Friss Ujság, 1919. november (24. évfolyam, 143-168. szám)

1919-11-01 / 143. szám

2 vozott. Két papírlapot hagyott hát­ra, az egyiken az 5000 korona át­vételét ismeri el, a másikon kötelezi magát arra, hogy huszonegy nap múlva eljuttatja Zsíroshoz a lópasz­­szust, amelynek átvételekor az 1000 koronát fel fogja venni. Ez a két papírlap valószínű­leg a meggyilkolt Posztránszky noteszéből volt ki­tépve. A rendőrség a következő személy- feírást állapította meg a meszet áruló gyanús emberről, aki kétség­telenül a rablógyilkos volt. Közép­nél valamivel magasabb termetű szélesvállú, széles mellű, izmos, szé­les arcú, kissé kiálló pofacsont­ú, hosszú lapos orrú, 25—28 éves, kis fekete bajuszszal, amely valószínű­leg azelőtt borotválva volt és most növésben van, lehet két-három he­tes, hosszú oldalt elválasztott félre­fésült fekete hajjal, nagy fekete sze­­ttje, hosszú, fekete szempillája, dús fekete szemöldöke és apró, elől rit­ka fogai vannak; térden alul érő fe­kete téli kabátot bársony gallérral, fekete puhakalapot, fekete cipőt, bar­na bőr lábszárvédőt, hosszúra kö­tött nyakkendőt és dupla gallért vi­selt. Amikor a Binszkinétől kapott pénzt eltette, sárga, vagy piros­­tárcát vett ki a zsebéből. Zsíros és anyósa is látta, hogy körülbelül 5—7 darab kék százkoronás, néhány darab fehér kétszázkoronás és na­gyobb mennyiségű öt és húszkoro­­nás postatakarékpénztári pénz volt benne. Valószínű, hogy a tárca a meggyilkolttól elrabolt volt. A gyil­kos közelebbi ismertetőjele, hogy beszéd közben szemét lesütve, szem­öldökeit összeráncolva tartja. & • 4 f ... • ' ■ ,• \ h'/■ >■ •. ;* ‘V;.; v v- Kizáratási eljárás Csizmadia Sándor ellen. Csizmadia Sándor tudvalevőleg ál­lamtitkárságot vállalt a földmiv­e­­lésügyi minisztériumban. Egy nyi­latkozatában kijelentette Csizmadia, hogy mint szociáldemokrata vállal­ta a megbízatást. A szociáldem­ok­­rata­ párt választmánya legutóbbi ülésén foglalkozott Csizmadia kine­vezésének ügyé­v­el, s úgy határo­zott, hogy miután Csizmadia súlyo­san vétett a párt politikai érdekei, valamint a párrfegyelem ellen, meg­indítják ellene a választott­bírósági eljárást A választott bíróságba úgy a vá­lasztmány, mint Csizmadia három­­három tagot fog delegálni. A hat FRISS UJS re 1919. november 1. Felemeli a kormány a kenyér árát A közélelmezési miniszter ma kelt rendelete szerint a kenyér árát 1 ko­rona 60 fillérről 2 koronára emeltei­ fel Egy újságíró kérdést intézett a közélelmezési miniszterhez a kenyér ára felemelésének okairól. A minisz­ter kijelentette, hogy a mai viszo­nyok között azért volt szükség a kenyér árának emelésére, mert a kormány a pénzügyi helyzet követ­keztében nincs abban a helyzetben, hogy az egyes élelmiszerekre úgy, amint az a múltban történt, az ál­lamkincstár terhére ráfizessen. Ed­dig is a kenyér árára annyit fize­tett rá a kormány, mint ahogy ezt még a tanácsköztársaság idején be­vezették. Ennek most véget kell vet­ni, mert amint az adatokból kitűnt, ezt a megterhelését az államkincs­tárnak a jövőben viselni lehetetlen. Pontos kimutatásaink szerint a Ká­rolyi-kormány és a tanácsrendszer idején, valamint most az átmenet időszakában, a drágábban vásárolt húst, lisztet, zsírt és sertésárut ol­csóbban juttatták a fogyasztóhoz, az árkülönbözetet pedig a kormány pó­tolta, így a hus­­ellátásra 315 millió, a lisztre 9 millió, a zsírra és sertés­árura pedig 21 millió koronát fizet­tünk rá. A mai kenyérár, amely te­hát 40 fillérrel emelkedett, az állam­háztartást szabadítja meg ettől a ráfizetéstől, ami elől a mai nehéz pénzügyi helyzetben kitérni nem le­het. Igaza lenne Ereky miniszter úr­nak, ha normális időket élnénk. De ma, amikor minden várakozás elle­nére, a különféle szabadon garáz­dálkodó árdrágítók az életet olyan hallatlanul megdrágították, más sze­mekkel kellene nézni a dolgokat. Olyan tél büszkére érkeztünk, a­mely keservesebbnek ígérkezik bár­mely háborús télnél. A kedélyek is izgatottabbak, bént valaha voltak. Nem időszerű, hogy, ilyenkor a kor­mány rideg pénzügyi szempontokra támaszkodva, csupán a kenyér árát emelje fel. Annál is inkább, mert maga Ereky mondja, hogy a lisztre eddig csak kilenc millió koronát kel­lett ráfizetni. Ez az összeg manap­ság nem olyan ijesztő szám, ha te­­kintetbe vesszük hogy a munkás­ság kenyeréről van szó. A fő cél el­végre mégis csak az, hogy ezt a ke­serves telet átráboljuk valahogy. A sok milliárd m­ellett, amit az állam a háború kiütése óta költeni vett kénytelen, a kenyérsegély igazán nem jelentős summa. Talán helyes volna újból megfon­tolás tárgyává tenni az ügyet s leg­alább a kenyeret az eddigi áron meghagyni. Befejezésükhöz közelednek a kihallgatások. Csak a pártvezérek vesznek részt a közös értekezleten. — A keresztény blokk és a koncentráció. Befejezésükhöz közelednek Sir George Clark-nak, a párisi legfőbb tanács megbíz­ótjának, tárgyalásai. Az antant képviselője tisztán látja már a magyar helyzetet, viszont a magyar politikusok is tisztában le­hetnek az antant kívánságaival. A jövő hét első napjaiban már való­színűleg összeül az a közös értekez­let, mely döntő lesz a válság meg­oldására nézve Az éles ellenséges­kedés, gyűlölködő széthúzás ellené­re remélni kell, nagy létre fog jön­ni a békés megegyezés. A kormány­pártok erősen dolgoznak pozícióik megtartása érdekében, erős kézzel megmozgatnak mindent, sorompóba állítják a legkülönfélébb szervezete­ket, testületeket- érzik azonban mégis, hogy borzasztó felelősség volna, ha pusztán személyi érdekek­ért kockára tennék az ország nagy érdekeit. Most már nem tartják „ki­zárt"-ak Friedrich távozását ők sem, csak ahhoz ragaszkodnak, hogy a kormányzatban övék maradjon a „túlsúly"." A szociáldemokratákról a minap még csak hallani sem akar­tak,­­ ma piáig már egyik minisz­terük mondta, hogy: „meg lehet velük egyezni, ha igényeiket mér­séklik." Egy sereg­lista van forga­lomban az új kormány összeállítá­sáról, a pártok képviseltetésének arányáról is, e hírek azonban ma még nem egyebek egyszerű kombi­nációknál. Puszta kombinációk be­szélnek ma még arról is, hogy ki lesz az uj miniszterelnök: Wlassics Gyula bárót, Bethlen István grófot, Pubinek Gyulát emlegetik — bizo­nyosat azonban nem lehet tudni. Bi­zonyos csak az, hogy nem Fried­­rich István lesz az uj kormány el­nöke. A többi a jövő hét végén fog eldőlni. Háttér István a koncentrációról. Haller István propaganda minisz­ter arra a kérdésre, hogy mi a ke­resztény blokk magatartása egy úgynevezett középső konzentráció­­val szemben, a következőket mon­dotta: — A párt zöme azt tartja, hogy­­minden személyi és­ pártérdeket fél­re kell tenni, ha megvan annak a ga­ranciája, hogy ezért az ország kap valamit. Azonban nemcsak ígérete­ket, hanem tényeket akarunk. Mi­helyt ezek megunnak vagy csak mutatkoznak is, azonnal meg fog enyhülni a helyzet s a párt hajlandó lesz a legmesszebbmenő módon is honorálni azokat az igényeket, a­melyeket a kormányban való rész­vétel tekintetében a kormányon kí­vül álló pártok jog­osan támaszthat­­nak. A keresztény és intranzigens nemzeti kurzusnak azonban nem szabad megváltozni. Nagy tanácskozás a miniszterelnök­ségen. Csütörtökön délután nagy tanács­kozás volt a miniszterelnökségen. Nemcsak a kormány összes tagjai, de­ az összes vidéki kormánybizto­sok és kormánybiztos-helyettesek is hivatalosak voltak a tanácskozás­ra ezenfelül jelen volt Soós tábor­nok is, a hadsereg vezérkari főnö­ke. A Friedrich­-kormány helyzetét beszélték meg a tanácskozáson. Az összejövetel a kormányzat egységét akarta dokumentálni. megbízott elnököt választ, s ez a héttagú zsűri fog dönteni az ügy­ben. Szociáldem­okrata körökben azt hiszik, hogy Csizmadiát ki fogják zárni a pártból, a határozat ellen az országos ellenö­ző bizottsághoz, on­nan pedig a pártkongresszushoz le­het felebbezni. önálló keresztényszociális párt A „Keresztény nemzeti egyesülés pártjáénak megalakulásakor a Ke­resztényszociális párt tudvalevőleg kimondotta megszűnését. Giesswein Sándor prelátus, a párt tulajdonké­­ptni megalapítója, mindjárt kezdet­ben kedvetlenségének adott kifeje­zést a párt megszűnése fölött. A ki­tűnő Giesswein ugyanis egyike ama keveseknek, akik valóban komolyan vették a keresz­tényszociális demo­kratikus eszméket, s most aggoda­lommal látta, hogy az új keresztény alakulás milyen könnyedén adott túl még a „szociális* *­ jelzőn is. Nem is érezhette jól magát Giesswein az i de között, akik közül már évekkel ez­előtt kénytelen volt — éppen esz­méinek kedvéért — kiválni. A na­pokban azután megtörtént a Ke­resztényszociális Párt feltámasztása. A magukat keresztényszociálisoknak vallók értekezletet tartottak, melyen kijelentették, hogy a párt nem osz­lott fel. Megválasztották a vezető­séget is. Elnök Giesswein Sándor, alelnök Heller Farkas, Katona Imre és Schmidt Miklós lett. Gieeswein kanonokot Sir Clark is meghívta kihallgatásra. A Kisgazda­párt gyűlései­t A nagyatádi Szabó István elnök­lete alatt álló igazi Kisgazda­párt novemberben is számos népgyűlést tart az országban November 2-án Bicskén, 9-én Cegléden, 12-én Sió­fokon, 16-án Kralban, 23-án­ Kör­menden és 14 én Pápán lesz na­gyobb népgyűlés. Nagyatádi Szabó István résztvesz valamennyin. Tisza-emlékünnep. Tisza István gróf megöletésének első­ évfordulóját nagyszabású gyász­ünneppel ülte meg a Nemzeti Tár­saskör relüikivüli gyászközgyűlés keretében, amelyet a Kálvin-téri templomban délután 4 órakor gyász­istentisztelet előzött meg. Ezen Né­meth István ref. püspök mondotta az imát és Petri Elek püspök az áldást. A Nemzeti Társaskörben délutátt Beöthy Zsolt tartott emlékbeszédet, amelyben a többi között a követke­zőket mondotta: Tiszában a történeti magyarság lelke élt és munkált, élt azzal a ret­tenetes tanulsággal, hogy ennek a boldogtalan Magyarországnak , ezer év óta minden külső és belső válság­­ban nem jobb és rosszabb sorsáról, hanem létéről vagy nemlétéről volt szó; minden küzdelme a harctéren és országgyűlésein élet-halálharc volt Fiatal kora óta, mint maga mon­­­dotta, a magyar nemzetnek legak­tuálisabb létkérdését: a magyar nemzet katonai biztonságának meg-­­alapozásában és a magyar parla­ment rendjének, méltóságának be­csületének megóvásában látta. Poli­tikáját tulajdonképen nem is lehet a szónak szigorú értelmében sem konzervatív, sem liberális, sem di­nasztikus, sem függetlenségi politi-­­kának mondani: egyszerűen magyar, nemzeti politika volt az. * Gyilkosai azt hitték, hogy benne a magyar erkölcsöt, a magyar erőt, a magyar jövőt döntik le. Csa­­lódtak, mert a vizek le fog­nak folyni és magyarságunknak, a magyar jövőnek egygyel több erő-­ forrása lesz, az ő nagy emlékével. Tudjuk már mind, hogy ki volt ne­künk, hazánknak, korunknak, de tud­juk azt is, hogy ki volt történetünk­nek és ki lesz jövőnknek. Tisza Ist­ván az új Magyarország erejét, mint magyar erőt, először vetette súly­­lyal a világpolitika mérlegébe. ED

Next