Friss Ujság, 1921. január (26. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-22 / 17. szám

,yy­i#^TI aJ fi \ ^ * wVw ^ i./ára | XXVI. évfolyam 17. szám. M________________________ Budapest, 1921. január 22. Szombat POLITIKAI NAPILAP ____ sz^|zISíiv®t^TÓSIG ELŐFIZETÉSI ÁRA: MSjM §P||| §| |»|| fi || f» Jplj| ||§| /jjPjlk V., Honvéd-utcza 10. sz. Helyben, házhoz fordva, vidéken postai ffi® ISs Sffi |||$ 1110111 ||ljCSl| |§|| i|fj §111 fsT Sfi Jl|||l­ j||g Illa Stterk. tetetőn — — KiSS'e” rSS­ £h ENli'% m 18 p% Hl r r sa g Tlllllil iluBiaiai Mahc­mnuuAx, fc«yn«n*ytdeken 4 boMen al I M n WtdW I^mIll WwW WM®? Hh| V1L, RAkoczi-ut st.(Tel. József 118­ M.| ^ rtiyendvimg 1 KQrOn­a. Hl B ü W 01B VI., Andr^y­nt Kecskeméten U. Gratz elmondotta külpolitikai programmját. Kétmilliós lopás a Weisz Manfréd-gyárban. Kiss Istvánék két gyilkosságot vallottak be. A lakásk­­rdés. Sok jel mutat arra, hogy úgy a főváros vezetőségében, mint a kor­mányban meg­van a hajlandóság arra,­ hogy a háziuraknak a laká­sokkal való rendelkezési jogát egészben vagy részben visszaadják éi bizonyos aggodalommal halljuk ezeket a híreket, mert egész bizo­nyossággal látjuk előre azt, hogy mihelyt a szegény embert nem vé­delmezi a törvény a háziurak spe­kulációja és kapzsisága ellen, akkor azonnal a szegény embernek egy új, szenvedéses kálváriája kezdődik. Óva intjük a kormányt, hogy gondoljon a következményekre. Megírta már a Friss Újság, hogy a háziuraknak tényleg van okuk jo­gos panaszra. Míg az őstermelő, gyáros,­­ kereskedő, iparos,, vállalko­zó a háború folyamán, ha ügyes volt és valami jó üzlet került a ke­zébe, nagy pénzeket tudott szerezni, addig a háziurak el voltak zárva ettől a konjunktúrától, mert az ál­lamhatalom a hadbavonultak érde­kében rátette kezét a lakásokra. Az államhatalom kénytelen volt er­re, mert ugyan mikép tudott volna harcolni a fronton a katona annak tudatában, hogy itthon hagyott csa­ládját kénye-kedve szerint dobhat­ja ki a lakásból a szájgeroló háziúr. Nagy államérdek kötötte gúzsba a háziurak szabad kezét és nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy ez az­­államérdek most már nem áll fenn. Mert államérdek m­a is, hogy a hatalom ugyanazzal az­ erővel vé­delmezze meg a szegény ember egy­két szobás lakását, amilyen erővel ezt a háború idején tette. És ezért nem is lehet arra gondolni, hogy visszaállítsák teljességében a házi­urak békebeli rendelkezési jogát. Egészen más a helyzet a nagy­­lakásokkal. Nem kell attól tartani, hogy a szájgerozott, vagy felmon­dott vagyonos ember a családjával az utcára kerül. Akinek pénze van, az mindig tud magán segíteni. Csak az kerül az utcára, aki szegény. Ha a nagy lakások szempontjából vál­toztatnak a mai állapoton és ezek­kel szemben adják vissza a háziurak rendelkezési jogát, ebben az eset­ben egészen más szemmel néznék mi is és a túlzsúfolt Budaest lakos­sága is ezt az intézkedést és­ nem zúgolódnék ellene. Reméljük, hogy az intéző körök is ebből a nézőpontból ítélik meg a dolgokat és csak ott adják vissza bizonyos mértékig a háziuraknak a lakásokkal való rendelkezési jogát, ahol legalább három szobánál na­gyobb lakásról van szó ■ gát az az egy nem lehet kétséges, hogy­­ minden egyenetlenség, minden bizal­matlanság, amely a fenyegetett álla­mokat a döntő pillanatban nem a kö­­zös ellenség ellen fordítja, hanem egy­más ellen uszítja, közelebb hozza a veszélyt, mellyel számolnunk kell. Ezért nem lehet számunkra kétséges, hogy a jelzett két új közül melyiket kell követnünk, még ha ez bizonyos ö­nmegtagadásba, bizonyos érzelmi ál­dozatokba is kerül. A trianoni békeszerződés alapjára helyezkedtünk tehát, de hozzáteszem, hogy az antant által a béketárgyalások­ során hozzánk intézett kijelentések szellemében értelmezett trianoni béke­­szerződés alapjára. E kijelentések, me­lyek különösen a békeszerződés kísérőlevelében foglaltatnak, kifejezetten koncedáljánl azt a lehetőséget, hogy a békeszerző­­désbe igazságtalanságok csúsztak be, amelyek­ azonnal csak azért nem vol­tak lei­küszöbölh­etok, mert ezzel az egész Európa által áhított béke kése­delmet szervedett volna. Ezen igaz­ságtalanságok reparálását az an­tállt részben kilátásba helyezte. Nincs okunk feltételezni, hogy a szándékát­ nem fogja teljes lejalitásra­ érvényte juttatni. Ausztriáról szól­­.. A­t a reményét fejezte ki a mi­niszter, hogy lehetséges lesz Ausztriá­val a békés tárgyalások útjára lépni. Ha pedig ez nem következnék be, még mindig bízik a határ­megállapító­ bizott­ság igazságos döntésében. Volt szövetségesünk, Németország iránt, nagy megbecsülést és ro­kon­szen­vet érzünk, bár ez az érzés a jelenlegi körülmények között politikai érdekeink szempontjából nem hasznosítható. Reméli, hogy Lengyelországhoz való kölcsönös rokon­szen­vünk a fitl­­próbát mindig ki fogj­a állnni. De fennáll annak szüksége is, hogy közvetlen szomszédainkkal, dacára azoknak a mély érzelmi ellen­téteknek, amelyek a közelmúlt esemé­nyeiből kifolyólag közöttünk és közöt­tük fennállanak, normális viszonyba és főleg gazdasági tekintetben szoro­sabb összeköttetésbe kerüljünk. Az el­­zárkózásnak az a politikája, amelyet az egyes középeurópai államok egymás el­len folytatt­ak, nemcsak minden egyes állam életbevágó gazdasági érdekeivel áll ellentétben és ezek gazdasági jövő­jét fenyegeti, hanem, ha mentéi előbb meg nem szűnik, Európa ,nyugalma szempontjából is, aggasztó helyzett te­remtene. Ezért a magam részéről kész vagyok minden alkalmat megragadni arra, hogy politikai tekintetben va­lami megbarátkozási módot találjunk, gazdasági tekintetben pedig kölcsönös forgalom és árucsere minél könnyebb lebonyolítására szükséges szorosabb megállapodásokat is létesítsünk. Bizo­nyos részben a közelmúltban lefolyt, részben a közeljövőben megindulandó Egyre tartanak Írországban a zavargások. Sok ír városban igaz, utcai harcok folytak. Képünk egy corki utcát ábrázol, melyen elesett sinn­­jeinek fekszenek s a rendőrség letartóztatja a zavargókat. Gratz miniszter nagy beszéde a magyar külpolitikáról. Jóban akar lenni minden országgal. — Sok sérelem orvos­lását várja a határraega­lapító bizottságtól. A kam­ányzópárt m­a esti értekezle­tén mondta el Gratz Gusztáv dr. kül­ügyminiszter a külpolitikai program­ját. Józan, hűvös, békés program ez, amely megnyugtathat­­ mindenkit a külföldön. Vagy — vagy 1­ ­ A békeszerződések alapján kialakult helyzetben ma csa­k kétféle politika lehetséges: egy a békeszerződ­é­neknek a lehetőség határáig való teljesítésén­­alapuló, a politikai, társadalmi és gazdasági konszolidáció Európaszerte előmozdító békés és konzervatív poli­tika vagy a békeszerződések azonnali felbontására törekvő, minden konszo­lidáció alapjait megingató forradalmi politika. E két irány mindegyikének­­ lehetnek árnyoldalai, amelyek közt esetleg válogathatnánk, végeredmény­ben azonban ki nem térhetünk azon kérdés elől, hogy az egyik vagy a ma­i sík utat kövessük-e Szaló egész meg-­­­győződésével vallja, hogy Magyaror­szág mai állapotában, exponált föld­rajzi helyzetében csakis a konszolidá­ció felé vezető és Európa társadalmi megnyugvását, gazdasági és pénzügyi helyreállítását előmozdító politika alapjára helyezkedhetne, mert minden más út belső és külső katasztrófa elé i s vihetne nemzetünket. Nem hunyhatunk szemet az elől, hogy egész európai civilizációnk ve­szélyben forogna, ha mielőbb békét és megnyugvást nem­­lehetne teremteni, már­pedig az európai civilizáció ezen összeomlása legelső áldozatainak egyike "Magyarország volna. A forra­dalmi állapotokon vajúdó kelet felől a tavasz folyamán estész Európára nézve veszedel­mek támadhatnak. Bárhogyan értékeljük ezek nagysá­

Next