Független Magyarország, 1904. június (3. évfolyam, 793-822. szám)
1904-06-01 / 793. szám
4 rtIGGETXOT MAGYARORSSAG 1904 Junius !, melyre mi törekszünk, csak nemzet és királya közötti együttérzés által érhető el. De ezt az együttérzést nem az ujabb időben lábrakapott, a korona és nemzet közötti bizalmat lassanként aláásó hiperlojalitás által kívánjuk elérni, hanem a korona egyenes, őszinte felvilágosítására törekvő politikával. Íme főbb vezérelveink ! Külön párt alakításával, az 1867-iki kiegyezés alapján, demokratikus, szabadelvű, mindenekfelett azonban nemzeti irányban törekszünk az elveket diadalra juttatni. Ideál kell nemzetünknek. Megfogható, megérthető, minden szívbe és minden agyba beférő vezéreszme, melyért lelkesüljön is, de dolgozzék is mindenki teljes hazafias buzgalommal, mely ideálban a hazánk sorsára befolyással biró erők és hatalmak is inkább biztatást, semmint fenyegetést lássanak. A vezéreszmét 1790-iki, 1848-iki és 1867-iki őseink tűzték elénk s győzelméért sikeresen tudtak munkálni. Csaknem úgy látjuk, mintha erről negyedszázad óta megfeledkezett volna nemzedékünk. Ehhez kell visszatérni ! Célunk nem egyéb, mint a magyar birodalomnak nemzeti alapon szervezése, a magyar műveltségnek és hazafiságnak az állam egész szervezetében biztosított uralma. Minden további siker és előhaladás ettől függ. És mert működésünk a megjelölt irányokban nemcsak a politikai, hanem a társadalmi közélet nyilvános működésének egész mezejére kiterjed, a mai pártok egyikéhez se csatlakozhatunk, hanem külön pártot alakítunk. Jelszavunk: Erős állam, gazdag nemzet, egységes magyar közszellem, független, művelt, a nemzeti gondolattól áthatott társadalom, a haladás minden téren. úgy érezzük, hogy a pártalakítás eszméje, mint politikai szükségesség jelentkezik a köztudatban. Az elődök bölcsessége megteremtette nemzetünk boldogulhatásának alapját; az építkezés elmulasztásának bűne az élő nemzedéket terheli. Igenis, a mi pártunknak építkeznie kell, hogy mindazok az elvek, melyek a magyarság fejlesztéséhez és erősítéséhez fűződnek, mielőbb diadalra jussanak. Reménységgel szívünkben, nemzeti önérzetünk és életképességünk tudatában bontunk zászlót a haladás, a nemzeti jólét és magyarság érdekében. Álljon mellénk minden hazafi, aki akarni tud! Bánffy politikai pályája. Az a férfiú, aki most Szeged város I. kerülete független polgárságának mandátumával a ■magyar képviselőházba visszatér, tudvalevőleg már fényes karriert futott be. Politikai pályáját mint főispán kezdte, majd képviselő és a képviselőház elnöke, később miniszterelnök lett. Lemondása után a király főudvarmesterévé nevezte ki és mint ilyen a főrendiháznak lett tagja, de e méltóságáról az új párt megalakítása után természetesen lemondott. Bánffy Dezső kétségtelenül egyike legérdekesebb államférfiainknak. Határozott, önálló egyéniség, kemény kálvinista koponya, makacs, céltudatos, következetes. Sovinizmusa, izzó fajszeretete közismeretű; ennek kormányelnök korában is elég jelét adta. Kevés magyar államférfi volt még, aki nemzeti különállásunkat Bécscsel szemben oly erélyesen tudta volna hangsúlyozni; kormányzását emlékezetessé teszi a nemzetiségekkel szemben követett vas erélyű politikája is. A nagy egyházpolitikai reformokat ő hozta tető alá. Ám e kormányzásnak súlyos hibái is voltak, amelyek miatt oly gyűlölet ébredt ellene, mint szintén kevés más kormányférfi elen De része volt a rajongásig menő népszerűségben is elég. Most politikai egyénisége teljesen kiforrott. Egy gyönyörű, minden izében nemzeti programm alapján kapott az Alföld szinmagyar metropolisától mandátumot. Elveiből, politikai meggyőződéséből ami hibás és helytelen volt, azt, okulva a kormányzásban szerzett tapasztalatain, elvetette és csak a becseset, az értékeset tartotta meg. Mint ellenzéki politikus tér vissza a parlamentbe; az első magyar miniszterelnök, akinek van elég ereje és bátorsága, hogy az ellenzékre menve hirdesse politikáját. A politikai porondra való visszatértét, ahova ily becses fegyverzettel tér vissza, minden becsületes ellenzéki politikus kell, hogy benső, igaz örömmel üdvözölje. Politikai pályájának vázlatát a következőkben adjuk: Losonci báró Bánffy Dezső 1843-ban született Kolozsvárott, tehát most 61 éves. Neveltetését a lipcsei és berlini egyetemeken nyerte, majd birtokán gazdálkodott. A fúzió után, 1875-ben Belső-Szolnok vármegye főispánja és Kővárvidék főkapitánya lett. A megyék új beosztása után Szolnok-Doboka vármegye élére lépett, mint főispán. Határozott és erélyes fellépése miatt már ekkor is igen fontos tényezője volt a magyar politikai életnek. A nemzetiségi tekintetben annyira exponált területen hajthatlan képviselője volt a magyar államnak és a nemzetiségeket vaskézzel tartotta féken. Időközben az erdélyi református egyházkerület főgondnokává, választották. Fényes politikai karrierje akkor kezdődött, amikor 1892-ben gróf Szapáry Gyula miniszterelnök — akivel pedig előbb mint főispán ellentétbe került — őt szemelte ki az 1892 tavaszán összeült országgyűlés elnökévé. Bázelnöksége. A szilágysomlyói kerület, mely mindaddig szélsőbaloldali képviselőt választott, küldötte őt mandátumával elsőizben a Házba, amely elnökévé választotta. Mint elnök egyike volt a legerélyesebbeknek és ennélfogva az ellenzék körében nagy népszerűtlenségre tett szert. A pártok vezetőivel tanácskozásokat folytatott a házszabályok szigorítása tárgyában, amelyek azonban nem vezettek eredményre. A szabadelvű párton belül heves ellenzője volt a nemzeti párttal való fúziónak. Sok szemrehányást szerzett neki az a ténye, hogy Kossuth temetésekor a fővárosból eltávozott Mikor 1894-ben a Wekerle-kabinet állása megingott, a király az ő véleményét is kikérte és miniszterelnöksége már ekkor szóba került. A Wekerle-kormány bukása után és miután Khuen második jelöltsége meghiúsult, Széll Kálmán pedig vonakodott kabinetet alakítani, a király 1895. január 14-én őt bízta meg kabinetalakítással. Bánffy mint miniszterelnök, Bánffy programmjában, az egyházpolitikai törvényeknek lehető kíméletes végrehajtása mellett, hangsúlyozta az 1867-iki kiegyezés terhetlen fentartását és a magyar állameszme érvényesítését. A még hátralévő egyházpolitikai javaslatokat sikerült a főrendiházzal is elfogadtatnia. Nagy diadala volt Agliardi pápai nuncius elleni fellépése és ennek következtében Kálnoky gróf külügyminiszternek bukása, amikor nagy sikerrel érvényesítette befolyását a magyar ügyekbe való illetéktelen beavatkozás ellen. Parlamenti állása ezzel megszilárdult. 1895 karácsonyán Apponyi gróf a «treuga dei»-t hirdette, s midőn a millennáris emlékünnepek a nemzet s király teljes egyetértését mutatták, ez báró Bánffy fényes diadalát jelentette, amit az sem volt képes megrontani, hogy néhány főur és politikus távolmaradt s személyes fronde-ot csinált ellene. Báró Bánffy fényes helyzete 1896. őszén alaposan megváltozott. A Ház idő előtti feloszlatása visszatetszést keltett, s midőn nyilvánvalóvá tett, hogy a kormánypárt az ellenzék teles kiirtása céljából a leghallatlanabb erőszakon kívül hiheteten mennyiségű pénzt használt fel, az egész ország közvéleménye Bánffy ellen fordult. Az ellenzék egyöntetű hadjáratot indított a kormány ellen, s a bűnvádi perrendtartástárgyalását a hírhedt 16. §. miatt obstrukcióval akadályozták. Bánffy engedni volt kénytelen. 1897. év őszén állt Bánffy hatalmának delelőpontján. Megrendszabályozta a horvátokat, feloszlatta az oláh bizottságot s a szerb egyházi kongresszust. Nagyban helyreállította a kormány tekintélyét II. Vilmos budapesti látogatása is, az első látogatás, melyet idegen fejedelem Habsburg-uralkodónál Magyarországon tett. De a viszonyok ismét változtak, s Bácffy bárónak csak a nemzeti párt közbevetésével sikerült 1897 évén a gazdasági kiegyezést megkötni, bár az 1867. XXI. törvénycikket meg kellett kerülnie. Az ellenzék erre erősen kezdte támadni Bánffyt, ki a kvótát felemeltetni s a gazdasági kiegyezést az ismert ischli klauzulával meghosszabbíttatni akarta. Az 1898. év őszén obstrukciót kezdett az ellenzék azzal az ürügygyel, hogy nem engedhet szabad kezet a kormánynak, míg az Ausztriával való viszonyunk tisztázva nincsen. Az ellenzék valamennyi árnyalata összefogott, aláírták a Hódossy szerkesztette feliratot. Bánffy látván az őt és kormányát fenyegető veszélyt, a lex Tisza segítségével akarta az ellenzéket megtörni. De számítása balul ütött ki: pártjának legelőkelőbb tagjai Szilágyi Dezső vezetése alatt otthagyták a Lloyd-klubot s Josipovich miniszter kilépett a kabinetből. A harc a legszemélyesebb jelleget öltötte olyannyira, hogy Bánffy kénytelen volt 1899. évi január 7-én Horánszkyval párbajt vívni. A helyzetnek szanálására törekedett mindenki, mikor Széll Kálmán Bánffy báró tudta nélkül a királynál a parlamentnek a rendes mederbe való visszavezetésére ajánlkozott. Bánffy báró kénytelen volt lemondását beadni s csak annyit érhetett el, hogy a házelnökké az ő jelöltjét, Perczel Dezsőt választották s hogy a házszabályok némi szigorítását mondották ki. * , , * Bukás után. Báró Bánffy bukása után lemondott képviselői mandátumáról és a király főudvarmesterré nevezte ki. Igen elkeserítette az a körülmény, hogy az Úri utcában levő házát állandóan titkos rendőrök őrizték, kiknek kötelessége volt Széll Kálmánnak híven beszámolni arról, hogy régi hívei közül kik keresik fel Bánffyt. Széli számítása sikerült: Bánffyt lassan kint elhagyták a hivei. Bánffy erre elköltözött az Uri-utcából s megvette a bimbó-utcai házat. Régi hivei, kiknek száma nagyon megfogyott, itt felkeresték ugyan, de arra nem tudták Bánffyt rávenni, hogy a küzdőporondra kiálljon. Magányában az egyháza ügyeivel foglalkozott. Az «Ufjtárs” megalakulása. Széll Kálmán nemzetietlen politikája végre megszólaltatta Bánffyt is. Egy ideig csak elnézte, hogy az utódja hogyan vezeti nemzete ügyét, de amikor látta, hogy a nemzet a lejtőn halad, aMagyar Közélet című lapban közölt cikksorozatban kifejtette a magyar nemzeti állam követelményeit. A cikkek természetesen óriási feltűnést keltettek országszerte, annál is inkább, mert kilátszott belőlük, hogy Bánffy új programoira fekteti politikáját. A Lipótvárosi Kaszinó karolta fel először, megválasztván őt elnökévé. Bánffy most már nyíltan hirdette, hogy a kormány politikája az övétől teljesen különbözik; ennek megfelelően ellenzéki párt alakításához látott, s 1903 év decemberében Kolozsvártt kifejtette azUj-párt» programmját, mely váratlanul erős visszhangra talált az országban. A debreceni zászlóbontást az A „Búr” ccél kasza a lovas -Búr* védjegygyel legjobb a világon, melynek egyedüli és kizárólagos szétküldői egész Win Ir Inine tlrailQ* Kőbánya 31. ABúr» Európa és Amerika területére: f* 111151*CA COlIKHIOl acélkasza tartóssága és vágóképessége bámulatos. Az igen tisztelt olvasóinkat saját érdekükben figyelmeztetjük, hogy addig kaszát senkitől ne vegyenek és ne rendeljenek, míg a fenti világhírű cégtől egy képes főárjegyzéket nem kérnek, melyet az bárkinek ingyen és bémentve küld. — Mindenki kér en egy föárjegyzéket egy levelező-lapon. Transvali acélberetvadrb. fril.50. Gyűjtőknek kedvezményi Teljes jótállási Óvakodjunk a hamis utánzatoktól !