Független Magyarország, 1903. április (2. évfolyam, 375-403. szám)
1903-04-01 / 375. szám
~ — -----------------------------------------—■ előtt, mert mindig vannak, akik közbekiáltják, hogy ez nem a nemzet kívánsága és követelése. Azt mondta nekem a miniszterelnök úr egyik interpellácziómra adott válaszában, hogy ha én egy közeli háború veszélyétől félek, nekem épen az volna a kötelességem, hogy ezt a katonai javaslatot megszavazzam. Az én logikám pedig azt mondja, hogy ép az a kötelességem, hogy ne szavazzam meg, mert minél nagyobb a veszély előttem, minél nagyobb veszélyben látom az uralkodóházat és Magyarországot, annál inkább kötelességem az önálló hadsereg létesítését, felállítását sürgetnem, mert hiszen csak ebben találok én biztosítékot minden veszélylyel szemben. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Abban igazat adok a miniszterelnök úrnak, hogy én nem tartom azt, hogy nincsen veszély. Van. De nem annyira a nemzetre, mint az uralkodóházra van veszély, mert midőn azt látom, hogy az uralkodóház egyik szövetségese, Oroszország az Ausztriába vezető hegyi utakat erődítésekkel védi, a másik szövetségestársa, Németország pedig semmit sem tesz az ellen, hogy ott egy óriási, a társadalom legjava részéből alakult akczió indult meg a pángermanizmus mellett és hogy az akczió az ő mappáira nemcsak az osztrák örökös tartományokat pingálja fel, hanem felpingálja Magyarország egynéhány megyéjét is, és midőn azt látom, hogy Oroszország, mely, hogy a belső felbomlástól meneküljön, folytonos hódításokra van kényszerítve, mint egy bozótba bújt kígyó, folytonosan közelebb jön a testünkhöz, akkor nem mondhatják, hogy nyugodtan hajthatjuk le fejünket, mert nem tudhatjuk, hogy melyik szép reggelen ébredünk fel arra, hogy a birodalom egyik részébe a pángermanizmus, másik részébe a pánszlávizmus mikor akarja magát beszállásolni. És ez ellen nincs más orvosságunk, mint az önálló hadsereg, amelynek háta mögött egy kielégített nép van. (Úgy van! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Most Bülow kanczellár meg akar nyugtatni bennünket. Annak bizonyítására, hogy Ausztria és Magyarország iránt semmiféle rossz indulattal nincsenek, felolvasta egy húsz és egy harmincz év előtti körlevelét Bismarcknak. Hát ez igen szép, hanem Bismarcknak két rendeletével szemben ismerem Bismarcknak más nyilatkozatát is. Mikor arról volt szó, hogy Bismarck terve szerint Németalföld felé kell terjeszkedni és arra tolni ki Németország határát, a németalföldi nagykövet felkereste Bismarckot és megnyugtató választ kért tőle. Bismarck ráteregetett a vállára és azt mondta neki: Uram! Legyen nyugodt! Ha mi terjeszkedni fogunk és okkupálni akarunk, akkor nem Németalföld felé, hanem Ausztria felé megyünk. Az ilyen diplomácziai, kétes értékű, kétértelmű nyilatkozatokra nem lehet a nemzet jövőjét és biztosítékait fektetnünk, hanem igenis tessék arra fektetni, amiben mi keressük a biztosítékot ezen az oldalon. (Úgy van! ügy van a szélsőbaloldalon.) Azután, t. képviselőház, méltóztassanak arra is gondolni, hogy most újabb vér- és pénzáldozatot kér a kormány a nemzettől, hogy ez a nemzet is, Magyarország polgárai is gondolkozni kezdenek és azt kérdik önmaguktól: miért adjunk mi, ennyi pénzés véráldozatot, még ha alkalmas is volna ez a hadsereg a védelemre ? Mit védjen az ? Hiszen elvettek ettől a nemzettől már mindent, ami szent; elvettek mindent, amiért lelkesülni tud, elvették önállóságának minden létfeltételét. Mit védelmezzen meg ez a hadsereg ? (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) A franczia hadügyminiszter legutóbb a parlamentben azt mondta : »Óriási csapás ez a katonai teher a nemzetre, de még nagyobb csapás volna a nemzet függetlenségének a csorbítása, tehát áldozzunk érette. Ezt megértették. De hát argumentálhatunk-e így mi, mondhatjuk-e mi ezt? A mi függetlenségünk már annyira meg van csorbítva, hogy azt jobban csorbítani nem lehet. Mi azt nem mondhatjuk, hogy függetlenségünk csorbítását kikerülendők, hozzunk áldozatot e közös védelemnek és az egységes hadseregnek, még ha meg volnánk is róla győződve, hogy ez alkalmas és képes a védelemre. Tessék visszaadni a nemzetnek önrendelkezési jogát, hogy legyen félteni valója. (Úgy van ! Úgy Van! a szélsőbaloldalon.) Tesssék lehetővé tenni a megélhetést és a magyar népnek a jólétét, hogy érdemes legyen neki azt védelmeznie, (úgy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) De így ne csodálkozzanak önök azon, hogyha kétségbeesésében ez a magyar nemzet azt mondja: nincs veszteni való ! Eb ura, fakó ! Tartomány vagyunk, tartomány leszünk, bármi történjék velünk, legfeljebb urat cserélünk. (Úgy van ! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Azt meg nem engedhetjük, hogy önök ilyen kétségbeesésbe vigyék a nemzetet és hogy attól megszabadítsuk a nemzetet, most nekünk minden fegyver jó, amely ettől megmentheti a nemzetet. (Úgy van ! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Barabás Béla : Ez nem alkotmány ! Csávolszky Lajos : Azért nagyon helyesen mondta Beöthy Ákosod.képviselőtársam azt,hogy most jogosult minden ellenállás, minden megtorlás és minden obstrukció. Bakó Mihály : Kötelesség ! Csávolszky Lajos ! És helyesen mondódott, hogy Európa meg fogja ezt érteni és méltányolni fogja küzdelmeinket, legfeljebb egyen csodálkozhatik, azon, hogy ezt a gyáva, gyalázatos, szégyenletes állapotot, amelyben voltunk, hogy bírtuk tűrni 37 esztendőn át. (Igaz ! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Európa műveit nemzetei az ellenállásban oly mentőszert látnak, amelynek gyökere a népek érzelmeiben van. Európa nemzetei az ellenállást oly biztosítéknak tekintik, amelyhez a népek fordulhatnak és forduljanak is mindig, amikor a kormányok nemzetellenes törekvéseiben veszélyt látnak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az állami önállóság, az önálló hadsereg legdrágább kincse minden nemzetnek, és az legyen nekünk is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt követeljük állhatatos hűséggel mindaddig, amíg meg nem kapjuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebből nem engedünk, hanem ragaszkodunk hozzá tántoríthatatlan hűséggel, ezért áldozunk mindent, de ezt fel nem áldozzuk semmiért a világon. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Parlamentarizmus ! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A kisebbség győzelme a többségen, sérti a parlamentarizmust! Igaz, ha a többség a nemzetet képviseli. De ebben a kérdésben képviseli-e atöbbség a nemzetet? Széll Kálmán miniszterelnök : Hogyne ! Pap Zoltán: Nemcsak ebben a kérdésben nem képviseli! Széll Kálmán miniszterelnök: Mindenben ! Csávolszky Lajos: Mi nem a nemzet többsége ellen, de önök ellen küzdünk, akik nincsenek felhatalmazva arra, hogy most újabb pénz- és véráldozatokat követeljenek. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Bakó Mihály : Nem mondták meg előre ! Csávolszky Lajos: Nem az a parlamentarizmus, hogy itt az összegyülekezett emberek többsége döntsön, hanem az, hogy a nemzet akarata teljesüljön. A nemzet érdekeinek érvényesülniük kell. Alkotmányosság! Az alkotmányosságot féltik! Ezt az alkotmányosságot, amelyivel harminchét esztendő óta feladtunk minden jogot, elvállaltunk minden terhet. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Erre már nem alkalmas. Ennek az alkotmányosságnak, amely most nálunk megvan, a nemzetnek csak igen csekély része veszi hasznát, előnyét csekély része élvezi. A miniszterek, államtitkárok, bankárok, befolyásos képviselők, nyugdíjak, ezek élvezik ennek az alkotmányosságnak a jótéteményeit, de a nemzet nagy zömének jólétét nem bírjuk vele biztosítani.Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon. Mit ér ez az alkotmányosság ? Az alkotmányosság fogalmára feltalálták a többség uralmát, amely szerintem, nem is többség, mert a nemzet képviselete nincs ott, hanem az csak konzorczium, amely kezében tartja a hatalmat, a pénzt és a sajtót és nagyon jól érzi magát. Minthogy pedig jól érzi magát ebben a helyzetben, kimenni abból nem kíván. De ezalatt a magyar nagy társadalom folytonosan szegényedik. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a magyar nemzet jogai egymásután konfiskáltatnak, a magyar nemzeti egység züllésben van, a magyar nemzeti önérzet folytonos megaláztatásoknak van kitéve. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Ez volna a magyar nemzet akarata? Ez nem lehet a nemzet akarata. Ahol pedig a nemzet akarata nem érvényesülhet, ott nincs igazi alkotmányosság, ott csak az alkotmányosság mezébe burkolt önkényuralom van. És ahol nincs igazi alkotmányosság, ott a haza veszélyben van és ahol a haza veszélyben van, ott nemcsak minden képviselőnek, de minden polgárnak szent kötelessége ellenállni annak a hatalomnak. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Macaulay, az angol történetíró igen gyönyörűen fejezte ki ezt egy munkájában, midőn a következőket mondja (olvassa) : „ Nem lehet tagadni, egész általánosságban szólva, hogy hiba volna, ha az emberek saját ügyeikben biráskodnának és az ítéletet rögtön végre is hajtanák. És mégis, ki tilthatja meg az önvédelmet? Az a jog, melylyel egy nép bír, hogy ellenálljon egy rossz kormányrendszernek, közel analógiát képez ahhoz a joghoz, melylyel egyes ember támadóját teljesen lehetetlenné teheti. Természetes, csak akkor nyúlhat a végső eszközökhöz, ha minden békés utón való kísérletezés hiábavalónak bizonyult. Irtózatos felelősséggel jár ez, de mégsem lehet tagadni jogosultságát. Egy ember sem konczoltathatja fel magát támadója által anélkül, hogy fegyverét ne használja, csak azért, mert eddig senki sem határozta meg tüzetesen, miféle támadás vezet gyilkosságra, épgy az emberi társadalom sem köteles minden zsarnokságot és nemzetellenes törekvéseket eltűrni csak azért, mert eddig senki sem tudta határozottan megállapítani, hogy az önkényuralomnak, az ál-alkotmányosságnak mily foka teszi jogosulttá az ellenszegülést.» (Helyeslés, a szélső: baloldalpnj). Vü“* ^ Nohát. t. ház, mi 37 esztendő óta békés után megkisérlettünk mindent. Mi küzdöttünk a nép törvénybe iktatott jogainak felmutatásával, mi küzdöttünk a nemzet törvénybe iktatott szerződésének felmutatásáért, rámutattunk a nemzet aspiráczióira, kívánságára, hűségére, de mind hiábavaló a békés kísérletezésnek 37 esztendei kálváriajárása haszontalannak bizonyult. (Igaz ! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Nohát most már más fegyverekhez kell nyúlni, most már erősebben kell követelnünk és hangosabban kell szólnunk, hogy meghallgattassunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A király körül ólálkodó tanácsososok a nemzet igaz követeléseit sohasem vitték a trón elé, vagy ha odavitték, meghamisítottáka forrását. (Igaz ! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Ezt nem tűrhetjük tovább és nekünk kötelességünk most minden fegyvert, ami a kezünkben van, felhasználni, hogy ennek az áldatlan és átkos állapotnak véget vessünk. Oly fegyverhez nyúl a nemzet mindig, mint azt az idők és körülmények parancsolják. 1525- ben szintén veszély fenyegette a nemzetet. Züllés és pusztulás volt mindenütt És mit csinált a nemzet ? Összegyűlt 14.000 köznemes a Rákos terén és meghívták oda a királyt. A király elment oda és annak a 14.000 köznemesnek a képviselője, Werbőczy a következő beszéddel fogadta a királyt (olvassa): «Jól tudjuk mi, hogy a tömérdek hajnali nem felséges urunk az oka, kinek kegyességét ismerjük, hanem ugyanazok az urak, akik az ország szavával nem törődve, kielégithetlen hírvágytól evakítva, helytelen tanácsosai tévútra vezetik a királyt. Ő Felsége és az ország java egyaránt követeli, hogy azokat oldala mellől eltávolítsa és ha hazafiakat rendeljen helyükbe. Ha ezt megteszi, be fogjuk bizonyítani, hogy a magyar vitézség, mely hajdan rettegéssel töltötte el az ellenséget, ma sem halt ki a nemzetből.» (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Ma is el lehet mondani!) Ami küzdelmünk tartalma nem egyéb, mint ami ebben a beszédben van és amit ez a megszólítás tartalmaz. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Kergesse el a király oldala mellől azokat a szűk látkörü, megbizhatlan államférfiakat, kik neki most tanácsot adnak, hogy ne fosztogassák, ne koppaszszák tovább ezt a szegény országot. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök: (Csenget. Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) A képviselő úr oly kifejezést használt, amely a parlamentben meg nem engedhető, s azért rendreutasítom. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Szíveskedjék kifejezéseit megválogatni. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Csávolszky Lajos: Elégítse ki az uralkodó népeinek jogos igényeit itt és amott, és akkor, amint azt Werbőczy mondta, nyugodtan hunyhatja le a király szemeit, mert népének vitézsége és bátorsága meg fogja őt oltalmazni minden veszedelemmel szemben. Beszédem elején már kijelentettem, hogy én ezt a küzdelmet királyom iránti hűségből tartozom követni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Míg az 1723-iki megállapodások köztünk fennálltnak, addig nekünk életkérdésünk az érdekek és érzelmek közösségét helyreállítani nemzet és uralkodó közt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Érzelmek és érdekek közössége nélkül nincs üdv, nincs boldogság sem a nemzetre, sem az uralkodóra. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Az érdekek és érzelmek közösségét a mai politikai viszonyok között teljesen lehetetlen helyreállítani. (Igaz! ügy van a szélsőbaloldalon.) Ezek telve vannak mérges anyagokkal és a szeretet azon csiráját, mely a nemzet és a király közt fakadna, mindjárt elhervasztják. Ezektől a mérges anyagoktól ezt a politikai helyzetet meg kell tisztítani és csak úgy tisztíthatjuk meg, ha a perszonálunió alapján Magyarország állami önállósága helyre lesz állítva, máskép nem. (Igaz ! ügy van a szélsőbaloldalon.) Ha erre a czélra más fegyver nincs, mint az obstrukció, én előttem az is nagyon kedves. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Jaurés, a franczia kamara alelnöke, nemrég egyik híres beszédében azt mondotta, hogy a népek Európában még nem bírtak oly elhelyezkedést nyerni, mely biztosítani tudná számukra a békét, de a kielégítetlen népek majd akkor reklamálják jogaikat és a megoldatlan kérdések akkor lesznek megoldva, ha, az általános fegyverszünet napja bekövetkezik. Én épen az ellenkező nézeten vagyok: amíg lesznek itt népek, amelyeknek történelmi jogon alapuló igényei nincsenek kielégítve, addig itt általános béke nem lehet. Mint minden humánus ember, én is azt mondom : általános béke a czélja az emberiségnek. Azt kívánom, hogy ezen a világon a munka és a szabadság, a jog és az igazság győzedelmeskedjék. De ha az általános világbéke azt jelentené, hogy most már maradjon minden úgy, amint van, nohát azt mondom, nekem nem kell a világbéke; nekem először Magyarország állami önállósága és függetlensége kell, nekem mindenekelőtt Magyarország jogainak visszaállítása kell. (Élénk helyeslés éstetszésa szélsőbaloldalon.) "■ 1903. április 1. FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG