Fővárosi Lapok 1901. március (9-13. szám)
1901-03-03 / 9. szám
130 FŐVÁROSI LAPOK a színház által nyújtott műélvezetben. Vendégséget csak a dúsgazdagoknál éppen divatban levő módon, többé-kevésbé cifrán és költségesen tudnak adni, bár ezzel megzavarják saját háztartásuk egyensúlyát és túlságosan költséges viszonzásra kényszerítik kevésbé módos ismerőseiket is. És ez mind nem hencegés, feszítés, vagy legalább nem pusztán és nem mindig az. A babonás fényűzők nem kívánják, hogy gazdagabbaknak tartsák őket, mint amilyenek, sőt gyakran éppen nem kedvező anyagi helyzetüket egészen nyíltan feltárják ismerőseik előtt. Fájlalják a kiadásokat, melyekbe magukat verniök kell, de azért megteszik, mert azt hiszik, hogy ők nem cselekedhetnek máskép. Csakis ők nem, mert más, még náluknál előkelőbb, vagyonosabb ember is tekintélyének minden csorbulása nélkül utazhat második osztályon, ülhet társaskocsira, adhat pörköltvacsorát. De ők egyes takarékossági rendszabályok által egyszeriben nevetségesekké, megvetettekké lennének, kivenné őket a társadalomból egy a nyíltan jelentkező közvélemény mögött lappangó titkos hatalom. Ez pedig már határozottan babona. Amint egyes régibb emberek a természet ismert hatású erői, a nap melege, a téli hideg, az esők, a szelek stb. mögött titkos erőket sejtenek, melyek ellenségesen lépnek fel azok irányában, akik tizenhárman ülnek asztalhoz, vagy más titokzatos szabályokat tévesztenek szem elől, úgy az újabb babonák hívői is titkos áramlatokat, bizonyos áldozatokat, kérlelhetetlenül követelő szellemeket sejtenek a társadalom nyíltan működő tényezői, a társadalmi állás és tekintély ismert feltételei mögött. Egyike a legelterjedtebb társadalmi babonáknak okozza azt, hogy nagyon sok úri család katonaköteles fiait a lovassághoz adja önkénteseknek, holott jövedelem híján csak tőkéje, vagyona megtámadásával képes a több ezer forintra menő költséget fedezni, melylyel egy huszár-önkéntesi év jár. A lovas-katona szolgálata sokszor kellemesebb, változatosabb és sokszor veszélyesebb, mint a gyalogosé — ami mind elég ok arra, hogy az ország arisztokráciáját képező családok fiai ezt a fegyvernemet válaszszák. De miután a lovasszolgálat a mai körülmények között annyira költséges, bizony kár kevésbé vagyonos úri családoknak súlyos áldozatokat hozni azért, hogy fiuk egy évig zsinórosan járhasson A hazának ezzel bizonyára kevesebb szolgálatot tesznek, mint amennyi kárt okoznak azzal, hogy saját vagyonosságukat, a nemzet vagyonosságának egy elemét, aláássák. A fényűzési babonáknak egyáltalában megvan más babonákkal közösen az a jellemző tulajdonságuk, hogy ártalmasak és veszélyesek. Vagyonát eltékozolhatja a pazarló kéjenc, a nagyravágyó hencegő is, de az egyik legalább élvez, a másik pedig egy ideig örül képzelt tekintélyének. De a babonás fényűző egy képzelt kényszer hatása alatt prédálja el vagyonát, vagy költi el legalább jövedelmét oly módon, hogy élvezetekre, művelődésre, sőt a rendes szükségletek kellő kielégítésére sem marad elég pénze. Hölgyeim és uraim, akik tisztességes családokból származnak, elismert társadalmi állásai bírnak, soha becstelen, vagy erkölcstelen dolgot el nem követnek ! Költsék el jövedelmüket úgy, hogy abból minél több kényelmet és jólétet élvezzenek. A legkisebb valódi előnyt se vonják meg maguktól azért, hogy valamire többet költsenek, mint amennyinek valóban hasznát látják. Higgyék meg, nem fognak rosszul járni; a közvélemény mögött sejtett kapzsi szörnyeteg nem fog megmozdulni. Nem fognak annyi alázatos, ravasz, alapjában gúnyos bókban részesülni, de nyugodtabban teljesíthetik kötelességüket maguk, családjuk és felebarátaik iránt, műveltebbek, vagyonosabbak lesznek és emelkedni fognak a köztiszteletben ! dr. Farkas Geiza, a Királyleányról Király leányról álmodoztam : Sz elém jöttél te, édesem ; Én néked hű szerelmet hoztam. S uj álmokat te énnekem. És látod im, valóra válóttalmunk egy röpke perc alatt! Mire szivünk sokáig vágyott: Meghozta mind egy pillanat .. . dl/’ ~F Elek Alfréd