Fővárosi Lapok, 1887. március (24. évfolyam, 59-89. szám)
1887-03-01 / 59. szám
nek, hogy van egy elv, amely szerint nem kell a jövedelmet egészen elkölteni. Ha valaki gazdag, ezt az elvet annál könnyebben megőrizheti; ha pedig valaki szegény, annál inkább szükséges azt szem előtt tartani. Ha valaki eme szabálytól eltér, előre bizonyos lehet abban, hogy tönkre teszi magát. Ha a tőke kamatait elkölti, szükség esetében magához a tőkéhez kell nyúlnia, melyet ha megcsonkít, lassan kint mindinkább csökken a jövedelme. De még az árucikkek ára is egyre emelkedik és soha sem lehet azokat a tárgyakat oly áron szerezni be, mint az előbbi évben, úgy hogy változatlan jövedelem mellett is folyvást szegényedünk. Nos, hogy a tönkrejutás e kettős okát elháríthassa az ember, ennek csak két módja van : minden évben szaporítani a vagyont s ez nem történhetik máskép, mintha kereskedünk, vagy ha évi jövedelmünk egy részét megtakarítjuk, hogy növelhessük a tőkét, abban a mértékben, amint az megapadt. — Hiszen azt az egész világ tudja, — viszonzá Margit, — ez nem más, mint a politikai gazdaságtan. Lajos megjegyzéseinek megvolt a közvetlen hatása, az, hogy ő maga rendelkezhetett szabadon továbbra is a tőke és jövedelem fölött. Ami a háztartást illeti, Margit annyira óvatos lett a kiadásoknál, hogy férjének kellett őt ösztönöznie, hogy a takarékosságot ne vigye túlzásig; nem akarta, hogy neje nélkülözzön, mi által a házas életben gyakran viszály és kellemetlenség fordul elő; de még nem is akart Lajos rosszul táplálkozni. A részletekre kiterjedő költségvetési vita inkább csak barátságos eszmecserére adott alkalmat, semmint komoly vitatkozásra; úgy folytak a dolgok, mint a kormány és a költségvetési bizottság közt szokott, midőn a parlamentnek bizalma van a kabinethez s midőn a kabinet mitsem palástolgat a parlament előtt. Az állami költségvetést egyébiránt igen könnyű a magánosok háztartásában is alkalmazni. Lajos meg akarta ezzel a feleségét ismertetni. Külügyek. Költségek a külföldi hatalmak képviselőinek tisztességes elfogadására. Utazási és futárköltségek. Diplomáciai ajándékok oly egyének számára, akik hasznot hajthatnak. Titkos kiadások ellenséges ármánykodások ellenőrzésére. Tengerészet és hadügy. Biztosítás viz- és tűzkár ellen. Erődítések. Vadászat és hadászat. Rajzok és tervek. Fölszerelések. Igazság és vallásügy. Polgári törvénykezés fentartására. Kihágások ellenőrzésére a rendőrség által. o . Egyházak és lelkészlakok biztosítására. Szt.Péterfillérek. Házi szegények. Jótékony célok. Belügy. Lakbér. Ingóságok fentartása. Főzés, világítás, meszelés. Kiskorú árvák pártfogása. Fizetéstelen orvosok díjazása városon és vidéken. Nemzeti és családi ünnepek rendezése. Szolgákra, porkolábokra való ügyelet. Semmi titkos alap. Nevelés és szépművészetek. Könyvek, szemlék és hírlapok. Gyermeknevelés. Művészek ösztönzése. Szinházak és zenetermek. Műtárgyak vásárlása. Földmivelés ipar és kereskedés. Ösztöndíjak a föld- és szőllőmivelés előmozdítására, állattenyésztés és nyerstermelés emelésére. Egésségügyi intézkedések a ragályok kiütése ellen. Közmunka. Utak és hidak. Vasúti kiadások, kocsi-, omnibusz- és hajó-költségek. Posta és távirás. Mindenféle levelezések. Pénzügy. Adófelügyelet. Jövedelem behajtása. Bérletekből befolyó összegek beszedése. (Folyt. köv.) 423 Hazai irodalom, művészet. * Strakosch Sándor, a bécsi recitátor, szombaton este Újvidéken tartott előadást, legnagyobb részben olyan közönség előtt, melynek nagyon kedves mindaz, mi Bécsből ered, akár divatcikk, akár irodalmi termék, akár más. Az első mutatvány Antonius halotti beszéde volt Shakespeare »Julius Caesar«-jából, a közbeszólásokat is előadva. Schiller »Haramiái«-ból a toronyjelenetet — tudósítónk szerint — több hűséggel adta elő. Legtöbb sikerrel járt azonban a Heine »Kevlári búcsujárás«-ának, s a Coppée »Senki jószágáénak szavalása. Petőfiből szintén mutatott be egy darabot: »A faluban utcahosszat« kezdetű költeményt, a Neugebauer László fordításában, de ennek felfogásában a recitátor téved. Petőfi a szerelmi bánat elkeseredettségét tüntette föl,jellemzőleg a magyar legény büszke dacosságában, míg Strakosch komikussá akarta tenni. S azért ennek nem is volt hatása. * Beniczkyné Bajza Lenke legújabb regénye. Egy új vállalat első kötetét kaptuk. Címe »Magyar háziasszonyok könyvtára« s kék nyomású, sárgás papirosú köteteket tartalmaz. Kedvelt írónőket, Beniczkyné Bajza Lenkét tudvalevőleg a »Magyar Háziasszony« olvasónői arany tollal lepték meg, melynek átnyújtása annak idején említve volt. E lap hasábjain látott legelőször napvilágot legújabb »Zsebkendő és legyező« című regénye. A mű most Robicsek Zsigmond könyvkiadásában megjelent és írtért kapható. * Hangverseny. A nemzeti zenede tegnap a redoute kistermében tartotta második zenekari hangversenyét. Gobbi Alajos karnagy vezetése mellett a felsőbb és kiművelési osztályok növendékei működtek közre. A műsor első száma a »Bűvös vadász« nyitánya volt, mely után zongoradarabok következtek zenekari kísérettel, Bachtól és Liszttől; a zongorajátékban Szántó Dezső és főkép Flórián Helen k. a., Székely Imre tanítványai, arattak érdemlett elismerést. A hegedű osztály növendékei Hubay Jenőtől és Bodetól adtak elő hangversenydarabokat, zongora- és zenekari kísérettel, majd ismét a zenekari osztály játszott egy szimfóniát Beethoventől. Bartay Edétől is mutattak be két új szerzeményt, melyeket a közönség tetszéssel fogadott, a szerzőt pedig kitapsolták. Női karének volt az utolsó szám. A nagyszámú hallgatóság soraiban jelen volt Haynald Lajos bibornokérsek is. * Vastagh György festőművész most jobbára arcképeken dolgozik. Fia Vastagh Géza fiatal festő, ki a müncheni művészakadémián folytatja tanulmányait, jelenleg itthon időt s egy nagyobb állatképet fest az »Oroszlánok lesben« cím alatt. A jövő hónapban azonban újra visszatér Münchenbe. * A »Philologiai Közlöny«-ből már megjelent a márciusi füzet. Közli Spitkó Lajos értekezését, melyet a filológiai társulat februári ülésén olvasott, azt fejtegetve, miként kell gimnáziumainkban a klasszikus ókort ismertetni. Utána Némethy Géza Hesiod-magyarázatát, Fischer Gyula meg Jehuda ben Saul ibn Tibbun héber vallásbölcsész méltatását fejezik be s Krausz Jakab »Párhuzamos idézetek «-et közöl az ókori, külföldi s hazai irodalomból. Majd Ábel Jenő társszerkesztő Fináczy Ernőnek »A homorosi Demeter-hymnusról« írt könyvét bírálja; Pozder Károly, Bartal Antal, Erdélyi Károly s Weisz Rezső külföldi filológiai munkákat ismertetnek; Váczy János és Fodor Gyula két programm értekezésről írnak bírálatot ; végül pedig társulati ügyek s vegyes tartalmú apróságok olvashatók a füzetben. * Öreg színész jubileuma. A szabadkai színházban a rokonszenv meleg nyilatkozatai közt ülték meg Horváth Ferencnek, a »Thalia«színészszövetkezet veterán tagja színészkedésének 35-ik, szabadkai működésének 25-ik évfordulóját. Az öreg színész az úttörők, a küzdők derék csoportjából való, Schiller »Haramiák« című drámája került színre, melyben Moór Ferencet játszta. Az előadás előtt az egész személyzet a színpadra gyűlt és Bihari szép beszéd kíséretében átadta az ünnepeltnek pályatársai ajándékát, egy ezüst serleget. Majd Fürediné asszony díszes kék szalagú babérkoszorúval lepte meg. Előadás után a »Nemzeti szálló« éttermében bankett volt. * Zenetörténeti munkácska. Hoffecker Imre fővárosi zenetanító kis füzetben összeállította az összhangzattan és zeneszerzéstan, mint tudomány fejlődésének mozzanatait. A füzet címe: »Az összhangzat és zeneszerzés-tanítás módszertana.« Tulajdonkép csak kivonat a kérdéssel foglalkozó nagyobb külföldi munkákból. Hat fejezetben tárgyalja vázlatosan a történeti részt. Az egyes módszerek bővebb tárgyalását, összehasonlítását, kritikai méltatását a szerző egy későbbi füzetre ígéri. * Apróbb hírek. Gr. Keglevich intendáns, mint a »Pesti Napló« Írja, egy elterjedt hír szerint, benyújta a belügyminiszterhez lemondását, de ez nem fogadta el. — Molnár György, ki állandóan Szegeden tartózkodik, a napokban vendégsze r tekintett fiával, Lipót főherceggel, gróf Zichy Ágoston és bájos neje társaságában. Bezzeg a kormányzói család fogatára is omlott a cukorzápor, a mire ők is szaporán felelgettek vissza. Föltűnt még ez alkalommal egy művirágokkal megrakott kocsi, egy fiatal urakkal teli mesterséges tramway, továbbá Dall’Astané asszony három óriási bokrétája, vazalljainak hódolati ajándéka; kettő e gyönyörű virágremekekből előtte volt elhelyezve a fogaton, az aranyos cukros kosár mellett, s a harmadikat a mögötte kevélykedő inas alig bírta két kézre fogva mutogatni a kiváncsiaknak. Egy szóval vig délután volt, a jókedv reggelig csapongott az egész városban, Abbáziában pedig »bolond-estélylyel« végződött. Másnap ott voltak a mulatók megint Tersattón, megünnepelni a hagyományos hamvazó szerdát. Óriási tömeg tolongott le s föl az ódon házak között, míg a templom mögötti téren a Jellasics-ezred zenekara játszott hosszú időközökben rövid keringőket. Fogat fogatot követve hozta a díszes közönséget, gyalog sétálók százával jöttek a lépcsőkön és a mellékutakon, a kormányzó grófi pár is gyalog jött fel a négyszáz lépcsőn, hogy a tarka tömeget szemlélje. Pompás öltözékek, ragyogó díszítések csillogtak a gyönyörű napsugaras meleg délutánon. Összevegyülve látható itt minden társadalmi osztály, sétálva a régi Frangepánok halt porai fölött: a hivatalfőnök, a szolga, aranyos tiszt urak, matrózok, úrnők, cselédek, gazdag urak, szegény iparosok. És a társalgási nyelv is valóságos bábeli zavar, alig örülsz itt egy magyar szónak, már amott horvát dalt fújnak, emezek olaszul csevegnek, amazok francia vagy angol felkiáltást hangoztatnak, emitt németül társalognak, amott két idegen úr spanyolul értekezik. A bormérő házakban tömve az emelet, a földszint, az udvar. Ez ám a furcsa vendéglői kényelem: pohár, üveg korsó mind elfoglalva a korábban érkezettek által, ám a szomjatok megrohanják a konyhát, s minden csuprot, kormos kondért hatalmukba kerítenek, körülfogják a csapost, aki egyre ontja a bort egy rengeteg nagy hordóból, és ott fogyasztják a kivívott és drágán megfizetett italt, állva, egymás hátán szorongva, de arra nagyon ügyelve, hogy valamikép egy drága csöpp veszendőbe ne menjen. Néhány vidéki horvát — minden egyébb edény el lévén foglalva — a fehér mosdó tálba mérette borát, s még irigyelte is őket egy pár kevésbbé szerencsés, kik leveses tányérokból, fakanállal szörpölgették a szőllő levét. Na — mondom — ezek bizonyosan megfogadták otthon, hogy ők ma nem isznak bort. Azért eszik. Amott a mi két meghonosodott törökünk békés egyetértésben több tiszturral uralják az egyetlen egy asztalt, melyre terítő is jutott, mulatnak a mulatókat szemlélve, kik a bor mellé csak heringet vagy kőkemény kétszersültet bírnak kapni, mert a tersattói vendéglős ennivalót nem tart, s ki nem visz magával, hát bizony ott egy szelet kenyeret se kaphat. Valóságos ostromállapot. Ám végre a tiszt urak vidámsága elérte a kellő fokot, a szemekben hősies elszántság villog, fölkerekednek s elindulnak hódítani. Amott a zenekar körül tolongnak a sétáló hölgyek, kék, vörös, zöld, sárga és ki tudja elsorolni, milyen szinü ruhákban, kék, barna, szürke, fekete és mit tudom én még milyen szinü szemekkel. És ezek a szemek csillognak, ragyognak, nevetnek, még beszélnek is, de azt csak az érti meg, ki a virágnyelvet ismeri; a tiszt urak pedig örök időktől fogva a hadi tudományok mellett ott tartogatják a keleti virágnyelvet is, ők tehát értik, mit mond az ibolya meg a nefelejts. A két török is oly kedvtelve sétál a suhogó selyemfodrok, fátylak, bóbitás kalapok viselői között, mint egy-egy padisah, és érzelmes mosoly közt jegyzik meg egy gyönyörűen fejlett alakra: »Oly szép mint egy egész hárem.« Estére már a közönség fele mámoros, a másik fele szerelmes; s ha ezeken kívül van még ott valaki, az nem lehet más, mint világgyűlölő. Persze az intelligens osztály napszálltakor már haza hajtat, s a mulató nép levonulása reggelig tart vig dalolás mellett, mikoron nem egy festi meg vérével a lépcsőket, amint gurulva lehempereg. De azért viszálynak hírét sem hallani; rendőri beavatkozásra sincs soha szükség, mulat a mi népünk, és dalol, ahogy a száján kitér, de békességben van mindenkivel. Mikor aztán a pénze elfogyott, haza megy aludni, s másnap lelkiismeretesen folytatja félbehagyott munkáját. Szorgalmasan dolgozik egész héten, hogy a legközelebbi vasárnap öt-hat barátjával közösen felfogadhasson egy bérkocsit, s a bársonyülésen büszkén düleszkedve, nagy énekszó mellett össze-vissza kocsizzák a város utcáit, végre a kocsissal együtt hosszú áldomást isznak valamely bérmérésben, ordítva mint a vadállatok, de azért mindig békességben. A farsang utolsó napjaiban gyönyörű időjárás volt, tavaszias meleg, mintha kárpótolni akart volna a természet a hetekig tartó metsző hideg és rémesen süvültő bóra kegyetlenkedéséért. Bizony többször megesett, hogy egészen el voltunk zárva a külvilágtól, s épen midőn legjobban lestük a háborús híreket, akkor napokig nem kaphattunk hírlapot. Mikor aztán négy-öt szám egyszerre megérkezett, úgy neki estünk, mint a szomjas vándor a fris forrásnak. És olyankor be kellett látnunk, hogy a hírlapok messze hátra maradtak mögöttünk, mert mi itt ama pár nap alatt, még levélhez sem juthattunk, merész fantáziánkkal sokkal előbbre vittük a bonyodalmas ügyeket. Szerintünk Pestből már a gyárkémények se látszanak ki, úgy körül van sáncolva; a honvédelmi miniszter által megrendelt katonasapkák már újonnan körülnyítt fejeken kéklenek, s a földmivelési miniszter rendeletet bocsátott volna a földmivelő népfölkelők családjaihoz, hogy siessenek nagy mennyiségben ugorkát és kukurbitát termelni, mely hasznos muszkairtó szerrel a galíciai határszélen barrikádot emelnek, melyet