Független Magyarország, 1904. december (4. évfolyam, 973-1002. szám)
1904-12-01 / 973. szám
1904. December 8. FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG A nemzetipárt és ujpárt egyesülése. Egy esti lap hírt közöl arról, hogy az ujpárt és a nemzetipárt egymással teljes fúzióra fognak lépni. Utánajártunk a dolognak és a következő értesülést sikerült az ügyről szereznünk : Az eszme csakugyan felmerült és mindkét párt kebelében megvan a hajlandóság annak keresztülvitelére. Elvi ellentét a két párt között nincs és tagjaik úgy gondolkoznak, hogy a 67-es alapon álló pártok egyesülve sokkal inkább felvehetik a harcot Tisza veszedelmes politikájával szemben. Egyelőre azonban, tekintettel az amúgy is fennálló szövetségre, a kérdés nem aktuális. Széll Kálmán mandátuma. Mai számunkban már megírtuk, hogy a szt.-gotthárdi választókerület polgárai a kerület mandátumát ismét Széll Kálmánnak akarják felajánlani, teljesen szabad kezet engedvén neki pártállását illetőleg. Mint Szombathelyről táviratozzák, a Székpárti választók elhatározták, hogy december 5-ére nagygyűlést hívnak egybe, amelyen Széll Kálmánt felkérik a képviselői jelölés elfogadására. Tegnap megalakult a szentgotthárdi választókerületben a szövetkezett ellenzéki párt. E párt december 11-én tart nagygyűlést, mely ugyancsak egyhangúlag Széll Kálmánt jelöli a kerület képviselőjéül. Beöthy Ákos a helyzetről. Beöthy Ákosnál, az ellenzék e betegen fekvő kiváló tagjánál, Kassa képviselőjénél a kassai függetlenségi párt és a kassai ifjúság egy közös küldöttsége tisztelgett ma. A küldöttség előtt Beöthy nyilatkozott a politikai helyzetről és körülbelül a következőket mondta: Örömének adott kifejezést az illusztris politikus az ellenzéki pártok szövetkezése felett s a végzet ujját látja a szövetkezésben, melyen ő és társai harminc év óta sikertelenül fáradtak s melyet most ennek a tervnek egyik legnagyobb ellensége s a nemzeti jogok eltiprójának erőszakos fellépése valósított meg. A neves politikus a helyzetet súlyosnak találja, de nem reménytelennek. Ha az ellenzéki koalíció teljesíti kötelességét, ha szétmegy az országba s ráveti magát teljes erővel a kerületekre, úgy nemcsak a jelenlegi válságos és súlyos helyzetet, de az országnak régi bajait is orvosolhatja és győzelméhez kétség nem fér. Mindenesetre az a legfontosabb — mondja Beöthy — hogy a szövetkezett ellenzék jövőben is legalább addig, mig a politikai életet megtisztítja a nemzetre veszedelmes alakoktól, vállvetve munkálkodjék s taktikai és más kicsinyes kérdések az összhangot meg ne zavarják. Ezután ismét visszatért a kassai dolgokra s újólag kifejezte a hazafias kassai polgárok állásfoglalása fölötti örömét, majd üdvözletét küldötte a kassaiaknak. Andrássyék Gálszécsen. Gróf Andrássy Tivadar ma tartotta beszámolóját Gálszécsen. A képviselő tiszteletére rendezett lakomán báró Fischer Gusztáv, a szabadelvű párt elnöke felköszöntötte Andrássy Tivadart, aki válaszában kijelentette, hogy lelkiismerete tiltotta, hogy Tiszát kövesse alkotmánytipró útjában. A kormány szerint két alternatíva állott fönn: elkövetni az egyszerű házszabáysértést vagy miodtan nézni az ellenzék obstrukcióját. Gróf Andrássy Tivadar szerint ez az alternatíva hamis, mert arról van szó, hogy Tisza megtámadta alkotmányosságunk garanciáit. Az ellenzékről nem lehet feltételezni, hogy megcsókolja a korbácsot. Amíg ez az ellenzék, még választás után is a Házban marad, addig nyugodt tanácskozásról nem lehet szó. Utána gróf Andrássy Gyula mondott beszédet, amelyben a kilépettek nevében valósággal hadat üzent gróf Tisza Istvánnak: «Mit gondolt a miniszterelnök», úgymond, «akkkor, amikor a végzetes indítványt megtette ? Azt hitte talán, hogy az ellenzéket megszállta a szentlélek és békésen fogja nézni az erőszakot. Kijelenti, hogy a kilépettek nem maradnak meg puszta félreállás mellett, hanem ha Tisza tovább halad útján, nyomósabb érvekkel fognak előállani és küzdeni fognak az erőszak ellen, bárhonnan jöjjön is az. Végül kijelentette, hogy teljesen készen áll a harcra az alkotmány védelmére, épúgy mint Tisza az alkotmány eltiprására. Wlassics Gyula a gaztett ellen. Magyarországnak még csak röviddel ezelőtt vallás- és közoktatásügyi minisztere, de ami sokkal fontosabb : a m. kir. tudományegyetem nagyhírű jogtudósa és a közéletben mindenektől tisztelt politikusa ma teszi közzé Csáktornyai választóihoz intézett nyílt levelét, amelyben a szabadelvű pártból való kilépésének indító okait adja. Alább szó szerint közöljük ezt a nyílt levelet, amelynek megdönthetetlen jogi érvelése halálos csapást oszt Tisza István cinikus vakmerőséggel hangoztatott frázisaira. A kiváló jogtudós és a múlt kormánynak ez általános közbecsülésnek örvendett tagja, elsősorban is kijelenti, hogy a november 18-iki gaztettet nemcsak elitéli, de azt «képviselőházi határozatnak el nem ismeri» Azután szigorúan jogi érvekkel folytatott vitairatában kimutatja, hogy az exlex ideje távolról sem volt az a törvénytelenség — lényegében épen nem, de formájában sem — mert azt a kormány követte el s a kormány e tette az alkotmányban szigorúan körülírt miniszteri felelősség által elbírálható volt. De a házszabályokon tett erőszak a képviselőház határozatának törvényes jogkellékeit semmisíti meg, tehát a hozni szándékolt törvényeket teszi törvénytelenné s azonkívül a házszabályokon tett erőszakért sem a miniszteri felelősség, sem semmi más felelősség nincsen. Amazt igazolhatta a salus rei publicae, emezt nem igazolhatja. Tessék csak elolvasni Wlassics jogsejtéseit s meglátják belőle, hogy : Tiszáék gaztette magában hordja a bukás csiráját. Mielőtt ideiktatnánk ezt a nagy érdekű levelet, még csak a levél végpasszusával kell foglalkoznunk «Ebben a politikában — t. i. a Tiszáéban, úgymond Wlassics — nem kívánok részes lenni.» Itt van egy megjegyzésünk. Kegyelmes uram, képzeljen el egy katonát, aki a gondjaira bízott pozíciónak megsemmisítésében nem kíván részes lenni. Nem elég az. A pozíciót meg kell védeni. Nemcsak átadni rém szabad, de engedni sem szabad, hogy elvegyék. Ellene kell szegülni. Kegyelmes úr, az ön logikus gondolkodása be fogja látni, hogy nekünk van igazunk, amidőn felhívjuk, hogy ön is, mint százhetvenen, ellene szegüljön, a leghatározottabb formában ellene szegüljön a gaztettnek, küzdjön a képviselőházban. A tudása, a nagy esze, tertiui becsű etettékém, hogy: köteles erre! Itt a levél: Igen tisztelt választóim! Önök iránt tartozó kötelességem parancsolja,hogy föltárjam azokat az okokat, amelyek engem a szabadelvű párt kötelékéből kilépésre indítottak. Az időpont (november 19.), melyben e lépést tettem, egymagában is megvilágítja a fölfogást, mely engem, ki egész politikai pályáimat e párt kötelékében töltöttem, erre kényszerített. A november 18-iki esti ülésben, a kormányelnök úr beismert hozzájárulásával, a képviselőház elnöke, a házszabályok teljes félretételével— mit maga sem tagad — önkényesen, a Ház határozatának törvényes létrejötte nélkül, kimondta hogy a Dániel-féle határozati javaslatot, mely a Ház ideiglenes új rendjét tartalmazza, a képviselőház elfogadta. Ezt én képviselőházi határozatul el nem ismerhetem, mert ha minden föltétel hiányzik, melyet a képviselőház törvénye, t. i. a házszabály az érvényes határozat létrejöttéhez megkíván, az lehet erőszakos elnöki kijelentés, de nem lehet oly jogszerű határozat, mely bárkit is mint jogszabály kötelezhetne. Ennek a tételnek az igazságát sem eltagadni, sem célszerűségi elvekkel eltakarni nem lehet. Ez a legpregnánsabb megsértése az alkotmány egyik sarkalatos kiegészítő részének, a képviselőház tanácskozási rendjének és ebben a rendben a leglényegesebbnek: a határozathozatal legalitása nélkülözhetlen kellékeinek. Fokoza e szerencsétlen lépés súlyát még az is, hogy az elnöki erőszakos kijelentés a Ház új rendjére vonatkozott, tehát arra a jogszabályra, melynek alapul kellene szolgálnia a Ház napirendjére kerülő végleges házszabályoknak és egyéb törvényhozási alkotásoknak. Mit cselekedtek ezzel? Törvénytelen, tehát jogilag nem létező, senkire nem kötelező jogszabályt tettek a napirendre kerülő ügyekben hozandó képviselőházi határozatok alapjává Ez nemcsak jogi lehetetlenség, hanem egyúttal oly szerencsétlen tény és precedens, mely ebben az országban az állam és jogrend fölforgatására vezethet, mely megrendítheti a magyar nép kebelében a törvénytiszteletet és oly nagy erkölcsi és eszményi kárt okozhat a jogrend sérthetetlenségében, melynek következményei kiszámíthatatlanok. Én bízom nemzetem értelmiségében és komolyságában és kérem is arra, hogy a polgároknak a törvény és jogrend iránt köteles tisztelete meg ne lazuljon és ezt senki, ha összeütközésbe jő a jogrenddel, magára nézve mentségül ne tekintse. Ez a tény különben is önmagában hordja semmisségének föltételeit. Ameddig a kormányelnök úr azt tűzte ki célul, hogy a házszabályokat módosítsa, ebben a céljában egyetértettem vele. A házszabály módosításának szüksége pártkülönbség nélkül általános követelmény. A mérték iránt lehetnek eltérő vélemények, de általános meggyőződés, hogy attól az áldatlan állapottól, hogy a Ház egy kis töredéke megakaszthassa a parlamenti munkát, meg kell szabadítani a magyar parlamentarizmust, mely alkotmányunk tengelye. Ez oly elementáris óhaja a közvéleménynek, mely teljesítetlenül nem maradhat. Ha volnának mégis olyanok, akik a mai házszabályt változatlanul fenn kívánnák tartani, azok fölött igazán napirendre térne a közvélemény megnyilatkozásának ereje. De abban téved a kormányelnök úr, ha azt hiszi, hogy valakit azért söpör el a közvélemény hatalma, mert a törvény-,telenül létrejött,képviselőházi határozatot érvényesnek nem tartja. Ha ez így volna, akkor kihalt volna e nemzetből minden rend erkölcsi alapja. Akkor megsemmisült volna a legnagyobb államfentartó erő, a jog- és törvénytisztelet ésa a nemzet egy része azt vallja dogmájául, hogy jogszabály csak úgy érvényes, ha a jogrend által meghatározott feltételek mellett létesül és mégis ezeket csak ezért a meggyőződésükért söpri el a nemzet többségének ereje, akkor már ez oly dekadenciát, oly anarkikus állapotot jelent fogalmakban, érzelmekben és tettekben, hogy a megbontott rend itt ennél az elsöprésnél meg nem áll, hanem megingat mindent, ami szilárd és összetartó e nemzetben, e nemzetnek állami és társadalmi rendjében. Ettől az elsöpréstől maga borzadna el leginkább a kormányelnök úr, kinek hazafiasságát senkinek sincs joga kétségbevonni és tudom, hogy kitűzött céljának szerencsétle g g as szájpadlás nélkül 3 kortól. A gyökerek eltávolítása fölösleges, az általunk készített és Párisban alsó díjat nyert fogsorokat mindenki azonnal megszokja, veszédzavarokat nem okoz és kitűnően rág vele. Régi fogsorokat átalakítunk, W&Mk 12 starfattAtefefeletorit. bogotvosi intézet BUDAPEST, YIL Erzsébet-korút 50.1. m. Fogorvos. Technikai filmek: Löffler Emil. Gronsmann S. foghúzás érzéktelenitve. * fo*or**«t ramus«* • Tortén plombák, kereszttől diszitat: oraarawwaet kifli» Rendel: de. 10— 1 Zésd.u.3—7-ig. fogad reggel H+61 «ese 6-ig Viinált. túlérautótájak.