Független Magyarország, 1903. október (2. évfolyam, 553-583. szám)
1903-10-01 / 553. szám
1903 október 1. Független Magyarország S gatni, mely ezt meg akarja és meg tudja tenni.» Tisza István, aki utánuk szaladt a minisztereknek s közéjük furakodva részt vett az utolsó minisztertanácson is, visszatért pártját csittitani a terembe. De olyan hatással, hogy neki is, H e ré n y m i nek is el kellett kotródnia onnét csakhamar, kisded csapatjával együtt. A párt nagy része az ülésben maradt, helyeselt Kubinyinak s most tűnt ki, micsoda törpe minoritás volt az a frakczió, melyre a granicsár oly kétkedve támaszkodott a szabadelvű pártban. Tisza és Hieronymi, néhány őszeressel mindössze! Néhány apró stréberen kívül maga csupán a kaszinópárti Érezte, tudta, csak nem árulta el ezt a gyönge támasztékját maga a granicsár legjobban. Ezért röppentette el oly könyedén a lemondó igéket. Ennyi párthivvel képtelen lett volna két hétig is fentartani magát a granicsár. Lemondott tehát, szinteg kapva-kapván a »dicsőségen«, hogy » az első parlamentárisan megbukott magyar miniszterelnök« — valójában pedig Aesopus rókájának keserű érzésével, önámító hypokrizisével: úgy is savanyu a szőlő ! Ezért, a granicsár eme meggyőződése miatt biztosra veszik, hogy Héderváry többé már nem vállalkozik kormányalakításra. Kucsu szavaiban is azt indítványozta, hogy az új miniszterelnök kinevezéséig napolja el a Ház üléseit. Sőt az ügyek ideiglenes vételétől is visszalép, mely esetben a király, közhit szerint, Lukács minisztert, mint a kabinet szénióját, bízná meg a kormány ideiglenes ellátásával. Granicsárék sértő és inparlamentáris mai kitakarodásáról maga egyik kormánypárti képviselő (ha ugyan ma már lehet így nevezni valakit a Házban) is ily elítélő véleményt hangoztatott : — A kormány távozása a parlament üléséből sem nem alkotmányos, sem nem parlamentáris. A miniszterelnök még nem fT"tr- ;v. •.írni y.; ;y------------ ' —r~n Neve alatt pontos lakczim, kerület, utcza, lakás . . . Hát felbontsam-e én ezt ? Hisz az enyém ! Senki sem látja, senki sem tudná meg soha. Bontsuk föl . . . Mintha valaki torkon szorított volna, nem bírtam végig vágni a szélét az ollóval. Rohantam ahhoz a Hámory Pálhoz. Egy ingujjban dolgozott, nagyon szegényes szobában, halálsápadt vert és szemeiből kirítt az éhség, a nyomor. Mikor meglátta ezt a levelet, nem szólt semmit, csak megragadott, lehurczolt a lépcsőkön, megfutott velem három utczát és fölhurczolt egy emeletes ház első emeleti szobájába. Egy gyönyörű hölgy állott előttünk. Annak kiáltotta fuldokolva: — Megvan, megvan. A végrendelet. Vége a pörnek. Enyém vagy . . . És élettelenül bukott a pamlagra. A leány örömsikolylyal ugrott a nyakamba: — Ön az, ön találta meg? Az életünket hozta vissza ... És elkezdett szaporán magyarázni bizonyos hagyatékról, elveszett végrendeletről, örökösödési pörről, majd ráborult ott a pamlagon arra a fiatal emberre, elárasztotta csóközönnel. És én ezalatt megszöktem. Haza rohantam. Bezárkóztam erősen s füleltem sokáig . . . Nem futott utánam senki. Azóta se, soha. De azért én még ma is rettegek, hogy eljönnek ezért az én kedves órámért, mely azóta olyan tisztán primpogja végig: ».........fölkel, ha kell, a csatára fölkel, magyar és a lengyel. TulibilululuDlum-plum kapta meg a fölmentést, így tehát köteles helyén maradni még lemondása után is. De ha már elfogadták volna is a lemondását, benn kellene maradnia a Házban, amely épen az ő indítványát tárgyalja. (Az elnapolást tudniillik. — Szerk.) Távozása kötelességszegés a koronával szemben, beleütközik az alkotmányba és egyenes sértés a parlament ellen. Mintha azt mondaná: «Csinálhatnak, amit akarnak, én megyek.» Ez a semmibevevése a parlamentnek jellemzi Khuent. Most már mi is látjuk, hogy mit várhattunk volna tőle. Ami pedig a lemondott minisztereket illeti, őket a király még a múltkor az ügyek ideiglenes vezetésével bízta meg. Erről a megbízatásról sem le nem mondtak, sem alóla fölmentést nem kaptak. Nekik tehát szintén az lett volna a kötelességük, hogy helyükön maradjanak. Egész viselkedésük egyenesen a parlament ellen irányult. A «párt-összetartás» hetekig tartott nagy munkájának ime tehát az az eredménye lett, hogy nemcsak támogató többséget nem bírtak összetákolni granicsárék, hanem nyílt színen egész leplezetlenül az ország előtt bebizonyították tegnap és ma, hogy az összeütközés kormány és kormánypárt között lecáfolhatatlan valóság. A pártok állásfoglalása. A szabadelvű párt magatartását Kubinyi hevült felszólalása eléggé jellemezte. A függetlenségi párt mindjárt a kormány eltakarodása után elhatározta, hogy permanencziában marad. Elhatározta azt is, hogy a képviselőházat újra öszszehivatja. Kossuth Ferencz erről azonnal értesítette Apponyi Albert grófot. A függetlenségi párt még ma este értekezletet tartott a képviselőház összehívása és további magatartása dolgában, (lásd alább. Szerk.) és a Házat összehívó kérvényt holnap délelőtt átadja a képviselőház elnökségének, minthogy Apponyi gróf délután hazautazott Eberhardra A Szederkényi-párt a mai ülés után formaszerűleg is elhatározta a képviselőház összehívását és a kérvényt már ma délután átadta az elnökségnek. Az ellenzék törvényhozói kötelességének tartja, hogy ily súlyos viszonyok közt, kiváltkép pedig a hároméves katonák visszatartása idejében is, a Házat szünetelni ne engedje. És ezért az ülést összehívó kérvényt a Szederkényi-csoport sietett Apponyinak átnyújtani. A kérvényt Holló Lajos, Beöthy Ákos, Ugrón Gábor, Kaas Ivor báró, Eötvös Károly, Bartha Miklós, Vázsonyi Vilmos, Lovászi Márton, Visontai Soma, Trujbinyi János, Okolicsányi László, Molnár Jenő és mások írták alá. így hangzik: Nagyméltóságu Elnök Úr! A hároméves katonák visszatartása és a szőnyegen forgó más fontos közügyek tárgyalása czéljából kérjük a képviselőház ülését szombatra, október hót-ikára összehivni. Budapesten, 1903. szeptember 30. A képviselőház eszerint szombaton ülést tart. A helyzettel foglalkozott a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt ma este 6 órakor tartott értekezlete is. A helyzet: Mély sötétség borult tegnap óta a kibontakozásnak már-már derengeni kezdett egére. A legvakmerőbb politikai horoskópok is csak vállukat rángatják, fejüket csavargatják, de szólni egyik sem mer a kényes kérdésre: mi lesz most már? Bizonytalanság ülte meg a politikai körök levegőjét és aggodalom a hazafiak lelkét. Mint minden ily kétségbeesett helyzetben, ma is, közvetlen a Ház ülése után, már a folyosón megeredt a tarka-barka találgatások végtelen fonala. De inkább saját biztatgatás, semmint komoly politikai kombináczió alapjával és színével bírt valamennyi. Tény, hogy mával a helyzet még nehezebbre fordult, mint amilyen még csak tegnap is volt s a kibontakozás reménye még távolabbra szökött a szemhatáron. Mert Kubinyi pártprogrammszerű felszólalása (melyet senki le nem cáfolt) valósággal kötött marszulát dobott minden eljövendő kabinetalkotási kísérlet ebbe, és abban az, úgy látszik, sokkal lényegesebb kérdésben, mely miatt megbukott Khuen gróf s mely elöl, nehogy fölfelé nem tetsző helyzetbe kényszerittessenek, gyáván kiszöktek a kormány után Hieronymiék is. Értjük a Körber-kérdés kormánypárti megoldását. Ezek a tapasztalt vén politikai rókák már rég kiszimatolták, ma pedig egész biztosra veszik, hogy a kegyencz osztrák miniszterelnök dezavuálása még a másik császári kegyencznek, a granicsárnak sem lett fentről megengedve, hogy lenne hát bárki más, eljövendő dezignáltnak ? Tisza és Hieronymi, valamint a kaszinópárt tehát evvel a megszökéssel a remélt miniszteri tárczákat akarták bebiztosítani saját számukra. A katonai programm megszülésének nehézségei mellé tehát új akadályként tolult föl a szabadelvű párt minden kormányalkotó kísérleteinek útjába a Körber-kérdés, mely elől most már kitérni, melyet elodázni s Khuennak adott bizonytalan megnyilatkozási terminusokkal elaltatni nem lehet. Egyébként a szabadelvű párt kilenczes bizottsága ma délután két órakor ismét ülést tartott Széll Kálmán elnöklete alatt. A bizottságban hírszerint igen heves harcz folyik Apponyi és Hieronymi programmterve körül. A valószínűség az, hogy Apponyi győz a 67. XII. t.-cz. 11. § ának azzal a magyarázatával, melyet régóta hangoztat. Mikor mindenki csügged, ősi emberi gyöngeség szerint legelőbb is a saját kockáztatott érdekei jutnak eszébe, így a kormány mai nagy dísztelen takarodója után is igen sok kis hitű a képviselőház feloszlatása miatt lamentált. Nézetük ez: a granicsárt, a király bizalmi emberét, akit kormányalakításra kijelölt, a parlament nyomban a kijelölés után, már a kormány megalakítása előtt leszavazta. Parlamenti kormányrendszerrel bíró országokban ilyenkor nem történhetik más, minthogy az uralkodó a parlamentet feloszlatja. Az ily visszautasítás mindig az uralkodónak is szól s az uralkodók az ily visszautasításba nem szoktak belenyugodni, hanem appellálni szoktak ellene a nemzethez. Csakhogy! Két «csakhogy»-a van ma ennek a dolognak- Az egyik a magyar alkotmány tilalma az exlexes házfeloszlatásról. Ezzel odafenn nem igen törődnének, chlopyi ukázok, manifesztum, berber-betörés után. A nagyobbik bibi: mit eredményezne a feloszlatás? A függetlenségi pártnak legalább is megkettőzött számban bevonulását a parlamentbe. S ettől már fáznak még Bécsben is. Euen mai kihívó viselkedéséből mások meg mást magyaráznak ki. Szerintük a granicsárt megint Bécsből biztatták fel. Attól tartanak tehát, hogy a felség, ha el is fogadja majd Khuen lemondását, senkit sem bíz meg kabinetalakítással, hanem Khuent meghagyja lemondott miniszterelnöki minőségben, ügyvezetői teendőkkel. Ez azonban, Khuen mai kijelentése után, hihetetlen. Megint mások szerint, a király el fogja napolni a Házat. Mindez persze találgatás. Biztosat addig tudni nem lehet, míg Khuen nem beszélt a királylyal. Ez pedig csak a napokban fog megtörténhetni. Khuen jelentkezett ugyan kihallgatásra, de eddig választ nem kapott.