Friss Ujság, 1921. január (26. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-22 / 17. szám
,yyi#^TI aJ fi \ ^ * wVw ^ i./ára | XXVI. évfolyam 17. szám. M________________________ Budapest, 1921. január 22. Szombat POLITIKAI NAPILAP ____ sz^|zISíiv®t^TÓSIG ELŐFIZETÉSI ÁRA: MSjM §P||| §| |»|| fi || f» Jplj| ||§| /jjPjlk V., Honvéd-utcza 10. sz. Helyben, házhoz fordva, vidéken postai ffi® ISs Sffi |||$ 1110111 ||ljCSl| |§|| i|fj §111 fsT Sfi Jl|||l j||g Illa Stterk. tetetőn — — KiSS'e” rSS £h ENli'% m 18 p% Hl r r sa g Tlllllil iluBiaiai MahcmnuuAx, fc«yn«n*ytdeken 4 boMen al I M n WtdW I^mIll WwW WM®? Hh| V1L, RAkoczi-ut st.(Tel. József 118 M.| ^ rtiyendvimg 1 KQrOna. Hl B ü W 01B VI., Andr^ynt Kecskeméten U. Gratz elmondotta külpolitikai programmját. Kétmilliós lopás a Weisz Manfréd-gyárban. Kiss Istvánék két gyilkosságot vallottak be. A lakáskrdés. Sok jel mutat arra, hogy úgy a főváros vezetőségében, mint a kormányban megvan a hajlandóság arra, hogy a háziuraknak a lakásokkal való rendelkezési jogát egészben vagy részben visszaadják éi bizonyos aggodalommal halljuk ezeket a híreket, mert egész bizonyossággal látjuk előre azt, hogy mihelyt a szegény embert nem védelmezi a törvény a háziurak spekulációja és kapzsisága ellen, akkor azonnal a szegény embernek egy új, szenvedéses kálváriája kezdődik. Óva intjük a kormányt, hogy gondoljon a következményekre. Megírta már a Friss Újság, hogy a háziuraknak tényleg van okuk jogos panaszra. Míg az őstermelő, gyáros, kereskedő, iparos,, vállalkozó a háború folyamán, ha ügyes volt és valami jó üzlet került a kezébe, nagy pénzeket tudott szerezni, addig a háziurak el voltak zárva ettől a konjunktúrától, mert az államhatalom a hadbavonultak érdekében rátette kezét a lakásokra. Az államhatalom kénytelen volt erre, mert ugyan mikép tudott volna harcolni a fronton a katona annak tudatában, hogy itthon hagyott családját kénye-kedve szerint dobhatja ki a lakásból a szájgeroló háziúr. Nagy államérdek kötötte gúzsba a háziurak szabad kezét és nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy ez azállamérdek most már nem áll fenn. Mert államérdek ma is, hogy a hatalom ugyanazzal az erővel védelmezze meg a szegény ember egykét szobás lakását, amilyen erővel ezt a háború idején tette. És ezért nem is lehet arra gondolni, hogy visszaállítsák teljességében a háziurak békebeli rendelkezési jogát. Egészen más a helyzet a nagylakásokkal. Nem kell attól tartani, hogy a szájgerozott, vagy felmondott vagyonos ember a családjával az utcára kerül. Akinek pénze van, az mindig tud magán segíteni. Csak az kerül az utcára, aki szegény. Ha a nagy lakások szempontjából változtatnak a mai állapoton és ezekkel szemben adják vissza a háziurak rendelkezési jogát, ebben az esetben egészen más szemmel néznék mi is és a túlzsúfolt Budaest lakossága is ezt az intézkedést és nem zúgolódnék ellene. Reméljük, hogy az intéző körök is ebből a nézőpontból ítélik meg a dolgokat és csak ott adják vissza bizonyos mértékig a háziuraknak a lakásokkal való rendelkezési jogát, ahol legalább három szobánál nagyobb lakásról van szó ■ gát az az egy nem lehet kétséges, hogy minden egyenetlenség, minden bizalmatlanság, amely a fenyegetett államokat a döntő pillanatban nem a közös ellenség ellen fordítja, hanem egymás ellen uszítja, közelebb hozza a veszélyt, mellyel számolnunk kell. Ezért nem lehet számunkra kétséges, hogy a jelzett két új közül melyiket kell követnünk, még ha ez bizonyos önmegtagadásba, bizonyos érzelmi áldozatokba is kerül. A trianoni békeszerződés alapjára helyezkedtünk tehát, de hozzáteszem, hogy az antant által a béketárgyalások során hozzánk intézett kijelentések szellemében értelmezett trianoni békeszerződés alapjára. E kijelentések, melyek különösen a békeszerződés kísérőlevelében foglaltatnak, kifejezetten koncedáljánl azt a lehetőséget, hogy a békeszerződésbe igazságtalanságok csúsztak be, amelyek azonnal csak azért nem voltak leiküszöbölhetok, mert ezzel az egész Európa által áhított béke késedelmet szervedett volna. Ezen igazságtalanságok reparálását az antállt részben kilátásba helyezte. Nincs okunk feltételezni, hogy a szándékát nem fogja teljes lejalitásra érvényte juttatni. Ausztriáról szól.. At a reményét fejezte ki a miniszter, hogy lehetséges lesz Ausztriával a békés tárgyalások útjára lépni. Ha pedig ez nem következnék be, még mindig bízik a határmegállapító bizottság igazságos döntésében. Volt szövetségesünk, Németország iránt, nagy megbecsülést és rokonszenvet érzünk, bár ez az érzés a jelenlegi körülmények között politikai érdekeink szempontjából nem hasznosítható. Reméli, hogy Lengyelországhoz való kölcsönös rokonszenvünk a fitlpróbát mindig ki fogja állnni. De fennáll annak szüksége is, hogy közvetlen szomszédainkkal, dacára azoknak a mély érzelmi ellentéteknek, amelyek a közelmúlt eseményeiből kifolyólag közöttünk és közöttük fennállanak, normális viszonyba és főleg gazdasági tekintetben szorosabb összeköttetésbe kerüljünk. Az elzárkózásnak az a politikája, amelyet az egyes középeurópai államok egymás ellen folytattak, nemcsak minden egyes állam életbevágó gazdasági érdekeivel áll ellentétben és ezek gazdasági jövőjét fenyegeti, hanem, ha mentéi előbb meg nem szűnik, Európa ,nyugalma szempontjából is, aggasztó helyzett teremtene. Ezért a magam részéről kész vagyok minden alkalmat megragadni arra, hogy politikai tekintetben valami megbarátkozási módot találjunk, gazdasági tekintetben pedig kölcsönös forgalom és árucsere minél könnyebb lebonyolítására szükséges szorosabb megállapodásokat is létesítsünk. Bizonyos részben a közelmúltban lefolyt, részben a közeljövőben megindulandó Egyre tartanak Írországban a zavargások. Sok ír városban igaz, utcai harcok folytak. Képünk egy corki utcát ábrázol, melyen elesett sinnjeinek fekszenek s a rendőrség letartóztatja a zavargókat. Gratz miniszter nagy beszéde a magyar külpolitikáról. Jóban akar lenni minden országgal. — Sok sérelem orvoslását várja a határraegalapító bizottságtól. A kamányzópárt ma esti értekezletén mondta el Gratz Gusztáv dr. külügyminiszter a külpolitikai programját. Józan, hűvös, békés program ez, amely megnyugtathat mindenkit a külföldön. Vagy — vagy 1 A békeszerződések alapján kialakult helyzetben ma csak kétféle politika lehetséges: egy a békeszerződéneknek a lehetőség határáig való teljesítésénalapuló, a politikai, társadalmi és gazdasági konszolidáció Európaszerte előmozdító békés és konzervatív politika vagy a békeszerződések azonnali felbontására törekvő, minden konszolidáció alapjait megingató forradalmi politika. E két irány mindegyikének lehetnek árnyoldalai, amelyek közt esetleg válogathatnánk, végeredményben azonban ki nem térhetünk azon kérdés elől, hogy az egyik vagy a mai sík utat kövessük-e Szaló egész meg-győződésével vallja, hogy Magyarország mai állapotában, exponált földrajzi helyzetében csakis a konszolidáció felé vezető és Európa társadalmi megnyugvását, gazdasági és pénzügyi helyreállítását előmozdító politika alapjára helyezkedhetne, mert minden más út belső és külső katasztrófa elé i s vihetne nemzetünket. Nem hunyhatunk szemet az elől, hogy egész európai civilizációnk veszélyben forogna, ha mielőbb békét és megnyugvást nemlehetne teremteni, márpedig az európai civilizáció ezen összeomlása legelső áldozatainak egyike "Magyarország volna. A forradalmi állapotokon vajúdó kelet felől a tavasz folyamán estész Európára nézve veszedelmek támadhatnak. Bárhogyan értékeljük ezek nagysá