Fővárosi Lapok 1895. február (32-59. szám)

1895-02-01 / 32. szám

1895. február 1. Péntek. FŐVÁROSI LAP Miniszter: Igaz . . . unalmas, de maguk danolták, Nyeljék le hát én­ lényük ős-unalmát. Páréne­e: Kritikusok: Nem egységes ugyan, de gazdag. Miniszter: Köszönöm. Ez nekem vigaszt ad. Kritikusok: Nem radikál, de liberál. Miniszter: Köszönöm. Békénk helyre áll. Kritikusok: Nem uj, de mindig új marad. Miniszter: Köszönöm. Békénk jól halad. Együtt: A béke, béke, meg van végre. Ötven perczentre kész a béke. Pallos: Bánffy báró eltévedt. A magyar miniszterelnököt három napra Bécsbe szólította az udvariasság. Bemutatkozni járt az udvarnál és a főherczegeknél. Nem sokat volt még Bécsben s nem csoda, hogy járó útjában elté­vedt. Azt írják Bécsből, hogy Bánffy báró útnak indult a magyar delegáczió palotájából a Burgba. Sokan kínálkoztak melléje kísérőül, de Bánffy egy erdélyi mágnás daczosságával utasította el a kísé­retet. Ismeri ő Bécsnek minden zegét-zugát. A Burgban is volt harmincz év előtt. Tudja, hogy a Burg lépcsőjén katona ember­őrséget tart. Erről az emberről is ráismer a császár házára, mert meg­jegyezte jól, hogy harmincz év előtt ennek az em­bernek rettenetesen le voltak konyulva a fülei. Nagyot is nevetett rajta akkor. Elindult és ment, mendegélt, mint a mesebeli ember, Bánffy Dezső báró. Tellett az idő, de a Burg falai sehogy sem közeledtek. Böstelkedve szólított meg egy embert, a­ki Bécs egyik utczájának a szögletét őrzi. — Kérem a lássan, hol lakik a császár? A közszolga álmélkodva tekintett a miniszter­­elnökre. — Magyarul beszéljen! Németül nem tudok­— Hol lakik a császár? — Illetőlegi németül beszéljen, magyarul nem értek! Aztán egy másik emberhez fordult. Az meg a németsége mellett süket is volt. A harmadik ember magyar volt s hivatalnoka a külügyminisztériumnak. Az aztán elvezette Bánffy bárót a Burgba, valahogy végkép hallgattatni. Van is egy eszmém. Próbáljuk még jobban meggyőzni róla, hogy te csak olyan ábrándos, ostoba szerelmes vagy. írj nekem egy levelet, melyben diák-gyerek módjára fesd le kínjaidat stb., amiért hogy viszonszerelem nélkül szeretsz és jelentsd ki, hogy ha legalább egy biztató szót nem nyújtok neked, akkor meg­halsz ! Azt is írhatod, hogy becsületedre meghalsz! Tedd meg ezt, muczus, az én kedvemért. Hiszen tudod, hogy nekem jóba kell maradnom vele, ha elkerget magától, koldulni mehetek, te meg úgy sem vehetsz el, legfeljebb ha ott hagyod a kato­naságot és beállsz valahová írnoknak... Ugy­e, megteszed? Ölel, csókol ezerszer, milliószor a te szerető Malvinod.« — Itt van a harmadik levele! A csel sike­rült, az asszony nagy gaudiummal írja: — Úgy csináltam ki, hogy elfogja a leveledet. Othellói arc­c­al rohant a szobába: Bűnös asszony, itt a bizonyíték! Elfogtam egy levelét! Nem resz­ketsz félelmedben ! — Legkevésbé sem, válaszoltam én érthető nyugalommal — mindössze magam is kiváncsi vagyok rá, hogy az a szerencsétlen fráter mit irhat! Eelszakitotta a levelet, elolvasta s azután könyezve, bocsánatkérőleg odaborult a lábam elé. — Megbocsátottam neki s egyszersmind kije­lentettem, hogy levelet irok neked. Ha tetszik, néz­heti is, hogy mit írok. Ekkor írtam, hogy: Uram, ön vagy őrült vagy részeg volt, mikor nekem írni mert a múltkori kiutasítása után ... stb. — Nézd, itt az utolsó levele. A múlt hónap végén írta. Egy nappal a szegény fiú halála előtt. Világosabb a napnál, hogy ez a levél beírta őt vég­zetes elhatározására. »Imádott drágám!« — Hagyjuk ezeket az ömlengéseket, nagyon unalmasak, kezdjünk csak belé in médiás rés! »Mindenre, ami szent, tedd meg, amire kér­lek ! Az uram megint kezd gyanakodni rád. Fogal­mam sincs róla, miért! De tegnap is félkomolyan, féltréfásan azt mondta: az a gyerek vagy gyáva, vagy már nincs szüksége az öngyilkosságra! C­á­­fold meg őt, az istenre kérlek! Csak úgy egy kicsit sebesítsd meg magad. Akkor tudom hinni fog! Emlékezz csókjaimra s tedd meg, hányszor mond­tad, hogy szerelmemért kevés lenne egy életet oda­dobni, ne dobd oda, csak szenvedj el érte egy kis fájdalmat! Ugy­e, megteszed drágám, mindenem !...« — És megtette! — fejezte be Ákos a beszé­dét. Szépen zsebredugva a leveleket. Nem tréfázott, hanem igazában eleget tett az asszony kérésének. Persze, hogy ostoba volt érte. Hanem az bizonyos, hogy Tarkeői Gábor úr most már nyugodt lehet és az asszony is, aki ezutánra bizonyára őrizkedni fog az efféle kalandoktól, mert sejtheti, hogy nem lesz mindenkitől olyan könnyű megszabadulni, mint ettől a fiatal legénykétől, aki elmaradt a korától legalább három századdal. Ha valamikor összejösz az asszonnyal, szóba hozhatod a Bérczy Barna öngyilkosságát. Különben hiába hozod szóba, leg­feljebb azt fogja mondani: — Bizonyára a más pénzét költötte el s azért tette! Furcsa visszafizetés. Pedig hát csak neki fizetett vissza egypár csókot!.... Államférfim alteregók. Kossuth Ferencznek szereplése boldogult atyjának irodalmi hagyatéka ügyében ismét olyan, a mely legke­­vésbbé alkalmas a nymbusz emelésére. Az az élelmesség és gyors szaldírozás, a melylyel e kegyeletes ügyben eljárt, ismét csak azt bizonyítja, hogy Ferencz úr idealiz­musát légből kapott koholmánynak tekintsük. Kihez is hasonlítható Kossuth Ferencz a história alakjai közül? Mert a mi összes politikusainknak meg van a históriában, a külföldi nemzetek történeti alakjai között a maga hasonmása. Tisza Kálmánt mindig Bismarckhoz, a vaskezű és erélyes államférfiuhoz hasonlítottuk. Deák Ferenczet az angol Gladstone másának képzeltük, az öreg bölcsesség és szabadelvűség mintaképének. Apponyi Albert mindig a töprengő Hamlet képmásaként mutatkozott, Ugrón Gá­bort pedig egész Erdély a székely Gambettának nevezi. Hát ki a hasonmása a világtörténelemben Kossuth Ferencznek ? Azt hisszük, hogy Montecuculi, a­kinek szintén az volt mindenre a felelete: Pénzt, pénzt, pénzt! BELFÖLD. A pancsovai képviselőválasztás. Február 4-ére van kitűzve a pancsovai kerületben a képviselő­­választás, hol Dániel Ernő kereskedelemügyi mi­niszternek ellenjelöltje Szekrényi Lajos glogoni r. k. lelkész, ki néppárti programmal lépett fel. Pártértekezlet. A nemzeti párt holnap délután 5 órakor értekezletet tart. VIDÉK. Alispánválasztás Pest megyében. A napokban Pest megye több járásában tartottak értekezletet a megyebizottsági tagok, az alispán választás ügyé­ben s mindenütt egyhangúlag Beniczky Lajos tiszteletbeli főjegyzőt jelölték az alispáni állásra. Debreczen város mai közgyűlésén a napirend előtt Degenfeld József gróf főispán megemlékszik Fráter Imre, a szabadelvű párt elnökének, a városi ügyek buzgó munkájának haláláról, indítványára egyhangúlag részvétiratot intéznek családjához és emlékét jegyző­könyvileg megörökítik. Az uj kormány megalakulását örvendetes tudomásul veszik. Munkások mozgalma Szegeden. Nem talált hát talajra Szegeden a nemzetközi szoczialisták bujto­­gatása. Mint már említettük, a múlt vasárnapi mozgalom nem volt erőszakos. A munkások, kik két három nap folyamán a városi bérház előtt gyü­lekeztek, mely helyen egyébiránt máskor is gyüle- 359­ ­­kezni szoktak, ma már eloszlottak, s munka után látnak. A rendőrség a lázító röpiratok terjesztőit Császárt, Stettnert s Ördögöt átadta az ügyészség­nek, s a törvényszék helyben hagyta letartóztatá­sukat. A vasárnapi mozgalom alatt letartóztatott há­rom pityókos munkás fogva maradt. A főkapitány a mozgalomról a belügyminiszterhez jelentést küldött. Győr vármegye közigazgatási bizottsága most tartotta féléves ülését Laszberg Rudolf gr. főispán elnöklete alatt. Az ülés főtárgya a féléves közigazgatási jelentés volt. Jelentése kapcsán a bizottság a belügyminisztert arra kéri, hogy a közigazgatási reformokat úgy az ország, mint a tisztviselői kar helyes érdekeinek figyelembe vételével mielőbb valósítsa meg.­­ A vár­megye hivatali személyzete a felhalmozott teen­dők elintézése érdekében annyira megfeszített munkás­sággal dolgozott, hogy a szabályrendelet szerint kijáró szabadságidejét sem használta fel. Ez állapoton az idén mérsékelt személyzet szaporítás fog valamelyest segí­teni.­­ Az amerikai kivándorlási kedv annyira csökkent, hogy az elmúlt félévben­­ kivándorlás történt a megyéből, ellenben 54 kivándorlott hazajött. Amerikából a múlt év második felében 11849 frt 47 krt küldtek haza a megyébe, hova a kivándoroltaktól 1888. év óta 140017 frt 46 kr érkezett. A legtöbb pénzt gyar­matinak, kaj­áriak, csikvándiak és kismóriczhidaiak kap­ták. A kulturális és közegészségügyek kielégítők. A köz­­igazgatási bizottság a jelentést helyesléssel vette tudo­másul és a resszortminiszterekhez felterjesztendő javas­latokat magáévá tette. A nők a t. Házban. Országgyűlési rovatunkban jelezzük, hogy Wlassits Gyula közoktatásügyi miniszter a t. Ház mai ülésében harc­osául szegődött a nőemanczipá­­cziónak. A beszédnek azt a részét, nőolvasóink iránt való kiváló figyelmünk jeléül, ide iktatjuk egészében, így hangzik: Egy képviselő úr felhozta, hogy nem szóltam programmomban egy nagy dologról, melyről elismerem, kötelességem nyilatkozni: t. i. a magasabb nőnevelésről. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, nem azt akarta, hogy a nőemanczipáczió ügyét fejtegessem, hanem inkább azt, —■ s ebbeli óhajtását ki is fejezte — hogy szóljak arról, hogy a műveltebb, szegényebb sorsú nőknek el­­látását biztosító intézkedéseket meg fogjuk-e tenni? Én tudom, hogy ez nagy fontosságú kérdés: az a művel­tebb előkelő nő, a­ki férjhez nem megy, nagyon érzi a helyzet súlyát, ha el van zárva a tisztességes megélhetés módjától. Mielőtt e tárgyról elmondanám szerény néze­teimet, legyen szabad kimutatnom, hogyan állunk e kérdéssel ma. Mondhatom, a magasabb nőnevelés ügye igen örvendetesen haladott. 1860-ban például 7 tanító­­képezde volt 170 növendékkel, ma van 17, 1427 növen­dékkel, a legmagasabb műveltséget két polgári iskolai tanítónőképezde nyújtja; az egyik, mely állami jellegű, Budapesten az Andrássy-úton, a másik, a­mely katho­­likus jellegű, Kalocsán. Budapesten az állami felsőbb leányiskolában az 1893—94-dik tanévben két úgyneve­zett továbbképző tanfolyamot rendeztek be, az első tan­folyamban volt is növendék, de a másodikba csak 3 akadt; ezt tehát nem lehetett fentartani. Van ezenkívül 12 városban 15 női kereskedelmi tanfolyam s talán érdekli a t. Házat, hogy 351 növendék közül 170 alkal­mazást is nyert. Ma tehát úgy állunk, hogy e ressort keretében 3744 tanítónő, 2760 kisdedóvónő, tehát összesen 6404 nő lett alkalmazva. Arra nincs statiszti­kai adatom, hogy a postánál, a távírdánál, a vasútnál hány nő nyert alkalmazást, de tudjuk, hogy számosan nyernek itt alkalmazást. Azonban valószínűleg nem ez ösztönözte a t. kép­viselő urat a felszólalásra, hanem az, hogy a leány­­gimnáziumokra nézve ... (Felkiáltás: És orvosképzésre!) és a továbbképzésre nézve hajlandók vagyunk-e intéz­kedni. (Halljuk!) Az bizonyos, hogy nálunk ma leánygimnázium nem létezik. Egy létezik Bécsben, létezik — tudtommal — hogy csak a közelebbiekről szóljak, Zágrábban is. De nőknek érettségi vizsgálatot már nálunk is megenged­tek. A leánygimnázium kérdése azonban a legszorosab­ban függ össze azzal a kérdéssel, hogy az egyetemeken a továbbképzést megengedhetjük-e vagy sem és váljon az együttanulás, vagy a külön tanulás elvét fogad­­juk-e el. Én magam az iránt teljesen tisztában va­gyok, hogy a gyermek- és nőorvosok és a gyógy­szerészeti pályákra mindenesetre czélszerű lenne a kép­zésről gondoskodni. (Általános helyeslés.) Zürichben most 184 nő van az egyetemen, 80 az orvosmn, 48 a bölcsé­szeim és négy a jogi karon. Felemlítem itt — talán érdekli a házat — hogy a bölcsészeti hallgatók közt van egy magyarországi okleveles polgári­ iskolai tanítónő is (Halljuk! Halljuk!) Zürichben, a­ki hozza polgári­­iskolai tanítónői fizetését és 500 frt segélyt is kap, hogy ott a bölcsészeti tanfolyamot hallgathassa. Egyéb­iránt a Mária-Dorottya egyesület szintén foglalkozik azzal, hogy egy női gyógyszerészeti tanfolyam berende­zése iránt megtegye az intézkedéseket. Teljesen helyes és ideje, hogy ezekkel a kérdésekkel komolyan foglal­kozzunk (Élénk helyeslés.), s a­mint említettem, azokra a pályákra vonatkozólag, melyeket közelebbről megjelöl­tem, szükséges lesz ezzel a kérdéssel a kormánynak is behatóan foglalkoznia. (Helyeslés.)

Next