Független Magyarország, 1903. június (2. évfolyam, 434-461. szám)

1903-06-02 / 434. szám

1903. június 2. FÜGGETLEN KXGYAR ORSZÁG 1 /0. : Lendvai Miklós (Temesvár), Lenkei Lajos (Pécs), dr. Miklós Izidor (Szabadka), ifj. Móricz Pál (Debreczen), Kábel László­­ (Sopron), Sas Ede (Nagyvárad), Sz. Szigethy Vilmos (Szeged), Tiszti Lajos (Arad), Újlaki Antal (Szeged). Póttagok: Bánfalvi Lajos (Szentes), Blaskovich Ferencz (Temesvár), Forster Rezső (Miskolcz), Ruszkó István (Kolozsvár), Lovassy Andor (Torda), Perjéssy Lajos (Versecz), dr. Rónaki Kálmán (Pécs), Rutt­­kay Menyhért (Miskolcz), Rumy Sándor (Győr), dr. Setét Sándor (Eger), Sugár Ignácz (Mis­kolcz), Szépfaludi Ö. Ferencz (M.-Sziget). Fel­ügyelő-bizottsági tagok: Csányi János, a szegedi kereskedelmi és iparbank igazgatója, ifj. Gál Ferencz, a szeged-csongrádi takarékpénztárh. igazgatója, Balla Jenő (Szeged), Bibó Lajos (H.-M.-Vásárhely), Szmol­­tény Nándor (Szeged). Póttagok: Mayer Rezső (N.­­Becskerek) és Tóth Imre (Makó).­ A közgyűlést este 8 órakor lakoma követte. Az orsz. Középiskolai tanáregyesület választ­mányi ülése. Az Országos középiskolai tanáregyesület választ­mánya pünkösd hétfőjén d. e. 9 órakor ülést tar­tott Beöthy Zsolt egyet, tanár elnöklete alatt. Az elnök megnyitója után dr. Négyesi László főtitkár terjesztette elő jelentését, melynek keretében jelen­tette, hogy az állami tisztviselők fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat benyújtásával megbízott 7-es bizottság, amelyet a társaság érdekeinek megóvá­sára küldöttek ki,­­ letette mandátumát. Felemlí­tette végül, hogy az egyesületbe 21 új tag iratko­zott be. Kilépett 11 tag. Elhalálozott 6 tag, köztük da Hóman Ottó, kinek ravatalára hálája és kegye­lete jeléül az egyesület díszes koszorút helyezett. Müller József, az egyesület pénztárnokának előter­jesztései után a különböző indítványokat tárgyalták. A magyar szakírók egyesülete. A Magyar Szakírók Egyesülete vasárnap tartotta első évi rendes közgyűlését Gelléri Mór kir. taná­csos elnöklésével. Gelléri Mór a nagyszámban meg­jelent tagok rendkívüli érdeklődése mellett vázolta az egyesületre háruló komoly feladatokat s azokat a szempontokat, melyek az elnökség és választmány előtt az ügyek vezetésében irányadók voltak. A tetszéssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után Katona Béla titkár felolvasta az évi jelentést, mely szerint az egyesületnek 85 rendes tagja van és 54 szaklap tartozik kötelékébe. A közgyűlés tetszéssel fogadta az évi jelentést s Ordódy Lajos meleg szavakban méltatta a vezetőség érdemes munkás­ságát. Ezután az üresedésben levő helyekre ejtették meg a választásokat. Polgári iskolai tanárok gyűlése Herkulesfürdőn.­­ Pünkösd vasárnapján az országos polgári iskolai egyesület délvidéki körének tagjai Herkulesfürdőn gyűltek össze, hogy a tanügyi reformeszméket, me­lyek a kör kebeléből indultak ki, megvitassák és a közönség körében népszerűvé tegyék. Az ülésen a karánsebesi polgári iskola igazgatója elnökölt, kinek indítványára táviratilag üdvözölték Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minisztert. Nagy és beható vita tárgyát képezte az ülésen a tantervek revíziója, melyen az előadókon, Szörényi Benő karánsebesi és Szenes Adolf nagybecskereki tanárokon kívül még számosan vettek részt, többek között Mihalik Sán­dor orsovai igazgató, Deák Gyula resiczabányai, Pfeifer Mihály karánsebesi tanárok. A gyűlésen a tisztikart is megválasztották és elhatározták, hogy a következő évi közgyűlést Temesváron fogják meg­tartani. A közgyűlés után bankett volt, amelyen számos felköszöntőt mondtak, mert megtámadtatás előtt, ha még oly tömeg gyűlne is össze, nem szoktak vészjelt adni. Horvát testvéreink tehát, amint látható, épen­­séggel nem szereltek le. Távirataink a következők: Zágráb, június 1. ... Tegnap egy ausztriai szlovén népgyűlésről — melyen a horvátországi eseményekkel foglak­koztak — néhány résztvevős érkezett Zágrábba. A vasúti állomásra vezényelt rendőrség, amidőn , az embertömeg folyton nőtt, jelzőlövéseket adott, hogy segítséget kaphasson. A tömeg félremagya­rázta a lövéseket és megtámadta a rendőrséget, majd az egyetem elé vonult, hol már rendőrség és csendőrség várta és feloszlatta. A tömeg ezután szétoszlott és a városban tüntetett, míg katonaságot nem vettek igénybe, mely azután el­zárta az utczákat és helyre állította a rendet. Lemberg, június 1. A lengyel néppárt legutóbbi ülésén a következő határozatot hozta: «A gyülekezet a küzdő horvát testvérnépnek legmelegebb szimpátiáját fejezi ki s egyúttal mély bánatát is, az elesett áldozatok sírja fölött. A gyülekezet látja, hogy elérkezett a hor­­vátok szabadságharczának az ideje és épen ezért a szláv népek összességéhez fordul, hogy a hor­­vátokat ebben a harczukban lehetőleg támogassák!» 1 . T-*-* - ........ ■ '■* A horvát lázongás. Budapest, június 1. Daczára azoknak az intézkedéseknek, ame­lyek a rend helyreállítását czélozva, a legutolsó napokban történtek, nem volt oly hatásuk, amint azt az optimista kormány várta volna. Burkoltan ugyan, de mégis eléggé érthetően kapjuk a zágrábi hírt, hogy a csőcselék össze­tűzött a rendőrséggel úgy, hogy a rendőrség kény­telen volt fegyverét használatba venni. A rend­őrség nem volt elég erős a támadás vissza­verésére és a katonaság segélyét vette igénybe. A távirat ugyan csak annyit mond, hogy az embertömeg növekedése miatt adott a rend­őrség jelzőlövéseket, ez azonban nem valószínű­ támadás az algíri kormányzó ellen. Hogy mennyire szeretnének az arabok a rájuk nehezedő franczia hatalomtól megszaba­dulni, bizonyítja az a merénylet, melyet Figuig város lakossága Jonnart, Algír kormányzója ellen elkövetett, midőn az a város határán tartott szemle után Djem­an Eddar-ba készült menni. Jonnart, mint író különösen szocziális kérdé­sekkel és Algéria gyarmatosításával foglalkozott. Egy ideig Tirmann, Algéria kormányzójának irodafőnöke is volt. Casimier Perier kabinetjé­ben 1893-ban kereskedelmi miniszter volt. Majd Algir kormányzójává nevezték ki. A kor­mányzót a lövések nem találták, azonban a kíséretében volt vadász-zászlóalj több tagja megsebesült. A merényletről a következőket jelentik: , Pária, május 31. A Havasügynökség Djem­an Eddáiból követ­kezőket jelenti: Jonnart, Algir főkormányzója ma délelőtt , Cohnor hadosztálytábornok kí­séretében egy vadászkülönítmény fedezete alatt a határra ment, hogy ott szemlét tartson. A figurgi sejk csatlakozott a hadosztálytábornok­hoz, hogy őt a város felé elkísérje. Jonnart 600 méternyire közeledett Figuighoz, ott meg­állóit és néhány perczig szemlélte a várost, melynek falain sűrűn álltak az emberek. Ez­után visszavonult Jonnart a sejk kíséretében. Alig távozott 300 méternyire, amikor Figuighól hevesen kezdtek tüzelni. A főkormányzót körül­vevő vadászok viszonozták a fegyvertüzet, mi­közben Jonnart folytonos puskalövések között folytatta útját Djem­an Eddar felé. Fele után el­búcsúzott a sejk a főkormányzótól és visszatért Figuiába. Eddig még nem tudható, hogy a vadászok közül megsérült-e valaki. Pária, május 31. A Havas-ügynökség Béni Unitból a követ­kezőket jelenti­­. Mielőtt Jonnart főkormányzó Figuig vidékére indult, tanácskozást tartott a figuigi amellel, amelyben ez utóbbi őt biztosí­totta a Francziaországgal szemben uralkodó általánosan kedvező hangulatról, miközben azonban utalt arra, hogy Figuiában e pilla­natban kedvezőtlenek a körülmények és hozzá­tette, hogy a marokkói kormány hajlandó támogatni a franczia érdekek üldözését. Jon­nart azt válaszolta, hogy sajnálja azt, hogy ez a jóakarat nem tud kézzelfogható ered­ményt felmutatni és nem lehet majd azon cso­dálkozni, ha a franczia kormány indíttatva érzi magát, hogy Marokkó integritásának tekin­tetbevételével a határon ellenőrző szolgála­tot létesítsen. A Figurg mellett történt támadás után a főkormányzóval szemben azt hang­súlyozta az amel, hogy ez az esemény iga­zolja, hogy ő helyesen jellemezte a figuigi hangulatot. Jonnart kíséretéhez tartozó 13 nem igen súlyosan megsebesült vadászt szállítottak Béni Unitba. Egy lövészszázadot küldtek a Figuig mellett légő­­őálmaligetbe, hogy aka­dályozza meg a marokkóiaknak a síkságra történhető esetleges előnyomulását. Az onnan visszatért tisztek jelentik, hogy nem találtak újabban sebesülteket. Jonnart meglátogatta a sebesülteket és elutazását egyelőre elhalasz­totta. Pária, június 1.­­,­A figurai támadásról az «Agence Havas» a követ­kező részleteket jelenti Béni Unitból: A támadás szerzői azon út közelében levő hasadékokban voltak lesben, amelyen Jonnart csapata haladt. Megállapí­tották, hogy több lövést alig 300 méternyi távolból sütöttek el a csapatra és bámulatos, hogy Jonnart kísérete közül, mely polgári személyekből és mint­egy 30 katonatisztből állott, senki sem sebesült meg. A csapatot, mely 300 méter hosszú volt és amelyet két oldalról spahik fődöztek, az idegen légió katonái védték, kik a tüzelést viszonozták. A spahik nem lőhettek, nehogy megvadítsák a nyerges állatokat. A marokkóiak, kik úgy látszik tetemes veszteségeket szenvedtek, visszavonultak Béni Unisba.­­Biztosra vehető, hogy ha a csapat a Zenaja-hegyen át vonult volna vissza, kevesen menekültek volna a haláltól. A figuigi­amel az eset fölött felháborodásá­nak adott kifejezést és megígérte, hogy az ismétlődést megakadályozza. Jonnart a támadás után így nyilatko­zott: Most már tudom azt, amit az egész vidéken uralkodó közvéleményről tudni akartam. Konstatál­hatom, hogy­ a Zenaja-vidék lakossága teljesen meg­bízhatatlan és a marokkói hatóságok nem tudják a rendet helyre­állítani és a vidék biztonságát biz­tosítani. TÁVIRATOK. A franczia klerikálisok visszakozása Paris, június 1. Az «Agence Havas» egy jegyzéke azt jelenti, hogy a kamara folyosóján Flaudin képviselő kijelentette Rábier képviselővel szemben, hogy sohasem gondolt arra, hogy Combes Edgar tökéletes becsületességét kétségbe vonja és sajnálkozását fejezte ki azon, hogy a kamara nem adott neki elég időt arra, hogy Combes Edgar személyes integritását bizonyító beható nyilatkozatot tehetett volna. Ő hajlandó ezt a nyilatkozatot a miniszterelnök előtt ismételni Dohánymonopólium Montenegróban. Cettinje, június 1. Montenegróban behozzák a dohánymonopóliumot. Az erre vonatkozó konc­essziót 15 évre egy velenczei részvénytársaságnak adták, mely a jövő évben kezdi meg működését. ÚJDONSÁGOK. A körm­öczbányai honvédemlék leleplezése. Körmöczbánya, junius ! Pünkösd másodnapján leplezték le Körmöcz­bányán azt az obeliszket, melyet a Körmöcz­­bányai Magyar Egyesület lelkes titkárának, Bellaagh Aladár főreáliskolai tanárnak kezde­ményezésére emelt Aulich hadosztályának a szkalkai hegyháton való átvonulása emlékére. Rendkívül válságos helyzetben volt 1849. január havában a Körmöczbányán elhelyezett Aulich­­féle hadosztály. Félkörben fogta körül az ellen­ség : északon Götz, délen Csorich és nyugaton Simonich császári tábornokok. A Garam bal­partja és a szentkereszti—bucsi—besztercze­­bányai út az ellenség kezében volt, csupán a négyezer láb magas szkalkai hegyháton át vezető, úgynevezett Kurucz-út volt nyitva, mely azonban járhatatlan. Aulich hadosztályának válságos helyzete s az a körülmény, hogy e hadosztály elvesztése majdnem egy lett volna az egész felsődunai sereg elzüllésével, nem engedettt más választást. Görgei személyes felügyelete alatt az utászok, a vidék bányászai, s más, százakra menő munkás két napig egyen­gették az utat és a hegygerinczen levő har­­mincz méter hosszú alagutat is helyreállították. Január 24-én estefelé indult Aulich. hadosz-

Next