Fővárosi Lapok 1895. december (330-359. szám)
1895-12-01 / 330. szám
3114 Bízunk benne, hogy a közvélemény a közéleti emberek pongyola viselkedését, mosdatlan stílusát végre is meg fogja unni, s lesz nemcsak érzéke hozzá, hogy a parlamentarizmus megsértését a nemzet megsértésének tekinti, hanem ereje is, hogy azt megtorolja — a választások alkalmával. A módszere ennek igen egyszerű. Meg kell rostálni a jelölteket, kiselejtezve belőlük mindent, ami léha, nyegle és krakéler. Akkor megszűnnek a parlamenti afférok s a parlamentarizmus színvonalának emelkedése a közélet megnemesbülését is maga után vonja. B. P. BELFÖLD: A néppárt és a függetlenségiek. A néppárt agitácziója sokkal szélesebb mérveket ölt, mint azt politikusaink eleve gondolták. Azonban daczára a fanatizmusnak, melylyel korifeusai dolgoznak, aránylag mégis csekély eredményt érnek el. Legutóbb Nagy-Abonyban volt népes gyűlésük, ma vasárnap, Kecskeméten lesz néppárti gyűlés, december 5-ikén pedig Győrött. Azonban a szabadelvű pártot sokkal kevésbbé nyugtalanítja a néppárt agitácziója, mert ez a párt meg van arról győződve, hogy elvei a nemzet értelmiségében sokkal mélyebben gyökereznek, semhogy annak a néppárti korteskedés árthatna. Annál nagyobb izgalommal kísérik a néppárt működését a függetlenségi párt részéről, s erősen ellenőrzik azokat a képviselőket, akik esetleg a néppárthoz szítanának. így ma délelőtt híre ment, hogy Vajay István le akar menni a kecskeméti néppárti gyűlésre. Vajaynak ezt szemére hányták, mire ő kijelentette, hogy nem a néppárti gyűlésre megy, hanem magánügyben. A függetlenségi párt átlátja, hogy a néppárt csak tőle hódíthat el kerületeket, a szabadelvű párttól aligha s ezért most teljes erővel készül a néppárt ellen föllépni. A stomfai választás. A stomfai kerület néppárti jelöltje, Drocska Károly, ma kérvényt adott be a belügyminiszterhez, melyben arról panaszkodik, hogy a kerületben a hivatalos hatalom a szabadelvű párt érdekében erőszakosságokat követ el, hogy Dévény-Újfaluban a választók gyűlést akartak tartani, de azt a főszolgabiró az alispán rendelete folytán betiltotta. A vármegye hivatalnokai mind korteskednek; a hivatalos épületekre ___________FŐVÁROSI LAPOK 1895. deczember 1. Vasárnap kitűzik a szabadelvű jelölt zászlóit, a választókat csendőrökkel őriztetik, sa választók lajstromának betekintését nem engedik meg. Kéri a belügyminisztert, hogy utasítsa az alispánt, hogy kérdéses rendeletét vonja vissza és egyátalán viszszaéléseket tiltsa be. — A belügyminiszter pontosan és sürgősen utána néz, hogy a panasz menynyiben alapos és megfelelőleg, fog intézkedni. A függetlenségiek új elnöke. A függetlenségi párt az egyesülés után — mint értesülünk — elnökéül Kossuth Ferenczet fogja megválasztani, mellőled. Május napjára bemázolták volna a házad. Most ne tarts tőle, nem szólnak meg. Bodza Viczát látom hogy kerteli a fazekas. Bürge Juczi hitetlenül él. Mák uramat ma figyelmeztette a főtisztelendő, hogy vigyázzon a lányára. No hát téged is elszámolnak a többi közt. ■— Ha szid is kelmed, néném asszony, mégis csak a legjobb én hozzám, meg ő hozzá. — Esztendeig feléd sem néztem a múltkor. — Oh hadd siessek! Vigyázzon a kis Gyurira. — Csakugyan a vasúthoz készülsz? Öleltesd meg magadat! Talán még vacsorára is várod? Eregyj, mutasd meg magadat, hogy három esztendő múlva sem vagy csúnya. Borulj a nyakába, rimánkodjál neki, hogy nézze meg a hornyát. Úgy illik az ilyen lánynak. —• Nem az oka, hogy katonának vitték. Borcsa néni felnyitotta a pitvar ajtaját, megfogta Lidi kezét, s maga előtt belódította. — Itthon maradsz! Egy tapodtat sem megysz. Hadd jöjjön ő ide! Várta is akkor egész este Lidi, hogy eljöjjön. De nem jött. Nyíri Gábor uram nagyot vacsorált a fiával, s éjfélig hallgatta, hogyan élt három esztendeig, s mi történt vele abban a keves országban. Most már minden borzadalom nélkül meg lehetett hallgatni azt is, hogyan lőtték vállba a bosnyákok a fiút. Elmúlt, begyógyult a seb. — Hát Bán Lidivel hogy vagy? — kérdezte az öreg Nyíri Gábor. Nyíri Mihály belenézett a lámpásba. — Talán el is felejtett már. — Azt várd. Ott sivalkodik az emlékeztetője. — Maradt Lidire valami az apja után? — Az a kis ház, meg a kis föld. — Megélhet belőle? — kérdezte mogorván a legény, s nem is hallotta, amit az apja azután beszélt. Éjfélkor az öreg kihúzódott a házvégbe. Mindig el szokott aludni ilyenkor, mert tele volt gabnával a góré. Mihály még ott maradt az első házban egy kancsó savanyú karcsos mellett. Megzörgették az utczáról az ablakot. Mihály összerezzent, de aztán félrevonta a vászonfüggönyt, és felnyitotta a kis ablakot. — Én vagyok, Julcsa. Bocsáss be. Mihály csöndesen ment ki a kapuhoz. — Te is megjöttél Julcsa? Bementek a házba. — Nem tudok hova szállni, meg sokan ismernek is. Nem akarom, hogy valaki lásson ebben a faluban. Holnap majd korán haza megyek. Julcsa egy könnyű kézi batyut tett le a sarokba s leoldotta fejéről a kendőt. — Nem bírtam magammal Mihály, most hát itt vagyok. Egy bokor tövis fakadt meg a keblemben, és nagyon szúrt. Vagy talán a Luczifer lakik bennem. Adj egy harapás valamit. — Mikor érkeztél ? — kérdezte a legény vontatva. — Most este. A másik vonattal indultam utánad. Nem képzelted ugye! Nem vártál ugye! Nem tudok meglenni nálad nélkül. Mikor katonának vittek, utánad indultam, pedig tudtam, hogy nem szerettél. Veled voltam abban a kősziklás országban. Úgy muttattam, hogy Máté Gergely húzott maga után, pedig dehogy! Julcsa mohón falatozott. — Ott hagytad a kantint, Julcsa? — kérdezte Mihály, tompán és elgondolkozva. — Ha te nem vagy a kaszárnyában, mit keressek én ott; megszokott már szemem, szivem. Most szeretném tudni, hogy visszaküldesz, vagy sem ? — Itthon vagy te a szomszéd faluban, Julcsa. Julcsa oda könyökölt az asztalra, úgy nézett szemébe a legénynek. Szép tüzes fekete szem volt az. — Ebben a faluban pedig más van, — toldta meg Mihály mondását Julcsa. — Tudhatod, hogy mióta katona lettem, semmi közöm hozzá. Mindig velem voltál, te álltál közel én hozzám. A legény felhajtott egy pohár bort. — Rossz kedved van galambom, — folytatta Julcsa, le nem véve a villogó szemét Mihály képéről. — Ki boszantott meg? Nem szívesen fogadott az apád? Hát még engem hogy fogadnak majd oda haza. Miattad hagytam el a szülői házat és Máté Gergelyt okolják érte. Rólad nem is tudják, hogy szeretlek, mert titkoltam. Ha talán terhedve vagyok Miska, édes Miska... . Julcsa sírni kezdett, és újra faggatta, hogy mi veszi el a kedvét. — Csak pihentetem a kedvemet, — válaszolt a legény. — Most úgy sem trombitálnak. — Hej, mikor trombitáltak, ugye Miska! — szólalt meg sziláján Julcsa. — Mindig melletted voltam, akkor is, mikor Balog Pistát mellőled löt VIDÉK Szepesmegye tisztújítása deczember 18.án lesz és már javában folyik a korteskedés. A hírek azonban, melyek a megyei választásoknál a néppárt várható győzelmét illetőleg már több lapban megjelentek, meglehetős túlzottak. Igaz ugyan, hogy a néppárt az új választmányi tagok közt számos új erőt nyert, de ez a körülmény — mint jól értesült lőcsei levelezőnk nekünk írja — nem változtatja meg a megejtendő választásoknak se szellemét, se a személyeket. — A hangulat különben is arra enged következtetni, hogy uj ember kevés fog a tisztikarba bekerülni s a megürülő néhány állást részint előléptetéssel, részint pedig áthelyezéssel töltik be. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, nov. 30. A tegnapi vihar után ma általános elernyedés következett. Legfölebb aziránt érdeklődtek még az emberek, hogy mi lesz a Perczel-Andreánszkyaffaire-vel? A segédek ott szaladgáltak, tárgyaltak a Házban Minden lépésüket figyelemmel kisérték. De azért nem tudtak meg a segédektől semmit, így hát kénytelen volt a t. Ház beérni a költségvetéssel. Még mindig az »országgyűlés« rovat járta. Előzőleg Földváry Miklós rehabilitálta Pest megyét azok ellenében, amiket tegnap Gulner Gyula elmondott. Azután Hock János beszélt a sajtóról, melynek kinövéseit szintén a párturalmi rendszernek tudta be. Az öreg Pongrácz Károly gr. a »Nemzet« egy minapi czikkét olvasta fel és tiltakozott annak állításai ellen. Horváth Gyula végül kijelentette, hogy az ellenzék által beadott határozati javaslatokat nem fogadhatja el. Azután a költségvetés tárgyalását felfüggesztették és néhány kérvényt intéztek el. Ennél érdekesebbek voltak az interpellácziókra adott miniszteri feleletek. Perczel Dezső belügyminiszter Visontai Soma interpellácziójára azt felelte, hogy a sütőmunkások egyletét fel kellett oszlatnia, mert ott a büntető törvénykönyvbe ütköző dolgok történtek. Visontai kézzel-lábbal tiltakozott a válasz tudomásul vétele ellen, a Ház azonban ennek daczára tudomásul vette. Ugyancsak Perczel Dezső felelt a balmazújvárosiak ügyében is, kijelentve, hogy aki a balmazújvárosiak közül akart dolgozni, az mindenkor kaphatott munkát. Egyben pedig kijelentette, hogy Balmazújvárosból absolute senkinek sincs eszeágában sem, hogy kivándoroljon. A Ház ezt a választ is tudomásul vette. Erdély Sándor igazságügy miniszter felelt ugyancsak a balmazújvárosiakra vonatkozó interpellácziónak arra a részére, amely a hitbizományokra vonatkozott. Kijelentette, hogy sokkal fontosabb ez a kérdés, semhogy arra egy interpelláczió ötletéből felelhetne. A kormány foglalkozik a kérdéssel s ha ideje megjön, álláspontját közölni fogja. Miután a ház ezt a választ is tudomásul vette, az ülés véget ért. A képviselőház ülése. Kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök: Szilágyi Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Esterházy Kálmán gr. Illyés Bálint. A kormány részéről jelen vannak : Bánffy Dezső br. miniszterelnök, Lukács László, Perczel Dezső, Wlassics Gyula, Darányi Ignácz, Dániel Ernő, Josipovich Imre, Erdély Sándor, Fejérváry Géza br. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Pest megye rehabilitálása. Földváry Miklós Gainer tegnapi beszédével szemben konstatálni kívánja, hogy Pest megyében a bizottsági tagokat választó polgárok összeírása kifogástalanul, a tisztviselők minden beavatkozása nélkül folyt le. Bizonysága ennek az, hogy maga Galner köszöntötte föl a főispánt pártatlanságáért. (Derültség jobb felől.) Ismét a sajtó, Hock János Bartók és Holló indítványai mellett szólott. Hivatkozván arra, hogy ő is újságíró, hosszabb szakszerű értekezést tartott a sajtó romlottságáról, tisztátalanságáról, a közélet mocsarairól s mindezért a mostani párturalmi rendszert tette felelőssé. (Helyeslés balról). Pongrácz Károly gr. mulattatta ezután a Házat az ő kedves zsémbelődéseivel. Ezúttal a Nemzetre haragudott az öreg úr egy czikk miatt, amely az ő politikai színváltozásait kissé gyöngédtelen hangon tette szóvá. Személyes ügyének letárgyalása után csatlakozott Bartók indítványához. Horváth Gyula védelmébe vette a sajtót az ellenzék néhány szónokának túlzott támadásaival szemben. A magyar sajtó úgy hangjára, mint tisztességére nézve előnyben áll az európai sajtó túlnyomó részével szemben. A sajtó sokkal jobb tükre a magyar társadalomnak, mint a közélet egyéb orgánumai. Bartók javaslatát czéltalannak tartja és nem fogadja el. A választási törvény módosításáról szólva, a választójognak minden megszorítás és biztosíték nélkül való kiterjesztését veszedelmesnek tartja. A magyar intelligencia általános választójogát elfogadná, de ennek a jognak a nép minden rétegére való kiterjesztéséhez nem járulhat. A