Független Magyarország, 1904. március (3. évfolyam, 703-733. szám)

1904-03-01 / 703. szám

1904. március 1. FÜGGETLEN BIA­N­Y­AJ? ORSZÁG Kitaszítva tél-viz idején . . . A *Magyar Kir. Államvasutak Hivatalos Lapjak-nak m. évi november 11-én megjelent 50-ik számában a következő rendelet van: Felmondások. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur ő nagy* méltósága f. évi november 14-én 73248 V. B. bz. a. kelt magas rendelete végrehajtásában a szolgálat a «Szolgálati Rendtartás» 59. §-ának 1. pontja alapján 60 évesnél idősebb korára való tekintettel, 1904. évi február hó 29-ére felmon­datott a következőknek: Himmel Rezső főfelügyelő, szakosztályfőnöknek, Lelmer Adolf felügyelőnek, Kőhalmi József felügyelőnek, Csatári Csatay Gyula felügyelőnek, Merkl Adolf felügyelőnek, Komoróczy Sándor felügyelőnek, Fessler Antal felügyelőnek, Bezerédj Ödön felügyelőnek, Kossitzky János felügyelőnek, Philippovich Károly felügyelőnek, Heibl­rg Ferenc felügyelőnek, Molnár Károly Henrik felügyelőnek, Steiner Ignác főmérnöknek, dr. Tóth Ferenc titkárnak, Kerekes Gusztáv főellenőrnek, Fischer Vencel főellenőrnek, Busek József főellenőrnek, Hanzlovszky Lipót főmérnöknek, Nagy Antal főellenőrnek, Noé Konrád főellenőrnek, Lenkei Lajos főmérnöknek, Somogyi Holossy Jakab főellenőrnek, Boberte Albin hajóskapitánynak, Willisch Ede főellenőrnek, Weissmann Mór, főellenőrnek, Lichtenstein Miksa, főellenőrnek, Sváby János, főellenőrnek, Wosabló Henrik Antal, főellenőrnek, Offenmü­ller Gyula, főellenőrnek, Szenesei Lajos, főellenőrnek, Markó Adolf, főellenőrnek. A máv. tisztviselőkarának harmincegy, mun­kában megőszült, de az utolsó pillanatig szol­­­gálatot teljesítő tagja, mindnyájan családos emberek, ma éjszaka 12 órakor hajlék­­­talanná válnak. Február 29-én, télvíz ide­­jén el kell hagyniuk a meleg fészket, hogy­­azt átengedjék az utódoknak. Minden hu­mánusan gondolkodó ember felháborodik ezen­­ó lelketlenségen. A felmondott tisztviselők k­özül többen künn a vonalon, állomásokon­­laknak. Február 29-én hova menjenek ezek a­­szegény emberek? Mit csináljanak családikkal­­és ha van, az iskolás gyermekekkel ? Ebben az­­évszakban jószívű ember még a háziállat­át is megsajnálja. Az a tisztviselő, aki 30—40 évig­­becsülettel végezte munkáját, nem válik oly­­hirtelen munkaképtelenné, hogy a fölmentést a szolgálati szükséglet kívánta volna. És milyen sértő, milyen lealázó módon történt a fölmon­­­dás. Minden elismerő szó nélkül, három havi ffölmondással bocsátanak el oly hivatalnokokat, akik önfeláldozással, sokszor életveszély között­­és lankadatlan szorgalommal 30—40 évig hűsége­sen szolgálták azt az intézményt, amelynek kebe­lből most oly érzéketlenül kitaszították őket. Ha miniszteri tisztviselő vagy katonatiszt ennyi szolgálati év után nyugalomba vonul, akkor királyi elismerésben, kitüntetésben és minisz­teri köszönetnyilvánításban részesül. A máv. tisztviselőit 30—40 évi szolgálat után egysze­rűen elbocsátják és ezt az érdekeltek is a hivatalos lapból tudják meg. Ezeken a képtelen állapotokon csak a szol­gálati pragmatika segíthet. A március 6-iki nagygyűlés, Szeged, február 29. A máv szegedi üzletvezetőségének mozgalmi bizottsága tegnap ülést tartott, melyen az elnök mindenekelőtt higgadtságra és nyuga­lomra intette a jelen voltakat. A szegedi bizott­ság a maga részéről a nagygyűlésen elnökéül Justh Ferenc főmérnököt jelöli. A szegedi bizottság ragaszkodik a nagygyűlés megtartásá­hoz, de­g ki akarják mondani, hogy alkossanak szolgálati pragmatikát és alakítsák meg a vas­utasok szövetségét. A szegedi mozgalom vezetői ma Lázár György őrse, képviselőt keresték­­fel, ki megígérte, hogy a mozgalmat szívesen támogatja. A helyzet: Budapest, február 29. Holnap újra látják egymást a képviselő urak, a képviselőház újból összeül. Lehet, hogy már a holnapi napon lesznek előcsatározások, az is megtörténhetik azonban, hogy a holnapi ülés a béke jegyében fog lefolyni. Bizonyos, hogy nagy események történnek ezen a héten, mert Tisza István már a legközelebbi napok­ban előáll erőszakos terveivel. Hogy Tisza István erőszakos lépésének bukás lesz a vége, az természetes következménye a veszedelmes akciónak. Politikai körökben nagyon szívesen látnák pártkülönbség nélkül Tisza István bu­kását. Az ellenzéki pártok Tiszát tartják leg­veszedelmesebb kormányelnöknek, a szabad­elvűek pedig azt hiszik, hogy Tisza bukása árán meg lehetne csinálni a parlamenti békét. Ezért pedig még azok is szívesen feláldoznák Tiszát, akik rokonszenveznek politikájával, de az ország békéjét előbbrevalónak tartják min­dennél. Tisza erőszakos terveiről tudomása van a királynak is. Mikor a delegáció összeült, a kormányelnök már akkor referált az uralkodó­nak arról, hogy milyen eszközökkel akarja megsemmisíteni a magyar parlamentben a nemzeti ellenállást. A királynak természetesen törvényes színben mutatják be az erőszakos terveket, de az uralkodó így is megkérdezte gróf Szapáry Gyulától meg Széll Kálmántól, a delegáció két elnökétől, hogy remélnek-e üdvös eredményt Tisza gróf terveitől. A két politikus fentartással nyilatkozott a házszabály-revízió kivihetőségének lehetőségéről. Nem mondták, hogy Tisza ne kísérelje meg — mert ilyen módon nem volna lojális a kormányelnök terveibe beleavatkozni — de eredménynyel se biztatták az uralkodót. A függetlenségi párt. Lassanként visszaszállingóztak a független­ségi párt tagjai Budapestre s ma este már sokan voltak a párt Erzsébet körúti helyiségé­ben. A holnapi ülés igen élénk lesz és előre­láthatólag nem a legbékésebb lefolyású. A párt tagjai elégületlenkednek a passzív maga­­tartás miatt s hangoztatják, hogy a párt soha egyetlenegy kormányelnöknek se né­zett el annyit, mint Tisza grófnak. A harcosok közül csak kevesen látogatják a pártkört, többen a leszerelés óta be se tették ide a lábukat. A vérbeli függetlenségiek közül Kulik Béla politizál egyedül. Torkig van ő is elkeseredéssel a párt tétlensége miatt, hanem azért nem hagyta el a pártkürt. Nem mondja, hogy miért, de barátai tudják. A békevezéreknek nem akar kilépésével örömet sze­rezni. Ezért marad ott, ezért kellemetlenkedik tovább és hasznosabb szolgálatot nem is te­hetne ennél a függetlenségi politikának. A pártkörben alig esik szó politikáról. Nem mernek nyilatkozni még arról se, hogy milyen akcióval felel a párt a Tisza erőszakoskodá­sára, vagy hogy egyáltalában tesznek-e vala­mit. Egyedül Kulik Béla hangoztatta, hogy a legmesszebbmenő harcot folytatja az erősza­­­­koskodás ellen. . — A házszabályokban látom — mondta — a magyar alkotmányosság legfőbb biztosítékát és a végletekig megyek minden erőszakos terv ellen . . . Kubik keveset törődik azzal, hogy tetszik-e a pártnak az ő állásfoglalása, meggyőződését követve megy a maga útján. Amint Tisza megkezdi erőszakoskodását, a Kossuth-párt harcias tagjai külön értekezletet tartanak, melyen elhatározzák, hogy Tisza el­len milyen modorban viseljék a harcot. Ebben az esetben a legelkeseredettebb küzdelem vár­ható, mert most már a függetlenségiek vág­hatják Tisza szemébe, hogy megszegte ígé­retét, melynek betartásáért a függetlenségi párt odadobta minden ere­it, melyért viselte a le­szerelés minden ódimnát. A harcosok, ha Ti­... »«a cioszakvákdiasán­­ tüs­zelemre provokálja őket, minden időre lehetetlenné fogják tenni Tisza kormányzását, mert nem tűrik, hogy Magyarország kormányelnöki székében olyan politikus üljön, aki rövid idő alatt kétszer tá­mad brutálisan a házszabályokra. A független­ségi párt holnapi értekezletén Thaly Kálmán elnököl, Szederkényiért. A Szederkényi Nándor elnöklete alatt álló függetlenségi és 48-s párt mai esti értekezle­tén mindenekelőtt a pártnak a delegációban részt vett tagjai referáltak a delegációban le­folyt események részleteiről. A párt elismeré­sét fejezte ki a delegációban részt vett tagjai iránt odaadó és fáradhatatlan működésükért. Ezután behatóan megvitatták a politikai hely­zetet és megállapították a további teendőket. A párt továbbra is a legerélyesebb akciót fejti ki a parlamenti küzdelemben. A disszidenserc. A disszidensek klubhelyisége szűknek bizo­nyult. Apponyiék ma kibővítették a Hungária­­szállodában lévő helyiségüket, mert a párt tagjai és kültagjai állandóan nagy számban látogatnak fel hozzájuk. Ma este is im­pozáns számban gyűltek össze a nemzeti disszidensek és élénken pertraktálták a par­lamenti helyzetet. Jelen voltak : gróf Batthyányi Tivadar, Sághy Gyula, Samasza János, Ham­mer­sberg László, Nesz Gyula, Szmialovszky Valér, Urmánczy Nándor, Pottyánszky Elek, Bogyay Máté, Erreth János és Ivánka Oszkár országgyűlési képviselők, továbbá gróf Bethlen István, gróf Zichy Wladimir és még szá­mos kültag. Nagy szimpátiával tárgyalták a vas­utasok mozgalmát, melyről különösen gróf Batthyányi Tivadar szólott kimerítően. Gróf Apponyi Albert holnap délben érkezik meg Bécsből a fővárosba. Szentiványi Árpád szintén holnap érkezik a fővárosba. A párt erős harcot indít gróf Tisza ellen abban a pillanatban, amikor erőszakos támadást intéz a házszabályok ellen. Különben is a leg­nagyobb elkeseredéssel beszélnek Tisza politi­kájáról és arról, hogy semmiféle eredményt nem látnak a delegáció munkájában. Ivánka Oszkár még a hét folyamán, valószínűleg már szerdán felszólal és élesen megbírálja Tisza politikáját. A szabadelvű párt. Este népes volt a szabadelvű párt klubhelyi­sége. A vidéki földbirtokos-képviselők hosszú pihenés után visszajöttek a fővárosba és élén­ken érdeklődtek a kormány jövő tervei iránt. Senki se tudott felvilágosítást adni, némelyek tehát egyenesen gróf Tisza István miniszter­­elnökhöz fordultak, aki jövő terveiről csak ennyit mondott: — Attól függ, hogy miképen fogadnak a parlamentben. Későbben azonban beszédesebb lett a mi­niszterelnök, s bizalmas embereinek tudomá­sára hozta, hogy a képviselőház csütörtöki ülésén nagy beszédet szándékozik mondani, melyben rámutat eddigi «sikereire», hangoz­tatja, hogy az országnak békére van szüksége s ha nem kapja meg azonnal az újonc javas­­latot, megkezdi már a következő ülésen erő­szakos munkáját. Két irányban kíván ak­ciót kifejteni. Első­sorban a mostani ellentállás leverését kísérli meg s egyút­tal olyan változtatásokat kíván keresztül­­hajszolni, melyek minden időre lehetetlenné tennék az obstrukciót a magyar parlamentben. Elmondta a miniszterelnök, hogy nehéz küzde­lem előtt áll, tudja, hogy egyedül csak a szó­­szabadelvű párt támogatására számíthat — de azért hiszi a győzelmet és belevág a harcba. És belebukik a harcba. Bánffyék. Báró Bánffy Dezső folytatja szerezkedő nauti­káját. A parlamentben is van már két tagja pártjának Hock János Budapest IX. és X. ke­rületének képviselője és Óváry Ferenc a nagy­vázsonyi követ, nyíltan csatlakoznak az uj párthoz s már legközelebb a képviselő­házban is kifejtik az uj párt program­ját. A szabadelvű pártból is várnak nagyobb sze­cessziót. Lehet, hogy többen már a közeli napokban csatlakoznak Bánffyhoz, lehet azon­ban, hogy csak akkor, ha ő is bemegy a par­lamentbe. A vidéken sok agilitással folyik a párt szer­vezése tiszta ellenzéki jelszavakkal .

Next