Független Magyarország, 1903. december (2. évfolyam, 614-642. szám)
1903-12-01 / 614. szám
1903. december I TÜGGETLEN MAGYALIOHSZIG állandóan kompletnek tartják a tanácskozás- és határozatképességhez szükséges, szigorúan megállapított számot. Tehát rosszkedvűen gyülekeztek ma is a jó kormánypárti urak, elkészülve a legrosszabbra. És aggodalmuk nem is látszott alaptalannak. A balmező friss harci kedvben sorakozott és úgy látszott, hogy kedves meglepetéseket tartogat jobboldali kollégái számára. A meglepetés hamarosan kipattant. A jegyzőkönyv hitelesítésénél felszólalt Lengyel Zoltán, a rettenetes és néhány módosító indítványt nyújtott be. Volt ezek között egy, amely arról szólott, hogy a dátum november szava helyett ez tétessék : őszutó ; egy másik, hogy Lovászy képviselő neve helyett 7/-nal irassék; a továbbiak, hogy a később szó helyett utóbb tétessék, hogy a jegyzőkönyv feltüntesse, melyik elnök meddig elnökölt, hogy a jegyzőkönyvet a jegyzők sajátkezűleg írják alá, hogy a jegyzőkönyvbe hibásan belekerült Rákovszky név helyébe Rosenberg Gyula neve tétessék stb. stb. Mindössze huszonhárom ilyen különböző indítványt nyújtott be Lengyel Zoltán a jó mamelukok foglalkoztatására. A huszonháromból Fritzsch elnöknek sikerült vagy hatot lealkudni, de így is maradt még elég ahhoz, hogy a napirendről ma ismét szó se eshessen. Az elnöknek és Szőts Pál kormánypárti jegyzőnek ez ügyben tett különböző megjegyzései is elvettek egy kis időt, majd Nessi Pálnak akadt vagy hatrendbeli kifogása a jegyzőkönyv ellen. A kormánypárt is segítségére jött az obstrukciónak : soraiból felkelt Nagy Mihály, azt indítványozván, hogy a Ház Lengyel és Nessi «mókáit» utasítsa vissza. — Közjegyző akar lenni! — jegyezte meg Rákosi Viktor. Nessi Pál pedig sietett visszautasítani a kecskeméti képviselő személyeskedő szavait, ami Nagy Mihály urat újabb felszólalásra késztette. Az ellenzéki harcosok azonban nem sokat törődtek vele, hogy tetszik-e neki az ő eljárásuk, vagy nem, hanem zavartalanul csinálták a dolgukat tovább. Pap Zoltánnak is a jegyzőkönyv ellen volt kifogása, melynek kapcsán szintén indítványt nyújtott be. Majd Kulik Béla tiltakozott Nagy Mihály indítványa ellen, azt kívánván, hogy minden egyes beterjesztett kifogásra és módosításra nézve külön ejtessék meg a szavazás. Ám szavazásra kerülvén a sor, az elnök szeretett volna a függetlenségi párt kijátszásával újabb érdemeket szerezni és úgy akarta a kérdést feltenni, hogy a Házzal elfogadtassa a jegyzőköny eredeti szövegét, amivel persze az összes módosítások elestek volna.Természetesen a stikli nem sikerült. Az ellenzéken nagy tiltakozó zaj támadt, Lengyel Zoltán pedig a házszabályokhoz kérvén szót, erélyes hangon követelte, hogy az elnök minden egyes indítványt külön bocsásson szavazás alá. Hozzájárult ehhez Tisza István miniszterelnök is, de olyan hangon és olyan modorban, amely ismét alkalmas volt arra, hogy az ellenzéki férfiaknak arcába kergesse a vért. Kijelentette ugyanis, hogy azért egyezik bele a szavazásnak Lengyel által kívánt módjába, mert azt kívánja, hogy hadd lássa az ország, hogyan mulatozik az ellenzék és mily módon lopja az ország idejét. Mint Tisza minden durvaságára, a jobboldal erre is tapsolt, az ellenzék pedig zajongva utasította vissza a főhadnagy úr újabb kötel eredését. — Mi csak időt lopunk — kiáltották a hegyről. — Nehéz ott lopni, ahol a gazda maga is tolvaj — konstatálta nagy derültséget keltve Rigó Ferenc. — Majd mi is ezen a hangon beszélünk! — ígérte Kulik Béla. Tisza még ízetlenkedett egy darabig, majd Ugron Gábor magyarázta meg neki, hogy ha csak egy képviselő kívánja is több kérdésre nézve az egyenként való szavazást, ezt a jogát nemcsak a miniszterelnök véleménye, de még maga a Ház sem vonhatja meg tőle. Ugyanilyen értelemben nyilatkozott Holló Lajos is, Szingyel Zoltán pedig arra kérte a Ház engedelmét, hogy felszólalásában a házszabályokhoz való hozzászólás keretét túlléphesse. Erre az ellenzék név szerinti szavazást is kért, amit az elnöknek a szabályszerűen kiállított ív alapján el kellett rendelnie. Egy órára járt, mire a Ház ezzel a szavazással elkészült. Ismét Lengyel Zoltán, aki fáradhatlanságával és kifogyhatlan ötletességgel a küzdelemnek valóságos lelke, kért szót. Azt bizonyította, hogy a különböző indítványokra külön kell feltenni a kérdést, majd elmés fordulattal válaszolt Tisza durvaságára, hangos derültség és az ellenzék tapsai között jelentvén ki, hogy ők lopják ugyan a napot, de az megmarad, míg amit a miniszterelnök úr bankjában loptak, az alaposan elfogyott. Jakabffy alelnök, aki az elnöki széken Feilitsschot időközben felváltotta, nem akarván buzgóság tekintetében elnöktársai mögött maradni, Lengyelt ezért rendreutasította. — Fogadd őszinte részvényemet — szólt oda neki zajos derültség között Rákosy Viktor. Most újabb vidám derű keletkezett. Lengyel Zoltánnak arra az indítványára kellett ugyanis az elnöknek teljes hivatalos komolysággal feltenni a kérdést, hogy a jegyzőkönyvben a november szó helyébe őszutó tétessék-e ? Szünet, majd felállás, ellenpróba, a szavazatok összeszámlálása, a szombati recept szerint. — Tarthattok már párhuzamos ülést ! — csafolódott a baloldal. Persze az indítványt elvetették. — Még itt sem kell nekik a magyar nyelv ? — zúgta a hegy. Kossuth a békéért. Most váratlanul Kossuth Ferenc emelkedett fel, a házszabályokhoz kérvén szót. A függetlenségi párt elnöke tömött padsorok előtt, mély csendben és feszült figyelemtől kísérten kezdett szólani. Beszéde elején kíméletlen kritikában részesítette a kormánypártot, amelynek a bűne, hogy az ellenzéknek a legnemesebb hazafiasság forrásából fakadó küzdelme a technikai obstrukció fegyveréhez kényszerül folyamodni Csak az erőszak volt az, ami a harczolókat erre késztette. Ha a többség, mielőtt a végzetes «soha» szó elhangzott volna, teljesíti kötelességét, a dolgok sohasem fejlődtek volna idáig. Szép szavakban hívta fel a kormányt és a többséget, hogy álljon meg az erőszak útján, amely csak romlásra vezethet. Idáig az ellenzék osztatlan tetszésének sűrű tapsokban adván kifejezést, fogadta Kossuth tartalmas fejtegetéseit. Most azonban áttér az elnök a béke feltételeire vonatkozólag az ő ismeretes, tiszteletreméltó meggyőződésből fakadó, de a harcosokétól oly nagyon eltérő nézeteinek hangoztatására. A nemzeti felbuzdulásnak — szerinte — valami hasznát kellene szerezni. Ez lenne : a választói jog kiterjesztése, a választókerületek új beosztása, a magyar nyelv érvényesítése az iskolákban és egyéb reformok. A magyar vezényleti nyelv kiküzdését ezek fejében jobb időkre lehetne halasztani. A miniszterelnök. Bármily tisztelettel tekintsen is a függetlenségi párt elnökének nemes alakjára, azok kik vele a taktikai kérdés ily megoldásában tekintetében egyet nem értenek, beszédének ezt a fordulatát nem helyeselhették. A kormánypárt azonban tapsolt, Tisza miniszterelnök pedig rögtön válaszolt a békeajánlatra. Nyilatkozata még azokat sem elégíthette ki, akik a megegyezés elvi alapjául a magyar vezényleti nyelvet nem kívánják. Semmivel sem mondott többet, mint amennyit programjában is kifejtett. A választói jog kiterjesztésére vonatkozó nyilatkozata, végtelen óvatosság mellett abban kulminált, hogy a kérdés megoldására ankétét fog egybehívni, amit pedig a többi követelményekre nézve mondott, gazok még szélesebb általánosságok keretében mozogtak. Helyesen jegyezte meg Kaas Ivor: — Nem ankét kell ide, hanem törvény ! Polónyi Géza jelentette ki ezután, hogy nézete szerint a békéhez a házszabályokon esett sérelem reparálása is szükséges ; továbbá, hogy ő a választói jog kiterjesztése alatt azt érti, hogy a választók száma több százezerrel szaporíttassék, mire az elnök tíz perc szünetet adott. A magyar nyelvért. Szünet alatt nagy izgalommal tárgyalták a képviselők a folyosón az új kompromisszumtervet. Az itt lefolyt jeleneteket lapunk más helyén közöljük, mindezekből azonban az világlott ki, hogy a harcos ellenzék hallani sem akar más békéről, mint amelynek bére nemzeti nyelvünknek a hadseregben való érvényesülése. Nagyon is átlátott mindenki Tisza ördögpraktikáján, amelynek célja az ellenzék megbontása, de e terve is kudarcot fog vallani, mert az ellenzék sem ketté nem szakad, sem a harcot semmiféle mézes madzagért fel nem adja. Szünet után Holló Lajos fejtette ezt ki a Ház szine előtt. Utána gróf Apponyi Albert nyilvánította ki azt a véleményét, hogy a békés kibontakozást meg lehetne csinálni, ha a kormány a parallel ülések tartására vonatkozó erőszak rendszabályától eláll. Végül pedig eldördült az öreg ágyú: Ugrón Gábor fejtette ki az ő ragyogó ékesszólásának egész hatalmas erejével, hogy béke csak a magyar vezényleti nyelv kivívása után lesz, melynek követeléséből engedni nem szabad. A taps és viharos éljenzés lecsillapulta után Krasznay Ferenc indítványozta még, hogy a Ház holnap ne ülésezzen, hogy az ellenzéknek módja legyen a békefeltételeket fontolóra venni, mely kéréshez a miniszterelnök hozzájárult, amire gyorsan túlestek a beadott indítványok fölötti szavazáson és az ülés fél négy tájban véget ért. Elismert kiváló jó minőségű Honi ipar! saját készítményű férfiruha-áruház Honi ipari LUKÁCS GYULA Budapest, IV., Kossuth Lajos utcza 18. sz. (az Udvari kávéház mellett.) g£fBu$ választék fiú- és gyermekruhékban. Nagy választék divatszövetmellényekben.‘›a^| Mértékszerinti megrendelésekre csakis kiváló jóminőségü honi és angol szövetet tartok raktáron. Kívánatra mintákat bérmentve küldök, i,■ imm mit