Fővárosi Lapok 1889. február (32-58. szám)

1889-02-01 / 32. szám

A szomorú hir végre eljutott az öreg Wlosto­­f ■wickához is, ki rögtön odasietett segítségül s oda hi­vatta az orvost. Az összezúzott fejre alkalmazott piócák némi könnyebbülést látszottak előidézni; de a beteg még folyvást heves lázban volt s a hozzá közeledőt elta­­szitotta magától, a melléhez kapott s az erszényét ke­reste, mely azonban fájdalom, sehol sem volt található. A teljes pénzhiány lehetetlenné tette a gyógyí­tást. Az adószedőnétől megkapták ugyan a fél sügér­nek az árát, de ez csak alig volt elég arra, hogy a a gyermekeknek néhányszor burgonyát főzhessenek s az anyának a haldoklását meghosszabbítsák. Két napig tartott kínlódás után végre meghalt Chawa, a nélkül, hogy halála előtt kijelenthette volna, mikép Franek tőle tiz frankot rabolt és hogy ő még nem fizette vissza Wlostowicka asszonynak a három rubelnyi kölcsönt.* Szegény Chawa!, én megbocsátom neked, hogy te lengyel földön dolgozni s gyermekeidet az ezen termett kenyérrel táplálni akartad. Hazai irodalom, művészet. * A »Nemzeti Nőnevelés« kettős (január-feb­ruári) füzettel nyitotta meg az új évfolyamot, mely már a tizedik. Hat nagyobb cikk van benne. Elsőnek Péterfy Sándor rámutat arra, hogy sokkal több szülő keres gyermekei mellé olyan magyar nevelőnőt, a­ki idegen nyelveket s zenét is oktathasson, mint a­há­nyat iskoláink nevelnek. Szükségesnek tartja tehát, hogy tanítónőképző intézeteink reformáltassanak s képezzenek nevelőnőket is, annál inkább, hogy taní­tónőnk igen sok van. Utána Berecz Antal értekezése következik »A tanítói modor«-ról. Majd Felméri La­jos ismertet egy francia fejtegetést arról, hogy a le­ányiskolában tanítani kell orvostani alapismereteket is, mert az anyák ennek nagy hasznát vehetik. Sebes­tyénné Stetina Ilona fölolvasása következik utána »A kötelességérzet fejlesztése leányiskoláinkban« cím alatt. Komáromy Lajos népoktatásunk 1887-iki álla­potát ismerteti a miniszteri jelentés alapján ;Léderer Ábrahám pedig Pósa Lajosnak »Szeresd a gyerme­ket« című versét magyarázza s apostrofálja. Ezek után nőnevelési szemle, könyvismertetések rovata s a Mária-Dorottya egylet kimutatása egészítik ki a tartalmas kettős füzetet. * Joachim hangversenyei az országos gyász miatt elhalasztottak. A mára, február elsejére hirde­tett zenekari első hangverseny február hó 4-én, hét­főn lesz. A febr. 4-dikére hirdetett Joachim-Hubay- Popper-féle kamarai hangverseny pedig pénteken, február hó 8-án fog megtartatni. A váltott jegyek megtartják érvényességüket. * Vas Gereben összes munkát illusztrált ki­adásából, melyet Méhner Vilmos bocsát közre, meg­jelentek a 53—58 füzetek. A hatodik és hetedik kö­tet részletei vannak bennük. Amannak utolsó évei s a tartalomjegyzék, mely szerint a »Garasos ariszto­krácia« című regényt és hat zamatos elbeszélést fog­­­­lalja magában a kötet. Ezekből a »Tekintetes urak« , című regényt és egypár elbeszélést kapunk. A szö­­­­vegbe Gyulay László rajzolt sikerült képeket. Egy-­­ egy füzet ára 25 kr. * Vendégszereplés. Szabadkán, mint ne­künk onnan írják, Csóka Sándor színtársulatának dolgai jól folynak, sokkal jobban, mint ama színtár­sulatokéi, a­melyek az előző években műküdtek ott. Ez előnyös változáshoz sokban járul hozzá Palotai Piroskák, a­ vendégszereplése, mely mindenkor szép közönséget vonz a színházba. A fiatal színész­nőt gyorsan megkedvelték s a közönség különböző köreiben felmerült az az óhaj, vajha őt a színigaz­gató, ki utóbbi két esztendőre kapta meg a városi színházat, társulatához szerződtetné. A vendég külö­nösen tetszett az »Egér« címszerepében, a melyet könnyűséggel és természetességgel játszott. Nem kevésbbé nyerte meg a közönség tetszését Shakespere »Juliá«-jában, mert e nagyobb igényű szerepnek is megfelelt. Játszott a »Francillon«-ban és a »Csoki­ban is, melyben különösen a csók definíciójával keltett nagy hatást. Legutóbb a »Proletárok«-ban (Irén) ara­tott tetszést a fiatal színésznő, ki még kétszer lép fel s jutalomjátékául »Thurán a­nná«-t választá. Ez es­tére a közönség ovációkra készül, a­melyekből két­ségkívül kijut majd a színmű szerzőjének is, ki hír szerint az előadásra lerándul a fővárosból. * Új keringő. Épen most jelent meg Nádor Kálmán zeneműkereskedésében az általános tetszés­ben részesült »Kisvárosi hírességek« című bohózat keringője. Címe: »Szerelem er­ej­e«. Zongorára szerző Konti József a népszínház karnagya. A csinos kiállítású keringőnek ára 1 frt. * Apróbb hírek. Az orsz. zeneakadé­­m­i­a tegnapra kitűzött kamara-zeneestélye, az orszá­gos gyász miatt, bizonytalan időre elhalasztatott. — A népszínház mai előadására szóló jegyek vö­rös színűek »1881. jan. 31«-diki bélyeggel; vasárnap a rég nem adott »Tolonc« című népszínmű kerül színre. — Szegeden kiadják Lőw Lipót, az ottani hires néhai főrabbi összegyűjtött értekezéseit hat kö­tetben. trónörökösnét a hírre, hogy kíméletesen tudatta vele, hogy a trónörökös hirtelen súlyos betegségbe esett A trónörökösné zokogásban tört ki s már az első szó után sejtette, hogy a hir még gyászosabb való­ságnak az előfutárja. Stefánia trónörökösné iszonyú félelemben átsietett a királyné lakosztályába. Itt azonközben megjelent gr. Hoyos is, ki ko­­­­csin jött Meyerlingből Bécsbe és gr. Paar utján már tudatta volt a királynéval a gyászos katasztrófa hi­­­­rét. Megrázó jelenet volt, mely erre következett. A­­ két fejedelmi assszony könyök árjában úszott, és so­­­­káig nem tudtak magukhoz térni. S most követke­zett a legiszonyúbb pillanat: a királynénak fel kellett­­ keresnie az uralkodót, hogy vele a gyászos hírt tud­s hassa. Mi játszódott le a király szobájában, arról­­ nem tudni semmit. A király csak az özvegy trón­­­­örökösnét fogadta, ki amaz óhajnak adott kifejezést,­­ hogy azonnal Meyerlingbe utazik. A király kivánság­­­gára ez utazás elmaradt. A trónörökösné, a királyné által támogatva, remegő léptekkel tért vissza lak­osztályába, hol majd néma gyászban, majd kezeit tördelve haladt keresztül a teremben. Mária Valéria főhercegnővel a királyné közölte a hírt. Margit főhercegnőnek, a­ki akkor látogató­ban volt Valéria főhercegnőnél, csak annyit mondtak, hogy a trónörökös súlyosan megbetegedett. S midőn Margit főhercegnő atyjának, Károly Lajos főher­cegnek, palotájába visszatért, ott abban a remény­ben voltak, hogy a legrosszabb még nem következett be. De csakhamar megjelent a palotában Sax szárny­segéd s közölte a gyászhírt. A király ő felsége, midőn az uralkodóház tagjai: Károly Lajos főherceg, Albrecht főherceg körében megjelentek, már összeszedte erejét s megható han­gon adott kifejezést az isten végzésében való fájdal­mas megnyugvásának. A királynénak a délutáni órákban ágyba kellett feküdnie. Albrecht főherceg zokogva hagyta el a Burgot. Az uralkodóház összes tagjai a délelőtt folyamán megjelentek a Burgban. Az összes udvari hivatalnokok is jelen voltak irodáikban, hogy bevárják a rendelkezéseket, melyek történni fognak. De e rendelkezéseket nem lehetett mindjárt foganatosítani, mert az uralkodón annyira erőt vett a fájdalom, hogy nem volt lehetséges elébe terjeszteni azokat az intézkedéseket, melyek az ő helybenhagyására vártak.* A trónörökös betegsége, úgy látszik, lappangó belső kór volt s már régebbi keletű. Harmad éve ma­kacs izületi csaza volt s szívbaj maradt utána. Ak­koriban huzamosabb időn át csak botra támaszkodva tudott járni szobájában s voltak napok, mikor az orvosok aggasztónak mondták állapotát. Jókai Mór, kit a trónörökös akkori fölépülése után fogadott, ak­koriban részletesen leírta e látogatást s most ismét lenyomatta ezt. Mikor ő arra kérte volt a királyfit, hogy jövőben óvja jobban egésségét, Rudolf trónörö­kös azt mondta rá: »De mikor én soha életemben nem voltam beteg. Nem tudtam, mit tesz az, hogy az embernek valamije fájhat. Ez nekem egészen új do­log. Majd arra a kérdésre, hogy hol érezte a fájdal­mat, azt felelte: »Hát a fejem tetejétől a lábam he­gyéig mindenütt.« S aztán elmondá, hogy néhány na­pig komolyan rosszul volt, aztán hirtelen mosolyogva vajon néhány fenyőfa áll, melyek örök­zöld levelei kellemes látványt nyújtanak télen is. A bejárattól balra van a trónörökös lakosztálya, jobbra a trón­örökös főudvarmesteri hivatalának és az udvari va­dászok szobái. Az első emeleten vannak a vendégszobák. A kastélynak a trónörökös által lakott részén nyílt deszkafolyosó fut végig, mely faoszlopokon nyugszik, mindegyiken egy-egy petróleumlámpával. Fehér ab­lakredőnyök nyújtanak védelmet a napsugarak ellen s az egész kastély minden egyszerűsége mellett is nagy kényelem benyomását teszi. A trónörökös lak­osztályába először egy előszobán át jutni, melyből jobbra és balra ajtó nyílik. Ez a tulajdonképeni váróterembe, a hálószobába s a szalonba, azaz a trónörökösi irodába vezet. A trónörökös váróterme a legnagyobb egysze­rűséggel van berendezve. A két­ ablakos, nem igen tá­gas szoba közepén asztal, két karosszék és négy kisebb szék áll. A falon két­­ fiókos szekrény és egy fegyvertartó, valamint Pausinger több festménye a vadászéletből. Van a teremben számos vadásztrófea s több emlék a trónörökös utazásai­ból. A váróteremből a hálószobába jutni, mely a trónörökös halottas szobájává lett. A két ablak közt, fejjel a falnak, áll az ágy, közönséges diófa­ágy, sima oszlopokon. Balra van az éjjeli szek­rény vizes kancsóval, egy ötágú gyertyatartó s ezüst keretben Stefánia főhercegnő arcképével. Az ágytól jobbra nagy íróasztal áll, zöld posztóval betakarva. Ez asztalon szerdán több könyv, apró aquarell-rajzok s egy nagy tékában különböző épít­kezési tervek voltak. Legfelül volt két levél, mely aznap érkezett a trónörököshöz, de már fel nem han­­gyobtb körutazást Magyarországon, a vörös-kereszt-­ egylet érdekében. S ez útjában sok magyar szivet nyert meg magának. Sok jelét adta maga is melegen érező szivének, méltányos lelkületének s magyar ro­­konszenvének. Magyarul beszélt a legtöbb helyen s egyik erdélyi városban a vörös­ kereszt-egylet néhány hölgyére rá is pirított azért, hogy nem beszélnek ma­gyarul. A főherceg ugyanis német választ kapott ma­gyar kérdéseire s mikor a polgármester neje is né­metül felelt, a főherceg megkérdezte, hogy nem tud-e magyarul. A hölgy nem­mel felelt. A főherceg erre azt mondta: »Elég hiba!« Maga a főherceg fo­lyékonyan beszél magyarul. S taníttatta nyelvünkre fiait is, a kik mellett éveken át volt magyar nyelv­tanító. Károly Lajos főherceg háromszor nősült. Első neje, kivel 1856-ban kelt egybe, Margit szász királyi hercegnő volt, ki azonban már 1858-ban elhunyt. E házasságból gyermekei nem születtek. Másodízben a főherceg Mária Terézia spanyol infánsnőt vette el, ki 1871-ben meghalt. Harmadszor 1873-ban nősült s Mária Terézia portugalli infánsnőt vette el, ki 1855-ben született. A két utóbbi házasság mindegyi­kéből születtek gyermekei. A második házasságból származik három, fia és két leánya. Fiai: Ferenc Fer­­dinánd estei herceg és osztrák főherceg, Ottó és Ká­roly Lajos főhercegek. A legidősebb fiú Ferenc Ferdinánd főherceg, ki 1863 évi december 18-án született Grácban. Ha atyja trónra jut, vagy önként lemond, ő lesz a trónörökös. A fiatal főherceg még nőtelen. Katonai nevelése be­fejeztetvén, 1876-ban a 32. gyalogezred hadnagyává neveztetett ki. 1882-ben főhadnagygyá, 1885-ben a 4. számú dragonyos ezred kapitányává lépett elő. Je­lenleg őrnagy a 102. gyalogezredben.­­ Testvéröcscse, Ottó főherceg szintén Grácban született, 1865. évi ápril 21-én. Ő is katonai neve­lésben részesült s azután mint hadnagy a 6. drago­­nyos-ezredbe lépett. Jelenleg kapitányi ranggal szol­gál. Ottó főherceg 1886-ban nősült s elvette Mária Jozefa hercegnőt, György szász királyi herceg leá­nyát. E házasságból 1887. aug. 17-én született Ká­roly Ferenc Lajos főherceg. Károly Lajos főherceg harmadik fia , Ferdinánd Károly Lajos főherceg, 1868. évi dec. 27-én született, tehát most húsz éves. 231 I------------------­ Rudolf trónörökös halála. Háttérbe szorul minden más érdek a nap gyá­szos nagy eseménye, Rudolf trónörökös , váratlan ha­lála elől. Nemcsak Budapesten és Bécsben, hanem a monarchia legtávolabbi részeiben is e megdöbbentő esemény uralkodik a kedélyeken. A királyi pár és Stefánia főhercegasszony szer­dán déli tizenkét óra tájban értesültek a lesújtó gyászesetről. Gróf Bombelles kapta az első távirati tudósítást s neki kellett azt a szomorú kötelességet teljesíteni, hogy a trónörökösnével a szörnyű csapást tudassa. Stefánia főhercegasszony még hálótermében volt, mikor jelentették neki, hogy gróf Bombelles sürgősen beszélni kíván vele, mire a fenséges asszony a szalonba jött. Gróf Bombelles úgy készítette elő a Mey­erling. A végzetes nevezetességre jutott meyerlingi vadász­kastély, hol Rudolf trónörökös meghalt, Ba­den közelében van. Két évvel ezelőtt jutott a trón­örökös birtokába s öt külön épületből áll, melyek különböző időkben készültek. A főépület előbb szer­zeteseké volt s még most is láthatók rajta egykori rendeltetésének nyomai. Az egyemeletes épület föld­szintjének helyiségei bolthajtásosak, kolostorszerüek. Itt szeretett Rudolf trónörökös az utóbbi két év­ben tartózkodni. A tavaszszal nejével és leányká­jával több hetet töltött itt. Mióta a télen a burgba tette át lakását, gyakran hívott kisebb társaságokat a kastélyba. Gróf Hoyos és gróf Potocki csaknem állandó tagjai voltak a társa­ságnak, mely a vadászat fáradalmait este a kastély­ban szokta kipihenni. A kastély egyemeletes, nem nagy épület s meredeken emelkedő halmon áll, mely a völgy nagyobb részén uralkodik. Közepes nagyságú kapu vezet a kastélyba. A bejárat s az udvar ki van kövezve, hátul vannak az istállók és fészerek. Az udi­tatott.*

Next