Fővárosi Lapok 1895. május (119-148. szám)
1895-05-01 / 119. szám
1378 nem viseltetik az a szűkkeblűséggel sokszor méltán vádolt bourgois-társadalom a helyzetével elégedetlen munkásosztály követelései iránt, mint épen nálunk, Magyarországon. Nemzeti, faji vonásunk, a lovagiasság, a humanizmus gyakorlásában is úgyszólván korlátlanul érvényesül. És mert ez így van, nincs semmi értelme nálunk a szoczialisztikus forradalomnak, de külföldi ügynökök által megtévelyített rajongókon túl anyaga és tábora sem mutatkozik. Ezért vesszük és méltán vehetjük mi, teljesen nyugodt lélekkel a ránk virradó vörös májust egyszerűen annak, ami: egy munkás ünnepnapnak, amelynek legveszedelmesebb eleme a nemzetközi jelleg és irányzat ebben az országban ugyan hiába kopogtat. Ez időszerint csak egy általános „Blaumontag“ május elseje. A kormány és a közigazgatási hatóságok országszerte megfelelő óvintézkedésekkel, gyűlésezési, demonstrácionális tilalmakkal igyekszenek elejét venni a nap politikai tendencziái érvényesülésének. Aki tehát más valamit akart véghez vinni a vörös május ötletéből, mint hogy jól kipihenje, kedvére kimulassa magát a most fakadó zöldben, annak itt nincs semmi keresete : kivül tágasabb! Spektátor. BELFÖLD. Zichy Nándor audienczián. Mint bécsi lapok írják, gróf Zichy Nándor állítólag nem a maga jószántából ment a királyhoz audiencziára, hanem a király hivatta őt. A grófnak a királynál való tisztelgését összeköttetésbe hozzák a közelmúltban lezajlott nyitrai választásokkal, illetve annak egyik epizódjával, mely a gróf személyével áll összeköttetésben. Mikor ugyanis a nyitrai választási elnök rendőr által megküldte Zichy grófnak egyik rendeletét, a gróf kijelentette, hogy ő neki senki sem parancsol, mivel ő arany gyapjas vitéz s igy nem tartozik a közönséges hatóság alá. Állítólag ezért hívták meg a grófot audiencziára. A Ház munkarendje. A képviselőház holnapi ülésének végén az elnök előterjesztést fog tenni a Ház további munkarendjének megállapítása iránt. Értesülésünk szerint a Ház legutóbbi ülésében előterjesztett bizottsági jelentések kerülnek elsősorban tárgyalásra; ezek közül csakis a katonai beszállásolási törvény némely szakaszainak módosítására vonatkozó törvényjavaslat fog hosszabb vitára okot szolgáltatni. A delegácziók összehívására vonatkozó királyi leirat kihirdetése és a delegácziók választása valószínűleg már a jövő hét vége felé fog megtörténni. A pártszervező Kossuth Ferencz. Kossuth Ferencz már régebben ígéretet tett a nagyszalontai függetlenségi pártnak, hogy ellátogat Biharmegyébe, Nagyszalontára. Ígéretének Kossuth május hó 12-én tesz eleget, amikor több országgyűlési képviselő társaságában leutazik Nagyszalontára. Fogadtatására már most megindult a készülődés Biharmegye függetlenségi lakossága körében és Bihar megye minden részéből nagy számban jelentkeznek a küldöttségek, hogy előtte tisztelegjenek. Kossuth az eddigi megállapodás szerint Arad felé megy és vasárnap, május 12-én reggel ér Sarkadra, ahová bandérium megy elébe és kocsin viszik be Nagy- Szalontára, ott nagy pártgyűlés, diszlakoma és fáklyászene lesz. 13-án, hétfőn reggel Kossuth Ferencz rövid időre bemegy Nagyváradra s onnan visszatér Budapestre. A fogadtatás előkészületei végett Lukács Gyula orsz. képviselő már csütörtökön, e hó 2-án Nagyszalontára megy. Kossuth Ferenczczel Justh Gyula, a függ. és 48- as párt elnöke, Hentaller Lajos, Malek Lajos, Barabás Béla, Illés Bálint, Lukács Gyula, Papp Elek és még több képviselő utazik Nagyszalontára. Kossuth Ferencz utazásának czélja a bihar megyei függetlenségi párt szervezése, és utazásának sikere iránt úgy a központi pártvezetőség, mint a vidéki pártbeliek körében nagy reményeket táplálnak. A főrendiház május 2-án tartja legközelebbi ülését. Az ülésen Szlávy József gyöngélkedése miatt báró Vay Béla alelnök fog elnökölni. Ezen az ülésen tárgyalják mindazokat az apró törvényjavaslatokat, amiket időközben a képviselőház elfogadott s a főrendiházhoz átküldött. Az ülés napirendjén 9 tárgy van. Beszélgetés a pápai nuncziussal. Agliardi nuncziussal visszautazása közben beszélt a Dunántúli Hírlap szerkesztője. A nunczius azt mondta, hogy ő nem jött Magyarországba keresztes háborút hirdetni, csak a magyarországi viszonyokkal akart megismerkedni és az illetékes tényezőkkel megbeszélni az egyházi ügyeket, amihez a pápa követének joga van. Az egyházi férfit persze nem választhatta el a diplomatától. Téves különben a hír, hogy ő a magyar kormány fölkérésére jött volna, hogy a főpapságot megpuhítsa, amiről különben szó sem volt, mert a kormány jól tudja, hogy a magyar püspöki kar mindig a Vatikán felfogása szerint cselekszik. VVlassicsnál szóba hozta néhány betöltetlen egyházi állás kérdését, de végleges intézkedés nem történt. A közügyek intézőit erősen túlzóknak és képzelődőknek mondotta, mert a klérust támadni, amiért kötelességéből kifolyólag ellenzi a javaslatokat, méltatlanság. A pápa hőn óhajtja a magyar állam konszolidálását, de úgy van meggyőződve, hogy e javaslatok a magyar államra is hátrányosak. Aczél tehát a liberális egyházpolitikai javaslatok revíziója, ezért kell fölébreszteni mindenütt a katholikus közszellemet, amely irányban a nunczius útjában örvendetes jeleket tapasztalt. A nunczius tehát maga erősíti meg a sajtó aggodalmait, melyeket lapunk is hangoztatott, hogy Agliardi úr utazása nem ártatlan udvariaskodás, hanem politikai expedíció. Ezt az aggodalmat pedig nem pártszempont sugalta nekünk, hanem a magyar állam jogaira való féltékenység, ami fölött őrködni minden sajtóorgánumnak kötelessége. Hogy Agliardi a nagykövet diplomácziai tisztét nem tudja elválasztani a magyar állam ügyeibe való illetéktelen beavatkozásától, az épen olyan súlyos fogalomzavar, mint a minőben a nunczius szerint a Vaitikán szenved, mikor a liberális javaslatokat a magyar állam konszolidálására hátrányosoknak tekinti. Ebből a tévedéséből Agliardit és a Vatikánt majd kigyógyítja a jövő, mely bizonyára nem a revíziót, de a liberális javaslatok diadalát rejti magában. Ezt tehát Agliardi bízza csak ránk és ne gondoskodjék a sorsunkról s egyáltalán ne szeressen minket oly nagyon. A magyar fegyvergyár veresége. A »Magyar Értesítő« jelenti, de az is csak fentartással ezt az érdekes hírt. A hadi kormányzat a következő 4 év alatt fokozatosan 170,000 ismétlő fegyvert akar beszerezni. Fejérváry báró honvédelmi miniszter minden befolyását érvényesíti, hogy a szállításban — és pedig 50.000 fegyver erejéig — a magyar fegyvergyár is részesüljön. A hadügyminisztérium által elrendelt bizottsági vizsgálat állítólag nem valami kedvező eredményű a magyar fegyvergyár jelenlegi gyártóképességére, úgy hogy az egész fegyverszükségletet valószínűleg a steyri fegyvergyár fogja szállítani, mely már minden intézkedést megtett, hogy a megrendeléseknek minden irányban megfeleljen. Bizottsági tárgyalások. A főrendiház jogügyi, pénzügyi és közgazdasági bizottsága május 3-án együtt fogja tárgyalni az izraelita vallás recepcziójáról s a vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslatokat. A gazdasági bizottság elkészítette az 1896. évi főrendiházi költségvetést, azonkívül felülvizsgálta a főrendiház ingóságainak leltárát s letárgyalta a hozzá utasított kérvényeket. Az igazoló bizottság Tóth Lőrincz nyug kúriai tanácselnököt a főrendiház lajstromába folytatólag felvette s abból Schopper György lenyomó változatosságban elvonult, ismét úgy érintett bennünket, mintha az ember a kertből valami bőrszárító raktárba vonul. Én nem is sokáig türtőztettem magamat, hanem a papa kezét megszorítva a mama kezét pedig megpuszilva a túrós és heringes családnak jó éjszakát kívántam. Juczi a folyosón végig kisért, én a szobaajtóig visszakísértem. Ez a kis bekisérés háromszor-négyszer ismétlődött, míg a mama Juczit észrevehetőleg ingerülten a szobába visszaszólította. Mindössze ennyiből állott szerelmeskedésünk. Engem a hivatásom a báromorvosi tanulmányokra Pestre szólított, minthogy pedig nemzetes és vitézlő Tarbay Pál urnak büszkeségével ellenkezett, hogy nemes sarjadéka baromorvosné legyen. Juczit egy évi sírás, sóhajtozás, néhány ah- és ah-val terhelt kölcsönös levélváltás után, egy lengyel bricska és négy gebe hozománynyal férjhez adta a nyirijárás esküdtjéhez nemes és vitézlő Vámospércsi Gubanóczi Gergelyhez. Én mint bevégzett okleveles baromorvos szinte megnősültem. Oltár elé kisértem Dunyha Rebekát, aki mint okleveles bába alkalmazást nyert Tápió- Bicskén, ugyanott birt két-háromezer forintot érő házzal, volt két fejős tehene és öt macskája. A tejnek nagyobb részét a macskák ették meg és nyáron át rendesen, veszekedve, alig bírtam annyit megmenteni, hogy hetenkint legalább kétszer aludt tejjel jóllakhassam. Négy-öt esztendőben hallottam csak én Jucziról, ő meg rólam egyet-mást. Juczinak több, nekem egyetlen gyermekem sem született. Mikor neki keseredve érzékeny levélben feleslegébül egyet kölcsön kértem, porzó helyett könycseppekkel tarkázott válaszában érzékenyen tudtomul adta, hogy az ő kedves gyermekei is mind meghaltak. Utolsó levelünkben a vallással vigasztaltuk egymást. Ötven évig mit sem hallottunk egymásról. Megöregedtünk mind a ketten, de én azt hiszem, hogy a lelkünk fiatalon maradt. Mintha összebeszéltek volna, nem és az ő férje pár évi különbséggel hagytak itt örökre bennünket. Amint későbben kisült, egyikünk sem halt meg bánatában. Bizonyos zuzmarás deczemberi estén, mikor épen arról gondolkoztam, hogy egy orvosilag megvizsgált tenyeres talpas szakácsnéval fejezem be hátra lévő napjaimat és ha előbb meghalok végrendeletileg neki hagyom az egyik házamat, ha pedig ő költözik előbb a Rebeka kebelébe, egy sugár márvány emlékoszlopon aranyos betűkkel fogom megörökíteni hűségét és hálámat, levelet kaptam Juczitól következő idegizgató tartalommal: »Kedves barátom! Virágillat és csalogánydal mellett, holdvilágos éjszakán esküdtek lelkeink örök hűséget egymásnak; minthogy pedig a lélek sohasem öregszik meg és igy régi szerelmünket még mindig hasznosíthatjuk, tiz nap múlva megjelenek Tápióbicskén hogy eshetőségek kizárásával, ha barátomnak is úgy tetszik örökre egyesüljünk. Ha férj és nő leszünk, nyugdijamat szívesen oda ajándékozom az uradalomnak. Igaz és hű barátnője Juczi.« Nem mondhatom, hogy e levél valami nagyon fel- vagy lehangolt volna és igy az évek lehető rombolásaitól eltekintve csak annyit válaszoltam, hogy kíváncsian várom, mert lehet valami maradandóbb becsű egyesülés a lelkek között is. Egy nappal késett, de a kilenczedik napon csakugyan megérkezett. Két gyertyával világított szobába vezettem be, hogy tüzetesebben megfigyelhessem. Amint fejünktől kezdve tyúkszemünkig akarom mondani lábujjhegyünkig szemlét tartottunk egymás felett, Juczi könyezni én meg nevetni kezdettem. Kevés embernek lehet fogalma arról a pusztításról, amit az évek gyarló porhüvelyünkön véghez vittek. Nem akarok megemlékezni arczbőrünk agyagszínéről és ránczairól, sem az ő hajának tágas ösvényeiről és az én kopaszságomról, csak annyit említek meg, hogy méltóan nézünk ki arra nézve, hogy ő engem megsirasson, ő pedig engem kinevessen. Most tapasztaltuk legelőször, hogy a lelkek szerethetik egymást anélkül, hogy ezen a világon, amikor magukkal kell hordozniok tokjaikat, is kedvet kapnának egyesülni. Mindketten megcsóváltuk a fejünket amint végig néztünk egymáson. Később vacsoráltunk és teáztunk. Miután emlékeztem reá, hogy a rántott meg az endivia salátát nagyon szereti, a mindkettőnket kellemetlenül érintő csalódásért némi vigasztalásul két kemény tojást is tétettem a salátára. — Látja barátom, hogy a legnemesebb lelkek is minő csalódásban élnek, mikor azt állítják: FŐVÁROSILAPOK 1895. május 1. Szerda.