Fővárosi Napló, 1950 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1950-01-05 / 1. szám

tsgo­mmsr 5. A politikai oktatásban elért sikerek jótékony hatást gyakorolnak a hivatalok munkájára Az Izvesztija írja: A szovjet hivatalok élenjáró tiszt­viselői öntudatosan, alkotómódon dol­­goznak. Idegen tőlük a mechanikus irodai munka, amelyben a hivatalos iratok elkészítése öncéllá válik. A pa­pírhegyekben elmerült és az élettől elszakadt bürokratákat nem tűrnek meg hivatalukban. A kritika és ön­kritika segítségével leleplezik őket, mint olyan embereket, ak­i akadályozzák népünk alkotó munkáját és szégyent hoznak államapparátusunkra. A szov­jet tisztviselő ereje a bolsevik párt politikájának, a szovjet rendszer ezen életalapjának megértésében, e poli­tika tudatos megvalósításában, a dol­gozókkal fenntartott szilárd kapcsola­tokban rejlik. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy „minél magasabb az állami és párt­munka valamely ágazatában a dol­gozók politikai színvonala és a marxi­leuiai elmélet elsajátítása, annál ma­­gasabbrendű és gyümölcs­űzőbb maga a munka, annál hatékonyabbak a munka eredményei.. A szovjet hivatalok tisztviselői — legyenek azok kommunisták, vagy pártonkívüliek — a pártszervezetek vezetése alatt állhatatosan magukévá teszik a politikai ismereteket. A marxi­leniai elmélet tanulmányozása, Lenin és Sztálin munkáinak tanulmányozása életbevágó szükségletté vált állam­­apparátusunk magasabb és alacso­nyabb beosztású munkásai számára. Nálunk minden feltétel biztosítva van arra, hogy szellemileg minden munkás gyarapodhasson, hogy mind mélyebben megérthesse a szocialista társadalom fejlődésének törvényeit, hogy mind mélyebben be­hatolhasson a szovjet építés elméle­tébe és gyakorlatába. A marxizmus­­leninizmus elméletének elsajátítására, valamint a szakmai ismeretek elmé­lyítésére csupán óhajtást, állhatatos­ságot és jellembeli szilárdságot kell tanúsítani a cél elérése iránt. A helyi intézmények gyakorlatából vett számos eset arról tanúskodik, hogy a szovjet tisztviselők ugyanúgy, mint az egész nép gazdag eszmei életet élnek. A tisztviselők poitikai oktatásában elért sikerek igen jótékony hatást gyakorolnak a hivatal egész mun­kájára-Más nép nem is lehet Ha ugyanis az emberek tanulnak és rosszul dolgoz­nak, ez azt jelenti, hogy a politikai oktatást helytelenül szervezték meg. A politikai oktatás nem öncél, hanem eszköz arra, hogy a hivatal munkája napról-napra javuljon és megfeleljen a követelményeknek, amelyeket a Párt és a kormány támaszt vele szemben. A szovjet hivatalok vezetői a legköz­vetlenebbül érdekeltek abban, hogy a nekik alárendelt munkások politikai­lag fejlett, képzett emberek legyenek, akik öntudatosan és önfeláldozóan tud­nak dolgozni a Párt és a kormány által rájuk bízott feladatok teljesíté­séért. Az állami szervek munkája igen sokrétű. Az élet új, bonyolult felada­tokat tűz eléjük. Az elért színvonalon maradni annyit jelent, mint elma­radni. Ezért minden szovjet tisztviselőegyüttes előtt teljes élességében áll a kér­dés, hogyan emeljék minden egyes munkásuk szakmai és politikai elő­képzettségét, amelyről természete­sen mindenekelőtt hivatalaink párt­­szervezeteinek kell gondoskodnia. Sok szovjet munkás nem rendelke­zik elegendő elméleti előképzettséggel ahhoz, hogy a jelenlegi követelmé­nyek színvonalán állhatna. Súlyosan tévednek azok az elvtársak, akik an­nak idején elvégezték iskolájukat és ezen az alapon felmentve érzik ma­gukat azon kötelesség alól, hogy emel­jék szakismereteiket. Dicsőséges né­pünk munkásai közül senkit sem lehet felmenteni az alól a kötelezettség alól, hogy fejlődjék, hogy szakadatlanul tökéletesedjék. A szovjet társadalom­ban nincs becsülete a semmittevőknek, a szűklátókörű embereknek, akik nem látják fejlődésünk távlatait­. Gyakorlatunkban azonban még akad­nak ilyen elmaradott munkások. Van Leningrádban például egy „Lengoro­­formlénie“ nevű tröszt, amelynek­­hi­vatalaiban mintegy 500 ember dolgo­zik. E hivatalok tisztviselőinek politi­kai nevelése igen alacsony színvona­lon áll. Rossz példát nyújt aláren­deltjeinek Beselov, a tröszt igazga­tója. „Meglepő könnyelműséggel mond­ja: „Hogy hogy tanulnak a tisztvise­lők, nem tudom, magam nem tanulok, mert két helyen dolgozom egyszerre. Megérti-e Beselov elvtárs —■ kérdi az Izvesztija cikkírója —, hogy a po­litikai oktatással szemben tanúsított és a szovjet dolgozóhoz méltatlan és tűrhetetlen hanyagságnak nem lesz jó vége? A bolsevik párt szakadatlanul arra törekszik, hogy minden szovjet munkás helyzete magaslatán álljon, hogy példát mutasson a rábízott ügy­gyel szemben tanúsított magatar­tásra, hogy kérlelhetetlen legyen a bürokratizmussal szemben és fáradha­tatlanul harcoljon az államapparátus tökéletesítéséért. Kádereink csakis olyan feltételek között tudnak eleget tenni e követel­ményeknek, ha állhatatosan magukévá teszik a marxizmus-leninizmust, ha alkotómódon, vagyis úgy sajátítják el azt, hogy Marx—Engels—Lenin—Sztá­lin nagy tanítása minden vezetőnk, minden munkásunk számára igazi cselekvési vezérelv legyen, a párt és a kormány által eléjük tűzött felada­tok megoldásánál. Néhány szó a faliújságokról A faliújságok jelentősége és fon­­tossága, függetlenül a napilapok és heti sajtóorgánumok számától, terjedelmétől, min­őségé­től, értékétől és iránymutatásától, nem csökken s elhanyag­olása magán hordja a faliújság felelősök felelőtlenségét, pongyola magatartását. Sa­jnos, ez a szigorú, de tárgyilagos állásfoglalás számos hivatalra és üzemre, nem célzás, de telitalálatként hat. Nem egy helyen láthatunk többnapos portól szürkülő, végesség idejét múlt cikkeket, vagy sárguló, ollózott lap­­szemelvényeket. Ezeknek a faliújsá­goknak a felelősei nem tanának lépést az élettel s a rohanó idő mö­gött, tehetetlenül tapogatóznak. S most, amikor óránként vál­tzik a világ arculata, a maguk s dolgozó társaik számára, nem tudnak sem­mit leolvasni róla. Persze, mindez a hanyagság ko­­rántsem­ általánosítható. A kerület­­ben járva, szobros helyen minden­nek az ellenkezője is­ észlelhető. A XIV. kerületi elöljáróság Párt-fali­újságját, de a szakszervezeti, az MSZT, a Szabadságharcos Szövet­ség, a sport-faliújság, valamint egyik-másik szeminárium faliújság­ját az elöljáróság dolgozóinak ál­landó olvasótáborán kívül, naponta száz és száz érdeklődő olvassa figye­lemmel az ügyfelek közül, mert külső formája, tartalma s nem utolsó sorban a cikkeknek heten­ként történő kicserélése, az olvasók érdeklődését állandóan napirenden tartja. Ki kell emelni az Elöljáróság Párt-faliujságjának művészi és ötle­tes rajzolóit, Hetényi és Lengyel elvtársakat FŐVÁROSI NAPLÓ Milyen szempontok szerint készítse el Budapest 22 kerülete a háromhónapos munkatervet Abból az alkalomból, hogy Buda­pest 22 kerülete hozzákezdett há­romhónapos munkatervének meg­valósításához, Berkes Lajos, a IX- ker. községpolitikai bizottság tit­kára összeállította azokat a szem­pontokat, melyek szerint legmegfe­lelőbbnek látszik a munkatervek el­készítése. A tervek jó elkészítése fontos feladat, közöljük tehát Ber­kes Lajos szempontjait, szóljanak hozzá minél többen, hogy jövőben egyre inkább meg tudjuk javítani munkaterveinket Berkes Lajos fontosnak tartja, hogy a kitűzött feladatokat foglalják pontokba és részleteiben is dolgoz­zák ki, minden pont előtt magyará­zatot adva arra is, hogy miért vált szükségessé annak a tervbe való fel­vétele. Lényeges szerinte, a tervek előkészítésénél, hogy a hivatalvezető vonja be az összes dolgozókat, hogy azok magu­kénak érezzék a tervet, tudják, hogy abból mit kell nekik és munkatársaiknak megvalósítani. Éppen ezért fontos minden egyes pontnál a felelősök kijelölése is. Persze a terv csak akkor jó, ha a többi hivatalrészek, hivatalok és ügycsoportok munkatervével szoros kapcsolatban áll. Az általánosság­ban való felsorolást, munkafegye­lem megjavítása, fokozott takarékos­ság, kerülni kell. Pontosan kell megállapítani, hogy mit mikor és milyen időpontra kívánunk végre­­hajtani. A határidőket tehát gondos mér­legelés alapján kell megállapítani és Berkes Lajos azt is javasolja, hogy a határidőket a munkatervben szí­nes ceruzával húzzák alá s fektes­senek fel külön határidő naplót is és azt kisérjék naponta figyelem­mel. Szerinte ebbe a naplóba kell bevezetni az időben, vagy idő előtt befejezett munkálatokat, valamint azokat az előre nem látott és így a munkatervben sem szereplő felada­tokat, melyeket a három hónap fo­lyamán a hivatal teljesített. Fontos­nak tartja, hogy az egyes hivatalok és ügy­csoportok minden rész­feladatot bontsanak szét és hogy minden egyes előa­dó tudja: neki mikor, mit kell elvégeznie- Helytelennek tartja, ha­­ minden egyes kérdésnél a hivatalvezető van felelősnek feltüntetve. A felelősök kijelölésénél is az egyéni felel­ősség kiterjesztésének elvét kell figye­lembe venni. Persze az általa felvetett szempon­­tok nagyjából helyesek és ha egy­két más szemponttal is kiegészítjük, akkor előttünk állnak azok a felté­telek, amelyeknek megvalósításával valóban jó tervet lehet elkészíteni- Fővárosunk közigazgatásának mos­­tani szakaszában ez a kérdés ko­moly jelentőséggel bír. Érdekes volna, ha minél többen mondanák el észrevételeiket a munkatervek el­készítésével kapcsolatban. Hogyan lehet a közigazgatási munkát előre tervbe venni? Hogyan kell a munka­terve­t gyakorlatilag elkészíteni? Hogyan sikerül a tervet megvalósí­tani? Milyen előre nem látott aka­dályok merülnek fel? Hogyan kell a tervet rugalmassá tenni? Ezek mind-mind olyan kérdések, amelye­ket érdemes tisztázni. Hasznos volna az is, ha a hivatalvezetők elmonda­nák: mennyiben tudnak támaszkodni az előadókra a munkaterv elkészíté­sénél és viszont, ha a dolgozók mon­danák el, hogyan teszik számukra lehetővé a terv elkészítésében való részvételt. Értekezlet elé viszik-e a tervet ? Elhangzanak-e hozzászólá­sok, történik-e változtatás a terven? Minél több hozzászólás érkezne e kérdéshez, annál világosabban áll­nának előttünk feladataink a követ­kező munkaterv összeállítása előtt és annál könnyebben tudnánk menet­közben is alkalmazni azokat a hasz­nos tapasztalatokat, amelyeket a Fővárosi Napló hasábjainak útján egymástól nyerhetnénk. Hozzászólás a pocsékoláshoz... A Fővárosi Naplóban megjelent egy cikk arról, hogy a városházán 350 al­tiszt pocsékolja a tüzelőt. Én a pocsé­kolást sok kartársammal együtt, min­den téren mindig elítéltem, ezért a fenti vádat általánosítani nem szabad. Azonban azt javasolom a gondnoki hivatali kartársaknak, hogy ha valahol pocsékolást észlelnek, tegyenek róla az illetékes helyen jelentést. És ame­lyik kartársra rábizonyosodik a po­csékolás ténye, megérdemli, hogy meg­büntessék. Mert a pocsékolás, az sza­botál­ás. Fazekas Viktor, altiszt MELEG SZERETETTEL és forró elvtársi üdvözlettel köszöntjük fővárosiunk új közigazgatási dolgo­­zóit. Január 1-ével hazánk fővárosa közigazgatási egység lett és ezzel a régi peremközségek és peremvárosok lakóinak jogos óhaja teljesült. A meg­növekedett főváros megnövekedett feladatok elé állít mindannyiunkat. Közel 1.700.000 dolgozó mindennapi életét irányítjuk és nem kis mértékben rajtunk múlik, hogy ez az élet napról-napra szebb, jobb és könnyebb legyen. Mi, városházi dolgozók lelkesedéssel készülünk erre a megnövekedett feladatra és tudjuk, hogy az új kerületek közigazgatási dolgozóinak segítségével ezt a feladatot sikeresen fogjuk megoldani. Az új főváros közigazgatási dolgozói, a kerületi elöljáróságok és a vá­rosháza egy hatalmas üzemet képez, amelyben igaz, hogy nem termelő mun­kát végzünk, azonban a mi jó munkánk nagyban elősegítheti a termelő üze­mek munkáját. A különböző hivataloknak a városházán és a kerületekben, mint a fogaskerekeknek kell egymásba kapcsolódni és ha valahol a legkisebb hiba történik, az egész közigazgatásunk bizonytalanná, ingadozóvá válik. Világosan adódik ebből, hogy az egyes kerületeknek egymással és a város­házának a kerületekkel szorosan együtt kell működni, megismerni és segíteni kell egymást. Ha ezt a zavartalan együttműködést biztosítani tudjuk, akkor közigazgatásunk jól fog működni és töretlen vonalban halad majd abban az irányban, hogy valóban népi közigazgatássá váljék. Bízunk abban, hogy Pártunk vezetésével ezt a komoly feladatot jól oldjuk majd meg, most már csak az szükséges, hogy a közigazgatás összes dolgozói kövessék a Magyar Dolgozók Pártjának útmutatását, melynek segítségével közigazgatási vonalon is építjük a szocializmust. Budapest, 1950 január 1. A VÁROSHÁZI SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁG 3 r a helyen normák kialakítása • F 1 a munka minőségének javítása Ia 1 • az egyéni felelősségvállalás fokozása la a • a szocialista ellenőrzés megvalósítása Munka­versenyben a közigazgatási dolgozók A közigazgatásban hivatalosan meg­hirdetett munkaverseny nincs. Az egyes hivatalokban a dolgozók mégis munkaversenyt kezdeményeztek, ezzel is igazolva, hogy a mi dolgozóink szeretik a versenyt és hogy a verse­nyen keresztül is a munka megjavítá­sára törekszenek. A XI. ker. elöljáró­ságon 1949 szeptemberében egy szak­­szervezeti napon vitát folytattak ar­ról, hogy helyes-e versenyt szervezni. Döntsön a gyakorlat — mondották és a versenyfeltételek összeállítását a párttitkár, a SzB-titkár és az elöl­járó megkezdte. Kidolgozták az egyes munkafolyamatok normáit, a feltéte­leket értekezleten ismertették s a dol­gozók hozzászólásai után papírra vetve, minden elöljárósági alkalma­zottnak kezébe adták. Október 1-én megindult a verseny. A dolgozók többsége megértette a feladatot és jó munkával szolgálta a verseny ügyét. Bár a versenybizottság csupán nyolcszor ülésezett, mégis kéz­ben tudta tartani a verseny irányítá­sát és ez annak köszönhető, hogy a Párt és a szakszervezet mellett az elöljáró is állandóan figyelemmel kí­sérte a verseny folyását és minden támogatást megadott a siker érdeké­ben. Jó volt a verseny propagandája is, állandóan ralitáblán tették közzé az eredményeket. A verseny első, kéthónapos szaka­szában a mérnöki hivatal 136 szá­zalékos teljesítményt ért el, de a segédhivatal, a nyomozók, az ipar-, munkakönyv és számvevőség teljesítménye is 100 százalékon felül volt. Az egyéni versenyben Krasznai Andor főmérnök 163,5 százalékos, Vez­­már Éva lakáselőadó 119 százalékos, Szekeresné dr. Beck Éva tisztiorvos 113 százalékos átlageredményt ért el. A verseny kezdetekor a versenybi­zottság azt remélte, hogy pontos ké­pet kap az osztályok és előadók mun­kájáról, s a verseny során valóban sokkal világosabban megmutatkozott az egyes előadók munkája. Azt re­mélte­­ továbbá, hogy a verseny meg­gyorsítja a munka végzését és újítá­sokra fog serkenteni, s ez a remény valóra is vált. A versenybizottság további feladatá­nak tartja a versenymozgalom to­vábbi kiszélesítését a sztálini felaján­lások tapasztalatai alapján, a verseny­szervezés és kiértékelés decentralizá­lását az ügycsoportvezetők útján,­va­lamint azt, hogy a verseny állásáról állandóan a legpontosabban tájékoz­tatja a dolgozókat. Emellett feladatá­nak tekinti, hogy tovább tökéletesítse a versenyt. Cél: a helyes normák kialakítása, a munka minőségének javítása és az egyéni felelősség­vállalás foko­zása, valamint a szocialista ellen­őrzés megvalósítása. A XI. ker. elöljáróság versenymoz­­galma nem áll egyedül a főváros köz­­igazgatási dolgozóinak körében. Át­­adták tapasztalataikat a VIII. ker. elöljáróság dolgozóinak és ennek alap­ján november 1-vel a VIII. ker. elöl­járóságon is megindult a verseny. A normákat a XI. ker. terv szerint álla­pították meg, de saját tapasztalataik alapján menetközben megváltoztatták. Azt tervezték, hogy legalább a dol­gozók 40 százalékát bekapcsolják a versenybe. Az eredmény az lett, hogy a dolgozók 55,3 százaléka, 167 alkal­mazott vett benne részt. A 4 verseny első részében az 5 százalékos iroda­szermegtakarítás helyett 11 százalékos megtakarítást értek el. A telefonnal való takarékosság terén azt vállalták, hogy a beszélgetések számát az utolsó három hónap átlagához (3998) vi­szonyítva, november hónapban 3200 alá csökkentik. Az eredmény 3439 beszélgetés volt 16.2 százalékkal kevesebb, mint az előző három hónapban, de 7.7 százalékkal több, mint tervezték. Az eredmények ki­értékelése alapján a VIII. ker. ver­senybizottság azt állapította meg, hogy csökkent az ügyek elintézésének ideje, a határidőket meg lehetett rövi­díteni, növekedett a takarékosság, megszilárdult a munkafegyelem és helyes munkaerő-átcsoportosítások ré­vén tovább lehetett küzdeni a kapun­­belüli munkanélküliség ellen. A munkaverseny segítségével ugyanis ellenőrizni tudják, hogy ki milyen munkát végez. A versenyszellem a dolgozókat a munkaidő fokozott ki­használására készteti, s ugyancsak jó hatással van a verseny az ész­­szerűsítő mozgalom terjedésére és a kollektív szellem kialakulására. A Vili. ker. és a XI. ker. verseny­­bizottság jelentéséből láthatjuk, hogy bár a helyes normák megállapítása olyan feladat, amellyel dolgozóink hiba nélkül megbirkózni nem tudnak — a dolgozók munkakedve és ver­­senyszeretete előbb-utóbb arra készteti majd a szakszervezeti szerveket, hogy hivatalosan is foglalkozzanak a köz­­igazgatási munkaverseny kérdéseivel. Mint sok más kérdésben, ebben is az lenne a legdöntőbb segítség, ha mi­nél több anyagot kaphatnánk a Szov­jetunió közigazgatási alkalmazottjai között folyó szocialista munkaverse­nyekről. A városházán nincsen kerékpármegőrző A nyár folyamán nap, mint nap láthattuk, hogy kollegák és kollega­nők kerékpárral a vállukon mennek fel az emeletre. Arra a kérdésünkre, hogy miért teszik ezt, azt felelték, hogy nincs megőrzőhely, ahova a kerékpár­jukat elhelyezhetnék. Azzal a kérelem­mel fordulunk a Szakszervezeti Bizott­ság elé, hogy részünkre kerékpármeg­­őrzőt létesítsenek. Kérelmünket alátámasztjuk azzal, hogy sokan vannak közülünk, akik kerékpárral járnának be munkahe­lyükre és csak az tartja vissza őket, hogy nem tudják elhelyezni járművü­ket. Hogy konkrét példát mondjunk:­ ügyosztályunkon van egy elvtárs, aki sérvoperációja ellenére is kénytelen ke­rékpárját a második emeletre felhozni. A megőrzéssel kettős célt érhetnénk el: 1. Kartársainkon segítünk, akik a melegebb idők beálltával a zsúfolt vil­lamosok helyett kerékpáron, vagy mo­torkerékpáron szeretnének munka­helyükre eljutni. 2. Egy vagy több arra rászoruló idősebb elvtársat juttathatnánk jobb megélhetéshez. A VIII. Ügyosztály dolgozói. 4 A Szovjetunió példája nyomán előre az ötéves terv megvalósításáért!

Next