Független Magyarország, 1903. január (2. évfolyam, 286-316. szám)
1903-01-01 / 286. szám
1903. januy 1. FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG ............ .. l csönös polgári jogsegély, vagy a bűntettesek kiadása stb. nem tartoznak Ausztriára. Ezekazonban tulajdonképen nem is nevezhetők külügyeknek, ezek csak nemzetközi ügyek. — Ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy pl. a kiegyezési törvény cik §-a daczára a polgári jogsegély tárgyában létrejött nemzetközi egyezményt, mely az 1999. XIII. t.-czikkbe ’van beczikkelyezve, Okolicsányi az „Osztrák- Magyar Monarchia“ nevében irta alá és ezen egyezménynél semmi nyoma nincs annak, hogyAusztria és Magyarország külön szerepeltek. Beksics szerint a Deák Ferencs által alkotott kiegyezés növelte az alkotmányos garantiákat úgy a külügynél, mint a hadügynél. Az 1848. évi III. t.-cz. 13. §-a a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklő viszonyokra külön minisztert állított, kinek ő felsége személye körül kell lennie. Nem nevezi ugyan külügyminiszternek, de hivatása nem egyéb, mint főleg a magyar külügy teendőit végezni, mert a külügy az, ami leginkább közös az örökös tartományokkal. Ez a miniszter a magyar országgyűlésnek felelős, míg a Deák által conterápiált közös külügyminiszter csak a magyar országgyűlés csonka töredékének, az úgynevezett delegátiónak felelős és ez csupán az osztrák delegátióval egyetértve vonhatja őt vád alá. Az pedig, hogy a külügyminiszter politikájáért a magyar miniszterelnök a parlamentnek felelős, amint a tények mutatják, édes kevesethasznál, ha a külügyminiszter nem magyar ember. Beksics azután arról értekezik, hogy a közjogot, vagy a nemzetet kell-e fejleszteni, itt arra a végeredményre jut, hogy a magyar közjog jelenleg tökéletes, azt fejleszteni nem ■kell, hanem aki nagy és hatalmas Magyarországot akar, az fejlesztze komoly munkával a ■nemzetet. Én azt hiszem, hogy bármily szépen hangzik az, mégsem egészen úgy van, ahogy Beksics mondja. Mert a dolog úgy áll, hogy az 1867. XIII t.-cz. csak papiros törvény, Ausztria és Magyarország paritása hiú ábránd. A külügyekben Ausztria érdeke dominál, a hadseregben német nyelv is idegen szellem uralkodik. Az 1867. XII. t. sz. 11. §-a ő felségére mint alkotmányos magyar királyra ruházza a ■hadsereg vezérletét, vezényletét, belszervezetétés ő felsége ezen jogával úgy élt, hogy a magyar ezredekben a német szolgálati nyelvet tette kötelezővé. Pedig Beksics szerint: Igaz ■lényeget rett az állítás, hogy a magyar nemzettől nyert jogok alapján parancsol a közöshadseregnek is.“ Nem tudom, hogy Beksics jogosnak tartja-e a magyar hadseregben a német szolgálati nyelvet, de ha jogosnak tartaná, vagy önmagával jönne ellenkezésbe. A vezérletnek, a vezényletnek, belszervezetnek, másnak mint magyarnak nem volna szabad lennie. Amikor egy nemzet uralkodóját haduri joggal ruházza fel, ez nem teszi azt, hogy az uralkodó jogait oly módon is gyakorolhatja mely az állam alap eszméjével homlokegyenest ellentétben áll. is. A fejedelmi hatalom a maga fogalma szerint a nezeti öntudat megtestesülése és képtelenség, hogy az, aki maga a nemzeti öntudat, a nemzet egyik legfőbb szervét az állam erősségét, a nemzeti véderőt a maga lényegéből kikövetkőztetni jogosult legyen. Ebben a tekintetben nem vagyok abban a kellemes helyzetben, amelyben Beksics, mert míg ő elismeri az ellenkező nézet vitathatóságát, a hadsereg nemzeti jellege dolgában én csak egy oly nézetet ismerek, mely tárgyilagosan jogosult és ez az, hogy magyar hadsereg német nem lehet. Az 1867 . XII. t. sz. elméletileg igy, vagy úgy magyarázható, de az a tény elvitathatatlan, hogy 35 év óta, a mióta ez a törvény életben van, annak betűjét játszották ki szelleme ellen, ha a betű az „összbirodalmi“ érdekekre kedvező volt és viszont a törvény szellemére hivatkoztak, ha a törvény világos intézkedése a magyar állami függetlenségnek kedvezett. És óriási valótlanság az, hogy Magyarország az Ausztriával való közössége folytán lendült fel. Valótlanság az, mert nem a közösügyes rendszer folytán, hanem annak daczára haladt előre, de tulajdonképpen nem is haladt úgy, amint kellett volna. A közösügyes rendszer kormányai nem használták fel azokat az előnyöket sem, amelyeket ez a rendszer nyújtott. Fehér lapot adtak Horvátországnak, elkövették az 1868. XLIV. t.-czikket — a nemzetiségi törvényt, kiépítették az erdélyi vasutakat a szászság javára, s a székelységnek és a magyar nemzeti érdekeknek rovására, engedték, mint Beksics maga is mondja, hogy a magyar hadseregnek még neve is kiveszszen a törvényekből, évtizedeken át nem végeztek öntudatos nemzeti munkát stb. bűneiket itt fel nem sorolhatnám. A tény az, hogy a főváros virágzik ugyan, de a vidék határozottan senyved, a nemzet az osztrák anyagi érdekek rabszolgája, az ő gyártmányaik lerakodóhelye és hogy nincs komoly nemzeti munka, abban a közösügyes rendszer és az ezáltal kitartott, magát szabadelvű pártnak nevező hatalmi conglomeration is hibás, mely valójában egyedül azért létezik, hogy az 1867. XII. t.-czikket védelmezze. El nem tagadhatják ők, hisz mindenki tudja, hogy ez az egyedüli alap, melyen a kormánypárt összes árnyalatai találkoznak. Én is azt hiszem, hogy az ország közgazdaságát, művelődését, közigazgatását, szociális kérdéseit kellene fejlesztenie és mély fájdalommal keresem a vezércsoportot, vagy vezető egyéniségeket, kik a nemzetet a közjogi ■harezok tömkelegéből ezen új útra vezetnék, de azt hiszem, hogy ezen vezéralakoknak elsősorban az önálló nemzeti bankra, a hadsereg visszamagyarosítására, a magyarságnak a nemzetiségek között való istápolására , és más ily .dolgokra kellene törekedniök, márpedig ezek ellentétben állanak a kormánypárt egész irányzatával és összeroppantanák a jelenlegi kormányelnök politikai vezérelveit. Beksics czikke végén a közös ügyes közjog védelmére, illetve annak kimutatására, hogy a jelenlegi közös helyzet a fejlődést nem gátolja, azt hozza fel, hogy a közjogi helyzet nem akadályozna bennünket más országok meghódításában (!) Eltekintve attól, hogy ezt ő maga utópiának mondja, bizonyos, hogy ez nem a magyar nemzet baja, hogy országokat nem hódít, hanem az, hogy a közös üigyes rendszer tényleges megvalósítása mellett a saját földje is inog a talpa alatt. ár. U. H. A kiegyezést megkötötték. Megalkudtak. Magyarország sorsa ismét eldőlt tíz évre. A kiegyezést megkötötte a két kormány. A dolog előrelátható volt. Oly erős nyomás alatt állott a két kormány, hogy akarva, nem akarva meg kellett tenni ezt a lépést. Pedig a hosszú huzavona alatt kiderült, hogy a kiegyezés nem fogja egyik államot sem kielégíteni. Mind a kető kárát fogja látni a kiegyezésnek, akármilyen legyen is,, annak a tartalma. Mert most, a kiegyezés létrejöttének pillanatában ismételten meg kell mondanunk, hogy, Austria és Magyarország gazdasági érdekei ellentétesek, össze és ki nem egyezhetők. Hogy ez az erőszakos kiegyezés létrejött, az annak a következménye, hogy a két állama a nagyhatalmi érdeknek, alárendeli a maga jólétét és polgárai boldogságát. Ez a politika mindenképen szerencsétlen. Mert hiába nagyhatalom kifelé a kettős monarchia, ha belül csak két egymást gyengítő állam az. Késő este, tíz órakor, megelőző koronatanács után egyezett meg a két kormány. Hogy mi a kiegyezés tartalma, azt nem tudhatja még ma senki. De úgy sejtjük, hogy ez a kiegyezés nem volt jó újévi ajándék Magyarországnak. A kiegyezés létrejöttéről a következőeket jelenthetjük: A miniszterelnök a királynál. Bécs, reggel 10 órakor. Saját tudósítónktól. A Lambsdorff gróf tiszteletére adott lakomán tegnap este a király, mint már lapunk ma jelezte, rábírta a két miniszterelnököt, hogy újabb találkozást létesítsenek. Mintbiztos forrásból értesülök, a két miniszterelnök ez alkalommal nem tárgyalt formálisan a kiegyezés fölött. A tanácskozás tárgya azoknak a módozatoknak a megállapítása volt, melyek mellett az új tárgyalások lehetővé válhatnak. Széll és Körber, az előbbi szállásán lefolyt tanácskozás után, mely egy óráig tartott, együtt hagyták el a Sacker-szállót, és gyalog sétálva még egy negyedóráig beszélgettek. Azonban megegyezésre nem jutottak. A negatív eredményt Széll Kálmán miniszterelnök ma reggel 9 órakor jelentette a királynak. Egy órai magánkihallgatáson fogadta a király a magyar miniszterelnököt, aki elmondotta, hogy Körber miniszterelnökkel nem jutott megállapodásra. Arról értesülök, hogy a király arra utasította a miniszterelnököt, hogy ne szakítsa meg az érintkezést osztrák kollegájával. Tíz óra után, alig hogy Széll távozott az uralkodótól, Körber osztrák miniszterelnök jelent meg a Burgban és rövidebb kihallgatáson tett előterjesztést az uralkodónak. Félhivatalos jelentések: Bécsből táviratozzék a Bud. Tud.-nak . Körber dr. osztrák miniszterelnök tegnap este 9 órakor Széll Kálmán miniszterelnöknél, ennek Sachar-szállóbeli lakásán egy óráig tartó látogatást tett. Széll Kálmán miniszterelnök ma reggel 9 órakor ő felsége előtt kihallgatáson megjelent, 10 órakor ő felsége Körber dr. osztrák miniszterelnököt fogadta. Valószínű, hogy ezek a kihallgatások Körber dr.-nak Széll Kálmán miniszterelnöknél tett tegnap esti látogatásával összefüggésben állanak. A magyar miniszterelnök ma délután mindenesetre visszatér Budapestre. A helyzetben eddig változás nem állott be. A Magyar Távirati Iroda jelenti Bécsből. Körber osztrák miniszterelnök tegnap este 9 órakor Széll Kálmán miniszterelnököt felkereste a Sacker-szállóban, de az a hosszabb beszélgetés, amely a két államférfin között folyt, semmit sem változtatott a helyzeten. Ma reggel 9 órakor Széll Kálmán miniszterelnök hosszabb kihallgatáson volt ő felségénél. A helyzet egészen bizonytalan, de remélhető, hogy legközelebb döntő fordulat fog beállani. Széll Kálmán miniszterelnök még ma szándékozik visszautazni Budapestre, hogy a szabadelvű párt újévi gratulációját fogadja. Érthető, hogy a miniszterelnök válasza a szabadelvű párt üdvözlő beszédére ezúttal rövidebb lesz, mint máskor éscsak általános vonásokban fogja vázolni a helyzetet. "