Fővárosi Lapok 1895. június (149-176. szám)

1895-06-01 / 149. szám

1730 vége kell, hogy legyen. Megnyugvással látjuk, hogy a kultusztárcza mai vezére nem tarto­zik ebbe a szürkeszinű­ táborba. Próbálni kell. A nélkül nem megy. Kolumbus tojása az egész. Mulatságos és naiv beszéd minden k­om­ori föltevés, ha a tapasztalat egyedül figyelemreméltó indokolása nem támogatja. Wlassics Gyula kultuszminiszter tudni akar. Experimentumok nélkül azonban a földteke legnagyobb zsenije sem boldogulhat. Az érett kisasszonyoknak az egyetemekre való bocsátása árán néhány év alatt tehát meg fogják tudni, hogy kárt jelent-e ez az intelligens szellemre valló jelentős nyitás, vagy hasznot? Igen, vagy nem? Egyezzünk meg ily körülmények között tehát egyelőre abban, hogy ebben a régóta vajúdó kérdésben az ötven perczentes kár egy száz perczentes haszonnal még mindig fölér. ____ BELFÖLD. " Az állami anyakönyvek Budapesten. Az állami anyakönyveknek a fővárosban leendő behozatala tárgyában bizalmas tanácskozás volt ma a belügymi­nisztériumban Per­cz­el Dezső miniszter­elnöklete alatt. Az értekezleten részt vettek a bel- és igaz­ságügyminisztérium küldöttei s a főváros részéről Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer, Gerlóczy és Márkus polgármesterek, Hanvay Sándor és Hermann Béla elöljárók. Az értekezleten — mint értesülünk — két ellentétes nézet nyilvánult, me­lyek egyike a kerületi elöljáróságokra óhajtja az anyakönyvvezetést ruházni, másika pedig külön városi anyakönyvvezetők kinevezését kívánja. A miniszter nem nyilatkozott, hogy a kettő közül melyiket fogja választani s megköszönte a szakér­tők tanácsait. A miniszterelnök Bécsben, Bécsből táv­­iratozzák. B­á­n­f­f­y báró miniszterelnök és J­ós­si­ka báró miniszter ma reggel Budapestről ide­érkeztek. B­á­n­f­f­y báró miniszterelnök délben hosz­­szabb ideig tanácskozott a külügyi hivatalban Golu­­chowski gróf miniszterrel. Ezen a tanácskozáson W­i­n­d­i­s­c­h-Gr­r­a­e­t­z herczeg miniszterelnök is jelen volt. A magyar miniszterelnök még holnap is Bécsben marad. Az antiszemiták és Agliardi. Pattai dr. a delegáczió antiszemita tagja, társai nevében a dele­­gáczió egyik legelső ülésén, meginterpellálja a külügyminisztert a Kálnoky és Agliardi-ügyben. Agliardi nem nyughat. A nuncziusnak a Vaterlandban közzétett köszönő levele is kínos feltűnést keltett és azt újabb, provokáló tüntetés­nek tekintették a magyar kormány ellen. A nun­­czius azonban nem okult e hatástól és most a Fej­ér megyei Naplóban ismét köszönő iratot tesz közzé, amiben a Magyarországból hozzá áradó üdvözlő levelekért és táviratokért fejezi ki köszö­netét. A katonai kínzások és a delegáczió. A katona­ságnál előforduló rossz, sokszor kegyetlen bánás­módot, ami a gyakori öngyilkosságoknak is oka, teszik most szóba a delegáczióban. E tárgyban az ifjú csehek készülnek erős támadásokra a hadügyi kormány ellen. Aranykölcsön a Vaskapu-szabályozás költségeire. A kormány — a­mint félhivatalosan jelentik — a bécsi Unió­bankkal megegyezésre jutott az iránt, hogy e bank csoportja, a­melyhez a budapesti magyar leszámítoló és pénzváltóbank és a berlini „Mendelssohn és Tsa“-féle bankhoz tartozik, veszi át a dunai Vaskapu szabályo­zására szükséges kölcsönt. Ez az aranykölcsön összesen 45.000 korona névértékű 3 százalékos kötvényekben kerül kibocsátásra s annak czimletei, tekintettel a köl­csön nemzetközi jellegére, márkára, frankra és font sterlingre is ki vannak állítva. A kölcsönt az év máso­dik felében bocsátják ki. — Az apám bántott ? Beszélj hát! Nekem talán csak megmondhatod? — Mi hasznát vennéd ha tudnád is? feleli Mari visszafojtani törekedvén kitörni készülő könyeit. — No hát azért akarom tudni, mert c­élom, szándékom van veled és engem is érint a mi veled történik — mondja nyers nyíltsággal Pali. — Velem?! Kérdezi meglepetten a leány, s nagy — fekete szemeit kihivólag szegzi a fiatal emberre. — Ne tagadd, tudom vetted észre már, hogy szemmel kisérlek, akartam már szólni is, de gon­doltam jobb lesz, ha kivárom míg nagykorú leszek és a magam gazdaságába viszlek haza. — Engem ?! mondja csaknem felsikoltva a leány, — de hirtelen erőt véve kitörni készülő felindulásán, szemlesütve, mintegy saját gondola­taiba mélyed­ve, halk, alig hallható hangon teszi utánna. — Hát csak mond meg előbb apádnak ezt is, mi rá érünk azután is tisztába jönni egymással, ezzel kezét hirtelen elrántva egy gyors fordulással akart elszabadulni, de Pali utána ugrott, hátulról derékon kapta s visszarántotta magához, hogy a leány egészen karjaiba esett, aztán parancsoló nyo­matékossággal szólt a lányra: — Téged kérdeztelek, te tartozol felelni! — Mire feleljek ? Mond daczosan arczát az ifjú felé fordítva Mari, ki türelmet vesztve mélyesz­­tette szikrát lövelő tekintetét Pali szemeibe. — Kérdeztél tőlem valamit? Hisz eddig csak a magad szándékáról beszéltél. Aztán mit is felel­hetnék én neked? — Kegyelem kenyéren vagyok nálatok és azt kell tennem a mit parancsoltok — ezzel gyorsan kirántva magát Pali karjaiból, — kicsordult könyeit kötényével takarva inkább futott mint ment hátra a kertbe, a hol lélegzet fogyottan kapaszkodott a nagy diófa törzsébe s iparkodott kebel hullámzásain erőt venni, kis idő múlva hát­tal dűlt a fának a kezeit ölében összekulcsolva, sokáig meredten nézett fel az égre, végre egy mély fájdalmas sóhaj után, mintegy önmagával leszá­­moltan és mindenre elhatározottan, a lemondás kényszerének mély érzésével rebegte: — Szenvedni születtem, szenvedni fogok halá­lomig. Sejthette ezt édes­anyám, azért ker­esztel­tetett Máriára, a szenvedések anyjának nevére! Aztán hirtelen letörölve könyeit, a legnagyobb közönyösséget eröltetve ment végezni megszokott mindennapos teendőit. Pali nagy garral egyenesen apjához rohant, szörnyű robajjal nyitotta rá az ajtót, s nehogy az öreg hirtelenében valami számba vehető ellen­vetést tehessen, hirtelen megállott előtte, csi­­pőre tette kezeit s merész elhatározottsággal egy szóba foglalva egész mondani­valóját, rákiál­tott apjára: — Megházasodom! Az öreg végig nézett fián s a nélkül, hogy érdemesnek tartotta volna kényelmes ülő helyzetén változtatni, egész egykedvűséggel felelte: — Én is. Palit úgy meglepte apjának ez a váratlan nyilatkozata, hogy zavarában csak annyit mond­hatott : — Tréfálsz. — Tán nincs ínyedre ? Kérdi fenyegető súlyt fektetve szavára Vasszeghez. — Nem azért, de nem vettem észre, hogy valakire szemet vetettél volna, — mondja Pali fokozatosan visszanyert lélekjelenléttel és kettejük közt megszokott konfidencziával. — Bolond beszéd! csak nem hiszed tán, hogy szerelmes vagyok valakibe ? veti oda gúnyos kicsiny­léssel az apa. — Akkor hát mire való ez a komédia ? kérdi az asztal szélére felülve­la — Mert embere vagyok még egy asszonynak — mondja bajszán sodoriatva és szakállát öntelten simogatva az öreg, aztán lakonikus rövidséggel utána tette: — De még nem szeretném, ha más valaki vinné el a házamtól, nagyon megsínylené a gazdaságom. — Micsoda ? Te Marit akarod elvenni ?! Kiáltja fellángolt hevességgel Pali. — Kitaláltad, mondja nagyot nyújtózkodva az öreg s az asztalon mindig készen lévő boros üveg­ből egy nagyot húzott. — De hisz én is ő rá reflektálok, meg is mond­tam már neki, — mondja Pali a boros üveget elvéve apja kezéből, de miután üres volt, mérgesen csapta az asztalra. • Az öreg felállott, kis ideig gondolkozni lát­szott, a mi nem kis megerőltetésébe került, aztán egyet vonva vállain, bölcs elhatározás látsza FŐVÁROSI LAPOK 1895. junius 1. Szombat. VIDÉK. Dániel miniszter Pancsován. Dániel Ernő miniszter ma nagy ovácziók közepette utazott választói közé és tartotta meg programmbeszédét Pancsován. A beszédben kivált a közgazdasági érdekek fölkarolását hangsú­lyozta erősebben és az országos kiállítás feladatai­ról is beszélt. A részletes tudósítás a pancsovai eseményekről a következő. Dániel Ernő miniszter Becskerekről a küldött­ségek fogadása után fél 1 órakor délután kíséretével együtt elindult választói körébe Pancsovára. A vonaton a torontáli h. é. vasutak reggelivel vendégelték meg a minisztert. Útközben Torontálvásárhelyen érdekes epizód történt. A szőnyegekkel és zászlókkal díszített pályaház­nál Debeljacsa, Ozora és Alibunár községek szerb, tót és magyar lakosai tömegesen jelentek meg s a szónokok üdvözlő beszédeire válaszolván a miniszter hangsúlyozta, hogy valamint ezen községek a múltban a honszerető nemzetiségek eszméjét képviselték, ugyanezen derék missziót ezentúl is hasonló hévvel teljesítendik. Ferenczhalmmon, mely már a miniszter választó­­kerületéhez tartozik, Jablonszky főszolgabíró óriási néptömeg élén üdvözölte­ a minisztert s a visszacsatolt vég­vidék jó hazafia nevében, majd a kerület szabadelvű vá­lasztói nevében Z­a­­­k­a­­­i­k evangélikus lelkész mondott talpraesett beszédet. A miniszter aztán folytatta útját Pancsova felé, melynek földiszített indóháza előtt Nikolics Sándor főispán, a miniszter nagybátyja üdvözölte, majd Mat­­tanovich kir. tanácsos polgármester tartott üdvözlő beszédet, mire a miniszter megköszönte a fogadtatást. A menet hosszú kocsisorban ezernyi néptömeg sorfala közt hajtatott a városba. Délután 1 óra 25 perczkor fogadta a miniszter a városháza nagytermében a pancsovai vá­rosi és kerületi szabadelvű választókat, kiknek nevében Hattanovich Adolf polgármester, majd Bulyov­szky lajosfalvai evangélikus esperes üdvözölték. A miniszter erre hosszabb beszédben fejtette ki programmját. Mi­ndenekelőtt köszönetét nyilvánította választói bizalmáért, mely a kormányba történt meghívása foly­tán, midőn a parlamenti gyakorlat szerint meghívását választói rendelkezésére bocsátotta, impozánsabban nyil­vánult irányában. Rámutatott ezután az egyházpolitikai törvényalkotásra, melynek végrehajtásában, úgymond, ügyelni fog a kormány, hogy a felekezeti és lelkiisme­reti érzékenységet ne sértse. Mihelyt e reformjavaslatok a gyakorlati életbe átültetve lesznek, a kormány legelső kötelességének ismerendő a közigazgatás reform­jára a kezdeményező lépéseket megtenni. Az ország­szerte elemi erővel kifejlődésre jutott szükség érzése hathatósan fogja támogatni a kormány ebbeli törekvé­sét és a közigazgatás reformjára irányuló terveit. (Élénk helyeslés.) Ezen reformok befejezése után újabb nagy fel­adat vár reájuk és az a közgazdasági érdekek és igé­nyeknek legtágabb értelemben való kielégítése. Ezen ügyek iránt már eddig is élénk érdeklődést tanúsított a kormány, de ezentúl még közvetlenebbül fog foglalkozni, mert meg van róla győződve, hogy a közgazdaság há­rom ága, a földmivelés, ipar és kereskedelem csak együttesen virágozhatik és gyarapodhatik, egymást tá­mogatva, egymást kiegészítve és így a polgárság anyagi jólétét is megteremtve. A kormány közgazdasági politikájának tehát az a c­élja, hogy ezen szunnyadó erőket és tényezőket életre keltse, a haza érdekében hasznosítsa. Igen fontos szere­pet játszik e tekintetben a közlekedési eszközök szapo­rítása. (Élénk helyeslés.) A miniszter azután hangsúlyozta az ipar fejlesz­tésének fontosságát és kijelentette, hogy az ipari érde­kek előmozdítása szintén sarkalatos pontja a kormány törekvéseinek. Meggyőződése szerint olyan ország, hol az ipar nem virágzik, általános jólétnek, felvirágzásnak nem örvendhet. Majd folytatta: Lehetetlen ez alkalomul nem tenni említést ama nagy vállalatról, mely szintén gond­jaimra van bízva. E vállalat az országos kiállítás, mely 1896 ban a magyar haza ezredéves fennállásának emlé­kére rendeztetik. Ezen orsz. kiállításhoz egy nagy eszme fűződik. Nem az a törekvésünk, hogy a kiállítás olyan legyen, mint a­milyen akárhány rendez­tetek az országban, vagy a­milyenek a külföldi világ­kiállítások. Ezzel egészen más magasztos eszme van kapcsolat­ban. E kiállításnak feladata nemcsak Magyarországon, de

Next