Fővárosi Lapok 1895. június (149-176. szám)
1895-06-01 / 149. szám
1730 vége kell, hogy legyen. Megnyugvással látjuk, hogy a kultusztárcza mai vezére nem tartozik ebbe a szürkeszinű táborba. Próbálni kell. A nélkül nem megy. Kolumbus tojása az egész. Mulatságos és naiv beszéd minden komori föltevés, ha a tapasztalat egyedül figyelemreméltó indokolása nem támogatja. Wlassics Gyula kultuszminiszter tudni akar. Experimentumok nélkül azonban a földteke legnagyobb zsenije sem boldogulhat. Az érett kisasszonyoknak az egyetemekre való bocsátása árán néhány év alatt tehát meg fogják tudni, hogy kárt jelent-e ez az intelligens szellemre valló jelentős nyitás, vagy hasznot? Igen, vagy nem? Egyezzünk meg ily körülmények között tehát egyelőre abban, hogy ebben a régóta vajúdó kérdésben az ötven perczentes kár egy száz perczentes haszonnal még mindig fölér. ____ BELFÖLD. " Az állami anyakönyvek Budapesten. Az állami anyakönyveknek a fővárosban leendő behozatala tárgyában bizalmas tanácskozás volt ma a belügyminisztériumban Perczel Dezső miniszterelnöklete alatt. Az értekezleten részt vettek a bel- és igazságügyminisztérium küldöttei s a főváros részéről Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer, Gerlóczy és Márkus polgármesterek, Hanvay Sándor és Hermann Béla elöljárók. Az értekezleten — mint értesülünk — két ellentétes nézet nyilvánult, melyek egyike a kerületi elöljáróságokra óhajtja az anyakönyvvezetést ruházni, másika pedig külön városi anyakönyvvezetők kinevezését kívánja. A miniszter nem nyilatkozott, hogy a kettő közül melyiket fogja választani s megköszönte a szakértők tanácsait. A miniszterelnök Bécsben, Bécsből táviratozzák. Bánffy báró miniszterelnök és Jóssika báró miniszter ma reggel Budapestről ideérkeztek. Bánffy báró miniszterelnök délben hoszszabb ideig tanácskozott a külügyi hivatalban Goluchowski gróf miniszterrel. Ezen a tanácskozáson Windisch-Grraetz herczeg miniszterelnök is jelen volt. A magyar miniszterelnök még holnap is Bécsben marad. Az antiszemiták és Agliardi. Pattai dr. a delegáczió antiszemita tagja, társai nevében a delegáczió egyik legelső ülésén, meginterpellálja a külügyminisztert a Kálnoky és Agliardi-ügyben. Agliardi nem nyughat. A nuncziusnak a Vaterlandban közzétett köszönő levele is kínos feltűnést keltett és azt újabb, provokáló tüntetésnek tekintették a magyar kormány ellen. A nunczius azonban nem okult e hatástól és most a Fejér megyei Naplóban ismét köszönő iratot tesz közzé, amiben a Magyarországból hozzá áradó üdvözlő levelekért és táviratokért fejezi ki köszönetét. A katonai kínzások és a delegáczió. A katonaságnál előforduló rossz, sokszor kegyetlen bánásmódot, ami a gyakori öngyilkosságoknak is oka, teszik most szóba a delegáczióban. E tárgyban az ifjú csehek készülnek erős támadásokra a hadügyi kormány ellen. Aranykölcsön a Vaskapu-szabályozás költségeire. A kormány — amint félhivatalosan jelentik — a bécsi Unióbankkal megegyezésre jutott az iránt, hogy e bank csoportja, amelyhez a budapesti magyar leszámítoló és pénzváltóbank és a berlini „Mendelssohn és Tsa“-féle bankhoz tartozik, veszi át a dunai Vaskapu szabályozására szükséges kölcsönt. Ez az aranykölcsön összesen 45.000 korona névértékű 3 százalékos kötvényekben kerül kibocsátásra s annak czimletei, tekintettel a kölcsön nemzetközi jellegére, márkára, frankra és font sterlingre is ki vannak állítva. A kölcsönt az év második felében bocsátják ki. — Az apám bántott ? Beszélj hát! Nekem talán csak megmondhatod? — Mi hasznát vennéd ha tudnád is? feleli Mari visszafojtani törekedvén kitörni készülő könyeit. — No hát azért akarom tudni, mert célom, szándékom van veled és engem is érint a mi veled történik — mondja nyers nyíltsággal Pali. — Velem?! Kérdezi meglepetten a leány, s nagy — fekete szemeit kihivólag szegzi a fiatal emberre. — Ne tagadd, tudom vetted észre már, hogy szemmel kisérlek, akartam már szólni is, de gondoltam jobb lesz, ha kivárom míg nagykorú leszek és a magam gazdaságába viszlek haza. — Engem ?! mondja csaknem felsikoltva a leány, — de hirtelen erőt véve kitörni készülő felindulásán, szemlesütve, mintegy saját gondolataiba mélyedve, halk, alig hallható hangon teszi utánna. — Hát csak mond meg előbb apádnak ezt is, mi rá érünk azután is tisztába jönni egymással, ezzel kezét hirtelen elrántva egy gyors fordulással akart elszabadulni, de Pali utána ugrott, hátulról derékon kapta s visszarántotta magához, hogy a leány egészen karjaiba esett, aztán parancsoló nyomatékossággal szólt a lányra: — Téged kérdeztelek, te tartozol felelni! — Mire feleljek ? Mond daczosan arczát az ifjú felé fordítva Mari, ki türelmet vesztve mélyesztette szikrát lövelő tekintetét Pali szemeibe. — Kérdeztél tőlem valamit? Hisz eddig csak a magad szándékáról beszéltél. Aztán mit is felelhetnék én neked? — Kegyelem kenyéren vagyok nálatok és azt kell tennem a mit parancsoltok — ezzel gyorsan kirántva magát Pali karjaiból, — kicsordult könyeit kötényével takarva inkább futott mint ment hátra a kertbe, a hol lélegzet fogyottan kapaszkodott a nagy diófa törzsébe s iparkodott kebel hullámzásain erőt venni, kis idő múlva háttal dűlt a fának a kezeit ölében összekulcsolva, sokáig meredten nézett fel az égre, végre egy mély fájdalmas sóhaj után, mintegy önmagával leszámoltan és mindenre elhatározottan, a lemondás kényszerének mély érzésével rebegte: — Szenvedni születtem, szenvedni fogok halálomig. Sejthette ezt édesanyám, azért kereszteltetett Máriára, a szenvedések anyjának nevére! Aztán hirtelen letörölve könyeit, a legnagyobb közönyösséget eröltetve ment végezni megszokott mindennapos teendőit. Pali nagy garral egyenesen apjához rohant, szörnyű robajjal nyitotta rá az ajtót, s nehogy az öreg hirtelenében valami számba vehető ellenvetést tehessen, hirtelen megállott előtte, csipőre tette kezeit s merész elhatározottsággal egy szóba foglalva egész mondanivalóját, rákiáltott apjára: — Megházasodom! Az öreg végig nézett fián s a nélkül, hogy érdemesnek tartotta volna kényelmes ülő helyzetén változtatni, egész egykedvűséggel felelte: — Én is. Palit úgy meglepte apjának ez a váratlan nyilatkozata, hogy zavarában csak annyit mondhatott : — Tréfálsz. — Tán nincs ínyedre ? Kérdi fenyegető súlyt fektetve szavára Vasszeghez. — Nem azért, de nem vettem észre, hogy valakire szemet vetettél volna, — mondja Pali fokozatosan visszanyert lélekjelenléttel és kettejük közt megszokott konfidencziával. — Bolond beszéd! csak nem hiszed tán, hogy szerelmes vagyok valakibe ? veti oda gúnyos kicsinyléssel az apa. — Akkor hát mire való ez a komédia ? kérdi az asztal szélére felülvela — Mert embere vagyok még egy asszonynak — mondja bajszán sodoriatva és szakállát öntelten simogatva az öreg, aztán lakonikus rövidséggel utána tette: — De még nem szeretném, ha más valaki vinné el a házamtól, nagyon megsínylené a gazdaságom. — Micsoda ? Te Marit akarod elvenni ?! Kiáltja fellángolt hevességgel Pali. — Kitaláltad, mondja nagyot nyújtózkodva az öreg s az asztalon mindig készen lévő boros üvegből egy nagyot húzott. — De hisz én is ő rá reflektálok, meg is mondtam már neki, — mondja Pali a boros üveget elvéve apja kezéből, de miután üres volt, mérgesen csapta az asztalra. • Az öreg felállott, kis ideig gondolkozni látszott, a mi nem kis megerőltetésébe került, aztán egyet vonva vállain, bölcs elhatározás látsza FŐVÁROSI LAPOK 1895. junius 1. Szombat. VIDÉK. Dániel miniszter Pancsován. Dániel Ernő miniszter ma nagy ovácziók közepette utazott választói közé és tartotta meg programmbeszédét Pancsován. A beszédben kivált a közgazdasági érdekek fölkarolását hangsúlyozta erősebben és az országos kiállítás feladatairól is beszélt. A részletes tudósítás a pancsovai eseményekről a következő. Dániel Ernő miniszter Becskerekről a küldöttségek fogadása után fél 1 órakor délután kíséretével együtt elindult választói körébe Pancsovára. A vonaton a torontáli h. é. vasutak reggelivel vendégelték meg a minisztert. Útközben Torontálvásárhelyen érdekes epizód történt. A szőnyegekkel és zászlókkal díszített pályaháznál Debeljacsa, Ozora és Alibunár községek szerb, tót és magyar lakosai tömegesen jelentek meg s a szónokok üdvözlő beszédeire válaszolván a miniszter hangsúlyozta, hogy valamint ezen községek a múltban a honszerető nemzetiségek eszméjét képviselték, ugyanezen derék missziót ezentúl is hasonló hévvel teljesítendik. Ferenczhalmmon, mely már a miniszter választókerületéhez tartozik, Jablonszky főszolgabíró óriási néptömeg élén üdvözölte a minisztert s a visszacsatolt végvidék jó hazafia nevében, majd a kerület szabadelvű választói nevében Zakaik evangélikus lelkész mondott talpraesett beszédet. A miniszter aztán folytatta útját Pancsova felé, melynek földiszített indóháza előtt Nikolics Sándor főispán, a miniszter nagybátyja üdvözölte, majd Mattanovich kir. tanácsos polgármester tartott üdvözlő beszédet, mire a miniszter megköszönte a fogadtatást. A menet hosszú kocsisorban ezernyi néptömeg sorfala közt hajtatott a városba. Délután 1 óra 25 perczkor fogadta a miniszter a városháza nagytermében a pancsovai városi és kerületi szabadelvű választókat, kiknek nevében Hattanovich Adolf polgármester, majd Bulyovszky lajosfalvai evangélikus esperes üdvözölték. A miniszter erre hosszabb beszédben fejtette ki programmját. Mindenekelőtt köszönetét nyilvánította választói bizalmáért, mely a kormányba történt meghívása folytán, midőn a parlamenti gyakorlat szerint meghívását választói rendelkezésére bocsátotta, impozánsabban nyilvánult irányában. Rámutatott ezután az egyházpolitikai törvényalkotásra, melynek végrehajtásában, úgymond, ügyelni fog a kormány, hogy a felekezeti és lelkiismereti érzékenységet ne sértse. Mihelyt e reformjavaslatok a gyakorlati életbe átültetve lesznek, a kormány legelső kötelességének ismerendő a közigazgatás reformjára a kezdeményező lépéseket megtenni. Az országszerte elemi erővel kifejlődésre jutott szükség érzése hathatósan fogja támogatni a kormány ebbeli törekvését és a közigazgatás reformjára irányuló terveit. (Élénk helyeslés.) Ezen reformok befejezése után újabb nagy feladat vár reájuk és az a közgazdasági érdekek és igényeknek legtágabb értelemben való kielégítése. Ezen ügyek iránt már eddig is élénk érdeklődést tanúsított a kormány, de ezentúl még közvetlenebbül fog foglalkozni, mert meg van róla győződve, hogy a közgazdaság három ága, a földmivelés, ipar és kereskedelem csak együttesen virágozhatik és gyarapodhatik, egymást támogatva, egymást kiegészítve és így a polgárság anyagi jólétét is megteremtve. A kormány közgazdasági politikájának tehát az a célja, hogy ezen szunnyadó erőket és tényezőket életre keltse, a haza érdekében hasznosítsa. Igen fontos szerepet játszik e tekintetben a közlekedési eszközök szaporítása. (Élénk helyeslés.) A miniszter azután hangsúlyozta az ipar fejlesztésének fontosságát és kijelentette, hogy az ipari érdekek előmozdítása szintén sarkalatos pontja a kormány törekvéseinek. Meggyőződése szerint olyan ország, hol az ipar nem virágzik, általános jólétnek, felvirágzásnak nem örvendhet. Majd folytatta: Lehetetlen ez alkalomul nem tenni említést ama nagy vállalatról, mely szintén gondjaimra van bízva. E vállalat az országos kiállítás, mely 1896 ban a magyar haza ezredéves fennállásának emlékére rendeztetik. Ezen orsz. kiállításhoz egy nagy eszme fűződik. Nem az a törekvésünk, hogy a kiállítás olyan legyen, mint amilyen akárhány rendeztetek az országban, vagy amilyenek a külföldi világkiállítások. Ezzel egészen más magasztos eszme van kapcsolatban. E kiállításnak feladata nemcsak Magyarországon, de