Fővárosi Lapok 1888. szeptember (242-270. szám)

1888-09-01 / 242. szám

réz határozottan. — Leó, én örülök, hogy ezt önnek egyszer­ mindenkorra megmondhatom. Én soha sem bátorítottam fel önt arra, hogy ér­tem ily életet foly­tasson, sem önt, sem mást. A­mit atyám­­mond vagy tesz, a felett én ítéletet nem vonhatok. Egyet azonban bizonyosan tudok s ezt ön könnyen elgondolhatta volna, hogy én valaha a Szilfa-udvar tulajdonosa le­szek, de ott soha sem lesz ön az úr. — Majd meglátjuk ! — dörmögte a fiatal­ember. — No, csakhogy valahára megérkeztek! — ki­áltó valaki a fiatalok felé. — Eddig nem volt szoká­sodban, Leó, a lakomáról elkésni! Ma azonban csiga­postán érkeztél. Nem csuda, ha még az is nagyon gyorsnak tetszik neked, mikor Teréz kisasszony van melletted! — mondta Blanquet Viktor, kit a vőle­­gényi boldogság beszédessé tett. A közelben emelkedő lakodalmas­­ház ablakai oly fényesen ki voltak világítva, hogy az utca is némi világosságot nyert. A fehér függönyök között sötét árnyak hullámzottak. A ház kapuja fölött vastag vi­­rágfűzér függött, az udvaron pedig vidám mozgalom keletkezett. Több kocsi érkezett épen, gömbölyded mamákkal s fiatal leányokkal. Utóbbiak a kocsi hág­csóját sehogy sem lelték meg a lábokkal s igy enged­ték, hogy a fiatal legények emeljék őket le; aztán változatosság kedvéért újra bátortalanok lettek; szó­val fölhasználták a kacérkodásnak mind amaz apró fogásait, melyek Éva anyánk előtt ismeretlenek vol­tak ugyan, de leányai nagy száma által eléggé alkal­maztatnak. — Kérem, lépjenek be! — kiálta Blanquet Viktor. — Először is táncolunk kissé, hogy étvágyat kapjunk, de a zenekarunk még nincs kiegészítve. Margit a nyoszolyó­lányokkal a nagy szobában van, várja Teréz kisasszonyt, úgy látszik, sok titkos köz­leni valója van önnel. Midőn Teréz a tágas, alacsony helyiségbe lé­pett, melyben számos fagygyu-gyertya égett s egész sereg szép fiatal leány hullámzott világos ruhában, egyszerre a legmélyebb csönd állt be. A szőke meny­asszony a szoba közepén állt s piros arcához na­gyon illett a narancsvirágkoszorú; két-három leg­jobb barátnője állt mellette, kik fejüket összedugva susogtak. — Csak ne hagyjátok magatokat legkevésbbé is zavartatni, — szólt Teréz, mikor belépett. — Ugy­e, épen felőlem beszéltetek ? Valóban szép képet nyújtott mind­emez apró csoportozat, a­mint a tévés szobában szétoszolva állt, részint az ablakfülkében, részint a falak mellett; mind üde arcú fiatal, mosolygó leányok. S középen, éppen a függő lámpa alatt, állt a szőke Margit, meg Hazai irodalom, művészet. * Színműi pályázatok. Az idei év igen kecseg­tető drámaíróinkra nézve. Öt pályázaton vehetnek részt. Szept. 15-én járt le a százaranyos kolozsvári pályázat társadalmi drámákra. Aztán következnek a népszínműi pályázat, az akadémiánál a Kóczán- és a Teleki-díj. Mindezek a díjak okvetetten kijárnak az aránylag legjobb munkáknak. Most kerül eldöntésre az utolsó Péceli-díj 1000 írtja is. A szerzők tehát ezúttal alig panaszkodhatnak. Remélhetőleg a pályá­zatok színirodalmi szempontból sem maradnak med­dők és a színházak eredeti műsora is nyerni fog ál­taluk. * A Kelemen-ünnepély végleges program­­­­j­á­t a rendező bizottság a következőleg állapította meg: szeptember 8-án Csanád-Palotán, reg­gel 9 órakor Kelemen László síremlékének megko­szorúzása, fél 16-kor ünnepélyes szentmise a róm. kath. egyházban, 10 órakor az emlékszobor fölava­tása, »Himnusz« eléneklése, Bercsényi Béla nemzeti színházi tag emlékbeszéde és a szobor átadása, a »Szó­zat« eléneklése mellett,­ 11 órakor indulás Makóra. Makón, dísz-előadás, a »Himnusz«-szal, Kelemen László életrajzával Váry Bélától, fölolvassa Bercsé­nyi Béla, opera-áriákkal énekli Rotter Gizella ope­raházi tag. »Egy kis vihar«, jelenet a házaséletből, Dreyfusstól, előadják Márkus Emilia és Náday Fe­renc, a nemzeti színház tagjai. »Románc és népdalok«, énekli Pálmai Ilka asszony, a népszínház tagja. »Két év múltán«, vígjáték egy felvonásban, előadják Ná­day Ferenc és P. Márkus Emilia asszony. Költe­mény, dr. Váradi Antaltól, szavalja Feleky Miklós, a színész-egylet elnöke. * Két tankönyv. A Stampfel Károly pozsonyi kiadásában ismét két hézagpótló tankönyv jelent meg. E cég derék vállalatát, a »Kereskedelmi szak­­könyvtár«-t folytatják s a kereskedelmi akadémiák számára készültek. Egyiket a pozsonyi kereskedelmi akadémia ügybuzgó s tevékeny igazgatója, Jónás János irta megkezdett munkájának folytatásául, mint »A kereskedelmi levelezés kézi­könyve« második részét. A váltók és folyó­szám­lák ügyében előfordulható leveleket tárgyalja s bőven nyújt példát is, minden esetre. A példák közt van német s francia szövegű is, a legtöbb azonban ma­gyar s irályuk határozottan megcáfolja ama konzer­vatív németesítő felfogást, hogy a magyar nyelv ke­reskedelmi irályra nem alkalmas. Alkalmas lesz az, csak tudni kell vele bánni. A derék könyv nemcsak iskolai, magánhasználatban is igen jó szolgálatot te­het. Ára két forint. A másik könyv szerzője Havas Miksa pozsonyi kereskedelmi akadémiai tanár, címe »Kereskedelmi s politikai szám­tan« első rész. A kereskedelmi akadémia alsó osz­tályának tananyagát tárgyalja. Mindenütt figyelembe veszi a hazai viszonyokat, az üzleti élet gyakorlati köreiből mintegy ezer példát közöl s fejt meg, úgy hogy a tankönyv egyúttal változatos példatár is. Ma­gyarázó iránya világos, értelmes. A 196 lapra terjedő kötet ára 1 írt 60 krajcár. * Művészeti körút: Zsadányi Armand fiatal hegedűs és Gaál Ferenc a szabadkai zenede igazgatója, a »Jó szív« javára művészeti körútra in­dulnak. Tervbe van véve: Aszód, Nagy-Kőrös, Kecs­kemét, Félegyháza, Szeged, Szabadka, Újverbász, Új­vidék, Zombor, Mohács, Baja, Szegszárd, Kalocsa, Kis-Kőrös, Szabadszállás és Lacháza. Mindenütt magyar és többnyire saját szerzeményű műveiket fog­ják előadni, de Kavotta, Bihari, Bóka és Bogáni is fel vannak véve műsorukba. — Szakáll Antal Shakespeare-recitator szept. 3-án Pozsonyt láto­gatja meg. * Népies előadások. A budai színkör igazga­tója, a saison hátralevő részében, népies előadásokat fog rendezni. Egyelőre pénteki napokon rég nem lá­tott népszínművek, hazafias drámák: »Az igmándi kispap,« »Falu rossza,« »Csikós,« »Szt. István ki­rály,« »Zrínyi a költő,» »Anka« sat. adatik elő, hogy a drámai személyzet ne legyen kénytelen mindig pihenni. Ez előadásokra, melyekkel a budai polgár­ságnak akar kedveskedni Krecsányi igazgató, s e­­­n­­nyire szállítja le a helyárakat. * Vidéki színpad. Egerben Aradi Gerő színtársulata szeptember 20-dikáig marad. Változó szerencsével működik és inkább csak az operettek­nek van közönsége. A személyzet most a »Peking rózsájá«-ra készül, mely a jövő héten kerül színre. — Esztergomban nem pártolják Csóka Sándor társulatát, még a jutalomjátékokra sincs közönség. Az igazgató a jövő héten Dévára készül. — Kapos­­v­á­r 11 mindig nagy közönség előtt játszik Somogyi Károly színtársulata. A műsor élénk, változatos. — Kézdivásárhelytt Völgyi O. József társulatá­nál vendégszerepel Egri Kálmán népszínmű-énekes. — N­y­i­t­r­a város színházára a télire két igazgató reflektált. De a színügyi bizottság nem adhat szub­venciót, mire visszaléptek. * Mesterh­ázy Kálmán festőnk festő- és rajz­iskoláját szeptember hó elsején újra megnyitja ta­nítványok számára. Jelentkezők bármikor elfogadtat­nak, a tanórák szabadon választhatók. A műterem az üllői­ út 24. sz. alatt van, ahol hölgyek rendelkezé­sére külön műterem van berendezve. * Apróbb hírek. A népszínház a »Rip van Winkle« jövő heti századik előadásához két jó hangú énekelni tudó gyermeket keres. — Komá­romi Alajos, a nemzeti színház nyugalmazott tagja, kedden a »Szegény ifjú története« című szín­műben búcsúzik Nagyváradtól, hol a 40-es években színészi pályáját megkezdte, kába. Övvel köríti, derekát, mely mint a kardkötő egyszerre nemesít. Ő már a fölmenő osztálymozga­lomban van és nyitva áll előtte az út, hogy egész az uralkodó hercegek rangjáig emelkedjék. Az egyház élete fogytáig gondját viseli. Körülveszi javakkal, a­milyenekről azelőtt nem is álmodhatott, családjában addig ismeretlen tisztelettel, költészettel és tudo­mánynyal virágozza föl útját. És ha le is kell mon­dania a családról, kárpótlásul oly javak birtokába jut, melyeknek értéke rá nézve csaknem egy. Ez neveléstani szempontból is alig mellőzhető fontos körülmény. A gazdag, ha megy, a színházból megy az oltár­hoz. Ismeri a bálokat, a nagyvilágot, az élet keresett örömeit, még tán imádottjai is voltak már. Ha bele­unt ez örömekbe, eltelt az élettel, akkor sivár kedé­lye nélkülözi azt az egyszerű, természetes derültsé­get, jóságot, mely a »via sacra«-n oly lényeges. Ha nem unt bele, csak magasabbaknak, nemesebbeknek tartja az egyházi feladatokat, akkor áldozatai tuda­tában, könnyen a farizeussal együtt imádkozik: »Uram, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi emberek.« Az ilyet nehéz nevelni, nehéz vezetni és még ne­hezebb vigasztalni. Bölcs volt a megváltó, mondván a tanítványok­nak : »Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni a mennyek országába.« Ezeken kívül egy-egy pap által egész családok emelkednek magasabb társadalmi osztályba, a­mi a társadalmi állapotok egészséges alakulására vezet. Mindig jó hatással van ugyanis, ha a szegény nyitva látja az utat maga előtt, hogy a jólét magasabb régióiba emelkedjék. Mindez áll a szegény mágnásokra is, a­kik tehát a papi pályára szintén alkalmasak, bár a közönséges s szegény embereknél kevésbbé, mert nevök jogán min­dig igényekkel lépnek az egyházba. Dr. Esterházy Sándor: 1773 a barna Teréz, szemközt egymással. Mindenik szép vala, de különböző szépség, melyeknél az ellentétet a menyasszony fehér s Teréznek nehéz fekete selyem ruhája még inkább feltüntette. — Mi csak azt mondtuk, — szólt Margit kissé zavarosan, — azt mondtuk épen . . . oh, beszéld el inkább te, Mariette. Mariette az a kis göndörhaju szőke volt, a­kit már ismerünk s ha valaki szőke, göndör hajú nőt lát, előre is meg lehet felőle győződve, hogy a hallgatag­­ság nem tartozik az erényei közé. (Folyt. köv.) Levél Barlangligetről. (T. K.) A szép Tátravidék egyik legkiesebb nyaralóhelye, a festői fekvésű szepes-bélai Barlang­liget, noha még csak hat éves múlttal bir, máris köz­kedveltté s mindinkább keresetté vált. Az idén is, noha a nyári saison a legmostohábbak egyike volt, az egész telep megtelt vendégekkel, s még többen is sereglettek volna ide nyaralni, ha van elegendő lakás. S valóban festői szép fekvése, — egy vadregényes völgy ölében, ősfenyvesek között, — üde levegője és a jutányos árak, a bélai Barlangligetet azon kevés nyaralóhelyek egyikévé avatták föl, a­hol örömest keres üdülést mindenki, a ki a természet szépségei iránt érzékkel bír, s a városi zajos életet a nyári hő­ségben kellemes mulatóval fölváltva, csak nyugal­mas szórakozást óhajt, de a feszességben és fény­űzésben, vagy a nagyzás hóbortjában élvezetet nem talál. Barlangliget vendégközönsége leginkább Buda­pestről kerül össze, s távol minden keresettségtől, igen kellemes, majdnem házias társas­élet uralko­dik itt. Nagy előnye ezen nyaralóhelynek, hogy a többi szepességi fürdőkéhez képest, úgy a lakások, mint az étkezés árai itt elég mérsékeltek, s hogy in­nen szép kirándulásokat is lehet tenni. Az idei nyár mostoha időjárása, a folytonos esőzésekkel majdnem egész júliuson át és agusztus hó egy részében is, nem igen volt ugyan kedvező a nagyobb kirándulásokra, de Barlangligetnek sok kellemes sétahelyei lévén, nyaraló közönségünk ele­gendő szórakozást talált. Azonkívül társas szórako­zás, tánc és egyéb mulatság is volt gyakrabban, úgy hogy az idén itt nyaralt vendégek, habár a rosz időjárás miatt sokszor keserű panaszra is fakadtak, lehetőleg elégülten és kellemes emlékekkel fognak innen távozni. S e távozás annál nehezebbé válik, mert épen most jobb napok köszöntöttek be, s néhány nap óta oly szép idő jár, hogy az embernek szinte nem akaródzik innen elmennie. Az itteni nyaralás különösen az iskolás gyer­mekekre nézve valódi jótétemény. Az itteni jó levegő úgy testileg, mint szellemileg is, megerősíti és felvil­lanyozza őket. E gyermekek s az itt most nagyobb számban volt leánykák, oly jól érezték magukat, hogy két ízben műkedvelő előadást is rendeztek maguk közt. Első ízben Genersich Irén kisasszony lőcsei leányiskolái tanítónő vezetése alatt a »Rózsa tavaszi ünnepét­ adták elő jelmezekben, elég sikerülten; a múlt héten pedig, Ribiczey Kornélné úrnő felügye­lete alatt egy kis gyermekszinjáték töredéket adtak elő, szavalattal, zongorajátékkal s énekkel. Igazi öröm volt látni e gyermekleánykákat, mint ügyeskedtek s mily ambícióval oldották meg feladataikat. Nemcsak maguk mulattak, hanem fel­nőtt hallgatóikat is mulattatták. A leánykák közül, különösen Rainer Hona tűnt ki zongorajátékával és szavalatával. A szepes-bélai Barlangliget Béla városa közön­ségének tulajdona lévén, e város tanácsa dicséretes buzgalommal igyekszik nemcsak a vendégközönség igényeit lehetőleg kielégíteni, de a nyaralóhely láto­gatottságát s fejlődését­ is emelni. Most is két új nagyobb épületet emel, lakszobákkal s egy nagyszerű vendéglőt is építtet, melyben étkező és mulatóhelyi­ségeken kívül nagy kúrszalon is lesz. Azonfelül több díszes magánnyaraló is fog épülni legközelebb. Úgy, hogy Barlangliget néhány év múlva nemcsak egyik leglátogatottabb, hanem jelentékenyebb nyaralóhelye is lesz a Szepességnek.*

Next