Független Magyarország, 1903. március (2. évfolyam, 344-373. szám)

1903-03-26 / 369. szám

« A küzdelem. Budapest, márczius 25. A mai ünnepnapot felhasználták az ország minden részében arra, hogy a katonai javaslatok ellen állást foglalja­nak. Rendkívül sok népgyűlésen tiltakoz­tak az osztrák katonai körök követelései­­ ellen s Kecskemét város szabadelvű pol- -i gársága is, élén két szabadelvű párti­­ képviselőjével, felemelte tiltakozó szavát a népfosztogatás újabb kísérlete ellen. A hangulat a kormány politikája ellen­­ egyre elkeseredettebb s az ellenzéki küz-­­­delem mellett egyre lelkesebb. Minden erő megmozdul a katonai javaslatok megbuktatására. A kormány egy bátorító hangot nem hall, a mamelukoknak mintha az orruk vére folyna s a nép egyre erősebb szavakkal követeli, hogy a katonai követeléseket vonják vissza s a nemzet nagy jogainak szerezzen ér­vényt az ország felelős minisztériuma. És ebben a tüzes hangulatban meg­szólal Széll Kálmán, aki még mindig miniszterelnök, aki védelmezi a tömeges mészárlást is és nagy bölcsen kijelenti, hogy ő vár. Szépen összefonja a két karját és vár, ha kell Szent István napig is. Vagyis ő vár, mert van ideje kifárasz­tani az ellenzéket s erre a legmesszebb menő terminus Szent István napja. Hát csak várjon a miniszterelnök. Engedje meg azonban nekünk azt a feltevést, hogy ezt a terminust már nem a mi­niszterelnöki székben fogja bevárni. Mert aki olyan vakmerőséggel — mint Széll Kálmán teszi — szembe mer helyezkedni a népakarattal, az nem maradhat a ko­rona első tanácsosa. Aki nem akarja el­ismerni, hogy a szabadelvű párti kép­viselők felelősséggel tartoznak válasz­tóiknak, tehát a népnek , az nem lehet az ország felelős miniszterelnöke. Bebizonyította ezzel a kijelentével Széll Kálmán, hogy semmivel se jobb eledeiilét Az utóbbi napok beigazolták, hogy épen olyan erőszakosan kormá­nyoz, mint Bánffy, a halott Kossuth­tól épen úgy fél, mint Bánffy s a bécsi köröknek összes elődei között ő a leg­engedelmesebb és legalázatosabb szol­gája. Hősi pózba vágja magát és oda­kiáltja az országnak. Én nyugodtan várok Szent István-napig is. Sőt talán tovább is. Ha ex-lex lesz, azt se bánom. Most már tisztán láthat az ellenzék. Láthatja, hogy Széll Kálmán épen sem­mit nem törődik a nép érdekével, hogy amikor a nemzet törvényes jogainak méltányolásáról van szó, akkor a fülét sem mozgatja, hanem a függetlenségi pártra hárítja mindenért a felelősséget. Csúnyaság. Mert a kormány felelős a józan ész törvénye szerint, hanem azért a függetlenségi párt is részt követel ma­gának a felelősségből. És nyugodtan vállalja magára a felelősséget, mert a nép egyértelműen helyesli az ellentál­­lási küzdelmet. Ezt akarja s ezt köve­teli a katonai javaslatokkal szemben. És jogosnak tart a veszedelmes javas­latok ellen minden fegyvert felhasználni. A kormányelnök nyilatkozata után leg­helyesebb, ha az ellenzék nyíltan ki­mondott parlamenti lázadással akadá­lyozná meg a katonai javaslatok törvé­­nyesitését. Ekkor aztán nem kellene Széll Kál­mánnak nyugodtan megvárnia Szent István-napját. Hamarább is mehetne — Rátótra. A pozsonyi népgyülés. — Kiküldött tudósítónktól. — Pozsony, márcz. 25. Bécs küszöbén szólalt meg ma az a hang, mely keményen és harsányan kiáltotta vétóját a katonai javaslatok ellen. Pozsony város pol­gárai ma impozáns népgyűlést rendeztek és nemes szenvedéllyel tiltakoztak a merénylet ellen, melyet a bécsi kéz tervez Magyarország ellen. Aki tudja, mi az, Pozsonyban ilyen pol­gár­gyűlést rendezni, az méltányolni fogja a mai nap jelentőségét. Dicséretére kell mondanunk Pozsony város polgárságának, hogy nagy buzgalommal készí­tették elő a gyűlést. De nagy része van a sikerben a pozsonyi jogakadémia ifjúságának is, mely még az őszszel emelte fel tiltakozó szavát a nemzetellenes merénylet ellen. Most pedig zászlója alatt, díszmagyarban kivonulva testü­letileg vette körül a szónoki emelvényt. A népgyűlésre a függetlenségi és 48-as párt Barabás Béla alelnököt és Pichler Győzőt küldte ki. A két kiküldött derekasan megfelelt feladatának. Barabás Béla Lüzes ékesszólása, szenvedélyének heve elragadtatással, lelkese­déssel és felháborodással töltötte el a pozsonyi derék polgárok lelkét, de különösen az ifjúsá­gét és a zárt sorokban kivonult munkásokét. Pichler Győző érvei és meggyőző okosko­dása pedig még mélyebbé tették ezt a hatást. És végül, mikor a határozati javaslatot ki­mondták, fölemelő és feledhetetlen jelenetben egyesült az ötezernyi tömeg lelkesedése. Föl­hangzott a Kossuth-nóta — ritka, nagyon ritka dal Pozsonyban! — és utána dörögve, zúgva harsogott az ég felé az «Isten áldd meg a ma­gyart !» A régi primási palota öreg falai meg­rendültek a szokatlan, a hatalmas hangok ár­jától, és a távolban százával kardcsörtető ka­tonatisztek és német polgárok sétáló serege meglepetve figyelt a hatalmas kardal akkord­jaira. A jég m­egtört, ez a mai nap eredménye Pozsonyban. A függetlenségi eszmének nagy diadala volt a mai pozsonyi népgyűlés. A szép napról a következő részletes tudósí­tást adhatjuk : A függetlenségi és 48-as párt két küldöttjét nagy lelkesedéssel és szokatlan ünnepélyességgel fogad­ták ma Pozsonyban. Mikor a vonat, mely Barabás Béla alelnököt és Pichler Győzőt hozta, megállóit a pályaudvaron, egetverő éljenzés hangzott fel a több száz főnyi közönség soraiból. A képviselők elé ki­vonult a polgárság, élén a rendezőbizottsággal, és a jogakadémia ifjúsága zászlóval. Kozma Gábor dr. üdvözölte a képviselőket a po­zsonyi polgárság nevében. Barabás Béla megkö­szönve az üdvözlést, annak örül, hogy ilyen nemes és intelligens városban fejtheti ki elveit. Miután Hegyi Árpád a jogakadémia ifjúsága nevében üd­vözölte az érkezetteket, a fogadtatás véget ért. Hosszú kocsisor indult ezután be a vendégekkel a városba, melynek lakossága mindenütt rokonszen­vesen üdvözölte a két népszerű képviselőt. Ebéd után, fél három órakor volt a népgyűlés. A rendező­bizottság háromezer belépőjegyet bocsátott ki a Batthyányi­ térre. A képviselők kérésére azon­ban később bebocsátották a szocziáldemokratikusan szervezett munkásságot is. Azután pedig nyitva hagyták a térhez vezető utcza-bejáratokat. Úgy, hogy a hallgatóság, mire a gyűlés megnyílt, ötezer főből állott. A nemzeti színekben pompázó szónoki emelvény a primási palota kapuja mellett állott, közvetlenül a márványtábla alatt, mely azt jelzi, hogy a palo­tában szentesítette Ferdinánd király április 11-én az új törvényeket. Thaly Kálmán a szerzője a tábla klasszikus tömörségű feliratának, melynek történelmi szelleme ott lengett ma az ódon palotáktól környe­zeti téren. . . Mikor a tér már megtelt, küldöttség hozta el a képviselőket, akiket hatalmas éljenzéssel fogadtak. Aztán kezdetét vette a népgyűlés. Elnök lett Dvorák János, helyettes elnök Engiseli Jenő szerkesztő és Hegyi Árpád a jogakadémia képviseletében, jegyzők lettek dr. Kozma Gábor, Zalkay Lajos, Zechmeister János. Dvorák János elnök üdvözli a megjelent képvi­selőket. Élteti a királyt és a hazát. (Harsány éljen­zés.) Dr. Kozma Gábor, a határozati javaslat előadója, ismerteti a népgyűlés czélját. A nemzetnek köte­lessége, hogy támogassa az ellenzéket harczában. Ezért a népgyűlés elé a következő határozati ja­­vaslatot terjeszti: Határozati javaslat. A Pozsonyban 1903. évi márczius hónap 25-ére egybehívott általános polgárgyűlés a m. kir. kor­mány által az újonézlétszám fölemelése végett be­nyújtott törvényjavaslatban az ország lakosságának adózó képessége ellen intézett utóbbi támadást lát, amely a mostani amúgy is súlyos s válságos gaz­dasági viszonyok között annál is érzékenyebben sújtja az adózó polgárokat, mert azoktól nemcsak súlyos anyagi, hanem még terhesebb véráldozatot követel. Ugyanezért ezen általános­­ polgárgyűlés őszinte örömmel s lelkesedéssel üdvözli a­ függetlenségi s 48-as pártot odaadó, a nemzet érdekeit megvédő küz­delmében, azt mindenekben helyesli, ahhoz testestül­­lelkestül hozzájárul és a kormánynak az adózó polgárok amúgy is tútcsigázott adózó képes­sége ellen tervezett emez újabb megterhelése ellen tiltakozó szavát fölemelvén, elhatározza, hogy ezen mindenkép káros törvényjavaslatnak a kor­mány részéről leendő visszavonásának kieszközlése czéljából az országgyűlés­­képviselőházához fölk­ s a kérvény benyújtására Barabás Béla és Pichler Győző országgyűlési képviselő urakat fölkéri. Barabás Béla, akit perc­ekig tartó éljenzés foga­dott, volt az első szónok. Üdvözli a megjelenteket, akár van joguk az államban, akár nincs, mert ő csak szabadságot ismer és minden szabadságot tisztel. Sohase kérdi senkitől sem, mi a nemzeti­ Budapest, 1903. II. évfolyam, 389. sz. Csütörtök, márczius 26. Előfizetési árak : Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyed évre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fill. Egyes szám ára helyben S sült, vidéken 10 fill. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnepnap után való napon is. DIENES MÁRTON­­ felelős szerkesztő. Apró hirdetések ára: Egy szó 4 fill., vastagabb betűvel 3 Y0. Hirdetések nonparen­se számítással, díjszabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal:­VE, Király utcza 72. (Teréz-komt mellett.) Telefon: 536. oldal*

Next