Fővárosi Lapok, 1886. június (23. évfolyam, 151-178. szám)

1886-06-01 / 151. szám

nora, intenek felénk a liguriai halmok, a lanterna emelkedik s díszben merül föl a szép város a háttér­ben. Nemde, szép látvány ? — Valóban, gyönyörű. Oh, Camillo, mily bol­dognak érzem én magamat. A fiatal asszony férjének a vállára hajtotta a fejét. Szive ama szent örömet érezte, melyet a szép­nek a látása nemes emberek szivében gerjeszt. A házaspár feledni látszott jelenlétemet. Észre­vétlenül elsompolyogtam mellőlök. Világosság és verőfény volt mindenütt és én örültem, hogy éji álmom kisérteti alakjai tárgytalan semmivé oszlottak el. Hazai irodalom, művészet. * Az akadémia tegnap Trefort Ágoston elnök­lete alatt összes ülést tartott. Az elnök jelenté, hogy a király ő felsége dr. Stoczek Józsefnek másodelnökké történt megválasztását jóvá­hagyta. Majd Fraknói Vilmos titkár sajnálattal emlékezett meg a nemrég elhunyt kültagokról: Ranke Lipótról és W­aitz Györgyről. Említi aztán, hogy Pauler Gyula, az elhunyt másodelnök fia, meleghangú levélben köszönte meg az akadémia részvétét. Dr. Schenzl Guidó, a szt.-benedekrendiek admonti apátságának segéd­kormányzójává választatván, jelenlegi hivatalától föl­mentését és nyugdíjazását kérte. A közoktatásügyi miniszter ennek kapcsán fölveti a kérdést: vájjon vál­tozatlan maradjon-e a meteorológiai és földdelejességi intézet, vagy nem volna-e azt célszerűbb tudományos tanszékké alakítani ? A 3-dik osztályt kérik fel javas­lat tételére. A »Hunyadiak kora« című munka elárusításából befolyt 9021 frtot a mű folytatására fogják fordítani. A Marczibányi-jutalom (Faludi nyelve) megdicsért, de befejezetlen pályaművének szerzője, Szilasi Mór tanár jelentkezett, hogy kész művét a kívánt feltételek mellett befejezni. Az orien­talisták nemzetközi kongresszusa, mely szep­ . 27-étől okt. 22-éig fog Bécsben tartani, meghívta az akadé­miát is. * Gróf Zichy Géza »Liszt-induló «-ját szintén fogjuk hallani a holnaputáni éji ünnepélyen. Ez gr. Zichy uj szerzeménye, melyet nagy örömmel irt s Faul­wetter katonai karmester tanította be az öt ka­tonazenekarnak. Valószínű, hogy a szerző is első ez alkalomra Budapestre. * A trónörökös könyve : »Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben« című néprajzi mű Bécset és Alsó-Ausztriát tárgyaló részéből az 5-ik füzet jelent meg. Tartalma : »A zene Bécsben« Hans­­lick Edétől és »A német irodalom Bécsben és Alsó- Ausztriában.« Minor J.-tól, fordította Király Pál. Arc­képek, facsimilék, épületrajzok díszítik a szöveget. Hanslick cikkéhez mellékelve van a »Gott erhalte« kézirata, a­mi épen most nem a legkellemesebb em­lékeket idézheti fel a magyar olvasó­közönségnél. * A »Művészi Ipar« 7-ik száma szép bizonyí­ték az érdemes folyóirat folytonos haladása mellett: a természet az angol ifjak közül senkit sem látott el gazdagabban adományaival. Franciául úgy beszélt, mint XIV. Lajos bármely kamarása, olaszul mint egy florenzi polgár. Az ifjú gróf szelleme mindazonáltal nem maradt mente a divatos feslettség ragályától. De bár ingatag elvekkel bírt, ő is megtagadta királyától az engedelmességet. Talán még szólanom kellene Sad­ville Károly dorseti grófról, kinél az angol fő­urak között egy sem állt nagyobb közkedveltségben. Abban a szilaj korszakban, mely a restaurációt kö­vette, ő volt a legcégéresebb korhelyek egyike. Szen­vedélye Mar­rice Betty és Gwynn Nelly iránt, a­kik őt I. Károlyuknak nevezték (II. Károly király csak III. Károlya volt Bettynek és Nellynek,) nem csekély botrányt okozott a városban és az udvarnál. De vét­kei közepett is kitűnt éles esze, szivjósága és bátor­sága által. Társai bámulták, minő különbséget tett a közönség közte és ő közöttük. »Tehet, a­mi neki tetszik,— mondá Vilmos; őt sohasem hibáztatják.« Ő volt a harmadik, ki mint Sussex főispánja és egy ezred parancsnoka megtagadta az engedelmet.Épen úgy mint most egy angol tábornok, az engedelem megtagadásá­val fenyegetődzött, ha Írország megkapná önállóságát. Abból a föltevésből indultam ki, hogy olvasóim ismerik Anglia történetét és tudják, hogy néhány tör­vénytelen rendelet végrehajtásáról van szó, melyek a protestáns vallást elnyomni látszottak. E főurakat nem sokára követték Anglia és Skócia valamennyi főurai, s mi több , főpapjai is. Szabaditó után néztek, a nél­kül, hogy lázadásra gondoltak volna. Egyik talált is alkalmas embert. A találó Churchill lord volt, a ta­lált a nasszaui herceg. Ennél alkalmasabb embert va­lóban nem is lehetett volna találni. Első­sorban a ki­rály veje volt, másodsorban igaz protestáns, harmad­­sorban kitűnő hadvezér, és negyedsorban a legna­gyobb államférfiú, kit a világtörténet ismer. Foglal­kozzunk előbb Randolph Churchill ősével. Őt a királyi kegy homályból magas állásra, szegénységből vagyo­­nosságra emelte. Szegény zászlótartó volt és most 35 éves korában tábornok, skót és angolországi peer. Közleményeivel mindig nagyobb körre terjeszti ki figyelmét a jeles szerkesztő. Az iparművészeti társu­lat első közgyűlésének leírása után, Jakabffy Ferenc ir folytatólag »A kovácsművészet«-ről, majd Henry Mayeur kiváló francia szakmunkájából »A diszítmény a művészi iparban« című fejezet fordítása és Törökné Seitz Jutta asszony stílszerű ebédlőjének ismertetése következik. Az utóbbi önálló mellékleteken be is van mutatva, míg a szöveget számos rajz magyarázza. Szakirodalmi és társulati apróbb közlések vannak még a füzetben. * A nemzeti színházban a nyári szünet alatt a földszinti ülőhelyeket emelik, a sülyesztőt vasból fogják készíteni, a villámvilágítás gépeit a bérház egyik világító udvarában helyezik el. Az első emeleti erkélyt kiszélesítik olykép, hogy a széleken is két sor szék elférjen s meghosszabbítják egész a királyi pá­holyhoz eső legközelebbi főoszlopig. A mostani erkély kijáratát megszüntetik, az e célra megkisebbitett pá­holyokat ismét nagy páholyokká alakítják át s az erkélyről két kijáratot csinálnak, egyet a jobb, a má­sikat a baloldalon. * A »Földtani Közlöny«-ből most jelent meg a március-áprilisi (idei 3—4-ik) füzet. Inkey Béla tollából közöl nagyobb dolgozatot »Földtani úti jegy­zetek a Balkánfélszigetről« cím alatt. Aztán akadé­miai értekezések ismertetése, egyleti gyűlések, név­sorok, sat. következnek. Végül pedig a füzet tartal­mának német kivonata. * Ábrányiné W. Margit asszony, az operaház tagja, Csóka Sándor igazgató meghívására vendég­szerepelni fog a kolozsvári színpadon. Háromszor lép föl. Énekelni fogja az »Alvajáró«-ban Amina, a »Sze­­villai borbély«-ban Rozina és a »Fekete dominó «-ban Angela szerepeit. * A soproni színpártoló egyesület tavalyi működéséről Újvári Béla titkár jelentése megjelent külön füzetben is. Egy éve immár, hogy az egyesület fennáll s ez év alatt szép eredményeket ért el. A vi­déki színészet országszerte hanyatlóban van, mit a jelentés annak tulajdonít, hogy Európaszerte a fővá­rosi színházak a külsőségekre nagy súlyt fektetvén, a vidéki színházak igyekeztek őket követni. A kiállí­tás költségei nagyon megviselik az igazgatókat. Sop­ronban már­is gyökeret kezd verni az a meggyőződés, hogy csak a saison megosztása teremthet állandó színi viszonyokat. A múlt idényben Jakab Lajos ope­­rette-személyzete nagyon gyönge lévén, igyekezett az egyesület a drámai előadások niveauját emelni, a­mi teljesen sikerült is. A nemzeti színház tagjai a meg­nyitó előadásokban vettek részt. Jászai Mari és Blaha Lujza asszonyok pedig később vendégszerepeltek nagy hatással. Jakab Lajos vállalata, ha nem eladósodva érkezik Sopronba, haszonnal járt volna. Most Győrrel együtt kísérlik meg az új színi idény fentartását. Az egyesület tavalyi bevétele 3443 frt 35 kr, kiadása 2114 frt volt, a vagyon állása 522 frt 33 kr és 14 db magyar papírjáradék. Az idei költségvetésbe 2123 frt 35 kr bevételt és 237 frt kiadást vettek fel. Az egye­sületnek van 353 tagja. * Pápai színészet: Erdélyi Mariettának juta­lomjátéka, valamint egész vendégszereplése Pápán a közönség érdeklődésével találkozott. Somogyi Károly jól szervezett színtársulatának pápai rövid szereplése alatt azok voltak legjobb estéi. Az idényt ezzel be­fejezték s a társulat már Komáromba utazott. * Apróbb h­írek. Az operaházban Tre­­melli Vilma k. a. a »Herodiás« címszerepében keveset hallathatta szép mély alt-hangjait s igy nem is tett hatást; a »Lalla-Roukh« előadásán pedig Szilágyi (Spiegel) Arabella k. a. győzte meg ismét arról a hallgatóságot, hogy érdes, a közép és alsó regiszte­rekben fátyolozott hangja s fogyatékos énekmodora nem képesítik őt nagyobb szerepekre. — Az inten­­d­á­n­s az operaházhoz szerződtette ez évi okt. 15-étől a jövő 1887. évi május 15-éig Tremelli Vilma kis­asszonyt, mi által a kontra-alt szerepkör megfelelően lévén betöltve, a műsorba több, eddig mellőzni kel­lett operát fel lehet venni. — Új konzorcium alakult Nagy-Kanizsán Gerőfi társulatából: Szeles József, Püspöki Imre és Gerőfi Andor vezetése alatt. — Máthé István ismert hegedűs a pün­kösdi ünnepek alatt Tisza-Roffra és onnan a vidékre indul hangversenyezni. — Solymosi Elek és neje e hó 11-én kezdődő szabadságidejüket Pesti Ihász Lajos színigazgatónál vendégszereplési körútra fogják felhasználni, azután az erdélyi havasok innenső tövében levő Bihar-Füredre térnek pihenni. 1101 Nem csak a jobbágyi hűség kötelességei fűzték a ki­rályhoz, hanem katonai becsület, személyes hála és, — mint fölületes szemléletre látszott — a közös ér­dek legerősebb köteléke. De maga Churchill nem volt fölületes szemlélő. Jól tudta, mi a valódi érdeke. Tudta, hogy királya száműzi udvarából és hivata­lukból a protestáns főurakat. Churchill ugyan bizto­sította magát eme veszély ellen.Úgy tetszett,az a férfiú, ki szintoly fösvény és alávaló jellemű, mint tehetséges és vitéz, a misehallgatásban nem fog igen megbotrán­­kozni; kivált miután nálánál jellemesb emberek hagy­ták el a királyi kegy kedvéért hitüket. De oly külö­nös az emberi természet: elvetemült lelkeknek is vannak gyöngéi, így ez ember, ki nővére gyalázata által emelkedett föl, kit a legtékozlóbb és legszemte­lenebb — hogy is fejezzem ki magamat? — kit Cleveland hercegnő tartott, a­kinek közélete azok előtt, kik a szellem és dicsőség kápráztató fénykorén átlátnak, a becstelenség valódi csodája gyanánt tűnt fel: ez ember föltétlenül ragaszkodott a vallás tanai­hoz, melyeket gyermekkorában tanult. Rettentő vá­lasztás volt előtte: szegénység volt a legnagyobb földi baj, melytől leginkább félt; az egyedüli bűn pedig, melytől irtózott: a hittagadás. Tudta, ha a király kegyét továbbra akarja, utóbbit kell válasz­tania ; ha nem, szegénység vár reá. Föltette magában mind a kettőt elkerülni; csakhamar kitűnt: nincs bűn és aljasság, melyre kész ne volna, hogy ne legyen kénytelen sem hivatalairól, sem vallásáról lemondani. Felszólította a nassaui herceget, Vilmost, foglalja el Angliát. Oly nagyszerű a szerep, melyet Vilmos Anglia és az emberiség történetében játszott, hogy róla is bővebben kellene megemlékeznem, ha nem tételezném fel, hogy minden művelt ember ismeri e csoda­ember történetét legapróbb részleteiben. Ez ember történe­tét, a­ki 23 éves korában a csatatéren megverte a Nagy Condé-t és politikai téren Richelieut, a­ki mint a római katholikus vallás ellensége, háromszor rávette a pápát, Spanyolországot, a német katholikus fejedel­l­meket, Ausztriát, hogy egyesüljenek alatta a katholi­kus egyház védője, XIV. Lajos ellen, hogy a katholi­­zálásnak indult Angliában ismét megerősíthesse a pro­testantizmust, sőt hogy kiűzze onnét a katholikus vallást. A ki alapkövét fektette le Anglia mai világ­uralmának és szabadságának, a ki mint király, a ki­rályi hatalom megszorításáért és a nép szabadságáért küzdött saját országaiban. Ezekkel az emberekkel foglalkoztam elmémben Hangától Londonig. A mai ír kérdés, mely 1688. óta­­ nem volt oly égető, mint ma, juttatá őket eszembe. Ha feltámadna sírjából Vilmos, kinek vértjére hat­­■­­ szér­omlott a vér,melyet legsűrűbb harci tolongásban golyó vagy kard ontott testéből, midőn Európa né­peinek szabadságáért küzdött, nem mondaná-e ő is fel az engedelmességet — az emberiség szolgálatá­ban. A jelenlegi században Izlandban vér,és a mi job­ban fáj: köny hull vallási és faji gyűlölet miatt. A ró­mai katholikusok milliói szenvednek vallásukért, — de mi magyarok ne dobjuk elnyomóikra az első követ. Amint Londonban a Westminster előtt partra szálltam, első dolgom volt puhatolni: nincs-e itt is »valami« a légben ? Jelesül azt a londoni ködöt ke­restem. Megtaláltam. De nem a légben, hanem a föl­dön hentergők fejében. A földön hentergők fejében ? fogják olvasóim csodálkozva kérdezni. Igen. Éppen vasárnap volt és a vasárnap szent nap Londonban. Itt még igazi hit, meg nem mételyezett erkölcsök uralkodnak. Hiszen ezt az egész világ tudja. Nincs város, nincs társadalom, mely oly erkölcsös hírben állna, mint ez. Mily lélekemelő látvány, ha az ember vasárnap végesvégig sétál a végtelen utcá­kon, látni a bezárt üzleteket; látni, hogy egyetlen korcsma sincs nyitva , nehogy valakinek eszébe jus­son az urnák szentelt napon dőzsölni; látni, mint bo­rulnak a hívők az utcán is földre, meghajolva az ég­és föld Ura előtt. Ugyan honnét vette a »Pall-Maul­­l Gazette« tavaly az erkölcstelenség nagy vádjait. * Képviselőház. (Május 31.) (D.) Csak rövid, formalitásoknak szánt ülés volt tervben s lett belőle nagy érdekű ülés, melyen egy­mást érték a jelentős nyilatkozatok. A közös hadse­reg és Magyarország közti viszony, mely tiz nap óta a monarchia politikusait foglalkoztatja, forma szerint szőnyegre került a Házban is. Péchy Tamás elnök megnyitván az ülést, beje­lentő Bessenyey Ernő orsz. képviselő elhunytét, indít­ványozva, hogy a Ház jegyzőkönyvileg fejezze ki részvétét, mit a Ház egyhangúlag elfogadott. Bemu­tatott az elnök több kérvényt is, aztán bizottsági bejelentések következtek, ezek közt az igazgató bi­zottságé, mely szerint báró Fejérváry Géza, mint a budapesti első kerület orsz. képviselője, a szabályszerű harminc nap fentartása mellett igazoltatott. Tudomá­sul vették, úgyszintén a minisztérium jelentését a Deák Ferenc-emlék ügyének állásáról. A napi­rend első tárgya a véderő-bizottság je­lentése volt amaz értesítésről, melyet a honvédelmi miniszter a Ludovika állapotáról 1884-től terjesztett elő. Mi­nnich Aurél előadó ismertette a jelentést , utalva arra, hogy a Ludovika akadémia tanfolyamai megfelelnek a törvény rendelkezéseinek, ajánlotta a jelentés tudomásul vételét. Irányi Dániel, hangsúlyozva a függetlenségi pártnak a hadsereg kérdésében vallott elveit, meg­­jegyzi, hogy a közös hadsereg ellen folyton tiltakoz­nak, de rokonszenveznek a véderő ama részével, mely

Next