Független Magyarország, 1905. április (4. évfolyam, 1092-1120. szám)
1905-04-01 / 1092. szám
1905. április 1 rffGG23TLE3!f MAGYARORSZÁG függésben a két államnak egymáshoz való viszonyával, miért is a tárgyalás folytatásával a helyzetnek semmi irányban sem prejudikálnak. Derschatta rámutat arra, hogy a Ház napirendjén áll külön bizottság választása, amely elé indítványát terjesztik. Ennek lesz feladata az ügyet tárgyalás alá venni. Seffraffe azt feleli, hogy van összefüggés a ■agyar események és az osztrák költségvetési bizottság tárgyalásai között. Az osztrák költségvetési bizottság, mint minden más bizottság, illetékes az e kérdésben való állásfoglalásra és nem lehet a hétfői házülésig várni, mert ma és holnap kétségkívül fontos döntés lesz Budapesten, mely többé jóvá nem tehető. A tárgy oly diszkrét természetű, hogy a kormánynak kellemesebb lesz, ha oly bizottságban adhat felvilágosítást a katonai hitelekről, amely bizalmasabb természetű, nem pedig a Ház plénuma előtt. Pernestorfer képviselő azt véli, hogy az osztrák képviselőháznak haladéktalanul a miniszterelnök szájából kell értesülnie a helyzetről. Hozzá fog járulni az indítványhoz. Schraffer indítványát 20 szavazattal öt ellenében elvetik és folytatják a posta- és távirda-címlet tárgyalását. Bécsi lapvélemények. Az új alapra vonatkozólag a «N. Fr. Pr.» mai száma a következőket írja: Szögyénynek sikerült a megegyezés alapelveire nézve megállapodásra jutnia a szövetkezett ellenzék vezetőivel. Ez az alap, röviden szólva, az összes katonai kérdéseknek két évre való felfüggesztése. Erre a két esztendőre az összes katonai követelések, melyeket a szövetkezeti ellenzék vagy a koalíciós pártok programmja tartalmaz, elhalasztatható, de másrészről halasztást szenvednek ez időre a hadügyi és tengerészeti kormányzat összes új követelései is. Tehát úgy az újonclétszám fölemelését, mint a véderőtörvény reformját két esztendőre elhalasztják és ugyanez áll a 450 milliós hitelre vonatkozólag is, amelyet a delegáció ugyan megszavazott már, de a törvényhozás még nem hagyott jóvá. E részben nehézségeket csak az okoz, hogy a delegáció által a múlt évben megszavazott összeg egy részét már új ágyuk készítésére és hajóépítésekre fordították, de ezt a nehézséget hír szerint el fogják hárítani akként, hogy a szövetkezeti pártok nem fognak óvást emelni e kiadások miatt. A katonai kérdések kikapcsolásába nincsenek beleértve a kilences bizottság programmjába fölvett pontok, amelyekhez a király már a válság kezdetén hozzájárula Hír szerint a katonai kérdések mindkét részről való kikapcsolásának eszméje az ellenzéktől indult ki és sikerült annak megnyerni végre a koronát is. Ez nem megoldás, csupán két évi fegyverszünet. Most már csak egyes részletkérdések megállapításáról van szó, elsősorban pedig annak a konstatálásáról, hogy a delegáció által megszavazott hitelből menynyit adtak ki s mennyi a történt megrendelésekre még igénybe vett összeg. Ennek a megállapítása végett hívták Budapestre Pitrech lovag hadügyminisztert és Montecuccoli altengernagyot, a haditengerészet főnökét. E részletkérdések megállapítása után, amelyekhez a szövetkezeti pártok is megadnák hozzájárulásukat, sor kerülhetne a koalíciós kormány megalakítására. Erre elsősorban gróf Andrássy Gyula volna hivatva, de ha erre Andrássy bármely oknál fogva nem vállalkoznék, úgy talán Széll Kálmán bízatnék meg ezzel. A kabinet megalakítása azonban nem fog a legközelebbi napokban megtörténni s,nyoc-tiz napig is eltarthat, amig ez megtörténik. Ezideig gróf Tisza István is hivatalában maradna, mert a válságnak előreláthatólag közeli megoldása fölöslegessé teszi a provizóriumot. A «Fremdenblatt» írja: A katonai követelések kikapcsolásának kérdését már aznap megvitatták, amikor a király, miután több magyar és osztrák minisztert fogadott a Hofburgban, elhatározta Budapestre utazását. A felsé g református zsinat. ! [' |:'! Budapest, márczius 31. Ma délelőtt folytatta az ev. ref. zsinat tanácskozásait a köznevelési és közoktatási törvénytervezet felett Kun Bertalan püspök és báró Bánffy Dezső főgondnok elnöklete alatt. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után báró Bánffy Dezső elnök bejelentette, hogy a részvételben akadályozott Sebess Dénes zsinati tag helyett dr. Kádár János póttag hivatott be. A bejelentés után rátértek a törvénytervezet tárgyalására. A 469. §-t, mely a tanítók és tanítónők képesítését szabályozza, Török István felszólalása után elfogadták. A 470. szakasz a tanítók és tanítónők hivatali és vallási kötelességeit írja elő, amelyhez H. Kiss Kálmán, Simon Károly, Marjay Péter, Antal Gábor és Radácsy György előadó szólottak hozzá és amelyet kisebb módosítással elfogadott a zsinat. A 471—475. szakaszok a rendes tanítók és az ideiglenesek, valamint a segédtanítók alkalmazásáról intézkednek, Padrach Sándor, Simon Károly, Domby Lajos, Benkő Imre és Bartók György felszólalásai után elfogadták. A 476. szakaszt, mely a tanítók választását szabja meg,eredeti szövegében tette magáévá a zsinat. A 477—78. szakaszok a tanítók lemondásáról és szolgálatképtelenségéről szólanak; a zsinat eredeti szövegében elfogadta a szakaszokat. A 479. § a tanító elhalálozása esetén özvegyének és gyermekeinek ideiglenes ellátásáról intézkedik. E szakaszt Simon Károly ajánlatára és Baksay Lajos hozzászólása után némileg módosították. A 480. §-t egyhangúlag elfogadták. A 481. szakasz a tanítók minimális fizetését szabja meg. Alapelvül kimondja a szakasz, hogy a tanítók fizetése nem lehet kevesebb, mint a hasonló fokozatú állami tanítóké. Addig azonban, míg az ev. ref. tanítók fizetése bármely forrásból, esetleg államsegélyből az állami színvonalra fölemelhető, a jelenlegi fizetések következőleg állapíttatnak meg: I. Az elemi iskolában, rendes tanítónak lakáson kívül 1000 korona alapfizetés és ötizbeli 100 korona korpótlék; segédtanítónak lakáson és élelmezésen kívül 600 korona fizetés; élelmezés nélkül 600 korona. II. Felső népiskolában: rendes tanítónak lakáson kívül legalább 1400 korona alapfizetés és esitbeli 100 korona korpótlék ; a segédtanítónak lakás és élelmezéssel 400 korona fizetés; élelmezés nélkül legalább 800 korona. III. Polgári iskolában: rendes tanítónak lakáson kívül legalább 1800 korona alapfizetés és őtzbeli 100 korona korpótlék; segédtanítónak lakáson kívül legalább 1000 korona fizetés. A szakasz kimondja azt is, hogy ott, ahol az eddigi fizetések az itt megállapított összegnél nagyobbak, ott azok le nem szállíthatók. E szakaszhoz, mely a közoktatási törvénytervezet legfontosabb része, többen szólottak hozzá és nyújtottak be indítványt, így H. Kiss Kálmán, Domby Lajos, Kiss József, Marjay Péter, dr. Baksa Lajos, Antal Gábor, Kiss Albert és dr. Kenesse Albert. A zsinat azonban csakis ez utóbbi módosítványát fogadta el, amely kimondja, hogy az elemi iskolai tanító alapfizetése az állami hozzájárulással együtt csak évi 800 korona legyen, miglen az egyházközség tartozik a 800 koronát 1000 koronára pótlék gyanánt kiegészíteni. Erre az indítványtevő szerint azért van szükség, hogy az állami hozzájárulás megállapításánál a 800 koronás alapfizetés vétessék alapul. gének a magyar fővárosban időzése alatt ez az eszme háttérbe szorult és a nyelvkérdés alapján próbálták megoldani a válságot. Minthogy azonban egyrészt a szövetkezett ellenzék ragaszkodott a magyar vezénynyelv követeléséhez, másrészt pedig az a kijelentés történt, hogy irányadó helyen nem engedik meg, hogy az ellenzék követelései a monarchia nagyhatalmi állását tángálják, végül arra az expediensre jutottak, hogy a válságot két évi provizóriummal oldják meg. Csak az a kérdés, hogy a mostani többség is beleegyezik-e ebbe ? Ez expediens elfogadásánál az a szempont döntött, hogy a válságot még a képviselőház összeülése előtt oldják meg. A VASUTASOK ÉRDEKE. A diéta. Budapest, márczius 31. A «Független Magyarország» nap-nap után rámutat azokra a súlyos bajokra, amelyek a máv. szervezetében el vannak harapózva, hiszen se szeri, se száma azoknak az anomáliáknak, amelyek ezt a szerencsétlen intézményt formálisanellepik. Ez alkalommal egy olyan körülményre akarjuk felhívni az érdekelt körök figyelmét, amely szintén egyik okozója a nagymérvű elkeseredésnek, amely úgy el fogja seperni az egész korhadt rendszert, hogy még romjai sem fognak hírmondóul fenmaradni. Ez a rákfene pedig a máv. diéta-rendszere. A napidíjazást támadni a máv.-éknál mindig csiklandós dolog volt, csiklandós pedig azért, mert épen ezen a téren tapasztalhattuk a legtöbb visszaélést, amint azt alább be is fogjuk bizonyítani. Azzal tisztában vagyunk, hogy a diétázás el nem törülhető, meg nem szüntethető, mert hiszen olyan vállalatnál, aminő egy vasút-vállalat, amelynek óriási felelősségét mindenki elismeri, azt is elismeri, hogy itt az ellenőrzésnek is szigorúnak, behatónak kell lennie. Senkinek sem jut eszébe például, hogy a forgalmi és pénztári ellenőrzések ellen felszólaljon, sőt ellenkezőleg, azt mondjuk, hogy igenis, legyen ezen irányban az ellenőrzés minél szigorúbb, minél intenzívebb, hiszen ez a vállalatnak, így tehát a máv.-nak is érdeke. Ez ellen a vasutasok soha sem fognak felszólalni. Ámde mit tapasztalunk e téren a máv.-nál? Azt, hogy míg évente napidíjakra milliókat fizet ki a máv., addig épen a legfontosabb dolgokra ebből a horribilis összegből alig jut valami. Hogy pedig miért nem jut, azt is megmagyarázzuk. Napidíjak címén minden évben tekintélyes összeget bocsátanak a máv rendelkezésére, amely összeg azután az igazgatóság és az üzletvezetőségek között fel lesz osztva. Minden szolgálati ágnak meg lesz határozva, hogy mennyi hitele van, ezen túl terjeszkednie nem szabad, hacsak különös, előre nem látható esetek azt nem indokolják. Hogy azután ezt a hitelt hogyan használják fel, arról sokat tudnának mesélni azok a vasutasok, akiknek módjukban áll ezt megfigyelni. Mint fentebb mondottuk, a diétázás célja az ellenőrzés. De hát kik is ellenőriznek a máv.-nál? Mindenki, akinek az isten (vagy más valaki) olyan pozíciót juttatott, ahonnan hébe-korba ki is lehet szabadulni — utazik, ha kell, ha nem kell, ellenőriz, maga sem tudja kit vagy mit, szóval ellenőrizhet boldog-boldogtalan, csak eléggé benfentes legyen, hogy «kiküldetést» kaphasson. Azok azonban, akiknek feladata lenne, hogy tényleg ellenőrzést gyakoroljanak, a forgalmi előadók, menetlevél-vizsgálók, személyzetügyi előadók, stb. dehogy is utazhatnak, ha csak égető szükség nincsen rájuk. Ők otthon ülnek a papiros-malomban s hathatósan közreműködnek, hogy a máv.-nak legyen mindig elég selejtezni való papirosa. Az oroszlánrészt természetesen a főnök urak veszik ki maguknak a diétából, ami azután fenmarad, azon osztozzanak a többiek, ahogyan tudnak. Ismerünk ügyosztály- és csoportfőnököket, akik havonta 300—400 koronás útiszámlákat nyújtanak be, amíg például a forgalmi előadóé gyakran az 50 koronát sem üti meg. Sőt olyan főnököt is ismerünk, aki az engedélyezett összeget teljesen a maga részére tartja meg, egy árva fillért sem enged át a hozzá beosztott, hasonló képzettségű hivatalnokoknak. Pedig azok az ellenőrzést tényleg meg is csinálnák, mindenesetre lelkiismeretesebben, mint ahogy azt a főnök úr csinálni szokta. Még az sem volna szembetűnő, ha a maga- Bútorok teljes lakberendezések és darabonként is. Kedvező fizetési feltételek mellettt kaphatók szolid kivitelben TT* 1 T * Á? 1 1 Budapest, Viola Józsefnél Vll. kér. Ezzátett Int 58 Vasutasoknak, részletfizetési kedvezmény rendes árakkal