Fővárosi Lapok 1895. december (330-359. szám)

1895-12-01 / 330. szám

3114 Bízunk benne, hogy a közvélemény a közéleti emberek pongyola viselkedését, mosdatlan stílusát végre is meg fogja unni, s lesz nemcsak érzéke hozzá, hogy a parla­mentarizmus megsértését a nemzet megsérté­sének tekinti, hanem ereje is, hogy azt megtorolja — a választások alkalmával. A módszere ennek igen egyszerű. Meg kell rostálni a jelölteket, kiselejtezve belő­lük mindent, ami léha, nyegle és krakéler. Akkor megszűnnek a parlamenti afférok s a parlamentarizmus színvonalának emelke­dése a közélet megnemesbülését is maga után vonja. B. P. BELFÖLD: A néppárt és a függetlenségiek. A néppárt agitácziója sokkal szélesebb mérveket ölt, mint azt politikusaink eleve gondolták. Azonban daczára a fanatizmusnak, melylyel korifeusai dolgoznak, arány­lag mégis csekély eredményt érnek el. Legutóbb Nagy-Abonyban volt népes gyűlésük, ma vasárnap, Kecskeméten lesz néppárti gyűlés, dec­ember 5-ikén pedig Győrött. Azonban a szabadelvű pártot sokkal kevésbbé nyugtalanítja a néppárt agitácziója, mert ez a párt meg van arról győ­ződve, hogy elvei a nemzet értelmiségében sokkal mélyebben gyökereznek, semhogy annak a néppárti korteskedés árthatna. Annál nagyobb izgalommal kísérik a néppárt működését a függetlenségi párt részéről, s erősen ellenőrzik azokat a képviselőket, akik esetleg a néppárthoz szítanának. így ma dél­előtt híre ment, hogy Vajay István le akar menni a kecskeméti néppárti gyűlésre. Vajaynak ezt szemére hányták, mire ő kijelentette, hogy nem a néppárti gyűlésre megy, hanem magán­ügyben. A függetlenségi párt átlátja, hogy a néppárt csak tőle hódíthat el kerületeket, a szabadelvű párttól aligha s ezért most teljes erővel készül a néppárt ellen föllépni. A stomfai választás. A stomfai kerület nép­párti jelöltje, Dr­o­c­s­k­a Károly, ma kérvényt adott be a belügyminiszterhez, melyben arról pa­naszkodik, hogy a kerületben a hivatalos hatalom a szabadelvű párt érdekében erőszakosságokat kö­vet el, hogy Dévény-Újfaluban a választók gyűlést akartak tartani, de azt a főszolgabiró az alispán rendelete folytán betiltotta. A vármegye hivatal­nokai mind korteskednek; a hivatalos épületekre ___________FŐVÁROSI LAPOK 1895. deczember 1. Vasárnap­ kitűzik a szabadelvű jelölt zászlóit, a válasz­tókat csendőrökkel őriztetik, s­­a választók laj­stromának betekintését nem engedik meg. Kéri a belügyminisztert, hogy utasítsa az alispánt, hogy kérdéses rendeletét vonja vissza és egyátalán visz­­szaéléseket tiltsa be. — A belügyminiszter pon­tosan és sürgősen utána néz, hogy a panasz meny­nyiben alapos és megfelelőleg, fog intézkedni. A függetlenségiek új elnöke. A függetlenségi párt az egyesülés után — mint értesülünk — el­nökéül Kossuth Ferenczet fogja megválasztani, mellőled. Május napjára bemázolták volna a házad. Most ne tarts tőle, nem szólnak meg. Bodza Viczát látom hogy kerteli a fazekas. Bürge Juczi hitetle­nül él. Mák uramat ma figyelmeztette a főtiszte­lendő, hogy vigyázzon a lányára. No hát téged is elszámolnak a többi közt. ■— Ha szid is kelmed, néném­ asszony, mégis csak a legjobb én hozzám, meg ő hozzá. — Esztendeig feléd sem néztem a múltkor. — Oh hadd siessek! Vigyázzon a kis Gyurira. — Csakugyan a vasúthoz készülsz? Öleltesd meg magadat! Talán még vacsorára is várod? Eregyj, mutasd meg magadat, hogy három esztendő múlva sem vagy csúnya. Borulj a nyakába, rimán­­kodjál neki, hogy nézze meg a hornyát. Úgy illik az ilyen lánynak. —• Nem az oka, hogy katonának vitték. Borcsa néni felnyitotta a pitvar ajtaját, meg­fogta Lidi kezét, s maga előtt belódította. — Itthon maradsz! Egy tapodtat sem megysz. Hadd jöjjön ő ide! Várta is akkor egész este Lidi, hogy eljöjjön. De nem jött. Nyíri Gábor uram nagyot vacsorált a fiával, s éjfélig hallgatta, hogyan élt három esztendeig, s mi történt vele abban a keves országban. Most már minden borzadalom nélkül meg lehetett hall­gatni azt is, hogyan lőtték vállba a bosnyákok a fiút. Elmúlt, begyógyult a seb. — Hát Bán Lidivel hogy vagy? — kér­dezte az öreg Nyíri Gábor. Nyíri Mihály belenézett a lámpásba. — Talán el is felejtett már. — Azt várd. Ott sivalkodik az emlékeztetője. — Maradt Lidire valami az apja után? — Az a kis ház, meg a kis föld. — Megélhet belőle? — kérdezte mogorván a legény, s nem is hallotta, a­mit az apja azután beszélt. Éjfélkor az öreg kihúzódott a házvégbe. Min­dig el szokott aludni ilyenkor, mert tele volt gab­­nával a góré. Mihály még ott maradt az első házban egy kancsó savanyú karcsos mellett. Megzörgették az utczáról az ablakot. Mihály összerezzent, de aztán félrevonta a vászon­függönyt, és felnyitotta a kis ablakot. —­ Én vagyok, Julcsa. Bocsáss be. Mihály csöndesen ment ki a kapuhoz. — Te is megjöttél Julcsa? Bementek a házba. — Nem tudok hova szállni, meg sokan is­mernek is. Nem akarom, hogy valaki lásson ebben a faluban. Holnap majd korán haza megyek. Julcsa egy könnyű kézi batyut tett le a sa­rokba s leoldotta fejéről a kendőt. — Nem bírtam magammal Mihály, most hát itt vagyok. Egy bokor tövis fakadt meg a keblemben, és nagyon szúrt. Vagy talán a Luczifer lakik ben­nem. Adj egy harapás valamit. — Mikor érkeztél ? — kérdezte a legény vontatva. — Most este. A másik vonattal indultam utánad. Nem képzelted ugy­e! Nem vártál ugy­e! Nem tudok meglenni nálad nélkül. Mikor katoná­nak vittek, utánad indultam, pedig tudtam, hogy nem szerettél. Veled voltam abban a kősziklás országban. Úgy muttattam, hogy Máté Gergely húzott maga után, pedig dehogy! Julcsa mohón falatozott. — Ott hagytad a kantint, Julcsa? — kér­dezte Mihály, tompán és elgondolkozva. — Ha te nem vagy a kaszárnyában, mit keressek én ott; megszokott már szemem, szivem. Most szeretném tudni, hogy visszaküldesz, vagy sem ? — Itthon vagy te a szomszéd faluban, Julcsa. Julcsa oda könyökölt az asztalra, úgy nézett szemébe a legénynek. Szép tüzes fekete szem volt az. — Ebben a faluban pedig más van, — toldta meg Mihály mondását Julcsa. — Tudhatod, hogy mióta katona lettem, semmi közöm hozzá. Mindig velem voltál, te álltál közel én hozzám. A legény felhajtott egy pohár bort. — Rossz kedved van galambom, — folytatta Julcsa, le nem véve a villogó szemét Mihály képé­ről. — Ki boszantott meg? Nem szívesen fogadott az apád? Hát még engem hogy fogadnak majd oda haza. Miattad hagytam el a szülői házat­ és Máté Gergelyt okolják érte. Rólad nem is tudják, hogy szeretlek, mert titkoltam. Ha talán terhedve vagyok Miska, édes Miska... . Julcsa sírni kezdett, és újra faggatta, hogy mi veszi el a kedvét. — Csak pihentetem a kedvemet, — válaszolt a legény. — Most úgy sem trombitálnak. — Hej, mikor trombitáltak, ugy­e Miska! — szólalt meg sziláján Julcsa. — Mindig melletted voltam, akkor is, mikor Balog Pistát mellőled löt­ VIDÉK Szepesmegye tisztújítása deczember 18.án lesz és már javában folyik a korteskedés. A hírek azonban, me­lyek a megyei választásoknál a néppárt várható győzel­mét illetőleg már több lapban megjelentek, meglehetős túlzottak. Igaz ugyan, hogy a néppárt az új választ­mányi tagok közt számos új erőt nyert, de ez a körül­mény — mint jól értesült lőcsei levelezőnk nekünk írja — nem változtatja meg a megejtendő választásoknak se szellemét, se a személyeket. — A hangulat különben is arra enged következtetni, hogy uj ember kevés fog a tisztikarba bekerülni s a megürülő néhány állást részint előléptetéssel, részint pedig áthelyezéssel töltik be. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, nov. 30. A tegnapi vihar után ma általános elernye­dés következett. Legfölebb aziránt érdeklődtek még az emberek, hogy mi lesz a Perczel-Andreánszky­­affaire-vel? A segédek ott szaladgáltak, tárgyal­tak a Házban Minden lépésüket figyelemmel ki­sérték. De azért nem tudtak meg a segédektől semmit, így hát kénytelen volt a t. Ház beérni a költségvetéssel. Még mindig az »országgyűlés« ro­vat járta. Előzőleg Földváry Miklós rehabilitálta Pest megyét azok ellenében, a­miket tegnap Gul­­ner Gyula elmondott. Azután Hock János beszélt a sajtóról, melynek kinövéseit szintén a párturalmi rendszernek tudta be. Az öreg Pongrácz Károly gr. a »Nemzet« egy minapi czikkét olvasta fel és tiltakozott annak állításai ellen. Horváth Gyula végül kijelentette, hogy az ellenzék által beadott ha­tározati javaslatokat nem fogadhatja el. Azután a költségvetés tárgyalását felfüggesz­tették és néhány kérvényt intéztek el. Ennél érdekesebbek voltak az interpellácziókra adott miniszteri feleletek. Perczel Dezső belügymi­niszter Visontai Soma interpellácziójára azt felelte, hogy a sütőmunkások egyletét fel kellett oszlatnia, mert ott a büntető törvénykönyvbe ütköző dolgok történtek. Visontai kézzel-lábbal tiltakozott a válasz tu­domásul vétele ellen, a Ház azonban ennek da­czára tudomásul vette. Ugyancsak Perczel Dezső felelt a balmaz­új­városiak ügyében is, kijelentve, hogy a­ki a balmaz­újvárosiak közül akart dolgozni, az mindenkor kap­hatott munkát. Egyben pedig kijelentette, hogy Balmaz­újvárosból absolute senkinek sincs esze­­ágában sem, hogy kivándoroljon. A Ház ezt a választ is tudomásul vette. Erdély Sándor igazságügy miniszter felelt ugyancsak a balmaz­újvárosiakra vonatkozó inter­­pellácziónak arra a részére, amely a hitbizomá­­nyokra vonatkozott. Kijelentette, hogy sokkal fon­tosabb ez a kérdés, semhogy arra egy interpellá­­czió ötletéből felelhetne. A kormány foglalkozik a kérdéssel s ha ideje megjön, álláspontját közölni fogja. Miután a ház ezt a választ is tudomásul vette­, az ülés véget ért. A képviselőház ülése. Kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök: Szilágyi Dezső. J­e­g­y­z­ő­k: Molnár Antal, Esterházy Kálmán gr. Illyés Bálint. A kormány részéről jelen vannak : Bánffy Dezső br. miniszterelnök, Lukács László, Perczel Dezső, Wlas­­sics Gyula, Darányi Ignácz, Dániel Ernő, Josipovich Imre, Erdély Sándor, Fejérváry Géza br. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Pest megye rehabilitálása. Földváry Miklós Gainer tegnapi beszédével szem­ben konstatálni kívánja, hogy Pest megyében a bizott­sági tagokat választó polgárok összeírása kifogástala­nul, a tisztviselők minden beavatkozása nélkül folyt le. Bizonysága ennek az, hogy maga Galner köszöntötte föl a főispánt pártatlanságáért. (Derültség jobb felől.) Ismét a sajtó, Hock János Bartók és Holló indítványai mellett szólott. Hivatkozván arra, hogy ő is újságíró, hosszabb szakszerű értekezést tartott a sajtó romlottságáról, tisz­­tátalanságáról, a közélet mocsarairól s mindezért a mos­tani párturalmi rendszert tette felelőssé. (Helyeslés balról). Pongrácz Károly gr. mulattatta ezután a Házat az ő kedves zsémbelődéseivel. Ezúttal a Nemzet­re hara­gudott az öreg úr egy czikk miatt, amely az ő politikai színváltozásait kissé gyöngédtelen hangon tette szóvá. Személyes ügyének letárgyalása után csatlakozott Bar­tók indítványához. Horváth Gyula védelmébe vette a sajtót az ellen­zék néhány szónokának túlzott támadásaival szemben. A magyar sajtó úgy hangjára, mint tisztességére nézve előnyben áll az európai sajtó túlnyomó részével szem­ben. A sajtó sokkal jobb tükre a magyar társadalomnak, mint a közélet egyéb orgánumai. Bartók javaslatát czél­­talannak tartja és nem fogadja el. A választási törvény módosításáról szólva, a választó­jognak minden megszo­rítás és biztosíték nélkül való kiterjesztését veszedel­mesnek tartja. A magyar intelligenc­ia általános vá­lasztó­jogát elfogadná, de ennek a jognak a nép min­den rétegére való kiterjesztéséhez nem járulhat. A

Next