Friss Ujság, 1919. december (24. évfolyam, 169-193. szám)

1919-12-04 / 171. szám

, i , i /^v ' c4v,......................... I \ | | ^ ,, 19'H ;u:p { ■-' * \f\ i ■ | •'’N . .: n;"_ r,-f *, ^1. S/Pt^L- Jv XXIV. éTidyan 171. szám. _______•»*» 40 augax. - J Budapest, 1819- december 4 Cstttörfflk T Fery, altábornagy gyilkosai a törvény előtt. Kihallgatták a rendőrség vezetőit a Tisza-ügyben. Készülődik a magyar kormány a béketárgyalásra. Béketárgyalás Megnyugvással látjuk, hogy a tryagyar békedelegáció élére AppyprenAlbert gróf került, ő fogja képzelni Magyarországot Neullyben, ahol meg kell kötnünk a békét, azt a berkét, amelyet a kíméletlen gyűiző erőszakot ránk. Prágából már híre jön, hogy kár nekünk, magyaroknak re-eménykednünk, Benetel külügyminiszter úr már beszél Mizántáni vezéreivel s azok azt mondták neki, hogy a Magyarország részére már megállapított határokat megváltoztatni nem fogják. Tehát Cseh-Szlovákia csakugyan olyan felfújt, lehetetlen összeállítású ország marad, amilyennek Maszaryk álmodta, négy millió némettel, két millió tóttal, egy millió magyarral és hétszázezer ruténnel. A jövő kíméletlenül fogja eldönteni a kérdést, hogy az ilyen béke melyik országra nézve volt, kedvezőtlenebb : Magyarországra nézve-e, vagy Csehországra nézve-e? Ugyanez állRomániára is. Szerencsés körülménynek tartjuk, hogy a mi béketárgyalásunkat megelőzte Clarknak budapesti tartózkodása, aki már referált is Párában magyarországi tapasztalatairól. Az a benyomásunk erről az angol diplomatáról, hogy jószemű, higgadt ember, akinek látását nem homályosítja el a nagy győzelem, melyet országa aratott s aki itt Budapesten meggyőződött arról, hogy amit rólunk a románok és csehek híreszteltek, rágalom. Arrólis meggyőződhetett, hogy a Duna—Tisza táján olyan nép lakik, amely soha-soha nem fog belenyugodni a tervezett rémes feldarabolásba s nem lesz Európának ezen a részén nyugalom,amig idegen járom alatt fog nyögni magyar föld és magyar nép. Az antant tehát tudni fogja már az igazságot, ha Apponyi Albert kiküldötteink élén a legfelsőbb tanács elé lép, hogy megvédelmezze hazája érdekeit. Tudjuk mi azt jól, hogy az Intantot a békeitélet meghozatala-kor nem annyira az igazság, mint a győző gőgös öntudata és a románokkal, csehekkel, szerbekkel a háború folyamán kötött megállapodások vezetik, mégis abban a reménységben élünk, hogy az antant ma már más szemmel nézi Magyarországot, mint a háború alatt s az első fegyverszünet idején, amikor oly kegyetlen és irgalmatlan volt hozzánk Franchet de Esperey tábornok. Pedig a Franchet de Esperey által diktált fegyverszünetben a Maros folyó volt a demarkációs vonal, cseh-szlovák demarkációról szó sem volt. Az antant akkor olyan nagynak tervezte Magyarországot, hogy hat hadosztályt engedélyezett neki. Azóta román megszállás alá került Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmár,Pozsony, a felső Dunavonal, Rimaszombat és Ungvár, hazánk területének háromnegyed részét ragadták el tőlünk. Apponyi ékesszólásán és forró akarásán bizonyára nem fog múlni, hy az ántánt tudomást szerezzen nden igazunkról, minden sérel-A nemzetgyűlési választásokra vonatkozólag Huszár Károly miniszterelnök — mint megírtuk — kormányrendelet-tervezetet terjesztett a kedd esti minisztertanács elé, mely a tervezetet elfogadta.A rendelet már legközelebbi meg is jelenik. A választásokat —hiteles forrás szerint — egyelőre csak a Tiszáig ejtik meg. A tiszántúli területeken, felszabadulásuk után, folytatólag lesznek a választások, összesen most csak 163 tagja lesz a magyar képviselőháznak. A választók száma megközelíti a három milliót. Huszár kormányrendelete kötelességükké teszi a hatóságoknak, hogy őrködjenek a választások tisztasága fölött, megállapítja azon fegyelmi és büntetőjogi következményeket, meleket a szabadságjogok gyakorlásának megakadályozása maga után von, és kimondja azt is, hogy viszont azok ellen, akik túllépik a szabadságjogok kereteit, büntető eljárást kell indítani. Egyre késik a Nemzeti Párt és a Munkapárt fúziója. / Több mint egy hét óta folynak a Nemzet Párt és a Munkapárt fúziós tárgyalásai. — a fuszió alátóban még egyre késik, sőt mint amunkatársunk teljesen beavatott forrásból értesül, egyáltalán nem bizonyos ma még, hogy a fúvó csakugyan létre is jön. Kik akarják a fúziót? — ez a kérdés vetődik fel a hosszas megbeszélések és folytonos jegyzékváltások után. A Nemzeti Párt Heinrich-csoportja és a pártba bevonult munkapártiak mindenesetre akarják. A függetlenségi csoportnak azonban valóban nem szíve-vágya ez az egyesülés — érzik, hogy nekik nem Lukács László táborában van a helyük. Hogy mégsem zárkóznak el az egyesülés vagy egyelőre a tárgyalás elől, annak egyik fő oka, hogy a Heinrichéktől való elszakadást akarták elkerülni, azután pedig, hogy a közelgő választásokra gondoltak. Szerdán este már harmadízben tartott választmányi ülést a Nemzeti Párt, Ábrahám Dezső indítvámiunkről. És így várakozásteljesen nézünk a béketárgyalás elé. nyára bizottságot küldtek a tárgyalások lefolytatására. A szocialisták és a választások, Garami Ernő, aki családjával Svájcba mázott, úgy nyilatkozott, hogy a szocáldemokrata párt tartózkodni fog a választásoktól. A pártvezetőség azon az állásponton van, hogy — ha nem teljesítik a pártnak a szabad választásokra vonatkozó feltételeit — nem vesznek részt a választásban. A szociáldemokrata párt tehát még nem hozott határozatot a kérdésben. A kommunisták Internálásának ügye. A kedd esti minisztertanács hoszszasan foglalkozott többek közöitt a kommunisták internálásának Ügyével is. A minisztertanács felsőó felében, ezen a tanácskozáson, részt vett Horthy Miklós fővezétő is, aki mindjárt a kérdés felvetése elején pontosan kifejtette a maga álláspontját. Peyer Károly népjóléti miniszter előterjesztését, hogy az internálásokat szüntessék meg, nem fogadták el hanem azt a határozatot hozták, hogy egy bírákból álló vizsgálóbizottság fogja ezentúl a kommunisták ügyét intézni. A bizottság eljárásának rendjét és a bizottság szervezetét az igazságügyminiszter, a belügyminiszter és a hadügyminiszter képviselői ankéten,fogják megbeszélni. A royalista párt küldöttsége a miniszterelnöknél. / A magyar királyság pártig Somssich Tihamér gróf vezetésivel szerdán délután tisztelgett Hujszár miniszterelnöknél . / Somssich gróf beszédében a többek között arra kérte a miniszterelnököt, hogy az államforma eldőltéig Magyarország ne mint köztársaság, hanem mint „Magyar Államot jelöltessék meg. Huszár Károly miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy büszkén vallja magát royalistának. A maga részéről semmiféle személy mellett sem foglal állást és ugyanezt kéri a Magyar Királyság Pártjától is, mert a mi viszonyaink mellett na az uralkodó kívánatos a hazának, aki az adott körülmények közt a legnagyobb biztonságot, a legtöbb előnyt, a legtöbb jót tudja nyújtani. Egyelőre csak 163 tagja lesz a képviselőháznak. A kormány rendelete a választások tisztaságáról A somogyi kommunisták pere, Kaposvárról jelentik. A kaposvári törvényszék több napon át tartott tárgyalás után most hozott ítéletet a kommunisták bűnpörében. Huszonkét vádlott állt a törvényszék előtt. Peinhoffer Lajost, aki főleg a háztartási alkalmazottakat izgatta gazdájuk ellen, három évi börtönre, Szent- Iványi Frigyes dr. ügyvédet, aki a járási politikai megbízott mellett mint jogtanácsos működött, egy évi börtönre, Ingász Ernő dr.-t két évi börtönre, Derényi Ármin dr.-t, a forradalmi törvényszék tagját, egy évi börtönre, Horváth Ferenc dr.-t két évi börtönre, Magyar Mátyást négy évi fegyházbüntetésre, Szőnyi Hugó dr.-t egy évi börtönre, Győrffy Andtást, aki a túszok réme volt, számos ügyben bíráskodott, így a lengyeltóti ellenforradalmárok ügyében is, egy évi börtönre, Boskovitz Ernőt, aki a túszok közé záratta magát, hogy kihallgassa beszédüket és azután feljelentse őket, három évi börtönre. Gerő Manót, a „Somogyi Munkás44 című lap szerkesztőjét, izgató cikkeiért és vidéki agitációs kirándulásáért hét évi börtönre ítélték. A többi vádlott kisebb-nagyobb fogházbüntetést kapott. A nagyszebeni és dési zendülés. Négyszáz embert letartóztattak Szabadka, december 3. A nagyszebeni puccs következtében négyszáz egyént tartóztattak le, akik ellen katonai hatóságok folytatják a vizsgálatot. A puccs alkalmával a beiktatandó kormányzótanácsi tagok ezzel kergették el a régi kormányzótanács tagjait: „Eleget loptatok már, most takarodjatok." Ez azóta szállóigévé lett Erdélyben, ahol a vezetők korrupciója általánosan ismeretes és ez szítja az elégületlenséget. Nagykikinda, december 3. A dési katonalázadás alkalmával az erdélyi csapatok halálra keresték Miháli Tivadar prefektust és mikor őt nem találtak meg, felgyújtották a barakkokat és éltették a volt oszrák-magyar hadsereget. A Romániából hozott katonaság csak géppuskákkal tudta lefegyverezni a lázadókat. Mindkét részről sok a halott és a sebesült. Gyulafehérváron az Avram Iancu-ezred lázadt fel, amely szintén Erdélyből rekrutálódik. Ennek egy zászlóalja a Bánátba volt kikülönítve, de az otthoni hírekre hatalmába kerített egy vonatot és haza indult. Ezt csak úgy tudták ártalmatlanná tenni, hogy felszedték a vonat előtt a síneket. A vonat kisiklott, ami igen sok katona életébe kt.