Fővárosi Lapok, 1886. június (23. évfolyam, 151-178. szám)
1886-06-01 / 151. szám
nora, intenek felénk a liguriai halmok, a lanterna emelkedik s díszben merül föl a szép város a háttérben. Nemde, szép látvány ? — Valóban, gyönyörű. Oh, Camillo, mily boldognak érzem én magamat. A fiatal asszony férjének a vállára hajtotta a fejét. Szive ama szent örömet érezte, melyet a szépnek a látása nemes emberek szivében gerjeszt. A házaspár feledni látszott jelenlétemet. Észrevétlenül elsompolyogtam mellőlök. Világosság és verőfény volt mindenütt és én örültem, hogy éji álmom kisérteti alakjai tárgytalan semmivé oszlottak el. Hazai irodalom, művészet. * Az akadémia tegnap Trefort Ágoston elnöklete alatt összes ülést tartott. Az elnök jelenté, hogy a király ő felsége dr. Stoczek Józsefnek másodelnökké történt megválasztását jóváhagyta. Majd Fraknói Vilmos titkár sajnálattal emlékezett meg a nemrég elhunyt kültagokról: Ranke Lipótról és Waitz Györgyről. Említi aztán, hogy Pauler Gyula, az elhunyt másodelnök fia, meleghangú levélben köszönte meg az akadémia részvétét. Dr. Schenzl Guidó, a szt.-benedekrendiek admonti apátságának segédkormányzójává választatván, jelenlegi hivatalától fölmentését és nyugdíjazását kérte. A közoktatásügyi miniszter ennek kapcsán fölveti a kérdést: vájjon változatlan maradjon-e a meteorológiai és földdelejességi intézet, vagy nem volna-e azt célszerűbb tudományos tanszékké alakítani ? A 3-dik osztályt kérik fel javaslat tételére. A »Hunyadiak kora« című munka elárusításából befolyt 9021 frtot a mű folytatására fogják fordítani. A Marczibányi-jutalom (Faludi nyelve) megdicsért, de befejezetlen pályaművének szerzője, Szilasi Mór tanár jelentkezett, hogy kész művét a kívánt feltételek mellett befejezni. Az orientalisták nemzetközi kongresszusa, mely szep . 27-étől okt. 22-éig fog Bécsben tartani, meghívta az akadémiát is. * Gróf Zichy Géza »Liszt-induló «-ját szintén fogjuk hallani a holnaputáni éji ünnepélyen. Ez gr. Zichy uj szerzeménye, melyet nagy örömmel irt s Faulwetter katonai karmester tanította be az öt katonazenekarnak. Valószínű, hogy a szerző is első ez alkalomra Budapestre. * A trónörökös könyve : »Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben« című néprajzi mű Bécset és Alsó-Ausztriát tárgyaló részéből az 5-ik füzet jelent meg. Tartalma : »A zene Bécsben« Hanslick Edétől és »A német irodalom Bécsben és Alsó- Ausztriában.« Minor J.-tól, fordította Király Pál. Arcképek, facsimilék, épületrajzok díszítik a szöveget. Hanslick cikkéhez mellékelve van a »Gott erhalte« kézirata, ami épen most nem a legkellemesebb emlékeket idézheti fel a magyar olvasóközönségnél. * A »Művészi Ipar« 7-ik száma szép bizonyíték az érdemes folyóirat folytonos haladása mellett: a természet az angol ifjak közül senkit sem látott el gazdagabban adományaival. Franciául úgy beszélt, mint XIV. Lajos bármely kamarása, olaszul mint egy florenzi polgár. Az ifjú gróf szelleme mindazonáltal nem maradt mente a divatos feslettség ragályától. De bár ingatag elvekkel bírt, ő is megtagadta királyától az engedelmességet. Talán még szólanom kellene Sadville Károly dorseti grófról, kinél az angol főurak között egy sem állt nagyobb közkedveltségben. Abban a szilaj korszakban, mely a restaurációt követte, ő volt a legcégéresebb korhelyek egyike. Szenvedélye Marrice Betty és Gwynn Nelly iránt, akik őt I. Károlyuknak nevezték (II. Károly király csak III. Károlya volt Bettynek és Nellynek,) nem csekély botrányt okozott a városban és az udvarnál. De vétkei közepett is kitűnt éles esze, szivjósága és bátorsága által. Társai bámulták, minő különbséget tett a közönség közte és ő közöttük. »Tehet, ami neki tetszik,— mondá Vilmos; őt sohasem hibáztatják.« Ő volt a harmadik, ki mint Sussex főispánja és egy ezred parancsnoka megtagadta az engedelmet.Épen úgy mint most egy angol tábornok, az engedelem megtagadásával fenyegetődzött, ha Írország megkapná önállóságát. Abból a föltevésből indultam ki, hogy olvasóim ismerik Anglia történetét és tudják, hogy néhány törvénytelen rendelet végrehajtásáról van szó, melyek a protestáns vallást elnyomni látszottak. E főurakat nem sokára követték Anglia és Skócia valamennyi főurai, s mi több , főpapjai is. Szabaditó után néztek, a nélkül, hogy lázadásra gondoltak volna. Egyik talált is alkalmas embert. A találó Churchill lord volt, a talált a nasszaui herceg. Ennél alkalmasabb embert valóban nem is lehetett volna találni. Elsősorban a király veje volt, másodsorban igaz protestáns, harmadsorban kitűnő hadvezér, és negyedsorban a legnagyobb államférfiú, kit a világtörténet ismer. Foglalkozzunk előbb Randolph Churchill ősével. Őt a királyi kegy homályból magas állásra, szegénységből vagyonosságra emelte. Szegény zászlótartó volt és most 35 éves korában tábornok, skót és angolországi peer. Közleményeivel mindig nagyobb körre terjeszti ki figyelmét a jeles szerkesztő. Az iparművészeti társulat első közgyűlésének leírása után, Jakabffy Ferenc ir folytatólag »A kovácsművészet«-ről, majd Henry Mayeur kiváló francia szakmunkájából »A diszítmény a művészi iparban« című fejezet fordítása és Törökné Seitz Jutta asszony stílszerű ebédlőjének ismertetése következik. Az utóbbi önálló mellékleteken be is van mutatva, míg a szöveget számos rajz magyarázza. Szakirodalmi és társulati apróbb közlések vannak még a füzetben. * A nemzeti színházban a nyári szünet alatt a földszinti ülőhelyeket emelik, a sülyesztőt vasból fogják készíteni, a villámvilágítás gépeit a bérház egyik világító udvarában helyezik el. Az első emeleti erkélyt kiszélesítik olykép, hogy a széleken is két sor szék elférjen s meghosszabbítják egész a királyi páholyhoz eső legközelebbi főoszlopig. A mostani erkély kijáratát megszüntetik, az e célra megkisebbitett páholyokat ismét nagy páholyokká alakítják át s az erkélyről két kijáratot csinálnak, egyet a jobb, a másikat a baloldalon. * A »Földtani Közlöny«-ből most jelent meg a március-áprilisi (idei 3—4-ik) füzet. Inkey Béla tollából közöl nagyobb dolgozatot »Földtani úti jegyzetek a Balkánfélszigetről« cím alatt. Aztán akadémiai értekezések ismertetése, egyleti gyűlések, névsorok, sat. következnek. Végül pedig a füzet tartalmának német kivonata. * Ábrányiné W. Margit asszony, az operaház tagja, Csóka Sándor igazgató meghívására vendégszerepelni fog a kolozsvári színpadon. Háromszor lép föl. Énekelni fogja az »Alvajáró«-ban Amina, a »Szevillai borbély«-ban Rozina és a »Fekete dominó «-ban Angela szerepeit. * A soproni színpártoló egyesület tavalyi működéséről Újvári Béla titkár jelentése megjelent külön füzetben is. Egy éve immár, hogy az egyesület fennáll s ez év alatt szép eredményeket ért el. A vidéki színészet országszerte hanyatlóban van, mit a jelentés annak tulajdonít, hogy Európaszerte a fővárosi színházak a külsőségekre nagy súlyt fektetvén, a vidéki színházak igyekeztek őket követni. A kiállítás költségei nagyon megviselik az igazgatókat. Sopronban máris gyökeret kezd verni az a meggyőződés, hogy csak a saison megosztása teremthet állandó színi viszonyokat. A múlt idényben Jakab Lajos operette-személyzete nagyon gyönge lévén, igyekezett az egyesület a drámai előadások niveauját emelni, ami teljesen sikerült is. A nemzeti színház tagjai a megnyitó előadásokban vettek részt. Jászai Mari és Blaha Lujza asszonyok pedig később vendégszerepeltek nagy hatással. Jakab Lajos vállalata, ha nem eladósodva érkezik Sopronba, haszonnal járt volna. Most Győrrel együtt kísérlik meg az új színi idény fentartását. Az egyesület tavalyi bevétele 3443 frt 35 kr, kiadása 2114 frt volt, a vagyon állása 522 frt 33 kr és 14 db magyar papírjáradék. Az idei költségvetésbe 2123 frt 35 kr bevételt és 237 frt kiadást vettek fel. Az egyesületnek van 353 tagja. * Pápai színészet: Erdélyi Mariettának jutalomjátéka, valamint egész vendégszereplése Pápán a közönség érdeklődésével találkozott. Somogyi Károly jól szervezett színtársulatának pápai rövid szereplése alatt azok voltak legjobb estéi. Az idényt ezzel befejezték s a társulat már Komáromba utazott. * Apróbb hírek. Az operaházban Tremelli Vilma k. a. a »Herodiás« címszerepében keveset hallathatta szép mély alt-hangjait s igy nem is tett hatást; a »Lalla-Roukh« előadásán pedig Szilágyi (Spiegel) Arabella k. a. győzte meg ismét arról a hallgatóságot, hogy érdes, a közép és alsó regiszterekben fátyolozott hangja s fogyatékos énekmodora nem képesítik őt nagyobb szerepekre. — Az intendáns az operaházhoz szerződtette ez évi okt. 15-étől a jövő 1887. évi május 15-éig Tremelli Vilma kisasszonyt, mi által a kontra-alt szerepkör megfelelően lévén betöltve, a műsorba több, eddig mellőzni kellett operát fel lehet venni. — Új konzorcium alakult Nagy-Kanizsán Gerőfi társulatából: Szeles József, Püspöki Imre és Gerőfi Andor vezetése alatt. — Máthé István ismert hegedűs a pünkösdi ünnepek alatt Tisza-Roffra és onnan a vidékre indul hangversenyezni. — Solymosi Elek és neje e hó 11-én kezdődő szabadságidejüket Pesti Ihász Lajos színigazgatónál vendégszereplési körútra fogják felhasználni, azután az erdélyi havasok innenső tövében levő Bihar-Füredre térnek pihenni. 1101 Nem csak a jobbágyi hűség kötelességei fűzték a királyhoz, hanem katonai becsület, személyes hála és, — mint fölületes szemléletre látszott — a közös érdek legerősebb köteléke. De maga Churchill nem volt fölületes szemlélő. Jól tudta, mi a valódi érdeke. Tudta, hogy királya száműzi udvarából és hivatalukból a protestáns főurakat. Churchill ugyan biztosította magát eme veszély ellen.Úgy tetszett,az a férfiú, ki szintoly fösvény és alávaló jellemű, mint tehetséges és vitéz, a misehallgatásban nem fog igen megbotránkozni; kivált miután nálánál jellemesb emberek hagyták el a királyi kegy kedvéért hitüket. De oly különös az emberi természet: elvetemült lelkeknek is vannak gyöngéi, így ez ember, ki nővére gyalázata által emelkedett föl, kit a legtékozlóbb és legszemtelenebb — hogy is fejezzem ki magamat? — kit Cleveland hercegnő tartott, akinek közélete azok előtt, kik a szellem és dicsőség kápráztató fénykorén átlátnak, a becstelenség valódi csodája gyanánt tűnt fel: ez ember föltétlenül ragaszkodott a vallás tanaihoz, melyeket gyermekkorában tanult. Rettentő választás volt előtte: szegénység volt a legnagyobb földi baj, melytől leginkább félt; az egyedüli bűn pedig, melytől irtózott: a hittagadás. Tudta, ha a király kegyét továbbra akarja, utóbbit kell választania ; ha nem, szegénység vár reá. Föltette magában mind a kettőt elkerülni; csakhamar kitűnt: nincs bűn és aljasság, melyre kész ne volna, hogy ne legyen kénytelen sem hivatalairól, sem vallásáról lemondani. Felszólította a nassaui herceget, Vilmost, foglalja el Angliát. Oly nagyszerű a szerep, melyet Vilmos Anglia és az emberiség történetében játszott, hogy róla is bővebben kellene megemlékeznem, ha nem tételezném fel, hogy minden művelt ember ismeri e csodaember történetét legapróbb részleteiben. Ez ember történetét, aki 23 éves korában a csatatéren megverte a Nagy Condé-t és politikai téren Richelieut, aki mint a római katholikus vallás ellensége, háromszor rávette a pápát, Spanyolországot, a német katholikus fejedellmeket, Ausztriát, hogy egyesüljenek alatta a katholikus egyház védője, XIV. Lajos ellen, hogy a katholizálásnak indult Angliában ismét megerősíthesse a protestantizmust, sőt hogy kiűzze onnét a katholikus vallást. A ki alapkövét fektette le Anglia mai világuralmának és szabadságának, a ki mint király, a királyi hatalom megszorításáért és a nép szabadságáért küzdött saját országaiban. Ezekkel az emberekkel foglalkoztam elmémben Hangától Londonig. A mai ír kérdés, mely 1688. óta nem volt oly égető, mint ma, juttatá őket eszembe. Ha feltámadna sírjából Vilmos, kinek vértjére hat■ széromlott a vér,melyet legsűrűbb harci tolongásban golyó vagy kard ontott testéből, midőn Európa népeinek szabadságáért küzdött, nem mondaná-e ő is fel az engedelmességet — az emberiség szolgálatában. A jelenlegi században Izlandban vér,és a mi jobban fáj: köny hull vallási és faji gyűlölet miatt. A római katholikusok milliói szenvednek vallásukért, — de mi magyarok ne dobjuk elnyomóikra az első követ. Amint Londonban a Westminster előtt partra szálltam, első dolgom volt puhatolni: nincs-e itt is »valami« a légben ? Jelesül azt a londoni ködöt kerestem. Megtaláltam. De nem a légben, hanem a földön hentergők fejében. A földön hentergők fejében ? fogják olvasóim csodálkozva kérdezni. Igen. Éppen vasárnap volt és a vasárnap szent nap Londonban. Itt még igazi hit, meg nem mételyezett erkölcsök uralkodnak. Hiszen ezt az egész világ tudja. Nincs város, nincs társadalom, mely oly erkölcsös hírben állna, mint ez. Mily lélekemelő látvány, ha az ember vasárnap végesvégig sétál a végtelen utcákon, látni a bezárt üzleteket; látni, hogy egyetlen korcsma sincs nyitva , nehogy valakinek eszébe jusson az urnák szentelt napon dőzsölni; látni, mint borulnak a hívők az utcán is földre, meghajolva az égés föld Ura előtt. Ugyan honnét vette a »Pall-Maull Gazette« tavaly az erkölcstelenség nagy vádjait. * Képviselőház. (Május 31.) (D.) Csak rövid, formalitásoknak szánt ülés volt tervben s lett belőle nagy érdekű ülés, melyen egymást érték a jelentős nyilatkozatok. A közös hadsereg és Magyarország közti viszony, mely tiz nap óta a monarchia politikusait foglalkoztatja, forma szerint szőnyegre került a Házban is. Péchy Tamás elnök megnyitván az ülést, bejelentő Bessenyey Ernő orsz. képviselő elhunytét, indítványozva, hogy a Ház jegyzőkönyvileg fejezze ki részvétét, mit a Ház egyhangúlag elfogadott. Bemutatott az elnök több kérvényt is, aztán bizottsági bejelentések következtek, ezek közt az igazgató bizottságé, mely szerint báró Fejérváry Géza, mint a budapesti első kerület orsz. képviselője, a szabályszerű harminc nap fentartása mellett igazoltatott. Tudomásul vették, úgyszintén a minisztérium jelentését a Deák Ferenc-emlék ügyének állásáról. A napirend első tárgya a véderő-bizottság jelentése volt amaz értesítésről, melyet a honvédelmi miniszter a Ludovika állapotáról 1884-től terjesztett elő. Minnich Aurél előadó ismertette a jelentést , utalva arra, hogy a Ludovika akadémia tanfolyamai megfelelnek a törvény rendelkezéseinek, ajánlotta a jelentés tudomásul vételét. Irányi Dániel, hangsúlyozva a függetlenségi pártnak a hadsereg kérdésében vallott elveit, megjegyzi, hogy a közös hadsereg ellen folyton tiltakoznak, de rokonszenveznek a véderő ama részével, mely