Független Magyarország, 1905. január (4. évfolyam, 1003-1032. szám)

1905-01-01 / 1003. szám

J* SzÜGGETEEIT MAGYARORSZÁG 1905. Január 1. A szomorú év letűnésével egy, nemzetünkre nézve boldogabb új év veti előre árnyé­kait. Kiváló férfiaink a parlamentben önfeláldozóan teljesítették kötelességüket. A zsarnokoskodó hatalmat meghátrálásra kényszeritették. A haza érdekeiért egyesültek. A nem­zeten van most a sor, hogy az eljá­rásukat helyeselje, eddigi működésüket szankcionálja s őket a további küzdelemre buzdítsa. Az új év első hónapjában az egész országot választási zaj fogja hangossá tenni. A nemzet ítélni fog. S ez az íté­let kétségtelenül nemcsak a közel­jövő politikájára lesz befolyással, hanem kor­szakalkotó lesz egész politikai rendsze­rünk megváltoztatásában. E reményünk­kel, e hitünkkel fejezzük be az eszten­dőt, e meggyőződésünkkel lépjünk át az újévbe. Apponyi a függetlenségi pártban. Politikai körökben nagy érdeklődéssel tekin­tenek gróf Apponyi Albert holnapi uj évi be­széde elé, melyet Kossuth Ferenchez a szövet­kezett ellenzék nevében intézni fog. Hire jár, hogy Apponyi már e beszédben be fogja jelenteni Kossuth Ferencnek, hogy a törvénytelen házfeloszlatás után párt­jával együtt belép a függetlenségi pártkörbe. Más értesülések szerint az egyesülés csak a Ház exlexes feloszlatása után történik meg. Holnap Apponyi csak a szándékát fogja be­jelenteni s az indokokat, melyet öt e határo­zott lépés megtételére késztettek. A hercegprímás. Az «Alkotmány» feltűnő helyen ma a követ­kezőket közli: A napi sajtóban és egyes képviselői nyilatkoza­tokban is gyakran előfordulnak a hercegprímást érintő kijelentések. Mi eme kijelentésekkel szemben kötelességet velünk teljesíteni, ha felfogásunknak a közvélemény előtt kifejezést adunk. A képviselőház­ban és a sajtóban ugyanis az a vád hangzott fel már többször is, hogy az ország bíboros herceg­prímása a jelen nehéz politikai viszonyok között ma­gas állásából folyó feladatának nem felelt volna meg. Mi részünkről kétségbevonhatatlannak tartjuk, hogy ő eminenciája magas állásának hivatását a jelen súlyos helyzetben is teljesítette. De épen a hercegprímás magas állása és a dolog természete sem tűrik meg, hogy eljárásáról számot adjon. Az «Alkotmány» kétségtelenül a legilletéke­sebb sajtóorgánum, mely e kérdésben nyilat­kozhat. Mindamellett kétségünket kell kife­jez­­nünk affélért, hogy a fenti közlemény jólérte­­sü­ltségen alapszik. Mert ha a hercegprímás felvilágosította volna a királyt affelől, hogy az ország nagy részének véleménye szerint a képviselőházat az exlexben feloszlatni törvény­­ellenes, akkor e felvilágosításnak foganatja is lenne. Inkább azt hisszük, hogy a hercegprí­más közbelépése elmaradt. Nem azért, mintha a királyi eskü szentsége kérdésében egy vé­leményen volna Tiszával, hanem egésszégi okokból. A proskribáltak: Vannak ilyenek is. Ezek a szövetkezett ellenzék ama tagjai, akikre feltétlenül ki van mondva a választások alkalmából a fej­lesztés. Ezekre nézve úgy szól az ordré, hogy m­i­n­­den áron ki kell bukniok­ az ellen­zék többi tagjára, hogy csak úgy, ha lehet. A proskribáltak neveit az ország egyik legelső vármegyéjének főispánja bizalmas körben el­árulta és nekünk sikerült, feltétlen megbízható helyről megszereznünk a rég keresett lisztát, amely a következő : Bánffy Dezső Bartha Miklós Gabányi Miklós Hock János Kaas Ivor Apponyi Albert Bar­abás Béla Eitner Zsigmondi Holló Lajos Ivánka Oszkár Ku­bik Béla Lovászy Márton Mukits Simon Olay Lajos Folényi Géza Rátkay László T­dvary Ferenc Várady Károly Lengyel Zoltán Molnár Jenő Hessi Pál Pap Zoltán Rakovszky István Sághy Gyula Ugrón Gábor Vázsonyi Vilmos Hantos Lily hangját hallja. A virágokat kezd­ték a zenekarba föladogatni.­­Mindenki feszült figyelemmel várta a diva megjelenését a szín­padon. Mindenki megtévedt. Csak egy fehér bajuszú, kékszemű ember ugrott föl a páholy hátterében abban a másodpercben, mihelyt meghallotta Piros Éva hangját . . . Ő nem a fülével hallott, de a szívével . . . ! Rémülten futott a kulisszák mögé. " A másik percben ott térdelt a díván előtt, amelyen Lily még mindig eszméletlenül feküdt.­­ Piros Éva ezalatt kilépett a színpadra. A közönség egy része tovább tapsolt, más része el­hallgatott. A virágokat kezdték visszavenni a zenekarból. Egynéhányat már fölnyújtottak. Éva azonban, mialatt tovább énekelt, kezével vissza­­utasítólag integetett. Mintha mondta volna: — Nekem nem kell. Engem nem illett. A direktor arcán, a kuliszák mögött ezalatt «valódi» könyek folytak végig. Örömében s izgatottságában úgy sírt, mint egy gyermek.­­ — Átkozott egy fruska! Többet nem tudott mondani.­­ Szóval Piros Éva, ez a szilaj, temperamen­tumos, karcsú barna leány, aki alig nőtt ki a gyerekcipőkből, úgy eljátszotta a Hantos Lily szerepét, hogy előadás végeztéig minden virá­got megkapott, ami a színházban volt. Egy ibolyacsokor kivételével . . . III. Érdekes volt másnap a lapok színi rovatát elolvasni. Egyik lap egyszerűen botránynak minősítette az esetet, a másik merényletről írt. Voltak, akik már most világhírű művész­nőnek deklarálták Piros Évát, míg egyik-másik biztatta, hogy csak bátran előre. Lehet még belőle valami. (Ha t. i. mérsékli magát, nem lesz olyan szilaj, kevesebbet ugrál stb. stb.) Hantos Lily rosszullétéről azonban minden lap egyforma meleg részvéttel irt. Ő olyan magaslaton állt, hogy őt bántani nem lehetett. Még gondolatban sem. Elég az hozzá, hogy a Piros Éva véletlen debütje egy fényes művészi pályának volt a kezdete. S mialatt Hantos Lily folyvást bete­geskedett és járta a külföldi fürdőket, az ő hűséges lovagjával, Piros Évából azalatt igazi nagy primadonna lett. Már szerepeket is írtak neki. Sőt kávéházat, tortát, tyúkszerairtót, ka­lapot és gyerekkocsit neveztek el a nevéről. Egy fiatal mágnás pedig, bájainak behatása alatt, a tébolydába vonult üdülni. Nimbuszát nagyban növelte az is, hogy meg­közelíthetetlen volt. Két esztendő múlt el ezalatt. Az nap, mikor Hantos Lliy Neuheimból, a szívbajosok fürdő­jéből, félig-meddig gyógyulva a fővárosba ér­kezett, a színházban épen premier volt. Egy finom francia operettet adtak. A főszerepben, természetesen Piros Évával. És este a zsúfolt színházban, a Vlve volt ismét virággal, Lily is ott volt^sé­­ges lovagjával. Nem parádézott, műkö­dött. Nem akarta, hogy mindezt és esetleg sajnálja. Egy sötét pákfébe húzódott meg. Onnan nézte az »Ke­rekre nyílt szemekkel, visszafojto^Pel­leste utódjának minden mozdula-‘lett ösmernie, hogy csoda ügyes fie, és bele kellett nyugodnia, hogy a képen úgy ünnepli most ezt, mint a hiszú évek során őt ünnepelte volt. Kázmér, a kegyelmes úr, ad­óhogy az izgalom megárt neki, többszö így menjenek haza. — Miért ? Hiszen olyan jól ! És olyan szivet csavarban mosott a férfinak is megfájdult tőle a sz És ez ismétlődött nap­nal,nj°s Lily minden este ott volt GöiS2*n* házban. A Golgothát járta ví* az utódját ünnepelték és istenitetS2®n' vedelt testileg is, Sötét szemei^vak lettek és olyan ijesztő, boly02®** bennük. Az orvos és Kázm*1*®*» ne izgassa magát, maradjon 3D,en­ akkor rövid idő alatt egésísm.f*« Lily azonban hajthatatlan * ul* csöndben a páholy hátteréb' • • • nézett, hallgatott mohó fi­­ltas Gróf Andrássy Gyula a hatvanhétről. A félhivatalos «Magyar Távirati Iroda», nyil­ván gróf Andrássy Gyula megbízásából, a kö­vetkező közleményt teszi közzé. A hirlapok gróf Andrássy Gyula beszédére, amelyet a Szemere-ebéden tartott, az 186re vonatkozó részét tévesen közölték. Báró Bas Ivár azon megjegyzésére, hogy gróf Andrsy Gyula atyja az 1867. mellett az 1848. ellen fz­­lött, de mindig alkotmányos eszközökkel, és Andrássy — amint hitelesen értesülünk a következőket mondotta: Atyám nyomdokaiban akarok haladni és is küzdeni fogok az 1867. mellett, mert elős mg­­győződésem, hogy az 1867-iki alap az­­ág fejlődésének legegészségesebb kiindulópontj­e csak az alkotmány, a jog eszközeivel fogó az 1867. mellett küzdeni. Szomorú volna, ha a nagy alkotásokat csak olyan eszközökkel­­né megvédeni, mint egy Bach-féle rendszert. Eöz­­ben rosszul állna az 1867. dolga. De ez ics igy. Az 1867. nem szorul erőszakra; belseje védi azt meg. E kétségtelenül nagyértékű nyilatkozatg­­utolsó passzusa az utóbbi időben alaposo­­latra talált. Az ellenzék köréből. A függetlenségi pártkörben ma ismét cs­­kozásra ült össze a vezérlő-bizottság, s et­­közben nagy volt az élénkség és az-’ág minden részéből jöttek az ellenzékitok megbízottai jelentést tenni. A vezérlő-főág tagjai közül jelen voltak a kövek: Kossuth Ferenc, báró B­á­n­i­f­ső, gróf Batthyány Tivadar, S­z­­r­­k­á­n­y­i Nándor, gróf Zichy Aladár,­­ . Kálmán, Tóth János. A tanácskoz­ás a választásokról és a jelölésekről kü­lö­­nösen a személyi differenciák eloszhdja a vezérlő-bizottság tanácskozásának tárgyát. Ma is délután fél kettőig­­ ez ügyekben a tanácskozás. Le a sajtószabadság? A függetlenségi párt körbe ma az éke­zett, hogy az igazságügyminiszter sté­gekhez rendeletet bocsátott ki, merint az ügyészség ezentúl kobozta­­kat Óvakodjunk az utánzat, több mint 10.000 orvost elismerr

Next