Független Magyarország, 1903. május (2. évfolyam, 404-433. szám)
1903-05-01 / 404. szám
4 ..... ~ FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 1903. május 1. — Ismételje! •— Tessék rendreutasítani ! — zúgja türelmetlenül a függetlenségi párt. •— Semmi közbeszólás nem volt — mondja a honvédelmi miniszter. Perczekig tart a zúgás. Éles közbeszólások repülnek a generális úr felé. Az elnök többször beszélni óhajt. — Én semmit se hallottam . I . mondja, de tovább nem beszélhet, mert szavai elvesznek a zajban. — Visszaszívta! — Lenyelte ! — Letagadja ! — zúgta egyre a függetlenségi párt. A nagy zajban az elnök konstatálta, hogy Fejérváry nem mondott semmit, Eötvös pedig szünetet kért, hogy teljesen helyreálljon a nyugalom. A függetlenségi párt a szünet alatt lelkesen tüntet a vajda mellett, aki ezután folytonosan nagy érdeklődés mellett folytatja fejtegetéseit. Hangoztatja, hogy a felelőség a többséget és a kormányt terheli. Nyavalyás ügynökeik útján — mondta — ne hitessék el az országgal hogy minden nyomorúság az ellenzékről jön, mikor önök tudják a legjobban, hogy honnan jön a nyomorúság . . . Lelkes éljenzés és taps hangzik fel erre balfelöl. — Ördögöt akarnak önök, — folytatja a jobboldal felé fordulva, — nem katonai javaslatokat ; önök épen úgy nem akarják, mint mi. Az elnök itt okvetetlenkedett s az ördög szó miatt kérte Eötvöst, hogy válogassa meg kifejezéseit. — Ne tanítsa Eötvöst magyarul beszélni! — Szép kifejezés ez ! — Benne van a bibliában is! — kiáltották az elnök felé, aki valóban nevetségessé tette magát a figyelmeztetésével. Elmondta ezután a vajda, hogy vannak igazságok, amelyeknek ellenkezőjét többséggel megszavazni nem lehet. III. Napóleon parlamentjében csak öt ember képviselte az igazságot, mely végre is diadalmaskodott. Ragyogó eloquentiával búcsúztatta el ezután Széll Kálmánt. Ha a szekér kátyúba jut — mondta — az, aki a szekér tetején ül, onnan ki nem mozdítja. Le kell onnan szállni s az anyaföldre támaszkodva lehet csak a kocsit kiemelni. — ügy van ! ügy van ! — zúgja az ellenzék. Széll Kálmán tehetsége és jelleme — fejezte be Vajda hatalmas filippikáját — csak úgy nem vész el a nemzetre, ha leszáll a szekérről az anyaföldre — ide jön az ellenzéki padokba. Hosszasan tartó éljenzés és taps hangzik fel a baloldalon. — Éljen Eötvös! Éljen a vajda! — zúgja egyre lelkesebben a függetlenségi párt s az összes függetlenségi képviselők, élükön Kossuth Ferenczczel és Ugron Gáborral gratuláltak neki. A jobboldalról is sokan szeretnének a gratulálók közé vegyülni. Csudás lelkes hangulatot teremtett a vajda s ezt Darányi miniszter nem tudta lerontani személyes kérdésben való felszólalásával. Ex-lex. Az ülés végén a napirend megállapításánál felszólalt Kossuth Ferencz, a függetlenségi és 48-as párt vezére. Áhitatos csendben erős, érctes hangon, az aggódó hazafi meggyőző erejű szavával hívta fel a kormányt, hogy álljon meg, mielőtt átlépné azt a határt, amelyen túl nincs visszalépés. Kérdezi a többségtől : meg akar-e tagadni a néptől munkát és kenyeret, ha csak előbb pénzt és vért, több pénzt és több vért nem ad ez a kimerültország ? Ha az ország nem adja meg a véradó, emelését, akkor szükjék meg a törvény uralma törjön meg az alkotmány, vesszen minden ? csak egy ne: a többség akarata ? Viharos tapsolással fogadja a függetlenségi párt elnökének szavait. Kossuth a felelősséget a kormányra hárítja, mert a függetlenségi párt lojálisan felajánlotta a békés és törvényes megegyezést. Hosszantartó szívélyes ováczióban részesíti a baloldal Kossuth Ferenczet s beszédjére Széll Kálmán mondja el újból már nagyon is ismeretes frázisait, Rátkay László is felszólal s gyönyörű beszédben azt indítványozza, hogy mivel ex-lexben alkotmányosan felelős kormányunk nincs, a képviselőház függessze fel üléseit . Apponyit felszólította, hogy lépjen ki a szabadelvű pártból, mert szükséges, hogy a bekövetkezendő nehéz viszonyok között az elnököt politikai tekintetben ne befolyásolják. Apponyi válaszolt. Kijelentette, hogy ha a Háznak béna fide eljáró valamely tekintélyes frakciója bizalmát megvonná tőle, elhagyná helyét. Az egész Ház tüntetett Apponyi mellett, aki beszédében érdekesen fejtegetett alkotmányjogi tételeket. Rátkay az elnök után újból felszólalt. Majd Lengyel Zoltán mutatta be óriási derültséget keltve Szentiványi Árpádnak, a szabadelvűrpárt mostani alelnökének 1898. decz. 30-án hasonló helyzetben elmondott beszédjét, melyben erős szavakkal bejelenti az ostrukcziót. A baloldal lelkesen megéljenezte Lengyel Zoltánt s Szentiványi leverten szót kért az ülés végén, mint Rákosi Viktor mondta «Félremagyarázott régebbi beszédeinek kihíreigazitása tzímén.» Nem mondott semmi jelentőset, semmi okosat. A történelemre hivatkozott. — Szentiványi brigadéros, jó éjszakát! — kiáltották az elvonuló függetlenségiek az egykori nyakas kurucz vezér felé. II. A képviselőház ülése április 30-án. Tallián Béla alelnöki megnyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvét felolvassák és hitelesítik. ülnek. Felteszi a kérdést, hogy a Híz elfogadja-e a közoktatásügyi miniszternek tegnapi válaszát Papp Zoltán interpellácziójára a Gotterhalte ügyében, igen, vagy nem? Következik a tegnapról mára halasztott név szerinti szavazás, amely a Cz betűnél kezdődik. Nessi Pál: Czudar válasz fölött szavazunk! Elnök: A szavazás előtt az ülést öt perczre felfüggeszti. Szünet után. Elnök: Újból megnyitván az ülést, elrendeli a szavazást. (Gabányi Miklós szavazatát következő szavakkal adja le: Magyar vagyok, nemmel szavazok.) Elnök: Kéri a képviselőket, hogy tartózkodjanak a szavazatuk megokolásától. A szavazás megtörténte után Elnök: Igennel szavazott 137, nemmel 59. A Ház tehát 78 szótöbbséggel tudomásul vette a miniszteri választ. Az elnöki széket gróf Apponyi Albert elnök foglalja el. Következik a felhatalmazási törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Jegyző: Berzeviczy Albert. Rátkay László: A házszabályokhoz kér szót. Tegnap az utolsó szónok, Darányi Ignácz, a javaslat mellett beszélt, tehát a házszabályok szerint a következő szónoknak a javaslat ellenzői közül kell kikerülnie. Elnök: A miniszter bármikor szólhat s nézete az, hogy a miniszteri nyilatkozat a fölszólalási renden nem változtat. Erre Szilágyi Dezső elnöksége idejéből említ precedenst. Barta Ödön: A házszabályokhoz szólva, kiemeli, hogy Darányi tegnapi beszéde nem volt a rendes miniszteri nyilatkozatokhoz hasonló, hanem igenis a javaslat melletti, és az ellenzéket támadó beszéd volt. Ezért kell, hogy most ellenzéki szónok következzék. Berzeviczy Albert: Kijelenti, hogy nem fektet súlyt arra, hogy egy félórával vagy órával előbb, vagy utóbb beszéljen, s ezért átadja a szót az ellenzéki szónoknak. Beöthy Ákos: A házszabályokhoz szól. Itt nagy elvi kérdésről van szó, amelyet el kell dönteni. A miniszter tegnap a javaslat mellett beszélt. (Nagy zaj a jobboldalon.) Vészi József: A miniszter nincs sorrendben. (Zaj.) Elnök: Csendet kér. • Beöthy Ákos: Amikor a miniszter egy nagy beszédet mond a pártja érdekében, parlamentárisan, jog szerint az következik ebből, hogy utána ellenzéki szónok beszéljen. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: A vitának véget óhajt vetni, miután Berzeviczy lemondott a szólásról. Ebből preeze,denst alkotni nem enged, magát a kérdésta házszabályok revíziójánál fogják majd tisztázni. Hentaller Lajos: Klotürrel Jegyző: Eötvös Károly. Eötvös Károly. Eötvös Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Igazán azt óhajtottam volna én magam is, hogy Berzeviczy Albert képviselőtársam szólaljon fel először, de önző indokok vezettek engem abban, hogy ez az óhajtás feltámadt bennem, mert azt hiszem, hogy olyan védelmezhettem tarthatatlan ügyet, mint amilyent ő akart védelmezni, csak oly érvekkel tudott volna védelmezni, amelyekkel szemben a mi álláspontunk, a mi vitánk igazán könnyű, noha köteles. A földművelésügyi miniszter úrnak tegnapi beszéde azt a benyomást gyakorolta a t. Háznak ezen oldalára, mintha az a beszéd, ámbár nyíltan a javaslat érdekében tartatott, mégis a javaslat ellen szólt volna. (Igaz, ügy van a szélsőbaloldalon.) Tartalmának, érvelésének legnagyobb része, érvelésének minden komolysága csak az ellenzék álláspontját erősítette (Igaz! ügy van a szélsőbaloldalon.) Igaza van abban a. földművelésügyi miniszter úrnak, hogy igen sok elintézésre váró komoly ügy hátráltatik itt ezen javaslattal. Felsorolja a költségvetést, a gazdasági munkások helyzetét, Sáros, Zemplén, Ugocsa megye szegényeinek segélyét, a székelyföldi segélyt, vidéki építkezéseket, vállalati, ipari szerződéseket, beruházásokat, szabályozásokat, ármentesítéseket, állattenyésztést, len és kendertermelést, tisztviselőfizetést, kiegyezést, vámtarifát, olasszerződést, borvám-klauzulát stb.; száz meg száz dolog, amely mind hátráltatók. Kisebb-nagyobb érdekű kérdések azok, de azért mind fontos kérdések, valamennyi elintézésre vár. De még ennél van több kérdés is, amelyeket mi bizony óhajtanánk minél előbb, minél gyorsabban és minél alaposabban elintézni. De nagy bajban vagyunk, sokkal nagyobb kérdés az, mely felett most vitatkoznunk kell. Szinte, ha nem lenne banális hasonlat, azt mondanám, hogy mikor az embernek háza ég, ne azon törje a fejét, hogy a tört ablakot megcsináltassa, a kapanyelét helyreigazítsa, hanem siessen oltani. Ezek nagy kérdések, fontos kérdések, de valamennyi felett áll a nemzet becsületének kérdése. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.)Ő a nemzet önérzetének, jövendőjének és méltóságának kérdése, amely ezzel az ujonezszaporítási javaslattal válhatlanul összefügg, mert ha nem függne össze válhatlanul, akkor a t. miniszterelnök úr pár nap előtti beszédében s a t. földmivelésügyi miniszter úr is tegnapi beszédében a zempléni, az ugocsamegyei térsiny megyei segély ügyével nem hozná kapcsolatba a hadsereg szaporításának kérdését. Két akarat. Hát meg vagyunk akadályozva abban, hogy ezeket az ügyeket elintézzük. Miért? Mert két akarat áll itt szemben egymással a mi felfogásunk szerint; az egyik a koronaakarata, amelyet képvisel itt a kormány, a másik a nemzet akarata,amelyet képviselünk mi. (Igaz! ügy van a szélsőbalon. Ellentmondás jobbfelől.) Ez a két akarat áll itt egymással szemben. A kettő közül valamelyiknek győzni kell, vagy valamelyiknek el kell esni, vagy pedig a "kettő között becsületes békességnek kell köttetni. (Igaz! Ügy van a szélsőbalon.) Másként a vízszabályozásokra és ármentesítésekre és ilyen apróbb segélyezésekre nincs idő, nincs mód, nincs lehetőség. De amikor a t. földmivelésügyi miniszter úr ilyen kemény, szigorú, sötét képet állít elénk, hogy íme mennyi nagy nemzeti, társadalmi, jogi, humanitárius és egyéb dolgot kell elmulasztanunk: miért nem beszél akkor a földmivelésügyi miniszter úr arról a másik akaratról és annak a makacsságáról,, annak a konokságáról? (ügy van! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Miért nem deríti fel előttünk annak a valóságát, miért nem keresi a lehetőséget arra nézve, hogy azon az oldalon is legyen orvoslás, legyen segítségre való hajlandóság, legyen a nemzet iránt való kötteles engedékenység? (Igaz! Í'gy, van! a szélső