Fővárosi Lapok 1884. május (103-128. szám)

1884-05-01 / 103. szám

Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 100. számához, arcképét ajándékozta neki, rajta e sorokkal: »A kis csoda-zongoraművésznek, Prawer Gyulának, ki Bach­­féle fugákat emlékezetből játszik és derekasan trans­­ponál.« Ez év február havában Rubinsteinnak is be­mutatták, ki miután játékát hallotta, elragadtatva emelte karjaira és csókolta meg »kis kollégáját.« A klub estélyén négy darabot játszott: Chopin, Schu­mann, Schubert és Schmitt műveit. Mind a négy da­rabban nem csupán könnyedséget és biztonságot tanú­sított, hanem ily gyermeknél bámulatra ragadó erőt és valódi bensőséget is. Az est második ifjú hőse a 13 éves Barach Emil, a bécsi konzervatórium növendéke volt, kinek anyja az irodalmi körökben mint szellemdús írónő ismeretes. A kis hegedűművész, kinek tanítója Hell­­mesberger, két darabot játszott, egy »Polonaiset« és a Gavottet »Mignon«-ból, mindkettőt meglepő virtuozi­tással. Oly bizton vezeti vonóját, oly tiszta hangokat varázsol húrjaiból, hogy méltán el voltak ragadtatva hallgatói, kik hangos tetszésnyilvánítással köszönték meg a ritka élvezetet, mely a kellemesen fűtött szo­bában feledésbe ringatta őket. Jól esett elfeledni a hét összes iszonyait,­elfeledni a hóvihart, mely, bár április végén vagyunk, az utcákon dühöngött. A tavasz itt csúffá tett minden tavaszi dalt és a szépirodalmi lapok szerkesztői fiókban hevertetik a legszebb ódákat »a tavaszhoz«, telve enyhe szellőkkel, virágillattal és madárdallal. Efféléről énekelt egykor valami szebb tavaszokat látott költő. Hova kerülne az olyan ember, a­ki ma beszélne erről, midőn nem zöld lomb, hanem hó fedi a fákat, nem tavaszpompában viruló ligetekben, hanem sütött szobában időzünk, nem az Öröm­pírjával arcunkon, hanem fagytól piros orral. A tavaszi élet legvidámabb képe, szegény Prater te, mivé lettél ? A fősétányon, (Nobel-Alléén) ezelőtt a legszebb nők találkozó helyén, csak imitt-amott látni egy-egy alakot, a­ki a természet nyílt templomá­ba jött —­ náthát szerezni. A tavaszt élvezik. Mélyen süpped lábuk a sáros talajba és oly módon tekintenek körül a tavaszi díszben sárguló ligetben, mintha mindegyik egy-egy öngyilkos-jelölt lenne, ki halálra szántan keres egy zöld ágat. A korcsmárosok pedig kirakják asztalaikat az egykor zöld pázsitra, hadd mossa le róluk a napjában háromszor szakadó eső a téli port és szárítsa fel a naponkint négyszer kibukkanó nap az esőcsöppeket, minden két órában egy evőkanál­nyi napsugárral. Kihalt a Wurstel-Prater is. Egy-egy vakmerő »Paprika Jancsi« arcáról lemosta az eső a cinóber­vörös szint és sápadttá vált arca visszariasztja a többi »Kasperlt« a vakmerőségtől, hogy bódéja függönyei mögül kikandikáljon. A ringlspielek kikiáltói hiába ígérik, hogy »öt krajcárért öt perc alatt öt világrészbe (Boroszlót is beleértve) viszik utasaikat«, nincs a­ki e Fogg Phileast megszégyenítő utazásra vállalkoznék. A búvárok akár be is zárhatják bódéikat; ha az ember viziműveleteket akar látni, az utcára megy és olcsób­ban látja. Kihalt, csöndes minden, mert hisz a tavasz ünnepli bevonulását. Kaposi Béla: Fővárosi hírek. * Május elseje beköszönt. Hagyományos szo­kás szerint: üdvözölnünk kellene a tavasz ez ünnep­napját, ha attól nem tartanánk, hogy mogorva képpel köszönt be. Egy olasz példaszó szerint: a május csak dicsekszik a virágokkal, melyeket voltakép az április fakasztott. De az idei április keveset tett e jó híréért; hátra maradt benne a természet is, a mezei és kerti munka is, s a­mit maga után hagy, az csupa vizenyősség. Az utolsó nap (tegnap) délig igyekezett ugyan jobbra fordítani a dolgot: mutatott arany ve­rőfényt, azaz­ kék eget, de délután és este megint csak folytatta a régi nótát, esővel, sárral s borulatából, fel­hőiből bizonyára hagyott hátra maradványul egy cso­mót májusra is, mely ha ma vidám képpel virradna ránk, számos üdvözlőt találna a városligetben, sőt a Margit-szigeten is. Az utcákon, hagyományos szokás szerint, katonai zenekarok fogják köszönteni a hajnalt, még tán ha nem is lesz benne sok köszönet. * A nemzeti színházban tegnap lépett föl elő­ször H. Lánczy Ilka asszony, mint Margit Sar­­dounak »A jó falusiak« című színművében. Szerződ­­tetési célból szerepel s már első fölléptével meggyő­zött arról, hogy csakugyan a nemzeti színháznál lesz méltó helye. A fiatal színésznő oly adományokkal ren­delkezik, melyeknek kimívelése őt első műintézetünk kiválóbb tagjai közé emelheti. Kellemes színpadi je­lenség, kifejező arc, csengő, tiszta hang már most is nem egyedüli előnyei; mozdulataiban élénk és termé­szetes, beszéde értelmes és épp úgy eltalálja a köny­­nyed csevegés, vidámság, mint a benső, mélyebb érze­lem megindító kifejezéseit. Játéka menti a modorosság­tól, természetes és­ diszkrét. Meg is nyerte azonnal a közönség rokonszenvét s a harmadik felvonásbeli jele­net után, melyben igaz, meleg érzelemmel ábrázolta a kedvese által meglepett leány félelmét, elszomorodá­­sát, szerelmét és gyors fölvidulását, a közönség nyílt je­lenet közben ismételten zajosan kitapsolta, úgyszintén a felvonások után is. Lánczy Ilka asszonyban a nem­zeti színház igen jó erőt nyer a naiv szerepkörre. Maga a darab, mely hosszú pihentetés után új beta­nulással került színre, most is mulattatta a nagyszámú, még a zenekar helyét is megtöltő hallgatóságot. La­­tabár, Vízvári és Gabányi sikerült ábrázolásokat nyúj­tottak a jó falusiak vezéreiben. Helvey Laura k. a. (Paulina) zajos tapsokat kapott s osztoztak a tetszés­­nyilvánitásokon Bercsényi (Villepreux) és Szigeti Jó­zsef (Morisson) is. * A főváros közgyűlésén tegnap Halász Géza megtette indítványát az országház tervei ügyé­ben. Ő és társai azt indítványozták, hogy mivel ez építkezés a fővárost, szabályozási tekintetben s a víz­mű érdekében igen közelről érdekli, intézzen a ható­ság kérvényt az országgyűléshez, hogy ez ügy eldön­tése előtt a terveket küldje át véleményadás végett a fővároshoz. S e kérvény már másnap (vagyis ma) tíz órakor volna a képviselőházhoz benyújtandó. Ennek ellenében dr. Országh Sándor szólalt föl. A­ki — úgy­mond — épílni akar, a magánfél épp úgy, mint az ország, ha szándéka a valósítás állapotába lép, a fővá­rostól köteles engedélyt kérni s a hatóság akkor érvé­nyesítheti nézeteit szabályozási s műszaki szempont­ból. Ez után fognak az országház tervei a főváros elé kerülni. Az indítványozott kérvény csak arra vezet­hetne, hogy az országház építését hátráltatná, a­mi pedig nem áll sem a főváros, sem a hazai művészek és iparosok érdekében. Ennélfogva dr. Országh határo­zati javaslatot nyujta be, hogy dr. Halász és társai indítványa fölött térjen napi­rendre a közgyűlés. Ezt zajos helyesléssel fogadták s dr. Halász Géza vissza­vonta indítványát. Másik fontos tárgy volt a város és kormány közt létrejött egyesség a margitszigeti viz-átvezetésre nézve. Az egyesség egy része ellen Máttyus Arisztidnek kifogása volt, de némi vita után a többség változatlanul elfogadta az egyezményt s a közgyűlés 185.000 forintot szavazott meg a mar­­githidi csőfektetés költségeire. * Személyi hirek. T r e f o r t miniszter hétfőn, b. Majthényi László honti főispánnal együtt, Eszter­gomban a bibornok-primás vendége volt. — Báró Vay Miklós koronaőr a Miskolcon megnyílt ref. egyházkerületi közgyűlést levélben értesité arról, hogy főgondnoki állásáról lemond ; a közgyűlés elhatározta, hogy küldöttség útján föliratban fogja kérni megma­radását. — Patzka Ferenc fiatal jeles képíró a jövő hét elején Rómába utazik, hosszas ott tartóz­kodásra. — Dr. Pabst, a berlini múzeum igazgató segéde, fővárosunkban időz az ötvösmű-kiállítás és tu­dományos intézeteink megtekintése végett. * Uj nemesek. A király ő felsége magyar ne­mességet adományozott Dáni József kompolti jószágigazgatónak és Dáni Nándor ítélőtáblái bírónak és törvényes utódaiknak. Előnevül a »gyarma­­tai«-t kapták. A hazai társadalom jeles férfiait érte e kitüntetés. * A szabadkai tamburás társaság mely teg­nap mutatta be magát a népszínházban, megnyerte a szépszámú közönség tetszését. A tambura tudvalevő­leg rövid nyakú, kis hangszekrényű, kevés huru hang­szer, melyet tollal pengetnek. Külvárosi korcsmákból, kávéházakból gyakran kihallatszik az utcára a tabáni tamburások játéka, mely nem igen alkalmas az efféle előadások megkedveltetésére. A szabadkai társaság azonban, mely kilenc tagból és Miklós István vezetése alatt áll, jól fegyelmezett, szabatosan játszó zenésze­ket foglal magában. Egyenruhájuk egyszerű sötét polgári öltöny, derékon átkötött nemzeti színű sza­laggal. Mindenki sajnálta, hogy a zenészek nem a festői szabadkai szerb öltözetben jelentek meg. Három gitá­ros és egy gordonkás kivételével csupa tamburán ját­szottak, nem úgy mint a nem rég vendégszereplő spa­nyol diákok, kiknél három vonós hangszer enyhítette az örökös pengést, mely nem valami rokonszenves ze­nei hang. És hogy a társaság mind a mellett hatást tudott kelteni, azt előadásuknak, párszor gyönyörűen sikerült pianoiknak és macandoiknak s ama szabatos összjátéknak köszönhették, melylyel olykor tökéletes csalódást tudtak előidézni, mintha nem is pengetést, hanem vonósokat hallanánk. Legsikerültebb volt a Waldteufel-féle keringő, meg a »Troubadour«-ból s »Kertészleány«-ból játszott egyveleg. A Rákóczi­­induló meg a »Marseillaise« nem ily gyenge hang­szerekre való. A »Turia«-keringőben pedig az tűnt ki, hogy mennyivel mögötte maradnak a spanyolok­nak. A Rákóczi-indulót s a tapsokra Genée »Pepi­tante«-ját, meg a »Marseillaise«-t énekelték is, zenekiséret nélkül, mi nem mondható szerencsés gondolatnak. Befejezésül a »Koldusdiák«-polkát adták elő s nem, a­mit mindenki várt, szerb dalokat. A kö­zönség sokat tapsolta őket s ha ily sikert aratnak Bécsben is, hová készülnek, meg lehetnek elégedve. A »Lili« előadása, melynek felvonásköreiben játszottak, jól folyt. * Gyászrovat. Özvegy Szana Pálné szül. nagy­ oroszi Farkas Terézia asszony kedden este fél kilenckor, hosszas szenvedés után csöndesen elhunyt, 62 éves korában, bástya­ utcai saját házában. Szana­i Tamás ismert írótársunk a legjobb édes anyát siratja benne s mély bánatában a legmelegebb részvéttel osz­tozunk. A családi erényekben diszlett, műveit magyar nő temetése ma d. u. három órakor lesz. Béke és ál­dás hamvaira! — Nagy Miklósné szül. Mácsai Irma asszony, a »Vasárnapi Újság« szerkesztőjének fiatal neje, meghalt tüdőkórban, utolsó idejét Uj-Tátra­­füreden töltve, hol férjének nővére, Szász Domokosné úrnő szeretettel ápolta. Négy kiskorú gyermek maradt utána, anyátlanul. A gyászeset élénk részvétet kelte az özvegyen maradt férj barátai, ismerősei körében. — Reitter Ignác m. kir. államvasuti főellenőr s szabadságolt honvéd-főhadnagy meghalt, hosszú be­tegség után, 36 éves korában s tegnap temették el a kereskedelmi kórházból. — Rózai Ferenc, a nép­színház volt­ ügyelője, ki a hatvanas években népéne­kes volt, kimúlt, özvegyet s több gyermeket hagyva maga után. * A magyar iskola­egyesület felügyelő bizott­sága hétfőn Gerlóczy Károly alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott. A tagok örömmel hallották, hogy a szász-keresztúri erdélyi ev. egyházközség német ajkú iskolás gyermekei részére magyar könyveket kért. A pancsovai polgárok kérvényét az ottani magyar szí­nészet támogatására az orsz. színészegyesülethez, az oravicai »Arany-kör« felhívását pedig a létesítendő gyermekkert ügyében P. Szathmáry Károly min. biz­tosnak adták át. Az egylet figyelmét első­sorban a főváros környékén levő német ajkú iskolákra fordítja s fel fogja szólítani az iskolaszékeket a jutalmazásra érdemes tanulók nevének közlésére. Uj tag 52 jelent­kezett s Békey Imre negyvenkettőt gyűjtött. * Olasz háziúr Budapesten. Mazzi Luigi olasz alattvaló, mikor hírét vette annak, hogy a magyarok és a fiumei olaszok közt milyen szívélyes viszony áll fenn, kíváncsiságból ellátogatott Budapestre. Itt tar­tózkodása alatt úgy megkedvelte a fővárost, hogy vég­leg itt maradt s házat építtetett magának. Tegnap­előtt volt a házfelavató lakoma, melyre Mazzi ismerő­sein kívűl meghívta a házépítésnél közreműködött valamennyi iparost is. Ezek ezüst kulcscsal lepték meg az új házi utat. A lakoma, melyen 82 személy volt jelen, késő éjjelig tartott. * Az országos kiállításon a helybeli szálló-, vendéglő- és korcsma-tulajdonosok ipartársulata által felállítandó külön pavilion költségeire eddig már 12.000 frt van aláírva. Három tervrajz érkezett be s legközelebb határozni fognak, melyiket fogadják el. A borkereskedők felszólaltak az ellen, hogy a kiállítás központi bizottsága annak bejelentését kívánta, hogy az általuk kiállítandó borok saját termésük-e, vagy honnan valók s mennyit vásároltak belőlük. A keres­kedők nem is tudnák ezt pontosan bejelenteni, más­részt a bevásárlási forrás üzleti titok s a különféle bo­rok összevegyíztetvén ki sem volna mutatható, hogy egy helyről mennyit vásároltak be. Az iparos­kör vá­lasztmánya pedig közelebbi ülésén az orsz. kiállítás ürügye alatt történő tömeges és mértéktelen lakbér­­emelések ellen társadalmi mozgalom indítását hatá­rozta el s a fővárosi rokon egyletek és klubbok kép­viselőit értekezletre fogja hívni, a közös eljárás meg­beszélésére. * A Köztelken ma d. e. 9-kor nyílik meg a d­o­­hánykiállitás, melyen gr. Szapáry Gyula és gr. Széchenyi Pál miniszterek is jelen lesznek. Negyven termelő állított ki s a jury már oda ítélte az arany, ezüst és bronz­ érem, díszoklevél s pénzjutalmakat. A kiállítás három napig lesz nyitva s a belépti dij 20 kr. * Levélbélyeg-gyűjtők egylete alakult a fővá­rosban Richter Lajos tanár elnöklete alatt. A tegnap­előtti alakuló gyűlésen a tanár elmondta a levélbélyeg­­gyűjtés hasznát s azt, hogy az hivatva van a történet­­tudomány egyik segédeszközévé lenni. Az egylet célja a tagoknak a gyűjtemények kiegészítését lehetővé tenni, őket a hamisítások ellen védeni s szakelőadá­sokat tartani. Az alapszabályok megvitatása után Roller Mátyás iskola­igazgatót alelnökké választották s megalakították a választmányt. * Fél milliós kincs. A bibornok-primás mű­­gyüjteményének legnagyobb dísze a Mátyás-kori kál­vária. Ennek nézésével a belga szakértő vendégek sem tudtak eltelni. Egyiköket megkérdezte valaki, hogy mennyire becsüli. A felelet az volt: »Unikum lévén, pénzbeli értéke nem határozható meg. De fél millióra minden esetre lehet becsülni.« * Kitüntetések. Négy nő kapott érdemkeresztet a gyurgyevói csángó népkonyha körül tett szol­gálataik elismeréséül. Garnier J. intéző néne, a nép­konyha vezetője, s Sárkány Gyuláné kórházi ápolónő koronás ezüst érdemkereszttel díszíttettek föl, Szedla­­csek Zsófia és Mádl Teréz vörös­ kereszt-egyleti ápoló­nők pedig ezüst érdemkereszttel. * Közgyűlések. Az országos bank-rész­­vénytársaság tegnap tartotta évi közgyűlését, Frölich Gusztáv elnöklete alatt. Az igazgatóság jelen­tése tüzetesen vázolta a bank üzletkörének terjedését s a gyűlés elhatározta, hogy a tiszta nyereséghez a rendkívüli tartalékalapból 357,717 frankot véve el, a szelvényeket 20 frankkal váltják be.­­ A m­u­n­i­c­i­­pális hitelintézet Rechm­itz Henrik elnöklete alatt tartott tegnap közgyűlést. A társulat tavalyi jö­vedelme nagyobb volt a megelőző évnél, összesen 1 671

Next