Friss Ujság, 1920. augusztus (25. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-08 / 188. szám

KXV. évfolyam 188. vám. & POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA Helyben e­hteho* nordre, vidéken poMai nélkü­ldésnel egy hónapra _ K JO.—. Kegyetlen* — — -— — —_ — K Sti . . Félévre K Ué.­, Egyes évre K ISO.— Egye* szám­arai Helyben, vidéken és pályaudvaron •0 Mér. FRISS UJSÁG I &*i/\ fr. ,/r •* X augusztus a. VasA iu^ MMMjmaafffiafen lflAfnAT^fAft kiaiwhit!3^ V„ Honvéd-utca* 10. «■. Saetk. teleteli _ _ Ml »W. Ktadeli W.” _ _ SW­MU ■yomdn „ _ _ a t M. FIÓKKJADÓHIVATALOK .­VU., Rékóczi-ut a*. (Tel. Jóuef u“­»* 1 VL, Andiaeey­at «., X Makcpétee M., Az ügyészség vádirata Tisza gyilkosai ellen. Szentkirályi Béla a nyomozásról. Báró Radvánszky vallomása a gyilkosságról. A munkások a miniszterelnöknél A Tisza-pör hatodik napja. Radvánszky báró és Szentkirályi Béla vallomása. • A katonai bíróság folytatta a Ti­­sza-pör tárgyalása során a tanuki­­halgatásokat. A mai napra beidézte Radvánszky Béla báró, Lux Sándor dr., Klein Rezső, Barin Alma, Klein Józsefné, Zilahy Lajos, Hazslinszky Hugó dr. és Szentkirályi Béla dr. tanukat. A vádlottak közül Sztar­ykovszky már rendfokozat nélkül jelent meg.­­ A katonai igazoló bizottság egy át­iratában Fritsch Ottó őrnagy kéri tanúként való kihallgatását Sztany­­kovszky szökésére vonatkozólag. A kihallgatást elrendelik. A rendőrorvos a sebekről. .A bíróság elsőnek Hazslinszky Hugó ert hallgatta ki, aki mint a rendőri bizottság orvosa vett részt, a gyilkosság napján az esti órákban,­ megtartott helyszíni szemlén. A tanú elmondta, hogy megérke­zésekor Tisza már kiterítve feküdt s a kötések rajta voltak. Nem tudta­, megállapítani, hogy a lövések hon­nan érték. Valószínű, hogy az a lö­vés, amely a mellkast érte, a jzobb­­rál­on ment be s a bal felkaron ment ki. Ez okozta a halált. A má­sodik sérülés, amely a hason volt, valószínűleg csak a bőr alatt ment keresztül. Tiszának szétlőtt óráját nem látta. Az a benyomása, hogy mindkét lövés állva érte. Mind a két lőcsatorna vízszintes volt A grófot ért lövések közül csak a fel­ső volt ,halálos. A tanút megeskették. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Slucsevics János nemzetgyűlési képviselő vezetésével a Magyaror­szági Szociáldemokrata Pártnak há­romtagú küldöttsége: Mrákics Ferenc, Farkas István és Malasics Géza. ke­resték fel ma Teleki Pál gróf mi­niszterelnököt A szociáldemokrata párt megbí­zottai előadták a párt legtöbb kí­vánságait és ezek során beható esz­mecserét folytatott a miniszterelnök a kiküldöttekkel mindazon kérdé­sekre vonatkozólag, amelyek a szociáldemokrata párt követelései sorában helyet foglalnak. Különösen beható megvitatás tárgya volt az internálási rendelet és általában az internálás kérdése, amelyre vonat­kozólag Teleki Pál gróf miniszter­elnök kijelentette, hogy igyekezni fog ezt a kérdést minél előbb köz­megelégedésre megoldáshoz juttat­ni, mert ezt olyan függő kérdésnek tekinti, amely lehetőleg minél előbb kell, hogy lekerüljön a közvélemény napirendjéről. Tisza unnok­aöccsének hantomása. Ezután Radvánszky Béla bárót, s Tisza István gróf umokaöc­csét, hallgatták ki. El.mondja, hogy október 31-én­­ reggel forradalmi frázisokkal teli röpcédulákat látott s ebből az volt a benyomása, hogy nagybátyját va­lami veszedelem fenyegeti és vadász­botot véve magához, délben kiment­­ a nagybátyjához.­­ Ekekor már a városban elterjedt a Sh­ire ainnak, hogy a nemzeti tanács Tiszát letartóztatta. Tizenkét óra tájban érkezve a villához, ott nem tapasztalt gyanús dolgokat. Tiszát kérlelte a felesége, hgoy menjen el falura. Radvánszky a saját lakásába hívta, mire Tisza szigorú hangon azt vála­szolta, hogy sohasem buj­kált, most sem fog. A délelőtt nála járt emberekről fe­­kicsinylőleg beszélt, de részleteket nem mondott el. Sándor János is ott volt. Délután fél öt óra tájban Tisza el akart menni a klubba, de felesége kér­telesére otthon maradt és abban egyeztek meg, hogy Sán­dor János, akit majd Radvánszky is elkísér, fogja a dolgokat a klubban megbeszélni. Én — mondotta a bá­ró — azzal a szándékkal kísértem el, hogy éjszakára visszamegyek, mert én a támadástól éjszaka tar­tottam és nem gondoltam, hogy fé­nyes nappal követnek el majd me­rényletet. Elmentem a pártkörbe, és egyszer csak láttam, hogy Sándor János nagyon ideges, reszketve lép be, mindjárt rosszat sejtettem, oda­mentem hozzá és kérdeztem: Meg­gyilkolták? Nem, — volt a válasz — még él. Erre telefonhoz szalad­tam. Kondada: Mikor délben kint volt a villában, lehetett beszólni? Radvánszky: Nem jelentkezett a központ. Mondada: Nem volt elromolva? Radvánszky: Nem, mert hallot­tam, hogy a központos kisasszony felelt, de nem Mpcsölt. Telefonál­tam, kérdeztem, hogy mi van és azt a választ kaptam, hogy már nem él. Gyalog mentem ki Sándor Jánossal a villába, ahova körülbelül hét óra­kor érkeztek meg. Odaérkezve egy golyó süvített el mellettük. Nem hi­szi, hogy nekik szólt volna, mert akkor megismételték volna a lövést. A hallban feküdt Tisza gróf, mel­lette ült a felesége, Almásy Denise pedig bekötött fejjel járkált. Lefek­tették a grófot az ágyba. Még ek­kor is ömlött belőle a vér. Ebből következteti, hogy elvérzés folytán halt meg. A hadügyminiszter szárnysegéde. Majd igy folytatta: — Alighogy bevittük nagybátyá­mat az ágyba, jelentették, hogy egy f­őhadnagy akar vele beszélni. Ké­sőbb hallotta, hogy Sasnak hívják. Mint a hadügyminiszter szárnysegé­de mutatkozott be. Mögötte egy közkatona ázott. Azt mondta a had­nagy, hogy a hadügyminiszer meg­­bízásából jön, hogy a családtól megkérdezze, segítségére lehet-e. Boszosan mondottam, igazán nincs mit segíteni, jött volna előbb. A kormány és a miniszterek nevé­ben arra kért, hogy adjam elő, ho­gyan történt. Pár szóval vázoltam a dolgot. Mikor elmondottam, nagy zavarban ötölt-hatolt, el is pirult és azt mondta, még egy megbízása van, meg kell néznie, hogy tényleg meghalt-e Tisza. A főhadnagy ez­után egy negyedik papirost húzott elő, Linder aláírásával s annak tar­talma fedte a tiszt állítását. A fő­hadnagy csakugyan látta, hogy Ti­sza meghalt és ekkor a kormány részvétét tolmácsolta a családnak. Erre belőlem kitört az indulat és kiabálva mondtam.: — Bsiből pedig nem kérek! A főhadnagy kíséretében levő ka­tona­i katonatanárrS kiküldöttje volt.­ ­ Károlyi koszorúja. Mondada:Igaz-e, hogy még az­nap külöt­i a kormány koszorút? Radvaszky: Nem, a koszorú a­­ beszüntetés előtti délelőtt jött meg, rét másodikán volt Jelentették, hogy egy koszorú érkezett Károlyi Mi­­­­hálytól, melyet sajnos, átvettek,­­ mert senki sem volt ott, aki vissza-­­ küldte volna. Én a koszorút termé­­­­szetesen eltüntettem. Olyan koszorú volt, amilyent a kormányok szoktak , küldeni, nagy nemzetiszintű szalag­gal. Az egyik oldalon valami ilyen volt: Legnagyobb politikai ellenfe­lemnek. A másik oldalon: Gróf Ká­­­rolyi Mihály. A főhadnagy távozása után érke­zett meg a rendőri bizottság: Szent­­királyi, egy idősebb rendőrorvos és egy idősebb rendőrfőtiszt. Mikor jegyzőkönyvet vettek föl, nagyné­­ném említette, hogy miért csinálnak komédiát,­­amikor nyomozni úgy sem fognak. .Nekem is ez volt a benyomásom. Mondada kérdésére előadja az­után, hogy Tiszánál aranyóra­m volt, amelyet szétlőve találtak, a golyó oldalt érhette. A halálos sebre pontosan em­lékszik, miután ő vizsgálta meg. Ferd­eirá­­nyú lövés volt. Ez az irány körül­belül megfelel annak, hogy a golyó a test felöl érte a zsebórát. A lőseb megvizsgálásából arra következtet, hogy kellő távolságról, körülbelül, tíz lépésről történhetett a lövés. Ezután áttért a felsőtestben levő sé­rülések leírására. A hónaljvonal irá­nyában a jobb vállon ment be a go­lyó, keresztül­hatolt a mellkason és a baloldali felsőkart roncsolta szét Kottra őrnagy. Mi volt az indító oka annak, hogy báró úr a had­ügyminiszter kiküldöttét és Károlyi koszorúját visszautasította. Radvánszky: Undorodtam a for­radalomnak nevezett komédiától. Tapintatlan dolognak tartottam, hogy aki életében a legpiszkosabb hajszát vezette ellene, akkor, amidőn ura­lomra jutásakor az illetőt meggyil­kolják, koszorút küldjön neki. Elmondja azután, hogy a cseléd­ség két töltényhüvelyt talált, amit ő a kommü­n alatt, május 21-én tör­tént elmenekülése alkalmával író­asztalában felejtett és amely onnan elveszett. — Bennem — folytatta vallomá­sát — amikor a tárgyalás érdeké­ben semmi sem történt, megérlelő­dött az a hit, hogy Károlyi Mihály tudott a gyilkosságról és a kormány­nak legalább később értesülése volt erről. Amikor a proletárdiktatúra megbukott, beadványnyal fordultam az ügyészséghez, amelyben kértem, hogy Károlyi ellen indítsa meg az eljárást bűnpártolás cílén. Az őrizetet tartó csendőrökről nem tud, mert a forradalmat meg­előző este érkezett Budapestre. Da­cára annak, hogy a jegyzőkönyvet komolyan vették fel, neki az volt az impressziója, hogy az egész komé­dia. Később Festetich gróf a Nem­zeti Kaszinóban egyszer azt a kije­lentést tette, hogy ő ismeri Tisza gyilkosát, sőt beszélgetett vele, vagy sétált. Ebből provokáció­­ is lett, mert Nopcsa báró megmondta a véleményét Ekkor ő a

Next