Fővárosi Napló, 1950 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1950-01-05 / 1. szám
tsgommsr 5. A politikai oktatásban elért sikerek jótékony hatást gyakorolnak a hivatalok munkájára Az Izvesztija írja: A szovjet hivatalok élenjáró tisztviselői öntudatosan, alkotómódon dolgoznak. Idegen tőlük a mechanikus irodai munka, amelyben a hivatalos iratok elkészítése öncéllá válik. A papírhegyekben elmerült és az élettől elszakadt bürokratákat nem tűrnek meg hivatalukban. A kritika és önkritika segítségével leleplezik őket, mint olyan embereket, aki akadályozzák népünk alkotó munkáját és szégyent hoznak államapparátusunkra. A szovjet tisztviselő ereje a bolsevik párt politikájának, a szovjet rendszer ezen életalapjának megértésében, e politika tudatos megvalósításában, a dolgozókkal fenntartott szilárd kapcsolatokban rejlik. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy „minél magasabb az állami és pártmunka valamely ágazatában a dolgozók politikai színvonala és a marxileuiai elmélet elsajátítása, annál magasabbrendű és gyümölcsűzőbb maga a munka, annál hatékonyabbak a munka eredményei.. A szovjet hivatalok tisztviselői — legyenek azok kommunisták, vagy pártonkívüliek — a pártszervezetek vezetése alatt állhatatosan magukévá teszik a politikai ismereteket. A marxileniai elmélet tanulmányozása, Lenin és Sztálin munkáinak tanulmányozása életbevágó szükségletté vált államapparátusunk magasabb és alacsonyabb beosztású munkásai számára. Nálunk minden feltétel biztosítva van arra, hogy szellemileg minden munkás gyarapodhasson, hogy mind mélyebben megérthesse a szocialista társadalom fejlődésének törvényeit, hogy mind mélyebben behatolhasson a szovjet építés elméletébe és gyakorlatába. A marxizmusleninizmus elméletének elsajátítására, valamint a szakmai ismeretek elmélyítésére csupán óhajtást, állhatatosságot és jellembeli szilárdságot kell tanúsítani a cél elérése iránt. A helyi intézmények gyakorlatából vett számos eset arról tanúskodik, hogy a szovjet tisztviselők ugyanúgy, mint az egész nép gazdag eszmei életet élnek. A tisztviselők poitikai oktatásában elért sikerek igen jótékony hatást gyakorolnak a hivatal egész munkájára-Más nép nem is lehet Ha ugyanis az emberek tanulnak és rosszul dolgoznak, ez azt jelenti, hogy a politikai oktatást helytelenül szervezték meg. A politikai oktatás nem öncél, hanem eszköz arra, hogy a hivatal munkája napról-napra javuljon és megfeleljen a követelményeknek, amelyeket a Párt és a kormány támaszt vele szemben. A szovjet hivatalok vezetői a legközvetlenebbül érdekeltek abban, hogy a nekik alárendelt munkások politikailag fejlett, képzett emberek legyenek, akik öntudatosan és önfeláldozóan tudnak dolgozni a Párt és a kormány által rájuk bízott feladatok teljesítéséért. Az állami szervek munkája igen sokrétű. Az élet új, bonyolult feladatokat tűz eléjük. Az elért színvonalon maradni annyit jelent, mint elmaradni. Ezért minden szovjet tisztviselőegyüttes előtt teljes élességében áll a kérdés, hogyan emeljék minden egyes munkásuk szakmai és politikai előképzettségét, amelyről természetesen mindenekelőtt hivatalaink pártszervezeteinek kell gondoskodnia. Sok szovjet munkás nem rendelkezik elegendő elméleti előképzettséggel ahhoz, hogy a jelenlegi követelmények színvonalán állhatna. Súlyosan tévednek azok az elvtársak, akik annak idején elvégezték iskolájukat és ezen az alapon felmentve érzik magukat azon kötelesség alól, hogy emeljék szakismereteiket. Dicsőséges népünk munkásai közül senkit sem lehet felmenteni az alól a kötelezettség alól, hogy fejlődjék, hogy szakadatlanul tökéletesedjék. A szovjet társadalomban nincs becsülete a semmittevőknek, a szűklátókörű embereknek, akik nem látják fejlődésünk távlatait. Gyakorlatunkban azonban még akadnak ilyen elmaradott munkások. Van Leningrádban például egy „Lengoroformlénie“ nevű tröszt, amelynekhivatalaiban mintegy 500 ember dolgozik. E hivatalok tisztviselőinek politikai nevelése igen alacsony színvonalon áll. Rossz példát nyújt alárendeltjeinek Beselov, a tröszt igazgatója. „Meglepő könnyelműséggel mondja: „Hogy hogy tanulnak a tisztviselők, nem tudom, magam nem tanulok, mert két helyen dolgozom egyszerre. Megérti-e Beselov elvtárs —■ kérdi az Izvesztija cikkírója —, hogy a politikai oktatással szemben tanúsított és a szovjet dolgozóhoz méltatlan és tűrhetetlen hanyagságnak nem lesz jó vége? A bolsevik párt szakadatlanul arra törekszik, hogy minden szovjet munkás helyzete magaslatán álljon, hogy példát mutasson a rábízott ügygyel szemben tanúsított magatartásra, hogy kérlelhetetlen legyen a bürokratizmussal szemben és fáradhatatlanul harcoljon az államapparátus tökéletesítéséért. Kádereink csakis olyan feltételek között tudnak eleget tenni e követelményeknek, ha állhatatosan magukévá teszik a marxizmus-leninizmust, ha alkotómódon, vagyis úgy sajátítják el azt, hogy Marx—Engels—Lenin—Sztálin nagy tanítása minden vezetőnk, minden munkásunk számára igazi cselekvési vezérelv legyen, a párt és a kormány által eléjük tűzött feladatok megoldásánál. Néhány szó a faliújságokról A faliújságok jelentősége és fontossága, függetlenül a napilapok és heti sajtóorgánumok számától, terjedelmétől, minőségétől, értékétől és iránymutatásától, nem csökken s elhanyagolása magán hordja a faliújság felelősök felelőtlenségét, pongyola magatartását. Sajnos, ez a szigorú, de tárgyilagos állásfoglalás számos hivatalra és üzemre, nem célzás, de telitalálatként hat. Nem egy helyen láthatunk többnapos portól szürkülő, végesség idejét múlt cikkeket, vagy sárguló, ollózott lapszemelvényeket. Ezeknek a faliújságoknak a felelősei nem tanának lépést az élettel s a rohanó idő mögött, tehetetlenül tapogatóznak. S most, amikor óránként váltzik a világ arculata, a maguk s dolgozó társaik számára, nem tudnak semmit leolvasni róla. Persze, mindez a hanyagság korántsem általánosítható. A kerületben járva, szobros helyen mindennek az ellenkezője is észlelhető. A XIV. kerületi elöljáróság Párt-faliújságját, de a szakszervezeti, az MSZT, a Szabadságharcos Szövetség, a sport-faliújság, valamint egyik-másik szeminárium faliújságját az elöljáróság dolgozóinak állandó olvasótáborán kívül, naponta száz és száz érdeklődő olvassa figyelemmel az ügyfelek közül, mert külső formája, tartalma s nem utolsó sorban a cikkeknek hetenként történő kicserélése, az olvasók érdeklődését állandóan napirenden tartja. Ki kell emelni az Elöljáróság Párt-faliujságjának művészi és ötletes rajzolóit, Hetényi és Lengyel elvtársakat FŐVÁROSI NAPLÓ Milyen szempontok szerint készítse el Budapest 22 kerülete a háromhónapos munkatervet Abból az alkalomból, hogy Budapest 22 kerülete hozzákezdett háromhónapos munkatervének megvalósításához, Berkes Lajos, a IX- ker. községpolitikai bizottság titkára összeállította azokat a szempontokat, melyek szerint legmegfelelőbbnek látszik a munkatervek elkészítése. A tervek jó elkészítése fontos feladat, közöljük tehát Berkes Lajos szempontjait, szóljanak hozzá minél többen, hogy jövőben egyre inkább meg tudjuk javítani munkaterveinket Berkes Lajos fontosnak tartja, hogy a kitűzött feladatokat foglalják pontokba és részleteiben is dolgozzák ki, minden pont előtt magyarázatot adva arra is, hogy miért vált szükségessé annak a tervbe való felvétele. Lényeges szerinte, a tervek előkészítésénél, hogy a hivatalvezető vonja be az összes dolgozókat, hogy azok magukénak érezzék a tervet, tudják, hogy abból mit kell nekik és munkatársaiknak megvalósítani. Éppen ezért fontos minden egyes pontnál a felelősök kijelölése is. Persze a terv csak akkor jó, ha a többi hivatalrészek, hivatalok és ügycsoportok munkatervével szoros kapcsolatban áll. Az általánosságban való felsorolást, munkafegyelem megjavítása, fokozott takarékosság, kerülni kell. Pontosan kell megállapítani, hogy mit mikor és milyen időpontra kívánunk végrehajtani. A határidőket tehát gondos mérlegelés alapján kell megállapítani és Berkes Lajos azt is javasolja, hogy a határidőket a munkatervben színes ceruzával húzzák alá s fektessenek fel külön határidő naplót is és azt kisérjék naponta figyelemmel. Szerinte ebbe a naplóba kell bevezetni az időben, vagy idő előtt befejezett munkálatokat, valamint azokat az előre nem látott és így a munkatervben sem szereplő feladatokat, melyeket a három hónap folyamán a hivatal teljesített. Fontosnak tartja, hogy az egyes hivatalok és ügycsoportok minden részfeladatot bontsanak szét és hogy minden egyes előadó tudja: neki mikor, mit kell elvégeznie- Helytelennek tartja, ha minden egyes kérdésnél a hivatalvezető van felelősnek feltüntetve. A felelősök kijelölésénél is az egyéni felelősség kiterjesztésének elvét kell figyelembe venni. Persze az általa felvetett szempontok nagyjából helyesek és ha egykét más szemponttal is kiegészítjük, akkor előttünk állnak azok a feltételek, amelyeknek megvalósításával valóban jó tervet lehet elkészíteni- Fővárosunk közigazgatásának mostani szakaszában ez a kérdés komoly jelentőséggel bír. Érdekes volna, ha minél többen mondanák el észrevételeiket a munkatervek elkészítésével kapcsolatban. Hogyan lehet a közigazgatási munkát előre tervbe venni? Hogyan kell a munkatervet gyakorlatilag elkészíteni? Hogyan sikerül a tervet megvalósítani? Milyen előre nem látott akadályok merülnek fel? Hogyan kell a tervet rugalmassá tenni? Ezek mind-mind olyan kérdések, amelyeket érdemes tisztázni. Hasznos volna az is, ha a hivatalvezetők elmondanák: mennyiben tudnak támaszkodni az előadókra a munkaterv elkészítésénél és viszont, ha a dolgozók mondanák el, hogyan teszik számukra lehetővé a terv elkészítésében való részvételt. Értekezlet elé viszik-e a tervet ? Elhangzanak-e hozzászólások, történik-e változtatás a terven? Minél több hozzászólás érkezne e kérdéshez, annál világosabban állnának előttünk feladataink a következő munkaterv összeállítása előtt és annál könnyebben tudnánk menetközben is alkalmazni azokat a hasznos tapasztalatokat, amelyeket a Fővárosi Napló hasábjainak útján egymástól nyerhetnénk. Hozzászólás a pocsékoláshoz... A Fővárosi Naplóban megjelent egy cikk arról, hogy a városházán 350 altiszt pocsékolja a tüzelőt. Én a pocsékolást sok kartársammal együtt, minden téren mindig elítéltem, ezért a fenti vádat általánosítani nem szabad. Azonban azt javasolom a gondnoki hivatali kartársaknak, hogy ha valahol pocsékolást észlelnek, tegyenek róla az illetékes helyen jelentést. És amelyik kartársra rábizonyosodik a pocsékolás ténye, megérdemli, hogy megbüntessék. Mert a pocsékolás, az szabotálás. Fazekas Viktor, altiszt MELEG SZERETETTEL és forró elvtársi üdvözlettel köszöntjük fővárosiunk új közigazgatási dolgozóit. Január 1-ével hazánk fővárosa közigazgatási egység lett és ezzel a régi peremközségek és peremvárosok lakóinak jogos óhaja teljesült. A megnövekedett főváros megnövekedett feladatok elé állít mindannyiunkat. Közel 1.700.000 dolgozó mindennapi életét irányítjuk és nem kis mértékben rajtunk múlik, hogy ez az élet napról-napra szebb, jobb és könnyebb legyen. Mi, városházi dolgozók lelkesedéssel készülünk erre a megnövekedett feladatra és tudjuk, hogy az új kerületek közigazgatási dolgozóinak segítségével ezt a feladatot sikeresen fogjuk megoldani. Az új főváros közigazgatási dolgozói, a kerületi elöljáróságok és a városháza egy hatalmas üzemet képez, amelyben igaz, hogy nem termelő munkát végzünk, azonban a mi jó munkánk nagyban elősegítheti a termelő üzemek munkáját. A különböző hivataloknak a városházán és a kerületekben, mint a fogaskerekeknek kell egymásba kapcsolódni és ha valahol a legkisebb hiba történik, az egész közigazgatásunk bizonytalanná, ingadozóvá válik. Világosan adódik ebből, hogy az egyes kerületeknek egymással és a városházának a kerületekkel szorosan együtt kell működni, megismerni és segíteni kell egymást. Ha ezt a zavartalan együttműködést biztosítani tudjuk, akkor közigazgatásunk jól fog működni és töretlen vonalban halad majd abban az irányban, hogy valóban népi közigazgatássá váljék. Bízunk abban, hogy Pártunk vezetésével ezt a komoly feladatot jól oldjuk majd meg, most már csak az szükséges, hogy a közigazgatás összes dolgozói kövessék a Magyar Dolgozók Pártjának útmutatását, melynek segítségével közigazgatási vonalon is építjük a szocializmust. Budapest, 1950 január 1. A VÁROSHÁZI SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁG 3 r a helyen normák kialakítása • F 1 a munka minőségének javítása Ia 1 • az egyéni felelősségvállalás fokozása la a • a szocialista ellenőrzés megvalósítása Munkaversenyben a közigazgatási dolgozók A közigazgatásban hivatalosan meghirdetett munkaverseny nincs. Az egyes hivatalokban a dolgozók mégis munkaversenyt kezdeményeztek, ezzel is igazolva, hogy a mi dolgozóink szeretik a versenyt és hogy a versenyen keresztül is a munka megjavítására törekszenek. A XI. ker. elöljáróságon 1949 szeptemberében egy szakszervezeti napon vitát folytattak arról, hogy helyes-e versenyt szervezni. Döntsön a gyakorlat — mondották és a versenyfeltételek összeállítását a párttitkár, a SzB-titkár és az elöljáró megkezdte. Kidolgozták az egyes munkafolyamatok normáit, a feltételeket értekezleten ismertették s a dolgozók hozzászólásai után papírra vetve, minden elöljárósági alkalmazottnak kezébe adták. Október 1-én megindult a verseny. A dolgozók többsége megértette a feladatot és jó munkával szolgálta a verseny ügyét. Bár a versenybizottság csupán nyolcszor ülésezett, mégis kézben tudta tartani a verseny irányítását és ez annak köszönhető, hogy a Párt és a szakszervezet mellett az elöljáró is állandóan figyelemmel kísérte a verseny folyását és minden támogatást megadott a siker érdekében. Jó volt a verseny propagandája is, állandóan ralitáblán tették közzé az eredményeket. A verseny első, kéthónapos szakaszában a mérnöki hivatal 136 százalékos teljesítményt ért el, de a segédhivatal, a nyomozók, az ipar-, munkakönyv és számvevőség teljesítménye is 100 százalékon felül volt. Az egyéni versenyben Krasznai Andor főmérnök 163,5 százalékos, Vezmár Éva lakáselőadó 119 százalékos, Szekeresné dr. Beck Éva tisztiorvos 113 százalékos átlageredményt ért el. A verseny kezdetekor a versenybizottság azt remélte, hogy pontos képet kap az osztályok és előadók munkájáról, s a verseny során valóban sokkal világosabban megmutatkozott az egyes előadók munkája. Azt remélte továbbá, hogy a verseny meggyorsítja a munka végzését és újításokra fog serkenteni, s ez a remény valóra is vált. A versenybizottság további feladatának tartja a versenymozgalom további kiszélesítését a sztálini felajánlások tapasztalatai alapján, a versenyszervezés és kiértékelés decentralizálását az ügycsoportvezetők útján,valamint azt, hogy a verseny állásáról állandóan a legpontosabban tájékoztatja a dolgozókat. Emellett feladatának tekinti, hogy tovább tökéletesítse a versenyt. Cél: a helyes normák kialakítása, a munka minőségének javítása és az egyéni felelősségvállalás fokozása, valamint a szocialista ellenőrzés megvalósítása. A XI. ker. elöljáróság versenymozgalma nem áll egyedül a főváros közigazgatási dolgozóinak körében. Átadták tapasztalataikat a VIII. ker. elöljáróság dolgozóinak és ennek alapján november 1-vel a VIII. ker. elöljáróságon is megindult a verseny. A normákat a XI. ker. terv szerint állapították meg, de saját tapasztalataik alapján menetközben megváltoztatták. Azt tervezték, hogy legalább a dolgozók 40 százalékát bekapcsolják a versenybe. Az eredmény az lett, hogy a dolgozók 55,3 százaléka, 167 alkalmazott vett benne részt. A 4 verseny első részében az 5 százalékos irodaszermegtakarítás helyett 11 százalékos megtakarítást értek el. A telefonnal való takarékosság terén azt vállalták, hogy a beszélgetések számát az utolsó három hónap átlagához (3998) viszonyítva, november hónapban 3200 alá csökkentik. Az eredmény 3439 beszélgetés volt 16.2 százalékkal kevesebb, mint az előző három hónapban, de 7.7 százalékkal több, mint tervezték. Az eredmények kiértékelése alapján a VIII. ker. versenybizottság azt állapította meg, hogy csökkent az ügyek elintézésének ideje, a határidőket meg lehetett rövidíteni, növekedett a takarékosság, megszilárdult a munkafegyelem és helyes munkaerő-átcsoportosítások révén tovább lehetett küzdeni a kapunbelüli munkanélküliség ellen. A munkaverseny segítségével ugyanis ellenőrizni tudják, hogy ki milyen munkát végez. A versenyszellem a dolgozókat a munkaidő fokozott kihasználására készteti, s ugyancsak jó hatással van a verseny az észszerűsítő mozgalom terjedésére és a kollektív szellem kialakulására. A Vili. ker. és a XI. ker. versenybizottság jelentéséből láthatjuk, hogy bár a helyes normák megállapítása olyan feladat, amellyel dolgozóink hiba nélkül megbirkózni nem tudnak — a dolgozók munkakedve és versenyszeretete előbb-utóbb arra készteti majd a szakszervezeti szerveket, hogy hivatalosan is foglalkozzanak a közigazgatási munkaverseny kérdéseivel. Mint sok más kérdésben, ebben is az lenne a legdöntőbb segítség, ha minél több anyagot kaphatnánk a Szovjetunió közigazgatási alkalmazottjai között folyó szocialista munkaversenyekről. A városházán nincsen kerékpármegőrző A nyár folyamán nap, mint nap láthattuk, hogy kollegák és kolleganők kerékpárral a vállukon mennek fel az emeletre. Arra a kérdésünkre, hogy miért teszik ezt, azt felelték, hogy nincs megőrzőhely, ahova a kerékpárjukat elhelyezhetnék. Azzal a kérelemmel fordulunk a Szakszervezeti Bizottság elé, hogy részünkre kerékpármegőrzőt létesítsenek. Kérelmünket alátámasztjuk azzal, hogy sokan vannak közülünk, akik kerékpárral járnának be munkahelyükre és csak az tartja vissza őket, hogy nem tudják elhelyezni járművüket. Hogy konkrét példát mondjunk: ügyosztályunkon van egy elvtárs, aki sérvoperációja ellenére is kénytelen kerékpárját a második emeletre felhozni. A megőrzéssel kettős célt érhetnénk el: 1. Kartársainkon segítünk, akik a melegebb idők beálltával a zsúfolt villamosok helyett kerékpáron, vagy motorkerékpáron szeretnének munkahelyükre eljutni. 2. Egy vagy több arra rászoruló idősebb elvtársat juttathatnánk jobb megélhetéshez. A VIII. Ügyosztály dolgozói. 4 A Szovjetunió példája nyomán előre az ötéves terv megvalósításáért!