Független Magyarország, 1903. október (2. évfolyam, 553-583. szám)

1903-10-01 / 553. szám

1903 október 1. Független Magyarország S gatni, mely ezt meg akarja és meg tudja tenni.» Tisza István, aki utánuk szaladt a minisz­tereknek s közéjük furakodva részt vett az utolsó minisztertanácson is, visszatért pártját csittitani a terembe. De olyan hatással, hogy neki is, H­­ e r­é n y m i n­e­k is el kellett kotródnia onnét csakhamar, kisded csapatjával együtt. A párt nagy része az ülésben maradt, helyeselt Kubinyinak s most tűnt ki, micsoda törpe minoritás volt az a frakczió, melyre a granicsár oly kétkedve támaszkodott a szabad­elvű pártban. Tisza és Hieronymi, néhány őszeressel mindössze! Néhány apró stréberen kívül maga csupán a kaszinópárti Érezte, tudta, csak nem árulta el ezt a gyönge támasztékját maga a granicsár legjob­ban. Ezért röppentette el oly könyedén a le­mondó igéket. Ennyi párthivvel képtelen lett volna két hétig is fentartani magát a grani­csár. Lemondott tehát, szinteg kapva-kapván a »dicsőségen«, hogy »­ az első parlamentári­san megbukott magyar miniszterelnök« — va­lójában pedig Aesopus rókájának keserű érzé­sével, önámító hypokrizisével: úgy is savanyu a szőlő ! Ezért, a granicsár eme meggyőződése miatt biztosra veszik, hogy Héderváry többé már nem vállalkozik kormány­alakításra. Kucsu­ szavaiban is azt in­dítványozta, hogy az új miniszterelnök kine­vezéséig napolja el a Ház üléseit. Sőt az ügyek ideiglenes vételétől is visszalép, mely esetben a király, közhit szerint, Lukács minisztert, mint a kabinet szénióját, bízná meg a kor­mány ideiglenes ellátásával. Granicsárék sértő és inparlamentáris mai kitakarodásáról maga egyik kormánypárti kép­viselő (ha ugyan ma már lehet így nevezni valakit a Házban) is ily elítélő véleményt han­goztatott : — A kormány távozása a parlament ülé­séből sem nem alkotmányos, sem nem parlamentáris. A miniszterelnök még nem fT"tr- ;v. •.írni y.; ;y------------ ' —r~n Neve alatt pontos lakczim, kerület, utcza, lakás . . . Hát felbontsam-e én ezt ? Hisz az enyém ! Senki sem látja, senki sem tudná meg soha. Bontsuk föl . . . Mintha valaki torkon szorított volna, nem bírtam végig vágni a szélét az ollóval. Rohantam ahhoz a Hámory Pálhoz. Egy ingujjban dolgozott, nagyon szegényes szobában, halálsápadt vert és szemeiből kirítt az éhség, a nyomor. Mikor meglátta ezt a levelet, nem szólt semmit, csak megragadott, lehurczolt a lépcső­kön, megfutott velem három utczát és föl­­hurczolt egy emeletes ház első emeleti szobájába. Egy gyönyörű hölgy állott előttünk. Annak kiáltotta fuldokolva: — Megvan, megvan. A végrendelet. Vége a pörnek. Enyém vagy . . . És élettelenül bukott a pamlagra. A leány örömsikolylyal ugrott a nyakamba: — Ön az, ön találta meg? Az életünket hozta vissza ... És elkezdett szaporán magyarázni bizonyos hagyatékról, elveszett végrendeletről, örökösö­dési pörről, majd ráborult ott a pamlagon arra a fiatal emberre, elárasztotta csóközönnel. És én ezalatt megszöktem. Haza rohantam. Bezárkóztam erősen s füleltem sokáig . . . Nem futott utánam senki. Azóta se, soha. De azért én még ma is rettegek, hogy el­jönnek ezért az én kedves órámért, mely azóta olyan tisztán primpogja végig: ».........fölkel, ha kell, a csatára fölkel, magyar és a lengyel. Tulib­ilululuDlum-plum kapta meg a fölmentést, így tehát köteles helyén maradni még lemon­dása után is. De ha már elfogadták volna is a lemondását, benn kellene marad­nia a Házban, amely épen az ő indítványát tárgyalja. (Az elnapolást tudniillik. — Szer­k.) Távozása kötelesség­szegés a koronával szemben, beleütközik az alkotmányba és egyenes s­é­r­t­é­s a p­arl­a­m­e­n­t ellen. Mintha azt mondaná: «Csinálhat­nak, amit akarnak, én megyek.» Ez a sem­mibevevése a parlamentnek jellemzi Khuent. Most már mi is látjuk, hogy mit várhattunk volna tőle. Ami pedig a lemondott minisztereket illeti, őket a király még a múltkor az ügyek ideiglenes vezeté­sével bízta meg. Erről a megbízatásról sem le nem mondtak, sem alóla fölmentést nem kaptak. Nekik tehát szintén az lett volna a kötelességük, hogy helyükön maradjanak. Egész vi­selkedésük egyenesen a parlament ellen irányult. A «párt-összetartás» hetekig tartott nagy munkájának ime tehát az az eredménye lett, hogy nemcsak támogató többséget nem bírtak összetákolni granicsárék, hanem nyílt színen egész leplezetlenül az ország előtt bebizonyí­tották tegnap és ma, hogy az összeüt­közés kormány é­s kormánypárt között lec­áfolhatatlan való­ság. A pártok állásfoglalása. A szabadelvű párt magatartását K­u­­b­i­n­y­i hevült felszólalása eléggé jellemezte. A függetlenségi párt mindjárt a kormány eltakarodása után elhatározta, hogy permanencziában marad. Elha­tározta azt is, hogy a képviselőházat újra ösz­­szehivatja. Kossuth Ferencz erről azonnal értesítette A­p­p­o­n­y­i Albert grófot. A függet­lenségi párt még ma este értekezletet tartott a képviselőház összehívása és további magatar­tása dolgában, (lásd alább. Szerk.) és a Házat összehívó kérvényt holnap délelőtt átadja a képviselőház elnökségének, minthogy Apponyi gróf délután hazautazott Eberhardra A Sze­derkényi-párt a mai ülés után forma­­szerűleg is elhatározta a képviselőház össze­hívását és a kérvényt már ma délután átadta az elnökségnek. Az ellenzék törvényhozói kötelességének tartja, hogy ily súlyos viszonyok közt, kiváltkép pedig a hároméves katonák visszatartása idejében is, a Házat szünetelni ne engedje. És ezért az ülést összehívó kérvényt a Szederkényi-csoport sietett Apponyinak átnyújtani. A kérvényt Holló Lajos, Beöthy Ákos, Ugrón Gábor, Kaas Ivor báró, Eötvös Károly, Bartha Miklós, Vázsonyi Vilmos, Lovászi Márton, Visontai Soma, Tru­­j­binyi János, Okolicsányi László, Molnár Jenő és mások írták alá. így hangzik: Nagyméltóságu Elnök Úr! A hároméves katonák visszatartása és a sző­nyegen forgó más fontos közügyek tárgyalása czéljából kérjük a képviselőház ülését szombatra, október hó­t-ikára összehivni. Budapesten, 1903. szeptember 30. A képviselőház eszerint szombaton ülést tart. A helyzettel foglalkozott a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt ma este 6 órakor tartott értekezlete is. A helyzet: Mély sötétség borult tegnap óta a kibonta­kozásnak már-már derengeni kezdett egére. A legvakmerőbb politikai horoskópok is csak vállukat rángatják, fejüket csavargatják, de szólni egyik sem mer a kényes kérdésre: m­i lesz most már? Bizonytalanság ülte meg a politikai körök levegőjét és aggodalom a hazafiak lelkét. Mint minden ily kétségbeesett helyzetben, ma is, közvetlen a Ház ülése után, már a folyosón megeredt a tarka-barka talál­gatások végtelen fonala. De inkább saját biz­­tatgatás, semmint komoly politikai kombiná­­czió alapjával és színével bírt valamennyi.­­ Tény, hogy mával a helyzet még nehe­zebbre fordult, mint amilyen még csak tegnap is volt s a kibontakozás reménye még távolabbra szökött a szemhatáron. Mert Ku­­binyi pártprogrammszerű felszólalása (melyet senki le nem c­áfolt) valósággal kötött marszulát dobott minden eljövendő kabinetalkotási kísérlet ebbe, és abban az, úgy látszik, sokkal lénye­gesebb kérdésben, mely miatt megbukott Khuen gróf s mely elöl, nehogy fölfelé nem tetsző helyzetbe kényszerittessenek, gyáván kiszöktek a kormány után Hieronymiék is. Értjük a Körber-kérdés kormánypárti megoldását. Ezek a tapasztalt vén politikai rókák már rég kiszimatolták, ma pedig egész biztosra veszik, hogy a kegyencz osztrák miniszterelnök deza­­vuálása még a másik császári kegyencznek, a granicsárnak sem lett fentről megengedve, hogy lenne hát bárki más, eljövendő dezig­­náltnak ? Tisza és Hieronymi, valamint a kaszinópárt tehát evvel a megszökéssel a re­mélt miniszteri tárczákat akarták bebiztosítani saját számukra. A katonai programm meg­szülésének nehézségei mellé tehát új akadály­ként tolult föl a szabadelvű párt minden kormányalkotó kísérleteinek útjába a Kör­ber-kérdés, mely elől most már kitérni, melyet elodázni s Khuennak adott bizonytalan megnyilatkozási terminusokkal el­altatni nem lehet.­­ Egyébként a szabadelvű párt kilenczes bizottsága ma délután két óra­kor ismét ülést tartott Széll Kálmán elnök­lete alatt. A bizottságban hírszerint igen heves harcz folyik Apponyi és Hieronymi programmterve körül. A valószínűség az, hogy Apponyi győz a 67. XII. t.-cz. 11. § ának azzal a magyarázatával, melyet régóta hangoztat. Mikor mindenki csügged, ősi emberi gyönge­­ség szerint legelőbb is a saját koc­káztatott érdekei jutnak eszébe, így a kormány mai nagy dísztelen takarodója után is igen sok kis hitű a képviselőház feloszlatása miatt lamentált. Nézetük ez: a granicsárt, a király bizalmi emberét, akit kormányalakí­tásra kijelölt, a parlament nyomban a kijelölés után, már a kormány megalakítása előtt le­szavazta. Parlamenti kormányrendszerrel bíró országokban ilyenkor nem történhetik más, minthogy az uralkodó a parlamentet feloszlatja. Az ily visszautasítás mindig az uralkodónak is­ szól s az uralkodók az ily visszautasításba­­ nem szoktak belenyugodni, hanem appellálni szoktak ellene a nemzethez. Csakhogy! Két «csakhogy»-a van ma ennek a dolognak- Az egyik a magyar alkotmány tilalma az ex­­lexes házfeloszlatásról. Ezzel odafenn nem igen törődnének, chlopyi ukázok, manifesztum, berber-betörés után. A nagyobbik bibi: mit eredményezne a feloszlatás? A függetlenségi pártnak legalább is megkettőzött számban be­vonulását a parlamentbe. S ettől már fáznak még Bécsben is. E­uen mai kihívó viselkedéséből mások meg mást magyaráznak ki. Szerintük a granicsárt megint Bécsből biztatták fel. Attól tartanak tehát, hogy a felség, ha el is fogadja majd Khuen lemondását, senkit sem bíz meg kabinet­­alakítással, hanem Khuent meghagyja lemon­dott miniszterelnöki minőségben, ügyvezetői teendőkkel. Ez azonban, Khuen mai kijelen­tése után, hihetetlen. Megint mások szerint, a király el fogja napolni a Házat. Mindez persze találgatás. Biztosat addig tudni nem lehet, míg Khuen nem beszélt a királylyal. Ez pedig csak a napokban fog megtörténhetni. Khuen jelent­kezett ugyan kihallgatásra, de eddig választ nem kapott.

Next