Független Magyarország, 1903. november (2. évfolyam, 584-613. szám)

1903-11-01 / 584. szám

A K­K -FÜGGETLENT MAGYARORSZÁG A 1903. november 1. nekünk, a vasutasok igaz barátainak, hogy en­nek az új aerának beköszöntéséről is csak rossz újságot tudathatunk számukra. Az «erős kéz» legelső dolgának azt tekinti, hogy a vas­utasokkal, az «ellenzék titkos szövetségeseivel» szemben folytassa elődeinek vivisekcziós kor­tes-politikáját. A hírhedt «erős kéz», mint min­ket értesítenek, már föl is emelkedett, hogy ő már ne csak fenyegessen, hanem üssön is egyet a vasutasokon. A kis Herbert is zsebé­hez nyúl a vasútiaknak. . Elvenni tőlük, ami még elvehető, amit elődei benn feledtek; hadd törjenek meg végre, hadd kiáltsák már egyszer ki a kormány titkos óhajtását: legyen vége az obstrukc­iónak, szerelj már le ellenzék ! A vasutasok karácsonyi j­u­t­a­l­­m­a és karácsonyi előléptetése az az elfelejtett kis morzsa, amit a bősz «erős kéz» ki akar csenni a MÁV­ tisztikarának zse­béből. A vasutasok illetményeit még Baross, rendezte, azóta ez a nagy testület egy kraj­­czár fizetésjavítást sem kapott, bár a meg­élhetési viszonyok ezalatt legalább kétszerre megdrágultak, itt is a központban, künn is, a perifériákon. A vasutas és az állam egyéb hi­vatalnokának fizetése közt (lakbért nem is számítva,) ilyképen fokozatonként 400 ko­rona jön az évi különbség, daczára az egyforma kvalifikácziónak s ellenére a vasutas több dolgának. Ezt az igazság­talan ellentétet a vasutasok egypár jóakarója, főleg L­u­d­w­i­g­h elnök-igazgató, meg a fe­ledhetetlen államtitkár, Vörös László ipar­kodtak enyhíteni, úgy, ahogy bírták. Drágasági pótlékot, karácsonyi jutalmat, rendkívüli segé­lyeket és évente rendszeressé váló rendkívüli előléptetéseket vittek keresztül a vasutasok számára. Ezek közé a segítségek közé tartozik az a kis pénzbeli remuneráczió, amit «kará­csonyi jutalom» czímén kapott eddig minden­­ vasutas, legalább a méregdrága Budapesten. Í lásszabadság elnyomása után most már a kémkedés, a denunc­iálás legundokabb fegy­vereit vették elő. A következő ülésen, melyen Fényes Károly jogos felháborodással ostorozta az uralkodó rendszer visszaéléseit, Tisza Lajos válasza közben felpattant helyéről S­á­n­t­h­a György másod­ alispán s «hivatalos kötelességére» hivatkozva, bejelentette, hogy a háta mögött ülő B­e­r­n­á­t­h József a főispán-helyettes beszéde alatt azt mondta szomszédjának, hogy: szemtelenség, hazugság ! E teljesen magán­úton ejtett szavak elegendők voltak arra, hogy Tisza Lajos a megye határozata elkerülésével elrendelje a széksértési keresetet, melyet csak a felhangzott élénk tiltakozásokra vont vissza. Szenvedélyes jelenetek következtek erre. Tiszáék hazug vádakkal álltak elő, csakhogy az ellenzéket kompromittálják. S­rubovszky tiszti alügyész nem átallotta nyíltan meggya­núsítani az ellenzéket, hogy szolgákat béreltek Tisza Lajos felpofoztatására, sőt meggyilkolá­sára. Beöthy Ödön nemes haraggal utasí­totta vissza a méltatlan rágalmakat, míg Tisza nevetséges pózzal tépte fel ingét és mellényét, fölhíva bárkit, hogy odajöjjön, mint az ameri­kai elnökre. Hanem a hatás és az ellenkező volt, mint amit várt Súlyosnál súlyosabb vádakat szór­tak fejére. Olyan volt a terem, mint egy izzó katlan. Voltak, kik szóba hozták a Füzessérg­­esetet, mások nyíltan szemébe vágták, hogy valami gróf Csák­y-féle kötelezvény hamis kiállításával gr. Batthyány Imre örököseinek és az a­­soron kívüli előléptetés», amiben szintén krisztkindlinek, néhány ,szorgalmasabb vasúti alkalmazott részesült eddig minden év­ben, a rendes tavaszi avancement-on kívül. Nos hát ezt a két darab morzsát akarják most elcsaklizni a vasutasok karácsonyünnepi asztaláról! Elvenni a szegény vasúti családtól a karácsonyfát, hisz ennek költségeire volt ez a kis segítség szánva , és elvenni a szegény vasúti családfőtől is eddigi karácsonyünnepi örömét, melyben boldogan elmondhatta : még­se hiában dolgoztam hát erőmön felül meg­feszített szorgalommal az idén, igyekezetemet meghálálta a felsőség, lám, előléptetett soron­­kívül ! De az idén nem lesz egyik sem. Se kará­csonyfa a családnak, se kitüntetés a család­főnek. Le akarja sújtani az a hírhedt «erős kéz». Mert — azt mondja — ex-lex van, vagyis dühöng még mindig az obstrukczió. Más szóval: tegyetek róla ti is, vasutasok, ne csak én, az «erős kéz», hogy ne legyen ex-sex, ne dühöngjön az obstrukczió akkor lesz karácsonyfa is, lesz soronkívüli előlép­tetés is ! Biztos forrásból vettük ezt a hírt. Még­sem akarunk hinni benne. Mert annyira embertelen ez a kortes-terv, hogy még az «erős kéz» kí­méletlenségétől is sokalljuk. És oly ostoba is. Hiszen biztosra vehető, hogy a felvilágosodott és hazafias érzésű vasutasokat még ezzel az utolsó viviszekc­ióval sem fog sikerülni az obstrukczió ellen lázítani, ellenben nagyon könnyen sikerülhet őket a gonosz tervelők ellen ingerelni férfias és vehemens feltámadásra. Hisz’­ennyi rúgást, ennyi elevenbe vágást még a vasúti tisztikar sem fog eltűrni, bármilyen rabigába van is döntve, persze az ő hitük szerint.­­ Annál kevésbé, mert ezt a legújabb «zseb-s metszésé­t és Tisza Istvántól mindenki százezrekre rugó kárt okozott, ami miatt annak­­ idején a királyi biztosságnál följelentést is tettek­­ ellene. Tisza halotthalványan rebegett néhány szót önvédelmére. A Füzesséry elleni inzultust emberi gyarlóságból eredetinek mondta, a köte­lezvény dolgát pedig írnokára tolta s hogy a kötelezvényt nem igazította ki, azzal indokolta, nehogy azáltal bizonyító ereje kétségessé váljon. Toperczer Ödön egyenesen azzal aposz­trofálta Tiszát, hogy mondjon le a béke érde­kében s midőn ezzel, szemben Dráveczky László Beöthy Ödön lemondását kívánta, mint aki — úgymond — az ifjúságot lázítja, felállt Beöthy Ödön s a maga részéről ünnepé­lyesen kijelentette, hogy szívesen esküt tesz rá, hogy soha Bihar megye tanácskozási terme kü­szöbét át nem lépi, ha Tisza önként távozik vagy előléptetésben részesül. Tisza czinikus lelkét semmi sem jellemzi jobban, mint az a vallomása, melyet Beöthy­­nek adott válaszában önkénytelen kicsusztatott száján, hogy ő a tisztujitással csak a «kölcsönt adta vissza.» Az izzó gyűlöletnek ilyen láváját szabadította fel egy elbizakodott kenyur basáskodása Bihar­ban, akiről nyíltan mondta Toperczer, hogy a megyei tisztségekbe soha grammatikát sem végzett, vagy hamis bizonyítványokat koholó embereket ültetett, csak azért, hogy vak esz­közei legyenek s akinél a megyei tanácskozá­sokon a «ne bőgjenek» — volt a legszelídebb specziális hoszuállá­snak venné a vasutasokon. Tisza Kálmánt tudniillik Nagyváradon főképen a vasúti szavazatok buktatták meg, tehát akármilyen gentleman-nek szereti magát fitog­tatni az ifjú gróf úr, ha elköveti most az ex-lex köpenyébe bújva, a vasutasokon ezt a császármetszést, az ördög se mossa le róla azt a hitet, hogy e tényével a fiú állott boszút az apa megbántóin. Ilyen csöpp kaliberű állam­­férfiúnak pedig még mi sem tartjuk a kis Herbertet. Ám mégis jobban bízunk egy másik kézben, mint az «erős kéz»-ben, hogy elhárítja a vas­útiak feje fölül ezt a készülő csapást. Ez a kéz a Vörös László közé, mely végre-vala­­hára újból megragadhatja a kereskedelmi mi­nisztériumnak gyepjüit, amiket ő utána csupa kontár kocsisok ránczigáltak. Hegedűs, Láng, stb. alatt szakavatatlan vezetés mellett, kátyúk­ban döczögött, nagy időkre meg is feneklett a kereskedelmi minisztérium szekere. Kivált pe­dig a MÁV-é. Az új államtitkár, hír szerint, a reaktivált Vörös, remélhetőleg a régi helyes útra kormányozza ezt a régóta árva tárczát. Kipróbált szakértelmétől és példátlan munkaerejétől ezt várják minden körben. De várnak ettől a kéz­től más egyebet is — a tárcza alantas mun­kásai Egy kis atyai szeretetet, jóindulatot irá­nyukban. Különösen a vasutasok, akik erről az erényéről is rég jól ismerik Vöröst. Nos, régi jó hírét velük szemben mindjárt bebizonyít­hatja az uj államtitkár: fogja föl az «erős kéz»-nek a vasutasokra szánt sujtását s ne engedje, hogy megfosszák őket szerény kará­csonyi örömüktől. Adja meg a movistáknak a karácsonyi jutalmat és avancement-t, e két jogos évi remunerácziót, szebben ennél mivel sem köszönthetne be hozzájuk uj princzipá­­lisnak I *­­ I rendreutasítás, melylyel a zugolódókat eb I hallgattatta., * Feltette aztán a koronát mindeme vissza­élésekre a deczember 18-iki véres merénylet, mely páratlanul áll a politikai gonosztettek krónikájában. Három napon át volt Bihar­megye gyűlésterme megelőzőleg soha nem lá­tott turbulens jeleneteknek színhelye. Három napon át néztek farkasszemet L­u­k­á­t­s György és P­a p­p s­z­á­s­z, mindegyik magá­nak követelve a szólás jogát s nem akarva lemondani az elsőségről. Háromszor oszlatta fel a gyűlést Tisza Lajos, anélkül, hogy sike­rült volna helyreállítania a rendet. Ami azután történt, az Tisza bűnrészességét kétségen kívül helyezi a deczember 18-iki eseményekben. Tény az, hogy megelőző nap Tisza O­k­o-­­i­c­s­á­n­y­i Károly főszolgabíróval és D­ra­ve­c­z­k­y Lajossal zárt ajtók mögött tanács­kozott. Ökoficsági sógora, G­u­­­á­c­s­y Károly még azon éjjel Álmosdra utazott, hogy korteseket hozzon magával, lelkükre kötve, hogy ólmos botokkal lássák el magukat. Azt is hallották, mikor Tisza a tanácskozás befejezté­vel oda szólott a szuronyos hajdúk fölött pa­rancsoló csendbiztosnak: «no most már lehet!» — s egyúttal utasítást küldött D­rá­go­n János szolgabiróhoz, hogy a hajdúkat ren­delje fel. Az emlékezetes napon, még mialatt Tisza érkezését várták, hirtelen nagy zugás támadt s Dráveczky vezetése alatt 24 közrendü ne­mes ólmos botokkal hatolt a terembe. Szemen- Figyelmeztetés­­Telefon 14­73. Gyászruhákat 4 óra alatt készít szőke és kovács Első magyar női gyászruha készítő vállalata Most IV.,Vácsi-utc­a 30., a régi Varoskás-téri sarkán

Next