Független Magyarország, 1905. április (4. évfolyam, 1092-1120. szám)

1905-04-01 / 1092. szám

1905. április 1 r­ffGG23TLE3!f MAGYARORSZÁG függésben a két államnak egymáshoz való viszonyá­val, miért is a tárgyalás folytatásával a helyzetnek semmi irányban sem prejudikálnak. Derschatta rámutat arra, hogy a Ház napi­rendjén áll külön bizottság választása, amely elé indítványát terjesztik. Ennek lesz feladata az ügyet tárgyalás alá venni. Seffr­a­f­f­e­­ azt feleli, hogy van összefüggés a ■agyar események és az osztrák költségvetési bi­zottság tárgyalásai között. Az osztrák költségvetési bizottság, mint minden más bizottság, illetékes az e kérdésben való állásfoglalásra és nem lehet a hétfői házülésig várni, mert ma és holnap kétség­kívül fontos döntés lesz Budapesten, mely többé jóvá nem tehető. A tárgy oly diszkrét természetű, hogy a kormánynak kellemesebb lesz, ha oly bizott­ságban adhat felvilágosítást a katonai hitelekről, amely bizalmasabb természetű, nem pedig a Ház plénuma előtt. Pernestorfer képviselő azt véli, hogy az osztrák képviselőháznak hal­adéktalanul a miniszterelnök szájából kell értesülnie a helyzetről. Hozzá fog járulni az indítványhoz. Schraffer indítványát 20 szavazattal öt ellenében elvetik és folytatják a posta- és távirda-címlet tárgyalását. Bécsi lapvélemények. Az új alapra vonatkozólag a «N. Fr. Pr.» mai száma a következőket írja: Szögyénynek sikerült a megegyezés alap­elveire nézve megállapodásra jutnia a szövet­kezett ellenzék vezetőivel. Ez az alap, rövi­den szólva, az összes katonai kérdéseknek két évre való felfüggesztése. Erre a két eszten­dőre az összes katonai követelések, melyeket a szövetkezeti ellenzék vagy a koalíciós pártok programmja tartalmaz, elhalasztatható, de másrész­ről halasztást szenvednek ez időre a hadügyi és tengerészeti kormányzat összes új követelései is. Tehát úgy az újonclétszám fölemelését, mint a véderőtörvény reformját két esztendőre elhalaszt­ják és ugyanez áll a 450 milliós hitelre vonatkozó­lag is, amelyet a delegáció ugyan megszavazott már, de a törvényhozás még nem hagyott jóvá. E részben nehézségeket csak az okoz, hogy a dele­gáció által a múlt évben megszavazott összeg egy részét már új ágyuk készítésére és hajóépítésekre fordították, de ezt a nehézséget hír szerint el fogják hárítani akként, hogy a szövetkezeti pártok nem fognak óvást emelni e kiadások miatt. A katonai kérdések kikapcsolásába nincsenek beleértve a kilences bi­­z­ottság programmjába fölvett p­o­n­t­o­k, amelyekhez a király már a válság kez­detén hozzájárula Hír szerint a katonai kérdések mind­két részről való kikapcsolásának eszméje az ellenzéktől indult ki és sikerült annak megnyerni végre a koronát is. Ez nem megoldás, csupán két évi fegyverszünet. Most már csak egyes részletkérdések megállapításáról van szó, elsősorban pedig annak a konstatálásáról, hogy a delegáció által megszavazott hitelből meny­nyit adtak ki s mennyi a történt megrendelésekre még igénybe vett összeg. Ennek a megálla­pítása végett hívták Budapestre Pit­re­­­c­h lovag hadügyminisztert és Montecuccoli altengernagyot, a haditengerészet főnökét. E részlet­­kérdések megállapítása után, amelyekhez a szövet­kezeti pártok is megadnák hozzájárulásukat, sor kerülhetne a koalíciós kormány megalakítására. Erre első­sorban gróf Andrássy G­y­ula volna hivatva, de ha erre Andrássy bármely oknál fogva nem vállalkoznék, úgy talán Széll Kálmán bízatnék meg ezzel. A kabinet megalakítása azonban nem fog a leg­közelebbi napokban megtörténni s,nyoc-tiz napig is eltarthat, amig ez megtörténik. Ezideig gróf Tisza István is hivatalá­ban maradna, mert a válságnak előreláthatólag közeli megoldása fölöslegessé teszi a provizóriumot. A «Fremdenblatt» írja: A katonai követelések kikapcsolásának kérdését már aznap megvitatták, amikor a király, miután több magyar és osztrák minisztert fogadott a Hof­­burgban, elhatározta Budapestre utazását. A felsé­­ g református zsinat. ! [' |:'! Budapest, márczius 31. Ma délelőtt folytatta az ev. ref. zsinat tanácsko­zásait a köznevelési és közoktatási törvénytervezet felett Kun Bertalan püspök és báró B­ánffy Dezső főgondnok elnöklete alatt. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után báró Bánffy Dezső elnök bejelentette, hogy a részvételben akadályozott S­e­b­e­s­s Dénes zsinati tag helyett dr. Kádár János póttag hivatott be. A bejelentés után rátértek a törvénytervezet tár­gyalására. A 469. §-t, mely a tanítók és tanítónők képesí­tését szabályozza, Török István felszólalása után elfogadták. A 470. szakasz a tanítók és tanítónők hivatali és vallási kötelességeit írja elő, amelyhez H. Kiss Kálmán, Simon Károly, M­a­r­j­a­y Péter, Antal Gábor és Radácsy György előadó szólottak hozzá és amelyet kisebb módosítással elfogadott a zsinat. A 471—475. szakaszok a rendes tanítók és az ideiglenesek, valamint a segédtanítók alkalmazásá­ról intézkednek, Padrach Sándor, Simon Ká­roly, D­o­m­b­y Lajos, B­e­n­k­ő Imre és Bartók György felszólalásai után elfogadták. A 476. szakaszt, mely a tanítók választását szabja meg,­­eredeti szövegében tette magáévá a zsinat. A 477—78. szakaszok a tanítók lemondásáról és szolgálatképtelenségéről szólanak; a zsinat eredeti szövegében elfogadta a szakaszokat. A 479. § a tanító elhalálozása esetén özvegyé­nek és gyermekeinek ideiglenes ellátásáról intézke­dik. E szakaszt Simon Károly ajánlatára és B­a­k­s­a­y Lajos hozzászólása után némileg mó­dosították. A 480. §-t egyhangúlag elfogadták. A 481. szakasz a tanítók minimális fizetését szabja meg. Alapelvül kimondja a szakasz, hogy a tanítók fizetése nem lehet kevesebb, mint a hasonló fokozatú állami tanítóké. Addig azonban, míg az ev. ref. tanítók fizetése bármely forrásból, esetleg államsegélyből az állami színvonalra fölemelhető, a jelenlegi fizetések következőleg állapíttatnak meg: I. Az elemi iskolában, rendes tanító­nak lakáson kívül 1000 korona alapfizetés és öt­­izbeli 100 korona korpótlék; segédtanítónak lakáson és élelmezésen kívül 600 korona fizetés; élelmezés nélkül 600 korona. II. Felső népiskolában: rendes taní­tónak lakáson kívül legalább 1400 korona alapfize­tés és esitbeli 100 korona korpótlék ; a segédtanító­nak lakás és élelmezéssel 400 korona fizetés; élelmezés nélkül legalább 800 korona. III. Polgári iskolában: rendes tanítónak lakáson kívül legalább 1800 korona alapfizetés és őt­zbeli 100 korona korpótlék; segédtanítónak laká­son kívül legalább 1000 korona fizetés. A szakasz kimondja azt is, hogy ott, ahol az eddigi fizetések az itt megállapított összegnél nagyobbak, ott azok le nem szállíthatók. E szakaszhoz, mely a közoktatási törvénytervezet legfontosabb része, többen szólottak hozzá és nyúj­tottak be indítványt, így H. Kiss Kálmán, D­o­m­b­y Lajos, Kiss József, Marj­a­y Péter, dr. B­a­k­s­a Lajos, Antal Gábor, Kiss Albert és dr. K­e­n­e­s­s­e Albert. A zsinat azonban csakis ez utóbbi módosítványát fogadta el, amely kimondja, hogy az elemi iskolai tanító alapfizetése az állami hozzájárulással együtt csak évi 800 ko­rona legyen, miglen az egyházközség tartozik a 800 koronát 1000 koronára pótlék gyanánt kiegé­szíteni. Erre az indítványtevő szerint azért van szükség, hogy az állami hozzájárulás megállapítá­sánál a 800 koronás alapfizetés vétessék alapul. gének a magyar fővárosban időzése alatt ez az eszme háttérbe szorult és a nyelvkérdés alapján próbálták megoldani a válságot. Minthogy azonban egyrészt a szövetkezett el­lenzék ragaszkodott a magyar vezénynyelv kö­veteléséhez, másrészt pedig az a kijelentés tör­tént, hogy irányadó helyen nem engedik meg, hogy az ellenzék követelései a monarchia nagy­hatalmi állását tángálják, végül arra az expe­­diensre jutottak, hogy a válságot két évi provizóriummal oldják meg. Csak az a kérdés, hogy a mostani többség is beleegye­zik-e ebbe ? Ez expediens elfogadásánál az a szem­pont döntött, hogy a válságot még a kép­viselőház összeülése előtt old­ják meg. A VASUTASOK ÉRDEKE. A diéta. Budapest, márczius 31. A «Független Magyarország» nap-nap után rámutat azokra a súlyos bajokra, amelyek a máv. szervezetében el vannak harapózva, hi­szen se szeri, se száma azoknak az anomá­liáknak, amelyek ezt a szerencsétlen intéz­ményt formálisan­­­ellepik. Ez alkalommal egy olyan körülményre akarjuk felhívni az ér­dekelt körök figyelmét, amely szintén egyik oko­zója a nagymérvű elkeseredésnek, amely úgy el fogja seperni az egész korhadt rendszert, hogy még romjai sem fognak hírmondóul fenma­­radni. Ez a rákfene pedig a máv. diéta-rend­szere. A napidíjazást támadni a máv.-éknál mindig csiklandós dolog volt, csiklandós pedig azért, mert épen ezen a téren tapasztalhattuk a legtöbb visszaélést, amint azt alább be is fogjuk bizonyítani. Azzal tisztában vagyunk, hogy a diétázás el nem törülhető, meg nem szüntethető, mert hiszen olyan vállalatnál, aminő egy vasút-vál­­lalat, amelynek óriási felelősségét mindenki elismeri, azt is elismeri, hogy itt az ellenőrzés­nek is szigorúnak, behatónak kell lennie. Senkinek sem jut eszébe például, hogy a forgalmi és pénztári ellenőrzések ellen fel­szólaljon, sőt ellenkezőleg, azt mondjuk, hogy igen­is, legyen ezen irányban az ellenőrzés minél szigorúbb, minél intenzívebb, hiszen ez a vállalatnak, így tehát a máv.-nak is érdeke. Ez ellen a vasutasok soha sem fognak fel­szólalni. Ámde mit tapasztalunk e téren a máv.-nál? Azt, hogy míg évente napidíjakra milliókat fizet ki a máv., addig épen a legfontosabb dolgokra ebből a horribilis összegből alig jut valami. Hogy pedig miért nem jut, azt is megmagyarázzuk. Napidíjak címén minden évben tekintélyes összeget bocsátanak a máv­ rendelkezésére, amely összeg azután az igazgatóság és az üzletvezetőségek között fel lesz osztva. Minden szolgálati ágnak meg lesz határozva, hogy mennyi hitele van, ezen túl terjeszkednie nem szabad, hacsak különös, előre nem lát­ható esetek azt nem indokolják. Hogy azután ezt a hitelt hogyan használják fel, arról sokat tudnának mesélni azok a vasutasok, akiknek módjukban áll ezt megfigyelni. Mint fentebb mondottuk, a diétázás célja az ellenőrzés. De hát kik is ellenőriznek a máv.-nál? Mindenki, akinek az isten (vagy más valaki) olyan pozíciót juttatott, ahonnan hébe-korba ki is lehet szabadulni — utazik, ha kell, ha nem kell, ellenőriz, maga sem tudja kit vagy mit, szóval ellenőrizhet boldog-boldogtalan, csak eléggé benfentes legyen, hogy «kiküldetést» kaphasson. Azok azonban, akiknek feladata lenne, hogy tényleg ellenőrzést gyakoroljanak, a forgalmi előadók, menetlevél-vizsgálók, sze­mélyzetügyi előadók, stb. dehogy is utazhatnak, ha csak égető szükség nincsen rájuk. Ők otthon ülnek a papiros-malomban s hathatósan közre­működnek, hogy a máv.-nak legyen mindig elég selejtezni való papirosa. Az oroszlánrészt természetesen a főnök urak veszik ki maguk­nak a diétából, ami azután fenmarad, azon osztozzanak a többiek, ahogyan tudnak. Ismerünk ügyosztály- és csoportfőnököket, akik havonta 300—400 koronás útiszámlákat nyújtanak be, amíg például a forgalmi elő­adóé gyakran az 50 koronát sem üti meg. Sőt olyan főnököt is ismerünk, aki az engedé­lyezett összeget teljesen a maga részére tartja meg, egy árva fillért sem enged át a hozzá beosztott, hasonló képzettségű hivatalnokoknak. Pedig azok az ellenőrzést tényleg meg is csi­nálnák, mindenesetre lelkiismeretesebben, mint ahogy azt a főnök úr csinálni szokta. Még az sem volna szembetűnő, ha a maga- Bútorok teljes lakberendezések és darabonként is. Kedvező fizetési feltételek mellettt kap­hatók szolid kivitelben TT* 1 T * Á? 1 1 Budapest, V­iola J­ózsefnél Vll. kér. Ezzátet­t Int 58 Vasutasoknak, részletfizet­ési kedvezmény rendes árakkal

Next