Független Magyarország, 1904. szeptember (3. évfolyam, 883-911. szám)
1904-09-01 / 883. szám
4 FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 1904 Szeptember 1 mint egy kereskedelmi vállalat fizeti. Mielőtt én még vasutas nem voltam, 23 éves korban keveseltem a 160 korona havi fizetést. Most vasutas, nős, vagyok, két gyermekem van és a havi fizetéskor 28 korona néhány fillért kapok. Pedig tisztviselőnek csúfolnak. Rátérek azonban a már hangoztatott csodálkozásomra, hogy miért nem panaszkodnak a déli vasutasok ? Nem firtatom, gondolom, okulva sok esetből, félti mindegyik a kenyerét. Mert édes a kenyér mindnyájunknak, jó magamnak is, bár el kell mondanom e helyütt, hogy mi, hivatalnoki szolgálatot végző altisztek, valamint kezdőfokon álló hivatalnokok nem álltunk eddig sem előnyösebb fizetésben, mint a máv.-isták. Sőt tekintve most már a máv.-nál megtörtént, ha bár silány fizetésjavítást, mi rosszabbul állunk, mert ott vagyunk, ahol a máv. a fizetésrendezés előtt volt. Altiszt 960 koronával kezdi nálunk, a máv.-nál 1040 koronával és amilyen, olyan pragmatikájuk is van. Nekünk nincs. Hivatalnok 1200 koronával kezdi nálunk, a máv.-nál 1400 koronával. Pedig nekünk is volt karöltve a máv.-istákkal mozgalmunk. A miénket elfojtották, de leírják egyesek lovag Brám úr Ígéretét: amit a máv megad, azt a déli vasút is megadja. Hol késik az éji homályban az ígéret beváltása? Miért késik? Mi kisfizetésű déli vasúti tisztviselők vártuk és csalódtunk. Telve vagyunk adóssággal, küzdünk, tengődünk, kicsi a fizetés, nagy a levonásunk. Hogy éljünk? Pedig tőlünk némi reprezentálást is elvárna a társadalom, kivált vidéken. De még élni se tudunk és kócos koldusoknak néznek bennünket a szegény sorban élő falusi tanítók is. Falusi jegyző nagyságos úr hozzánk képest, pedig kell annyi képzettségünknek lenni, mint ő nekik. Teendőinket nem is említem. Felemelem tehát kérőszómat e helyütt elsőnek a délivasutasok részéről, s talán eljut oda, ahol egyébként kurta elbánásban részesülnek, így mégis remélem, hogy minket, akik csak sóhajtoztunk, de felsőbbségünket sohasem gyűlöltük, talán részesíteni fog most már a vezetőség méltányosabb fizetésben. Egyelőre ennyit kér közölni a tekintetes Szerkesztőségtől több délivasutas nevében csongó I.V Nyugdíjasok foglalkoztatása. A kereskedelmi miniszter rendeletet bocsátott ki a máv. igazgatóságához, amely utasítást tartalmaz, hogy mindazokat a nyugdíjasokat, akik az igazgatóságnál napidíj mellett alkalmazva vannak, szeptember 1-én el kell bocsátani. A miniszter intézkedése ilyeténképen egyesek érdekére sérelmes ugyan, de egyébként az intenciót elítélni nem lehet, mert sok kenyérnélküli embernek mód nyúttatik arra, hogy keresethez jussanak. A nyugdíjasok pedig, ha rá vannak is utalva a napidíjra, az elbocsátás után sem maradnak kenyér nélkül. A miniszter intézkedése azonban hiányos, mert nemcsak a máv. igazgatóságánál, hanem bent a minisztériumban és mindenféle egyéb máv. hivatalban is dolgoznak napidíjas nyugdíjazottak és ha már elv, hogy a nyugdíjazottakat el kell bocsátani, akkor ezt a szándékot minden vonalon keresztül kell vinni. Az osztó igazság ezt így kívánja. Építési befektetések a máv.-nál. A m. kir. államvasutak építményeinek és felszereléseinek kiegészítésére az 1904. évi állami költségvetésben előirányzott hét millió korona felhasználására vonatkozólag kidolgozott munkasorrendet a kereskedelemügyi miniszter helybenhagyta. A munkaprogramm szerint az említett összeget a következőkép használják fel: A fiumei elevator tizennegyedik, illetve hatodik törlesztési részletére fordítanak 23.500 koronát, távírda-, harangjelző és telefonberendezésekre 60.000 koronát, megállóhelyeken várószobák előállítására 15.000 koronát, váltóőrbódék építésére 16.000 koronát, mozgóőrök részére őrházak és bódék emelésére 50.000 koronát, telefonbódék és őrházi toldalékok építésére szintén 50.000 koronát, állomási és őrházi kutakra és hídmérlegek alapozására 10—10 ezer koronát, vontatási és műhelyi kisebb kiegészítő munkákra 120.000 koronát, állomások világító berendezésére 60.000 koronát, állatrakodók építésére 15.000 koronát, végre a szertári szolgálat céljaira előállítandó kisebb létesítményekre szintén 15.000 koronát. A programaiban foglaltatnak ezenkívül a következő munkák : a budapest józsefvárosi állomásra új forgódaru felállítása, a budapest-ferencváros-marhavásártér állomáson az állatrakodók helyreállítása (első részlet), a császárfürdői állomáson kezelő épület létesítése (első részlet), a lőportárdülőben levő katonai élelmezési raktárhoz és sütödéhez vezető iparvágány építése, a laposdülőben levő katonai fiókélelmezési raktárhoz vezető vágány átfektetése, a lamacsi, csatai, nagyszombati, vaszari, kassai, turcseki, bajmoki, munkácsi, apahidai és budafoki állomások bővítése, a vágheve-váraljai, brozsvai és kigyósi állomások építése, az alsóváradi, vinári, nagyszentmiklósi és kisújszállási állomások felvételi épületeinek, a rozsnyói vágányzárnak és rakodóhelyeknek, a kábai és lessi állomások vágányzatának, végre a dévai áruraktárnak a bővítése, a gyanafalvai állomáson levő áruraktár meghosszabbítása, a bánrévei állomáson új felvételi épület, a ruttkai állomáson gyorsáruraktár, a kamaráserdei megállóhelyen váróhelyiséggel és irodával ellátott épület, a somogyszobbi állomáson rakodó vágány és a zágrábi állomáson szertári olajpince építése, a gyékényesi állomás és a zákányi m. kir. államvasúti telep közt külön összekötő vágány építése. Ebből a kimutatásból látjuk, hogy a máv. vezetőségének sok mindenfélére volt gondja: a két millió koronából épít és törleszt elevátort, marharakodókat állít föl és bővít ki, új sinpárakat rak le és még egyéb hasznos befektetésekre köit. Arra azonban nem gondolt, hogy sok helyen a személyzet disznóólakhoz hasonlítható odúkban kuporodik össze, vagy hogy vannak a máv.-nál oly alkalmazottak, akik halálos betegséget szereztek a nekik kiosztott lakásokban. Esőben víz csurog a lakásaikba, télen keresztülfút rajtuk a szél, a víz megfagy a szobában. Vannak olyan lakások a vonalon, amelyekről hatóságok állapították meg, hogy a tartózkodás bennük életveszélyes. Erre a máv. humánus vezetősége nem gondolt, mert a személyzet érdekét a szívén viseli ugyan, de áldozatot értük nem hoz. ** Panasz. A Sopron-Ebenfurti Vasút soproni állomásáról reggel 4 óra tájban indul az első vonat. Panaszos levelet kaptunk, hogy az állomáson fél 4 órakor még halotti csend van, az állomás sötét és minden oldalról el van zárva. A közönség esőben, hóban, hidegben, szélben az utcán kénytelen várakozni. Ezt a sérelmes állapotot haladéktalanul meg kell változtatni. Az orosz-japán háború. Budapest, augusztus 31. A döntő pillanat köréig. Az orosz hadsereg körül folyvást szorul az a gyűrű,melyet a gyorslábú japánok vonnak körülötte és a fehér cár hatalmas hadserege tehetetlenül bámul a japán ostromágyuk halált hozó torkába. Liaojang és Port Arthur a nagy, a döntő küzdelem ára. Ha elesik az egyik, menthetetlenül elveszett a másik. És míg Port-Arthur körül a japánok halálmegvetéssel és megdöbbentő vakmerőséggel diadalróldiadalra viszik a vörös napos fehér japáni lobogót és foglalják el azokat az erősségeket, ahonnét romba fogják dönteni az orosz stratégia büszke, bevehetetlennek hitt várát, addig Liaojangnál Kuropatkin visszavonulásának útját vágja el Kuroki merész hadserege. És amerre a szem néz, mindenütt a halál be aratását látja. Mindkét oldalon ezrivel hullanak a vitézek s a harctéren éjnek idején, amikor szünetel az ágyuk isszonytató dörgése, villamos reflektorokkal keresik a csata halottjait, akik szinte ellepik a harctért. A döntő küzdelemről érkezett jelentésekből minden kételyt kizárólag domborodik ki az a tény, hogy a japánok feltartózhatatlanul közelednek a város falaihoz és az orosz részről érkezett jelentések azt is beismerik, hogy a japánok gyilkos tüzelését sokszor alig lehet kitartani. Épen a ma érkezett jelentések is óriási emberveszteségekről számolnak be. A liaojangi nagy csatáról szóló távirati tudósítások megdöbbentő képét nyújtják az oroszok tehetetlenségének. Mikor már minden oldalon vereséget szenvedett az orosz sereg és a japánok már minden pozíciót elfoglaltak, az orosz sereg a Lanko-folyó völgye felé vonult vissza. A japánok utánavetették magukat a menekülő orosz csapatoknak és óriási véráldozatokkal sikerült csak nekik a visszavonulás. Leghevesebb volt az ütközet Hungialing és Kunglehangling mellett. Mai távirataink a következők : A liaojangi nagy csata,, London, augusztus 31. A világtörténelmi jelentőségű csata Liaojang körül tegnap reggel megkezdődött és ha nem csalnak a jelek, Kuropatkin elhatározta, hogy a japánokkal úgy fog elbánni, mint Napóleonnal Moszkvánál bántak el. Mind a két részről a legnagyobb mértékben örvendetes reménység nyilvánul. Tokiói táviratok szerint ott bizton remélik, hogy az ütközet Kuropatkinnak és a Kelet-Ázsiában levő egész orosz hadseregnek teljes vereségével fog végződni. Pétervárott más részről meg vannak győződve az emberek, hogy Kuropatkin most mind a három hadsereget hónapokra Liaojanghoz fogja kötni, míg az oroszok megmérhetetlen emberanyagokból Liaojangtól Egy posztó-áruház csődbejutása folytán sikerült egy nagy raktár finom bel- és külföldi gyapjúszövetet megvásárolni, ennélfogva azon kellemes helyzetbe jutottam, hogy míg ezen finom gyapjúszövetkészlet tart, készítek saját I-rangú férfiszabó műhelyemben mérték után egy teljes őszi férfiöltönyt vagy felöltőt a legfinomabb hozzávalóval s a legdivatosabb szabásban 18 íztért raktáramon levő szövetek bármelyikéből választva. Kérném a t. megrendelni szándékozó urakat, hogy rendeléseiket minél előbb tegyék meg, mivel ezen finom gyapjúszövetkészlet előreláthatólag nem tart sokáig. Vidékre mintákat mértékvételi utasítással ingyen és bérmentve küldök. Lichtmann Sándor, férfiszabómester, Budapest, VIX/L, Rottenfier utca 4/b.