Fővárosi Napló, 1951 (6. évfolyam, 1-35. szám)

1951-01-05 / 1. szám

1951 JANUÁR 5. FŐVÁROSI NAPLÓ A minisztertanács határozata a városházi dolgozókat is fokozott takarékosságra kötelezi A Magyar Népköztársaság minisz­tertanácsának határozata a takarékos­ságról népgazdaságunk fejlesztésének­­egyik igen fontos állomása. Eddig el­ért hatalmas eredményeink mellett még számos helyen megtalálható a fe­lesleges költekezés, a pazarlás. Hogy a szocializmust minél gyorsabban fel­építhessük, annak egyik előfeltétele ezeknek a súlyos hiányosságoknak a megszüntetése. A minisztertanács ha­tározata a takarékosságról, megmu­tatja a követendő helyes utat. A határozat népgazdaságunk min­den területére, így városigazgatá­sunk területére is vonatkozik. Ter­mészetes tehát, hogy a Fővárosi Tanács dolgozói között is nagy érdeklődést váltott ki a határozat, melynek a mi munkánkban is nagy vál­tozásokat kell magával hoznia. A Fővárosi Tanács osztályai között legfontosabb helyet foglalja el a pénz­ügyi osztály. Megkérdeztük Bánfai Dezső elvtársat, a költségvetési cso­port vezetőjét, hogyan látja a határo­zat alkalmazásának szükségességét a pénzügyi osztály kereteiben? ■■ A határozat igen nagy szímtőség" – mondotta Bánfai elvtárs. Ha megnézzük a fővárosi és kerületi költségvetéseket, még igen sok olyan tételt találunk, ahol a takaré­kosság bevezetésének széles területe van Erre példának felhozhatom azt, ho­gy tüzelőre 27,5 millió forintot, vila­­mos energiára 32 millió forintot költ a közigazgatás. Ezek óriási összegek, melyeknél bizonyos, hogy lehet megtakarítást elérni. A minisztertanácsi határozat külön le­emeli az adminisztrációs költsége­k csökkentését. Nos, ez ránk is vonat­kozik, hiszen egy évben 20 millió forintot köl­tünk adminisztrációs kiadásokra. Így pl. a X. kerületben majd egy évre el­őre bevásárolták a szükséges iroda­szereket és ez a túlzott raktárkészlet teljesen felesleges. — Ugyancsak foglalkozik a minisz­tertanácsi határozat — folytatja Báb­l­­fai elvtárs — a munkaerőfelhasználás területén mutatkozó pazarlással­­is. Valóban, nálunk eddig sokan nem lát­­ták be, hogy a megnövekedett feladatokat nem új emberekkel, hanem jó szerve­zéssel, helyes csoportosítással kell megoldani. A határozat feladatunkká teszi, hogy a dologi kiadásokat általában 10 százalékkal csökkenteni kell. Itt a dolgozóknak alulról jövő kezdemé­nyezéssel kell rámutatniuk a felesle­ges kiadásokra. Eddig igen sok helyen az volt a helyzet, hogy az intézmé­nyek nem érezték a gazdálkodásban érdekelve magukat, ezért nem is taka­rékoskodtak. Tehát szükséges az, hogy a vállalatokat érdekeltté tegyük a ta­karékoskodásban, hogy minden egyes dolgozó érezze: megtakarításaival a szocialista építést segíti elő. Gémes Oszkár elvtárs az építési osztályon dolgozik. Munka­köre az építési osztályhoz tartozó vál­lalatok tervberuházásainak, tervvég­rehajtásainak ellenőrzése, felügyelete. Gémes Oszkár elvtárs tehát a gya­korlatban, munkáján keresztül is láthatja azt, hogy mennyire időszerű volt a minisztertanács határozata, mely az építkezések széles területére is vonatkozik. — Valóban számos vállalatunknál figyelhetjük meg azt, hogy a takaré­kossági szempontok milyen kevéssé érvényesülnek — mondotta, így pl. nem régen egyik tervező intézet nagy­­mennyiségű és drága faanyag kiuta­lását kérte, mert kiállítást rendeztek és ehhez állványzatokra volt szükség. Én akkor azt javasoltam, hogy mivel a városházának vannak ilyen állvá­nyai, kérjék ezeket kölcsön, de a vállalat mégis megvásárolta a faanyagot és tízezer forintot költöttek erre. Ez azt bizonyít­ja, hogy igen sok vállalatvezetőben még nem él a szükséges takaré­kosság szelleme. — Azon leszek — mondotta a to­vábbiakban Gémes elvtárs —, hogy a határozatot a hozzánk tartozó vállala­tok munkájában fokozottan érvényesít­sük. Én magam az eddiginél sokkal inkább fogok ügyelni minden kiadásra és arra törekszem, hogy saját erőnk­ből oldjuk meg a kérdéseket és csak akkor vásároljunk, ha erre valóban szükség van. Elsősorban is jó felvilágosító munkát kell megindítanunk ennek érdekében, de meg kell valósítani a szigorú el­lenőrzést is, hogy lazaságok ne for­dulhassanak elő. Gémes elvtársnak is az a vélemé­­nye, hogy a takarékossági mozgalom­ban a dolgozókat érdekeltté kell tenni és ezért úgynevezett célprémiumokat javasol, mely azt jelenti, hogy az épí­tési vállalatoknál anyagban, beruhá­zásokban, munkaerőben megtakarítást elérő dolgozókat jutalomban kell része­síteni. A köz­­ekedési osztályon is számos olyan terület van, ahol ér­vényesíteni kell és lehet a miniszter­­tanács határozatát a takarékosságról. Erről beszélgettünk Kemény János elvtárssal, a közlekedési osztály ellen­őrzési csoportjának vezetőjével. — A határozatot időszerűnek és szükségesnek tartom azért, hogy a dolgozók ezentúl a jó gazda sze­mével nézzék a dolgokat és éhezzék azt, ha takarékoskodnak, maguknak takarékoskodnak — mon­dotta Komány elvtárs. Munkám során igen gyakran tapasztaltam azt, hogy milyen sok pazarlás található még vállalatainknál, így pl. használható gépalkatrészeket a javítás során eldobtak és újakat szereltek be, sok esetben ha ki­mentünk az irodákba, még délben is égett a villany, gyakran tapasz­taltuk, hogy anyagokat feleslege­sen tartottak raktáron, túllépték a maximális anyagkészletet — így lehetne még számos példát felhozni arra, hogy milyen hanyag gazdálkodás folyt sok területen.­­ Éppen ezért világos, hogy a mi­nisztertanácsi határozatot szigorúan érvényre kell juttatni. A magam mun­katerületén ezt úgy kívánom biztosí­tani, hogy a vállalati ellenőrzési veze­tőkkel megbeszéljük a feladatokat, fel­kutatjuk a felesleges ál­lóanyagokat, megnézünk minden területet, ahol takarékoskodni lehet, de ezen túl is szigorú ellenőrzést valósítunk meg — mondotta Kámány elvtárs. Mindj­bból, amit az elvtársak itt elmondottak, világosan kitűnik, hogy a minisztertanács határozata a takarékosságról a közigazgatásban is na­gy jelentőségű. Ez a néhány kon­krét példa is bizonyítja, hogy számos olyan terület van, ahol meg kell szün­tetni az eddig mutatkozó felesleges költekezést, pazarlást a végrehajtó bi­zottság osztályai és a hozzájuk tar­tozó vállalatok, valamint a kerületek munkájában. A közigazgatás minden egyes dolgozójának fontos feladata tehát, hogy a takarékosságot szigorúan érvényre juttassa és munkaterületén teljildent elkövessen­, az itt mutatkozó hiányosságok megszüntetésére. Nem szabad egyetlen városházi, de egyet­len közigazgatási dolgozónak sem el­feledkezni arról, hogy minden fillér, minden kis anyagmegtakarítás a szo­cializmus építését viszi előre. —dy— Akik az új évet A városház utcai és a Somogyi Béla-úti kapun sietve lépnek be a munkahelyükre igyekvő városházi dolgozók. Felmutatják személyazonos­sági igazolványaikat és máris a bé­­lyegzőórákhoz lépnek. Vidáman csen­getnek, kattannak az órák gyorsan egymásután, a kartonok helyükre ke­rülnek és a dolgozók máris sietnek tovább, hogy megkezdjék napi munká­jukat. Jól tudjuk, hogy a munkaidő reggel fél 9 órakor kezdődik. 1 8*­ 25 perckor­­ állnak a bélyegzőórák mellett. — Hogyan lehet ez — kérdezné egy kíváncsi érdeklődő —, hiszen a mun­kaidő már fél 9-kor megkezdődik? Azokról a dolgozókról, akik fél 9e!Itt 5 perccel bélyegeznek, nehezen lehet elhinni, hogy fél 9-kor már munkára készen ülnek az íróasztaluk mellett! Valóban nehezen lehet elképzelni, hogy Samu László, Kálmán Imre, Nagy Jenőné ia­z I/4-es osztály dolgo­zói pontban fél 9 kor hogyan tudják elkezdeni a munkát, ha 8 óra 25 per­cet bélyegeznek, ugyanúgy, mint Dé­nes Mihályné, Szarvas Rózsi, a titkár­ság dolgozói, akik szintén 8.25-kor ér­keztek meg. De ha még el is tudjuk képzelni, hogy ezek a dolgozótársaink léltekszakadva fel­vágtatnak a lépcsőn, ledobják a­­kabátjaikat és pontosan el­kezdik a munkát, azt már sehogysem tudjuk elképzelni, hogy dr. Éri Frigyes és dr. Pákay Bar­nabás az igazgatási osztályról, Martos Ferenc az 1/4 es osztályról, Jelinek Lászlóné a IX/B. osztály­ról, akik 8.26-ot, Mérei Ferenc a VIII. osztályról, aki 8.27-et bé­lyegzett, hogyan érnek pontosan az osztályra. Világos­, hogy sehogyan. De hogy csodálkozna az a bizonyos kíváncsi érdeklődő, ha elárulnánk neki, hogy a Városházán van egy tízperces mozgalom, mely azt jelenti, hogy vala­mennyi osztály minden dolgozója vál­lalta: tíz perccel a munkaidő meg­kezdése előtt bent lesz hivatalában és tíz perccel 5 után megy csak el. I JT-nR i A munkaidő meg-I О 0ГЭ nS р0ГС. 1 kezdése előtt egy perccel vagyunk. Most érkezik sietve Gadányi Árpádné a titkárságról, Miklósi Jenőné a X. osztályról. A bélyegzés után elégedetten mehet­nek fel osztályaikra, hiszen lám, nem késtek el, csengetés előtt egy perccel sikerült megértkezmiök. .4 tízperces mozgalomról nyilván ők sem tudnak. I 8 éra 30 perc. I SS Ь”ыу1 sokon: megkezdődött a munkaidő. A bélyegzőórák körül azonban még min­dig elég nagy a forgalom. Dolgozó­társaink lihegve, felhevült­­ arccal vág­tatnak be a skalpun és ragadják ki kartonjukat a tábláról. E pillanatban bélyegzett Kucsma Károly a VIII. osztályról, Gáti Magdia az I/I-es osz­tályról és ekkor érkezett meg nagy­siet­ve Vida Katalin a IX/B. osztályról. Úgy gondoljuk, neki nem késni, de jó példával kell előljárni. (T­­öl ! Akik most ér­ 0 óra d1 perc. Ikeznek, azok az­tán igazán elkéstek. Ezt jól tudhatják ők maguik is, mert sokan igen zavart arccal­­­lépnek a bélyegzőóráihoz, mely könyörtelenül mutatja a pontos időt. Horváth Lászlónak az I/4-es osztály­ról, Krizsevszky Jenőnek a XII. osz­tályról, Dezsényi Lászlónknak a III. osztályról, J­­arnusz Bélának a X.osz­tályról inkább jobban kellett volna igyekezni és akkor nem nézne a bé­lyegzőóra olyan szemrehányóan rájuk. Az I-es kapu alja elcsendesül, egyre kevesebben járnak arra. Így hangosan kopognak Kosch Alfrédné léptei, aki a IX/A. sportalosztályán dolgozik, Koschné kortársnő láthatóan ráér, egy cseppet sem siet. Garam­völgyi Lászlóné 8 óra 34 percet­­ bélyegzett, de legalább igen sietve. Most megy kifelé Szentkuti Istvánná a X. osztályról. Г 8 óra 35 f perce 1. jára teszi. Érd lelkes, hogy ezen a kar­tonon azt nem lehet látni, hogy Szent­­kutiné kartársnő mikor érkezett, úgy­látszik, elfelejtett bélyegezni. Azt vi­szont láthatjuk, hogy kedden 17 óra 1 perckor távozott. Várjon mikor hagyta abba a munkát? Dr. Kiss László az építési osz­tályról 8 óra 37 perckor érkezik. Jónéhány perc múlik el, amikor­­ 8 óra 42 perckor IS Plarce az I/4-es osztályról. Nem sokkal ma­rad mögötte Ha­bauer Ottó ugyancsak az 1/4-es osztályról, aki 8 óra 43 perckor érkezik meg. Általában megállapíthatjuk, hogy az I/4-es osztályról igen soka­n­ késnek. Ez annak a jele, hogy itt hibák van­nak a munkafegyelem, de az ellen­őrzés körül is. I—1Г"! In Г A táblák körül О 0ГЗ 40 рСГС. I szorgalmasan dolgoznak az ellenőrök, nézik, hogy az osztályok dolgozói közül ki késett el. Nem is várjuk, hogy lesz még kaki­­társ, akinek a nevét, mint a későn jövőét feljegyezhetjük, amikor Györke János ugyancsak az I/4-es osztály dolgozója, 8 óra 46 perc­kor beállít. A Somogyi Béla­ úti kapunál viszont Szántó Róbert a XI. osztályról bé­lyegzett 8 óra 55 percet. A pálmát azonban kétségtelenül Varga Gyul­ánné viszi el, aki I 8 óra 58 perckor Vianonját a jelenlévők táblájára. Már nem is cso­dálkozunk, amikor kiderül, hogy Varga Gyuláné is az I/4-es osztályon dolgo­zik. In- Y­i- t amikor elhagyjuk a I J ОГЭ 31 sílő,­­ bélyegzőórák kör­nyékét. Az ott töltött idő azonban rr megmu­tatta, hogy a Városházán ko­rántsem olyan jó a munkafegyelem, mint amilyennek lennie, kell. A későn jövők nagy száma azt bi­zonyítja, hogy úgy látszik, sokan vannak, akik nem érzik át, hogy mit jelent a munkafegyelem, akik nem állnak készen arra, hogy pontos, jó munkával küzdjenek a népi közigazgatás megvalósítá­sáért. De megmutatja a későn jövők nagy száma azt is, hogy a népnevelőknek, pártbizalmiaknak, de főleg a szak­­szervezeti osztálybizottságokna­k még igen sok tennivalója van. Dolgozóink­nak meg kell érteni azt, hogy csak fegyelmezett, pontos munkával állhat­nak helyt, oldhatják meg a rájuk váró nagy és komoly feladatokat. H. V. ­ Fokozottabb támogatást kérnek az egyéni tanulók A Fővárosi Napló múlt heti szá­­mában Kiss György elvtárs be­számolt a középfokú konferenciák ta­pasztalatairól. Ezt a beszámolót nagy érdeklődéssel olvasták azok is, akik a pártoktatásnak nem ebben a formájá­ban vesznek részt. Gondolok itt el­sősorban az úgynevezett laza oktatási formába beosztott elvtársakra, akik az oktatási évad megindulása óta várják azt, hogy tanulásuk módszerére, a konferenciák időpontjára, az ellenőr­zés módjára valamilyen útmutatást kapjanak a városházi pártszervezet­től. Mi, akiket erre a fokra osztottak be, érezzük Pártunk bizalmát: ed­digi munkánk és tanulási módsze­reink alapján bízunk abban, hogy tanulókörök, konzultációk nélkül is lelkiismeretesen, a megfelelő ütemben készülünk fel az ösz­­szefoglaló konferenciákra. Senki előtt sem kétséges, hogy a tanulás legmagasabb formája az ön­álló tanulás. „...A marxizmus-lenin­­izmus tanításának fő- és alapvető módszere valóban az önálló olvasás“ —­ mondja a SZK(b)P határozata 1938-ban a „pártpropaganda szervezé­séről”. A Bolsevik Párt példája azon­ban arra tanít, hogy ilyen oktatás­ban résztvevők segítése, bizonyos fokú irányítása is biztosítva van. Ennek a segítésnek a legfontosabb eszköze az önálló tanulókkal való egyéni foglal­kozás. Ezt ú. n. konzultánsok végzik. A tanuló hozzájuk fordulhat az anyag­gal, vagy a tanulás módszerével kap­csolatos bármilyen elvi vagy gyakor­lati kérdéssel és ezenfelül maguk a konzultánsok is ellenőrzik az elvtársak tanulását.­gy érezzük, hogy a városházi pártszervezet részéről ezt a se­gítő támogatást és ellenőrzést még nem kaptuk meg. Úgy gondoljuk, hogy ez az „önállósítása nagyon hir­telen, minden átmenet nélkül történt. Közeledik az idő, amikor számot kell adnunk a tanultakról , sőt néhá­­nyunknak konferenciát is kell majd a hat hónap anyagából vezetni és bizony eddig minden érintkezé­sünk az oktatási felelőssel k г­veti, hogy két alkalommal átvettük az útmutató füzetet. Sőt, bizonyos szervezetlenség is tapasztalható, mert pl. több alkalommal felkeresett egy elvtárs, aki azt az értesítést kap­ta a pártszervezettől, hogy én leszek a konferenciavezetője. Én magam er­ről sem ilyen értesítést sem addig, sem azóta nem kaptam. Több olyan kérdés van, amelyben a „laza“ felső- és középfokú káder­­képző tanfolyamon részvevők útbaiga­zításra várnak. PL a legutóbbi út­mutatóban egy mellékletet találtunk, a­mely jelzi, hogy dolgozatot, u. n. „re­ferátumot“ kell majd írnunk. Nagyon jó lenne tudnunk, hogy pl. a dolgozat témáját kitől és mikor kapjuk meg, mindnyájunknak kell-e dolgozatot ké­szíteni, stb. A legfőbb hiányosságot azonban abban látjuk, hogy az ellenőrzés­nek a jelét sem tapasztaljuk. "T­udatában vagyunk annak, hogy semilyen segítés, semilyen ellenőrzés nem pótolja a hallgatók szorgos, lelkiismeretes munkáját. A Párthoz való viszony meg­mutatkozik abban is, hogy ilyen la­za tom­ák közt is mennyire tart­juk be a kötelező pártfegyelmet, mely jelen esetben a tanulási fe­gyelmet jelenti, mennyire foglal­kozunk elméleti képzettségünk ál­landó emelésével. Fontos az, hogy minden egyéni ta­nuló az útmutató alapján tanulási tervet készítsen és­­­ kötelességtu­­dóan betartsa és ellenőrizze. Nem szabad lemaradnunk a jegyzetkészí­téssel, s ezen felül rá kell térnünk a jegyzetelés fejlettebb módszerére. El­sősorban a magasabb oktatási for­mákban részvevő párttagoktól várja Pártunk az önálló, magasabbrendű jegyzetkészítést. Kérjük a városházi pártbizottságot, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel és adja meg azt a segítő iránymuta­tást, amely révén tanulásunk és mun­kánk eredményesebb, gyümölcsözőbb lesz. Bozóky György Pozsonyi Zoltán elvtárs az állandó bizottságokról A Városi Tanács végrehajtó bizott­sága osztályai mellé szervádott állandó bizottságok nagy segítséget, támoga­tást nyújtanak az osztályoknak felada­taik jó elvégzéséhez. Лг állandó bi­zottságokon keresztül érvényesül fő­városunk népének ellenőrzése a köz­­igazgatás felett. Az állandó bizottsá­gok tagjai között kiváló dolgozókat, a szocializmus építésének legjobbjait, él­munkásokat, művészeket, tudósokat ta­lálunk, akik valamennyien nagy lel­kesedéssel láttak új munkájukhoz- Az Építési Osztály mellé szervezett állandó bizottság elnöke Pozsonyi Zoltán Kossuth­-díjas sztahanovista, az ország első kőműves élmunkása erről a következőket mondotta: — Komoly és szép feladat számom­ra ...ez az új m­egbízás. Minden tudáso­mat és tapasztalatomat — melyek most Makszimenkó elvtárssal, a ki­váló szovjet sztahanovistával töltött nyolc hét alatt megsokszorozódtak — örömmel ,hasznosítom ebben az új működési körben. A bizottságban lévő elvtársak és szaktársak majdnem mind szakmabeliek és mindannyian nagy lelkesedéssel azon vagyunk, hogy a dolgozó tömegek és a tanács építési osztálya közötti kapcsolatot valóban, élővé tegyük. Ezáltal­ az építési osz­­tály jó munkáján keresztül is hozzá­járulunk a szocialista haza fővárosá­nak eredményesebb építéséhez. « Szo vjvtun­­ti páldája nyomát» A Városi Tanács vállalatainál is bevezetik a műhely-önelszámolást A­­, önálló gazdasági elszámolás a szocializmus építésének alap­vető módszere. Vállalataink a Szovjet­unió mintájára nálunk és önálló gazdasági egységként működnek, ön­álló gazdasági elszámolást folytatnak. Mivel pedig a vállalaton belül az egyes műhelyek, üzemrészlegek munkája gyakorolja a legdöntőbb befolyást a vállalat termelési önköltségére, paran­csoló szükségként jelentkezik a költ­ségelemek alakulásának figyelemmel kísérése közvetlenül annak felmerülési helyén, a műhelyekben. Át kell térnünk tehát a Szovjet­unióban jól bevált önelszámolás bevezetésére, az egyes üzemrész­legeknél, a mi vállalatainknál is. A Szovjetunió tapasztalatai hatal­mas segítséget nyújtanak a mű­­­hely-ön­els­z­ám­ol­ás bevezetésénél. A főváros felügyelete és irányítása alatt álló vállalatokra vár a feladat, hogy kezdeményezzék az üzemrészle­gek önel­szá­­azásának bevezetését. Az önelszámolás bevezetésének nagy jelentősége az, hogy a műhelyben dol­gozók gazdasági eredményeiket köz­vetlenül figyelemmel tudják kísérni, a termelésük eredményeit fel tudják mérni és így a fejlett tartalékok fel­tárásával, teremtő kezdeményezésük­kel elősegítik a termelékenység növe­lését. A­z üzemrészek gazdasági elszámo­lásának kérdése a tervre tá­maszkodva oldható meg. A tervfelbon­tás lehetővé teszi az üzemrész mun­kájára legjellemzőbb tervszámok, terv­­mutatók kiképzését, melyeknek a tényszám­okkal való összehasonlítása hozza meg a kívánt eredményt. Az önelszámolásra való áttérés igen nagymérvű szervezési felada­tot ró a vállalatokra. Sikere nagy­ban függ a helyes, haladó normák­­megállapításától, a bér, anyag és szerszám felhasználásának helyes mértékű megállapításától. Ennek révén a műhely minden dole­gozója lehetőséget nyer, hogy kezde­ményezésével hozzájáruljon a termelé­kenység fokozásához. Bekapcsolódhat a takarék­osságért vívott harcba. A Szovjetunióban a műhelyrészlegek ön­elszámolásának bevezetésével jelen­tős eredményeket értek el. A műhely- ön­el­s­zám­o­lá­s kérdése a szocializmus építésének egyik nagy­­fontosságú kérdése. Napirendre tű­zése újabb lépéssel fogja előre vinni a szocialista tervgazdálkodás kiépíté­sét. Az 1951. évre bevezetett új szám­viteli rendszer már utat mutat e fej­lődés felé és ez a rendszer a költség­­hely elszámolásoknak nagyobb teret engedve, lehetővé teszi az önálló mű­­helyelszámolás jó kiépítését. Évinger Ernő

Next