Független Magyarország, 1903. november (2. évfolyam, 584-613. szám)
1903-11-01 / 584. szám
A KK -FÜGGETLENT MAGYARORSZÁG A 1903. november 1. nekünk, a vasutasok igaz barátainak, hogy ennek az új aerának beköszöntéséről is csak rossz újságot tudathatunk számukra. Az «erős kéz» legelső dolgának azt tekinti, hogy a vasutasokkal, az «ellenzék titkos szövetségeseivel» szemben folytassa elődeinek vivisekcziós kortes-politikáját. A hírhedt «erős kéz», mint minket értesítenek, már föl is emelkedett, hogy ő már ne csak fenyegessen, hanem üssön is egyet a vasutasokon. A kis Herbert is zsebéhez nyúl a vasútiaknak. . Elvenni tőlük, ami még elvehető, amit elődei benn feledtek; hadd törjenek meg végre, hadd kiáltsák már egyszer ki a kormány titkos óhajtását: legyen vége az obstrukciónak, szerelj már le ellenzék ! A vasutasok karácsonyi jutalma és karácsonyi előléptetése az az elfelejtett kis morzsa, amit a bősz «erős kéz» ki akar csenni a MÁV tisztikarának zsebéből. A vasutasok illetményeit még Baross, rendezte, azóta ez a nagy testület egy krajczár fizetésjavítást sem kapott, bár a megélhetési viszonyok ezalatt legalább kétszerre megdrágultak, itt is a központban, künn is, a perifériákon. A vasutas és az állam egyéb hivatalnokának fizetése közt (lakbért nem is számítva,) ilyképen fokozatonként 400 korona jön az évi különbség, daczára az egyforma kvalifikácziónak s ellenére a vasutas több dolgának. Ezt az igazságtalan ellentétet a vasutasok egypár jóakarója, főleg Ludwigh elnök-igazgató, meg a feledhetetlen államtitkár, Vörös László iparkodtak enyhíteni, úgy, ahogy bírták. Drágasági pótlékot, karácsonyi jutalmat, rendkívüli segélyeket és évente rendszeressé váló rendkívüli előléptetéseket vittek keresztül a vasutasok számára. Ezek közé a segítségek közé tartozik az a kis pénzbeli remuneráczió, amit «karácsonyi jutalom» czímén kapott eddig minden vasutas, legalább a méregdrága Budapesten. Í lásszabadság elnyomása után most már a kémkedés, a denunciálás legundokabb fegyvereit vették elő. A következő ülésen, melyen Fényes Károly jogos felháborodással ostorozta az uralkodó rendszer visszaéléseit, Tisza Lajos válasza közben felpattant helyéről Sántha György másod alispán s «hivatalos kötelességére» hivatkozva, bejelentette, hogy a háta mögött ülő Bernáth József a főispán-helyettes beszéde alatt azt mondta szomszédjának, hogy: szemtelenség, hazugság ! E teljesen magánúton ejtett szavak elegendők voltak arra, hogy Tisza Lajos a megye határozata elkerülésével elrendelje a széksértési keresetet, melyet csak a felhangzott élénk tiltakozásokra vont vissza. Szenvedélyes jelenetek következtek erre. Tiszáék hazug vádakkal álltak elő, csakhogy az ellenzéket kompromittálják. Srubovszky tiszti alügyész nem átallotta nyíltan meggyanúsítani az ellenzéket, hogy szolgákat béreltek Tisza Lajos felpofoztatására, sőt meggyilkolására. Beöthy Ödön nemes haraggal utasította vissza a méltatlan rágalmakat, míg Tisza nevetséges pózzal tépte fel ingét és mellényét, fölhíva bárkit, hogy odajöjjön, mint az amerikai elnökre. Hanem a hatás és az ellenkező volt, mint amit várt Súlyosnál súlyosabb vádakat szórtak fejére. Olyan volt a terem, mint egy izzó katlan. Voltak, kik szóba hozták a Füzessérgesetet, mások nyíltan szemébe vágták, hogy valami gróf Csáky-féle kötelezvény hamis kiállításával gr. Batthyány Imre örököseinek és az asoron kívüli előléptetés», amiben szintén krisztkindlinek, néhány ,szorgalmasabb vasúti alkalmazott részesült eddig minden évben, a rendes tavaszi avancement-on kívül. Nos hát ezt a két darab morzsát akarják most elcsaklizni a vasutasok karácsonyünnepi asztaláról! Elvenni a szegény vasúti családtól a karácsonyfát, hisz ennek költségeire volt ez a kis segítség szánva , és elvenni a szegény vasúti családfőtől is eddigi karácsonyünnepi örömét, melyben boldogan elmondhatta : mégse hiában dolgoztam hát erőmön felül megfeszített szorgalommal az idén, igyekezetemet meghálálta a felsőség, lám, előléptetett soronkívül ! De az idén nem lesz egyik sem. Se karácsonyfa a családnak, se kitüntetés a családfőnek. Le akarja sújtani az a hírhedt «erős kéz». Mert — azt mondja — ex-lex van, vagyis dühöng még mindig az obstrukczió. Más szóval: tegyetek róla ti is, vasutasok, ne csak én, az «erős kéz», hogy ne legyen ex-sex, ne dühöngjön az obstrukczió akkor lesz karácsonyfa is, lesz soronkívüli előléptetés is ! Biztos forrásból vettük ezt a hírt. Mégsem akarunk hinni benne. Mert annyira embertelen ez a kortes-terv, hogy még az «erős kéz» kíméletlenségétől is sokalljuk. És oly ostoba is. Hiszen biztosra vehető, hogy a felvilágosodott és hazafias érzésű vasutasokat még ezzel az utolsó viviszekcióval sem fog sikerülni az obstrukczió ellen lázítani, ellenben nagyon könnyen sikerülhet őket a gonosz tervelők ellen ingerelni férfias és vehemens feltámadásra. Hisz’ennyi rúgást, ennyi elevenbe vágást még a vasúti tisztikar sem fog eltűrni, bármilyen rabigába van is döntve, persze az ő hitük szerint. Annál kevésbé, mert ezt a legújabb «zseb-s metszését és Tisza Istvántól mindenki százezrekre rugó kárt okozott, ami miatt annak idején a királyi biztosságnál följelentést is tettek ellene. Tisza halotthalványan rebegett néhány szót önvédelmére. A Füzesséry elleni inzultust emberi gyarlóságból eredetinek mondta, a kötelezvény dolgát pedig írnokára tolta s hogy a kötelezvényt nem igazította ki, azzal indokolta, nehogy azáltal bizonyító ereje kétségessé váljon. Toperczer Ödön egyenesen azzal aposztrofálta Tiszát, hogy mondjon le a béke érdekében s midőn ezzel, szemben Dráveczky László Beöthy Ödön lemondását kívánta, mint aki — úgymond — az ifjúságot lázítja, felállt Beöthy Ödön s a maga részéről ünnepélyesen kijelentette, hogy szívesen esküt tesz rá, hogy soha Bihar megye tanácskozási terme küszöbét át nem lépi, ha Tisza önként távozik vagy előléptetésben részesül. Tisza czinikus lelkét semmi sem jellemzi jobban, mint az a vallomása, melyet Beöthynek adott válaszában önkénytelen kicsusztatott száján, hogy ő a tisztujitással csak a «kölcsönt adta vissza.» Az izzó gyűlöletnek ilyen láváját szabadította fel egy elbizakodott kenyur basáskodása Biharban, akiről nyíltan mondta Toperczer, hogy a megyei tisztségekbe soha grammatikát sem végzett, vagy hamis bizonyítványokat koholó embereket ültetett, csak azért, hogy vak eszközei legyenek s akinél a megyei tanácskozásokon a «ne bőgjenek» — volt a legszelídebb specziális hoszuállásnak venné a vasutasokon. Tisza Kálmánt tudniillik Nagyváradon főképen a vasúti szavazatok buktatták meg, tehát akármilyen gentleman-nek szereti magát fitogtatni az ifjú gróf úr, ha elköveti most az ex-lex köpenyébe bújva, a vasutasokon ezt a császármetszést, az ördög se mossa le róla azt a hitet, hogy e tényével a fiú állott boszút az apa megbántóin. Ilyen csöpp kaliberű államférfiúnak pedig még mi sem tartjuk a kis Herbertet. Ám mégis jobban bízunk egy másik kézben, mint az «erős kéz»-ben, hogy elhárítja a vasútiak feje fölül ezt a készülő csapást. Ez a kéz a Vörös László közé, mely végre-valahára újból megragadhatja a kereskedelmi minisztériumnak gyepjüit, amiket ő utána csupa kontár kocsisok ránczigáltak. Hegedűs, Láng, stb. alatt szakavatatlan vezetés mellett, kátyúkban döczögött, nagy időkre meg is feneklett a kereskedelmi minisztérium szekere. Kivált pedig a MÁV-é. Az új államtitkár, hír szerint, a reaktivált Vörös, remélhetőleg a régi helyes útra kormányozza ezt a régóta árva tárczát. Kipróbált szakértelmétől és példátlan munkaerejétől ezt várják minden körben. De várnak ettől a kéztől más egyebet is — a tárcza alantas munkásai Egy kis atyai szeretetet, jóindulatot irányukban. Különösen a vasutasok, akik erről az erényéről is rég jól ismerik Vöröst. Nos, régi jó hírét velük szemben mindjárt bebizonyíthatja az uj államtitkár: fogja föl az «erős kéz»-nek a vasutasokra szánt sujtását s ne engedje, hogy megfosszák őket szerény karácsonyi örömüktől. Adja meg a movistáknak a karácsonyi jutalmat és avancement-t, e két jogos évi remunerácziót, szebben ennél mivel sem köszönthetne be hozzájuk uj princzipálisnak I * I rendreutasítás, melylyel a zugolódókat eb I hallgattatta., * Feltette aztán a koronát mindeme visszaélésekre a deczember 18-iki véres merénylet, mely páratlanul áll a politikai gonosztettek krónikájában. Három napon át volt Biharmegye gyűlésterme megelőzőleg soha nem látott turbulens jeleneteknek színhelye. Három napon át néztek farkasszemet Lukáts György és Pa pp szász, mindegyik magának követelve a szólás jogát s nem akarva lemondani az elsőségről. Háromszor oszlatta fel a gyűlést Tisza Lajos, anélkül, hogy sikerült volna helyreállítania a rendet. Ami azután történt, az Tisza bűnrészességét kétségen kívül helyezi a deczember 18-iki eseményekben. Tény az, hogy megelőző nap Tisza Oko-icsányi Károly főszolgabíróval és Draveczky Lajossal zárt ajtók mögött tanácskozott. Ökoficsági sógora, Guácsy Károly még azon éjjel Álmosdra utazott, hogy korteseket hozzon magával, lelkükre kötve, hogy ólmos botokkal lássák el magukat. Azt is hallották, mikor Tisza a tanácskozás befejeztével oda szólott a szuronyos hajdúk fölött parancsoló csendbiztosnak: «no most már lehet!» — s egyúttal utasítást küldött Drágon János szolgabiróhoz, hogy a hajdúkat rendelje fel. Az emlékezetes napon, még mialatt Tisza érkezését várták, hirtelen nagy zugás támadt s Dráveczky vezetése alatt 24 közrendü nemes ólmos botokkal hatolt a terembe. Szemen- FigyelmeztetésTelefon 1473. Gyászruhákat 4 óra alatt készít szőke és kovács Első magyar női gyászruha készítő vállalata Most IV.,Vácsi-utca 30., a régi Varoskás-téri sarkán