon tanár a magyar nyelv és irodalomból. Feb­ruár 5-ikén délután 3—6-ig Lovassy Sándor tanár a természet­ismeretekből, Pischinger Alajos tanár a zenéből, Langer János tanár az énekből. Február 6-ikán délelőtt 10-től 11 1/2-ig a gyakorlati vizsgála­tok lesznek a gyermekkertben. Február 6-ikán dél­után 3—6-ig vizsgálnak: Löschinger Zsigmond tanár a rajzból, dr. Berényi Salamon tanár a számtanból, földrajzból és történelemből, Szidanits Ferenc tanár pedig a tornából. E vizsgálatokra az egyesület tagjait és az ügybarátokat tiszteletteljesen meghívja az el­nökség. , . Nagy szerencsétlenség történt tegnap reg­gel Ó-Budán. Több emberélet esett áldozatul, két egyént pedig haldokolva vittek a kórházba. A szent­endrei úton levő két házban ugyanis gázmérgezés tol­t­ 175

Next