Független Magyarország, 1903. augusztus (2. évfolyam, 493-522. szám)

1903-08-01 / 493. szám

hhhmmhhhhrrb Budapest, 1903. II. évfolyam, 493. sz. Szombat, augusztus 1. UGGETL Főszerkesztő: Dr. LENGYEL ZOLTÁN Felelős szerkesztő: LÓBÁNT DEZSŐ Főmunkatárs: Bäte:AY LÁSZLÓ’ Kossuth Ferencz. Budapest, Julius 31. A válságok, a gyalázat, az aggodalmak sötét szomorú napjaiban, a Te fényes nevedet Írjuk fel a mi vidámságunk je­léül. A rni szeretetünk zálogául. A mi büszkeségünk erejéből. A mi dicsőségünk fényességére. Kettős örömet hirdet a Te neved a mai napon: a halálos Ítéletét a gyalázatnak, amelynek embereit a Te közkatonáid vit­ték vérpadra, de Te végezted ki; pár­todnak és atyád elveinek gyözedelmét, amelyet pártod kitartó elszántsága vívott ki, de a koronát Te tetted rá. Lelkes örömmel hirdeti a Te neved a szótartás egyenességét, amikor szüksédes volt, a harczosok megbecsülését mindig, az elhatározás szilárdságát és a politikai eszélyességet, amikor a haza szent ügye ezt követelte, A függetlenségi párt a Te vezetésed alatt maradt fenn, Te általad virágzott ffél és Te veled egyesült újra. Nagy nap ez nekünk, az ügynek és az országnak. Nem is feledjük el soká, érezni fogjuk szivünk melegségét és látni szemünk könyeinek ragyogását. A válság megtisztított bennünket, de meg is erősített. Nincs kétségünk ma már többé a sikerben. Az ügyet, melyet Te indítottál meg, Te is fogod vinni győzelemre. S a trikolor büszkén lobog kezedben, t hirdetve : ellenségeink pusztulását, elha­tározásunk megszilárdulását, igazainknak érvényre jutását. A honvédek sirján felzokogott az esteli szellő, mikor távoztál! A párt egén biborfényével újra fel­ragyogott a hajnalpir, midőn vissza­tértél ! Légy üdvözölve nagy vezérünk ! Áldás a honra, győzelem a zászlódra, dicsőség nevedre! Budapest, julius 31. Házszabálymagyarázat: Tallián Béla alelnök a mai ülésen nagv vihart provokált azáltal, hogy Lengyel Zoltán képviselőnek a szót nem adta meg akkor, amidőn Barabás indítványaira a szavazás folyt. A jobboldal persze örömmel vette az elnöki erőszakosko­dást és segitett lármájával. A vége mégis az lett a dolognak, hogy a Ház Eötvös Károly felszólalása után kénytelen volt elismerni, hogy az elnökkel szemben Len­gyelnek volt igaza. — A házszabályok szerint ugyanis szavazás előtt mindenki felszólalhat a házszabályokhoz és a kérdés feltevéséhez. Szavazás közben pedig azért, hogy ellen­próbát kérjen, a határozatképességet kon- statáltassa vagy a fejenkinti megszámlá­lást követelhesse. —• Az adott esetben annál inkább lehetséges és szükséges volt a felszólalás, mert B»rabás a jegyzőkönyvhöz beadott 10 indítványát nem fogalmazta meg írásban s igy az elnöknek a kérdés feltevése elölt még az egyes indítványokat és azok tartalmát is pontosan meg kellett szöve- geznie. Minden egyes ponthoz való sza­vazásnál aztán joga volt a képviselőknek öt különböző czimen is szólani. ügy látszik uem volna kár az elnökség egyik-másik tag­jának a házszabályokból leczkeórákat venni, különösen az erőszak ás vesztegetés korszaká­ban, amidőn az ellenzék minden tagja ideges féltékenységgel őrködik a jogai felett. Mert ezekben van az eszköz a nemzet igazságának kivivására s ebből nem engedhet senki. Honnan ered a Judás-pénz? Budapest, julius 31. A vesztegetések szégyenletes ügye, amely a parlamenti küzdelem tüzébe oly meglepeíésszerü robajjal sivitott bele s borzasztőságában mélyen megrendítette a közéletet, ma már illetékes fóruma elé került. Lázas nyugtalansággal várja az egész ország, hogy a bizottság műkő* désének meglesz-e a kívánt eredménye, felderítése a piszkosság részleteinek, ere­detének. Az egyik szereplőt, Dienes Már­tont, hir szerint elfogták ugyan, de kétséges, hogy megvallja-e a valót, amely bizonynyal sok hatalmasnak nyakát törné. Azok, akikre az ügy árnyéka nehezedik, azok, akik a bűn eredendő szálait a kezükben tartották, gyáván hallgatnak s galádságok érzetében a sötétben lapulnak meg. Abban van a reményünk, hogy a bizottság néhány önérzetes féríia, akik elaltatni az ügyet nem engedik, teljes erélylyel azon lesznek, hogy a homály eloszlatfassék, tudásuk és kitar­tásuk minden atomjával kihámozzák a gomolyagből a valót, törjék vagy buk­jék is az, akinek a csúfsághoz a leg­kisebb köze van. A vesztegetők. Sürü gyász van a nemzeti kaszinóban. A mágnásvilág siratja gróf Szápáry Lászlót, aki tegnap elmerült, meghalt. Érdektársai elmenekültek. A vesztegető ügy­nökségnek Dienesen és Singer Arthuron kivül tagjai voltak Deák Jenő könyvügynök, Gerő Menyhért, Hegyi Jenő és egy fővárosi ügyvéd. A Rémi-kávéházban nyíltan hirdették, hogy Dienesnek 50,000 forintja van vesztegetési czélokra. Ma délután négy órakor Deák Jenöt, kiről mindenki azt hitte, hogy nincsen Budapesten, az egyik Andrássy-uti dohánytőszdében látták. Dienessel Deák Jenő ma délben 12 órakor a főpóstáról telefonon beszélt, Dienes ekkor állítólag még Bécsben volt, s értesítette Deákot, hogy G. Gi.-vel és a két előkelő mágnással, akik már innen is elkísérték, utazik Hamburg felé aBécsbő! Hamburgba menő gyorsvonattal. Dienes 29-én délután volt Szápárynál a Szép- utcza 3. számú palotában. Amikor Szápáry hírt vett Pap Zoltán bejelentéséről, ájultan esett egy karosszékbe, e szavakkal: — Most tönkre vagyok téve. Majd magához térve, dühösen kifakadt Dienes ügyetlensége miatt, aki a Ritter nevére szóló takarékpénztári könyvvel manipulálva, nyomot adott a felfedezésre. Deák Jenő nagy összegű pénzt kap a hall­gatásért. Dienes az utóbbi időben nagy nyomorban élt. Szitányi Sándornál — uki egy bécsi könyv­árus ezég budapesti főügynöke — jelentke­zett, hogy könyvekkel óhajtana ügynökösködni s előleget kért. Szitányi 300 forintot adott neki. Dienes el is utazott, de könyveket nem adott el. Mármarosszigetre ment, hol Rossner Ervin bárónál, a főispánnál tisztelgett, hogy a «Nemzeti dicsőség» czimü munkára vele elő­fizettessen. Rossner ezt meg is tette. Dienesnek ezzel az volt a czélja, hogy Szitányi előtt igazolja, hogy mégis dolgozott. Harmadnap visszajött Budapestre, újból felkereste Szitányit. — íme — mondta — voltam a főispánnál, további lépéseket abban a vármegyében és városban azért nem tettem, mert a vármegyei urak szerint ezek a munkák mindenkinek meg­vannak. Dienes újabb előleget kért s Szitányi 200 forintot adott át neki. Dienes azonban nem utazott el. Még aznap a Kölcsey könyvkiadó r. t. igazgatójánál, Gár­donyinál jelentkezett, s szintén előleget kért, kapott is 400 forintot. Mikor Dienesnek minden pénze elfogyott, Deák Jenővel, ki neki utazó­társa volt, törték a fejüket, hogy honnan lehetne pénzt szerezni. Deák Jenő azt a nézetét fejezte ki, hogy a függetlenségi képviselőket le lehelne pénzzel kény erezni, csak legyen, aki a pénzt adja. E czélból lépéseket kellene tenni a kor­mánynál, vájjon hajlandók-e ezt megtenni. ügy julius első napjaiban, állítólag jelentkeztek is a Teleki-palotában mindketten Khuen-Héder- várynál, aki fogadta őket s hosszasan fárgy alt velük. A miniszterelnök kételkedett előadásuk őszinteségében és pozitív választ nem adott nekik. Néhány nap múlva Dienes Márton lakásán jelentkezett L. S. fővárosi pénzügynök — aki­nek a fővárosban élő ifjú mágnásokkal már régen vannak összeköttetései — azzal, hogy egy nagyon előkelő főurtól jön, aki a Dienes állal megpendített obstrukezió leszerelésére vonatkozó indítványt meg akarja vele beszélni és Dienest délutánra a Pannonia-kávéházba iendez-vousura hrvta. Lapunk mai száma IQ oldal, MÜMK

Next

/
Thumbnails
Contents