Független Magyarország, 1905. február (4. évfolyam, 1033-1060. szám)

1905-02-01 / 1033. szám

4 FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 1005. február 1. ■éhét 1 ^ iiii­iiiii i­iiMpiiiiiiiiLU,.iji­j»ii^ ,^1 l. A vadászat után — mint a Nagyváradon megjelenő Nagyváradi Napló című­ kormánypárti lap írja — a vacsorán Tisza a bizalmas kör­ben több politikai nyilatkozatot tett. Az em­lített lap közlése nyomán adjuk ezekből a kö­vetkezőket : — Hát ez így van! . . . — szólt volna a mi­niszterelnök. — És senki sem hihette előre, hogy így lesz. Sem én, sem Kossuth Ferenc, sem Andrássy Gyula Legkevésbb: Andrássy Gyula, aki ha tudja előre, hogy a koalíció élére állá­sával és tüzelésével ekkora veszedelembe sodorja az országot és a 67-es alapot, de­hogy is csinálta ezt! Őszinte becsületes és hazafias meggyőződése vitte Andrássy Gyulát november 18-ika után ellenfeleim táborába. Csak engem akart megbuktatni és a lex­ Danielt érvényteleníteni. Tette ezt bizonyára ép oly mély meggyőződéssel, mint amilyen meggyő­ződéssel hittem én és hiszem ezután is, hogy ez ország rendje, munkássága s parlamentariz­­musa a mostani házszabályok mellett máskép nem biztosítható. Sokkal jobban szeretem ha­zámat, mint gyű­jtöm ellenségeimet Szívem szerint kívánom ezért, hogy a jövő ne nekem, hanem gróf Andrássy Gyulának adjon igazat. — De várjon igazat ad-e ? — Ne csüggedjünk el, mikor hazánk sorsa forog kockán. Talán ? Ki tudja? A politika és a h­atória labirin­tusai beláth­atlanok. S ha Andrássy Gyula lesz az a férfiú, aki megta­lálja a mostani válság labirinthusából kivezető * Ariadne fonalat, én leszek az első, ki meghaj- ! to­n előtte zászlómat és irigység vagy fájda­lom nélkül, önváddal és tisztán minden hiúság­tól fogom beismerni: Mea culpa, mea max ma culpal Majd ezeket mondta a nagyváradi lap sze­rint — és pedig «komor aggodalmakba me­rülve — Tisza. — Ma én sem látom, én sem tudom a kivezető utat. Az én kötelességem a nemzet ítéletéből, melyet még ilyen körülmények között létrejött verdiktjével is alkotmányos érzéssel respektálnom kell, levonni az egyedüli konzekvenciát. Holnapután bemutdom lemon­dásom és gróf Andrássy Gyulát ajánlom utódomul, akit vezéréül tekintett a koa­lció az ellenem folytatott harc­ban. A reményeit talán nagyon is felülmúló győzelem­­ rá rójja most a kötelességet, hogy megmentse az országot a fenyegető katasztrófától. Ebben a nehéz mentési munká­ban m­i­n­t a parlament egyszerű tagja hűséges, buzgó segítő­társa leszek, ha a képviselőház sza­badelvű elemeivel igyekezik megvédeni a 67-es alapot. De amint erre a célra igénybe veszi a néppártnak, a reakcionárius elemeknek fegyverbarátságát,­­ a mi útjaink eltértek Inkább fogadom el a Kossuth-párt szabadelvű csoportjával kötendő szövetséget, mint a 67-es alapon álló reakcionárius táborét. Erről talán még lehet valamiképen szó. . Mindez azonban ma csak a sötétben való tapogatódzás, a bizonytalanságban szőtt komb­bináció. Összeszorul a lelkem, ha e tekintélyé­ben az obstrukció folytán megfogyatkozott, anyagilag és erkölcsileg az örvény elé sodort ország jövendőjére gondolok. Adja isten, hogy minden jóra váljék, de én nem tudok vigaszt találni a magyar paraszt rezignációját kifejező amaz ismert mondásban, hogy «Valahogy csak lesz, mert sehogy még sohase volt.» A nemzetnek, mely élni akar s amelynek élnie kell — rezignálni sohse szabad. Most SOIB « • • Tiszának e nyilatkozatai — amennyiben hitelesek — azt mutatják, hogy ez az ember, aki saját többszöri kijelentése szerint egész politikai sorsát kötötte a házszabályrevízióra megindított akciója sikeréhez, illetőleg a lex- Danielhez, most már kész mindent sutba dobni és legnagyobb ellenfelét, gr. Andrássyt is támogatni. Természetesen ez csak arra lenne jó, hogy esetleg a kormányzó pártban benmarad­­hasson és innen intrikálhasson Andrássy ellen, épen úgy, amint azt annak idején Széll Kálmán ellen tette. Az egyetemi ifjúság mozgalma. Az irtó hadjárat, melyet gróf Tisza és mindenre kapható huszárjai a független érzelmű egyetemi ifjúság ellen indítottak, nemcsak hogy elijesztő hatással nem volt, hanem még inkább rekesztette bennük a hazafias érzést és lángoló hazaszeretetet. Hiába záratta be az immár bukott min­szterelnök dece­nber elején az egyetemet, hiába idéztette be az egyetemi ifjúság vezetőit a rendőrségre, az ifjú­ság nem hagyta magát elrettenteni. Most, hogy Tisza úr átkos rendszerével egyetem­ben elpusztult, az egyetemi ifjúság, mint már megírtuk, elhatározta, hogy a szövetkezett­e­lnzék tiszteletére, meg e győzelmet fe v­dta, fáklyásmenetet rendez. Az ünnep é® nem egyes pártvezérnek szól, hanem az egész ellenzéknek Az ifjúság a pártkör előtt üdvözölni fogja Kossuthot, Bánffyt, Apponyit, Zichy­t és Andrássyt. A fáklyás m­enei ut is : az Egyetem-térfd­ az Üllői- t utón át a körútra a pártkör elé. Az üdvözlő beszé­­­­dek elhangzása után az ifjúság egy memorandumot fog átadni az egyesült ellenzésnek, melyet annak idején az országgyűlés elé is fognak terjeszteni. A memorandum rendezni kívánja esősorban is az ifjúság gyülekezési jogát, melyet a felfelé kapasz­kodni akaró re­tor urak annyiszor lábbal tapostak és nem vettek ügyelembe. Követeli, hogy legyen min­den egyetemi polgárnak megengedve, hogy politikai meggyőződését szabadon nyilváníthassa. Az eddigi állapotnak meg kell végre szűnnie. Tisza úr erős kezével még azt is meg akarta akadályozni, hogy az egyetemi ifjúság politikai meggyőződését szabadon nyilváníthassa. A memorandum rendezni kívánja továbbá az Egyetemi Kör és az Egyetemi Lapok ügyét is. Az Egyetemi Lapok élén oly urak állottak, kiknek fő­törekvése volt a kormányt szolgálni. Ezt a törekvést nem is lehet csodálni, miután a lapot a kormány nagy anyagi támogatásban részesítette. Az ifjúság helyes időpontot választott ki a me­morandum beterjesztésére. Helyesen cselekszik az ifjúság, hogy nem tűri többé, hogy hivatalos pa­rancsszóra vagy engedelemmel alakult körök és egyesületek képviseljék. Az ifjúság akkor lesz a helyzet magaslatán, ha addig nem fog nyugodni, míg ezen fontos kérdésekben álláspontja győzni nem fog. Kossuth Ferenc üdvözlése. Kossuth Ferenchez a mai nap folyamán a következő táviratok érkeztek: Torzsa: «Hazafias örömmel üdvözöljük az egyesült ellenzék fáradhatatlan vezérférfiait az elért fényes győzelemért. A népítélet kimond­hatatlan lelkesedést keltett derék független német polgárainknál, habár a hírhedt verbászi kerület miatt a titáni harcban tétlenségre vol­tak kárhoztatva. A magyarok istene adjon erőt, kitartást, segítséget a további győze­lemre. A függetlenségi párt megbízásából:­­tok Frigyes, Madder Frigyes elnökök.» Prága. »Nagyságos elnök urat fényes győzel­méhez üdvözöljük. A párisi magyarok.« Nürnberg »Nagy örömet szerzett nálunk a Kossuth-párt diadalmas győzelme és kívánjuk, hogy a jó Isten Nagyságodat és pártját teljes erőben és egészségben még sokáig éltesse, hogy tovább küzdhessenese édes hazánk szabad­ságáért és jólétéért. Az itt élő magyarok.« Szabadka. «Midőn egész Magyarország diadal­mámorban úszik az igaz elvek győzelme felett, mi nők is, mint igaz magyar honleányok lel­kesülve adunk kifejezést határtalan örömünk­nek azon páratlan siker felett, amelyet a szövetkezett ellenzék elért. Ezen óriási sikert csakis annak a lelkesítő befolyás­nak és bámulatos tevékenységnek köszön­hetjük, amelyet gróf Apponyi Albert Kossuth Ferenccel együttesen kifejtett. Éljen gróf Apponyi Albert és Kossuth Ferenc sokáig a magyar nemzet javára. Özv. K­állay Jenőné». Bród. «A függetlenségi eszmék fényes győ­zelme alkalmából a legmélyebb hódolatunkat és hazafius üdvözletünket fejezzük ki. A bródi vasutasok.* Gróf Bethlen Bálint nyílt levele. Gróf Bethlen Bálint, a szövetkezett ellenzék­nek egyik leglángolabb hazafiságú tagja, aki tudva­levőleg NagyEnyeden lépett fel, ahol a választás folyamán, noha 30 szavazattöbbségben volt, vissza* ■épett, Géresről keltezett evilt levelet intézett Alsó- Feh­rmegye alispánjához, amelyből közöljük a következőket: A gróf a le­gzsarnokibb Szibériának nevezi Alsó- Fehér vármegyét, és kijelenti, hogy csak a legrette­­netesebb impressziókat szerezhette a vármegyéről az, aki a legutóbbi választásokat ott végignézte. Az alispán még mindig Basta korában él, egy idegen hatalom hipnotizálta, hogy ne lássa a körülötte tör­ténteket. Ébredjen — folytatja — kére­n és dör­zsölje ki álmos szemét, azután nézzen csak széjjel egy kissé, tanú­ja meg, vagy legalább olvastassa el magának azt, hogy mi szabad egy köztisztviselő­nek. Szabad-e önnek, mint a vármegye első tiszt­viselőjének azt megengedni, hogy a balázsfalvi járás főszolgabírája a császár nevében vigye a félreveze­­tett román választókat az urnához, hogy «csak nem fogtok a magyarokkal szavazni, mert tudjá­­k meg, hogy a császár h­iragszik a magyarokra.» Szabad-e önnek megengedni azt, hogy az enyedi járás főszolgabirája, Nagy Pál szolgabiró, Lőwe Dezső dióda, Benkő Márton felenyedi, Betekus Áron m.­­benedékei, Krangel Sándor tőv.si, Dán Valér mihály­­falvi körjegyzők, hogy csak nehányat említsek, etessenek, itassanak, terrorizáljanak és megveszte­gessék a választókat és hogy azokat a választást megelőző napon ők gyűjtsék össze és vezessék be a választás székhelyére? A választás óráiban a 30-at meghaladó többségem dacára megtettem visszalépésemet, mert nem akar­tam a becsületes, lelkes nagyenyedi polgárságot az elkeseredésben végletekig vinni, nem akartam to­vábbá azokat a vidéki választóimat, kik dacára a minden eszközzel megpróbált fenyegetéseknek, erő­szaknak és megvesztegetésnek, mégis hűségesen kitartottak mellettem, az ön nemes bosszújának ki­szolgáltatni. Végre azt kérdezem, hogy hallott-e ön egy bizo­nyos Ocskay brigadéros felől valamit, kitől kurucai akkor, midőn már német zsoldért adta el magát, igy búcsúztak: «jó éjszakát brigadéros]. Hát én is azt mondom önnek, jó éjt, alispán úr. Az egri ünnep. Egerben az ó-kaszinóban tegnap, abból az alkalomból, hogy Heves vármegye, az ország ez egyik legelőkelőbb függetlenségi vármegyéje, mind a két kerületében ellenzéki jelöltet választott kép­viselőjévé, ünnepi lakoma volt. A lakomán részt vettek a megye összes vezető ellenzéki férfiak és a megválasztott képviselők, összesen mintegy ötszázan.­ Az asztalfő helyét M­a­j­z­i­k Viktor alispán fog­­lalta el. Mellette jobbról és balról a megválasztott országgyűlési képviselők: Szederkényi Nán­dor, V­i­s­o­n­t­a­i Soma, ifj. S­a­m­a­s­s­a János, Hellebronth Géza, Malatinszky György, £2 Luxfer-Prizmák megvilágítanak sötét helyiségeket. 'S Nappali fényt vetítenek pincehelyiségekbe . terjedését. Számtalan hatóság által kipróbálva és elismerve. Költségvetéssel és tervezettel díjmentesen szolgál Luxfer Prizmagyár CD foglalásban. £ a tü* « Tűzbiztos elektroüveas Meggátolja ímerve. Költségvetéssel és tervezettel díjmentesen szolgál Luxfer-Priatm képviselője Kovács és Skálás, Budapest, Vita Rózsa­ utca 40. 2

Next