Fővárosi Napló, 1951 (6. évfolyam, 1-35. szám)
1951-01-05 / 1. szám
1951 JANUÁR 5. FŐVÁROSI NAPLÓ A minisztertanács határozata a városházi dolgozókat is fokozott takarékosságra kötelezi A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának határozata a takarékosságról népgazdaságunk fejlesztésénekegyik igen fontos állomása. Eddig elért hatalmas eredményeink mellett még számos helyen megtalálható a felesleges költekezés, a pazarlás. Hogy a szocializmust minél gyorsabban felépíthessük, annak egyik előfeltétele ezeknek a súlyos hiányosságoknak a megszüntetése. A minisztertanács határozata a takarékosságról, megmutatja a követendő helyes utat. A határozat népgazdaságunk minden területére, így városigazgatásunk területére is vonatkozik. Természetes tehát, hogy a Fővárosi Tanács dolgozói között is nagy érdeklődést váltott ki a határozat, melynek a mi munkánkban is nagy változásokat kell magával hoznia. A Fővárosi Tanács osztályai között legfontosabb helyet foglalja el a pénzügyi osztály. Megkérdeztük Bánfai Dezső elvtársat, a költségvetési csoport vezetőjét, hogyan látja a határozat alkalmazásának szükségességét a pénzügyi osztály kereteiben? ■■ A határozat igen nagy szímtőség" – mondotta Bánfai elvtárs. Ha megnézzük a fővárosi és kerületi költségvetéseket, még igen sok olyan tételt találunk, ahol a takarékosság bevezetésének széles területe van Erre példának felhozhatom azt, hogy tüzelőre 27,5 millió forintot, vilamos energiára 32 millió forintot költ a közigazgatás. Ezek óriási összegek, melyeknél bizonyos, hogy lehet megtakarítást elérni. A minisztertanácsi határozat külön leemeli az adminisztrációs költségek csökkentését. Nos, ez ránk is vonatkozik, hiszen egy évben 20 millió forintot költünk adminisztrációs kiadásokra. Így pl. a X. kerületben majd egy évre előre bevásárolták a szükséges irodaszereket és ez a túlzott raktárkészlet teljesen felesleges. — Ugyancsak foglalkozik a minisztertanácsi határozat — folytatja Báblfai elvtárs — a munkaerőfelhasználás területén mutatkozó pazarlássalis. Valóban, nálunk eddig sokan nem látták be, hogy a megnövekedett feladatokat nem új emberekkel, hanem jó szervezéssel, helyes csoportosítással kell megoldani. A határozat feladatunkká teszi, hogy a dologi kiadásokat általában 10 százalékkal csökkenteni kell. Itt a dolgozóknak alulról jövő kezdeményezéssel kell rámutatniuk a felesleges kiadásokra. Eddig igen sok helyen az volt a helyzet, hogy az intézmények nem érezték a gazdálkodásban érdekelve magukat, ezért nem is takarékoskodtak. Tehát szükséges az, hogy a vállalatokat érdekeltté tegyük a takarékoskodásban, hogy minden egyes dolgozó érezze: megtakarításaival a szocialista építést segíti elő. Gémes Oszkár elvtárs az építési osztályon dolgozik. Munkaköre az építési osztályhoz tartozó vállalatok tervberuházásainak, tervvégrehajtásainak ellenőrzése, felügyelete. Gémes Oszkár elvtárs tehát a gyakorlatban, munkáján keresztül is láthatja azt, hogy mennyire időszerű volt a minisztertanács határozata, mely az építkezések széles területére is vonatkozik. — Valóban számos vállalatunknál figyelhetjük meg azt, hogy a takarékossági szempontok milyen kevéssé érvényesülnek — mondotta, így pl. nem régen egyik tervező intézet nagymennyiségű és drága faanyag kiutalását kérte, mert kiállítást rendeztek és ehhez állványzatokra volt szükség. Én akkor azt javasoltam, hogy mivel a városházának vannak ilyen állványai, kérjék ezeket kölcsön, de a vállalat mégis megvásárolta a faanyagot és tízezer forintot költöttek erre. Ez azt bizonyítja, hogy igen sok vállalatvezetőben még nem él a szükséges takarékosság szelleme. — Azon leszek — mondotta a továbbiakban Gémes elvtárs —, hogy a határozatot a hozzánk tartozó vállalatok munkájában fokozottan érvényesítsük. Én magam az eddiginél sokkal inkább fogok ügyelni minden kiadásra és arra törekszem, hogy saját erőnkből oldjuk meg a kérdéseket és csak akkor vásároljunk, ha erre valóban szükség van. Elsősorban is jó felvilágosító munkát kell megindítanunk ennek érdekében, de meg kell valósítani a szigorú ellenőrzést is, hogy lazaságok ne fordulhassanak elő. Gémes elvtársnak is az a véleménye, hogy a takarékossági mozgalomban a dolgozókat érdekeltté kell tenni és ezért úgynevezett célprémiumokat javasol, mely azt jelenti, hogy az építési vállalatoknál anyagban, beruházásokban, munkaerőben megtakarítást elérő dolgozókat jutalomban kell részesíteni. A közekedési osztályon is számos olyan terület van, ahol érvényesíteni kell és lehet a minisztertanács határozatát a takarékosságról. Erről beszélgettünk Kemény János elvtárssal, a közlekedési osztály ellenőrzési csoportjának vezetőjével. — A határozatot időszerűnek és szükségesnek tartom azért, hogy a dolgozók ezentúl a jó gazda szemével nézzék a dolgokat és éhezzék azt, ha takarékoskodnak, maguknak takarékoskodnak — mondotta Komány elvtárs. Munkám során igen gyakran tapasztaltam azt, hogy milyen sok pazarlás található még vállalatainknál, így pl. használható gépalkatrészeket a javítás során eldobtak és újakat szereltek be, sok esetben ha kimentünk az irodákba, még délben is égett a villany, gyakran tapasztaltuk, hogy anyagokat feleslegesen tartottak raktáron, túllépték a maximális anyagkészletet — így lehetne még számos példát felhozni arra, hogy milyen hanyag gazdálkodás folyt sok területen. Éppen ezért világos, hogy a minisztertanácsi határozatot szigorúan érvényre kell juttatni. A magam munkaterületén ezt úgy kívánom biztosítani, hogy a vállalati ellenőrzési vezetőkkel megbeszéljük a feladatokat, felkutatjuk a felesleges állóanyagokat, megnézünk minden területet, ahol takarékoskodni lehet, de ezen túl is szigorú ellenőrzést valósítunk meg — mondotta Kámány elvtárs. Mindjbból, amit az elvtársak itt elmondottak, világosan kitűnik, hogy a minisztertanács határozata a takarékosságról a közigazgatásban is nagy jelentőségű. Ez a néhány konkrét példa is bizonyítja, hogy számos olyan terület van, ahol meg kell szüntetni az eddig mutatkozó felesleges költekezést, pazarlást a végrehajtó bizottság osztályai és a hozzájuk tartozó vállalatok, valamint a kerületek munkájában. A közigazgatás minden egyes dolgozójának fontos feladata tehát, hogy a takarékosságot szigorúan érvényre juttassa és munkaterületén teljildent elkövessen, az itt mutatkozó hiányosságok megszüntetésére. Nem szabad egyetlen városházi, de egyetlen közigazgatási dolgozónak sem elfeledkezni arról, hogy minden fillér, minden kis anyagmegtakarítás a szocializmus építését viszi előre. —dy— Akik az új évet A városház utcai és a Somogyi Béla-úti kapun sietve lépnek be a munkahelyükre igyekvő városházi dolgozók. Felmutatják személyazonossági igazolványaikat és máris a bélyegzőórákhoz lépnek. Vidáman csengetnek, kattannak az órák gyorsan egymásután, a kartonok helyükre kerülnek és a dolgozók máris sietnek tovább, hogy megkezdjék napi munkájukat. Jól tudjuk, hogy a munkaidő reggel fél 9 órakor kezdődik. 1 8* 25 perckor állnak a bélyegzőórák mellett. — Hogyan lehet ez — kérdezné egy kíváncsi érdeklődő —, hiszen a munkaidő már fél 9-kor megkezdődik? Azokról a dolgozókról, akik fél 9e!Itt 5 perccel bélyegeznek, nehezen lehet elhinni, hogy fél 9-kor már munkára készen ülnek az íróasztaluk mellett! Valóban nehezen lehet elképzelni, hogy Samu László, Kálmán Imre, Nagy Jenőné iaz I/4-es osztály dolgozói pontban fél 9 kor hogyan tudják elkezdeni a munkát, ha 8 óra 25 percet bélyegeznek, ugyanúgy, mint Dénes Mihályné, Szarvas Rózsi, a titkárság dolgozói, akik szintén 8.25-kor érkeztek meg. De ha még el is tudjuk képzelni, hogy ezek a dolgozótársaink léltekszakadva felvágtatnak a lépcsőn, ledobják akabátjaikat és pontosan elkezdik a munkát, azt már sehogysem tudjuk elképzelni, hogy dr. Éri Frigyes és dr. Pákay Barnabás az igazgatási osztályról, Martos Ferenc az 1/4 es osztályról, Jelinek Lászlóné a IX/B. osztályról, akik 8.26-ot, Mérei Ferenc a VIII. osztályról, aki 8.27-et bélyegzett, hogyan érnek pontosan az osztályra. Világos, hogy sehogyan. De hogy csodálkozna az a bizonyos kíváncsi érdeklődő, ha elárulnánk neki, hogy a Városházán van egy tízperces mozgalom, mely azt jelenti, hogy valamennyi osztály minden dolgozója vállalta: tíz perccel a munkaidő megkezdése előtt bent lesz hivatalában és tíz perccel 5 után megy csak el. I JT-nR i A munkaidő meg-I О 0ГЭ nS р0ГС. 1 kezdése előtt egy perccel vagyunk. Most érkezik sietve Gadányi Árpádné a titkárságról, Miklósi Jenőné a X. osztályról. A bélyegzés után elégedetten mehetnek fel osztályaikra, hiszen lám, nem késtek el, csengetés előtt egy perccel sikerült megértkezmiök. .4 tízperces mozgalomról nyilván ők sem tudnak. I 8 éra 30 perc. I SS Ь”ыу1 sokon: megkezdődött a munkaidő. A bélyegzőórák körül azonban még mindig elég nagy a forgalom. Dolgozótársaink lihegve, felhevült arccal vágtatnak be a skalpun és ragadják ki kartonjukat a tábláról. E pillanatban bélyegzett Kucsma Károly a VIII. osztályról, Gáti Magdia az I/I-es osztályról és ekkor érkezett meg nagysietve Vida Katalin a IX/B. osztályról. Úgy gondoljuk, neki nem késni, de jó példával kell előljárni. (Töl ! Akik most ér 0 óra d1 perc. Ikeznek, azok aztán igazán elkéstek. Ezt jól tudhatják ők maguik is, mert sokan igen zavart arccallépnek a bélyegzőóráihoz, mely könyörtelenül mutatja a pontos időt. Horváth Lászlónak az I/4-es osztályról, Krizsevszky Jenőnek a XII. osztályról, Dezsényi Lászlónknak a III. osztályról, Jarnusz Bélának a X.osztályról inkább jobban kellett volna igyekezni és akkor nem nézne a bélyegzőóra olyan szemrehányóan rájuk. Az I-es kapu alja elcsendesül, egyre kevesebben járnak arra. Így hangosan kopognak Kosch Alfrédné léptei, aki a IX/A. sportalosztályán dolgozik, Koschné kortársnő láthatóan ráér, egy cseppet sem siet. Garamvölgyi Lászlóné 8 óra 34 percet bélyegzett, de legalább igen sietve. Most megy kifelé Szentkuti Istvánná a X. osztályról. Г 8 óra 35 f perce 1. jára teszi. Érd lelkes, hogy ezen a kartonon azt nem lehet látni, hogy Szentkutiné kartársnő mikor érkezett, úgylátszik, elfelejtett bélyegezni. Azt viszont láthatjuk, hogy kedden 17 óra 1 perckor távozott. Várjon mikor hagyta abba a munkát? Dr. Kiss László az építési osztályról 8 óra 37 perckor érkezik. Jónéhány perc múlik el, amikor 8 óra 42 perckor IS Plarce az I/4-es osztályról. Nem sokkal marad mögötte Habauer Ottó ugyancsak az 1/4-es osztályról, aki 8 óra 43 perckor érkezik meg. Általában megállapíthatjuk, hogy az I/4-es osztályról igen sokan késnek. Ez annak a jele, hogy itt hibák vannak a munkafegyelem, de az ellenőrzés körül is. I—1Г"! In Г A táblák körül О 0ГЗ 40 рСГС. I szorgalmasan dolgoznak az ellenőrök, nézik, hogy az osztályok dolgozói közül ki késett el. Nem is várjuk, hogy lesz még kakitárs, akinek a nevét, mint a későn jövőét feljegyezhetjük, amikor Györke János ugyancsak az I/4-es osztály dolgozója, 8 óra 46 perckor beállít. A Somogyi Béla úti kapunál viszont Szántó Róbert a XI. osztályról bélyegzett 8 óra 55 percet. A pálmát azonban kétségtelenül Varga Gyulánné viszi el, aki I 8 óra 58 perckor Vianonját a jelenlévők táblájára. Már nem is csodálkozunk, amikor kiderül, hogy Varga Gyuláné is az I/4-es osztályon dolgozik. In- Yi- t amikor elhagyjuk a I J ОГЭ 31 sílő, bélyegzőórák környékét. Az ott töltött idő azonban rr megmutatta, hogy a Városházán korántsem olyan jó a munkafegyelem, mint amilyennek lennie, kell. A későn jövők nagy száma azt bizonyítja, hogy úgy látszik, sokan vannak, akik nem érzik át, hogy mit jelent a munkafegyelem, akik nem állnak készen arra, hogy pontos, jó munkával küzdjenek a népi közigazgatás megvalósításáért. De megmutatja a későn jövők nagy száma azt is, hogy a népnevelőknek, pártbizalmiaknak, de főleg a szakszervezeti osztálybizottságoknak még igen sok tennivalója van. Dolgozóinknak meg kell érteni azt, hogy csak fegyelmezett, pontos munkával állhatnak helyt, oldhatják meg a rájuk váró nagy és komoly feladatokat. H. V. Fokozottabb támogatást kérnek az egyéni tanulók A Fővárosi Napló múlt heti számában Kiss György elvtárs beszámolt a középfokú konferenciák tapasztalatairól. Ezt a beszámolót nagy érdeklődéssel olvasták azok is, akik a pártoktatásnak nem ebben a formájában vesznek részt. Gondolok itt elsősorban az úgynevezett laza oktatási formába beosztott elvtársakra, akik az oktatási évad megindulása óta várják azt, hogy tanulásuk módszerére, a konferenciák időpontjára, az ellenőrzés módjára valamilyen útmutatást kapjanak a városházi pártszervezettől. Mi, akiket erre a fokra osztottak be, érezzük Pártunk bizalmát: eddigi munkánk és tanulási módszereink alapján bízunk abban, hogy tanulókörök, konzultációk nélkül is lelkiismeretesen, a megfelelő ütemben készülünk fel az öszszefoglaló konferenciákra. Senki előtt sem kétséges, hogy a tanulás legmagasabb formája az önálló tanulás. „...A marxizmus-leninizmus tanításának fő- és alapvető módszere valóban az önálló olvasás“ — mondja a SZK(b)P határozata 1938-ban a „pártpropaganda szervezéséről”. A Bolsevik Párt példája azonban arra tanít, hogy ilyen oktatásban résztvevők segítése, bizonyos fokú irányítása is biztosítva van. Ennek a segítésnek a legfontosabb eszköze az önálló tanulókkal való egyéni foglalkozás. Ezt ú. n. konzultánsok végzik. A tanuló hozzájuk fordulhat az anyaggal, vagy a tanulás módszerével kapcsolatos bármilyen elvi vagy gyakorlati kérdéssel és ezenfelül maguk a konzultánsok is ellenőrzik az elvtársak tanulását.gy érezzük, hogy a városházi pártszervezet részéről ezt a segítő támogatást és ellenőrzést még nem kaptuk meg. Úgy gondoljuk, hogy ez az „önállósítása nagyon hirtelen, minden átmenet nélkül történt. Közeledik az idő, amikor számot kell adnunk a tanultakról , sőt néhányunknak konferenciát is kell majd a hat hónap anyagából vezetni és bizony eddig minden érintkezésünk az oktatási felelőssel k гveti, hogy két alkalommal átvettük az útmutató füzetet. Sőt, bizonyos szervezetlenség is tapasztalható, mert pl. több alkalommal felkeresett egy elvtárs, aki azt az értesítést kapta a pártszervezettől, hogy én leszek a konferenciavezetője. Én magam erről sem ilyen értesítést sem addig, sem azóta nem kaptam. Több olyan kérdés van, amelyben a „laza“ felső- és középfokú káderképző tanfolyamon részvevők útbaigazításra várnak. PL a legutóbbi útmutatóban egy mellékletet találtunk, amely jelzi, hogy dolgozatot, u. n. „referátumot“ kell majd írnunk. Nagyon jó lenne tudnunk, hogy pl. a dolgozat témáját kitől és mikor kapjuk meg, mindnyájunknak kell-e dolgozatot készíteni, stb. A legfőbb hiányosságot azonban abban látjuk, hogy az ellenőrzésnek a jelét sem tapasztaljuk. "Tudatában vagyunk annak, hogy semilyen segítés, semilyen ellenőrzés nem pótolja a hallgatók szorgos, lelkiismeretes munkáját. A Párthoz való viszony megmutatkozik abban is, hogy ilyen laza tomák közt is mennyire tartjuk be a kötelező pártfegyelmet, mely jelen esetben a tanulási fegyelmet jelenti, mennyire foglalkozunk elméleti képzettségünk állandó emelésével. Fontos az, hogy minden egyéni tanuló az útmutató alapján tanulási tervet készítsen és kötelességtudóan betartsa és ellenőrizze. Nem szabad lemaradnunk a jegyzetkészítéssel, s ezen felül rá kell térnünk a jegyzetelés fejlettebb módszerére. Elsősorban a magasabb oktatási formákban részvevő párttagoktól várja Pártunk az önálló, magasabbrendű jegyzetkészítést. Kérjük a városházi pártbizottságot, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel és adja meg azt a segítő iránymutatást, amely révén tanulásunk és munkánk eredményesebb, gyümölcsözőbb lesz. Bozóky György Pozsonyi Zoltán elvtárs az állandó bizottságokról A Városi Tanács végrehajtó bizottsága osztályai mellé szervádott állandó bizottságok nagy segítséget, támogatást nyújtanak az osztályoknak feladataik jó elvégzéséhez. Лг állandó bizottságokon keresztül érvényesül fővárosunk népének ellenőrzése a közigazgatás felett. Az állandó bizottságok tagjai között kiváló dolgozókat, a szocializmus építésének legjobbjait, élmunkásokat, művészeket, tudósokat találunk, akik valamennyien nagy lelkesedéssel láttak új munkájukhoz- Az Építési Osztály mellé szervezett állandó bizottság elnöke Pozsonyi Zoltán Kossuth-díjas sztahanovista, az ország első kőműves élmunkása erről a következőket mondotta: — Komoly és szép feladat számomra ...ez az új megbízás. Minden tudásomat és tapasztalatomat — melyek most Makszimenkó elvtárssal, a kiváló szovjet sztahanovistával töltött nyolc hét alatt megsokszorozódtak — örömmel ,hasznosítom ebben az új működési körben. A bizottságban lévő elvtársak és szaktársak majdnem mind szakmabeliek és mindannyian nagy lelkesedéssel azon vagyunk, hogy a dolgozó tömegek és a tanács építési osztálya közötti kapcsolatot valóban, élővé tegyük. Ezáltal az építési osztály jó munkáján keresztül is hozzájárulunk a szocialista haza fővárosának eredményesebb építéséhez. « Szo vjvtunti páldája nyomát» A Városi Tanács vállalatainál is bevezetik a műhely-önelszámolást A, önálló gazdasági elszámolás a szocializmus építésének alapvető módszere. Vállalataink a Szovjetunió mintájára nálunk és önálló gazdasági egységként működnek, önálló gazdasági elszámolást folytatnak. Mivel pedig a vállalaton belül az egyes műhelyek, üzemrészlegek munkája gyakorolja a legdöntőbb befolyást a vállalat termelési önköltségére, parancsoló szükségként jelentkezik a költségelemek alakulásának figyelemmel kísérése közvetlenül annak felmerülési helyén, a műhelyekben. Át kell térnünk tehát a Szovjetunióban jól bevált önelszámolás bevezetésére, az egyes üzemrészlegeknél, a mi vállalatainknál is. A Szovjetunió tapasztalatai hatalmas segítséget nyújtanak a műhely-önelszámolás bevezetésénél. A főváros felügyelete és irányítása alatt álló vállalatokra vár a feladat, hogy kezdeményezzék az üzemrészlegek önelszáazásának bevezetését. Az önelszámolás bevezetésének nagy jelentősége az, hogy a műhelyben dolgozók gazdasági eredményeiket közvetlenül figyelemmel tudják kísérni, a termelésük eredményeit fel tudják mérni és így a fejlett tartalékok feltárásával, teremtő kezdeményezésükkel elősegítik a termelékenység növelését. Az üzemrészek gazdasági elszámolásának kérdése a tervre támaszkodva oldható meg. A tervfelbontás lehetővé teszi az üzemrész munkájára legjellemzőbb tervszámok, tervmutatók kiképzését, melyeknek a tényszámokkal való összehasonlítása hozza meg a kívánt eredményt. Az önelszámolásra való áttérés igen nagymérvű szervezési feladatot ró a vállalatokra. Sikere nagyban függ a helyes, haladó normákmegállapításától, a bér, anyag és szerszám felhasználásának helyes mértékű megállapításától. Ennek révén a műhely minden dolegozója lehetőséget nyer, hogy kezdeményezésével hozzájáruljon a termelékenység fokozásához. Bekapcsolódhat a takarékosságért vívott harcba. A Szovjetunióban a műhelyrészlegek önelszámolásának bevezetésével jelentős eredményeket értek el. A műhely- önelszámolás kérdése a szocializmus építésének egyik nagyfontosságú kérdése. Napirendre tűzése újabb lépéssel fogja előre vinni a szocialista tervgazdálkodás kiépítését. Az 1951. évre bevezetett új számviteli rendszer már utat mutat e fejlődés felé és ez a rendszer a költséghely elszámolásoknak nagyobb teret engedve, lehetővé teszi az önálló műhelyelszámolás jó kiépítését. Évinger Ernő