Fővárosi Lapok, 1892. november (29. évfolyam, 302-331. szám)
1892-11-23 / 324. szám
Aztán hirtelen felugrott, de fájdalmas fölindulásában szédülés lepte meg, ingadozott s jobb kezével a szent szobrához kapott. És most... most, tisztelt olvasóim, történt valami, amit magam sem hittem volna el, ha azt nekem valaki elbeszéli. Azonban ez nem tréfa, hanem egyike ama csudáknak, melyek ilyen magamforma együgyű embereknek az isteni gondviselést juttatják eszébe; saját szememmel láttam én azt épugy, mint ahogy most elbeszélem. A terracotta-szobor, mely a sok rázkódás után, melynek a falak ki voltak téve, elvesztette egyensúlyát s a mint a fiatal ember azt megragadta, ledőlt s darabokra törve hevert a földön. S most találják ki önök, mit őrzött a szent a gyomrában . . . Egy faládácskát, mely tisztán összetört s melyből egy csomag régi irat s egy fekete hajfürt esettt ki. A fiatal ember eme kincsek mellé a földre vetette magát s nem tudta, melyik tárgyhoz nyúljon először; átfutotta az iratokat, megszemlélte a képet, mint a tébolyult, csókolgatta a hajfürtöt s ájultan rogyott össze. Én halkan szólítottam őt, majd hangosabban, végre rá kiáltottam s ráztam a vállánál fogva. Mikor azonban még mindig lehunyt szemmel s oly fehér arccal, mint a fal, feküdt előttem, bámultam mint az ökör a hegytetőn s fogaim közt morogva káromkodtam, mint ez, sajnos, már szokásom, ha valami baj ér. Eközben az én embereim visszatértek a munkához; én hirtelen összeszedtem a titokzatos ládácska tartalmát, előkiáltottam két embert s elmondtam nekik, a mit jónak véltem. Ők karon fogták az idegent s nem kevés bajjal és fáradsággal levitték őt. Aztán elvittük az utca sarkán levő gyógyszertárba s mig a gyógyszerész erősítő italt készített neki, az ajtó előtt tolongtak az emberek s minthogy ezek nem tudták mi történt, az egyik kigondolt egy történetet s a másik még borzasztóbbat eszelt ki. Végre fölnyitotta a szemét az idegen s miután eszméletét visszanyerte, bizalmatlanul tekintett körül. Föl akart állni, de erőtlenül roskadt vissza a karszékbe. Én, lopva, megmutattam neki az iratokat, melyeket a zubbonyom alá rejtettem, aztán karomat nyújtva, átvezettem a kiváncsiak tömegén, nem meszsze eső házamba, egy becsületes iparos szerény lakába. Nem, a mennyei úr nem az örökös, abszolút nyugalom s nem a csendes romolhatatlanság székhelye , ellenkezőleg egy végtelen, megmérhetetlen egyetemes élet gazdag tárháza,mely őrületes sebességgel, körforgással ragad magával minden égitestet és minden világegyetemet. Semmi sem vonhatja ki magát szédítő hatalma alól. Lassúk a változás időtartamai, de minden változik, minden átalakul, minden mozog a természetben. Élet és mozgás van az Égen is. Feleki József: Üdvözlések. Az új kormány tagjait mindenfelől melegen üdvözlik. Ovációk, tisztelgések és üdvözlő iratok tolmácsolják a miniszterek iránt érzett tiszteletet és rokonszenvet. A főváros polgársága ma Wekerle Sándor kormányelnöknek fejezi ki lelkes módon bizalmát, szeretetét és ragaszkodását. Impozáns fáklyás menettel köszönti. A végrehajtó bizottság tegnap dr. Heltay Ferenc elnöklete alatt utolsó ülését tartotta, melyen a rendezés részleteit állapította meg. A résztvevők délután 6 órakor gyülekeznek a Gizella téren, honnan a menet este 7 órakor a Deák Ferenc utcán, a váci körúton és az Andrássy-úton át a miniszterelnök Andrássy út 121. sz. alatt lévő lakása elé vonul. A fáklyákat igazolvány ellenében adják ki; igazolványok pedig a belvárosi polgári kör helyiségében (Koronaherceg utca 6. sz.) kaphatók ma délig. A felhívást, mely a polgárságot a fáklyásmenetben, »e nagy jelentőségű nemzeti ünnepélyben« való részvételre szólítja fel, kétszáz tekintélyes polgár írta alá, pártkülönbség nélkül. A lelkes hangú felhívás egyebek közt ezeket mondja: »A fáklyalángok ezreinek fénye mellett seregeljünk ama férfiú elé, aki a mi vérünkből való vér. Álljunk elébe és mondjuk meg neki, hogy őt szeretjük, benne bízunk, mert múltjában látjuk zálogát a jövőnek, hogy munkásságát nagyra becsüljük, polgári erényeire büszkék vagyunk! Mondjuk meg neki, hogy mit várunk tőle. Mondjuk meg, hogy várjuk tőle a közszabadság, a polgári egyenlőség és lelkiismereti szabadság érvényesítését széles e hazában annak minden intézményében. És mondjuk meg neki, hogy e nagy és dicső munkájában minden egyesünk részt kíván. Hogy támogatni fogja őt abban a haza minden hű fia, ameddig ő maga marad hű önmagához. Polgártársak! Fáklyáink fénye jelezze fakadd hajnalokját a szabadelvűség fényes napjának, amely le nem megy többé soha!« Gróf Csáky Albin közoktatásügyi miniszternél tegnap délben az orsz. középiskolai tanár egyesület nagy küldöttsége tisztelgett.A küldöttséget, mely mintegy 40 tagból állott, Berecz Antal, az állami felső leányiskola igazgatója, egyesületi elnök vezette Berecz üdvözlő beszédében kifejezést adott a mai örömnek, mely a tanárokat s az egyesületet eltölti annak tudatában, hogy a kormányba ismét mint közoktatásügyi miniszter lépett be, mint akinek működésével és tervbe vett reformjaival a legnagyobb mértékben rokonszenvez. A beszéd alatt gyakori éljenzés hangzott fel. Gróf Csáky Albin a következőleg válaszolt :Fogadják mindenekelőtt legforróbb köszönetemet ama figyelemért, melynek szives megjelenésükkel és ama szép szavakkal adtak kifejezést, melyeket elnökük mindnyájuk nevében tolmácsolt. Súlyt fektetek azonban ragaszkodásukra ama szempontból is, hogy újabb bizonyítékát látom ebben annak, hogy működésemmel, mint célba vett reformjaival önök egyetértenek. Mert bár a kormányon levőnek saját elvei és meggyőződése szerint kell vezetni az ügyeket, mégis akkor érte el célját, ha azok, kik a kivitelben eszközök, vele egyetértenek. Éppen ezért tapasztalhatták önök is uraim, hogy viszont én azon voltam, hogy terveim és intézkedéseim az önök tanácsának és nézeteiknek igénybevételével történjenek és valósuljanak. Ismétlem, hogy súlyt fektetek az önök ragaszkodására és együttműködésük felajánlására s még egyszer köszönöm szives figyelmüket.« A miniszter a megjelentekkel kezet fogott s * 2421 — Ej, mi történt veled ? — kiáltá elém a feleségem, a ki a ház ajtaja előtt ült és szalmát font — s kit hozol magaddal ? — Vesd meg gyorsan az ágyat s ne csevegj oly sokat, — szóltam röviden, mert hát a nők kiváncsiak s jaj annak, a ki velők beszélgetésbe bocsátkozik. Az én feleségem ki épp oly csevegő, mint a a többi asszony, különben valóságos gyöngy, négy lépcsőt is átugrott egyszerre s mikor mi ketten, nagy lassan lakásunk két szobájáig eljutottunk, az ágy már fehérbe volt húzva s fölrázott vánkosokkal és fölhajtott takaróval várta a vendéget. Segítettem neki a vetkőzésnél s mindent engedett tenni magával, akár a gyermek, miközben ő papáról, mamáról, méltóságról, nemességről mormogott s én féltem, hogy eszét veszti. Miután ágyba fektettem, kérdeztem, elhívjam-e az orvost; de ő tagadólag intett s minthogy a feleségem, a kit mindenki félorvosnak tart, azt mondta nekem, hogy az egész egy kis kábultság, azt tanácsoltam a fiatal embernek, hogy csak maradjon nyugodt, mintha otthon volna, aztán a dolgom után láttam, nehogy a munkásaim valami bolondot kövessenek el. Mikor este felé ismét hazatértem, a fiatal urat már felöltözködve találtam. Türelmetlenül várt engem, hogy háláját szavakban kifejezhesse előttem, noha én azt hittem, nem érdemiek köszönetét. — Ön az én megmentőm! — szólt, erősen megrázva kezemet, — mivel szolgálhatom én ezt meg ? — Beszélje el ön nekünk a történetét, — dadogta az én öregem, kissé zavartan, de ama kíváncsiságtól, melyet a szememben észrevett, fölbátoritva. Én, csupán a tisztesség vé...ezt, megdorgáltam a feleségemet, de a fiatal ember a szavamba vágott: — Mindjárt megtudhatnak önök mindent s aztán majd tanácsot is kérek öntől, — tévé utána, felém fordulva. — Tőlem ? Az egyszerű munkástól ? Tréfálni akar ön velem . — Én mindjárt láttam, hogy ön derék, jó ember s lássa ön, én oly elhagyatott ember vagyok. De, mit képzel ön felőlem ? Hiszen én is munkás vagyok, ha ugyan ez annyit jelent, hogy két kezünk munkájával tápláljuk magunkat. Én képíró vagyok. — Oh, az mégis csak nagy különbség ! — szólt közbe a feleségem. — No, te ugyan a fején találtad a szeget. Ja, most légy oly jó és készítsd el a vacsorát s ne csevegj annyit, — szóltam komolyan, — aztán előhúztam a boldogult nagyapám régi karszékét a képirónak, magam pedig egy háromlábú székre melléje telepedtem. A feleségem, aki a háziasszonyok mintaképe, rögtön hozzá fogott a vacsorakészitéshez, Jnig azonban foglalkozásába mélyedni látszott s úgy futkosott ide-oda, mint a menyét, elejétől fogva végig minden szót hallott,mint azt csakhamar észrevehettem. (Folyt. köv.) Tudomány és irodalom. * Gróf Zichy Géza újabb költeményei. Az Athenaeum új kiadásai között bizonyára legnagyobb elterjedésre számíthat ez a kötet, mely gr. Zichy Géza múzsájának újabb termékeit tartalmazza. Gróf Zichy nem tartozik a lármás napi lírikusok, sem a gondolatterhes poéták fanyar csoportjába; nem ir sokat, de mindig szépet. Minden verse érzést lehel, érzéshez szól, mindegyik valamely édes húrt hoz rezgésbe belsőnkben. Először hazafias felbuzdulással, de mentsen minden chauvinizmustól lelkesít a hazaszeretetre (Ne hagyd magad magyar ember«, »A magyar leány«), majd a királyt, a legelső magyar embert énekli meg, de nem hízelgő udvari poéták módjára. Érezzük, hogy minden gondolata szívből jő, épp azért szívünkhöz is szól. Ha pedig a vallásos érzések meggyűlnek lelkében (»Sursum corda«, »A ferencvárosi templomban«), oly költeményekben fakadnak ki, melyek épp oly messze esnek a bigottságtól, mint a segélyzett skepticizmustól. Hogy Zichynéi »Isten, haza, és király« nem csupán hiába fölvett nevek, azt e csoport nem nagy számú költeményei igazolják. Nagyobb csoport kötetében a »Család« feliratú. Anyjáról, nejéről, gyermekeiről írt e bensőségteljes versek egy része a »Fővárosi Lapok«-ban jelent meg, melynek olvasói rég szeretik az őszinteség e meleg szavú dalnokát. A »Szerelem« csoport egy pár mély érzésű darabot tartalmaz, még azokban sem affektáltsággal, melyek szerelmi panaszszal szólalnak meg. A »Regék és mesék« pár darabja (»Virágrege«, »Az öt gyöngyről«) szinte megsajnáltatja velünk, hogy gr. Zichy nem művelte gyakrabban e gemet. Legváltozatosabb és legnagyobb csoport a »Balladák és elbeszélő költemények«, melyek közül elég lesz fölemlíteni az »Ekklézsia-megkövetés«, »Gerencsy Erzsébet«, »Mi a költő«, »Liszt Ferenc«, »Bálint bácsi«, »Nincs-e hir fiamról«, »Egy művész, kinek ördöge volt« címűeket, melyeket a Kisfaludy- s a Petőfi-társaság ülésein olvastak fel legelőször, hogy gr. Zichy hivatottságát a költői elbeszélés terén is igazoljuk. Nagyobb verses regényei alapították meg úgyis költői barátságosan társalgott. Ezután a küldöttség dr. Berzeviczy Albert államtitkárnál tisztelgett. Itt is Berecz Antal egyesületi elnök tolmácsolta az egyesület örömét, hogy a régi vezéreit együtt látja. Az államtitkár szintén igen szívesen és melegen válaszolt. Az országház-építő végrehajtó bizottság összes tisztviselői és velük együtt Steindl Imre építész, a vállalkozók közül Hauszmann Sándor,Weissenbacher Endre és mások tegnap délelőtt kifejezték szeretetüket és ragaszkodásukat gróf Tisza Lajos miniszter iránt, mint a ki eddig az országház-építő végrehajtó bizottság elnöki tisztében az építés ügyeit vezette s mint a ki ezután is élén marad az ügyvezetőségnek. A minisztert, midőn a végrehajtó bizottság nagy üléstermébe belépett, az egybegyűltek zajos éljenzéssel fogadták. Dr. Várady Béla, a végrehajtó bizottság jogtanácsosa intézett hozzá beszédet, melyben a tisztviselői kar s az építés vezetői nevében az öröm érzetének adott kifejezést a fölött, hogy a király ő felsége őt hívta föl a személye körüli miniszteri méltóság betöltésére s tolmácsolta a hálát azért, hogy gr. Tisza Lajos az álllandó országház építésének gondjait továbbra is viselni fogja és befejezéshez vezeti az ország első épületét, majdan büszkeségét. Kéri a minisztert, hogy a tisztviselői kart s az építkezés vezetőit továbbra is tartsa meg jóakaratában. Gróf Tisza Lajos miniszter meleg szavakban mondott az üdvözlésért köszönetet, biztosítva a küldöttséget arról, hogy hozzájuk, mint eddig is, őszinte jóakarattal fog ragaszkodni s azon igyekszik, hogy mai állásában is teljes odaadással felelhessen meg a végrehajtó bizottság elnöki tisztének. Ismételt köszönetnyilvánítása után a küldöttség tagjaival kezet szorított. Az országgyűlési horvát klub hétfői ülésén Kresztics alelnök Josipovich Imre horvát minisztert üdvözölte melegen. A miniszter szívélyes szavakkal válaszolt, biztosítva az egybegyűlteket, hogy ezentúl is Horvátország érdekeinek előmozdítására fog törekedni.