Független Magyarország, 1903. március (2. évfolyam, 344-373. szám)
1903-03-26 / 369. szám
« A küzdelem. Budapest, márczius 25. A mai ünnepnapot felhasználták az ország minden részében arra, hogy a katonai javaslatok ellen állást foglaljanak. Rendkívül sok népgyűlésen tiltakoztak az osztrák katonai körök követelései ellen s Kecskemét város szabadelvű pol- -i gársága is, élén két szabadelvű párti képviselőjével, felemelte tiltakozó szavát a népfosztogatás újabb kísérlete ellen. A hangulat a kormány politikája ellen egyre elkeseredettebb s az ellenzéki küz-delem mellett egyre lelkesebb. Minden erő megmozdul a katonai javaslatok megbuktatására. A kormány egy bátorító hangot nem hall, a mamelukoknak mintha az orruk vére folyna s a nép egyre erősebb szavakkal követeli, hogy a katonai követeléseket vonják vissza s a nemzet nagy jogainak szerezzen érvényt az ország felelős minisztériuma. És ebben a tüzes hangulatban megszólal Széll Kálmán, aki még mindig miniszterelnök, aki védelmezi a tömeges mészárlást is és nagy bölcsen kijelenti, hogy ő vár. Szépen összefonja a két karját és vár, ha kell Szent István napig is. Vagyis ő vár, mert van ideje kifárasztani az ellenzéket s erre a legmesszebb menő terminus Szent István napja. Hát csak várjon a miniszterelnök. Engedje meg azonban nekünk azt a feltevést, hogy ezt a terminust már nem a miniszterelnöki székben fogja bevárni. Mert aki olyan vakmerőséggel — mint Széll Kálmán teszi — szembe mer helyezkedni a népakarattal, az nem maradhat a korona első tanácsosa. Aki nem akarja elismerni, hogy a szabadelvű párti képviselők felelősséggel tartoznak választóiknak, tehát a népnek , az nem lehet az ország felelős miniszterelnöke. Bebizonyította ezzel a kijelentével Széll Kálmán, hogy semmivel se jobb eledeiilét Az utóbbi napok beigazolták, hogy épen olyan erőszakosan kormányoz, mint Bánffy, a halott Kossuthtól épen úgy fél, mint Bánffy s a bécsi köröknek összes elődei között ő a legengedelmesebb és legalázatosabb szolgája. Hősi pózba vágja magát és odakiáltja az országnak. Én nyugodtan várok Szent István-napig is. Sőt talán tovább is. Ha ex-lex lesz, azt se bánom. Most már tisztán láthat az ellenzék. Láthatja, hogy Széll Kálmán épen semmit nem törődik a nép érdekével, hogy amikor a nemzet törvényes jogainak méltányolásáról van szó, akkor a fülét sem mozgatja, hanem a függetlenségi pártra hárítja mindenért a felelősséget. Csúnyaság. Mert a kormány felelős a józan ész törvénye szerint, hanem azért a függetlenségi párt is részt követel magának a felelősségből. És nyugodtan vállalja magára a felelősséget, mert a nép egyértelműen helyesli az ellentállási küzdelmet. Ezt akarja s ezt követeli a katonai javaslatokkal szemben. És jogosnak tart a veszedelmes javaslatok ellen minden fegyvert felhasználni. A kormányelnök nyilatkozata után leghelyesebb, ha az ellenzék nyíltan kimondott parlamenti lázadással akadályozná meg a katonai javaslatok törvényesitését. Ekkor aztán nem kellene Széll Kálmánnak nyugodtan megvárnia Szent István-napját. Hamarább is mehetne — Rátótra. A pozsonyi népgyülés. — Kiküldött tudósítónktól. — Pozsony, márcz. 25. Bécs küszöbén szólalt meg ma az a hang, mely keményen és harsányan kiáltotta vétóját a katonai javaslatok ellen. Pozsony város polgárai ma impozáns népgyűlést rendeztek és nemes szenvedéllyel tiltakoztak a merénylet ellen, melyet a bécsi kéz tervez Magyarország ellen. Aki tudja, mi az, Pozsonyban ilyen polgárgyűlést rendezni, az méltányolni fogja a mai nap jelentőségét. Dicséretére kell mondanunk Pozsony város polgárságának, hogy nagy buzgalommal készítették elő a gyűlést. De nagy része van a sikerben a pozsonyi jogakadémia ifjúságának is, mely még az őszszel emelte fel tiltakozó szavát a nemzetellenes merénylet ellen. Most pedig zászlója alatt, díszmagyarban kivonulva testületileg vette körül a szónoki emelvényt. A népgyűlésre a függetlenségi és 48-as párt Barabás Béla alelnököt és Pichler Győzőt küldte ki. A két kiküldött derekasan megfelelt feladatának. Barabás Béla Lüzes ékesszólása, szenvedélyének heve elragadtatással, lelkesedéssel és felháborodással töltötte el a pozsonyi derék polgárok lelkét, de különösen az ifjúságét és a zárt sorokban kivonult munkásokét. Pichler Győző érvei és meggyőző okoskodása pedig még mélyebbé tették ezt a hatást. És végül, mikor a határozati javaslatot kimondták, fölemelő és feledhetetlen jelenetben egyesült az ötezernyi tömeg lelkesedése. Fölhangzott a Kossuth-nóta — ritka, nagyon ritka dal Pozsonyban! — és utána dörögve, zúgva harsogott az ég felé az «Isten áldd meg a magyart !» A régi primási palota öreg falai megrendültek a szokatlan, a hatalmas hangok árjától, és a távolban százával kardcsörtető katonatisztek és német polgárok sétáló serege meglepetve figyelt a hatalmas kardal akkordjaira. A jég megtört, ez a mai nap eredménye Pozsonyban. A függetlenségi eszmének nagy diadala volt a mai pozsonyi népgyűlés. A szép napról a következő részletes tudósítást adhatjuk : A függetlenségi és 48-as párt két küldöttjét nagy lelkesedéssel és szokatlan ünnepélyességgel fogadták ma Pozsonyban. Mikor a vonat, mely Barabás Béla alelnököt és Pichler Győzőt hozta, megállóit a pályaudvaron, egetverő éljenzés hangzott fel a több száz főnyi közönség soraiból. A képviselők elé kivonult a polgárság, élén a rendezőbizottsággal, és a jogakadémia ifjúsága zászlóval. Kozma Gábor dr. üdvözölte a képviselőket a pozsonyi polgárság nevében. Barabás Béla megköszönve az üdvözlést, annak örül, hogy ilyen nemes és intelligens városban fejtheti ki elveit. Miután Hegyi Árpád a jogakadémia ifjúsága nevében üdvözölte az érkezetteket, a fogadtatás véget ért. Hosszú kocsisor indult ezután be a vendégekkel a városba, melynek lakossága mindenütt rokonszenvesen üdvözölte a két népszerű képviselőt. Ebéd után, fél három órakor volt a népgyűlés. A rendezőbizottság háromezer belépőjegyet bocsátott ki a Batthyányi térre. A képviselők kérésére azonban később bebocsátották a szocziáldemokratikusan szervezett munkásságot is. Azután pedig nyitva hagyták a térhez vezető utcza-bejáratokat. Úgy, hogy a hallgatóság, mire a gyűlés megnyílt, ötezer főből állott. A nemzeti színekben pompázó szónoki emelvény a primási palota kapuja mellett állott, közvetlenül a márványtábla alatt, mely azt jelzi, hogy a palotában szentesítette Ferdinánd király április 11-én az új törvényeket. Thaly Kálmán a szerzője a tábla klasszikus tömörségű feliratának, melynek történelmi szelleme ott lengett ma az ódon palotáktól környezeti téren. . . Mikor a tér már megtelt, küldöttség hozta el a képviselőket, akiket hatalmas éljenzéssel fogadtak. Aztán kezdetét vette a népgyűlés. Elnök lett Dvorák János, helyettes elnök Engiseli Jenő szerkesztő és Hegyi Árpád a jogakadémia képviseletében, jegyzők lettek dr. Kozma Gábor, Zalkay Lajos, Zechmeister János. Dvorák János elnök üdvözli a megjelent képviselőket. Élteti a királyt és a hazát. (Harsány éljenzés.) Dr. Kozma Gábor, a határozati javaslat előadója, ismerteti a népgyűlés czélját. A nemzetnek kötelessége, hogy támogassa az ellenzéket harczában. Ezért a népgyűlés elé a következő határozati javaslatot terjeszti: Határozati javaslat. A Pozsonyban 1903. évi márczius hónap 25-ére egybehívott általános polgárgyűlés a m. kir. kormány által az újonézlétszám fölemelése végett benyújtott törvényjavaslatban az ország lakosságának adózó képessége ellen intézett utóbbi támadást lát, amely a mostani amúgy is súlyos s válságos gazdasági viszonyok között annál is érzékenyebben sújtja az adózó polgárokat, mert azoktól nemcsak súlyos anyagi, hanem még terhesebb véráldozatot követel. Ugyanezért ezen általános polgárgyűlés őszinte örömmel s lelkesedéssel üdvözli a függetlenségi s 48-as pártot odaadó, a nemzet érdekeit megvédő küzdelmében, azt mindenekben helyesli, ahhoz testestüllelkestül hozzájárul és a kormánynak az adózó polgárok amúgy is tútcsigázott adózó képessége ellen tervezett emez újabb megterhelése ellen tiltakozó szavát fölemelvén, elhatározza, hogy ezen mindenkép káros törvényjavaslatnak a kormány részéről leendő visszavonásának kieszközlése czéljából az országgyűlésképviselőházához fölk s a kérvény benyújtására Barabás Béla és Pichler Győző országgyűlési képviselő urakat fölkéri. Barabás Béla, akit percekig tartó éljenzés fogadott, volt az első szónok. Üdvözli a megjelenteket, akár van joguk az államban, akár nincs, mert ő csak szabadságot ismer és minden szabadságot tisztel. Sohase kérdi senkitől sem, mi a nemzeti Budapest, 1903. II. évfolyam, 389. sz. Csütörtök, márczius 26. Előfizetési árak : Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyed évre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fill. Egyes szám ára helyben S sült, vidéken 10 fill. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnepnap után való napon is. DIENES MÁRTON felelős szerkesztő. Apró hirdetések ára: Egy szó 4 fill., vastagabb betűvel 3 Y0. Hirdetések nonparense számítással, díjszabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal:VE, Király utcza 72. (Teréz-komt mellett.) Telefon: 536. oldal*