Fővárosi Lapok 1884. szeptember (205-229. szám)

1884-09-02 / 205. szám

Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 205. számához. *­ den. Arany­házat és nephritből való lakosztályokat építettek számára. Egy szomszéd uralkodó azonban beleszeret a császári kegyencnőbe és leírásáért háborút indít. A vérontásnak elejét veendő, a császár kényte­len szép kedvesét feláldozni. Bele kell nyugodnia a ke­­gyencnő halálába. Az ékszerek szét vannak szórva a földön. Az uralkodó két kezével takarva arcát, véres könyeket sír, de nem mentheti meg azt, a­kit szeret. Vesztesége miatt vigasztalhatatlan. A palotában, min­den emlékezteti az elhunytra. Nem tud aludni. Agyát kőhidegnek találja. Már évek teltek el és álmában még egyszer sem jelent meg a kegyencnő lelke. Egy ling-kongi pap az elhunyt szellemének fölkeresésére vállalkozik. Elhatol az égig, a föld belsejébe, végre a tenger közepén rátalál a hegyre, melynek hófödte csú­csán aranyházban a halhatatlanok laknak. Ott van a ke­gyencnő is. Arca a régi fényben ragyog, teste hóból való. A császár után kérdezősködik és köszönetet mond, mert megemlékeztek róla. Elbeszéli, hogy el­­költözte óta minden végtelennek tetszett neki. Némely­kor lehajolt, hogy a fővárost megpillanthassa, de csak port és ködöt látott. Erre a küldöttnek a császár szá­mára, szerelme zálogául, arany tűt és karperecet ad át. Ha a halandó császár szíve, úgy szól, oly tiszta, mint ez arany, még fogunk egyesülhetni, nem lesz korlát az ég és a föld között. Emlékezzék vissza a császár, hogy a hetedik hó hetedik napján az éjfél csendjében milyen óhajtást nyilvánítottunk: az égben változzunk mada­rakká, melyek mindig együtt repülnek, a földön pedig egy azon fának összefonódó ágaivá. Akkor mondtuk : Az örökkévalóság talán véget ér, de a mi szerelmünk nem érhet véget.c­íme Borneo és Julia érzelme khinai kiadásban. Nagyon eredeti zamatú a »Gitár« című költe­mény, melynek szerzőjét nem nevezi meg Cseng-Ki- Tong. A Cseng-Tang folyón két búcsúzó jó barát holdfényes éjjel zeneszót hall. A hang felé irányozzák hajójukat és midőn közel vannak, meghívják a zenészt, egy gitározó nőt, ki némi habozás után a két jóbarát hajójára lő, hol a lámpák meg vannak gyújtva és te­rítve az asztal. A művésznő nagy érzelemmel játszik és igazán remekel. Azután elmondja, hogy kicsoda. A fővárosból való, 13 éves korában tanult meg gitározni, és első nevet vívott ki a művészek között. Darabjai mindig elragadták a műértőket. Az asszonyok mind­nyájan irigyelték; a főváros ifjai mind bámulói voltak. Minden darabját megbecsülhetetlen ajándékokkal ju­talmazták. Ékszerekkel telisded tele volt lakása. Vö­rös ruhájára hányszor ömlött a kiöntött bor! Az egész év csupa ünnepből állt. De testvére katona lett, anyja elhalt. Ifjúsága napról-napra hervadt. Ajtaja előtt gyérültek a kocsik és házas paripák. Végre elhatározta magát arra, hogy egy kereskedő nejévé lesz. De ez a kereskedő csak a pénzt szereti és nem érzi a válás fáj­dalmát. Egy hónap óta távol van, t­eát vásárol. Eluta­zása óta egyedül őrzöm a hajót... Ma este, visszaem­lékezve vidám és oly kellemesen eltelt ifjúságomra, sírtam. A játékban kerestem szórakozást.« A hallga­tók felkérik, hogy még egy darabot adjon elő. Állva teljesiti e kívánságot. »Éneke szomorú volt, igy fejezi be a költeményt annak írója; minden jelenlevő meg volt hatva és magam is sírva fakadtam.« E különös rhapsodia, melyet csak rövid kivonatban ismertettünk, mint erkölcsrajz érdemel különös figyel­met. Nemcsak a tér nem engedi, hogy ezúttal többet mondjunk a khinai költészetről, hanem forrásunk is kiapadt. Cseng-Ki-Tong a »Gitár«-ral végzi vázlatos megjegyzéseit hazája irodalmi termékeiről. Különösen sajnálhatni, hogy a khinai drámáról nem tesz említést. Egy mindenesetre kiderül e közlöttekből és az, hogy noha egy aesthetikus sem tudta a szép általános érvény­ű meghatározását adni, a legkülönbözőbb népek költészete ugyanazon alapvonásokat mutatja fel. A forma más, a lényeg ugyanaz. Fehérek és sárgák e té­ren találkoznak,habár a politika azt követeli, hogy bom­bákkal üdvözöljék egymást. Dr. Darvas Móric: Fővárosi hírek. * A műcsarnokban vasárnap a meghívott ven­dégek elragadtatással nézték a »Krisztus a Kálvárián« nagy képét. Délben magát a mestert és nejét várták, és fogadták. Fél tizenkettőkor Munkácsy Mihályné úrnő jelent meg, Vadnay Károlyné és lánya kíséreté­ben ; egy óranegyed múlva Munkácsy Mihály, Vastagh Györgygyel. Ipolyi Arnold püspök, mint társulati elnök, Keleti Gusztáv, Telepi, Szmrecsányi Miklós tit­kár s több választmányi tag fogadták. Épp akkor a teremben voltak még : Perczel Béla kúriai másodelnök, Harkányi Frigyes képviselő, Sárkány József Ítélő­táb­lai tanácselnök, Bogisich Lajos törvényszéki elnök, Gönczy Pál min. tanácsos, dr. Szabó József egyetemi tanár, Gerlóczy Károly alpolgármester, Thaisz Elek főkapitány, pár szerkesztő, több hírlapíró és festőmű­vész. Megnézték a képet Pauler T. miniszter, Tanárky Gedeon államtitkár, gr. Tisza Lajos, gr. Erdődy Ist­ván, gr. Batthyány Lajos főispán és neje Andrássy Ilona grófnő, Forinyák tábornok, Pulszky Ferenc, Ham­­pelné Pulszky Polyxéna úrnő, Barabás Miklós, Vajda János és Hieronymi Károly is. A­mint a műcsarnokba menő vendégek a lépcsőn feljutnak az emeletre, először is egy délszaki növényekből gazdagon összeállított lige­tet látnak, melynek közepén jó talapon áll a Munká­csy bronz mellszobra, egy francia művész jeles műve, mely a műcsarnok tujdona s állandó éke. Ez a liget igen kellemesen hat. Tegnap, a megnyitás első napján, nagyon sokan nézték meg a remekművet. Az idő ked­vezett, verőfényes nap volt. A régi emberek azt tartot­ták: ha Egyed apát neve napja napfényes és meleg, akkor még hat hétig tart a szép idő. Ha e hit telje­sül , épp oly jó lesz a kiállításra, mint a szőllős gazdáknak. * A tudomány­egyetemen tegnap délelőtt ün­nepélyes közgyűlés volt, melyen az új rektort és a dékánokat iktatták be. A dísztermet a hallgatóság egészen megtöltötte s a tanári kar tiz órakor a rek­tori hivatalból vonult oda. Elől mentek a négy kar pedellusai, aztán a régi és uj rektorok és dékánok, őket pedig az egyetemi futár követte, kezében a rek­tori jogarral. Mindnyájan díszruhát viseltek, dr. Szabó József múlt évi rektor pedig a rektori arany­láncot. A díszterem emelvényén a tanács tagjain és a taná­rokon kívül helyet foglaltak dr. Pauler Tivadar igaz­ságügyminiszter és Tanárky Gedeon közoktatásügyi államtitkár is. Dr. Szabó József aztán hosszabb be­szédben vázolta az egyetem múlt évi történetét, mit éljenzéssel fogadtak. Aztán levette nyakáról a rektori láncot s az uj rektor, dr. Bita Rezső theologiai tanár nyakába akasztotta. Hasonlót tettek a régi dékánok is, utódaiknak adva át a múlt évben viselt hivatal jelvé­nyeit. Csak Balogh Kálmán orvoskari és Lengyel Béla bölcsészeti dékánok tartották meg láncaikat, mert újra megválasztattak. Ezután az uj rektor tar­tott hosszabb vallás-filozófiai értekezést, fejtegetve az egyetem fontosságát s a vallás és tudomány közti kapcsot. Figyelmesen hallgatták és megéljenezték. Ezzel az ünnepély véget ért. * Munkácsy és neje vasárnap este Harká­nyi Frigyes orsz. képviselőnél, régi benső barát­juknál, voltak ebéden, a sugárúti szép palotában, mely­nek berendezése épp oly pompás, mint ízléses. A ter­mek falain sok szép kép is látható, köztök Munkácsy »Milton«-jának egyik gyönyörű vázlata, Kupeczkytől e régi jó magyar képíró egyik legéletteljesb arcképe, az idősb Markótól tájkép s számos más kép bel- és külföldi művészektől. A tegnapelőtti ebédre hivatalo­sak voltak még: Ipolyi Arnold püspök, gr. Zichy Jenő, Ligeti Antal és Vadnai Károly. Felső-magyar­országi körutjukban Munkácsy és neje pár napig Új­világon is vendégei lesznek Harkányi Frigyesnek. A lá­togatási körút holnap kezdődik s az első tartózkodási hely Ipolyi püspök nyári kastélya, Szentkereszt, hova a környék nevezetes­ férfiai közül is többen mennek, köztük Grünwald Béla képviselő. A közlekedési mi­nisztérium, értesülve e körútról, sietett még szomba­ton tiszte­lti jegyeket küldeni a művésznek és ne­k­­nek, érvényeseket a magyar államvasút valamennyi vonalára. Vasárnap délutánra a nagy művész a fiata­labb képírók műtermeinek meglátogatását tervezte. De mivel többen távol vannak s még inkább a miatt, hogy Munkácsynak most a lépcsőjárás árt, e tervről lemondott. Telepi és Vastagh György most egy kis ki­állítást szándékoznak rendezni fiatal jeles­ képíróink újabb képeiből, hogy ezeket majdan a vidékről vissza­térő művész megnézhesse. Ez nem lesz nyilvános tár­lat , csak az ő kedvéért jön létre. Tegnap délután Munkácsy és neje az operaházat nézték meg, hol b. Podmaniczky Frigyes intendáns és Ybl Miklós várták, hogy kalauzolják. A pompás épület, a belső díszítés, a szobrok, aranyozás, falképek, főleg az »Olympus«, melynek mesterét, Lotz Károlyt, Munkácsy igen sokra becsüli, meglepték a művészt és nejét. * Fényes esküvő volt tegnap délben az egye­temi templomban : ifj. gróf Szapáry István ka­marás és tartalékos huszár hadnagy, gróf Szapáry Ist­ván pest megyei főispán fia vezette oltárhoz A­­­z é­n Constance kisasszonyt, báró Atzél Lajos örökbe fogadott leányát. A templomot, mely gazdagon fel volt díszítve virággal és zöld lombbal, nagy számú, válo­gatott közönség törte meg s az ajtótól az oltárig díszbe öltözött rendőrbiztosok képeztek sorfalat. Pontban déli tizenkét órakor érkezett meg a fényes nászme­net, a hölgyek mindnyájan fehér és rózsaszínű öltözék­ben, a férfiak magyar díszruhában, a menyasszony mirtuságokkal és narancsvirágokkal díszített fehér ruhát viselt s drága, hosszú csipkefátyolt; uszályát ifj. gróf Ráday Gedeon tartotta mint apród. Gróf Sza­páry főispán betegsége miatt nem lehetett jelen, de ott volt neje, szül. Ráday Biri grófnő és báró Atzél Lajos, a menyasszony nevelő atyja. Násznagyok vol­tak a menyasszony részéről báró Majthényi László főispán és báró Atzél Béla, a vőlegény részéről Tisza Lajos és Szapáry Károly grófok, nyoszolyóleányok Teleki Anna, Ráday Irma és Teleki Katinka gróf­kisasszonyok, vőfélyek a vőlegény két fivére és gróf Teleki László. A násznép soraiban voltak továbbá özv. gróf Teleki Sándorné, nemeskéri Kiss Pálné szül. Szapáry Vera grófnő, Khuen-Héderváry Ká­rolyné, báró Atzél Béláné s még több tagja az arisz­tokráciának. Az esketési szertartást Várady Ferenc németsági lelkész végezte, emelkedett szellemű beszé­det intézve az ifjú párhoz; a szertartás után a jelen­voltak siettek kifejezni szerencsekívánataikat, aztán dejeuner volt az »Angol királynő« vendéglőben, en­nek végeztével pedig az ifjú pár nászútra indult. * A dalmüszi ii házat nem nyithatják meg Erkel »Szent István«-jával. Az első előadás pro­­grammja azonban eredeti dalmű-részletekből lesz egybeállítva, úgy hogy a megnyitás mégis magyar operával történik. Ez előadásban a színház elsőrendű tagjai majdnem mindnyájan énekelni fognak. A »Bánk bán« első felvonásában Maleczkyné és Sax­­lehner Emma asszonyok, Hajós, Ney és Pauli vesz­nek részt. Ezt követi a »Sába királynője« első felvonása, Turolla Emma kisasszonynyal, ki a címszerepet ma­gyarul énekli, Szigetiné asszonynyal, Broulikkal és Odryval. Végül »Atala« harmadik felvonásában Bar­­tolucci Viktória és Kordin Mariska kisasszonyok és Gassi lépnek fel. E felvonás nagy ballet-divertisse­­mentjában mutatja be magát Coppini k. a. és a tánc­kar s igy külön ballet nem lesz. A második előadás valószínűleg »Romeo és Julia« lesz s ebben lép fel először Perotti, a harmadik előadásban, »Lohen­­grin«-ben, pedig Reich Irma k. a. Erkel Ferenc új operája csak október első felében kerül szinre a cím­szerepben Odryval s Gizella szerepében Turella kis­asszonynyal. Schauer Ferenc »Abencerrase«-ját no­vemberben szándékoznak előadói. Tegnap Erkel Sán­dor operai igazgató zenekari próbát tartott. Hosszabb kísérletek után minden tag helyét meghatározták, úgy hogy a zenekari harmónia kifogástalan. Az akusz­tika kitűnőnek bizonyult s a még tapasztalható cse­kély visszhang is el fog enyészni, mihelyt a páholyokra felfüggesztik a hangemésztő bársony függönyöket. * Személyi hírek. József főherceg a jövő hét elején Kassára utazik, hogy az ottani honvédségi gyakorlatoknál jelen legyen. — Gróf Berchtold László nyitramegyei főispán állapotában örvende­tes javulás állt be, úgy hogy teljes fölépülését remél­hetni. — Fraknói Vilmos akadémiai főtitkár tegnapelőtt visszatért Veldesbe, hol még huzamosb ideig fog tartózkodni, történelmi munkán dolgozva. — Sedelmayer, a Munkácsy nagy Krisztus-képei­nek tulajdonosa, e hóban meg fogja látogatni főváro­sunkat ; művészek és műbarátok készülnek szíves foga­dására, annyival inkább, mert Munkácsy minden al­kalommal elismeri, hogy az a szerződési viszony, mely­ben ő e komoly irányú, lelkiismeretes műárussal áll, igen jó befolyással volt az ő újabb művészeti tevékeny­ségére. — Báji Patay András csendőr-őrnagy az első számú csendőrkerület parancsnokává nevezte­tett ki. — Kuncz Géza albiró a pozsonyi, Vo­­záry alügyész a temesvári törvényszékhez birákká neveztettek ki. — Strobl Alajos szobrászunk már elkészítette az operaház főbejárása elé szánt két óriási sphynxet s ezeket hajón fogják Budáról a pesti oldalra átszállítani. — Köppel Károly lelkész József főherceg gyermekei nevelőjéül hivatott meg, de azért Holdházy apátkanonok továbbra is vezetője lesz a főhercegi gyermekek nevelésének. — D­r. Tischler Ottó, a königsbergi muzeum őre s az ősrégészeti tudomány egyik kiváló művelője, főváro­sunkban időz, hogy a múzeumban levő őskori s főkép az avarkori leleteket tanulmányozza. * A nemzeti színházban tegnap este három nemzet irodalmából volt összeállítva a műsor. »Az el­adó leány« angol, »A diplomata« francia és az Al­­mási Tihamér »Két év múltán« című eredeti vígjá­­téka kerültek szinre. Szépszámú közönség nézte s mindvégig jól mulatott a három sikerült darabon. Volt két szerepváltozás is. A »Két év múltán« női szerepét, melyben Prielle Kornélia asszony ragadta el párszor a közönséget, P-né Márkus Emilia asszony játszotta sok gonddal. S a nehéz feladattal sikeresen meg is küzdött. Csupán a gyorsan váltakozó érzelmek közt nem tudott mindig egyformán művészi átmenetet teremteni. De játéka egészben méltó volt az ő rendes alakításaihoz s a közönség nem is fukarkodott a tap­sokban A »Dimplomatá«-ban a marquisnéi Hel­­vey Laura k. a. helyett, Szacsvayné asszony vállalta el. Sok igyekezettel j­átszotta s elfogadható alakítást nyúj­tott benne. Bár nem sikerült elég kedvességet s elő­kelő bájt fejtenie ki. Pedig e szerepet csak ezen esz­közök által lehet érthetővé tenni. Benedeknek sem a legjobb szerepe báró Chavigny. Ahhoz még nincs elég ereje, hogy teljesen kizsákmányolja szerepét. De a da­rab végén felhangzott tapsokat ő is megérdemelte, mert néhány igazán sikerült mozzanata is volt. * A szervita rend generális priorja, Testa Péter Ferenc, az utóbbi napokban Budapesten idő­zött. A rend magyarországi és alsó-ausztriai tagjai a minden három évben szokásos választások végett gyűltek fővárosunkban össze s Rómából a rendfőnök ez alkalomra jött ide. A múlt héten ünnepélyes isten­­tisztelet után tartották meg a tanácskozásokat. Tarto­mányi főnökké dr. Kohlhoffer Wolfgangot választot­ták meg, titkárává Brichta Ferencet. Azután megvá­lasztották a kormánytanácsosokat s az egyes társházak priorjait is. * —С­’1331 —

Next