Friss Ujság, 1919. január (24. évfolyam, 1-27. szám)
1919-01-01 / 1. szám
FRISS UJSÁGG 1919. január 1. a rendőrök és katonák között, Müller Sándor katonát agyonlőtték s többen megsebesültek. A katonákhoz csatlakozott Fechtl Aladár utászhadnagy is egy csapat katona élén s így vonultat le a városba. Útközben két rendőrőrjáratot lefegyvereztek. Aztán a városháza elé vonultak, körülvették az épületet és már készen álltak, hogy kézigránátokkal és fegyverrel megtámadják. A rendőrség előkészülta védekezésre. Fechtl hadnagy mintegy negyven emberrel kopogtatott a városháza kapuján és be akart menni. Dr. Martin rendőralkapitány a városháza ablakából kezdett tárgyalni vele. Fechdl követelte, hogy adják ki azokat a rendőröket, akik a várhegyi őrjáratban résztvettek. Hosszas tanácskozás után éjjel fél három órakor abban állapodtak meg, hogy hétfőn délelőtt intézik el az ügyet, mire a tömeg lassan kint eloszlott. Hétfőn délelőtt azonban a csőcselék megtámadta a katonai raktárakat és fosztogatni kezdett. A malomligeti katonai raktárakat és a közraktárakat teljesen kifosztották. A rablás és fosztogatás következtében ismét összeütközések támadtak. Jankó Zoltán kormánybiztos tegnap állandóan tárgyalt a rendőrséggel és karhatalmi parancsnokságokkal, valamint a pozsonyi szociáldemokrata párttal. E tárgyalások eredménye az lett, hogy a szociáldemokrata párt vette át a város fölötti hatalmat és Wittich Pált, a szociáldemokrata párt elnökét, bízta meg a város vezetésével népbiztosi minőségben. Mivel nem lehetett megállapítani, hogy az eseményekért kit terhel a felelősség, egyelőre nem is tartóztattak le senkit. A rend már helyreállt Pozsonyban, tanak. Nyugalommal kell fogadni az eseményeket, nem fegyverrel, hanem a lelki erővel kell szembeszállni. Ha kell azonban készek vagyunk vérünket is ontani Magyarországért. Álljunk továbbra is a jog alapján, nem a magyarság jogán, hanem az emberi jogok alapján, mert a wilsoni elvektől kell Magyarországnak várnia függetlenségének és gazdasági egységének kivívását. Ha szétdarabolnak bennünket, akkor nemcsak az országot darabolták szét, hanem a magyarság életét is. Itt nem lehetnek többé pártok, itt nem lesz se függetlenségi, se szociáldemokrata párt, hanem csak szolgaság és nyomor. Magyarországot kell biztosítanunk, mert csak ezen keresztül lehet ideáljainkat megvalósítani. Haladjunk továbbra is a megkezdett után. A mi programunnk győzni fog és meg fogja mutatni, hogy Magyarországgal szemben a legnagyobb igazságtalanságot készülnek elkövetni. Igyekezzünk biztosítani azokat a vívmányokat, amelyeket október 31-én megszereztünk. • A kisiparosok a beszédet többször viharos éljenzéssel szakították meg és Károlyi utolsó szavait egetverő éljenzéssel fogadták. Ma felkeresték Jászit a ruszinok (rutének) és biztosították, hogy hű fiai maradnak a magyar hazának. Károlyi Magyarország jövőjéről* Külön bizottság tárgya sorsunkról a békegyűlésen. A Szociális Ipargazdasági Párt ma tüntető felvonulást rendezett a Károlyi tiszteletére és tőle úgy, mint Garamitól nyersanyagot, szerszámot kértek. Károlyi a kisiparosoknak a következőket mondta: — Az a meggyőződésem, hogy a kisipart támogatnunk kell. Nem helyezhetem kilátásba, hogy anyagi segítségkérésüket száz percenttel kielégíthettük. A népkormánynyal szemben a társadalom nagy, igaz, hogy jogos igényeket támaszt. Meg kell érteni, hogy az ország pénzügyeit tekintetbe kell venni a különböző néprétegek követeléseinek teljesítésénél. A bankóprés működésbe hozatala nem segítség, mert amilyen mértékben szaporodik el a bankó, abban a mértékben sülyeszti le a pénz értékét és devalválja pénzünket. Szükség van arra, hogy a forradalom vívmányait szilárd alapra helyezzük, mert csak így állhat fenn a független és önálló szociális intézményekkel telített és nemzeti jellegű Magyarország. Ez a cél lebeg a szemem előtt, eddig azonban csak a célt tűztük ki, az eredményt még nem biztosítottuk. Magyarországnak sohasem volt még olyan szomorú új éve, mint a holnap ránk köszöntő újév lesz. De nem szabad csüggedni, mert a csüggedés már a vereséget jelenti. Ha belátom, hogy nem vagyok képes ennek a feladatnak megfelelni, úgy kérni fogom, hogy más vegye át a kormányt, én pedig olyan hű polgára leszek Magyarországnak, amilyen hűségesen akarom vezetni az ország ügyeit, ebben a felelősségteljes állásomban. Mindnyájunkat át kell, hogy hassák azok a nagy események, amelyek ma lefolynak. Élethalál küzdelmet folytatunk, mert olyan helyzetben vagyunk, hogy az sincs kizárva, miszerint Lengyelország sorsára jutunk, hogy teljesen ipidar afroinak bennit tikete szétosz Apárnán munkások önálló Erdélytkapnak* “ A román szocialisták kongresszusa. Jelentős esemény történt ma Budapesten. Kongresszusra gyűltek össze a magyarországi, erdélyi, bánáti, romániai és küküllői román szociáldemokraták, hogy tiltakozzanak a gyulafehérvári kongresszus határozata és a Romániához való csatlakozás ellen. A kongresszust a Guttenberg palotában tartották meg. Nyolcvan megbízott jelent meg. Brassóból, Kolozsvárról, Gyulafehérvárról, Déváról, Vajdahunyadról, Bánátból, szóval a megszállott területről is mindenünnen eljöttek a megbízottak. A kongresszus termébe csak igazolás után engedték be a hallgatóságot. A gyűlésre eljött néhány kommunista román is. Crenulescu elnök nyitotta meg a kongresszust. Megnyitójában a proletár diktatúrát követelte az egész világon. Hasonló szellemben szólaltak fel Gogu, Karikás, Kogan és Hoppe is, akinek indítványára a kongresszus üdvözlő táviratokat küldött az orosz kommunistáknak és a német Spartacus csoportnak. Bretfalean (Brassó) a romániai hódító uralom ellen szólalt fel. A román hadsereg, amely állítólag azért vonult be, hogy felszabadítsa Erdélyt, elkobozta mindazokat a szabadságokat, amelyeket a magyar népköztársaság biztosított nekik. Amióta román csapatok vannak Erdélyben, megszűnt a gyülekezési jog, megszűnt a sajtószabadság, nem engedik, hogy a román munkások megbeszéljék ügyeiket, nem engednek gyűléseket tartani. Flucras és társai a román munkásság árulói. Constein, aki néhány héttel ezelőtt szökött át Romániából, a következőket mondotta: Abból a Romániából jön, ahol üldözik a szocialistákat és ahol a nép ma is a legnagyobb elnyomatásban él. A román szocialisták Bukarestben kommunista alapon szervezkednek és a katona-elvtársak szuronyainak védelme alatt manifesztumot adtak ki, amelyben osztályharcra szólítják fel a romániai munkásságot. Romániában letartóztatják a szocialistákat, véresre verik őket és ennek a kongresszusnak nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is be kell bizonyítania a román munkásság nemzetközi szolidaritását. Avramescu (Budapest) a hivatalos szocialista lapot, az Adeverult tá madta, amely meghamisította a román szocialisták álláspontját. Ha Románia nem lesz köztársaság, akkor Ferdinánd valamelyik fiát vagy unokáját fogja Magyarországba küldeni, hogy felborítsa a magyar köztársaságot és a magyar trónra üljön. Nekünk minden áldozat árán meg kell védelmeznünk a magyar népköztársaságot Üdvözli a magyarországi szociáldemokrata párt megbízottait. Strenga Demján Száva (Arad) a kommunista taktika ellen szólal fel s hangsúlyozza, hogy ez a kongresszus nem a kommunisták kongresszusa. Munteán (Budapest) elmondja, hogy bejárta az erdélyi román vidékeket és azt tapasztalta, hogy a románok egyáltalában nem kívánnak Romániához csatlakozni, mert az újabb rabszolgaságot jelentene. A megszállott vidékeken cenzúrázzák az újságokat, betiltják a népgyűléseket. Nekünk össze kell fogni, hogy ha kell, fegyveresen verjük le a romániai uralmat. A magyar népköztársaság is hibákat követ el, most is grófot neveztek ki hadügyminiszternek, de azért nekünk itt több a szabadságunk és ezért a szabadságért kell küzdenünk. Kétszázötven magyar község harcra fekszk a csehek ellen Felsőcsallóköz népe ,Jókán impláns népgyűlésre gyűlt egybe, amiyen csatlakoztak a galántai és szén néphatározathoz. Nagy lelkesedést mondottak ki, hogy a cseh megszálás ellen a leghatározottabban és legerélyesebben tiltakoznak és szükség esetén — az utolsó emberig — fegyverrel védekeznek. Pozsony, Komárom, Esztergom, Nyitra és Bars vármegyék kétszázötven községe az érsekújvári nemzeti tanács kezdeményezésére január másodikén nagy néngyűlést tart, amelyen a Galántán megindított akcióval foglalkoznak. Az ott uralkodó hangulat folytán biztosra vehető, hogy ez a népgyűlés is elfogadja a galántai népgyűlés határozatát, amely kimondotta, hogy a cseh hódítás ellen teljes erővel, sőt fegyveresen is fognak védekezni.s A hadügyminisztérium sajtóosztálya utján kedden az alábbi jelentést adta ki: A helyzet változatán. Nincsen semmi jelenteni való. Bolseviki zendülés Mudemest hely&prémé&um. Az Üllői úton levő honvédgyalogsági laktanyában, ahol az 1. honvédgyalogezred van elhelyezve, ma délelőtt a magyarországi kommunista párt gyűlést tartott, amelyre a kommunista pártnak a laktanyában levő képviselői lehozták a legénységet az udvarra. Miután erről a tervezett kommunista gyűlésről már előzőleg tudomást szereztek a katonaságnak a szociáldemokrata párthoz tartozó bizalmi férfiai, értesítették róla dr. Pogány Józsefet, a katonatanácsok kormánybiztosát. Pogányszintén megjelent a kommunista gyűlésen. A gyűlés reggel körülbelül negyed tíz órakor kezdődött. Elsőnek Kun Béla, a magyarországi kommunista párt vezére, szólalt fel, aki tengerész-nemzetőrök kíséretében jelent meg a laktanyában. Ismeretlen emberek azt a képtelen hírt terjesztették a honvédek között, hogy Festetics, az új hadügyminiszter — ellenforradalmár. Rájöttek a gyűlésezőkre. Mialatt Kun Béla beszélt, a laktanya jobboldali épületének második emeletéről lövés dördült el, hogy ki tette ezt a lövést, azt még nem tudják, de utána sortűz zúdult a legénységre. A lövések nyomán az udvaron óriási riadalom támadt. A lent álló és a gyűlésen résztvevő katonák maguk is fegyvereikért szaladtak és az udvaron vad lövöldözés kezdődött, amely mintegy tíz percig tartott. A lövöldözésnek két sebesültje van, akiket a gyengélkedő szobában kötöztek be. Amint a lövések eldördültek, óriási pánik és izgalom keletkezett. A felizgatott legénység arra a hamis híresztelésre, hogy a hadügyminiszter le akarja szerelni a laktanyát, izgatottan követelte, hogy osszák ki közöttük a fegyvereket. Ez meg is történt.. Felnyitották a fegyverraktárt és a körülbelül 3000 főnyi legénység azonnal felfegyverkezett. Szuronyos puskákat és elegendő lőszert vettek magukhoz és azzal fenyegetőztek, hogy bemennek a városba és fegyveresen lemondásra kényszerítik a hadügyminisztert. Pogány dr. megnyugtatja a tömeget. Ekkor lépett közbe dr. Pogány József, a katonatanácsok kormánybiztosa, Royko Alfréd alezredes ezredparancsnok kíséretében. Pogány a legnagyobb pánik közepette kezdett beszélni a végtelenségig felizgatott katonákhoz. Nyugalomra és józanságra intette őket. Bizalmat és türelmet kért. A hadügyminiszter — mondotta — még nem adott okot arra, hogy ilt-enforradalmárnak lágy* jük. ’ " Kiró "Ml* a karhatalom. Pogány beszéde némileg lecsillapította az izgalmakat. Azok a katonák, akik körülötte állottak, megnyugodva fel akartak vonulni a szobákba, midőn megérkezett két teherautomobil megrakva rendőrökkel és felfegyverkezett népőrökkel, akik a főkapitány parancsára jöttek oda. Midőn meglátták a rendőröket, az a hír terjedt el, hogy a rendőrség le akarja fegyverezni a katonaságot, el akarja szedni a géppuskákat. A rendőrök végül is, mielőtt kénytelenek lettek volna fegyverüket használni, nehogy előidézői legyenek egy újabb véres kimenetelű összeütközésnek, visszavonultak a népligeti víztoronyig, ahol a víztorony tetején helyezték el gépfegyvereiket, ők maguk pedig ott maradtak készenlétben. Ezután számszerint mintegy 200 ember gyalog, a vezetők pedig vagy 80-an a rendőrségtől elvett két automobilon felfegyverkezve igyekeztek a városba, hogy felmenjenek a hadügyminisztérium elé tüntetni A harminckettes laktanyában. Kun Béla a honvédektől a harminckettes laktanyába ment, ahol azonban a bizalmi férfiak már értesültek az eseményekről és nem engedték meg a gyűlést. Kunt a bizalmi férfiak bekísérték egy szobába, ahol őrizetbe helyezték mindaddig, amíg megérkezett dr. Pogány József kormánybiztos a kaszárnyába és onnan Kun Bélát automobilon magával vitte. Mialatt Kun fogva volt a laktanyában, az utcán felsorakozott, a honvédlaktanyából odavonult fegyveres bolsevik katonák ki akarták szabadítani vezérüket. Ez a kísérlet azonban fölöslegesnek bizonyult dr. Pogánynak igen helyes intézkedésére, aki Kunt szabadon engedte. A védelmi intézkedések. Dr. Dietz Károly rendőrfőkapitány, aki a bolseviki tüntetés mindkét eseményéről pontos jelentést kapott, még a déti órákban, midőn a kommunista katonák az Üllői úton jártak, intézkedett, hogy a Várba vig