Független Magyarország, 1904. december (4. évfolyam, 973-1002. szám)

1904-12-01 / 973. szám

1904. December 8. FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG A nemzetipárt és ujpárt egye­sülése. Egy esti lap hírt közöl arról, hogy az ujpárt és a nemzetipárt egymással teljes fúzióra fog­nak lépni. Utánajártunk a dolognak és a követ­kező értesülést sikerült az ügyről szereznünk : Az eszme csakugyan felmerült és mindkét párt kebelében meg­van a hajlandóság annak ke­resztülvitelére. Elvi ellentét a két párt között nincs és tagjaik úgy gondolkoznak, hogy a 67-es alapon álló pártok egyesülve sokkal inkább felvehetik a harcot Tisza vesze­delmes politikájával szemben. Egyelőre azon­ban, tekintettel az amúgy is fennálló szövet­ségre, a kérdés nem aktuális. Széll Kálmán mandátuma. Mai számunkban már megírtuk, hogy a szt.-gotthárdi választókerület polgárai a kerület mandátumát ismét Széll Kálmánnak akarják felajánlani, teljesen szabad kezet engedvén neki pártállását illetőleg. Mint Szombathelyről táviratozzák, a Szék­­­párti választók elhatározták, hogy decem­ber 5-ére nagygyűlést hívnak egybe, amelyen Széll Kálmánt felkérik a képviselői jelölés elfogadására. Tegnap megalakult a szentgott­hárdi választókerületben a szövetkezett ellen­zéki párt. E párt december 11-én tart nagygyűlést, mely ugyancsak egyhangúlag Széll Kálmánt jelöli a kerület képviselőjéül. Beöthy Ákos a helyzetről. Beöthy Ákosnál, az ellenzék e betegen fekvő kiváló tagjánál, Kassa képviselőjénél a kassai függetlenségi párt és a kassai ifjúság egy közös küldöttsége tisztelgett ma. A kül­döttség előtt Beöthy nyilatkozott a politikai helyzetről és körülbelül a következőket mondta: Örömének adott kifejezést az illusztris poli­tikus az ellenzéki pártok szövetkezése felett s a végzet ujját látja a szövetkezésben, melyen ő és társai harminc év óta sikertelenül fárad­tak s melyet most ennek a tervnek egyik legnagyobb ellensége s a nemzeti jogok eltip­­rójának erőszakos fellépése valósított meg. A neves politikus a helyzetet súlyosnak találja, de nem reménytelennek. Ha az ellenzéki koalíció teljesíti kötelességét, ha szétmegy az országba s ráveti magát teljes erővel a kerü­letekre, úgy nemcsak a jelenlegi válságos és súlyos helyzetet, de az országnak régi bajait is orvosolhatja és győzelméhez kétség nem fér. Mindenesetre az a legfontosabb — mondja Beöthy — hogy a szövetkezett ellenzék jövőben is legalább addig, mig a politikai életet meg­tisztítja a nemzetre veszedelmes alakoktól, vállvetve munkálkodjék s taktikai és más kicsinyes kérdések az összhangot meg ne zavarják. Ezután ismét visszatért a kassai dolgokra s újólag kifejezte a hazafias kassai polgárok állásfoglalása fölötti örömét, majd üdvözletét küldötte a kassaiaknak. Andrássyék Gálszécsen. Gróf Andrássy Tivadar ma tartotta be­számolóját Gálszécsen. A képviselő tiszteletére rendezett lakomán báró Fischer Gusztáv, a szabadelvű párt elnöke felköszöntötte Andrássy Tivadart, aki válaszában kijelentette, hogy lelkiismerete tiltotta, hogy Tiszát kövesse alkotmánytipró útjában. A kormány szerint két alternatíva állott fönn: elkövetni az egyszerű házszabáysér­­tést vagy mi­odtan nézni az ellenzék obstrukcióját. Gróf Andrássy Tivadar sze­rint ez az alternatíva hamis, mert arról van szó, hogy Tisza megtámadta alkotmányossá­gunk garanciáit. Az ellenzékről nem le­het feltételezni, hogy megcsókolja a korbá­csot. Amíg ez az ellenzék, még választás után is a Házban marad, addig nyugodt tanács­kozásról nem lehet szó. Utána gróf Andrássy Gyula mondott beszédet, amelyben a kilépettek nevében való­sággal hadat üzent gróf Tisza Istvánnak: «Mit gondolt a miniszterelnök», úgymond, «akkkor, amikor a végzetes indítványt megtette ? Azt hitte talán, hogy az ellenzéket megszállta a szentlélek és békésen fogja nézni az erőszakot­. Kijelenti, hogy a kilépettek nem maradnak meg puszta félreállás mellett, hanem ha Tisza tovább halad útján, nyomósabb érvek­kel fognak előállani és küz­deni fognak az erőszak ellen, bárhon­nan jöjjön is az. Végül kijelentette, hogy teljesen készen áll a harcra az alkotmány védelmére, épúgy mint Tisza az alkotmány eltiprására. Wlassics Gyula a gaztett ellen. Magyarországnak még csak röviddel ezelőtt vallás- és közoktatásügyi minisztere, de a­mi sokkal fontosabb : a m. kir. tudományegye­tem nagyhírű jogtudósa és a közéletben min­denektől tisztelt politikusa ma teszi közzé Csáktornyai választóihoz inté­zett nyílt levelét, amelyben a szabadelvű párt­ból való kilépésének indító okait adja. Alább szó szerint közöljük ezt a nyílt leve­let, amelynek megdönthetetlen jogi érvelése halálos csapást oszt Tisza István cinikus vak­merőséggel hangoztatott frázisaira. A kiváló jogtudós és a múlt kormánynak ez általános közbecsülésnek örvendett tagja, első­sorban is kijelenti, hogy a november 18-iki gaztettet nemcsak elitéli, de azt «képvise­lőházi határozatnak el nem is­meri» Azután szigorúan jogi érvekkel foly­tatott vita­iratában kimutatja, hogy az exlex ideje távolról sem volt az a törvénytelenség — lényegében épen nem, de formájában sem — mert azt a kormány követte el s a kormány e tette az alkotmány­ban szigorúan körülírt miniszteri felelősség által elbírálható volt. De a házszabályokon tett erőszak a képviselőház határozatának tör­vényes jogkellékeit semmisíti meg, tehát a hozni szándékolt törvényeket teszi törvénytelenné s azonkívül a házszabályokon tett erőszakért sem a mi­niszteri felelősség, sem semmi más felelősség nincsen. Amazt igazolhatta a salus rei publicae, emezt nem igazolhatja. Tessék csak elolvasni Wlassics jogsejtéseit s meglátják belőle, hogy : Tiszáék gaztette magá­ban hordja a bukás csiráját. Mielőtt ideiktatnánk ezt a nagy érdekű levelet, még csak a levél végpasszusával kell foglalkoz­nunk «Ebben a politikában — t. i. a Tiszáéban, úgymond Wlassics — nem kívánok részes lenni.» Itt van egy megjegyzésünk. Kegyelmes uram, képzeljen el egy katonát, aki a gondjaira bí­zott pozíciónak megsemmisítésében nem kíván részes lenni. Nem elég az. A pozíciót meg kell védeni­. Nemcsak átadni rém szabad, de engedni sem szabad, hogy elvegyék. Ellene kell szegülni. Kegyelmes úr, az ön logikus gondolkodása be fogja látni, hogy nekünk van igazunk, amidőn felhívjuk, hogy ön is, mint százhetvenen, ellene szegüljön, a leghatáro­zottabb formában ellene szegüljön a gaztett­nek, küzdjön a képviselőházban. A tudása, a nagy esze, tertiui becsű ete­tték­é­m, hogy: köteles erre! Itt a levél: Igen tisztelt választóim! Önök iránt tartozó kötelességem parancsolja,­­h­ogy föltárjam azokat az okokat, amelyek engem a szabadelvű párt kötelékéből kilépésre indítottak. Az időpont (november 19.), melyben e lépést tettem, egymagában is megvilágítja a fölfogást, mely engem, ki egész politikai pályáimat e párt köteléké­ben töltöttem, erre kényszerített. A november 18-iki esti ülésben, a kormányel­nök úr beismert hozzájárulásával, a képviselőház elnöke, a házszabályok teljes félretételével­­— mit maga sem tagad — önkényesen, a Ház határoza­tának törvényes létrejötte nélkül, kimondta hogy a Dániel-féle határozati javaslatot, mely a Ház ideig­lenes új rendjét tartalmazza, a képviselőház elfo­gadta.­­ Ezt én képviselőházi határozatul el nem­ ismer­hetem, mert ha minden föltétel hiányzik, melyet a képviselőház törvénye, t. i. a házszabály az érvé­nyes határozat létrejöttéhez megkíván, az lehet erő­szakos elnöki kijelentés, de nem lehet oly jogszerű határozat, mely bárkit is mint jogszabály kötelez­hetne. Ennek a tételnek az igazságát sem eltagadni, sem célszerűségi elvekkel eltakarni nem lehet. Ez a legpregnánsabb megsértése az al­kotmány egyik sarkalatos kiegészítő részének­, a képviselőház tanácskozási rendjének és ebben a rendben a leglényegesebbnek: a hatá­rozathozatal legalitása nélkülözhet­­len kellékeinek. Fokoz­­a e szerencsétlen lépés súlyát még az is, hogy az elnöki erőszakos kijelentés a Ház új rend­jére vonatkozott, tehát arra a jogszabályra, mely­nek alapul kellene szolgálnia a Ház napirendjére kerülő végleges házszabályoknak és egyéb törvény­hozási alkotásoknak. Mit cselekedtek ezzel? Törvénytelen, tehát jogilag­ nem létező, sen­kire nem kötelező jogszabályt tettek a na­pirendre kerülő ügyekben hozandó képviselőházi ha­tározatok alapjává Ez nemcsak jogi lehetetlenség, hanem egyúttal oly szerencsétlen tény és prece­dens, mely ebben az országban az állam és jog­rend fölforgatására vezethet, mely meg­rendítheti a magyar nép kebelében a törvénytiszte­letet és oly nagy erkölcsi és eszményi kárt okozhat a jogrend sérthetetlenségében, melynek következ­ményei kiszámíthatatlanok. Én bízom nemzetem értelmiségében és komoly­ságában és kérem is arra, hogy a polgároknak a törvény és jogrend iránt köteles tisztelete meg ne lazuljon és ezt senki, ha összeütközésbe jő a jog­renddel, magára nézve mentségül ne tekintse. Ez a tény különben is önmagában hordja semmissé­gének föltételeit. Ameddig a kormányelnök úr azt tűzte ki cé­lul, hogy a házszabályokat módosítsa, ebben a cél­jában egyetértettem vele. A házszabály módosítá­sának szüksége pártkülönbség nélkül általános kö­vetelmény. A mérték iránt lehetnek eltérő vélemé­nyek, de általános meggyőződés, hogy attól az ál­datlan állapottól, hog­y a Ház egy kis töredéke meg­akaszthassa a parlamenti munkát, meg kell szaba­dítani a magyar parlamentarizmust, mely alkotmá­nyunk tengelye. Ez oly elementáris óhaja a köz­véleménynek, mely teljesítetlenül nem maradhat. Ha volnának mégis olyanok, akik a mai házszabályt változatlanul fenn kívánnák tartani, azok fölött iga­zán napirendre térne a közvélemény megnyilatko­zásának ereje. De abban téved a kormányelnök úr, ha azt hiszi, hogy valakit azért söpör el a közvélemény hatalma, mert a törvény-,­telenül l­étrejött,képviselőházi hatá­rozatot érvényesnek nem tartja. Ha ez így volna, akkor kihalt volna e nemzetből minden rend er­kölcsi alapja. Akkor megsemmisült volna a legna­gyobb államfentartó erő, a jog- és törvénytiszte­let ésa­ a nemzet egy része azt vallja dogmájául, hogy jogszabály csak úgy érvényes, ha a jogrend által meghatároz­ott feltételek mellett létesül és mégis ezeket csak ezért a meggyőződésükért söpri el a nemzet többségének ereje, akkor már ez oly deka­denciát, oly anarkikus állapotot jelent fogalmak­ban, érzelmekben és tettekben, hogy a megbontott rend itt ennél az elsöprésnél me­g nem áll, hanem megingat mindent, ami szilárd és összetartó e nemzetben, e nemzetnek állami és tár­sadalmi rendjében. Ettől az elsöpréstől maga bor­zadna el leginkább a kormányelnök úr, kinek haza­fiasságát senkinek sincs joga kétségbevonni és tu­dom, hogy kitűzött céljának szerencsétle­ g g a­s szájpadlás nélkül 3 kor­­tól. A gyökerek eltávolítása fölös­leges, az általunk készített és Párisban alsó díjat nyert fogsorokat mindenki azon­nal megszokja, veszédzava­­rokat nem okoz és kitűnően rág vele. Régi fogsorokat átalakítunk, W&Mk 12 sta­­rfattAtefefel­etorit. bogotvosi intézet BUDAPEST, YIL Erzsébet-korút 50.1. m. Fogorvos. Technikai film­ek: Löffler Emil. Gronsmann S. foghúzás érzéktelenitve. * fo*or**«t ramus«* • Tortén plombák, kereszttől diszitat: oraarawwaet kifli» Rendel: d­e. 10— 1 Zésd.u.3—7-ig. fogad reggel H­+61 «ese 6-ig Viinált. tú­lérautótájak.

Next