Fővárosi Lapok 1895. március (60-89. szám)
1895-03-01 / 60. szám
1895. márczius 1. Péntek. FŐVÁROSI LAPOK indokolta a kormány irányában, amelyről igyekezett az erejéhez való argumentumokat elhárítani. És mert csak az erejéhez valókhoz nyúlt czélját el is érte. A pártja helyeselte, az ellenzék pedig hagyta beszélni. Hiszen sem fúzióról, sem hasonló érdekességű thémákról nem diskurált Vietovisz. Akkor pedig minek hallgatná! Szacsvay Sándor, akiről Herman Ottó egyszer elmondta, hogy az a híres Szacsvayak névutóda, de csakis a névutóda, a reggeli misék hangjához mért csöndes zúgással zengte el hazafiul fájdalmait. Egy jotta sok, de annyit sem lehetett a beszédéből kivenni. Hát ezzel több ok volt egygyel, hogy ne is hallgassák. Az érdeklődés megmozdult az egész vonalon, de legkivált a karzatokon, amikor Terényi Lajos daliás alakja emelkedett föl szólásra. Szemre való ember és már ez is javára fordítja a Ház elposványosodó hangulatát. De még szemrevalóbb, amikor elkezd beszélni, mert amit mond, nem csak tartalmában értékes, de előadási formájában is kellemes, vonzó. És hozzá nagy fába vágta a fejszéjét: Apponyival polémizál. Szemére veti, hogy kicsinyli Bánffyt, amiért ez a szocziális bajok orvoslására tanácskozást tartott. De hiszen Apponyi maga mondta, hogy e bajokat orvosolni kell ? Hát ha komolyan vannak bajok, s azok orvoslásra szorulnak, akkor ne kicsinyeljen Apponyi az orvoslásra vállalkozók közül senkit. — Hanem, — tette hozzá, — álljon az orvosok közé! Sajnálja, hogy a fúzió nem sikerült, de hiszen a szabadelvű párt meglesz a nélkül is. — Hogy, hogy? — kérdezték a nemzetiek. — Hát úgy, hogy soha sem voltunk olyan erősek, annyira összetartok, mint ebben a nekünk tulajdonított mostani gyöngeségünkben, megfogyatkozott, de összetartó pártunkban! A jobblél lelkesen tapsolt, az ellenzék pedig mosolyogva igyekezett elütni az önérzetes fölbuzdulást, egyik-másik tagja megjegyezvén: — Hát hiszen mit akartok egy volt főispántól! Az elnök belecsengetett a zajba s oda fordult Papp Elekhoz: — Ki következik szólásra? — Hock János! — felelte Papp Elek. — Nincs itt! — zúgta a jobboldal. — Tovább! — biztatta Szilágyi a jegyzőt. — Okolicsányi László! — Az sincs itt! — kaczagott tovább a jobboldal. Mivel pedig nem jelentkezett szónok, Perczel Dezső jelentkezett szólásra. — Halljuk! halljuk! — kezdte a fülelést a mameluktábor. Perczel Dezső a zágrábi érseki titkár Csáktornyán viselt dolgait kezdte szellőztetni. — Letartóztatták és kitolonczolták! vagy nem úgy van? — hangzott a balközépen, egy jól megtermett, őszbe csavarodott bajusz alól. — Szóról szóra úgy van! De miért? — felelte Perczel. És meg is magyarázta. Az illető titkár úr nem magyarországi illetőségű és mégis elment Csáktornyára izgatni. Figyelmeztették, hogy viselje magát illendően és törvényesen. Nem tette. Hát eltolonczolták. Punktum! — A törvény értelmében történt, ezt kifogásolni nem lehet! És mivel csakugyan nem is lehetett kifogásolni, a néppárti vezérek nem is tiltakoztak a magyarázás ellen. Perczel pedig vette magának az alkalmat és szólott egyet-mást a néppártról is. A lelkiismeretlen izgatásra, amit a vezérek véghez visznek, sok mindent lehetne mondani. Elégnek tartja azonban kijelenteni, hogy az nem egyéb, mint játék a tűzzel. A szoczialista indulatokat könnyű feltámasztani, de aztán, ha majd a nép kezd az indulatokkal élni is, akkor mit tesznek majd a t. vezérek ? — Megérem én még, mint belügyminiszter, hogy a vezér urak hozzám fordulnak oltalomért saját teremtményük, a néppárti katonák ellen! Az éles és találó szarkazmusra viharos kacagással felelt a többség. Végül Perczel még azt jelentette ki, hogy az állami anyakönyveket szeptemberben életbelépteti, hogy alkalmazni fogja itt-ott a tanítókat is s aztán átadta a szót — Vajay páternek. — Jujj! — szisszent föl a Ház és rohant ki a folyosóra, mint egy ember. Mivel pedig Szilágyi alig maradt Vajay meghallgatására néhányad magával, egy ideig hallgatta Vajayt, aztán egyszerre csak, talán még be sem fejezte a páter szaftos mondásait, öt percz szünetet adott. A jobboldal elértette a rengeteg tréfát és hahotázva vonult ki, így csufra tenni Ugront! Amit Szilágyi neki nem akart megadni, megadta az öt perperczet — Vajaynak! — Nagyon jó! — lelkesedett Beöthy Aldzsi. Hát hiszen nincsen is a dolog minden maliézia nélkül. Szünet után Tisza István beszélt. És megtörtént az a csoda, hogy osztatlan figyelemben volt része mindvégig. Még leginkább zajongott a jobbféle nagy helyeslésével, de, ami szokatlan, az ellenzék hallgatott és figyelt. Nyilván kereste beszédében azt a pontot, a melybe belekapaszkodhatik s aztán azzal az egy ponttal agyonütheti a beszéd többi részét és egész hatását. Csakhogy nem talált ám ilyen pontot. A fiú veszedelmesen kezd az apjára ütni! Óvatos, mint az öreg Tisza; sima mint az öreg Tisza és okos, veszettül okos. Apponyival mérkőzött ő is. Apponyi ellenében bizonyította, hogy a kormány egyházpolitikája minden egyéb lehetett, csak kortespolitika nem volt. Hiszen megbontotta a többség sorait, kétségessé tette a reformakció sorsát, kétségessé a szabadelvű párt jövőjét. — Hát ezért érdemes volna korteskedni ? — hangsúlyozta finom éllel. Nem akadt, aki ellen szólott volna. És úgy nem szóltak annak sem ellene, amit az egyházpolitikáról mondott, állítván, hogy az nem sérti a kath. egyház érdekeit. Tanúval igazolta állítását, klasszikus tanúval, magával Apponyival, akinek egyik beszédéből kimutatta, hogy a katholikus Apponyi nem talált a reformokban semmi egyházellenest. — Akkor tehát rágalom az, hogy a néppárti törekvéseket mi idéztük fel! Előidézték azok, akik így akartak érvényesülni! — ügy van! — harsogott a jobboldal. Tisza gondos fejtegetéssel igazolta, hogy a közjogi alap bármily megbontása csak a korona és a nemzet viszonyát rontaná meg. Ezért más alapot kell a fúzióra keresni, mint a közjogi alap fejlesztését, ami Apponyi czélja. — Ebben is igaza van! — zúgott tovább a jobboldal és odasereglett Tisza István körül, a ki beszédét befejezte, hogy gratuláczióival halmozza el. Bethlen Gábor gróf, Tisza Kálmánnak egykor legbizalmasabb főispánja jelentkezett szólásra és argumentált azok ellen, a miket Tisza Kálmánnak ez idő szerint legbizalmasabb embere, Tisza István mondott. Tempora mutantur . . . A vitát holnap folytatják. NAPRÓL-NAPRA. Védbeszéd az uj kormány mellett. A képviselőház mai ülésén tartotta Terényi Lajos. Terényi: Tisztelt házi Pártunk uj vezérinek Szemére hányják, hogy mily kicsinyek__ Igaz! Ma még nem a legnagyobbak ők, De a nagy mindig kicsi volt előbb. Szabadelvű Tear: Hagyjuk hát szépen nőni őket, Idővel úgy is majd megnőnek. Terényi: Azzal is sújtják új vezéreink’, Hogy régi programmot vall itt mind__ Igaz! Nem hoztak ide semmi újat, De új alakban adják az avukat. Szabadelvű Tear: Csak hagyjuk régiekké lenni, Majd fognak ők is újat tenni. Terényi: Az a vád is szakadt vezéreinkre, Hogy alkalmazkodók most eleinte. — Igaz! Simulnak, mert még kissé gyengék, De simulás illeti meg a zsengét. Szabadelvű Icar: Ha ők is erősekké lesznek, ők is erősen cselekesznek. Terényi: Nem nagyok ők, nem újak, nem erősek, De mi nekünk roppantul tetszetősek, S mivelhogy ők szolid-középszerűek, Azért vagyunk rokon lelkükhöz hűek. Szabadelvű Icar: Pártolni kell a szolid gyengét, Dicsérni kell a kedves zsengét. Thaly Kálmán legújabb műve, A Rákóczy-korszak tudós kutatója a Rákóczykor divatját átültette a képviselőházba. A képviselőház szolgaszemélyzete Thaly Kálmán nagy tudását dicséri, új köntösben, sárga csizmában. A forradalmi kornak elégületlensége tart szállást a szolgák arczán, amióta új egyenruhába bujtatták őket. Most már tudjuk, hogy miért töltött Thaly Kálmán három évet Rodostóban, Rákóczy száműzetése helyén. Most már tudjuk, hogy miért élt két éven át csöndes magányban, visszavonulva a politikától és a jótékonyczélu tánczmulatságoktól. A beavatottak azt állítják, hogy a szolgaszemélyzet uj egyenruháját Thaly Kálmán varrta s kurucz nótákkal serkentette a kedélyét türelemre, a két kezét szorgos munkára. A rodostói tanulmányúton Thaly Kálmán vérpiros nadrágra talált sétája közben. Vegyi vizsgálat alá vette a ruhadarabot s rájött, hogy ez a nadrág kegyeletes maradvány! Három levél A három levél közül kettőt Visontai Soma irt meg. Egyet én irok s nyilt levélnek szántam Raska Géza úrhoz, a budapesti posta főigazgatójához. Az első levél kelt két hónap előtt. Károlyi Gábor gróf szállásán az Andrássy-uton, a 94-ik számú házban. » Visontai Somát a tudásnak alkotó eleme, a kétely hozta Károlyi Gábor grófhoz. Abban az időben a függetlenségi és 48-as pártban mód felett dühöngött a pártegység. A pártegység dühöngése anyapárti nyelven azt jelenti, hogy a véleménykülönbség a párttagok közt elérte azt a fokot, amely kívánatossá teszi a legnagyobb elővigyázatot, a legnagyobb óvintézkedést. Ugron Gábor volt a nap hőse s körülötte keringtek a klerikalizmus apró bolygói. Visontai Soma liberális. Féltette a liberalizmusát. Tanácsért zarándokolt a függetlenségiekhez, mit cselekedjék. — Lépj ki! tanácsolta Károlyi Gábor gróf. A Károlyi gróf tanácsát támogatta Eötvös Károly és Horváth Ádám. Visontai íróasztalhoz ült és levelet irt Justh Gyulához. Sajnálkozással közölte pártja elnökével, hogy kilép a függetlenségi és 48-as pártból. A második levél néhány hét előtt kelt, az írók és hirlapirók körében az »Otthon«-ban. Visontai Somát merész elhatározás hozta az Otthonba. Megelégelte a pártegységet s kijelentette, hogy kilép a pártból. Szándékát hamarosan tintába olvasztotta 6s fehér papírra mázolta tollal. A nagyszerű lelkierőműveletnél jelen voltak: Szathmáry Mór, Kálnoky Henrik és Radó Antal irók és hirlapirók. Visontainak a levelet borítékba gyömöszölni pillanat műve volt. A harmadik levél a »Fővárosi Lapok« szerk 675 az ónodi országgyűlésből. Mentére is akadt. Egy becsületes muzulmán öregnemű üzér kínálta meg a vételre két drachmáért. Thaly a mentében ráismert Bercsényi huszárjának a köntösére, megvette. Azt, hogy abban a korban sárga csizmát viseltek, tudta a saját munkájából. Hazatérve, javaslatot készített a képviselőházi szolgaszemélyzet egyenruhájának reformjáról s a legmelegebben ajánlotta Bánffy Dezső bárónak, a ház volt elnökének. Bánffy magáénak fogadta a törvényjavaslatot s végrehajtásával Thaly Kálmánt bízta meg. Két év múltán elkészültek az uj egyenruhák s a szolgaszemélyzet elhatározta, hogy egyenruhájuk regenerátorának, Thaly Kálmánnak emlékét megörökíti azzal, hogy külön fogast farag a Thaly Kálmán kabátjának. Bár a szolgaszemélyzet vezérszónoka, amikor e sorok írójának az uj egyenruhát bemutatta, ekként sóhajtott fel: »Több lakbérpótlékot és kevesebb uniformist!« Miért adja el József főherczeg a Margitszigetet ? Nap nap után beszélnek és írnak a Margitsziget eladásáról. A székes főváros hol megveszi, hol nem veszi meg a szigetet, hol nem alkudozik, hol alkudozik a főherczeggel, hol drágálja, hol kevesli ezt a paradicsomot, hol összeköti a Margithíddal, hol meg nem. A kedélyek izgatottsága már el is érte tetőpontját, de egy pont még mindig megoldatlan. Miért adja el tulajdonképen József főherczeg a Margitszigetet? Ma éjjel fél 12 óra körül, amire a m. kir. operaházban vége lett a »Toldi« nak, mint futótűz terjedt el a fővárosban annak a híre, hogy miért adja el József főherczeg a Margitszigetet? A »Toldi« új harmadik felvonása ugyanis a Margitszigeten játszik. Évezredek óta csak a szúnyogok muzsikáltak a »Duna gyöngyén« és minden rendben volt, — e század alkonyán bevonulnak oda Mihalovich Toldija és Piroskája. Ezért adja el József főherczeg a Margitszigetet. Skiff.