Független Magyarország, 1903. április (2. évfolyam, 375-403. szám)

1903-04-01 / 375. szám

~ — -----------------------------------------—■ előtt, mert mindig vannak, akik közbekiáltják, hogy ez nem a nemzet kívánsága és követelése. Azt mondta nekem a miniszterelnök úr egyik interpellácziómra adott válaszában, hogy ha én egy közeli háború veszélyétől félek, nekem épen az volna a kötelességem, hogy ezt a katonai javas­latot megszavazzam. Az én logikám pedig azt­ mondja, hogy ép az a kötelességem, hogy ne sza­vazzam meg, mert minél nagyobb a veszély előt­tem, minél nagyobb veszélyben látom az uralkodó­­házat és Magyarországot, annál inkább kötelességem az önálló hadsereg létesítését, felállítását sürget­nem, mert hiszen csak ebben találok én biztosíté­kot minden veszélylyel szemben. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Abban igazat adok a miniszterelnök úrnak, hogy én nem tar­tom azt, hogy nincsen veszély. Van. De nem annyira a nemzetre, mint az uralkodóházra van veszély, mert midőn azt látom, hogy az uralkodóház egyik szövetségese, Oroszország az Ausztriába vezető hegyi utakat erődítésekkel védi, a másik szövetségestársa, Németország pedig sem­mit sem tesz az ellen, hogy ott egy óriási, a tár­sadalom legjava részéből alakult akczió indult meg a pángermanizmus mellett és hogy az akczió az ő mappáira nemcsak az osztrák örökös tartományokat pingálja fel, hanem felpingálja Magyarország egy­néhány megyéjét is, és midőn azt látom, hogy Oroszország, mely, hogy a belső felbomlástól mene­küljön, folytonos hódításokra van kényszerítve, mint egy bozótba bújt kígyó, folytonosan közelebb jön a testünkhöz, akkor nem mondhatják, hogy nyugodtan hajthatjuk le fejünket, mert nem tudhatjuk, hogy melyik szép reggelen ébredünk fel arra, hogy a birodalom egyik részébe a pángermanizmus, másik részébe a pánszlávizmus mikor akarja magát be­szállásolni. És ez ellen nincs más orvosságunk, mint az önálló hadsereg, amelynek háta mögött egy ki­elégített nép van. (Úgy van! Úgy van­ a szélső­baloldalon.) Most Bülow kanczellár meg akar nyugtatni ben­nünket. Annak bizonyítására, hogy Ausztria és Magyarország iránt semmiféle rossz indulattal nin­csenek, felolvasta egy húsz és egy harmincz év előtti körlevelét Bismarcknak. Hát ez igen szép, hanem Bismarcknak két rendeletével szemben isme­rem Bismarcknak más nyilatkozatát is. Mikor arról volt szó, hogy Bismarck terve szerint Németalföld felé kell terjeszkedni és arra tolni ki Németország határát, a németalföldi nagykövet felkereste Bis­marckot és megnyugtató választ kért tőle. Bismarck rá­teregetett a vállára és azt mondta neki: Uram! Legyen nyugodt! Ha mi terjeszkedni fogunk és okkupálni akarunk, akkor nem Németalföld felé, hanem Ausztria felé megyünk. Az ilyen diplo­­mácziai, kétes értékű, kétértelmű nyilatkozatokra nem lehet a nemzet jövőjét és biztosítékait fektetnünk, hanem igenis tessék arra fek­tetni, amiben mi keressük a biztosítékot ezen az oldalon. (Úgy van! ügy van­­ a szélsőbaloldalon.) Azután, t. képviselőház, méltóztassanak arra is gon­dolni, hogy most újabb vér- és pénzáldozatot kér a kormány a nemzettől, hogy ez a nemzet is, Ma­gyarország polgárai is gondolkozni kezdenek és azt kérdik önmaguktól: miért adjunk mi, ennyi pénz­­és véráldozatot, még ha alkalmas is volna ez a hadsereg a védelemre ? Mit védjen az ? Hiszen elvettek ettől a nemzettől már mindent, ami szent; elvettek mindent, amiért lelkesülni tud, elvették önállóságának minden létfeltételét. Mit védelmezzen meg ez a hadsereg ? (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) A franczia had­ügyminiszter legutóbb a parlamentben azt mondta : »Óriási csapás ez a katonai teher a nemzetre, de még nagyobb csapás volna a nemzet függetlenségé­nek a csorbítása, tehát áldozzunk érette.­ Ezt megértették. De hát argumentálhatunk-e így mi, mondhatjuk-e mi ezt? A mi függetlenségünk már annyira meg van csorbítva,­ hogy azt jobban csor­bítani nem lehet. Mi azt nem mondhatjuk, hogy függetlenségünk csorbítását kikerülendők, hoz­zunk áldozatot e közös védelemnek és az egy­séges hadseregnek,­ még ha meg volnánk is róla győződve, hogy ez alkalmas és képes a védelemre. Tessék visszaadni a nemzetnek önrendel­kezési jogát, hogy legyen félteni valója. (Úgy van ! Úgy Van! a szélsőbaloldalon.) Tesssék lehetővé tenni a megélhetést és a magyar népnek a jólétét, hogy érdemes legyen neki azt védelmeznie, (úgy van! ügy van! a­ szélsőbaloldalon.) De így ne cso­dálkozzanak önök azon, hogyha kétségbeesésében ez a magyar nemzet azt mondja: nincs veszteni való ! Eb ura, fakó ! Tartomány vagyunk, tartomány leszünk, bármi történjék velünk, legfeljebb urat cserélünk. (Úgy van ! Úgy van­­ a szélsőbaloldalon.) Azt meg nem engedhetjük, hogy önök ilyen két­ségbeesésbe vigyék a nemzetet és hogy attól meg­szabadítsuk a nemzetet, most nekünk minden fegy­ver jó, amely ettől megmentheti a nemzetet. (Úgy van ! Úgy van­­ a szélsőbaloldalon.) Barabás Béla : Ez nem alkotmány ! Csávolszky Lajos : Azért nagyon helyesen mondta Beöthy Ákosod.­képviselőtársam azt,­­hogy most jo­gosult minden ellenállás, minden megtorlás és min­den obstrukc­ió. Bakó Mihály : Kötelesség ! Csávolszky Lajos ! És helyesen mondódott, hogy Európa meg fogja ezt érteni és méltányolni fogja küzdelmeinket, legfeljebb egyen csodálkozhatik, azon, hogy ezt a gyáva, gyalázatos, szégyenletes állapo­tot, amelyben voltunk, hogy bírtuk tűrni 37 eszten­dőn át. (Igaz ! Úgy van­­ a szélsőbaloldalon.) Európa műveit nemzetei az ellenállásban oly mentőszert látnak, amelynek gyökere a népek érzelmeiben van. Európa nemzetei az ellenállást oly biztosítéknak tekintik, amelyhez a népek fordulhatnak és fordul­janak is mindig, amikor a kormányok nemzetellenes törekvéseiben veszélyt látnak. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Az állami önállóság, az önálló had­sereg legdrágább kincse minden nemzetnek, és az legyen nekünk is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt követeljük állhatatos hűséggel mindaddig, amíg meg nem kapjuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebből nem engedünk, hanem ragaszkodunk hozzá tántoríthatatlan hűséggel, ezért áldozunk mindent, de ezt fel nem áldozzuk semmiért a világon. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.)­­ Parlamentarizmus ! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A kisebbség győzelme a többségen, sérti a parla­­mentarizmust! Igaz, ha a többség a nemzetet kép­viseli. De ebben a kérdésben képviseli-e a­­többség a nemzetet? Széll Kálmán miniszterelnök : Hogyne ! Pap Zoltán: Nemcsak ebben a kérdésben nem képviseli! Széll Kálmán miniszterelnök: Mindenben ! Csávolszky Lajos: Mi nem a nemzet többsége ellen, de önök ellen küzdünk, akik nincsenek fel­hatalmazva arra, hogy most újabb pénz- és vér­áldozatokat követeljenek. (Igaz! Úgy van a szélső­­baloldalon.) Bakó Mihály : Nem mondták meg előre ! Csávolszky Lajos: Nem az a parlamenta­rizmus, hogy itt az összegyülekezett emberek többsége­­ döntsön, hanem az, hogy a nemzet akarata teljesüljön. A nemzet érdekeinek érvé­nyesülniük kell. Alkotmányosság! Az alkotmányosságot féltik! Ezt az alkotmányosságot, amelyivel harminc­hét­­ esztendő óta feladtunk minden jogot, elvállaltunk minden terhet. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Erre már nem alkalmas. Ennek az alkotmányos­ságnak, amely most nálunk megvan, a nemzetnek csak igen csekély része veszi hasznát, előnyét cse­kély része élvezi. A miniszterek, államtitkárok, ban­károk, befolyásos képviselők, nyugdíjak,­­ ezek élvezik ennek az alkotmányosságnak a jótétemé­nyeit, de a nemzet nagy zömének jólétét nem bír­juk vele biztosítani.­­Igaz! Úgy van­ a szélsőbal­oldalon.­ Mit ér ez az alkotmányosság ? Az alkotmányosság fogalmára feltalálták a több­ség uralmát, amely szerintem, nem is többség, mert a nemzet képviselete nincs ott, hanem az csak kon­­zorczium, a­mely kezében tartja a hatalmat, a pénzt és a sajtót és nagyon jól érzi magát. Minthogy pe­dig jól érzi magát ebben a helyzetben, kimenni abból nem kíván. De ezalatt a magyar nagy társadalom folytonosan szegényedik. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a magyar nemzet jogai egymásután konfiskáltatnak, a magyar nemzeti egység züllésben van, a magyar nemzeti önérzet folytonos megaláztatásoknak van kitéve. (Igaz! Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) Ez volna a magyar nemzet akarata? Ez nem lehet a nemzet akarata. A­hol pedig a nemzet akarata nem érvényesülhet, ott nincs igazi alkotmányos­ság, ott csak az alkotmányosság mezébe burkolt önkényuralom van. És a­hol nincs igazi alkot­mányosság, ott a haza veszélyben van és a­hol a haza veszélyben van, ott nemcsak minden képviselőnek, de minden polgárnak szent köteles­sége ellenállni annak a hatalomnak. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Macaulay, az angol törté­netíró igen gyönyörűen fejezte ki ezt egy munkájá­ban, midőn a következőket mondja (olvassa) : „ Nem lehet tagadni, egész általánosságban szólva, hogy hiba volna, ha az emberek saját ügyeikben birás­­kodnának és az ítéletet rögtön végre is hajtanák. És mégis, ki tilthatja meg az önvédelmet? Az a jog, melylyel egy nép bír, hogy ellenálljon egy rossz kormányrendszernek, közel analógiát képez ahhoz a joghoz, melylyel egyes ember támadóját teljesen lehetetlenné teheti. Természetes, csak akkor nyúlhat a végső eszközökhöz, ha minden békés utón való kísérletezés hiábavalónak bizonyult. Irtóza­tos felelősséggel jár ez, de még­sem lehet ta­gadni jogosultságát. Egy ember sem konczoltathatja fel magát támadója által a­nélkül, hogy fegy­verét ne használja, csak azért, mert eddig senki sem határozta meg tüzetesen, miféle támadás vezet gyilkosságra, ép­gy az emberi társadalom sem kö­teles minden zsarnokságot és nemzetellenes törek­véseket eltűrni csak azért, mert eddig senki sem tudta határozottan megállapítani, hogy az önkény­uralomnak, az ál-alkotmányosságnak mily foka teszi jogosulttá az ellenszegülést.» (Helyeslés, a szélső­­: baloldalpnj). Vü“* ^ Nohát. t. ház, mi 37 esztendő óta békés után megkisérlettünk mindent. Mi küzdöttünk a nép törvénybe iktatott jogainak felmutatásá­val, mi küzdöttünk a nemzet törvénybe iktatott szerződésének felmutatásáért, rámutattunk a nemzet aspiráczióira, kívánságára, hűségére, de mind hiábavaló a békés kísérletezésnek 37 esztendei kálvária­járása haszontalannak bizonyult. (Igaz ! Úgy van­­ a szélsőbaloldalon.) Nohát most már más fegyverekhez kell nyúlni, most már erő­sebben kell követelnünk és hangosabban kell szól­nunk, hogy meghallgattassunk. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) A király körül ólálkodó tanácsososok a nemzet igaz követeléseit sohasem vitték a trón elé, vagy ha odavitték, meghamisították­­a forrását. (Igaz ! Úgy van­­ a szélsőbaloldalon.) Ezt nem tűr­hetjük tovább és nekünk kötelességünk most minden fegyvert, ami a kezünkben van, felhasználni, hogy ennek az áldatlan és átkos állapotnak véget ves­sünk. Oly fegyverhez nyúl a nemzet mindig, mint azt az idők és körülmények parancsolják. 1525- ben szintén veszély fenyegette a nemzetet. Zül­lés és pusztulás volt mindenütt És mit csinált a nemzet ? Összegyűlt 14.000 köznemes a Rákos terén és meghívták oda a királyt. A király elment oda és annak a 14.000 köznemesnek a képviselője, Werbőczy a következő beszéddel fogadta a királyt (olvassa): «Jól tudjuk mi, hogy a tömérdek hajnali nem felséges urunk az oka, kinek kegyességét is­merjük, hanem ugyanazok az urak, akik az ország szavával nem törődve, kielégithetlen hírvágytól e­­­vakítva, helytelen tanácsosai tévútra vezetik a ki­rályt. Ő Felsége és az ország java egyaránt köve­teli, hogy azokat oldala mellől eltávolítsa és ha hazafiakat rendeljen helyükbe. Ha ezt megteszi, be fogjuk bizonyítani, hogy a magyar vitézség, mely hajdan rettegéssel töltötte el az ellenséget, ma sem halt ki a nemzetből.» (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Ma is el lehet mondani!) Ami küzdelmünk tartalma nem egyéb, mint a­mi ebben a beszédben van és amit ez a megszólí­tás tartalmaz. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Kergesse el a király oldala mellől azokat a szűk látkörü, megbizhatlan államférfiakat, kik neki most tanácsot adnak, hogy ne fosztogassák,­­ ne koppasz­­szák tovább ezt a szegény országot. (Élénk helyes­lés a szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj a jobbol­dalon.) Elnök: (Csenget. Éljenzés és taps a szélsőbal­oldalon.)­­ A képviselő úr oly kifejezést használt, amely a parlamentben meg nem engedhető, s­ azért rendreutasítom. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Szíveskedjék kifejezéseit megválogatni. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Csávolszky Lajos: Elégítse ki az uralkodó né­peinek jogos igényeit itt és amott, és akkor, amint azt Werbőczy mondta, nyugodtan hunyhatja le a király szemeit, mert népének vitézsége és bátor­sága meg fogja őt oltalmazni minden veszedelem­mel szemben. Beszédem elején már kijelentettem, hogy én ezt a küzdelmet királyom iránti hűségből tartozom kö­vetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Míg az 1723-iki megállapodások köztünk fennálltnak, addig nekünk életkérdésünk az érdekek és érzelmek kö­zösségét helyreállítani nemzet és uralkodó közt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Érzelmek és ér­dekek közössége nélkül nincs üdv, nincs boldog­ság sem a nemzetre, sem az uralkodóra. (Igaz! Úgy van­­ a szélsőbaloldalon.) Az érdekek és érzelmek közösségét a mai politikai viszonyok között teljesen lehetetlen helyreállítani. (Igaz! ügy van­­ a szélsőbaloldalon.) Ezek telve vannak mérges anyagokkal és a szeretet azon csiráját, mely a nemzet és a király közt fakadna, mindjárt elhervasztják. Ezektől a mérges anyagoktól ezt a politikai helyzetet meg kell tisztítani és csak úgy tisztíthatjuk meg, ha a perszonál­unió alapján Ma­gyarország állami önállósága helyre lesz állítva, máskép nem. (Igaz ! ügy van­­ a szélsőbaloldalon.) Ha erre a czélra más fegyver nincs, mint az ob­strukc­ió, én előttem az is nagyon kedves. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Jaurés, a franczia kamara alelnöke, nemrég egyik híres beszédében azt mondotta, hogy a népek Európában még nem bírtak oly elhelyezkedést nyerni, mely biztosítani tudná számukra a békét, de a kielégítetlen népek majd akkor reklamálják jogaikat és a megoldatlan kérdések akkor lesznek megoldva, ha, az általános fegyverszünet napja be­következik. Én épen az ellenkező nézeten vagyok: amíg lesznek itt népek, amelyeknek történelmi jogon alapuló igényei nincsenek kielégítve, addig itt általános béke nem lehet. Mint minden humánus ember, én is azt mondom : általános béke a czélja az emberiségnek. Azt kívánom, hogy ezen­­ a világon a munka és a szabadság, a jog és az igaz­ság győzedelmeskedjék. De ha az általános világ­béke azt jelentené, hogy most már maradjon min­den úgy, amint van, nohát azt mondom, nekem nem kell a világbéke; nekem először Magyarország állami önállósága és függetlensége kell, nekem mindenek­előtt Magyarország jogainak visszaállítása kell. (Élénk helyeslés és­­tetszés­­a szélsőbaloldalon.) "■ 1903. április 1. FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG

Next