Független Magyarország, 1903. december (2. évfolyam, 614-642. szám)

1903-12-01 / 614. szám

1903. december I TÜ­GGETLEN MAGYALIOHSZIG állandóan kompletnek tartják a tanácskozás- és határozatképességhez szükséges, szigorúan megállapított számot. Tehát rosszkedvűen gyülekeztek ma is a jó kormánypárti urak, elkészülve a legrosszabbra. És aggodalmuk nem is látszott alaptalannak. A balmező friss harci kedvben sorakozott és úgy látszott, hogy kedves meglepetéseket tar­togat jobboldali kollégái számára. A meglepetés hamarosan kipattant. A jegy­zőkönyv hitelesítésénél felszólalt Lengyel Zoltán, a rettenetes és néhány módosító indítványt nyújtott be. Volt ezek között egy, amely arról szólott, hogy a dátum november szava helyett ez tétessék : őszutó ; egy másik, hogy Lovászy képviselő neve­­ helyett 7/-nal irassék; a to­vábbiak, hogy a később szó helyett utóbb tétes­sék, hogy a jegyzőkönyv feltüntesse, melyik elnök meddig elnökölt, hogy a jegyzőkönyvet a jegyzők sajátkezűleg írják alá, hogy a jegyzőkönyvbe hibásan belekerült Rákovszk­y név helyébe Rosenberg Gyula neve tétessék stb. stb. Mindössze huszonhárom ilyen külön­böző indítványt nyújtott be Lengyel Zoltán a jó mamelukok foglalkoztatására. A huszonháromból Fr­itzsch elnöknek sike­rült vagy hatot lealkudni, de így is maradt még elég ahhoz, hogy a napirendről ma ismét szó se eshessen. Az elnöknek és Szőts Pál kor­mánypárti jegyzőnek ez ügyben tett különböző megjegyzései is elvettek egy kis időt, majd Nessi Pálnak akadt vagy hatrendbeli kifogása a jegyzőkönyv ellen. A kormánypárt is segít­ségére jött az obstrukciónak : soraiból felkelt Nagy Mihály, azt indítványozván, hogy a Ház Lengyel és Nessi «mókáit» utasítsa vissza. — Közjegyző akar lenni! — jegyezte meg Rákosi Viktor. Nessi Pál pedig sietett visszautasítani a kecskeméti képviselő személyeskedő szavait, ami Nagy Mihály urat újabb felszólalásra késztette. Az ellenzéki harcosok azonban nem sokat törődtek vele, hogy tetszik-e neki az ő eljárásuk, vagy nem, hanem zavartalanul csinál­ták a dolgukat tovább. Pap Zoltánnak is a jegyzőkönyv ellen volt kifogása, melynek kap­csán szintén indítványt nyújtott be. Majd Kulik Béla tiltakozott Nagy Mihály indítványa ellen, azt kívánván, hogy minden egyes beterjesztett kifogásra és módosításra nézve külön ejtessék meg a szavazás. Ám szavazásra kerülvén a sor, az elnök szeretett volna a függetlenségi párt kijátszásá­val újabb érdemeket szerezni és úgy akarta a kérdést feltenni, hogy a Házzal elfogadtassa a jegyzőköny eredeti szövegét, amivel persze az összes módosítások elestek volna.Természetesen a­­ stikli nem sikerült. Az ellenzéken nagy tiltakozó zaj támadt, Lengyel Zoltán pedig a házszabályokhoz kérvén szót, erélyes hangon követelte, hogy az elnök min­den egyes indítványt külön bocsásson szava­zás alá. Hozzájárult ehhez Tisza István miniszterelnök is, de olyan hangon és olyan modorban, amely ismét alkalmas volt arra, hogy az ellenzéki férfiaknak arcába kergesse a vért. Kijelentette ugyanis, hogy azért egyezik bele a szavazásnak Lengyel által kívánt módjába, mert azt kívánja, hogy hadd lássa az ország, hogyan mulatozik az ellenzék és mily módon lopja az ország idejét. Mint Tisza minden durvaságára, a jobboldal erre is tapsolt, az ellenzék pedig zajongva utasította vissza a főhadnagy úr újabb kötel eredését. — Mi csak időt lopunk — kiáltották a hegyről. — Nehéz ott lopni, ahol a gazda maga is tolvaj — konstatálta nagy derültséget keltve Rigó Ferenc. — Majd mi is ezen a hangon beszélünk! — ígérte Kulik Béla. Tisza még ízetlenkedett egy darabig, majd Ugron Gábor magyarázta meg neki, hogy ha csak egy képviselő kívánja is több kérdésre nézve az egyenként való szavazást, ezt a jogát nemcsak a miniszterelnök véleménye, de még maga a Ház sem vonhatja meg tőle. Ugyan­ilyen értelemben nyilatkozott Holló Lajos is, Szingyel Zoltán pedig arra kérte a Ház enge­­delmét, hogy felszólalásában a házszabályokhoz való hozzászólás keretét túlléphesse. Erre az ellenzék név szerinti szavazást is kért, amit az elnöknek a szabályszerűen kiállított ív alapján el kellett rendelnie. Egy órára járt, mire a Ház ezzel a szava­zással elkészült. Ismét Lengyel Zoltán, aki fáradhatlanságával és kifogyhatlan ötletességgel a küzdelemnek valóságos lelke, kért szót. Azt bizonyította, hogy a különböző indítványokra külön kell feltenni a kérdést, majd elmés for­dulattal válaszolt Tisza durvaságára, hangos derültség és az ellenzék tapsai között jelentvén ki, hogy ők lopják ugyan a napot, de az meg­marad, míg amit a miniszterelnök úr bankjá­ban loptak, az alaposan elfogyott. Jakabffy alelnök, aki az elnöki széken Feilitsschot időközben felváltotta, nem akarván buzgóság tekintetében elnöktársai mögött ma­radni, Lengyelt ezért rendreutasította. — Fogadd őszinte részvényemet — szólt oda neki zajos derültség között Rákosy Viktor. Most újabb vidám derű keletkezett. Lengyel Zoltánnak arra az indítványára kellett ugyanis az elnöknek teljes hivatalos komolysággal fel­tenni a kérdést, hogy a jegyzőkönyvben a november szó helyébe őszutó tétessék-e ? Szü­net, majd felállás, ellenpróba, a szavazatok összeszámlálása, a szombati recept szerint. — Tarthattok már párhuzamos ülést ! — csafolódott a baloldal. Persze az indítványt elvetették. — Még itt sem kell nekik a magyar nyelv ? — zúgta a hegy. Kossuth a békéért. Most váratlanul Kossuth Ferenc emelkedett fel, a házszabályokhoz kérvén szót. A függetlenségi párt elnöke tömött padsorok előtt, mély csendben és feszült figyelemtől kísérten kezdett szólani. Beszéde elején kímé­letlen kritikában részesítette a kormánypártot, amelynek a bűne, hogy az ellenzéknek a leg­nemesebb hazafiasság forrásából fakadó küz­delme a technikai obstrukció fegyveréhez kényszerül folyamodni Csak az erőszak volt az, ami a harczolókat erre késztette. Ha a többség, mielőtt a végzetes «soha» szó el­hangzott volna, teljesíti kötelességét, a dolgok sohasem fejlődtek volna idáig. Szép szavakban hívta fel a kormányt és a többséget, hogy álljon meg az erőszak útján, amely csak rom­lásra vezethet. Idáig az ellenzék osztatlan tetszésének sűrű tapsokban adván kifejezést, fogadta Kossuth tartalmas fejtegetéseit. Most azonban áttér az elnök a béke feltételeire vonatkozólag az ő ismeretes, tiszteletreméltó meggyőződésből fa­kadó, de a harcosokétól oly nagyon eltérő nézeteinek hangoztatására. A nemzeti felbuz­dulásnak — szerinte — valami hasznát kellene szerezni. Ez lenne : a választói jog kiterjesztése, a választókerületek új beosztása, a magyar nyelv érvényesítése az iskolákban és egyéb reformok. A magyar vezényleti nyelv kiküzdé­sét ezek fejében jobb időkre lehetne halasz­tani. A miniszterelnök. Bármily tisztelettel tekintsen is a független­ségi párt elnökének nemes alakjára, azok kik vele a taktikai kérdés ily megoldásában tekin­tetében egyet nem értenek, beszédének ezt a fordulatát nem helyeselhették. A kormánypárt azonban tapsolt, Tisza miniszterelnök pedig rögtön válaszolt a békeajánlatra. Nyilatkozata még azokat sem elégíthette ki, akik a megegyezés elvi alapjául a magyar ve­zényleti nyelvet nem kívánják. Semmivel sem mondott többet, mint a­mennyit program­já­ban is kifejtett. A választói jog kiterjesztésére vonatkozó nyilatkozata, végtelen óvatosság mellett abban kulminált, hogy a kérdés meg­oldására ankétét fog egybehívni, amit pedig a többi követelményekre nézve mondott, gazok még szélesebb általánosságok keretében mo­zogtak. Helyesen jegyezte meg Kaas Ivor: — Nem ankét kell ide, hanem törvény ! Polónyi Géza jelentette ki ezután, hogy né­zete szerint a békéhez a házszabályokon esett sérelem reparálása is szükséges ; továbbá, hogy ő a választói jog kiterjesztése alatt azt érti, hogy a választók száma több százezerrel sza­­poríttassék, mire az elnök tíz perc szünetet adott. A magyar nyelvért. Szünet alatt nagy izgalommal tárgyalták a képviselők a folyosón az új kompromisszum­­tervet. Az itt lefolyt jeleneteket lapunk más helyén közöljük, mindezekből azonban az világlott ki, hogy a harcos ellenzék hallani sem akar más békéről, mint amelynek bére nem­zeti nyelvünknek a hadseregben való érvényesü­lése. Nagyon is átlátott mindenki Tisza ördög­praktikáján, amelynek célja az ellenzék meg­bontása, de e terve is kudarcot fog vallani, mert az ellenzék sem ketté nem szakad, sem a harcot semmiféle mézes madzagért fel nem adja. Szünet után Holló Lajos fejtette ezt ki a Ház szine előtt. Utána gróf Apponyi Albert nyil­vánította ki az­t a véleményét, hogy a békés kibontakozást meg lehetne csinálni, ha a kor­mány a parallel ülések tartására vonatkozó erőszak rendszabályától eláll. Végül pedig el­dördült az öreg ágyú: Ugrón Gábor fejtette ki az ő ragyogó ékesszólásának egész hatalmas erejével, hogy béke csak a magyar vezényleti nyelv kivívása után lesz, melynek követelésé­ből engedni nem szabad. A taps és viharos éljenzés lecsillapulta után Krasznay Ferenc indítványozta még, hogy a Ház holnap ne ülésezzen, hogy az ellenzék­nek módja legyen a békefeltételeket fontolóra venni, mely kéréshez a miniszterelnök hozzá­járult, a­mire gyorsan túlestek a beadott indítványok fölötti szavazáson és az ülés fél négy tájban véget ért. Elismert kiváló jó minőségű Honi ipar! saját készítményű férfiruha-áruház Honi ipari LUKÁCS GYULA Budapest, IV., Kossuth Lajos­ utcza 18. sz. (az Udvari kávéház mellett.) g£f­Bu$ választék fiú- és gyermekruhékban. Nagy választék divatszövetmellényekben.‘›a^| Mértékszerinti megrendelésekre csakis kiváló jóminőségü honi és angol szövetet tartok raktáron. Kívánatra mintákat bérmentve küldök, i,■ i­­mm mit

Next