Fővárosi Lapok 1895. február (32-59. szám)
1895-02-01 / 32. szám
1895. február 1. Péntek. FŐVÁROSI LAP Miniszter: Igaz . . . unalmas, de maguk danolták, Nyeljék le hát én lényük ős-unalmát. Párénee: Kritikusok: Nem egységes ugyan, de gazdag. Miniszter: Köszönöm. Ez nekem vigaszt ad. Kritikusok: Nem radikál, de liberál. Miniszter: Köszönöm. Békénk helyre áll. Kritikusok: Nem uj, de mindig új marad. Miniszter: Köszönöm. Békénk jól halad. Együtt: A béke, béke, meg van végre. Ötven perczentre kész a béke. Pallos: Bánffy báró eltévedt. A magyar miniszterelnököt három napra Bécsbe szólította az udvariasság. Bemutatkozni járt az udvarnál és a főherczegeknél. Nem sokat volt még Bécsben s nem csoda, hogy járó útjában eltévedt. Azt írják Bécsből, hogy Bánffy báró útnak indult a magyar delegáczió palotájából a Burgba. Sokan kínálkoztak melléje kísérőül, de Bánffy egy erdélyi mágnás daczosságával utasította el a kíséretet. Ismeri ő Bécsnek minden zegét-zugát. A Burgban is volt harmincz év előtt. Tudja, hogy a Burg lépcsőjén katona emberőrséget tart. Erről az emberről is ráismer a császár házára, mert megjegyezte jól, hogy harmincz év előtt ennek az embernek rettenetesen le voltak konyulva a fülei. Nagyot is nevetett rajta akkor. Elindult és ment, mendegélt, mint a mesebeli ember, Bánffy Dezső báró. Tellett az idő, de a Burg falai sehogy sem közeledtek. Böstelkedve szólított meg egy embert, aki Bécs egyik utczájának a szögletét őrzi. — Kérem a lássan, hol lakik a császár? A közszolga álmélkodva tekintett a miniszterelnökre. — Magyarul beszéljen! Németül nem tudok— Hol lakik a császár? — Illetőlegi németül beszéljen, magyarul nem értek! Aztán egy másik emberhez fordult. Az meg a németsége mellett süket is volt. A harmadik ember magyar volt s hivatalnoka a külügyminisztériumnak. Az aztán elvezette Bánffy bárót a Burgba, valahogy végkép hallgattatni. Van is egy eszmém. Próbáljuk még jobban meggyőzni róla, hogy te csak olyan ábrándos, ostoba szerelmes vagy. írj nekem egy levelet, melyben diák-gyerek módjára fesd le kínjaidat stb., amiért hogy viszonszerelem nélkül szeretsz és jelentsd ki, hogy ha legalább egy biztató szót nem nyújtok neked, akkor meghalsz ! Azt is írhatod, hogy becsületedre meghalsz! Tedd meg ezt, muczus, az én kedvemért. Hiszen tudod, hogy nekem jóba kell maradnom vele, ha elkerget magától, koldulni mehetek, te meg úgy sem vehetsz el, legfeljebb ha ott hagyod a katonaságot és beállsz valahová írnoknak... Ugye, megteszed? Ölel, csókol ezerszer, milliószor a te szerető Malvinod.« — Itt van a harmadik levele! A csel sikerült, az asszony nagy gaudiummal írja: — Úgy csináltam ki, hogy elfogja a leveledet. Othellói arccal rohant a szobába: Bűnös asszony, itt a bizonyíték! Elfogtam egy levelét! Nem reszketsz félelmedben ! — Legkevésbé sem, válaszoltam én érthető nyugalommal — mindössze magam is kiváncsi vagyok rá, hogy az a szerencsétlen fráter mit irhat! Eelszakitotta a levelet, elolvasta s azután könyezve, bocsánatkérőleg odaborult a lábam elé. — Megbocsátottam neki s egyszersmind kijelentettem, hogy levelet irok neked. Ha tetszik, nézheti is, hogy mit írok. Ekkor írtam, hogy: Uram, ön vagy őrült vagy részeg volt, mikor nekem írni mert a múltkori kiutasítása után ... stb. — Nézd, itt az utolsó levele. A múlt hónap végén írta. Egy nappal a szegény fiú halála előtt. Világosabb a napnál, hogy ez a levél beírta őt végzetes elhatározására. »Imádott drágám!« — Hagyjuk ezeket az ömlengéseket, nagyon unalmasak, kezdjünk csak belé in médiás rés! »Mindenre, ami szent, tedd meg, amire kérlek ! Az uram megint kezd gyanakodni rád. Fogalmam sincs róla, miért! De tegnap is félkomolyan, féltréfásan azt mondta: az a gyerek vagy gyáva, vagy már nincs szüksége az öngyilkosságra! Cáfold meg őt, az istenre kérlek! Csak úgy egy kicsit sebesítsd meg magad. Akkor tudom hinni fog! Emlékezz csókjaimra s tedd meg, hányszor mondtad, hogy szerelmemért kevés lenne egy életet odadobni, ne dobd oda, csak szenvedj el érte egy kis fájdalmat! Ugye, megteszed drágám, mindenem !...« — És megtette! — fejezte be Ákos a beszédét. Szépen zsebredugva a leveleket. Nem tréfázott, hanem igazában eleget tett az asszony kérésének. Persze, hogy ostoba volt érte. Hanem az bizonyos, hogy Tarkeői Gábor úr most már nyugodt lehet és az asszony is, aki ezutánra bizonyára őrizkedni fog az efféle kalandoktól, mert sejtheti, hogy nem lesz mindenkitől olyan könnyű megszabadulni, mint ettől a fiatal legénykétől, aki elmaradt a korától legalább három századdal. Ha valamikor összejösz az asszonnyal, szóba hozhatod a Bérczy Barna öngyilkosságát. Különben hiába hozod szóba, legfeljebb azt fogja mondani: — Bizonyára a más pénzét költötte el s azért tette! Furcsa visszafizetés. Pedig hát csak neki fizetett vissza egypár csókot!.... Államférfim alteregók. Kossuth Ferencznek szereplése boldogult atyjának irodalmi hagyatéka ügyében ismét olyan, a mely legkevésbbé alkalmas a nymbusz emelésére. Az az élelmesség és gyors szaldírozás, a melylyel e kegyeletes ügyben eljárt, ismét csak azt bizonyítja, hogy Ferencz úr idealizmusát légből kapott koholmánynak tekintsük. Kihez is hasonlítható Kossuth Ferencz a história alakjai közül? Mert a mi összes politikusainknak meg van a históriában, a külföldi nemzetek történeti alakjai között a maga hasonmása. Tisza Kálmánt mindig Bismarckhoz, a vaskezű és erélyes államférfiuhoz hasonlítottuk. Deák Ferenczet az angol Gladstone másának képzeltük, az öreg bölcsesség és szabadelvűség mintaképének. Apponyi Albert mindig a töprengő Hamlet képmásaként mutatkozott, Ugrón Gábort pedig egész Erdély a székely Gambettának nevezi. Hát ki a hasonmása a világtörténelemben Kossuth Ferencznek ? Azt hisszük, hogy Montecuculi, akinek szintén az volt mindenre a felelete: Pénzt, pénzt, pénzt! BELFÖLD. A pancsovai képviselőválasztás. Február 4-ére van kitűzve a pancsovai kerületben a képviselőválasztás, hol Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszternek ellenjelöltje Szekrényi Lajos glogoni r. k. lelkész, ki néppárti programmal lépett fel. Pártértekezlet. A nemzeti párt holnap délután 5 órakor értekezletet tart. VIDÉK. Alispánválasztás Pest megyében. A napokban Pest megye több járásában tartottak értekezletet a megyebizottsági tagok, az alispán választás ügyében s mindenütt egyhangúlag Beniczky Lajos tiszteletbeli főjegyzőt jelölték az alispáni állásra. Debreczen város mai közgyűlésén a napirend előtt Degenfeld József gróf főispán megemlékszik Fráter Imre, a szabadelvű párt elnökének, a városi ügyek buzgó munkájának haláláról, indítványára egyhangúlag részvétiratot intéznek családjához és emlékét jegyzőkönyvileg megörökítik. Az uj kormány megalakulását örvendetes tudomásul veszik. Munkások mozgalma Szegeden. Nem talált hát talajra Szegeden a nemzetközi szoczialisták bujtogatása. Mint már említettük, a múlt vasárnapi mozgalom nem volt erőszakos. A munkások, kik két három nap folyamán a városi bérház előtt gyülekeztek, mely helyen egyébiránt máskor is gyüle- 359 kezni szoktak, ma már eloszlottak, s munka után látnak. A rendőrség a lázító röpiratok terjesztőit Császárt, Stettnert s Ördögöt átadta az ügyészségnek, s a törvényszék helyben hagyta letartóztatásukat. A vasárnapi mozgalom alatt letartóztatott három pityókos munkás fogva maradt. A főkapitány a mozgalomról a belügyminiszterhez jelentést küldött. Győr vármegye közigazgatási bizottsága most tartotta féléves ülését Laszberg Rudolf gr. főispán elnöklete alatt. Az ülés főtárgya a féléves közigazgatási jelentés volt. Jelentése kapcsán a bizottság a belügyminisztert arra kéri, hogy a közigazgatási reformokat úgy az ország, mint a tisztviselői kar helyes érdekeinek figyelembe vételével mielőbb valósítsa meg. A vármegye hivatali személyzete a felhalmozott teendők elintézése érdekében annyira megfeszített munkássággal dolgozott, hogy a szabályrendelet szerint kijáró szabadságidejét sem használta fel. Ez állapoton az idén mérsékelt személyzet szaporítás fog valamelyest segíteni. Az amerikai kivándorlási kedv annyira csökkent, hogy az elmúlt félévben kivándorlás történt a megyéből, ellenben 54 kivándorlott hazajött. Amerikából a múlt év második felében 11849 frt 47 krt küldtek haza a megyébe, hova a kivándoroltaktól 1888. év óta 140017 frt 46 kr érkezett. A legtöbb pénzt gyarmatinak, kajáriak, csikvándiak és kismóriczhidaiak kapták. A kulturális és közegészségügyek kielégítők. A közigazgatási bizottság a jelentést helyesléssel vette tudomásul és a resszortminiszterekhez felterjesztendő javaslatokat magáévá tette. A nők a t. Házban. Országgyűlési rovatunkban jelezzük, hogy Wlassits Gyula közoktatásügyi miniszter a t. Ház mai ülésében harcosául szegődött a nőemanczipácziónak. A beszédnek azt a részét, nőolvasóink iránt való kiváló figyelmünk jeléül, ide iktatjuk egészében, így hangzik: Egy képviselő úr felhozta, hogy nem szóltam programmomban egy nagy dologról, melyről elismerem, kötelességem nyilatkozni: t. i. a magasabb nőnevelésről. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, nem azt akarta, hogy a nőemanczipáczió ügyét fejtegessem, hanem inkább azt, —■ s ebbeli óhajtását ki is fejezte — hogy szóljak arról, hogy a műveltebb, szegényebb sorsú nőknek ellátását biztosító intézkedéseket meg fogjuk-e tenni? Én tudom, hogy ez nagy fontosságú kérdés: az a műveltebb előkelő nő, aki férjhez nem megy, nagyon érzi a helyzet súlyát, ha el van zárva a tisztességes megélhetés módjától. Mielőtt e tárgyról elmondanám szerény nézeteimet, legyen szabad kimutatnom, hogyan állunk e kérdéssel ma. Mondhatom, a magasabb nőnevelés ügye igen örvendetesen haladott. 1860-ban például 7 tanítóképezde volt 170 növendékkel, ma van 17, 1427 növendékkel, a legmagasabb műveltséget két polgári iskolai tanítónőképezde nyújtja; az egyik, mely állami jellegű, Budapesten az Andrássy-úton, a másik, amely katholikus jellegű, Kalocsán. Budapesten az állami felsőbb leányiskolában az 1893—94-dik tanévben két úgynevezett továbbképző tanfolyamot rendeztek be, az első tanfolyamban volt is növendék, de a másodikba csak 3 akadt; ezt tehát nem lehetett fentartani. Van ezenkívül 12 városban 15 női kereskedelmi tanfolyam s talán érdekli a t. Házat, hogy 351 növendék közül 170 alkalmazást is nyert. Ma tehát úgy állunk, hogy e ressort keretében 3744 tanítónő, 2760 kisdedóvónő, tehát összesen 6404 nő lett alkalmazva. Arra nincs statisztikai adatom, hogy a postánál, a távírdánál, a vasútnál hány nő nyert alkalmazást, de tudjuk, hogy számosan nyernek itt alkalmazást. Azonban valószínűleg nem ez ösztönözte a t. képviselő urat a felszólalásra, hanem az, hogy a leánygimnáziumokra nézve ... (Felkiáltás: És orvosképzésre!) és a továbbképzésre nézve hajlandók vagyunk-e intézkedni. (Halljuk!) Az bizonyos, hogy nálunk ma leánygimnázium nem létezik. Egy létezik Bécsben, létezik — tudtommal — hogy csak a közelebbiekről szóljak, Zágrábban is. De nőknek érettségi vizsgálatot már nálunk is megengedtek. A leánygimnázium kérdése azonban a legszorosabban függ össze azzal a kérdéssel, hogy az egyetemeken a továbbképzést megengedhetjük-e vagy sem és váljon az együttanulás, vagy a külön tanulás elvét fogadjuk-e el. Én magam az iránt teljesen tisztában vagyok, hogy a gyermek- és nőorvosok és a gyógyszerészeti pályákra mindenesetre czélszerű lenne a képzésről gondoskodni. (Általános helyeslés.) Zürichben most 184 nő van az egyetemen, 80 az orvosmn, 48 a bölcsészeim és négy a jogi karon. Felemlítem itt — talán érdekli a házat — hogy a bölcsészeti hallgatók közt van egy magyarországi okleveles polgári iskolai tanítónő is (Halljuk! Halljuk!) Zürichben, aki hozza polgáriiskolai tanítónői fizetését és 500 frt segélyt is kap, hogy ott a bölcsészeti tanfolyamot hallgathassa. Egyébiránt a Mária-Dorottya egyesület szintén foglalkozik azzal, hogy egy női gyógyszerészeti tanfolyam berendezése iránt megtegye az intézkedéseket. Teljesen helyes és ideje, hogy ezekkel a kérdésekkel komolyan foglalkozzunk (Élénk helyeslés.), s amint említettem, azokra a pályákra vonatkozólag, melyeket közelebbről megjelöltem, szükséges lesz ezzel a kérdéssel a kormánynak is behatóan foglalkoznia. (Helyeslés.)