Független Magyarország, 1904. március (3. évfolyam, 703-733. szám)
1904-03-26 / 728. szám
Budapest, 1904. III. évfolyam, 728. sz. .Szombat, március 28. Főszerkesztő: Dr. LENGYEL ZOLTÁN Felelős szerkesztő: LÓRÁNT DEZSŐ főmunkatárs. ■ 1: •bedőházy János - Előfizetőinkhez. Felkérjük azokat az előfizetőinket, kiknek előfizetése március 15-én lejárt, hogy előfizetésüket minél előbb nyitsák meg, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Grünzweigék, Budapest, március 25. A bileki halálmarsra élénken emlékezik még a magyar közönség. Pusztító forróságban, hegysziklák között, étlen- szomjan vezették a magyar bakákat a jó osztrák katonai iskolákban felnevelkedett magasrangú tisztek. És ebben a rettenetes marsban tizenkilenc komáromi nemes magyar fiú pusztult el a hegyes országában. Tizenkilenc komáromi fiiú lehelte ki lelkét távol hazájától, a szülőt anyjától, kedveseitől, rettenetes halállal." Holttestüket elhányták talán a sziklák közé, az ezredes úr káromkodott egy nagyot s a meggyötört, elcsigázott, poros ezred masírozott tovább a hegyéleken, ahol legforróbban süt a nap, ahol nincsen egy tenyérnyi árnyék, ahol napi járóföldre se lehet egykönnyen forrásvizet találni. Annak a tizenkilenc szerencsétlen fiúnak egy emléklapot szentelt históriájában a magyar országgyűlés. A katasztrófa miatt érzett nagy fájdalmát jegyzőkönyvbe iktatta s kegyeletét az elesett hadfiak iránt a tanácskozás megszakításával rovta le. És a bűnösök megbüntetését, a szerencsétlenség okozóinak lakolását követelte az egész magyar közvéleménynyel együtt. Természetesen megígértek mindent. Szigorú vizsgálatot, szigorú ítéletet, kegyetlen megtorlást, mert a hadvezetőség is hangoztatta, hogy a bileki halálmars, annyi derék legénynek veszedelme, nem maradhat bünhődés nélkül. Ha meghal Bécsben egy udvari lakáj, azonnal érdeklődik családja iránt az uralkodó és sietve küldi koszorúját. A komáromi gyászba borult édesanyák szomorú sorsa iránt bizony senki se érdeklődött, ők odahaza siratták meg szeretett magzataikat s a legfőbb hadúr, akinek nem tudtak elég jól masírozni szegény katonáink, bizony nem kérdezte meg, hogy azok az öreg szülők kenyérkereső híján várjon miképen tengetik el még hátralévő idejüket ? De hagyjuk ezt, hiszen sok idő múlt el s a halottakat úgyis hiába költögetjük. A bileki sziklás utakon hófergeteg is szántott már végig a szomorú esemény óta, smost újra rátüz a nap, ha nem is olyan veszedelmesen perzselő erejével. Hosszú halogatás után megvizsgálta a hadrész, hogy mi volt a szerencsétlenség oka, kit terhel felelősség, kit kell tehát megbüntetni. És megtalálták és megbüntették a bűnösöket. Egy vitéz alezredes urat és egy még vitézebb ezredes urat. Amazt öt havi, emezt két havi fogságra. Igenis igy van. És hasztalan sóhajtozunk a szerelmes Istenünkhöz és hasztalan protestálunk az ellen, hogy tizenkilenc derék ember haláláért ilyen semmi büntetést szabtak ki — mégis így van. Grünzweig alezredes 5 (mond: öt) Török ezredes pedig 2 (mond: kettő) havi fogságot kapott. Ez az igazságszolgáltatás, ez a büntetés, ez a megtorlás. De ne hidd ám tekintetes haza, hogy most már ennyiben marad az egész, hogy most már rendben van minden. Dehogy. Bécsi lapoknak biztos értesülései szerint ugyanaz a bíróság, mely szánalmas hebehurgyasággal kiszabta a nevetséges büntetést, megkegyelmezésre ajánlotta a két aranygalléros urat és a megkegyelmezés már a legközelebbi napokban meg is fog történni, ha ugyan eddig még meg sem történt. Az ítéletet tehát megváltoztatják, elengedik a büntetést, hiszen osztrák felfogás szerint kitüntetésre érdemesek azok, akik tizenkilenc magyar fiút egy masírozás alatt golyó nélkül halálba tudtak kergetni. A kegyelem fehér galambja rászáll Grünzweig ezredes urék ablakára és megviszi a szabadságot. Néhány hét múlva talán már előléptetést is visz a számára és biztosítja a hadvezetőség további nagyrabecsüléséről. Az ezredes ur pedig zászlóalja élére lovagol és arcán a császári kegyesség diadalsugarával ékes németséggel kiáltja : — Masírozunk ! Irány egyenes, Trebinje felé ! És megindul az ezred. Mivel enyhe tavaszi szellő kóborol a sziklák között és nincsen még nagy ereje a napnak, minden nagyobb katasztrófa nélkül érkeznek meg. Mikor aztán megérkeznek, látja Grünzweig ezredes úr, hogy a trebinjei katonai börtönök telve vannak dunántúli magyar fiukkal. Földalatti börtönökben, nehéz vasban sorvadnak a magyar vitézek, pedig egyik se okozta senki emberfiának a halálát. Az a legfőbb bűnük, hogy megunták a három éven túli szolgálatot, egy kissé elégületlenkedtek, mert hazakivánkoztak a falujukba. Szörnyű haragjában aztán az egyik lenyakazta a pléhtáblán pöffeszkedő kétfejű sast, a másik hazaindulásra biztatta társait s ez tagadhatatlanul bűn. Bűn, de mennyivel nagyobb bűn a Grünzweig ezredes urék bűne. Teremtő Isten, kell-e magyarázni, hogy menynyivel nagyobb bűn. És Grünzweig ezredes ur szabad, a trebinjei sö■o—---------— -— --------------------------------------— — -tét börtön vasrácsos ablakára pedig nem tud odarepülni a kegyelem fehér galambja. Nem tud odarepülni, mert nem akar. Grünzweig ezredes úr elgomdolkodik. Nem fáj ugyan a szívének, de nem tudja megérteni, hogy miért nem adnak ezeknek a magyar fiuknak is kegyelmet, ha egyszer ő kegyelmet kap? Csakhamar aztán megérti. Azért nem kapnak ezek a fiúk kegyelmet, amiért ő kapott. Mi sokkal könnyebben megértjük e dolgot, mint Grünzweig ezredes úr. ’ "k- Lamuik mai száma 12 oldal. Budapest, március 25. A képviselőház holnap délelőtt 10 órakor ülést tart, melynek napirendjére a horvát provizórium és a tiszti óvadékokról szóló törvényjavaslatok harmadszori olvasása, mentelmi ügyek és a gazdasági bizottságnak a Konkoly- Thege-féle ügyben tett javaslatának tárgyalása van kitűzve. A főrendiház délelőtt 11 órakor szintén ülést tart az 1904. évi újoncjavaslatokkal és az 1903. évi költségvetési törvény tárgyalásával fog foglalkozni. A római nagykövet-változás. Rómából táviratozzák, hogy Pasetti báró, volt kriinált olasz nagykövet, szombaton Rómából Bécsbe költözik. Az új nagykövetet, Lützow grófot, húsvét utánra várják Rómába. A temesvári mandátum. — A jelöltek programmbeszéde. — Budapest, március Ma tartotta meg programmbeszédét — mint nekünk táviratilag jelentik — Temesvárott a város kormánypárti képviselője, a miniszterré történt kineveztetése folytán mandátumáról lemondott gróf Kimen-Héderváry Károly, a felség személye körüli miniszter. Khuen ma is hű maradt magához és ahhoz a politikai múlthoz, amely, noha időtartama rövid volt, de oly szomorú nevezetességre tett szert hazánk történetében. Megmutatta ezúttal is, hogy teljesen hiányzik belőle az alkotmányos érzék és hogy ennélfogva is méltó tagja Tisza István kabinetjének. Legnevezetesebbek azok a kijelentései, ame- lyeket a lefolyt parlamenti küzdelem fölötti elmélkedése folyamán tett, így kifogásolta, hogy nincs alkotmányunkban olyan, az osztrák 14. §-hoz hasonló intézkedés, amely lehetővé tenné a parlament nélkül való kormányzást, továbbá nyomatékosan utalt a házszabályok reformjának szükségére. Tekintettel arra, hogy az aranygyapjas gróf úr kormányunk tagja, ezt az utóbbi kijelentését úgy kell venni, mint a kormány jövendő programmjának egy pontját. Ugy látszik tehát, hogy Tisza kedves versgastparipájáról mégisinejdig nem mondott le és ez mindenesetre memento a békébe mindjobban belemerülő ellenzék számára. Megdöbbentő és teljesen ellenkezik a törvénynyel, különösen pedig az 1899: XXX. garanciális törvény rendelkezéseivel az, amit