Független Magyarország, 1904. június (3. évfolyam, 793-822. szám)

1904-06-01 / 793. szám

4 rtIGGETXOT MAGYARORSSAG 1904 Junius !, melyre mi törekszünk, csak nemzet és királya közötti együttérzés által érhető el. De ezt az együttérzést nem az ujabb időben lábrakapott, a korona és nemzet közötti bizalmat lassanként aláásó hiperlojalitás által kívánjuk elérni, ha­nem a korona egyenes, őszinte felvilágosítására törekvő politikával. Íme főbb vezérelveink ! Külön párt alakításával, az 1867-iki kiegye­zés alapján, demokratikus, szabadelvű, minde­­nekfelett azonban nemzeti irányban törek­szünk az elveket diadalra juttatni. Ideál kell nemzetünknek. Megfogható, meg­érthető, minden szívbe és minden agyba beférő vezéreszme, melyért lelkesüljön is, de dolgoz­zék is mindenki teljes hazafias buzgalommal, mely ideálban a hazánk sorsára befolyással biró erők és hatalmak is inkább biztatást, semmint fenyegetést lássanak. A vezéreszmét 1790-iki, 1848-iki és 1867-iki őseink tűzték elénk s győzelméért sikeresen tudtak munkálni. Csaknem úgy látjuk, mintha erről negyedszázad óta megfeledkezett volna nemzedékünk. Ehhez kell visszatérni ! Célunk nem egyéb, mint a magyar biroda­lomnak nemzeti alapon szervezése, a magyar műveltségnek és hazafiságnak az állam egész szervezetében biztosított uralma. Minden to­vábbi siker és előhaladás ettől függ. És mert működésünk a megjelölt irányokban nemcsak a politikai, hanem a társadalmi köz­élet nyilvános működésének egész mezejére kiterjed, a mai pártok egyikéhez se csatlakoz­hatunk, hanem külön pártot alakítunk. Jelszavunk: Erős állam, gazdag nemzet, egységes magyar közszellem, független, művelt, a nemzeti gondolattól áthatott társadalom, a haladás minden téren. úgy érezzük, hogy a pártalakítás eszméje, mint politikai szükségesség jelentkezik a köz­tudatban. Az elődök bölcsessége megteremtette nem­zetünk boldogulhatásának alapját; az építkezés elmulasztásának bűne az élő nemzedéket terheli. Igenis, a mi pártunknak építkeznie kell, hogy mindazok az elvek, melyek a magyarság fej­lesztéséhez és erősítéséhez fűződnek, mielőbb diadalra jussanak. Reménységgel szívünkben, nemzeti önérze­tünk és életképességünk tudatában bontunk zászlót a haladás, a nemzeti jólét és magyarság érdekében. Álljon mellénk minden hazafi, aki akarni tud! Bánffy politikai pályája. Az a férfiú, aki most Szeged város I. kerü­lete független polgárságának mandátumával a ■magyar képviselőházba visszatér, tudvalevőleg már fényes karriert futott be. Politikai pályáját mint főispán kezdte, majd képviselő és a kép­viselőház elnöke, később miniszterelnök lett. Lemondása után a király főudvarmesterévé nevezte ki és mint ilyen a főrendiháznak lett tagja, de e méltóságáról az új­ párt megalakí­tása után természetesen lemondott. Bánffy Dezső kétségtelenül egyike legérde­kesebb államf­érfiainknak. Határozott, önálló egyéniség, kemény kálvinista koponya, makacs, céltudatos, következetes. Sovinizmusa, izzó fajszeretete közismeretű; ennek kormányelnök korában is elég jelét adta. Kevés magyar ál­lamférfi volt még, aki nemzeti különállásunkat Bécscsel szemben oly erélyesen tudta volna hangsúlyozni; kormányzását emlékezetessé teszi a nemzetiségekkel szemben követett vas erélyű politikája is. A nagy egyházpolitikai reformo­kat ő hozta tető alá. Ám e kormányzásnak súlyos hibái is voltak, amelyek miatt oly gyű­lölet ébredt ellene, mint szintén kevés más kormányférfi e­len De része volt a rajongásig menő népszerűségben is elég. Most politikai egyénisége teljesen kiforrott. Egy gyönyörű, minden izében nemzeti prog­­ramm alapján kapott az Alföld szinmagyar metropolisától mandátumot. Elveiből, politi­kai meggyőződéséből ami hibás és helytelen volt, azt, okulva a kormányzásban szerzett ta­pasztalatain, elvetette és csak a becseset, az értékeset tartotta meg. Mint ellenzéki politikus tér vissza a parlamentbe; az első magyar miniszterelnök, akinek van elég ereje és bá­torsága, hogy az ellenzékre menve hirdesse politikáját. A politikai porondra való vissza­tértét, ahova ily becses fegyverzettel tér vissza, minden becsületes ellenzéki politikus kell, hogy benső, igaz örömmel üdvözölje. Politikai pályájának vázlatát a következőkben adjuk: Losonci báró Bánffy Dezső 1843-ban született Kolozsvárott, tehát most 61 éves. Neveltetését a lipcsei és berlini egyetemeken nyerte, majd birtokán gazdálkodott. A fúzió után, 1875-ben Belső-Szolnok vármegye főispánja és Kővárvidék főkapitánya lett. A megyék új beosztása után Szolnok-Doboka vár­megye élére lépett, mint főispán. Határozott és erélyes fellépése miatt már ekkor is igen fontos tényezője volt a magyar politikai életnek. A nemzeti­ségi tekintetben annyira exponált területen hajthatlan képviselője volt a magyar államnak és a nemzeti­ségeket vaskézzel tartotta féken. Időközben az erdélyi református egyházkerület főgondnokává, vá­lasztották. Fényes politikai karrierje akkor kezdődött, amikor 1892-ben gróf Szapáry Gyula miniszterelnök — akivel pedig előbb mint főispán ellentétbe került — őt szemelte ki az 1892 tavaszán összeült ország­gyűlés elnökévé. B­áze­lnöksége. A szilágysomlyói kerület, mely mindaddig szél­sőbaloldali képviselőt választott, küldötte őt man­dátumával elsőizben a Házba, amely elnökévé vá­lasztotta. Mint elnök egyike volt a legerélyesebbeknek és ennélfogva az ellenzék körében nagy népszerűtlen­ségre tett szert. A pártok vezetőivel tanács­kozásokat folytatott a házszabályok szigorítása tárgyában, amelyek azonban nem vezettek ered­ményre. A szabadelvű párton belül heves ellen­zője volt a nemzeti párttal való fúziónak. Sok szemrehányást szerzett neki az a ténye, hogy Kossuth temetésekor a fővárosból eltávozott Mikor 1894-ben a Wekerle-kabinet állása megingott, a király az ő véleményét is kikérte és miniszterelnök­sége már ekkor szóba került. A Wekerle-kormány bukása után és miután Khuen második jelöltsége meghiúsult, Széll Kálmán pedig vonakodott kabine­tet alakítani, a király 1895. január 14-én őt bízta meg kabinetalakítással. Bánffy mint miniszterelnök, Bánffy programmjában, az egyházpolitikai törvé­nyeknek lehető kíméletes végrehajtása mellett, hangsúlyozta az 1867-iki kiegyezés terhetlen fen­­tartását és a magyar állameszme érvényesítését. A még hátralévő egyházpolitikai javaslatokat sikerült a főrendiházzal is elfogadtatnia. Nagy diadala volt Agliardi pápai nuncius elleni fellépése és ennek következtében Kálnoky gróf külügyminisz­ternek bukása, amikor nagy sikerrel érvényesítette befolyását a magyar ügyekbe való illetéktelen be­avatkozás ellen. Parlamenti állása ezzel megszilár­dult. 1895 karácsonyán Apponyi gróf a «treuga dei»-t hirdette, s midőn a millennáris emlékünnepek a nemzet s király teljes egyetértését mutatták, ez báró Bánffy fényes diadalát jelentette, amit az sem volt képes megrontani, hogy néhány főur és politikus távolmaradt s személyes fronde-ot csinált ellene. Báró Bánffy fényes helyzete 1896. őszén alaposan megváltozott. A Ház idő előtti feloszlatása vissza­tetszést keltett, s midőn nyilvánvalóvá tett, hogy a kormánypárt az ellenzék tel­es kiirtása céljából a leghallatlanabb erőszakon kívül hihetet­en mennyi­ségű pénzt használt fel, az egész ország közvéleménye Bánffy ellen fordult. Az ellenzék egyöntetű hadjáratot indított a kormány ellen, s a bűnvádi perrendtartás­­tárgyalását a hírhedt 16. §. miatt obstrukci­óval akadályozták. Bánffy engedni volt kénytelen. 1897. év őszén állt Bánffy hatalmának delelőpontján. Megrendszabályozta a horvátokat, feloszlatta az oláh bizotts­ágot s a szerb egyházi kongresszust. Nagyban helyreállította a kormány tekintélyét II. Vilmos buda­pesti látogatása is, az első látogatás, melyet idegen fejedelem Habsburg-uralkodónál Magyarországon tett. De a viszonyok ismét változtak, s Bácffy bárónak csak a nemzeti párt közbevetésével sikerült 1897 évén a gazdasági kiegyezést megkötni, bár az 1867. XXI. törvénycikket meg kellett kerülnie. Az ellenzék erre erősen kezdte támadni Bánffyt, ki a kvótát felemeltetni s a gazdasági kiegyezést az is­mert ischli klauzulával meghosszabbíttatni akarta. Az 1898. év őszén obstrukciót kezdett az ellenzék azzal az ürügygyel, hogy nem engedhet szabad kezet a kormánynak, míg az Ausztriával való viszonyunk tisztázva nincsen. Az ellenzék valamennyi árnyalata összefogott, aláírták a Hódossy szerkesztette feliratot. Bánffy látván az őt és kormányát fenyegető veszélyt, a lex Tisza segítségével akarta az ellenzéket meg­törni. De számítása balul­ ütött ki: pártjának leg­előkelőbb tagjai Szilágyi Dezső vezetése alatt ott­hagyták a Lloyd-klubot s Josipovich minisz­ter kilépett a kabinetből. A harc a legsze­mélyesebb jelleget öltötte olyannyira, hogy Bánffy kénytelen volt 1899. évi január 7-én Horánszkyval párbajt vívni. A helyzetnek sza­nálására törekedett mindenki, mikor Széll Kál­mán Bánffy báró tudta nélkül a királynál a parla­­mentnek a rendes mederbe való visszavezetésére ajánlkozott. Bánffy báró kénytelen volt lemondását­ beadni s csak annyit érhetett el, hogy a házelnökké az ő jelöltjét, Perczel Dezsőt választották s hogy a házszabályok némi szigorítását mondották ki.­­ * , , * Bukás után. Báró Bánffy bukása után lemondott képviselői mandátumáról és a király főudvarmesterré nevezte ki. Igen elkeserítette az a körülmény, hogy az Úri­ utcában levő házát állandóan titkos rendőrök őrizték, kiknek kötelessége volt Széll Kálmánnak híven beszámolni arról, hogy régi hívei közül kik keresik fel Bánffyt. Széli számítása sikerült: Bánffyt lassan kint elhagyták a hivei. Bánffy erre elköltözött az Uri-utcából s megvette a bimbó-utcai házat. Régi hivei, kiknek szám­a nagyon megfogyott, itt felkeresték ugyan, de arra nem tudták Bánffyt rávenni, hogy a küzdőporondra kiálljon. Magányá­ban az­ egyháza ügyeivel foglalkozott. Az «Uf­jtárs” megalakulása.­­ Széll Kálmán nemzetietlen politikája végre meg­szólaltatta Bánffyt is. Egy ideig csak elnézte, hogy az utódja hogyan vezeti nemzete ügyét, de amikor látta, hogy a nemzet a lejtőn halad, a­­Magyar Közélet­ című lapban közölt cikk­sorozatban kifejtette a magyar nemzeti ál­lam követelményeit. A cikkek természetesen óriási feltűnést keltettek országszerte, annál is in­kább, mert kilátszott belőlük, hogy Bánffy új pro­gramoira fekteti politikáját. A Lipótvárosi Kaszinó karolta fel először, megválasztván őt elnökévé. Bánffy most már nyíltan hirdette, hogy a kormány politikája az övétől teljesen különbözik; ennek meg­felelően ellenzéki párt alakításához látott, s 1903 év decemberében Kolozsvártt kifejtette az­­Uj-párt» programmját, mely váratlanul erős visszhangra ta­lált az országban. A debreceni zászlóbontást az A „Búr” cc­él kasza a lovas -Búr* védjegygyel legjobb a világon, melynek egyedüli és kizárólagos szétküldői egész Win Ir Ini­­ne tlrailQ* Kőbánya 31. A­­Búr» Európa és Amerika területére: f* 111151*CA CO­lIK­HIOl acélkasza tartóssága és vágóképessége bámulatos. Az igen tisztelt olvasóinkat saját érdekükben figyelmeztetjük, hogy addig kaszát senkitől ne vegyenek és ne rendeljenek, míg a fenti világhírű cégtől egy képes főárjegyzéket nem kérnek, melyet az bárkinek ingyen és bém­entve küld. — Mindenki kér en egy föárjegyzéket egy levelező-lapon. Trans­vali acélberetvadrb. fril.50. Gyűjtőknek kedvezményi Teljes jótállási Óvakodjunk a hamis utánzatoktól !

Next