Fővárosi Lapok, 1896. január (33. évfolyam, 1-30. szám)
1896-01-01 / 1. szám
t követik, azok millennáris programarsa körülbelül ilyen lészen. Árpád honfoglalása emlékére a magyar nép meg fogja tagadni az államnak a pénzét véradót, hadd legyen az ezer éves állam kénytelen finánczot, csendőrt, végrehajtót és katonaságot mozgósítni egy országos exekuczió foganatosításához. Szent István apostoli hivatását megtisztelendő, Ugrón 48-asai felszólítják az összes hecz-káplánokat, hogy kezükben a kereszttel bujtogassanak híveik közt, szítsák ezekben a passzív ellentállás szívósságát, fújtassák a fanatizmust a tettlegességig, ami a harcz propagandájának néhány fináncz agyonverését, a tettleges erő beavatkozását pár sortűzzel és tömeges sebesüléssel fogja jövedelmezni. Könyves Kálmán iránt való pietásból, ki Horvátországot a magyar koronához kapcsolta, föl kell vetni a horvát kérdést, s vele kapcsolatosan igénybe kell venni a nemzetiségi izgatók felajánlott szolgálatait, hogy a magyar nemzet mentül széttagoltabban ünnepeljen s el legyen rontva az egész millennium, mint amely csak a kormány műve s csak a kormány átkos érdekeit szolgálja. Minden igaz hazafi legszentebb kötelessége lesz ez idén botrányokat rendezni vagy azokban részt venni. Ez különben is jeruzsálemi András király bullájából foly, ki szentesítette a hatalomnak ellentállási jogát. E czélra botrányrendező bizottság fog alakulni, mely népszerűtlenné proskribált emberek ablakainak beverésén kezdi, s fejük beverésén folytatja. Hol végződik ez akció, a körülményektől függ. Elől jár jó példával a képviselőház, melynek első ülésén kimondandó az obstrukczió, s a permanenczia. A legtapasztaltabb gorombáteszek mondják ,felváltva a beszédeket, s a nyers szavakban való gyakorlottság megszerzése okáért tanfolyamokat vesznek régi csendbiztosoktól, penzionált altisztektől és hisztérikus kofáktól. Nemzeti érem fog alapíttatni érdemes férfiak jutalmazására, kik a legazemberezés, leszamarazás, vagy az előkészített leleplezés, esetleg egyéb inzultus, pofozkodás terén magukat leginkább kitüntették szenzácziós eredményekkel. S ha aztán sikerül egymásban önmagunkat utáltakká, az országot lehetetlen hírűvé, a nemzetet botrányfészekké tenni az egész világ előtt, akkor el van érve az akczió czélja, mert többé aligha akad jóravaló ember, ki az alkotmányos életben kormányra vállalkozzék. Íme a két János-arcz, a két ünnepi programm, a kétféle millennium. S még nincs eldöntve, hogy politikusaink melyiket választják. B. P. Lépteim zajára megmozdult, arra fordította a fejét és szörnyen reszkető kezével hívólag kezdett integetni felém. Hozzá mentem. Olyan volt ez az ember, mint egy kiaszott múmia. Csont és bőr. Fogatlan szája körül gyér szakáll és bajusz. Észre lehetett venni, hogy beesett, hályog takarta szemeivel csak néz, de nem lát. Hosszú kormos ujjaival megtapogatta ruhámat. — Volt már itt az úr?... kérdő rekedt halk hangon. — Nem. — Üljön hát ide mellém. Mindent megmutatok önnek. Nézze meg jól. Aztán majd elmondom, hogy esett ez a dolog. Várjon, hadd keljek föl. Az nem megy olyan könnyen . . . Nyolcvan esztendős vagyok . .. Gazdag ember voltam .. . nagyon gazdag. De előbb nézzen meg mindent. — A vén ember lassan föltápászkodott, kivett a zsebéből egy csomó kulcsot, fölnyitotta a pincze ajtót, s előre tuszkolt engem. Sajátságos berendezésű sziklabarlangba léptünk. Közvetlenül a küszöb előtt egy nagy barnára mázolt koporsó állt, e fölirással: »Itt nyugszik Wendler Ferencz. Született 1814 junius 29-ikén, meghalt ...« a dátum nem volt kitöltve. Akoporsó felett egy régi, roncsolt kakukkos óra függött, melynek mutatói 11i 11-et jeleztek. A koporsó lábánál darab gyertya és gyufa volt. Az öregember bizonyos parancsoló hangon intett: — Gyújtsa meg a gyertyát, és menjen előre. Engedelmeskedtem, s némi elfogultsággal, de mégis kíváncsian tekintettem körül, keresve hogy hova menjek ? A háttérben, jobbra is, balra is mintegy másfél öl magasságú, sötét nyílást pillantottam meg, s visszanéztem az öregre, ki mint valami mozgó csontváz állt a külső ajtó küszöbén, kedvetlenül kiáltva rám: — Menjen be hát! Menjen be!... Egészen,... Érdemes megnézni, mert amíg ez a világ világ lesz, addig ez az emlék állni fog! Dicsértessék a boldogságos Szűz neve ! . . . Ezeket mondva kiterjesztette sovány kezeit, mintegy áldást osztva, s csapkodni kezdte a sziklafalat. Nem vagyok ijedős, de e pillanatban a hideg végig futott a hátamon. Teljesen elhagyatva egy magas hegy csúcsán, honnan a legerős An0atás sem hallatszik le a faluba, valaki kriptaszer sirüregben, kezemben egy darabka gyertyával talán egy őrült társaságában, ki, megeshetik, hogy a következő perczben rám zárja az egyetlen kijáratot s ott hagy pusztulni!... Megdermedve álltam néhány perczig, de az öreg hátam mögött tátogatta száját, oly hangosan véve lélekzetét, hogy még a csuklását is hallottam, gy hályogos szemirj o]g ^ rancsolóan nézett hogy végre is beléptem az-:reg^e Hosszú, keskeny fc^-, volt az, mely félkör alakban* vissza vezetett a másik végén a barlang előrészébe, épnek mint egy oltár mögött, a kemény gránit falak fel voltak aggatva hervadt koszorukkal. Minden perezben vártam, hogy valami^ emeF ' ^ontvázbAhstronp'ri lélegzeten!* is elfulladt. Végre kiértem megint a barlang másik sarkába, a koporsó mellé. Az öreg már várt reám. — Látta azt a nagy mun- FŐVÁROSI LAPOK______ BELFÖLD. Uj főispánok. Már tegnap megírtuk, hogy a király Hont vármegye valamint Selmecz és Bélabánya városok főispánjává Horváth Bélát, Versecz város főispánjává pedig Páffy Elemért, országgyűlési képviselőket nevezte ki. A két főispán kinevezési okiratát a hivatalos lap mai számából átvesszük az alábbiakban: Magyar belügyminiszterem előterjesztésére Horváth Béla országgyűlési képviselőt Hont vármegye, valamint Selmecz- és Bélabánya szabad királyi városok főispánjává kinevezem. Kelt Bécsben, 1895. évi deczember hó 29-én. Ferencz József, s. k. Perczel Dezső, s. k. Magyar belügyminiszterem előterjesztésére Pálffy Elemér országgyűlési képviselőt Versecz törvényhatósági joggal felruházott város főispánjává kinevezem. Kelt Bécsben, 1895. évi deczember hó 29-én. Ferencz József, s. k. Perczel Dezső, s. k. Horváth Béla 1859-ben született Felső- Túron, Hontmegyében. Miután a budapesti egyetemen elvégezte jogi tanulmányait, báró Majthényi László főispán mellett titkár lett. Az 1884 ik évi megyei restauráczió alkalmával az Ipolyságban egyhangúlag megválasztották főszolgabirónak. Horváth csak három évig viselte ezt a hivatalát, mert 1887-ben az ipolysági választó kerület megválasztotta őt országgyűlési képviselőjének s ez idő óta a képviselő - testületnek egyik rendkívül tevékeny tagja volt. Pálffy Elemér 1856-ban született Aradon. Bután Aradon elvégezte a gimnáziumot, beiratkozött a budapesti egyetemen a jogi fakultásra. Temes vármegye főispánja 1879-ben Pálffyt a vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé nevezte ki. Egy évvel később ugyanaz a törvényhatóság árvaszéki ülnökévé választotta meg Pálffyt, aki 1883-tól 1892-ig a fehértemplomi kerületnek volt főszolgabirája, azóta pedig ugyanennek a kerületnek képviselője az országgyűlésen. A ki nem lehet képviselő. Sima Ferencz orsz. képviselő nincs fölvéve a választók névjegyzékébe. . Az a váratlan szerencse érte tehát az országot és a magyar képviselőházat, hogy Sima Ferencz, az országgyűlés feloszlatása után nyugalomba vonul. . Samassa pásztorlevele. Samassa József egri érsek ma bocsátotta ki millennáris pásztorlevelét, a melyben igaz hazafias hangon visszaemlékezve hazánk ezredéves történetére, kifejezi bizodalmát, hogy a jövendő mindenkép méltó lesz a múlthoz. Mily eredményeket, mily sikereket s vívmánykg ért el pedig intézményeinek uralma alatt nemzeti mondja az érsek, — évezredes fennállását ünnepelve országos kiállításban mutatja be. Mint várható, az emberi észnek az élet szükségletei s kényelmeire megalkotott sok és nagyszerű művei tárulandnak elé haladásnak, művelődésnek bámulatos nagy művei. Fönséges látvány ragad meg, az emberi s az ész igazi megdicsőülése, hol az összes természességeit, hatalmát feltárja. Ki láthat a jövőbe? Tapasztalati igazság, hogy minden állam fiarmadásának biztosítékai ugyanazok, melyekre megölásakor helyezkedett. Isten kegyelme mellett I . fennállásának, boldogulásának alapját és Biztosítói : szintén ugyanazon erőforrásokban és tényezőkben halt meg, melyekből élete, fejlődése, virágzásra kelt ezek: vallásossága, hon- és szabadságszeretete. A jelen és jövő bajainak elhárítására legbizt mód a társadalmat Krisztus tanainak oltalma alá élvezni, melyek minden fájdalomra it nyújtva, az elmébe fényt árasztva egyszersmind a nemzeteket is sokkal biztosabban megvédik, mint a törvények fegyverek. Hisz hol van bármely államnak az a törvényt mely csak távolról is összehasonlítható lenne az és felebaráti szeretetről szóló Krisztusi parancssal?! Ebben gyökerezik a legfőbb, legmagasabb kölcstan, mert az igazi jó, becsületes életnek egyedüli alapfeltétele, ha azokat szeretjük, a miket szeretni kell, s akkép szeretjük, a mikép szeretnünk kell — Istent tehát és felebarátunkat, vagyis minden embertársunkat. 1896. január 1. Szerda.