Fővárosi Lapok, 1885. május (22. évfolyam, 101-127. szám)

1885-05-01 / 101. szám

il Fővárosi hírek. * A királyi udvar ma már együtt lesz főváro­sunkban. A király ő felsége ma korán reggel érkezik meg és kedd estig marad körünkben. Herceg Coburg Fülöp és neje Lujza hercegasszony szerdán este jöttek meg, tegnap este pedig megérkezett a trónörökös pár, Albrecht főherceg, továbbá Frigyes főherceg és neje Izabella főhercegnő. A pályaudvaron fogadtatásukra megjelentek a főváros részéről Ráth főpolgármester Kammermayer polgármester, Pest megye részéről gróf Szapáry István főispán, a rendőrség részéről Török János főkapitány, a vasúti igazgatóság részéről Hyero­­nymi elnök és Lippmann állomásfőnök. Ott volt továbbá Jókai Mór is. A pályaház mentén nagy közönség várakozott ő fenségeikre. A vonatról Rudolf trónörö­kös és Stefánia trónörökösné szálltak le először. Ráth Károly főpolgármester Stefánia-rózsából és halvány orgonavirágból készült pompás bokrétát nyúj­tott át a főváros nevében a trónörökösnének, ki azt szívesen köszönte meg. Izabella főhercegnőnek Kammermayer polgármester rózsákból készült bok­rétát adott át. Stefánia trónörökösné és Izabella főhercegnő drapszinű utiöltönyt viseltek. Rudolf trón­örökös Szapáry grófot, Ráth főpolgármestert és Kam­­mermayer polgármestert szívesen üdvözölte s azután néhány szót váltott Jókaival, aki fölkért, hogy még a ma 9 órakor tartandó szerkesztőségi ülés előtt láto­gassa meg a királyi váriakban. A vasárnapi udvari estélyen jelen lesznek Stefánia trónörökösné, Iza­bella főhercegasszony és Lujza királyi hercegnő is, ezért az estélyre meghívták az arisztokrácia höl­gyeit, és bemutatások is fognak történni. * Általános kihallgatás. A király ő felsége hétfőn délelőtt a budai várpalotában általános kihall­gatást ad. Előjegyzéseket a kabineti iroda vasárnap délig fogad el Az előjegyzésre való jelentkezésnél be kell mutatni a benyújtandó folyamodványt s a kérel­mek írásban terj­esztendők be. * A heraldikai társaság tegnap Nagy Imre elnöklete alatt tartott ülést. Fehérpataky László ol­vasta fel báró Nyáry Albertnek a pecsétekről szóló, széles körű tárgyismerettel írt értekezését, mely érde­kesen fejti ki, hogy a heraldikai tudomány forrásai közt a pecsétek első helyen állanak. A pecsétekkel most herceg Hohenlohe-Waldenburg foglalkozik leg­­tüzetesebben, csoportokba osztja azokat, de a heraldi­kai tudományra nézve csak a címeres pecsétek fonto­sak. Az értekezés behatóan ismerteté a nálunk előfor­duló címeres pecsétek nemeit s ezek közül főkép a lovas­pecséteket, melyek nálunk igen ritkák, úgy hogy csak tizet ismerünk; legrégibb az V. István királyé 1257-ből. Sajnos, hogy pecsétnyomó a közép­korból csak kevés maradt fenn, pedig ezek jobban megőrizték volna a címereket, mint romlandó lenyo­matok. A régi korban az ötvösök voltak a pecsét­metszők s remekbe címeres pecsétet kellett készíte­niük. A tetszéssel fogadott felolvasás után az elnök melegen emlékezett meg az elhunyt Szalay József társulati tagról, aztán választmányi tagokat válasz­tottak, jóváhagyták a pénztári jelentést és több új tagot vettek fel. Az alapító tagok sorába újabban Varsányi Simonyi Simon lépett be 200 frttal. * A tavaszi lóversenyek első napja holnap­után, vasárnap lesz hat futammal. Az egyes versenyek ezek: Megnyitó verseny (1000 frt) huszonegy nevezés­sel ; egyesült nemzeti díj (7000 frank aranyban) huszonkét nevezéssel; kétévesek versenye (1000 frt) huszonkét nevezéssel; mezei gazdák versenye (90, 40 és 20 frt); gátverseny (tiszteletdíj és 500 frt) tíz ne­vezéssel ; akadály-verseny (2000 frank aranyban) négy nevezéssel. A verseny délután 3 órakor kezdő­dik. A lovar-egylet verseny-igazgatósága az idei ver­senyekre saison-kártyákat ad ki és pedig külön a hét májusi és külön az őszi versenyekre. A tavaszi ver­senyekre (máj. 3, 5, 7, 10, 12, 14 és 17-én) első hely uraknak naponkint 5 frt, mind a hét napra 30 frt; hölgyeknek naponkint 3 frt, mind a hét napra 18 frt; katonatiszteknek ugyanígy. A második hely ára na­ponkint 1 frt, harmadik hely 30 kr, katonaságnak és honvédeknek 20 kr. Ezen kívül az összes versenyek mindegyik napjára lovas­jegyek is adatnak ki a pálya belsejébe egy napra 2 forintjával. Hintók is mehetnek a pálya belsejére, napi tízforintos jegy váltása mellett. A saison-jegyek válthatók a lovar-egylet főpénztárnokánál (nemzeti kaszinó, má­sodik emelet.) A lóvasút és társas­ kocsik egészen a versenyhely kapujáig a főváros minden részéből köz­♦ Melléklet a »Fővárosi Lapok« 101. számához: egész alak annál igazabban, élőbben s harmonikusab­­ban tűnjék elő. Kelleni tehát lehet mindenütt, hol élet s erkölcsiségről áthatott érzékiség van. Mondjuk azt igen sokszor hangról, beszédről, alakításról, előál­lításról, mikor a szellemesség élénk kifejezését értjük alatta. Leginkább illeti azonban az embert; de­­külö­nösen erénye a kellem az emberiség könnyebb, mozgé­konyabb, szelidebb, részvevőbb felének, azon nemnek, mely képesítve és hivatva van az emberi létet ottho­­niassá, elevenné tenni az által, hogy egyfelől kény­­szeritetlen élénkséggel s szelíden rábeszélő odaadással viseli magát mozdulataiban, taglejtésében, külső meg­jelenésében, másfelől kényszerítetlen élénkséggel, de mindig szelíd és lágy, nem felcsattanó, szenvedélyes, heves, dühös módon vesz részt mindabban, a­mi a tár­sas érintkezés és beszélgetésnek, az érdeklődésnek és részvétnek tárgya lehet« (Köstlin). Az ifjúkornak inkább a gyönyörű, a meglett kornak inkább a kellem szokott sajátja lenni. Azonban gyermekre alkalmazva is van értelme s kellemes öregek szintén vannak, kik derültségüket aggkoruk gyöngeségei dacára megőriz­ték, vének szokása szerint nem bírálgatják a mai idők és emberek hibáit, untalanul dicsérve a múltat, szóval kik kedélyességüket, elevenségüket nem vesztet­ték el. A gyönyörű és kellemes fogalmával majdnem összeesik a kecses, melynél az érzékiség túlnyomóság­­ban van a szellemiség felett, de úgy hogy ez sem hiányzik egészen. Legjellemzőbb nála a mozgás. A mozgó kellemes, sőt maga a mozgó szép is kecsesnek tűnik fel, de legkecsesebb a gyönyörű, mozgásában tekintve. A mozgás úgy járul a gyönyörűhöz, hogy annak előnyeit még jobban kitünteti leírásának vágyát még jobban fölkelti bennünk. Leginkább emberi s kü­lönösen női alakokra használjuk e szót, mely alaknál a finomság és telidedség összhangját a mozgás még több oldalról feltünteti, még elevenebbnek mutatja. Egy gyönyörű nő kecsessé lesz a táncban, ha mozgásában nincs semmi lomha szögletes, feszes, mutatványos, hanem könnyű, természetes az minden izében. Átvitt értelemben magáról a mozgásról is mondjuk, hogy kecses, ellentétben a nehézkessel, lompossal, csámpás­­sal, ferdével, esetlennel. A kecses alakra emlékeztető vonalat is nevezzük kecsesnek, de képzeletünk, mely a kecsesnél mindig működésben van ilyenkor, mindig mozgónak, folyónak, haladónak veszi azt. Az egyenes­sel, szegletessel, lapossal, hegyessel szemben a kecses a kerekded a hullámzó. Bájnak (Grazie) akkor nevezzük a kellemet, ha benne a gyönyörű és kecses is együtt vannak. E tulaj­donok lehető teljessége s összhangja ad a bájosnak bizonyos hatalmat, mely igénytelenségéből sokat el­hagy s hóditólag lép föl. A gyönyörűnek, kellemesnek, kecsesnek számos átmenetei s árnyalatai közöl megemlitendők végre: a módos (artig), melyben a csinosság kellemmel társul; a megnyerő, melyben a kellem érvényesitni akarja magát, mig a kedvesben igénytelenül, szerényen félre­vonul a nyilvánosság elől; a szeretetreméltó, melylyel bővebben ismerkedni kedvet kapunk; a nyájas, mely­nél a tekintély kölcsönzi el a kellem övét s a kelle­mesnek, kicsinek és takarosnak egyesülése, melyet a német »herzig«-nek, a magyar sajátságosan eszemad­­tának mond. Dr. Bihari Péter: A villámfénynél. (Kiállítási tárca.) Látták-e önök valaha a mennyországot ? Ugy­e nem ? Igazán megvallva nekem se volt még hozzá szerencsém, de azért mégis higgyék el nekem, hogy a mi kiállítási területünk, mely nappal egész kis gaz­dag paradicsomkert, este villamos világítás mellett, maga a fényes mennyország. Mintha csak angyalok adnának az embernek szárnyakat a röpülésre, képes a legfáradtabb csont is még egyszer bekalandozni az egész kiállítási te­rületet, mihelyt a villámfény kigyúlt. Valami titkos, ellenállhatatlan erő ragadja meg a bámuló halandót és viszi egyik pavillonból a másikba, oda állítva a fo­kozott színpompában ragyogó tárgyak elé A sustorgó fény pedig susogva kérdi, ha várjon láttuk-e már azo­kat valaha ? Bizonyára nem. Azok a tárgyak ott előt­tünk mind ismeretlenek. Ha százszor végig nézzük is, nappal, a villamos fény világánál nem bírunk többé visszaemlékezni egyetlen egyre sem. Mindannyira mást mutat. Az alakja megmaradt, de a színe, fénye, pom­pája, varázsa, szóval a lelke, egészen más. A menny­országban nem számít többé a test, a lélek lett az úr! A szorgalmas emberekről mondják, hogy az éj­­jel nappallá teszik. A kiállítás villamos napjai egy egész ország szorgalmas embereire vetik a fenyőket. Szünetlenül hangzik mindenfelől a munka változatos zaja. Nincs egy percre sem megállapodás. Úgy tűnik fel, hogy a villamosság nem csupán kitűnő fény, de jó mozgató erő is. Delejes gyorsasággal halad a tárgyak rendezése. Senki sem veszi észre este, hogy lement a nap. Dolgozik odább, fáradhatatlanul, boldog megelé­gedéssel, vidáman mosolyogva, mint a­hogy állítólag csak a mennyországban szokott megtörténni. Ma már bizonyos, hogy a kiállítás villámfény mellett és villamos erővel, május másodikára rendezve lesz, annyira, hogy méltó lesz az ünnepélyes megnyi­tás pontos megtartására. E hét elejétől kezdve folyvást a megnyitások napjait éljük. A halász-tanyát, a debreceni csárdát és a Dobos kitűnő nagy vendéglőjét ünnepélyes kis lako­mákkal mutatták be a közösségnek. Ezek közül a Dobosé magasan kiemelkedik a konyhaművészet terén. Helyi­sége is akkora, hogy a debreceni csárda egész épüle­tét be lehetne a nagy termébe állítani. Sokat is köl­tött reá: befektetése 40 ezer forintba került, a pincé­jébe pedig 16 ezer forint ára jó bort vásárolt össze. Képes volna egyszerre háromezer ember számára adni lakomát. Mikor az erdészeti pavilion átadásának lakomá­ját ültük a helyiségeiben, volt alkalmunk gyönyörköd­hetni konyhafelszereléseiben, a melyek páratlanok s megbámulni konzerveit üvegekbe elrakott spárgáit és szarvasgombáit, melyek mint kiállítási tárgyak fog­nak szerepelni, s a­melyek látásában bizonyára még a jóllakott gyomor is gyönyörködni fog. Nőkből és férfiakból álló nagy társaság hagyta el este a zenecsarnokot. Tegnapelőtt volt az ünnepé­lyes átadása. Ki lett próbálva az akusztikája. Fino­man hangzik benne az ének, zongora és hegedű, de mindenki úgy találta, hogy még­is legkellemesebben a pezsgő palackok durrogása. Ezekkel egész kis angol­orosz háborút produkált számunkra az építője. Szinte érezni kezdtük a harc hevítő mámorát. Jól esett ki­menekülnünk a hűvös levegőre. Kint, a kiállítási területen, több felé ragyogtak már a villámlámpák, a nagy iparcsarnok felső üveg­oldala messzire világított, mintha valami nagy tűz égett volna a belsejében. Egyszóval, velünk együtt, minden illuminálva volt. Ezüst fényt lövelt messziről felénk az erdészeti pavilion tarka fahéji burkolata, vakító aranysugara­kat szórtak szemeinkbe az érckupolák, de mi egyene­sen neki tartottunk a nagy iparcsarnoknak. Ott van ma az igazi élet. Ott ég a legtöbb lámpa. Ott lehet gyönyörködni a legtöbb tarkaságban. Nem is csalódtunk. Láttunk annyit, hogy nekem még ma is káprázik tőle a szemem. Alig emlékszem vissza a szebbnél szebb tárgyakra és keretekre. Mindannyian fel voltunk lelkesülve. Szerettünk volna oda állni a munkások közé. Verni kalapácscsal a szögek vastagabb felét, vagy gyalut, ecsetet ragadva igazítani az állványon és tartályon. Delejezőleg hatott ránk a villámfény. Egy tudós közülünk mindjárt magyarázni is kezdé a villamosság és delej csodálatos hatását az emberekre. -Felsorolta a tudomány legújabb vívmá­nyait. Nagy alapossággal fejte ki azt az elméletét, hogy oly területen, mely villamos fénynyel van bevi­lágítva, minden élő­lény kisebb nagyobb mértékben a delej hatalmába kerül. Azért érzi magát a villamos világítás alatt mindenki megmagyarázhatatlanul elfo­gultan, mintegy izgatottan. Ez alatt egy fiatal házaspár oda állt Ács és tár­sának díszes üvegszekrénye elé, gyönyörködve villám­­fénynél a szebbnél szebb ruhákban. A kagyló és narancs-díszítés a fiatal asszonynak nagyon megtetsz­hetett , mutogatni kezdte a férjének, ki váltig húzó­dozott. Egyszerre csak a boldog házasok hangos fele­selésben törtek ki. A nő igenjére a férj mindig nemmel felelt. — íme, — szólt a magyarázó tudós, — ezekre már hatással van a delej. Amíg a nő igenleges, addig a férj egészen nemleges. Ez különben még a szeren­csésebb állapotok közé tartozik, mert ha a férj válik igenlegessé és a nő nemlegessé, akkor a nő minden pillantása, melylyel férjét megtisztelni látszik, egy-egy valóságos lesújtó villámlás. — Oh, mennyire szeretnék én egy egész befeje­­zett társaságot látni! — szólt társaságunkból egy csinos fiatal nő. — Nem kellene messzire mennünk, csak a kazánházig, a­hol a villamosságot gőzgéppel fejlesz­tik. Ilyenkor ha oda belépnénk, már az első perctől kezdve mindannyian fel volnánk villanyozva. Szór­nánk a szikrákat, üterünk lázasan verne, szokatlan mozgásba hozná szíveinket. A hölgyek egyetlen pil­lantással képesek volnának felgyújtani a férfiak ér­zelmeit — Hát a melyiknek még ott se gyuladnának fel az érzelmei ? — Abba már bátran beleülhetne az egész battéria. — Menjünk a kazánházba ! — Hangzott min­denfelől. — Hölgyeim és uraim! Azt nem tanácslom. A nagy motortól annyi világosság ragadna ránk, hogy egész hazáig világítana a kalapunk, mint valami égi­test. Már pedig mindenkornak meg van a maga sajá­tos villamos fénye, mely csillag alakjában társadalmi állását, vagy pláne a foglalkozását árulja el az em­berek előtt, Így ragyogna a fején minden eladó leány­nak a Veszta, férjhez menendő özvegyasszonynak a Vénusz, fiatal asszonynak Junó, sok gyermekű­ öreg­asszonynak a fiastyuk, vőlegénynek a Szaturnusz gyűrűje, fiatal gavallér embernek a sarkcsillag, mi­niszternek a Jupiter, katonának a Mars, kereskedőnek a Merkúr, földbirtokosnak az üstökös, költőnek a hold, ügyvédnek a föld, orvosnak a kaszáscsillag, papucs­férjeknek a nagymedve. E magyarázattól úgy megtaláltunk valameny­­nyien rémülni, hogy sietve hagytuk el a mennyorszá­gi területet, nehogy ránk ragadjon valamely irányt vetett csillag. Madarassy László: 1­655

Next