Független Magyarország, 1904. szeptember (3. évfolyam, 883-911. szám)

1904-09-01 / 883. szám

4 FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 1904 Szeptember 1 mint egy kereskedelmi vállalat fizeti. Mielőtt én még vasutas nem voltam, 23 éves korban­­ ke­­veseltem a 160 korona havi fizetést. Most vasutas, nős, vagyok, két gyermekem van és a havi fize­téskor 28 korona néhány fillért kapok. Pedig tiszt­viselőnek csúfolnak. Rátérek azonban a már hangoztatott csodál­kozásomra, hogy miért nem panaszkodnak a déli vasutasok ? Nem firtatom, gondolom, okulva sok esetből, félti mindegyik a kenyerét. Mert édes a kenyér mindnyájunknak, jó magamnak is, bár el kell mondanom e helyütt, hogy mi, hivatalnoki szolgálatot végző altisztek, valamint kezdőfokon álló hivatalnokok nem álltunk eddig sem előnyösebb fizetésben, mint a máv.-isták. Sőt tekintve most már a máv.-nál megtörtént, ha­ bár silány fizetésjavítást, mi rosszabbul állunk, mert ott vagyunk, ahol a máv. a fizetésrendezés előtt volt. Altiszt 960 koronával kezdi nálunk, a máv.-nál 1040 koronával és amilyen, olyan­ pragmatikájuk is van. Nekünk nincs. Hivatalnok 1200 koronával kezdi nálunk, a máv.-nál 1400 koronával. Pedig nekünk is volt karöltve a máv.-istákkal mozgalmunk. A miénket elfojtot­ták, de leírják egyesek lovag Brám úr Ígéretét: amit a máv­ megad, azt a déli vasút is megadja. Hol késik az éji homályban az ígéret beváltása? Miért késik? Mi kisfizetésű déli vasúti tisztviselők vártuk és csalódtunk. Telve vagyunk adóssággal, küzdünk, tengődünk, kicsi a fizetés, nagy a levonásunk. Hogy éljünk? Pedig tőlünk némi reprezentálást is elvárna a társadalom, kivált vidéken. De még élni se tudunk és kócos koldu­soknak néznek bennünket a szegény sorban élő falusi tanítók is. Falusi jegyző nagyságos úr hozzánk képest, pedig kell annyi képzettségünk­nek lenni, mint ő nekik. Teendőinket nem is említem. Felemelem tehát kérő­szómat e helyütt elsőnek a délivasutasok részéről, s talán eljut oda, ahol egyébként kurta elbánásban részesülnek, így mégis remélem, hogy minket, akik csak sóhaj­toztunk, de felsőbbségünket sohasem gyűlöltük, talán részesíteni fog most már a vezetőség mél­­tányosabb fizetésben. Egyelőre ennyit kér közölni a tekintetes Szer­kesztőségtől több délivasutas nevében csongó I.­V Nyugdíjasok foglalkoztatása. A kereskedelmi miniszter rendeletet bocsátott ki a máv. igazgatóságához, amely utasítást tar­talmaz, hogy mindazokat a nyugdíjasokat, akik az igazgatóságnál napidíj mellett alkalmazva vannak, szeptember 1-én el kell bocsátani. A miniszter intézkedése ilyeténképen egyesek érdekére sérelmes ugyan, de egyébként az intenciót elítélni nem lehet, mert sok kenyér­nélküli embernek mód nyúttatik arra, hogy keresethez jussanak. A nyugdíjasok pedig, ha rá vannak is utalva a napidíjra, az elbocsátás után sem maradnak kenyér nélkül. A minisz­ter intézkedése azonban hiányos, mert nem­csak a máv. igazgatóságánál, hanem bent a minisztériumban és mindenféle egyéb máv. hivatalban is dolgoznak napidíjas nyugdíjazot­tak és ha már elv, hogy a nyugdíjazottakat el kell bocsátani, akkor ezt a szándékot min­den vonalon keresztül kell vinni. Az osztó igazság ezt így kívánja. Építési befektetések a máv.-nál. A m. kir. államvasutak építményeinek és felszereléseinek ki­egészítésére az 1904. évi állami költségvetésben elő­irányzott hét millió korona felhasználására vonat­kozólag kidolgozott munkasorrendet a kereskedelem­ügyi miniszter helybenhagyta. A munkaprogramm szerint az említett összeget a következőkép használ­ják fel: A fiumei elevator tizennegyedik, illetve hatodik tör­lesztési részletére fordítanak 23.500 koronát, táv­írda-, harangjelző és telefonberendezésekre 60.000 koronát, megállóhelyeken várószobák előállítására 15.000 koronát, váltóőrbódék építésére 16.000 koro­nát, mozgóőrök részére őrházak és bódék emelé­sére 50.000 koronát, telefonbódék és őrházi toldalékok építésére szintén 50.000 koronát, állomási és őrházi kutakra és hídmérlegek ala­pozására 10—10 ezer koronát, vontatási és mű­­helyi kisebb kiegészítő munkákra 120.000 koro­nát, állomások világító berendezésére 60.000 koronát, állatrakodók építésére 15.000 koronát, végre a szertári szolgálat céljaira előállítandó kisebb létesítményekre szintén 15.000 koronát. A programai­ban foglaltatnak ezenkívül a következő munkák : a budapest józsefvárosi állomásra új forgódaru felállí­tása, a budapest-ferencváros-marhavásártér állomáson az állatrakodók helyreállítása (első részlet), a császár­­fürdői állomáson kezelő épület létesítése (első részlet), a lőportárdülőben levő katonai élel­mezési raktárhoz és sütödéhez vezető iparvágány építése, a laposdülőben levő katonai fiókélelmezési raktárhoz vezető vágány átfektetése, a lamacsi, csatai, nagyszombati, vaszari, kassai, turcseki, baj­­moki, munkácsi, apahidai és budafoki állomások bővítése, a vágheve-váraljai, brozsvai és kigyósi állomások építése, az alsóváradi, vinári, nagyszent­­miklósi és kisújszállási állomások felvételi épületei­nek, a rozsnyói vágányzárnak és rakodóhelyeknek, a kábai és lessi állomások vágányzatának, végre a dévai áruraktárnak a bővítése, a gyanafalvai állomáson levő áruraktár meghosszabbítása, a bánrévei állomáson új felvételi épület, a rutt­­kai állomáson gyorsáruraktár, a kamaráserdei megállóhelyen váróhelyiséggel és irodával ellátott épület, a somogyszobbi állomáson rakodó vágány és a zágrábi állomáson szertári olajpince építése, a gyékényesi állomás és a zákányi m. kir. államvasúti telep közt külön összekötő vágány építése. Ebből a kimutatásból látjuk, hogy a máv. vezető­ségének sok mindenfélére volt gondja: a két millió koronából épít és törleszt elevátort, marharakodókat állít föl és bővít ki, új sinpárakat rak le és még egyéb hasznos befektetésekre köit. Arra azonban nem gondolt, hogy sok helyen a sze­mélyzet disznóólakhoz hasonlítható odúkban kupo­rodik össze, vagy hogy vannak a máv.-nál oly alkalmazottak, akik halálos betegséget szereztek a nekik kiosztott lakásokban. Esőben víz csurog a lakásaikba, télen keresztülfút rajtuk a szél, a víz megfagy a szobában. Vannak olyan lakások a vo­nalon, amelyekről hatóságok állapították meg, hogy a tartózkodás bennük életveszélyes. Erre a máv. humánus vezetősége nem gondolt, mert a személy­zet érdekét a szívén viseli ugyan, de áldozatot értük nem hoz. ** Panasz. A Sopron-Ebenfurti Vasút soproni állomásáról reggel 4 óra tájban indul az első vo­nat. Panaszos levelet kaptunk, hogy az állomáson fél 4 órakor még halotti csend van, az állomás sötét és minden oldalról el van zárva. A közönség esőben, hóban, hidegben, szélben az utcán kény­telen várakozni. Ezt a sérelmes állapotot haladék­talanul meg kell változtatni. Az orosz-japán háború. Budapest, augusztus 31. A döntő pillanat köréig. Az orosz had­sereg körül folyvást szorul az a gyűrű,­­melyet a gyorslábú japánok vonnak kö­rülötte és a fehér cár hatalmas had­serege tehetetlenül bámul a japán ostrom­ágyuk halált hozó torkába. Liaojang és Port­ Arthur a nagy, a döntő küzdelem ára. Ha elesik az egyik, menthetetlenül elveszett a másik. És míg Port-Arthur körül a japánok halálmegvetéssel és megdöbbentő vakmerőséggel diadalról­­diadalra viszik a vörös napos fehér japáni lobogót és foglalják el azokat az erősségeket, ahonnét romba fogják dön­teni az orosz stratégia büszke, bevehe­tetlennek hitt várát,­­ addig Liaojangnál Kuropatkin visszavonulásának útját vágja el Kuroki merész hadserege. És amerre a szem néz, mindenütt a halál be aratását látja. Mindkét oldalon ezrivel hullanak a vitézek s a harctéren éjnek idején, amikor szünetel az ágyuk isszonytató dörgése, villamos reflektorok­kal keresik a csata halottjait, akik szinte ellepik a harctért. A döntő küzdelemről érkezett jelentésekből minden kételyt ki­zárólag domborodik ki az a tény, hogy a japánok feltartózhatatlanul közelednek a város falaihoz és az orosz részről ér­kezett jelentések azt is beismerik, hogy a japánok gyilkos tüzelését sokszor alig lehet kitartani. Épen a ma érkezett jelentések is óriási emberveszteségekről számolnak be. A liaojangi nagy csatáról szóló távirati tudósítások megdöbbentő képét nyújtják az oroszok tehetetlenségének. Mikor már minden oldalon vereséget szenvedett az orosz sereg és a japánok már minden pozíciót elfoglaltak, az orosz sereg a Lanko-folyó völgye felé vonult vissza. A japánok utánavetették magukat a me­nekülő orosz csapatoknak és óriási vér­áldozatokkal sikerült csak nekik a vissza­vonulás. Leghevesebb volt az ütközet Hungialing és Kunglehangling mellett. Mai távirataink a következők : A liaojangi nagy csata,, London, augusztus 31. A világtörténelmi jelentőségű csata Liaojang körül tegnap reggel megkezdő­dött és ha nem csalnak a jelek, Kuro­patkin elhatározta, hogy a japánokkal úgy fog elbánni, mint Napóleonnal Moszkvánál bántak el. Mind a két rész­ről a legnagyobb mértékben örvendetes reménység nyilvánul. Tokiói táviratok szerint ott bizton remélik, hogy az üt­közet Kuropatkinnak és a Kelet-Ázsiában levő egész orosz hadseregnek teljes vere­­ségével fog végződni. Pétervárott más részről meg vannak győződve az em­berek, hogy Kuropatkin most mind a három hadsereget hónapokra Liaojanghoz fogja kötni, míg az oroszok megmér­hetetlen emberanyagokból Liaojangtól Egy posztó-áruház csődbejutása folytán sikerült egy nagy raktár finom bel- és kül­földi gyapjúszövetet megvásárolni, ennélfogva azon kellemes helyzetbe jutottam, hogy míg ezen finom gyapjúszövetkészlet tart, készítek saját I-rangú férfiszabó műhelyemben mérték után egy teljes őszi férfiöltönyt vagy felöltőt a legfinomabb hozzávalóval s a legdivatosabb szabásban 18 íztért raktáramon levő szövetek bármelyikéből választva. Kérném a t. meg­rendelni szándékozó urakat, hogy rendeléseiket minél előbb tegyék meg, mivel ezen finom gyapjúszövetkészlet előre­láthatólag nem tart sokáig. Vidékre mintákat mértékvételi utasítással ingyen és bérmentve küldök. Lichtmann Sándor, férfiszabómester, Budapest, VIX/L, Rottenfier­ utca 4/b.

Next